Magyar Szó, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-254. szám)
1986-09-01 / 240. szám
1989. szeptember 1., hétfő MAGYAR SZÓ 3 A Belgrádban megfogalmazott elvek ma is időszerűek Lazar Mojszovnak, a JSZSZK Elnöksége alelnökének beszéde a Szövetségi Képviselőházban az el nem kötelezett országok belgrádi csúcsértekezletének 25. évfordulója alkalmából A JSZSZK Elnöksége, a JSZSZK Képviselőháza, az SZVT, a Föderáció Tanácsa, a társadalmi-politikai szervezetek végrehajtópolitikai szervei, a társadalmi szervezetek, a szövetségi szervek és intézmények, valamint Belgrád város küldöttsége, továbbá az el nem kötelezett országok korábbi csúcsértekezletein részt vett jugoszláv küldöttségek tagjai ma a Szövetségi Képviselőházban díszülést tartanak az el nem kötelezett országok belgrádi első csúcsértekezletének 25. évfordulója alkalmából. Jelen lesznek a hazánkban akkreditált külföldi diplomáciai képviseletek tagjai is. A díszülést Nenad Bucin, a JDNSZSZ Országos Választmányának elnöke nyitja meg, s üdvözlő szavait követően Lazar Mojszov, a JSZSZK Elnökségének alelnöke mond beszédet. Az alábbiakban közöljük Mojszov beszédét. — Az el nem kötelezett Jugoszlávia a világ több mint száz országával együtt ma emlékezik meg az el nem kötelezett országok államfői első nagyszabású összejövetelének 25. évfordulójáról. Ezzel egyidejűleg a szabad, el nem kötelezett Zimbabwében, Hararéban ma az el nem kötelezettség e történelmi, jelképes jubileumának díszülést szenteltek, ezzel kezdi meg munkáját az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek 8. csúcsértekezlete — mondta egyebek között Lazar Mojszov, a JSZSZK Elnökségének alelnöke a Szövetségi Képviselőház mai ülésén, amelyen megemlékeznek az el nem kötelezettek negyed évszázados évfordulójáról. Megállapította, hogy az az úttörő, jövőbe mutató vállalkozás, amelyet valamivel több mint negyed évszázaddal ezelőtt Tito elnök kezdett meg, az el nem kötelezettek mozgalmának létrehozására irányuló többi kezdeményezéssel együtt teljes igazolást nyert 1961. szeptember 1-jén, amikor Belgrádban, a Szövetségi Képviselőház e termében megnyílt az el nem kötelezett országok állam-, illetve kormányfőinek első értekezlete. Lazar Mojszov emlékeztetett Titónak az akkor mondott üdvözlő beszédében elhangzott megállapításaira, hogy a háború utáni időszakban sohasem volt ilyen nagy szükség arra, hogy az egyetlen tömbhöz sem tartozó államok képviselői világosan, egyértelműen ismertessék nézetüket azokról a problémákról, amelyek az egész világot történelmének legsúlyosabb katasztrófája felé sodorják. Tito elnök akkor azt is kiemelte, hogy a tömbökhöz nem kapcsolódó országoknak minél hatékonyabban részt kell venniük a nemzetközi eseményekben, elsősorban azokban, amelyek közvetlenül érintik őket, mert az emberiség jövőjéért a felelősség nem hárulhat csupán néhány államra, bármennyire befolyásosak és nagyok is. Lazar Mojszov szerint, az előbbiek tömören, egyértelműen megfogalmazzák az el nem kötelezett országok tevékenységének, tömörülésének céljait. Szerinte az ebbe az csoportba tartozó országok az el nem kötelezettség politikájában fedezték fel saját függetlenségük, szabadságuk, a nemzetközi problémák intézésében való egyenrangú részvételük megfelelő, igazi támaszát. A JSZSZK Elnökségének alelnöke szerint, a belgrádi csúcstalálkozó megfogalmazta a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerének új koncepcióját és politikáját. Emlékeztetett arra, hogy az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején kiéleződtek a kapcsolatokra két szuperhatalom között, megszűnt közöttük az építő jellegű párbeszéd, felélénkült a fegyverkezési hajsza, mélyült a bizalmatlanság, az ellentét a tömbök között, s mindez világosan rámutatott a kétpólusú erőegyensúly rendszerének bizonytalanságára. Szerinte mindez hozzájárult annak tudatosításához, hogy szükségszerűvé vált azoknak az államoknak a szervezett akciója és közös fellépése, amelyeknek többsége a dekolonizáció és az emancipáció viharos folyamatában nyerte el függetlenségét. A kis, a közepes, főleg pedig az újonnan felszabadult országokra gyakorolt egyre nagyobb nyomás, hogy sorakozzanak fel az egyik vagy a másik tömb mögött, növelte közös érdeküket, hogy a tömbpolitiká kívül kutassák az új utat, hogy megszilárdíthassák függetlenségüket, szabad fejlődésüket, felszámolhassák az égető válságokat és egészségesebb, egyenrangúbb alapra helyezzék a nemzetközi viszonyokat. Mojszov előtérbe helyezte, hogy az újonnan felszabadult országok nem békélhettek meg az igazságtalan nemzetközi kapcsolatokkal. Nem fogadhatták el, hogy nevükben fejlődésükről és jövőjükről mások, a nagy, befolyásos és privilegizált államok döntsenek. Hozzáfűzte, az újonnan felszabadult országok követelték, hogy ruházzák fel őket az emberiség sorsáért vállalt felelősség rájuk háruló részével. Ezek az országok éppen ezzel összhangban fogalmazták meg és javasolták a világnak az elnem kötelezettség koncepcióját, mint a világ tömbökre osztásával szemben álló egyedüli kedvező, nagy horderejű politikát, amely egyebek között magába foglalja a békés koegzisztenciát, az államok közötti egyenrangú együttműködésben alapuló új demokratikus nemzetközi kapcsolatokért vívott harcot. E törekvések alapján nagyszámú találkozón és megbeszélésen alakult ki az elnemkötelezettség politikájának koncepciója, amely a világ kimagasló államférfiai — Tito, Nehru, Nasszer, Nkrumah, Sukarno és mások — révén egyetemes politikává és mozgalommá fejlődött. Emlékeztetett arra, hogy a belgrádi értekezlet lezárta az elnemkötelezettség koncepciójának és politikai kialakításának időszakát, új szakaszt nyitott a nemzetközi kapcsolatokban. Az értekezleteken kidolgozták az el nem kötelezettség elveit és elfogadták az el nem kötelezett országok szervezett, folyamatos, közös politikai akcióinak hosszú távú programját. Hozzáfűzte, hogyaz akkor megfogalmazott elvek napjainkban is érvényesek, annak a politikának az alapját alkotják, amely kifejezésre juttatja a legtágabb nemzetközi közösség törekvéseit. E politika építő jellegű reális kiutat javasolt, hogy felszámolhassák a világot megterhelő ellentéteket, felosztásokat és igazságtalanságokat, távlatot nyitott a béke, az előrehaladás előtt. Lazar Mojszov szerint e létfontosságú érdekeket maradéktalanul megerősítette a belgrádi értekezlet, amelyen 25 ország állam-, illetve kormányfője vett részt. A belgrádi találkozó munkájában részt vett nagyszámú kiemelkedő államférfi közül sok bekerült nemcsak népének, hanem az egész világ történelmébe, s elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az el nem kötelezettség céljainak és feladatainak meghatározás? — Az akkor elfogadott belgrádi nyilatkozat első ízben fogalmazta meg az el nem kötelezettség alapvető céljait és legfontosabb feladatait: a feszültség enyhítése, béke, biztonság, általános, teljes leszerelés, faji elkülönítés, üldözés, a dominancia, hegemónia összes formáinak felszámolása, a fejlett és a fejlődő országok közötti különbség csökkentése, a sokoldalú nemzetközi együttműködés bővítése és az ENSZ szerepének érvényesítése a nemzetközi kapcsolatokban. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az értekezlet részvevői már akkor felhívták a nemzetközi közösség figyelmét a világ összes kulcsproblémájára, s megoldást javasoltak a világbéke megőrzése, a biztonság és minden ország szabad fejlődése alapján. A békefelhívással, a háborús veszélyről szóló nyilatkozattal, amelyet a két szuperhatalom, John Kennedy amerikai elnök és Nikolla Hruscsov, az SZKP főtitkára, a Szovjetunió legfelsőbb Tanácsának tagja elé terjesztettek, a belgrádi értekezlet részvevői kifejezték mélységes aggodalmukat a nemzetközi helyzet rosszabbodása miatt, a világviszonylatban nagy visszhangot keltett és világszerte támogatták a szuperhatalmakhoz intézett felhívást, hogy haladéktalanul vessenek véget háborús előkészületeiknek, a fegyverkezési hajszának, s az ENSZ Alapokmányának szellemében kezdjék meg tárgyalásaikat e vitás kérdésekről. Az el nem kötelezettek hangot adtak az emberiség nagy többsége hangulatának és érdekeinek. Ezzel egyértelműen világosan kifejezésre juttatták, hogy a nagyhatalmak közötti feszültség csillapítása nem korlátozódhat kizárólg e két országra, és semmiképpen sem okozhat kárt harmadik államnak, illetve a béke és a biztonság oszthatatlan és mindenki közös gondja. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az el nem kötelezett országok első értekezlete felkeltette számos nép és a világ békeszerető erőinek reményét, ám ezzel egyidejűleg egyesek elvitatták jelentőségét, s jövőjével, lehetőségeivel kapcsolatban fenntartásaiknak adtak hangot. Hozzáfűzte, hogy a nagyhatalmi politika hívei indokolatlanul támadták, illetve olyan találgatások is elhangzottak, hogy valamilyen új, harmadik tömb megalakítására tettek kísérletet. Szerintem e mesterkedések és kételyek nagyon gyorsan alaptalannak és tévesnek bizonyultak, s bebizonyosodott, hogy történelmileg elhibázott az el nemkötelezettség politikájának semmibevétele és mellőzése. Negyed évszázad igazolta Lázár Mojszov egyebek között leszögezte, hogy az elmúlt negyed évszázad megerősítette az el nem kötelezettség politikájának alapvető tartalmát és értelmét. Megalakítása óta a mozgalom szüntelenül fejlődött, alkalmazkodott a világ igényeihez és szembenézett kihívásaival. A mozgalom szüntelenül gyarapodott és a nemzetközi kapcsolatok egyetemes, független és tömbön kívüli erejeként érvényesült. A békéért, a világ demokratikus megváltoztatásáért vívott eredeti, következetes harcával az el nem kötelezettség , mozgalma és politikája egyre többhívet szerzett magának, s mind több ország fogadta el elveit. A belgrádi értekezleten 25-en vettek részt, azóta tagjainak száma megnégyszereződött, napjainkban több mint száz teljes jogú tag tartozik hozzá. Megállapította, hogy az újonnan felszabadult országok csatlakoznak a mozgalomhoz, mert benne látják függetlenségük megvédésének, teljes politikai, gazdasági és szociális emancipálódásuk szavatolását. Hozzáfűzte, hogy a semleges tömbön kívüli országok, sőt a tömbök egyes tagjai egyre nagyobb érdeklődést nyilvánítanak ki a mozgalom tevékenysége iránt. Az elnemkötelezettségeszméi, céljai és elvei mind nagyobb befolyást gyakorolnak a világ haladó pártjaira, mozgalmaira, amelyek a nemzetközi színtéren konkrét tevékenységükben alkalmazzák elveit. Szerinte mindez tanúsítja, hogy az elnemkötelezettség politikája az új történelmi irányzatokat tükrözi, s a leghívebben kifejezésre juttatja minden nép, mind a tömbökhöz, mind pedig a tömbökön kívül levőek általános, reális és történelmi érdekeit. — Számos konkrét kezdeményezéssel és akcióval az el nem kötelezett országok néhány konkrét helyzetben hozzájárultak az ingatlan világbéke és biztonság megőrzéséhez, meggátolták a válsággócok további elmérgesedését és a tömbkonfrontáció fellángolását. Megalakulása óta a mozgalom csökkentette az erőpolitika, a nyomás alkalmazásának, a dominancia terét, s az el nem kötelezettek szorgalmazták, hogy a válságokat és tűzfészkeket békés úton, az ENSZ Alapokmányának elvei és el nem kötelezettség politikája szellemében oldják meg és követelték a kizsákmányolás, leigázás és a diszkrimináció minden formájának felszámolását. Rámutatott, hogy a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében és a feszültség csillapításában milyen óriási jelentőségű volt az egyetemes enyhülés koncepciója, amelyet az el nem kötelezett országok már a belgrádi csúcsértekezleten beterjesztettek. Az el nem kötelezettek szüntelenül előtérbe helyezték, hogy nem csökkenthető a nemzetközi feszültség a nagyhatalmak közötti feszültség enyhítése nélkül, ám nem lehet tartós béke és biztonság, ha az enyhülés nem válik egyetemessé, s míg ki kell terjednie a világ minden részére. Emlékeztetett arra, hogy már a belgrádi értekezleten elemezték annak szükségességét, hogy összehívják az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakát, vagy az ENSZ védnöksége alatt nemzetközi értekezletet tartanak a leszerelésről. Tito elnök e kezdeményezést felújította az 1976-ban Colombóban megtartott 5. csúcsértekezletén. Két évvel később összehívták az ENSZ- közgyűlését, rendkívüli ülésszakát, amely átfogó platformot és hosszú távú akcióprogramot dolgozott ki az általános és teljes leszerelésre. Számos konkrét akció, állandó erőfeszítések — Az el nem kötelezett országok számos konkrét akciót kezdeményeztek a fegyverkezési hajsza megfékezésére és a leszerelés megkezdésére. Az el nem kötelezettek több kezdeményezése és akciója eddig még nem járt eredménnyel a szédületes iramú fegyverkezési versengés folytatása miatt. Ezért az el nem kötelezettek ismét felújították követeléseiket, főleg az atomháború veszélyének elhárítására, és a kísérleti atomrobbantások betiltására. Az el nem kötelezettek támogatják az összes olyan kezdeményezést, amely elősegíti a fegyverkezési hajsza beszüntetését, a béke és a biztonság erősítését. Ismertette, hogy az el nem kötelezettek szüntelenül erőfeszítéseket tesznek, hogy megváltoztassák a mostani igazságtalan gazdasági világrendet, s más fejlődő országokkal együtt kutatják az egymás közti gazdasági együttműködés bővítésének útjait, fejlesztve az önerőre való támaszkodás koncepcióját. A Dél—Dél kapcsolatok fejlesztésének ötlete már felmerült az el nem kötelezettek első csúcstalálkozóin, s gazdasági nehézségeik súlyosbodásával egyidejűleg a koncepciót részletesen kidolgozták. Hangsúlyozta, hogy az el nem kötelezett országok szervezett tevékenységük kezdete óta rendkívül nagy figyelmet fordítanak az ENSZ-re és a multilaterális együttműködésre. Hozzáfűzte, hogy lényegét és céljait tekintve az el nem kötelezettség Politikája szerves kapcsolatban áll a világszervezet alapokmányának céljaival és elveivel. Az el nem kötelezettek az ENSZ-ben érvényesítették a békés koegzisztencia politikáját. A mozgalom nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a világszervezet egyetemessé váljon, s tevékenysége kiterjedjen világunk létfontosságú kapcsolataira. A mozgalom szüntelenül gazdagította és felélénkítette az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkáját. A belgrádi értekezlet megtartása óta eltelt 25 év alatt bebizonyosodott, hogy az el nem kötelezettség történelmileg szükségszerű és az igazságtalan nemzetközi kapcsolatok módosításának döntő tényezője. A mozgalom felemelkedése azonban nem egyenes vonalú. A nemzetközi színtéren kifejtett tevékenysége során számos problémával és akadállyal találta szembe magát. Olyan kísérletek is történtek, hogy az el nem kötelezettekre ráerőszakoljanak mesterséges dilemmákat, soraiban viszályt szítsanak megváltoztassák a mozgalom irányvonalát, a tömbpolitika hatóeszközévé alakítsák át, s a nemzetközi események peremére szorítsák. Az el nem kötelezett országok eddig mindig elég erősnek bizonyultak, hogy elhárítsák e nyomásokat, megpróbáltatásokat, éppen az el nemkötelezettség elveinek és céljainak köszönhetően. Mi több, a mozgalom e nehézségekből egységesen és megerősödve került ki. Szerinte napjainkban a mozgalom ismét újabb, még szövevényesebb kihívásokkal találta magát szemben, amelyek még eltökéltebb választ követelnek, hogy megőrizzék a mozgalom eredeti irányvonalát, tovább erősítsék stratégiáját, hogy a jövőben is tevékenyen befolyásolja a nemzetközi kapcsolatok kedvező módosítását. Lazar Mojszov megállapította, hogy a nemzetközi politikai és a nemzetközi kapcsolatok válsága tovább tart. A nagyhatalmak viszonyát még mindig mély bizalmatlanság jellemzi. A nagyhatalmak közötti feszültség enyhülésének bizonyos jelei ellenére egymás közti párbeszédük még nem járt olyan eredménnyel, amilyent a világ jogosan elvár. Hozzáfűzte, hogy lankadatlan hévvel tovább tart a tömbök versengése a globális befolyásért. Egyre gyakrabban támadják számos ország függetlenségét, szuverenitását és szabadságát azzal a céllal, hogy meggátolják az emancipáció és előrehaladás szükségszerű folyamatát. Hozzáfűzte, hogy az agresszív akciók és cselekedetek, mintha bizonyos reakciós tényezők magatartásának szabályává vált volna, s e politikia elsősorban az el nem kötelezett és fejlődő országokat sújtja. Úgy ítélte meg, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok egyre mélyebb válsága a bizonytalanság melegágya. A fejlődő országok túlnyomó többségének gazdasági, társadalmi helyzete drámai mértékben rosszabbodott, napjainkban az egyik legégetőbb politikai probléma. Világszerte embermilliók éheznek és nyomorognak. Az államelnökség alelnöke szerint a helyzet főleg a pénzügyi kapcsolatban válságos, mert a fejlődő országok túl nagyméretű eladósodása beláthatatlan következményekkel fenyeget. A nyersanyagok árának több éve tartó állandó csökkenése miatt a fejlődő országok jövedelme eláramlik, s egyre nagyobb mértékben megtorpan fejlődésük. A technológiai forradalom korában egyre nagyobb a szakadék a fejlett és a fejlődő világ között. Szerinte a világ az elmúlt 25 évben megváltozott, a problémák megsokasodtak, és bonyolultabbak lettek. Az utóbbi években óriási katonai, gazdasági, pénzügyi és technológiai erőt összpontosítottak néhány legbefolyásosabb és legfejlettebb állam szűk körébe. Ezzel a világ meglevő ellentétei és konfliktusai még inkább léleződtek, tovább rosszabbodott az általános légkör. A mozgalom mindig elhárította a külső nyomást .■ A világtörténelemben eddig egyedülálló helyzet alakult ki. A világ sorsáról, a háborúról vagy békéről nemcsak kisszámú ország, hanem határainkon belül emberek nagyon szűk köre dönt, politikájuktól, konkrét lépéseiktől függ az emberiség jövője és fennmaradása. Különösen az aggasztó, hogy a katonai tényező egyre nagyobb mértékben befolyásolja az államok egy részében a nemzeti politika és magatartás kialakítását. Mindez fokozza a 8. csúcstalálkozó jelentőségét és időszerűségét. Hangot adott meggyőződésének, hogy a csúcsértekezlet megerősíti a mozgalom folytonosságát, eredeti elveit és céljait. Az el nem kötelezettekre óriási felelősség hárul, hogy ragaszkodjanak ahhoz a politikához, amely nemcsak a mozgalom tagjainak, hanem az egész világnak az objektív igénye. Úgy ítélte meg, hogy az összes jelentős kérdés csak a lehető legtágabb nemzetközi együttműködéssel, türelmes párbeszéddel, a bizalom mélyítésével, nagyfokú jószándékkal és készséggel oldható meg. Végezetül hangsúlyozta, hogy az elnemkötelezettség elvei teljesen áthatják a JSZSZK külpolitikáját. Az elnemkötelezettség mozgalmához és politikájához való tartós ragaszkodás hazánk függetlenségének és önálló helyzetének alapja. Hozzáfűzte, hogy Jugoszláviának és Tito elnöknek a mozgalom szerepe növeléséért folytatótd következetes és kitartó harcát az egész világ elismerte és méltányolja. Lazar Mojszov Az első csúcsértekezlet részvevői KÜLPOLITIKA