Magyar Szó, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-254. szám)
1986-09-13 / 252. szám
1986. szeptember 13., szombat MAGYAR SZÓ Az iskolával együttműködve kedvelik a fiatalok a citera zenét Telecskán Százéves múltra tekint vissza Telecska művelődési élete. Ez idő alatt számos nehézség állta útját a kultúra kibontakozásának. Azonban már a két világháború közt voltak öntevékeny emberek, akik főleg a színjátszásnak hódoltak, itt érezték magukat otthonosan. A felszabadulás után is a színjátszás volt a legközelebb a faluban. Ma azonban massette más is érdekli a telecskaiakat, akik a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben törömülnek. — Telecskán mindig közkedvelt volt a citerazene. Házaknál, öszszejöveteleken is muzsikáltak, sok házban volt hangszer. Az elmúlt években azonban egyesületi szinten nem létezett ilyen együttes. Maruzsenszki József állatorvos újraalakította a zenekart, melynek vezetője Hajnal Antal bácsi, tagjai pedig Maruzsenszki József, Csikós József, Pecsenka József, és Safrankó Ferenc — mondja Stork Piroska, az egyesület elnöke. — A helyi nőszervezet közreműködésével tavaly alakult meg az asszonykórus, vezetője Kormányos Géza nyugalmazott pedagógus. Népdalokat, balladákat adnak elő. Nem volt nehéz létrehozni, hiszen a kórustagok legtöbbje háziaszszony, s a dalokat még lánykorukból ismerik. Ők a citerazenekarral közösen szoktak színpadra lépni. Az énekkar jeles szereplését dicséri, hogy eljutottak a moravicai Durindo '86 hagyományőrző találkozóra is. — Milyen az érdeklődés a fiatalok körében a citerazene iránt? — Maruzsenszki József vállalta, hogy a Kis Ferenc Általános Iskolában megalakítja a citerazenekart, amely január óta működik, több föllépésük volt, a gyerekek örömmel muzsikálnak. Ezzel sikerül majd átmenteni a hagyományos telecskai citerazenét a jövőnek. Jó példája ez a hagyományápolásnak. Ismét csak az iskolát illeti dicséret, hogy vállalta a tánccsoport megalakítását. A szilágyi Báthori Katalin koreográfus tanította be az első lépéseket, adott utasítást azoknak a pedagógusoknak, akik hétközben gyakorolnak a kisdiákokkal. Foki Váci Erzsébet és Hajdú Piroska vállalta a munkát. Szeretnénk, ha kitartanának a gyerekek és így pár év múlva ifjúsági, majd felnőtt tánccsoportunk is lesz. Főleg az ifjúság körében toborozzuk a színjátszókat, vezetőjük Égető Károly, aki befejezte az újvidéki rendezőtanfolyamot. Egyelőre rövid összeállításokra futotta erőnkből, de készülünk egy nagyobb lélegzetvételnyi előadásra is. P. M. SZABADKA A hetvenes évek új művészete A szabadkai Képzőművészeti Találkozó emeleti kiállítási termében ma figyelemreméltó kiállítás nyílik A hetvenes évek új művészete — következetesség és folyamatosság címmel, amely a vajdasági képzőművészet új törekvéseiből nyújt ízelítőt Kerekes László, Ladik Katalin, Miroslav Mandié, Bogdanka Poznanovic, Radiics Zoltán, Szombathy Bálint, Predrag Sidjanin, Ratomir Kulic, Vladimir Mattioni és Slavko Matkovic művein keresztül. A kiállítás megnyitója 11 órakor lesz. 11 óra isikor Miroslav Mandié tart előadást 11 évvel, 9 hónappal és 12 nappal később címmel. 11 óra 40-kor pedig Radics Zoltán Mefosztó varázslatos művét nézi, avagy Fragmentumok Jakob Sforza álmából című performance-át láthatja a közönség. Apne A fészek Kroetz-bemutató a Szerb Nemzeti Színházban, Radmila Vojvovic rendezésében — Kit érdekel a mi életünk? — kérdezi Kurt, a főszereplő az előadás zárómondatában, amit — lám, nemcsak afféle költői kérdésről van szó — egy rövid jelenet követ: beszalad egy pizsamás kisfiú, egy pillanatra megáll szülei előtt, rájuk néz, majd hirtelen megfordul, odaszalad a tv-készülékhez, bekapcsolja, az agyhoz megy, kényelembe, helyezi magát és nézi a műsort. Vagyis: a felelet még a gyerekeinket sem érdekli, mi lesz velünk. Döbbenetes jelenet, nagyon is elgondolkodtató megoldás, amely nemcsak az előadás világában, hanem a mi valóságunkban is drámai erővel funkcionál. Ahogy a főszereplő kérdése önmagához és hozzánk is szól, ugyanúgy a válasz is ránk tartozik bennünket is érint. Ez a szándék, hogy az előadás a lehető legközvetlenebb formában szóljon. Forduljon közönségéhez, nemcsak, a zárójelenetben jut kifejezésre, hanem a megjelenítő koncepciójából következik. Ezt szolgája a dramatzálás, amely Franz Xaver Kroet?, két kétszemélyes naturalista életképének — Ferrő-Ausztria, A fészek — egybeszerkesztése mellett a szerző újabb művét, a Rettegés és remény az NSZK-bant is felhasználta. S ez a mű, amely nemcsak a címével hanem plakátszerű politizálással is utal tizeditnek A rettegés birodalmára, félreérthetetlenül azt a Célt szolgálta, hogy a családon belül zárt világban zajló, belterjes társadalomkép, -ábrázolás általánosságot egyetemessé tágító és ugyanakkor a lehető legnagyobb mértékben ránk is vonatkoztató koncepció határozza meg a színészi játék stílusát, az életszerű, valósatutánzó realizmust expresszivitássá módosítva, de egyszersmind plakátszerűvé is egyszerűsítve, vékonyítva. Az expresszívebb stílusnak megfelelően a kísérőzene sem Kroetz kisembereinek a világát fejezi ki, hanem a tiltakozás eszköze. Mindez — a határozott rendezői eszközök tudatos illetve módosítása — felismerhető a Szerb Nemzeti Színház előadásában, ammely ennek ellenére harmatgyenge, erőtlen. Nem a túlontúl nagy tudatosság élte meg az előadást, lúgozta ki élénkebb színeit, változtatta unalommá a helyzetek és szereplők valóságát, hanem a tér alkalmatlanul tágas arra, hogy kisemberek mikrovilágát hitelesen lehessen megjeleníteni, s — ггге némileg összefügg — a színészek játékából hiányzik az az emberi melegség, őszinteség, amely hitelessé tesz. Elsősorban Novak Ш1- bija (Kurt), a főszereplő hamis, műkedvelő modorosságok jellemzik. S ha a partner hús-vér ember helyett csak üres báb, akkor mire futhatja a Csenij-t Martirov Pavlovic erejéből. egyébre, mint csupán igyekezetre, hogy Marikája valamivel vallszerűbb legyen Ismét kiderült, a nagy gondolatok, az evidens társadalmi igazságok kinyilatkoztatása, a valilizálás — még ha önmagában jogos szempontok, elvek érdekében is történik — nem művészet a megformálás esztétikuma nélkül. S ahogy ez általában történni szokott, a szenvedő alany a színész, neki kell ügyeskedve egyensúlyoznia a rendező vállalt, plakettszerűség és az emberábrázolás között. Ez a mutatványoson a két nyugdíjas szerepében fellépő Zaida Krvnšamhalovnak és Rade Kojadinovićnak sikerült, időnként. A színházban — s általában a művészetben — az igazságok nem kimondásuk, hanem megjelenítésük által jelentősek. A döbbenetes zárójelenet előzmények, művészi felvezetés nélküli. GEROLD László egyetemessé táguljon. De a politikus szándékát hangsúlyozza a kerengőre emlékeztető színpadkép (Zoran Ristić munkája), amelyen át „kerengve ” lépnek a színészek a játéktérre, s feltehetőleg ezt célozza a fordítás, amely teljesen mellőzi Kroesz annyira jellemző táj- és rétegnyelvi elemeit, s teljes mértékben színtelenre, szürkére változtatta még a két nepdrá- szándék és az ma stílusát is. A létbizonytalanság t megválogatnia, Zaida Krimšamhalov és Rade Kojadinović Vége szakad az utazásnak Jóváhagyták a kispiaci tagozatok visszahelyezését Olvasóink, akik figyelemmel kísérték a kispiaci felsős tagozatok visszahelyezése körüli fejleményeket, minden bizonnyal emlékeznek arra, hogy a küldöttségek záros határidőket szabtak a lehetőségek kivizsgálására, a tagozatok kispiacra való visszatelepítése feltételeinek megteremtésére. Ennek megfelelően az illetékes oktatásügyi szervek, valamint a horgosi általános iskola önigazgatási szervei — ki-ki a maga hatáskörében — megvizsgálták a lehetőségeket és a feltételeket, és erről, a korábbi határozattal összhangban csütörtök este tájékoztatták a küldöttségek tagjait, valamint az érdekelt polgárokat. A feltételek számbavételét az erre kinevezett szakbizottság végezte el, ehhez csatlakozott a Pedagógiai Intézet szakvéleménye, mely szintén kedvező volt: az előírások és normatívák rugalmas alkalmazásával átmenetileg megoldható a tagozatok visszahelyezése, azzal, hogy a végleges megoldásokon tovább kell munkálkodni. Hasonló értelemben közelítettek a kérdéshez a horgosi általános iskola szakmai és önigazgatási szervei, valamint a község tár°adalminobitikai szervezetei is. Erről TÁBOROSI Imre, az egyesített iskolák igazgatója tájékoztatott bennünket. Az iskola munkástanácsa és tantestülete a maga részéről elfogadta a kisiaci tagozatok viszszatelepítésének javaslatát, azzal, hogy felhívta a figyelmet: az előállt helyzet következtében az iskolahálózat bizonyos módosításokra szorul, időben kell gondskodni a tanerők kiutazásának megszervezéséről, az ezzel kapcsolatos költségek fedezéséről, és a körülményeknek legtokább megfelő oktatásszervezési megoldásokról. A társadalmi-politikai szervezetek, miután tájékozódtak az előállt helyzetről, szintén támogatták a tagozatok visszatelepítését. Az egész ügyben még két formális döntés van hátra — az egyesített iskolák és az oktatási érdekközösség közgyűlése részéről van szükség az iskola önigazgatási szervei határozatának megerősítésére —, valamint egy sereg lényegi kérdést kell még megoldani. Megfelelően be kell rendezni és fel kell szerelni a tanműhelyt, a meglevő tantermek egyikéből pedig természettudományi (fizika-kémia-biológiai) szaktermet kell kialakítani. Ez azonban — tisztában vagyunk vele mindannyian — csak átmeneti megoldás. A kispiaci küldötteknek (a küldöttségek korábbi határozata értelmében) ki kell eszközölniük, hogy a szükséges és tervezett hozzáépítés, mint elsőbbséget élvező beruházás, a helyi járulék eszközeinek 50 százalékos részvételével helyet kapjon az 1987. évi beruházási programban. Ez a feltétele annak, hogy az új tanévet már ne átmenetileg, hanem véglegesen itt kezdhessék meg a kispiaci gyerekek. Természetesen továbbra is szükség lesz az iskola (a pedagógusok) és a szülők együttműködésére. A pedagógusok számítanak arra, hogy a kispiaci szülők az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is támogatni fogják azokat az erőfeszítéseket, melyeket az iskola dolgozói tesznek az oktató-nevelő munka feltételeinek javításáért, hatékonyságának fokozásáért. És végül a legfontosabb kérdés: amennyiben minden az elképzelések szerint alakul, október 10-e, a falu felszabadulásának évfordulója kettős ünnep lesz Kispiacon, ekkorra tervezik ugyanis a felsős tagozatok hivatalos visszahelyezését, a következő hétfőn, azaz 13- án pedig, csaknem két évtized után ismét a helybeli iskolába indulnak a kispiaci felsősök. -sy Szent György megöli a sárkányt Kedden lesz a bemutató az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban Egon Savin rendezésében kedden tartják Dusan Kovacevic Szent György megöli a sárkányt című drámájának bemutatóját az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban. A Balkáni kém, A maratoni futók tiszteletköre, Tavasz januárban stb. szerzőjének — recenzensei szerint — legjobb szövege a Szent György..., a jugoszláv drámairodalom antologikus darabja. Háborús melodráma, amely a valóság keserűségének és vidámságának kivételesen jó szintézise. — A háború a hasonló alkotásokban mint az élet sötét oldala jelenik meg, ugyanakkor a szerelem a vidámságot a gondtalanságot jelenti bennük. Kovačević ezzel szemben a fordítottját ábrázolja: a szerelem lesz a sötét tónusú, a gyötrő, mely szenvedésbe kergeti az embereket, a háború viszont mint érvényesülési lehetőség van jelen. A kisemberek sorsa a háborúban válik fontossá. Ebben a világlátásban rejlik a darab értéke, amelyet igyekeztünk hűen a színpadra vetíteni — mondta Egon Savin belgrádi rendező, aki első ízben rendez az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban. Dusan Kovačević szövege az élet nyerseségével dúsított. A sánták, nyomorékok életét egyfajta iróniával szemléli, ugyanakkor a romantikus részek is jól kidolgozottak. Sikerült elérni, hogy ezek a volt sorsok, volt emberek élete ne csak mint az egykor történtek illusztrációja jelenjen meg a színen, ne olyannak mutassuk be őket, akik csak tűrni tudják a szenvedést, hanem breugheli vízióval nőjenek ki az emberi sorsok, a megnyilatkozó nyomorúság. Az előadásban nincsenek kisebb és nagyobb szerepek. Egon Savin minden személy megformálásának kellő teret szentelt, s így a szerbiai kis falucska különös miliőjé-ben a sorsok sokszínű tablója rajzolható ki. A darabban fellépnek egyebek között Josif Tatié, Ljubica Kakic, Mihajlo Pleskonjic, Mioarag Petrovic, Velimir Ivotic, Srdan Timakov, Steva Salajic stb. A jelmezeket Milena Nicseva tervezte, a színpadkép Geroslav Záric munkája, a zenéjét pedig Ksenija Zecevic szerezte. A bemutató kedden este fél 8-kor lesz a színház kistermében. Az újvidéki Szerb Nemzeti Színház ezzel a darabbal ünnepli fennállásának 125. évfordulóját, de nemcsak mint ünnepi előadás érdemel különös figyelmet, hanem mint ahogy a tegnapi sajtótájékoztatón elmondták, a különösen jó szöveg egy jó rendező kezében kivételesen magas szintű előadássá nőtt. K-k A mokrini óvoda a legszebb A tartományi környezetszépítési akció eredményei Június 16-a és 23-a között az oktatási intézmények tartományi környezetvédelmi bizottsága végigjárta a tartomány körzeteinek legszebb, legrendezettebb óvodáit, iskoláit, s ennek alapján született meg a döntés, mely szerint a mokrini Néven óvoda, a prigrevicai Mladost Általános Iskola és a keresztúri Petro Kuzmjak Középiskola az elmúlt év legszebb, legrendezettebb intézmény — közölték tegnap a Szocialista Szövetség Tartományi Választmánya oktatási intézmények környezetvédelmével foglalkozó bizottságának ülésén. Az iskoláskor előtti intézmények közül második helyezett az apatini Pčelica óvoda, harmadik helyezett pedig a topolyai Bambi óvoda. Az általános iskolák csoportjában két második helyezett van: a becsei Petőfi Sándor és a basahídi Október 1. általános iskolák. A harmadik helyen osztozik a vojlovicai Testvériségi egység, az indjijai Jovan Popovic és a titoverbászi Petar Petrovic Njegoš Általános Iskola. A középiskolák közül a második helyet érdemelte ki az újvidéki Jovan Vukanovic iskolaközpont Ribnikar fivérek utcai épülete, a harmadikat pedig a római Stevan Puzic szakirányú középiskola. A tartományi bizottság tegnapi ülésén megvitatták az eltelt év eredményeit, rámutattak a hiányosságokra és az itt kerekedett építő jellegű, vitából több figyelmet érdemlő javaslat született. Készülőben van a Keressük a legszebb iskolát elnevezésű akció ötévi eredményét bemutató fotóalbum. Az ülésen elfogadták, hogy a jövőben minden adódó alkalomból kiállítják a legszebb óvodákról, iskolákról készült képeket, hogy a nagyközönség is láthassa a lelkes diákok, tanárok munkájának eredményét.. A másik javaslat szerint a jövőben a körzetekben tartanak majd tanácskozásokat, amelyeken tapasztalatot cserélhetnek a környezetük széppé varázsolásán dolgozók. A jelzetű album jó szolgálatot tenne mint szemléltetőeszköz is, állapították meg. Ezért a bizottság javasolja, hogy készítsenek ennek alapján diapozitívokat vagy diafilmet, s kérjék a Tartományi Oktatásügyi Tanács jóváhagyását ennek kiadására. A környezetvédelemben elért eddigi eredmények figyelemreméltóak, bár meg kell jegyezni, hogy az alsóbb osztályokban, ahol a nevelés még egyenrangú az oktatással, jóvaltömegesebb a tanulók részvétele, mint a felsőbb osztályokban és hogy az iskola és a helyi közösség együttműködése is hagy még kívánnivalót maga után, bár szép példák is akadnak. Tartományunknak csak néhány községéből nem vettek részt az oktatási intézmények ebben a nemes akcióban. A jövőben az egyik fontos tennivaló lesz, hogy ezeket az intézményeket is bevonják a környezetszépítési akcióba. K-k MŰVELŐDÉS 19