Magyar Szó, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-254. szám)

1986-09-13 / 252. szám

1986. szeptember 13., szombat MAGYAR SZÓ Az iskolával együttműködve kedvelik a fiatalok a citera zenét Telecskán Százéves múltra tekint vissza Telecska művelődési élete. Ez idő alatt számos nehézség állta útját a kultúra kibontakozásának. Azonban már a két világháború közt voltak öntevékeny emberek, akik főleg a színjátszásnak hó­doltak, itt érezték magukat ottho­nosan. A felszabadulás után is a színjátszás volt a legközelebb a faluban. Ma azonban massette más is érdekli a telecskaiakat, akik a helyi Petőfi Sándor Mű­velődési Egyesületben törömülnek. — Telecskán mindig közkedvelt volt a citerazene. Házaknál, ösz­­szejöveteleken is muzsikáltak, sok házban volt hangszer. Az elmúlt években azonban egyesületi szin­ten nem létezett ilyen együttes. Maruzsenszki József állatorvos új­raalakította a zenekart, melynek vezetője Hajnal Antal bácsi, tag­jai pedig Maruzsenszki József, Csikós József, Pecsenka József, és Safran­kó Ferenc — mondja Stork Piroska, az egyesület elnöke. — A helyi nőszervezet közreműkö­désével tavaly alakult meg az asszonykórus, vezetője Kormányos Géza nyugalmazott pedagógus. Népdalokat, balladákat adnak elő. Nem volt nehéz létrehozni, hiszen a kórustagok legtöbbje háziasz­­szony, s a dalokat még lányko­rukból ismerik. Ők a citerazene­­karral közösen szoktak színpadra lépni. Az énekkar jeles szereplé­sét dicséri, hogy eljutottak a mo­­ravicai Durindo '86 hagyományőr­ző találkozóra is. — Milyen az érdeklődés a fia­talok körében a citerazene iránt? — Maruzsenszki József vállal­ta, hogy a Kis Ferenc Általános Iskolában megalakítja a citera­­zenekart, amely január óta mű­ködik, több föllépésük volt, a gyerekek örömmel muzsikálnak. Ezzel sikerül majd átmenteni a hagyományos telecskai citerazenét a jövőnek. Jó példája ez a ha­gyományápolásnak. Ismét csak az iskolát illeti dicséret, hogy vállal­ta a tánccsoport megalakítását. A szilágyi Báthori Katalin ko­reográfus tanította be az első lé­péseket, adott utasítást azoknak a pedagógusoknak, akik hétközben gyakorolnak a kisdiákokkal. Foki Váci Erzsébet és Hajdú Piroska vállalta a munkát. Szeretnénk, ha kitartanának a gyerekek és így pár év múlva ifjúsági, majd fel­nőtt tánccsoportunk is lesz. Fő­leg az ifjúság körében toborozzuk a színjátszókat, vezetőjük Égető Károly, aki befejezte az újvidéki rendezőtanfolyamot. Egyelőre rö­vid összeállításokra futotta erőnk­ből, de készülünk egy nagyobb lélegzetvételnyi előadásra is. P. M. SZABADKA A hetvenes évek új művészete A szabadkai Képzőművészeti Találkozó emeleti kiállítási termé­ben ma figyelemreméltó kiállítás nyílik A hetvenes évek új művé­szete — következetesség és folya­matosság címmel, amely a vajda­sági képzőművészet új törekvései­ből nyújt ízelítőt Kerekes László, Ladik Kata­lin, Miroslav Mandié, Bogdanka Poznanovic, Radiics Zol­tán, Szombathy Bálint, Predrag Sid­janin, Ratomir Kulic, Vladimir Mattioni és Slavko Matkovic mű­vein keresztül. A kiállítás meg­nyitója 11 órakor lesz. 11 óra is­ikor Miroslav Mandié tart előadást 11 évvel, 9 hónappal és 12 nappal később címmel. 11 óra 40-kor pe­dig Radics Zoltán Mefosztó va­rázslatos művét nézi, avagy Frag­mentumok Jakob Sforza álmából című performance-át láthatja a közönség. Apne A fészek Kroetz-bemutató a Szerb Nemzeti Színházban, Radmila Vojvovic rendezésében — Kit érdekel a mi életünk? — kérdezi Kurt, a főszereplő az elő­adás záróm­ondatában, amit — lám, nemcsak afféle költői kér­désről van szó — egy rövid je­lenet követ: beszalad egy pizsa­más kisfiú, egy pillanatra meg­áll szülei előtt, rájuk néz, majd hirtelen megfordul, odaszalad a tv-készülékhez, bekapcsolja, az agyhoz megy, kényelembe, helye­zi magát és nézi a műsort. Vagy­is: a felelet­­ még a gyerekein­ket sem érdekli, mi lesz velünk. Döbbenetes jelenet, nagyon is el­­gondolkodtató megoldás, amely nemcsak az előadás világában, ha­nem a mi valóságunkban is drá­mai erővel funkcionál. Ahogy a főszereplő kérdése önmagához és hozzánk is szól, ugyanúgy a vá­lasz is ránk tartozik bennünket is érint. Ez a szándék, hogy az előadás a lehető legközvetlenebb formában szóljon. Forduljon kö­zönségéhez, nemcsak, a zárójele­­netben jut kifejezésre, hanem a megjelenítő koncepciójából követ­kezik. Ezt szolgá­ja a dramatzá­­lás, amely Franz Xaver Kroet?, két kétszemélyes naturalista élet­képének — Ferrő-Ausztria, A fé­szek — egybeszerkesztése mellett a szerző újabb művét, a Rette­gés és remény az NSZK-bant is felhasználta. S ez a mű, amely nemcsak a címével hanem plakát­­szerű politizálással is utal tizedit­­nek A rettegés birodalmára, fél­reérthetetlenül azt a Célt szol­gálta, hogy a családon belül zárt világban zajló, belterjes társada­lomkép, -ábrázolás általánossá­­got egyetemessé tágító és ugyan­akkor a lehető legnagyobb mérték­ben ránk is vonatkoztató koncep­ció határozza meg a színészi já­ték stílusát, az életszerű, való­­satutánzó realizmust expresszivi­tássá módosítva, de egyszersmind plakátszerűvé is egyszerűsítve, vé­konyítva. Az expresszívebb stílus­nak megfelelően a kísérőzene sem Kroetz kisembereinek a vilá­gát fejezi ki, hanem a tiltakozás eszköze. Mindez — a határozott rendezői eszközök tudatos illetve módosítása — felismerhető a Szerb Nemzeti Színház előadásában, amm­ely ennek ellenére harmatgyenge, erőtlen. Nem a túlontúl nagy tudatosság élte meg az előadást, lúgozta ki élénkebb színeit, változtatta una­lommá a helyzetek és szereplők valóságát, hanem a tér alkalmat­lanul tágas arra, hogy kisembe­rek mikrovilágát hitelesen lehes­sen megjeleníteni, s — ггге­ né­mileg összefügg — a színészek játékából hiányzik az az emberi melegség, őszinteség, amely hite­lessé tesz. Elsősorban Novak Ш1- bija (Kurt), a főszereplő hamis, műkedvelő modorosságok jellem­zik. S ha a partner hús-vér em­ber helyett csak üres báb, akkor mire futhatja a Csenij-t Martirov Pavlovic erejéből. egyébr­e, mint csupán igyekezetre, hogy Mariká­ja valamivel vallszerűbb legyen Ismét kiderült, a nagy gondola­tok, az evidens társadalmi igaz­ságok kinyilatkoztatása, a valili­­zálás — még ha önmagában jo­gos szempontok, elvek érdekében is történik — nem művészet a megformálás esztétikuma nélkül. S ahogy ez általáb­an történni szo­kott, a szenvedő alany a színész, neki kell ügyeskedve egyensúlyoz­nia a rendező vállalt­, plakett­szerű­ség és az em­berábrázolás között. Ez a mutatványoson a két nyug­díjas szerepében fellépő Zaida Krvnšamhalovnak és Rade Koja­­dinovićnak sikerült, időnként. A színházban — s általában a művészetben — az igazságok nem kimondásuk, hanem megjeleníté­sük által jelentősek. A döbbenetes zárójelenet előzmények, művészi fel­vezetés nélküli. GEROLD László egyetemessé táguljon. De a politi­kus szándékát hangsúlyozza a ke­­rengőre emlékeztető színpadkép (Zoran Ristić munkája), amelyen át „kerengve ” lépnek a színészek a játéktérre, s feltehetőleg ezt célozza a fordítás, amely teljesen mellőzi Kroesz annyira jellemző táj- és rétegnyelvi elemeit, s tel­jes mértékben színtelenre, szürké­re változtatta még a két nepdrá- szándék és az ma stílusát is. A létbizonytalanság t megválogatnia, Zaida Krimšamhalov és Rade Kojadinović Vége szakad az utazásnak Jóváhagyták a kispiaci tagozatok visszahelyezését Olvasóink, akik figyelemmel kísérték a kispiaci felsős tagoza­tok visszahelyezése körüli fejle­ményeket, minden bizonnyal em­lékeznek arra, hogy a küldöttsé­gek záros határidőket szabtak a lehetőségek kivizsgálására, a ta­gozatok kispiacra való visszate­lepítése feltételeinek megteremté­sére. Ennek megfelelően az illeté­kes oktatásügyi szervek, valamint a horgosi általános iskola önigaz­gatási szervei — ki-ki a maga hatáskörében — megvizsgálták a lehetőségeket és a feltételeket, és erről, a korábbi határozattal össz­hangban csütörtök este tájékoz­tatták a küldöttségek tagjait, va­lamint az érdekelt polgárokat. A feltételek számbavételét az erre kinevezett szakbizottság vé­gezte el, ehhez csatlakozott a Pe­dagógiai Intézet szakvéleménye, mely szintén kedvező volt: az elő­írások és normatívák rugalmas alkalmazásával átmenetileg meg­oldható a tagozatok visszahelye­zése, azzal, hogy a végleges meg­oldásokon tovább kell munkál­kodni. Hasonló értelemben közelítettek a kérdéshez a horgosi általános iskola szakmai és önigazgatási szervei, valamint a község tár°a­­dalmi­nobitikai szervezetei is. Er­ről TÁBOROSI Imre, az egyesí­tett iskolák igazgatója tájékozta­tott bennünket. Az iskola munkástanácsa és tantestülete a maga részéről el­fogadta a kisi­aci tagozatok visz­­szatelepítésének j­avasl­a­tát, azzal, hogy felhívta a figyelmet: az elő­állt helyzet következtében az is­kolahálózat bizonyos módosítások­ra szorul, időben kell gondskodni a tanerők kiutazásának megszer­vezéséről, az ezzel kapcsolatos költségek fedezéséről, és a körül­­m­ényeknek legtokább megfelő oktatásszervezési megoldásokról. A társadalmi-politikai szerve­zetek, miután tájékozódtak az előállt helyzetről, szintén támo­gatták a tagozatok visszatelepíté­sét. Az egész ügyben még két for­mális döntés van hátra — az egyesített iskolák és az oktatási érdekközösség közgyűlése részéről van szükség az iskola önigazgatá­si szervei határozatának megerő­sítésére —, valamint egy sereg lényegi kérdést kell még megol­dani. Megfelelően be kell rendez­ni és fel kell szerelni a tanmű­helyt, a meglevő tantermek egyi­kéből pedig természettudományi (fizika-kémia-biológiai) szakter­met kell kialakítani. Ez azonban — tisztában vagyunk vele mind­annyian — csak átmeneti megol­dás. A kispiaci küldötteknek (a küldöttségek korábbi határozata értelmében) ki kell eszközölniük, hogy a szükséges és tervezett hoz­záépítés, mint elsőbbséget élvező beruházás, a helyi járulék eszkö­zeinek 50 százalékos részvételével helyet kapjon az 1987. évi beru­házási programban. Ez a feltétele annak, hogy az új tanévet már ne átmenetileg, hanem véglegesen itt kezdhessék meg a kispiaci gyerekek. Természetesen továbbra is szük­ség lesz az iskola (a pedagógusok) és a szülők együttműködésére. A pedagógusok számítanak arra, hogy a kispiaci szülők az eddigi­ekhez hasonlóan a jövőben is tá­mogatni fogják azokat az erőfe­szítéseket, melyeket az iskola dol­gozói tesznek az oktató-nevelő munka feltételeinek javításáért, hatékonyságának fokozásáért. És végül a legfontosabb kérdés: amennyiben minden az elképzelé­sek szerint alakul, október 10-e, a falu felszabadulásának évfordu­lója kettős ünnep lesz Kispiacon, ekkorra tervezik ugyanis a felsős tagozatok hivatalos visszahelyezé­sét, a következő hétfőn, azaz 13- án pedig, csaknem két évtized után ismét a helybeli iskolába indulnak a kispiaci felsősök. -sy Szent György megöli a sárkányt Kedden lesz a bemutató az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban Egon Savin rendezésében ked­den tartják Dusan Kovacevic Szent György megöli a sárkányt című drámájának bemutatóját az újvidéki Szerb Nemzeti Színház­ban. A Balkáni kém, A maratoni futók tiszteletköre, Tavasz január­ban stb. szerzőjének — recenzen­sei szerint — legjobb szövege a Szent György..., a jugoszláv drámairodalom antologikus darab­ja. Háborús melodráma, amely a valóság keserűségének és vidám­ságának kivételesen jó szintézise. — A háború a hasonló alkotá­sokban mint a­z élet sötét oldala jelenik meg, ugyanakkor a szere­lem a vidámságot a gondtalansá­got jelenti bennük. Kovačević ez­zel szemben a fordítottját ábrá­zolja: a szerelem lesz a sötét tó­nusú, a gyötrő, mely szenvedésbe kergeti az embereket, a háború viszont mint érvényesülési lehe­tőség van jelen. A kisemberek sorsa a háborúban válik fontos­sá. Ebben a világlátásban rejlik a darab értéke, amelyet igyekez­tünk hűen a színpadra vetíteni — mondta Egon Savin belgrádi ren­dező, aki első ízben rendez az új­vidéki Szerb Nemzeti Színházban. Dusan Kovačević szövege az élet nyerseségével dúsított. A sán­ták, nyomorékok életét egyfajta iróniával szemléli, ugyanakkor a romantikus részek is jól kidolgo­zottak. Sikerült elérni, hogy ezek a volt sorsok, vo­lt emberek élete ne csak mint az egykor történ­tek illusztrációja jelenjen meg a színen, ne olyannak mutassuk be őket, akik csak tűrni tudják a szenvedést, hanem breugheli vízió­val nőjenek ki az emberi sorsok, a megnyilatkozó nyomorúság. Az előadásban nincsenek kisebb és nagyobb szerepek. Egon Savin minden személy megformálásának kellő teret szentelt, s így a szer­biai kis falucska különös miliőjé-­ben a sorsok sokszínű tablója raj­zolható ki. A darabban fellépnek egyebek között Josif Tatié, Ljubica Kakic, Mihajlo Pleskonjic, Mioa­­rag Petrovic, Velimir Ivotic, Sr­­dan Timak­ov, Steva Salajic stb. A jelmezeket Milena Nicseva tervez­te, a színpadkép Geroslav Záric munkája, a zenéjét pedig Ksenija Zecevic szerezte. A bemutató ked­den este fél 8-kor lesz a színház kistermében. Az újvidéki Szerb Nemzeti Színház ezzel a darabbal ünnepli fennállásának 125. évfordulóját, de nemcsak mint ünnepi előadás ér­demel különös figyelmet, hanem mint ahogy a tegnapi sajtótájé­koztatón elmondták, a különösen jó szöveg egy jó rendező kezében kivételesen magas szintű előadás­sá nő­tt. K-k A mokrini óvoda a legszebb A tartományi környezetszépí­tési akció eredményei Június 16-a és 23-a között az oktatási intézmények tartományi környezetvédelmi bizottsága vé­gigjárta a tartomány körzeteinek legszebb, legrendezettebb óvodá­it, iskoláit, s ennek alapján szü­letett meg a döntés, mely szerint a mokrini Néven óvoda, a prigre­­vicai Mladost Általános Iskola és a keresztúri Petro Kuzmjak Kö­zépiskola az elmúlt év legszebb, legrendezettebb intézmény — kö­zölték tegnap a Szocialista Szövet­ség Tartományi Választmánya ok­tatási intézmények környezetvé­delmével foglalkozó bizottságának ülésén. Az iskoláskor előtti intézmé­nyek közül második helyezett az apatini Pčelica óvoda, harmadik helyezett pedig a topolyai Bambi óvoda. Az általános iskolák cso­portjában két második helyezett van: a becsei Petőfi Sándor és a basahídi Október 1. általános is­kolák. A harmadik helyen oszto­zik a vojlovicai Testvériségi egy­ség, az indjijai Jovan Popovic és a titoverbászi Petar Petrovic Nje­­goš Általános Iskola. A középisko­­lák közül a második helyet érde­melte ki az újvidéki Jovan Vu­­kanovic iskolaközpont Ribnikar fivérek utcai épülete, a harmadi­kat pedig a római Stevan Puzic szakirányú középiskola. A tartományi bizottság tegnapi ülésén megvitatták az eltelt év eredményeit, rámutattak a hiá­nyosságokra és az itt kerekedett építő jellegű, vitából több figyel­met érdemlő javaslat született. Készülőben van a Keressük a legszebb iskolát elnevezésű akció ötévi eredményét bemutató fotó­album. Az ülésen elfogadták, hogy a jövőben minden adódó al­kalomból kiállítják a legszebb óvodákról, iskolákról készült ké­peket, hogy a nagyközönség is láthassa a lelkes diákok, tanárok munkájának eredményét.. A másik javaslat szerint a jövőben a kör­zetekben tartanak majd tanácsko­zásokat, amelyeken tapasztalatot cserélhetnek a környezetük szép­pé varázsolásán dolgozók. A jel­zetű album jó szolgálatot tenne mint szemléltetőeszköz is, álla­pították meg. Ezért a bizottság javasolja, hogy készítsenek en­nek alapján diapozitívokat vagy diafilmet, s kérjék a Tartományi Oktatásügyi Tanács jóváhagyását ennek kiadására. A környezetvédelemben elért eddigi eredmények figyelemre­méltóak, bár meg kell jegyezni, hogy az alsóbb osztályokban, ahol a nevelés még egyenrangú az ok­tatással, jóval­­tömegesebb a ta­nulók részvétele, mint a felsőbb osztályokban és hogy az iskola és a helyi közösség együttműkö­dése is hagy még kívánnivalót maga után, bár szép példák is akadnak. Tartományunknak csak néhány községéből nem vettek részt az oktatási intézmények eb­ben a nemes akcióban. A jövőben az egyik fontos tennivaló lesz, hogy ezeket az intézményeket is bevonják a környezetszépítési ak­cióba. K-k MŰVELŐDÉS 19

Next