Magyar Szó, 1987. március (44. évfolyam, 73-88. szám)

1987-03-16 / 73. szám

1987. március 16. hétfő Moja Pi­jade, a neves forradalmár és államférfi halálának 30. év­fordulója alkalmából tegnap megkoszorúzták a belgrádi Kalemeg­­danon levő sírját. A JSZSZK Elnökségének nevében Ljubiša Ko­vác, az Elnökség főtitkára koszorúzta meg a sírt, a JSZSZK Kép­viselőháza és a JKSZ KB nevében Nedo Borkovic és Kole Shi­­roka helyezte el a kegyelet virágait. A Szerb SZK küldöttségét Branislav Ikonic, a főváros küldöttségét pedig Aleksandar Bakoje­­vic vezette. A Tanjug képviselői is megkoszorúzták a hírügynök­ség alapítójának sírját, s koszorút helyeztek el a svetozarevói Moša Pijade Kábelgyár dolgozói is (Tanjug fotó) Kiállta a búza a téli fagyot Péterrévén rendkívül nagy az érdeklődés az ipari növények termesztése iránt • Ismét m­ekezítik a szemes kukorica felvásárlását A hó elolvadása után a péter­­révei termelők nagy része is te­repszemlét tartott. Arra voltak kíváncsiak, hogyan vészelte át a búza a telet, van-e fagykár­ BALASSA László, a növényter­mesztési részleg előadója szerint a búzát ebből a szempontból nem érte kár, elég jó állapotban van a vetés. Az ősszel ugyan az ege­rek egy kis kárt okoztak néhány parcellán, de ennek nem lesz kü­lönösebb következménye. A szak­ember javasolja az egyéni terme­lőknek, hogy folytassák a t­ejtrá­­gyázást. Ha lehetőség nyíli­k rá, akkor nem árt kétszer is elvégez­ni. A második tejtrágyázást ápri­lis végén kellene lebonyolítani folyékony trágyával és bizonyos növényvédő szereket is lehetne al­kalmazni. A szerződéskötés igen jó ütem­ben halad. Az ipari növények iránt legnagyobb az érdeklődés. Cukorrépából 300 hektárt tervez­nek és eddig már a tervezett te­rületre meg is kötötték a terme­lési szerződést és még mindig van érdeklődés a számítások sze­rint valószínűleg elérik a 350 hek­táros területet. A nagy érdeklő­dés minden bizonnyal a kedvező termelési feltételekkel magyaráz­ható. A zentai cukorgyár ugyanis az átadott répa kilogrammja után 0,30 dinárt biztosít a vetőmagra és 0,40 dinárt a vegyszerekre.Egyébként a cukorrépa szavatolt felvásárlási ára 15,5 százalékos cukortartalomig 21,25 dinár. Ha a cukortartalom nagyobb ennél, ak­kor minden kilogramm után to­vábbi 1,37 dináros prémiumot is kifizetnek. Ezenkívül a cukorré­patermelő minden hektár után 200 kilogramm cukrot kap gyári áron. Ha újra kell vetni a répát, a másodvetéshez szükséges magot a gyár díjmentesen biztosítja. Hasonlóan nagy az érdeklődés a szójatermesztés iránt. Itt is le­szerződték a tervezett 200 hek­tárt. A szavatolt felvásárlási ár­hoz a becsei gyár még 10 dináros prémiumot biztosít az átadott ter­més kilogrammja után. A napraforgónál már túlszár­nyalták a tervet és le is állították a szerződéskötést. A felsoroltakon kívül a péter­­révei határban ismét tért hódít a dohány­ Ebből a növényből mint­egy 20 hektárra szerződtek a ter­melők. A ljubljanai dohánygyár 20 dináros előleget biztosít tőkén­ként. A dohá­nyvetőmag ingyenes. A kukorica termesztése iránt mérsékelt az érdeklődés. A terve­zett 2790 hektárból eddig ezerre kötöttek szerződést. Hétfőtől ismét átveszik a tava­lyi kukoricát. Becsére, a vásár­téri átvevőhelyre kell szállítani a termést, 14 százalékos nedves­ségtartalom esetén 56,70 dinárt fi­zetnek a kukorica kilogrammjáért. Ha a nedvességtartalom nagyobb, az ár csökken, de nem számolnak fel külön szárítási költséget. A társastermelési részleg május— augusztusi leszállításra is vásárolja a kukoricát. Az árat a szerződés­kötés napjától számított 21 napon belül kifizetik a termelőknek. í­­gy- Orvosolni fogják az igazságtalanságot Belgrádban 32 személy felmon­dást kapott a munkahelyén, 15-öt pedig e korábbinál rosszabbul­ fi­zetett munkahelyre helyezték át a JKSZ KB 13. értekezlete nyomán kibontakozott széles körű pártvita keretében a munkaszervezetében uralkodó viszonyokról kendőzet­lenül, de jómód­ulaóan elmondott véleménye miatt — hangzott el a belgrádi Pártbizottság Elnöksé­gének legutóbbi ülésén. A párt­­bizottság címére tavaly beérke­zett panaszok és fellebbezések ta­nulsága szerint a 13. értekezlet nyomán kibontakozott pártvita és a problémák felfedése nem a kí­vánt hatást váltotta ki, hanem beigazolta azokat az előzetes vé­leményeket, hogy a bürokrácia sok helyütt kihasználja az alkal­mat, hogy leszámoljon azokkal, akik alkalmasint jogosan­ bíráltak valamit vagy valakit. A városi pártbizottság kötelezte a panaszügyi bizottságot, hogy a fellebbezések nyomán egy hóna­pon belül készítse el a dokumen­tációt, s amennyiben bebizonyo­sodik a fellebbezők igaza, a leg­rövidebb időn belül intézkednek a jogorvoslás érdekében. Ellenke­ző esetben ugyanis a JKSZ veze­tőségének dialógusra való felhívá­sai sokak számára egérfogót je­lentenek majd, s a kívánt hatás helyett csupán az apollogéták kap­nak újabb szereplési lehetőséget. (Tanjug) A Yugo amerikai dladalútja A Yugo­ america cég az idén 27 millió dollárt költ az igen nép­szerű kragujevaci kiskocsi, a Yu­go amerikai piacon való népsze­rűsítésére. A cég (jelenleg már 250 foglalkoztatottat számlál) pi­ackutató szakembereinek értéke­lése szerint az amerikai piac az idén mintegy 87 000 Yugót tudna befogadni. A kragujevaci Crvena zastava Autógyár viszont csak 70 000 e-ret tud exportálni. Az amerikai cég az utóbbi hónapok­ban mintegy 300 Yugót adott el naponta. Dragan Ranisavljevic, a Crvena zastava New Jersey-beli képvise­lője szerint a malaysiai Proton gépkocsinak a Yugo-america cég részéről való árusítása az eladási részleg jobb kihasználását segíti elő, s alaptalan a félelem, hogy a Crvena zastava új gépkocsija, a Florida esetleg vetélytársat ka­pott a Protonnal. Az amerikai piacon ugyanis a minőség az egyetlen áruvédjegy és a Floridá­nak sok más gépkocsi típus ver­senyében kell helytállnia. (Tan­jug) — МлсимЗД --------------------------------------- BELPOLITIKA-------­ I 1 Tito , néi és szimbólum Abból az alkalomból, hogy Josip Broz Tito 50 éve került a JKP élére 1934 márciusában Josip Broz fémmunkás, üldözött kommu­nista, a kézigránétper nyomán 1928-ban öt évre bebörtönzött illegális pártmunkás, hazatért szülőfalujába, Kumrovecre. Nem pihenni vagy a gyermekkori em­lékeket felidézni tért haza, ha­nem rendőrségi utasításra. A rendőri szervek ugyanis egysze­rűen szülőfalujába „száműzték”. A forradalmár, a munkások jogainak harcosa azonban otthon sem nyughatott. A vidék lakos­sága körében fáradhatatlanul népszerűsítette a kommunizmus eszméjét. Ebbéli tevékenysége természetesen nem maradt ész­revétlen, a szülői házban való tartózkodás bizonytalanná vált, s Josip Broz egy napon eltűnt- A forradalmi harc útjai először Samoborba, majd Zágrábba, Bécsbe vezették, oda, ahol a pártnak a legnagyobb szüksége volt rá. A harcot Walter, Rudi, Spiridon, Mekas, John Alexan­­dar, Carlos, Slavko Babic mér­nök, Ivan Kostanišek álnéven fo­lytatta. Ebben az időben kezdte használni a Tito nevet is, amely egy ember, Josip Broz, a mozgalom, egy új idő szimbó­lumává vált. Ma már nehéz lenne meg­mondani, hogy ki és mikor szó­lította először ezen a néven Josip Brozt. Ő maga ezzel kap­csolatban az alábbiakat nyilat­kozta: „A Tito nevet az 1934— 1936-os időszak óta viselem. Nem tudom megmondani, hogy pontosan mikor kap­tam. A dokumentumok tanúsága szerint a Tito név 1934-ben fordul elő írott for­mában először, a JKP KB bécsi ülésének jegy­zőköny­vében, amelyben az áll, hogy az ülé­sen Tito is részt vett. Szülő­földjén gyakori név volt a Tito. „Nem volt semmilyen különle­ges okom a Tito név felvételére, de szülőföldemen, Zagorjéban e név igen gyakori, valószínűleg éppen ezért is vettem fel” — mondta Tito elvtárs-Volt olyan időszak, amikor Josip Broznak sok neve volt, annyi, hogy sokszor maga sem tudta megjegyezni őket. Volt azonban olyan időszak is, ami­kor több ezer különlegesen ki­képzett ember nyomozott­­olyan személyek után, akik — szerin­tük — egyetlen név mögött rej­tőzködtek. Arról beszéltek, hogy Tito szovjet ügynök, szakállas öregember, asszony, pártbizott­ság és szimbólum volt, egy név, amelyet a felkelés vezére rög­tön felvett, amint az előző meg­halt. 1944. december 5-én Schalz­­berger, a New York Times tu­dósítója azt írta, hogy Tito sze­mélyével kapcsolatban több el­mélet is létezik. Egyik szerint három Tito volt, s amint az egyik meghalt, a másik felvette a nevét, mintegy a főnix-madár halhatatlanságát jelképezve. 1942 végéig, a Bihari Köztár­saság megalakításáig, Tito so­kak számára titokzatos személy volt. Ekkor egy Bosanska Kra­­jina-i gyűlésen fölfedte magát. Attól kezdve a világ számára Tito és Josip Broz egy és ugyan­azon személyt jelenti. Ettől az időponttól kezdve Josip Broz Tito egy szabad és független or­szág szimbóluma­ Amíg az említett amerikai tu­dósító nem volt biztos, hogy ki is rejtőzik a Tito név mögött, addig Heinrich Himmler, Hit­ler egyik legközelebbi munka­társa, 1944-ben így nyilatko­zott: „Szeretnék említést tenni Tito marsall kitartásának még egy példájáról. Mondhatom, hogy ez a Herr Josip Broz régi kommunista, kemény ember. Sajnos, az ellenségünk. Ez az ember valóban kiérdemelte a marsall titulust. Az ellenségünk, de a magam részéről szeret­ném, ha egy tucat Tito lenne itt Németországban. Olyanok, akik vezető tisztségben lennének, s akik olyan határozottak és erős idegzetűek volnának, mint Tito, akik sohasem adnák meg ma­gukat, még akkor sem, ha be­kerítenék őket.” 1943 végén a nyugati szövet­ségesek lapjai közölték, hogy Tito tulajdon­képpen azonos Jo­sip Brozzal. 1943. november 18-án a New York Times kö­zölje a világgal ezt a tényt. En­nek ellenére azonban Amerika- és Anglia-szerte a legkülönbö­zőbb találgatások keringtek Tito kilétéről. Egyesek szerint horvát egyetemi hallgató, mások sze­rint neves szerb kommunista, is­mét mások szerint pedig egy balti-tengeri országból való bá­ró, aki kitűnően zongorázik­ A Corriera della Sera haditudósí­tója arról írt, hogy „Tito álneve egy plebejusi származású sze­mélyiségre utal, aki könnyűszer­rel uralkodik a sötét és felajzott tömeg fölött”. Találgatták, hogy a Tito szó egy titkos terrorszer­vezet nevére utal (Tajna Inter­­nacionalna Teroristička Organi­­zacija), hogy a név négy parti­­zánparancsnok nevének a kez­dőbetűiből állt össze. A régi idők találgatásai óta a Tito név egy nép és egy or­szág, egy új és igazságosabb vi­lág szimbólumává vált. (Tan­jug). PÓTOLTÁK A LEMARADÁST Speciális gépkocsik készülnek Zomborban A Zastava Művek zom­bori gyára tavaly megkezdte a speciá­lis gépjárművek gyártását, az idei évtől pedig új státusa van a gyárnak. Tavaly, az első félévben a kétszáz dolgozót foglalkozta­tó zombori üzem csak nehezen tud­ta teljesíteni tervbeli kötelezett­ségeit. Az utolsó negyedévben azonban szombati napokon is termeltek, hogy pótolják a lema­radást. Szorgalmukat dicséri, hogy decemberben 610 speciális jármű került le a futószalagról, azaz 82 százalékkal több, mint tervezték. Ily módon sikerült pó­tolni a lemaradást, sőt túlteljesí­teni. 1986-ban 5110 gépkocsi ké­szült,­azaz tíz százalékal több az előirányzottnál. Január elseje óta a zombori gyár speciális gépkocsikat gyártó társultmunka-alapszervezet, főleg a Jugo típusú autók változatait készítik hivatalos megrendelésre, ily módon kialakult az annyiszor hiányolt jövedelmi viszony is a gyáróriásban. Általában speciális mentő- és egyéb egészségügyi te­repjárművek kerülnek ki az üzemből, s a belügyi szerveknek is készítenek igen korszerű járőr­­kocsikat. A gyárban elmondták, hogy­ az idén ezerkétszázzal több gépkocsit terveznek összeszerelni, azaz 6200- at. Az ötéves fejlesztési terv sze­rint folytatják a speciális jármű­vek előállítását, erre szakosítják magukat, mert csakis ily módon tudják fokozni versenyképességü­ket. A zomboriak a Zastava Művek­től szakmai és szükség esetén anyagi támogatást várnak, ami nélkülözhetetlen az új berendezé­sek, szerszámok, prések vásárlá­sára. Ily módon könnyebben be­illeszkedhetnek a Zastava gyártá­si programjába, azaz olyan alkat­részeket is előállíthatnak, amelye­ket a külföldre szállítandó gép­kocsikba szerelnek be. 1990-ig ugyanis akkora összegű beruhá­zást kell eszközölni, amit a zom­boriak egyedül nem valósíthat­nak meg. Mivel január elején a zombori gyár dolgozói kollektív szabadsá­gon voltak, a termelés csak ja­nuár 19-én indult meg újra. Az­óta tervszerűen, az előirányzot­taknak megfelelően kerülnek le a futószalagról a speciális jármű­vek. P. M. ­ Vannak, akik feltalálják magukat A pancsovai községben kiváló eredményt értek el a lakásépítésben, de az engedély nélküli építkezés is hasonló ütemű volt NAGYON kevés bánáti község dicsekedhet azzal, hogy maradék­­talanul teljesíti a lakásépítési ter­vet. Az utóbbi években hanyatlik az ágazat, a jól gazdálkodó mun­kaszervezetek is egyre kevesebbet különítenek­ el erre a cél­ra. Nos, a pancsovaiak elmondhatják ma­gukról, hogy nemcsak teljesítik, hanem túl is teljesítik a tervet. Nagy dolog ez, hiszen néhány év­vel ezelőtt a lakásépítés a tönk szélére jutott, s a dél-bánátiak ön­­igazgatási gyakorlatunkban egye­dülálló intézkedést foganatosítot­tak: a lakásgazdálkodási érdekkö­zösségben kényszerigazgatást ve­zettek be. A szokatlan eljárás üte­mes fejlődést eredményezett. A pancsovai községben az 1990- ig terjedő középtávú fejlesztési terv 2334 társadalmi lakás építé­sét irányozta elő. A múlt esztendő­ben, a tervidőszak első évében 474 lakás, illetve 30 700 négyzet­­méter lakóterület épült. Az ered­mény igen kedvező, hiszen az öt­éves tervnek több mint a 20 szá­zaléka teljesült. A dél-bánáti köz­ségben tehát 1990-ig a tervezettnél több lakásba költöznek be a tulaj­donosok. Más városoktól eltérően Pancsován aránylag tűrhető az árak alakulása is. Az érdekközös­ség adatai szerint az 1986-ban épült 474 lakás négyzetmétere átlag 153 000 dinárba került. A 60 négy­zetméteres kétszobás lakásra te­hát több mint 9 milliót kellett el­különíteni. A tavaly befejezett la­kások közül a legtöbb másfél, két-, illetve két és fél szobás. Említésre méltó még, hogy a múlt évre ter­vezett 495 helyett 503 lakás építé­sét kezdték meg. Az idei terv 483 társadalmi la­kás, illetve 450 családi ház befe­jezését irányozza elő. Megkezdik ezenkívül újabb 380 társadalmi la­kás építését is. A gazdaságpolitikai követelmény, a reális lakbér alkalmazása a pan­csovai községben is elmaradt. A begyűlt pénz eddig soha nem fe­dezte a karbantartási költsége­ket. Az érdekközösség a községi­­végrehajtó tanács jóváhagyásával januárban 48,7 százalékkal, az év közepén pedig újabb 68 százalék­kal emeli a lakbért, s egymilliárd dinárt költhet az épületek javítá­sára, felújítására. Az eredménynek azonban árny­oldalla is van: a társadalmilag el­lenőrzött, irányított lakásépítéssel párhuzamosan az utóbbi 10 évben gomba módra szaporodtak az en­gedély nélkül épült létesítmények. A községi lakásépítési, városren­dezési és környezetvédelmi bizott­ság 3732 ilyen épületet tart nyil­ván. Az erről szóló elemzést csak­nem fél évvel ezelőtt bocsátották társadalmi vitára, ám a kérdés rendezésével kapcsolatos eltérő vé­lemények miatt még ma is tart a vita. Nem egyszerű dolog eldön­teni, mi legyen a több mint 3700, főleg családi ház sorsa. A községi végrehajtó tanács és a Szocialista Szövetség községi választmánya elnökségeinek álláspontja, hogy le­hetővé kell tenni az épületek le­galizálását. A lebontás sorsára csak azok a házak juthatnak, ame­lyek helyére más létesítmény épí­tését irányozza elő a városrende­zési terv. A tulajdonosoknak le­hetővé kell tennni a szükséges en­gedélyek beszerzését, a járulékok törlesztését. Mivel a közművesz­té­si járulékok igen nagyok, ezért fel­szólították a munkaszervezeteket, nyújtsanak kedvező hitelt dolgo­zóiknak a tartozás törlesztésére, az engedély nélkül épült családi Há­ziak törvényesü­lésére. A pancsovai végrehajtó tanács hamarosan községi rendelettel sza­bályozza a kérdést. Ebben egyebek között az is helyet kap, hogy a közművesítési és más munkaszer­vezetek az engedély nélkül épült létesítményeket nem kapcsolhatják rá a víz-, a villany-, a telefonve­zetékre. A felügyelőség feladata, hogy hetente ellenőrizze a helyze­tet. Eddig ugyanis kéthavonta tar­tott terepszemlét. H. A.

Next