Magyar Szó, 1987. november (44. évfolyam, 301-315. szám)
1987-11-01 / 301. szám
2 ÖLPOUTIKA himmlorvntott tények Jugoszlávellenes gyülekezet az amerikai kongresszusban — „Az albánok helyzete a legsúlyosabb” Az amerikai kongresszus egy nem hivatalos, az emberi jogokkal foglalkozó bizottságában jugoszlávellenes összejövetelt tartottak, amelyet a hazánkban élő albán nemzetiség helyzetéről volt szó. Az ülésen hazugságok, kiforgatott tények hangzottak el és kiderült, hogy a részvevőknek botrányos módon halvány fogalmuk sincs a jugoszláviai helyzetről. Az igen tarka összetételű megbeszélésen jelen volt néhány amerikai kongresszusi képviselő, továbbá az ellenséges albán emigráció tagjai, az Amnesty International képviselői, és jugoszlávellenes emigránsok. A megvitatott anyag ezt a hangzatos címet viselte „Tények, amelyek a Jugoszláviában élő albán nemzetiségre vonatkoznak." E „tények” többek között így hangzottak: „noha a jugoszlávok üldözik a többi nemzetiséget is, az albánok helyzete a legsúlyosabb'', továbbá „az albánoknak nem engedik meg, hogy bizonyos fajta tevékenységet folytassanak, különösen az oktatás terén,attól való félelmükben, hogy népszerűsíthetik az albán kultúrát és történelmet", majd a következő tény: „több száz albán vesztette életét az elmúlt években az albánok és a hatósági akciók összecsapásának következtében". Ez a dokumentum azt is állítja, hogy „egyetlen albánnak sem engedik meg, hogy ingatlant vásároljon vagy adjon el a kormány különleges engedélye nélkül", „Jugoszláviában eltűrik egyes csoportok nacionalizmusát, de másokéi már nem’’. A dokumentum végül megjegyzi, hogy Jugoszlávia mindennek ellenére továbbra is a legnagyobb kedvezményeket élvezi az USA- val folytatott kereskedelemben. A beterjesztett anyag hangneméhez igazodott a vita is. A fő szónok Joseph Dioguardi olasz— albán származású képviselő volt, akikhez mások is csatlakoztak Robert Dole republikánus párti elnökjelölt és Paul Simon ugyancsak demokrata párti politikus írásos nyilatkozatban támogatta ezt az ügyet, tanúságát adva, hogy egyáltalán nem ismerik a probléma lényegét, amit nehéz elnézni olyan emberek esetében, akik az elnökségre pályáznak. Az ülésen az ellenséges albán emigráció több képviselője, továbbá Mihajlo Mihajlov emigráns is felszólalt. Az egyetlen értelmes hozzászólás a kormány képviselőjétől, RichardSchiffertől eredt, aki még az ülés kezdete előtt felolvasta nyilatkozatát, majd elhagyta a termet. Elmondta, hogy az albánok Jugoszláviában ugyanolyan jogot élveznek, mint más polgárok, hogy Kosovónak széles körű autonómiája van, hogy Jugoszlávia az egyetlen ország a Balkánon, ahol a nemzeti kisebbség autonómiát élvez, és hogy különben tavaly és az idén egy albán nemzetiségű elnöke volt az országnak. Emlékeztetett arra is, hogy a kosovói albán nacionalisták el akarják szakítani a tartományt Jugoszláviától, ezzel szemben az amerikai kormány támogatja Jugoszlávia függetlenségét, egységét és területi integritását. Mindazoknak, akik az ott élő népek javát akarják, bölcsen és becsületesen kell cselekedniük, miközben maga a jugoszláv nép oldja meg a problémáit — mondta a kormány képviselője. Az albán szélsőségesek nem merészelték kifütyülni a kormány képviselőjét, de bizonyára kellemetlenül érintette őket a hivatalos forrásokból származó igazság. Mindez azonban nem gátolta a részvevőket abban, hogy követeljék a legnagyobb kereskedelmi kedvezmények megvonását Jugoszláviától. Csak minimális esélyük van, hogy az amerikai kongresszus egyáltalán megvitatja ezt a javaslatot, mert általános a meggyőződés: ez nem szolgálná az Egyesült Államok és Jugoszláviának a jó viszonyát. (Tanjug) МкимШ Veszélyes „szellők” a déli partokon Miért tartanak népszavazást a menekültek befogadásáról az egyik nél-svédországi városkában (Különtudósítás a Magyar Szónak) Stockholm, október 31. minden esettel külön-külön foglalkozik, s legkésőbb két éven belül határozatot is hoz arról, hogy az illető személy maradhat-e az országban vagy sem. (Ezt a törvényt különben sokan bírálják, s várhatóan hamarosan csökkentik a várakozási időt.) Az érvényben levő rendelkezések értelmében minden svéd község évente meghatározott számú menekültet vállal. Ez azt jelenti, hogy befogadásukkal egyidejűleg kötelezettséget is vállal, hogy ellátja, később iskoláztatja, szakkültek állnak az első helyen. Az képesíti és foglalkoztatja is őket, elmúlt évben 5249-en telepedtek le Svédországban. Utánuk a chileiek (2206), majd a lengyelek (1805) következnek. A svéd kormány Bevándorlásügyi Hivatala Ez így volt eddig az egész országban. Szeptemberig. Akkor robbant a bomba. A dél-svédországi SKONE tartomány Sjöbo városában a városatyák nemet mondtak. Magyarán, nem hajlandók befogadni a menekülteket. Hogy miért? Pontosan és világosan nem tudták megmagyarázni a nyilvánosságnak, de holmi „veszélyről"’ tettek említést az ottaniak munkahelyével, elhelyezkedésével kapcsolatban, lakásproblémákat emlegettek és más szociálz újságok, a rádió és a tévé egyre többet foglalkozott Sjebóval, s az eset méltán váltott ki nagy felháborodást a jóérzésű svéd polgárok körében. Mindez akkor tetőzött, amikor a centrum és a mérsékeltek pártja által irányított községi vezetőség szavazást hirdetett meg a községi tanácsban arról, hogy tartanak-e népszavazást Sjöbóban a menekültek befogadásáról vagy sem. A szavazást október 29-ére tűzték ki. A községi tanács ülésterme zsongó méhkasra hasonlított. A televízió esti híradójában helyszíni közvetítést adtak az eseményről, Georg Andersson bevándorlásügyi miniszter pedig a stúdióból kommentálta a dolgokat. Következett a szavazás. A centrum és a mérsékelt pártiak győztek 25:24 arányúig. A szociáldemokraták, a néppártiak és a zöldek pártja a népszavazás megtartása ellen voksolt. A bevándorlási politikát nem lehet községi színten meghatározni. A sjebói politikusok nagyfokú naivitását tükrözi ez a szavazás — jegyezte meg Anders Westerberg, a Bevándorlásügyi Hivatal egyik magas rangú tisztségviselője. — Egész országunk szégyene ez, hiszen bennünket úgy ismernek a világon, mint az emberi jogok védelmezőit, az egyén szabadságának szavatolóit. Hasonló hangnemben nyilatkozott az említett híradóban a bevándorlásügyi miniszter, valamint Olof Johanson, a Svéd Centrum Párt elnöke is. A mai lapokbanmegjelent kommentárok azonban a fentiek mellett másra is figyelmeztetnek. Ez a jelenlegi soványka győzelem a centrum és a mérsékelt párti városatyák részéről a rasszista ideológia fátylát lebbenA skandináv államok közül Svédország fogad be legtöbb menekültet, bevándorlót. Ez összefügg az ország semleges külpolitikájával, a szociáldemokrata kormány által szorgalmazott humánus befogadási eljárásokkal. Mindezt számszerű adatok is alátámasztják. Tavaly például a 8,5 milliós országban 34 042 személy telepedett le. Legtöbbjük a háborús tűzfészekből, a Közel-Keletről érkezett. A listán az iráni menetette fel ezen a környéken. Ezt ma még veszélytelen szellőnek nevezik, de félő, hogy ez a gyenge szelecske felerősödik a jövő évi szavazásokig és beláthatatlan következményekkel járhat. A stebói döntés értelmében tehát jövőre, pontosabban 1988. szeptember 18-án népszavazást tartanak a menekültek befogadásáról. A kierőszakolt véleménynyilvánítás sikere — legalábbis a jelenlegi közvélemény-kutatás eredménye alapján — egyáltalán nem biztos. A község lakosai ugyanis a városi tanács gyűlésével egyidejűleg hatalmas, tömeges tüntetésen ítélték el a népszavazást. Transzparenseiken az említett szavazás bojkottálására hívták fel polgártársaikat. Ha a józan ész és a tiszta emberi együttérzés győz, akkor a népszavazás bojkottálására szóló felhívás nem marad eredmény nélkül. S a svédek óriási többsége ezt joggal reméli. KISZMUL Ferenc .AKI KÉSZ MEGHALNI HAZÁJÁÉRT” Barešić a svéd televízióban Miro Barešić usztasa terrorista, Vladimir Bolović nagykövetünk gyilkosa, akit hamarosan feltételesen szabadlábra helyeznek — a svéd hatóságok döntésére várva, hogy száműzik-e az országból —, ismét alkalmat kapott tévészereplésre. A svéd televízió Aktuelt című informatív műsorában egymást követően két este is foglalkoztak az úgynevezett Barešic-üggyel, lehetővé téve a bűnözőnek, hogy gátlástalanul rágalmazza Jugoszláviát és kifejtse ismert nacionalista és terrorista eszméit. Barešićot úgy jelentették be, mint „tántoríthatatlan horvát nacionaliistát”, mint olyan embert, „aki ttsz meghalni hazájáért", megemlítve, hogy három hete _______ _________ _ éhségsztrájkot folytat, mert „eljlis nehézségeket szajkóztak, szigetelték" a börtönben. A cellájában készült tévéinterjúban Barešić (kezében a Hrvatstól ijednük egy példányával, amelynek címoldalán az ő portréja látható) kijelentette, hogy Svédországban szeretne maradni. Ezúttal is azt bizonygatta, hogy nem érez megbánást az 1971-es gyilkosság miatt, amikor agyonlőtte a védtelen Vladimír Bolovićot. Arra a kérdésre, hogy nem bánta-e meg tettét, azt válaszolta, ..hogy ,,nem szentimentális” éshogy jól tudja, mit tett. (Tanjug) Utolsó simítások a rajléknepesményen (Folytatás az 1. oldalról) Washingtonban bejelen tetl/ek. hogy az amerikai elnök a jövő év első felében látogat el Moszkvába. Újságírók kérdésére válaszolva Reagan nem zárkózott el a lehetőség elől, hogy ha a leszerelési tárgyalások jól haladnak az USA bizonyos halasztást esziközöl az úgynevezett csillagháborúsi terv megvalósításán. A szovjet fél, mint ismeretes, kezdettől fogva ezt a feltételt szabta a megállapodásnak, az amerikai fél viszontt mereven elzárkózott ez elől. JReagan bejelentése az egyik legnagyobb újdonságot jelenti a két nagyhatalom viszonyában. A Szovjetunió óriási jelentőséget tulajdonít az eseménynek Fjodor Buhacski ismert szovjet közéleti személyiség, egyike azoknak a propagandistáknak, akik Gorbacsovot szokták kísérni külföldi útjain, tegnap Moszkvában kijelentette, hogy aSzovjetunió óriási jelentőséget tulajdonít Gorbacsov washingtoni látogatásának és Reagannal való találkozójának. Szavai szerint a szovjet—amerikai viszonyban lépésről lépésre haladnak előre. Ez az előrehaladás nemcsak a két ország javát szolgálja, hanem kihatással van a kelet— nyugat viszonyra és az egész nemzetközi helyzetre. Buhacski a látogatás jelentőségét nem annyira a bejelentett,megállapodás aláírásában és más egyezmények előkészítésében látja, hanem inkább abban, hogy új pszichológiai légkör alakul ki a Szovjetunió és az Egyesült Államok között és leküzdik az ,,ellenségről” alkotott korábbi képzeteket. Szavaiból ítélve a szovjet pártvezetőség egyöntetűen támogatja a tervezett egyezményt és a találkozót. Az amerikai—szovjet csúcstalálkozók kronológiája Reagan és Gorbacsov december 7-ére kitűzött találkozója a két nagyhatalom vezetőinek sorrendben tizenegyedik szamuja lesz. Az előzmények: 1059. szeptember: Dwight Eisenhower és Nyikita Hruscsov találkozója Camp Davidben, ettől kezdve emlegették „Camp David szellemét”. 1960. július: John Kennedy és Nyikita Hruscsov bécsi találkozója, nem sokkal ezután felépítették a berlini falat és kirobbant a kubai válság. 1967. május: Lyndon Johnson Alekszej Kosziginnel találkozott az Egyesült Államokban, közvetlenül az arab—izraeli háború után. 1972. május: Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon Moszkvában aláírta a SALT-egyezményt; 1973. június: Nixon és Brezsnyev Washingtonban újabb egyezményt készített elő a fegyverkezés korlátozásáról; 1974. június és július: Brezsnyev és Nixon Moszkvában majd Jaltában tárgyalt a föld alatti nukleáris kísérletek betiltásáról; 1974. november: Brezsnyev és Gerald Ford Vlagyivosztokban aláírta a SALT-II.egyezményt; 1979. június: Jimmy Carter és Leonyid Brezsnyev Bécsben találkozott és aláírta a nukleáris fegyverzetek korlátozásáról szóló egyezményt ; 1985. november: Ricmald Reagan és Mihail Gorbacsov első találkozója. Reagan szerint „új alapokra” helyezték a két szuperhatalom viszonyát; 1986. október: Reagan és Gorbacsov Reykjavikban tárgyalt a tervezett washingtoni csúcsértekezlet napirendjéről, erre azonban csak most kerül sor. (Tanjug) Tömegmészárlás Mozambikban Banditák csoportja megölt több mint 200 embert Fegyveres banditák csoportja Mozambikban megtámadott egy tehergépkocsi-menetoszlopot, és legalább 214 embert megölt. Az angolai hírügynökség szerint valószínű, hogy az áldozatok száma még ennél is nagyobb, mivel sok holttestre az út melletti erdőben találtak rá. A Dél-Afrika által finanszírozott, úgynevezett Nemzeti Ellenállási Mozgalom fegyveresei a fővárostól, Maputótól 80 kilométerre északra hajtották végre a tömegmészárlást. Ugyanebben a térségben október 16-án banditák csoportja megtámadott ugyancsak egy gépkocsisort és 53 utast megölt. A legutóbbi támadásban a fegyveresek 80 autóbuszt és kamiont felgyújtottak. A SWAPO vádolja Nagy-Britanniát A SWAPO Felszabadulási Mozgalom Nagy-Britanniát tette feje- f kissé, amiért Dél-Afrika megszállás alatt tartja Namíbiát. Az újonnan alakult namíbiai hírügynökségnek a Nampának adott nyilatkozatában Herman Toivo la Toivo, a SWAPO főtitkára Luandában kiábrándítónak nevezte a brit nemzetközösség csúcsértekezletét. Szavai szerint Nagy-Britanniának történelmi kötelessége, hogy hozzájáruljon a namíbiai probléma megoldásához. Azzal vádolta Margaret Thatcher brit kormányfőt, hogy a legkisebb jóindulatot sem mutatja a namíbiai kérdés megoldása iránt. (Tanjug) 1987. november 1., vasárnap Kakaszonét Takesila váltotta fel Tegnap Noboru Takesila váltotta fel Nakaszonét az uralmon levő Liberális Demokrata Párt vezető tisztségében. Takesila november 6- ától hivatalosan átveszi a kormányfői tisztséget is Nakaszonétól, és ezzel megszűnik a mostani miniszterelnök öt évig tartó kormányzása. A 63 éves Takesitát maga Nakaszeme jelölte ki utódjául munkatársai közül. Megválasztása a kormány elnökévé pusztán formális, mivel a párt abszolút többséget élvez a parlamentben. A kormányzó párt főtitkári tisztségére Takesita helyett Sintaro Abe volt külügyminisztert jelölték. (Tainjug) A ciprusi törökök felhívása A ciprusi törökök ismételten felszólították a ciprusi görögöket, hogy fogadják el az ENSZ-főtitkár tavaly márciusi javaslatát a szigetország egyesítésére. Az úgynevezett ,,Északi Ciprus Török Köztársaság” parlamentje határozatában hangsúlyozza, hogy támogatják a független el nem kötelezett, kétnemzetiségű és két zónából álló Ciprusi Köztársaságot. A ciprusi törökök elfogadták, a görögök pedig elutasították a sziget egyesítésére vonatkozó ENSZ-tervet. Ehelyett a ciprusi görögök új tervvel álltak elő, amly pso szovjet kezdeményezésre épülne. nemzetközi értekezlet összehívását fűzeti A terv nem talán elvöntetű támogatásra az ENSZ-tagállamok között. Különben november derekán a világszervezetben megvitatják a cmrusi problémát, amikor a görijenv minonkiiri szerint sürgetni fopiói, a pínrusre vonatkozó pem- 7°gközi értekezlet összehívóit. (Taniua) Mojszov Mexikóból Kubába utazott (Folytatás az 1. oldalról) enyhülésnek és a bilaterális viszonyoknak. Ott-tartózkodása alatt a mexikói főváros Chapultepec nevű parkjában leleplezték Josip Broz Tito szobrát. A jugoszláv küldöttség tagjai, Miloš Milosavljevic, az SZVT alelnöke és Ralf Dizdarevic szövetségi külügyi titkár a mexikói kormány illetékes minisztereivel folytatott megbeszélést. A látogatás rendkívül szívélyes és baráti légkörben telt el, teljes nézetazonosság jutott kifejezésre a megvitatott kérdésekben. A látogatás befejeztével közös közleményt adtak ki. (Tanjug) Mexikóvárosban ez a Tito-szobor hirdeti az immár jugoszláv—mexikói barátságot hagyományos