Magyar Szó, 1987. november (44. évfolyam, 301-315. szám)

1987-11-01 / 301. szám

2 ÖLPOUTIKA himml­orvntott tények Jugoszlávellenes gyülekezet az amerikai kongresszusban — „Az albánok helyzete a legsúlyosabb” Az amerikai kongresszus egy nem hivatalos, az emberi jogok­kal foglalkozó bizottságában ju­­goszlávellenes összejövetelt tartot­tak, amelyet a hazánkban élő al­bán nemzetiség helyzetéről volt szó. Az ülésen hazugságok, kifor­gatott tények hangzottak el és ki­derült, hogy a részvevőknek bot­rányos módon halvány fogalmuk sincs a jugoszláviai helyzetről. Az igen tarka összetételű meg­beszélésen jelen volt néhány ame­rikai­­ kongresszusi képviselő, to­vábbá az ellenséges albán emigrá­ció tagjai, az Amnesty Internatio­nal képviselői, és jugoszlávellenes emigránsok. A megvitatott anyag ezt­ a hangzatos címet viselte „Tények, amelyek a Jugoszláviá­ban élő albán nemzetiségre vonat­koznak." E „tények” többek között így hangzottak: „noha a jugoszlávok üldözik a többi nemzetiséget is, az albánok helyzete a legsúlyo­sabb'', továbbá „az albánoknak nem engedik meg, hogy bizonyos fajta tevékenységet folytassanak, különösen az oktatás terén,­­attól való félelmükben, hogy népsze­rűsíthetik az albán kultúrát és történelmet", majd a következő tény: „több száz albán vesztette életét az elmúlt években az albá­nok és a hatósági akciók össze­csapásának következtében". Ez a dokumentum azt is állítja, hogy „egyetlen albánnak sem engedik meg, hogy ingatlant vásároljon vagy adjon el a kormány külön­leges engedélye nélkül", „Jugo­szláviában eltűrik egyes csopor­­tok nacionalizmusát, de másokéi már nem’’. A dokumentum végül megjegy­zi, hogy Jugoszlávia mindennek ellenére továbbra is a legnagyobb kedvezményeket élvezi az USA- val folytatott kereskedelemben. A beterjesztett anyag hangne­méhez igazodott a vita is. A fő szónok Joseph Dioguardi olasz— albán származású képviselő volt, akikhez mások is csatlakoztak Ro­bert Dole republikánus párti el­nökjelölt és Paul Simon ugyan­csak demokrata párti politikus írásos nyilatkozatban támogatta ezt az­ ügyet, tanúságát adva, hogy egyáltalán nem ismerik a problé­ma lényegét, amit nehéz elnézni olyan emberek esetében, akik az elnökségre pályáznak. Az ülésen az ellenséges albán emigráció több képviselője, to­vábbá Mihajlo Mihajlov emigráns is felszólalt. Az egyetlen értelmes hozzászó­lás a kormány képviselőjétől, Ri­chard­­Schiffertől eredt, aki még az ülés kezdete előtt felolvasta nyilatkozatát, majd elhagyta a ter­met. Elmondta, hogy az albánok Jugoszláviában ugyanolyan jogot élveznek, mint más polgárok, hogy Kosovónak széles körű autonómiá­ja van, hogy Jugoszlávia az egyet­len ország a Balkánon, ahol a nemzeti kisebbség autonómiát él­vez, és hogy különben tavaly és az idén egy albán nemzetiségű el­­nöke volt az országnak. Emlékez­tetett arra is, hogy a kosovói al­bán nacionalisták el akarják sza­kítani a tartományt Jugoszláviá­tól, ezzel szemben az amerikai kormány támogatja Jugoszlávia függetlenségét, egységét és területi integritását.­­ Mindazoknak, akik az ott élő népek javát akarják, bölcsen és becsületesen kell cse­lekedniük, miközben maga a ju­goszláv nép oldja meg a problé­máit — mondta a kormány kép­viselője. Az albán szélsőségesek nem me­részelték kifütyülni a kormány képviselőjét, de bizonyára kelle­metlenül érintette őket a hiva­talos forrásokból származó igaz­ság. Mindez azonban nem gátolta a részvevőket abban, hogy köve­teljék a legnagyobb kereskedelmi kedvezmények megvonását Jugo­szláviától. Csak minimális esélyük van, hogy az amerikai kongresszus egyáltalán megvitatja ezt a­ ja­vaslatot, mert általános a meg­győződés: ez nem szolgálná az Egyesült Államok és Jugoszláviá­nak a jó viszonyát. (Tanjug) МкимШ Veszélyes „szellők” a déli partokon Miért tartanak népszavazást a menekültek befogadásáról az egyik nél-svédországi városkában (Különtudósítás a Magyar Szó­nak) Stockholm, október 31. minden esettel külön-külön fog­lalkozik, s legkésőbb két éven belül határozatot is hoz arról, hogy az illető személy maradhat-e az országban vagy sem. (Ezt a törvényt különben sokan bírálják, s várhatóan hamarosan csökken­tik a várakozási időt.) Az érvényben levő rendelkezé­sek értelmében minden svéd köz­ség évente meghatározott számú menekültet vállal. Ez azt jelenti, hogy befogadásukkal egyidejűleg kötelezettséget is vállal, hogy el­látja, később iskoláztatja, szak­k­ültek állnak az első helyen. Az képesíti és foglalkoztatja is őket, elmúlt évben 5249-en telepedtek le Svédországban. Utánuk a chi­leiek (2206), majd a lengyelek (1805) következnek. A svéd kor­mány Bevándorlásügyi Hivatala Ez így volt eddig az egész or­szágban. Szeptemberig. Akkor robbant a bomba. A dél-svédor­szági SKONE tartomány Sjöbo városában a városatyák nemet mondtak. Magyarán, nem hajlandók befogadni a menekülteket. Hogy miért? Pontosan és világosan nem tudták megmagyarázni a nyilvánosságnak, de holmi „ve­szélyről"’ tettek említést az otta­niak munkahelyével, elhelyezke­désével kapcsolatban, lakásprob­lémákat emlegettek és más szociá­lz újságok, a rádió és a tévé egyre többet foglalkozott Sjebóval, s az eset méltán váltott ki nagy felháborodást a jóérzésű svéd pol­gárok körében. Mindez akkor te­tőzött, amikor a centrum és a mérsékeltek pártja által irányított községi vezetőség szavazást hirde­tett meg a községi tanácsban ar­ról, hogy tartanak-e népszavazást Sjöbóban a menekültek befogadá­sáról vagy sem. A szavazást októ­ber 29-ére tűzték ki. A községi tanács ülésterme zsongó méhkas­ra hasonlított. A televízió esti híradójában helyszíni közvetítést adtak az­ eseményről, Georg An­­dersson bevándorlásügyi miniszter pedig a stúdióból kommentálta a dolgokat. Következett a szavazás. A cent­rum és a mérsékelt pártiak győz­tek 25:24 arányúig. A szociálde­mokraták, a néppártiak és a zöl­dek pártja a népszavazás megtar­tása ellen voksolt.­­ A bevándorlási politikát nem lehet községi színten meghatároz­ni. A sjebói politikusok nagyfokú naivitását tükrözi ez a szavazás — jegyezte meg Anders Wester­berg, a Bevándorlásügyi Hivatal egyik magas rangú tisztségviselő­je. — Egész országunk szégyene ez, hiszen bennünket úgy ismer­nek a világon, mint az emberi jogok védelmezőit, az egyén sza­badságának szavatolóit. Hasonló hangnemben nyilatko­zott az említett híradóban a be­vándorlásügyi miniszter, valamint Olof Johanson, a Svéd Centrum Párt elnöke is. A mai lapokban­­megjelent kommentárok azonban a fentiek mellett másra is figyel­meztetnek. Ez a jelenlegi sovány­­ka győzelem a centrum és­ a mér­sékelt párti városatyák részéről a rasszista ideológia fátylát lebben­A skandináv államok közül Svédország fogad be legtöbb me­nekültet, bevándorlót. Ez össze­függ az ország semleges külpoli­tikájával, a szociáldemokrata kor­mány által szorgalmazott humá­nus befogadási eljárásokkal. Mindezt számszerű adatok is alá­támasztják. Tavaly például a 8,5 milliós országban 34 042 személy telepedett le. Legtöbbjük a hábo­rús tűzfészekből, a Közel-Keletről érkezett. A listán az iráni mene­tette fel ezen a környéken. Ez­t ma még veszélytelen szellőnek ne­vezik, de félő, hogy ez a gyenge szelecske felerősödik a jövő évi szavazásokig és beláthatatlan kö­vetkezményekkel járhat. A stebói döntés értelmében te­hát jövőre, pontosabban 1988. szeptember 18-án népszavazást tartanak a menekültek befogadá­sáról. A kierőszakolt vélemény­nyilvánítás sikere — legalábbis a jelenlegi közvélemény-kutatás eredménye alapján — egyáltalán nem biztos. A község lakosai ugyanis a városi tanács gyűlésé­vel egyidejűleg hatalmas, tömeges tüntetésen ítélték el a népszava­zást. Transzparenseiken az emlí­tett szavazás bojkottálására hív­ták fel polgártársaikat. Ha a jó­zan ész és a tiszta emberi együtt­érzés győz, akkor a népszavazás bojkottálására szóló felhívás nem marad eredmény nélkül. S a svédek óriási többsége ezt joggal reméli. KISZMUL Ferenc .­AKI KÉSZ MEGHALNI HAZÁJÁÉRT” Barešić a svéd televízióban Miro Barešić usztasa terroris­ta, Vladimir Bolović nagyköve­tünk gyilkosa, akit hamarosan fel­tételesen szabadlábra helyeznek — a svéd hatóságok döntésére várva, hogy száműzik-e az ország­ból —, ismét alkalmat kapott tévészerepl­ésre. A svéd televízió Aktuelt című informatív műsorá­ban egymást követően két este is foglalkoztak az úgynevezett Bare­­šic-üggyel, lehetővé téve a bűnö­zőnek, hogy gátlástalanul rágal­mazza Jugoszláviát és kifejtse is­mert nacionalista és terrorista esz­méit. Barešićot úgy jelentették be, mint „tántoríthatatlan horvát na­cionaliistát”, mint olyan embert, „aki t­tsz meghalni hazájáért", megemlítve, hogy három hete _______ _________ _ éhségsztrájkot folytat, mert „el­j­lis nehézségeket szajkóztak, szigetelték" a börtönben. A cellá­jában készült tévéinterjúban Ba­­rešić­ (kezében a Hrvatstól ijednük egy példányával, amelynek cím­oldalán az ő portréja látható) ki­jelentette, hogy Svédországban szeretne maradni. Ezúttal is azt bizonygatta, hogy nem érez megbánást az 1971-es gyilkosság miatt, amikor agyonlőt­te a védtelen Vladimír Bolovićot. Arra a kérdésre, hogy nem bán­­t­a-e meg tettét, azt válaszolta, ..hogy ,,nem szentimentális”­ és­­hogy jól tudja, mit tett. (Tanjug) Utolsó simításo­k a rajléknepesményen (Folytatás az 1. oldalról) Washingtonban bejelen tetl/ek. hogy az amerikai elnök a jövő év első felében látogat el Moszkvá­ba. Újságírók kérdésére válaszo­lva Reagan nem zárkózott el a­­ le­hetőség elől, hogy ha a leszerelé­si tárgyalások jól haladnak­ az USA bizonyos halasztást esz­iközöl az úgynevezett csillagháború­si terv megvalósításán. A szovjet fél, mint ismeretes, kezdettől fog­va ezt a feltételt szabta a megállapodás­nak, az amerikai fél viszontt me­reven elzárkózott ez elől. JReagan bejelentése az egyik legnagyobb újdonságot jelenti a két nagyha­talom viszonyában. A Szovjetunió óriási jelentőséget tulajdonít az eseménynek Fjodor Buh­acski ismert szovjet közéleti személyiség, egyike azok­nak a propagandistáknak, akik Gorbacsovot szokták kísérni kül­földi útjain, tegnap Moszkvában kijelentette, hogy a­­Szovjetunió óriási jelentőséget tulajdonít Gor­bacsov washingtoni látogatásának és Reagannal való találkozójának. Szavai szerint a szovj­et—amerikai viszonyban lépésről lépésre halad­nak előre. Ez az előreh­aladás nem­csak a két ország javát szolgálja, hanem kihatással van a kelet— nyugat viszonyra és az egész nem­zetközi helyzetre. Buh­acski a látogatás jelentősé­gét nem annyira a bejelentett,meg­állapodás aláírásában és más egyezmények előkészítésében látja, hanem inkább abban, hogy új pszichológiai légkör alakul ki a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok között és leküzdik az ,,ellen­ségről” alkotott korábbi képze­teket. Szavaiból ítélve a szovjet pártvezetőség egyöntetűen támogat­­ja a tervezett egyezményt és a találkozót. Az amerikai—szovjet csúcs­­találkozók kronológiája Reagan és Gorbacsov december 7-ére kitűzött találkozója a két nagyhatalom vezetőinek sorrend­ben tizenegyedik szamu­ja lesz. Az előzmények: 1059. szeptember: Dwight Eisen­hower és Nyikita Hruscsov talál­kozója Camp Davidben, ettől kezdve emlegették „Camp David szellemét”. 1960. július: John Kennedy és Nyikita Hruscsov bécsi találkozó­ja, nem sokkal ezután felépítették a berlini falat és kirobbant a ku­bai válság. 1967. május: Lyndon Johnson Alekszej Kosziginnel találkozott az Egyesült Államokban, közvetle­nül az arab—izraeli háború után. 1972. május: Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon Moszkvában alá­írta a SALT-egyezményt; 1973. június: Nixon és Brezs­nyev Washingtonban újabb egyez­ményt készített elő a fegyverkezés korlátozásáról;­­ 1974. június és július: Brezsnyev és Nixon Moszkvában majd Jaltá­ban tárgyalt a föld alatti nukleáris kísérletek betiltásáról; 1974. november: Brezsnyev és Gerald Ford Vlagyivosztokban alá­írta a SALT-II.­egyezményt; 1979. június: Jimmy Carter és Leonyid Brezsnyev Bécsben talál­kozott és aláírta a nukleáris fegy­verzetek korlátozásáról szóló egyez­ményt ; 1985. november: Ricmald Reagan és Mihail Gorbacsov első találko­­zója. Reagan szerint „új alapokra” helyezték a két szuperhatalom vi­szonyát; 1986. október: Reagan és Gorba­csov Reykjavikban tárgyalt a ter­vezett washingtoni csúcsértekezlet napirendjéről, erre azonban csak most kerül sor. (Tanjug) Tömegmészárlás Mozambikban Banditák csoportja megölt több mint 200 embert Fegyveres banditák csoportja Mozambikban megtámadott egy te­­hergépkocsi-menetoszlopot, és leg­alább 214 embert megölt. Az an­golai hírügynökség szerint való­színű, hogy az áldozatok száma még ennél is nagyobb, mivel sok holttestre az út melletti erdőben találtak rá. A Dél-Afrika által finanszíro­zott, úgynevezett Nemzeti Ellen­állási Mozgalom fegyveresei a fő­várostól, Maputótó­l 80 kilométer­re északra hajtották végre a tö­megmészárlást. Ugyanebben a tér­ségben október 16-án banditák csoportja megtámadott ugyancsak egy gépkocsisort és 53 utast meg­ölt. A legutóbbi támadásban a fegy­veresek 80 autóbuszt és kamiont felgyújtottak. A SWAPO vádolja Nagy-Brita­nniát A SWAPO Felszabadulási Moz­galom Nagy-Britanniát tette feje- f kissé, amiért Dél-Afrika megszál­lás alatt tartja Namíbiát. Az újon­nan alakult namíbiai hírügynök­ségnek a Nampának adott nyilat­kozatában Herman Toivo la Toi­­vo, a SWAPO főtitkára Luandá­ban kiábrándítónak nevezte a brit nemzetközösség csúcsértekezletét. Szavai szerint Nagy-Britanniának történelmi kötelessége,­ hogy­ hoz­zájáruljon a namíbiai probléma megoldásához. Azzal vádolta Mar­garet Thatcher brit kormányfőt, hogy a legkisebb jóindulatot sem mutatja a namíbiai kérdés meg­oldása iránt. (Tanjug) 1987. november 1., vasárnap Kakaszonét Takesila váltotta fel Tegnap Noboru Takesila váltot­ta fel Nakaszonét az uralmon levő Liberális Demokrata Párt vezető tisztségében. Takesila november 6- ától hivatalosan átveszi a kor­mányfői tisztséget is Nakaszonétól, és ezzel megszűnik a mostani mi­niszterelnök öt évig tartó kor­mányzása. A 63 éves Takesitát maga Naka­­szeme jelölte ki utódjául munka­társai közül. Megválasztása a kor­mány elnökévé pusztán formális, mivel a párt abszolút többséget él­vez a parlamentben. A kormányzó párt főtitkári tisztségére Takesita helyett Sinta­­ro Abe volt külügyminisztert je­lölték. (Tainjug) A ciprusi törökök felhívása A ciprusi törökök ismételten felszólították a ciprusi görögöket, hogy fogadják el az ENSZ-főtit­­kár tavaly márciusi­­ javaslatát a szigetország egyesítésére. Az úgy­nevezett ,,Északi Ciprus Török Köztársaság” parlamentje határo­zatában hangsúlyozza, hogy támo­gatják a független el nem köte­lezett, kétnemzetiségű és két zó­nából álló Ciprusi Köztársaságot. A ciprusi törökök elfogadták, a­­ görögök pedig elutasították a sziget egyesítésére vonatkozó ENSZ-tervet. Ehelyett a ciprusi görögök új tervvel álltak elő, am­ly pso szovjet kezdeményezés­re épülne. nemzetközi értekezlet összehívását fű­zeti A terv­ nem talán elvöntetű támogatásra az ENSZ-tagállamok között. Különben november derekán a világszervezetbe­n megvitatják a cmrusi problémát, amikor a gö­­rijenv minonki­iri szerint sürgetni fopiói, a pínrusre vonatkozó pem- 7°gközi értekezlet összehívó­it. (Taniua) Mojszov Mexikóból Kubába utazott (Folytatás az 1. oldalról) enyhülésnek és a bilaterális viszo­nyoknak. Ott-tartózkodása alatt a mexikói főváros Chapultepec nevű parkjá­ban leleplezték Josip Broz Tito szobrát. A jugoszláv küldöttség tagjai, Miloš Milosavljevic, az SZVT al­elnöke és Ralf Dizdarevic szövet­ségi külügyi titkár a mexikói kor­mány illetékes minisztereivel foly­tatott megbeszélést. A látogatás rendkívül szívélyes és baráti légkörben telt el, teljes nézetazonosság jutott kifejezésre a megvitatott kérdésekben. A lá­togatás befejeztével közös közle­ményt adtak ki. (Tanjug) Mexikóvárosban ez a Tito-szobor hirdeti az immár jugoszláv—mexikói barátságot hagyományos

Next