Magyar Szó, 1988. február (45. évfolyam, 30-44. szám)
1988-02-01 / 30. szám
2 KÜLPOLITIKA M/msüi DÉL-AFRIKA Eredetkutatás Szerveződés etnikai alapon A DÉL-AFRIKAI ESEMÉNYEK sokszor olyan drámához hasonlítanak, melyek figyelésébe a közönség csak az első felvonás végén kapcsolódott be. Nem csoda tehát, hogy miközben a cselekmény folyik a színpadon, a figyelők közül sokan nem tudják azonosítani a szereplőket, cselekedeteik így nehezen magyarázhatók vagy esetleg félreérthetők. Az sem meglepő, hogy a távolból — az „első felvonás” ismerete nélkül — a cselekmény esetleg nem megfelelő értelmezést kap. Dél-Afrikához manapság elég sok felszínes, de széles körben élő feltevés tapad. MAGYAMRSZÁG A mintegy 4 millió fehérből 3 millió a főként holland, de részben francia és német eredetű búr. A kifejezés az 1899—1902 között vívott angol—búr háborúból jól ismert. Annak idején a korabeli közvélemény nem kevés szimpátiával adózott a telepesek vitézségének. A szó parasztot jelent Dél-Afrikában némi lekicsinylés tapad hozzá. A kései utódok jobban kedvelik, ha afrikanszként ismerik őket: a búrok 1625-ben vetették meg a lábukat a Jóremánység-fokon. (Ezt ismerte el évekkel ezelőtt Kenneth Kaunđa zambiai elnök is, aki egy beszédében arról szólt, hogy vannak „fehér afrikaiak” is.) A búr társadalom mai képét nagymértékben meghatározzák a népcsoport történelmi hagyományai. A telepesek életéhez hozzátartozott az állandó ellenségeskedés a fekete törzsekkel. Bizalmatlanok voltak azonban a fokvárosi kormánnyal szemben is. A fokozatosan angol befolyás alá kerülő adminisztráció ugyanis keveset törődött az állattenyésztőkkel, és politikájában nemritkán érdekeikkel homlokegyenest ellentétesen cselekedett. 1828-ban például a kormányzat 50. számú rendeletével megszüntette a szolgák „röghözkötöttségét”, felháborodást váltva ki a munkaerőre rászoruló búrokban. A múlt század harmincas éveiben aztán megindult a „nagy vándorlás” észak felé. Eközben alakultak ki a búr közösségek jellemzői. A telepesek hozzászoktak ahhoz, hogy csak magukra számíthatnak, a külvilág számukra nem sok jót tartogat. Nem csoda, hogy ma sem nagyon érdekli őket, mit gondolnak felőlük mások. A maguk életét szívesen hasonlították az Ószövetség pátriárkáihoz, úgy vélték, hogy Isten kiválasztott gyermekei a vadonban, azzal a küldetéssel, hogy a birtokukba került földön és annak őslakóin uralkodjanak. BÁR AZ ANGOLOK 1852-ben, majd 1854-ben elismerték Transvaal és Orange Szabadállam függetlenségét, később az arany- és gyémántkincsek felfedezése mindent megváltoztatott. Az angol— búr háború eseményeinek nagy része ismert. Az azonban kevésbé, hogy a britek a derekasan küzdő búrokat végső soron csak úgy tudták térdre kényszeríteni, hogy asszonyaikat és gyerekeiket összefogdosták és táborba zárták Ennek a hatása a későbbi generációkra elképzelhető. Nyilvánvalóan a visszavágás vágya éltette a búrokat. Az alkalom 1948-ban jött el, amikor az apartheid programjával fellépő Nacionalista Párt megnyerte a választásokat. A győztes telepes-utódok teljesen megtisztították az államigazgatást az angoloktól, és a helyzet azóta is fennmaradt. Az angol hatóságok felfogása az apartheidről a múltban is rugalmasabb volt, mint a búroké. Nem csoda, hogy az átlag búr ma is „puhának” tartja az angol származásúakat, akik valószínűleg nem volnának hajlandók „harcolni és meghalni”. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy napjainkban már a búr közösség sem egységes. Nem igaz, hogy mindenki erődnek tekinti a házát, és heti többszöri lőgyakorlattal készül a nagy leszámolásra. Többségükre valószínűleg még áll mindez, ott még az idős hölgyek is rendszeresen célba lőnek. Léteznek azonban „felvilágosult” búrok is a jobbol - búrok vagy afrikanerek? bali szervezetek mellett. Ők jobban hajlanak a kompromisszumra, annak felismerésére, hogy a jelenlegi helyzet, a fekete többség jogfosztottsága aligha őrizhető meg tartósan. Nem homogén a fekete népesség sem. Az összlakosságnak közel 70 százaléka tartozik az úgynevezett bantu népcsoporthoz. Ezen belül azonban vannak ngunik, akik maguk is tovább oszlanak zulukra, xhoszákra, szváziakra és ndebelékre. Kisebb etnikai csoportoknak számítanak ezen kívül a szotok, vendák és tongák. Ezen törzsek természetesen különböző nyelveket beszélnek, a bányákban való együttes munkavállalás elősegítésére alakult ki egy mesterséges keveréknyelv, a fanagalo. A történelem folyamán a fekete törzsek többször egymás ellen harcoltak, egyikük felemelkedése azt jelentette, hogy uralma alá tudta vonni a többieket. Ez természetesen a kölcsönös bizalmatlanság kialakulásához vezetett. Ez a magyarázata, hogy sok politikai tömörülés etnikai alapon szerveződött. Elvileg az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) lenne a 18 millió fekete törzsi határokon átlépő képviselője, azonban még ez az egyébként rendkívül tekintélyes szervezet sem mondhatja el, hogy minden népcsoportnál egyformán erős befolyással bír. Az ANC például gyengébb a zuluk között, ahol Kwazulubanidisztán miniszterelnökének pártja, az Inkhata a természetes, törzsi vetélytárs. Sokak várakozása szerint a közeljövőben az ANC fegyveres fellépéseinek gyakorisága növekedni fog, és ennek alapvető oka a kongresszuson belüli helyzet. A fehérek egy része is kész elismerni, hogy az évtizedek óta börtönben tartott Nelson Mandela (emigrációban tartózkodó társa, Oliver Tambo, valamint a nemrég szabadon bocsátott Mbeki) nagy formátumú és hatással bíró politikus. Lényegében mérsékelt nézeteket vallanak és szabotázsakciókat csak fontos stratégiai célpontok ellen tartanak indokoltnak. A fiatal aktivisták egy növekvő része azonban úgy véli, hogy az évtizedes börtönmúlttal rendelkező „történelmi” vezetők már elszakadtak a honi realitásoktól és stratégiájuk eredménytelensége bebizonyosodott. A Tambo vezette „politikai” szárny és a földalatti „katonai” ág között így egyre lazább a kapcsolat (vélik némely szakértők), és így várható a katonaiak erőteljes radikalizálódása. EDDIG CSAK A SKÁLA két szélső pontjáról beszéltünk, miközben a dél-afrikai társadalomban más színes bőrűek is megtalálhatók. Vannak például olyanok, akik az első fehér telepesek és hottentotta, valamint maláj nők kapcsolatából származnak. Ugyanakkor a lakosság 3 százaléka indiai eredetű. A feketékkel összehasonlítva a színesek és ázsiaiak népcsoportja ma kétségtelenül előnyöket élvez, bár a politikai részvétel meglehetősen alacsony szintjén. Számukra is kérdéses, mit hozhat a feketék elleges politikai hatalomátvétele. Egy dél-afrikai család (Reuter f eletető) Monacóban nemzetközi cirkuszfesztivál van. Mivel a hercegségben semmi sem múlhat el az uralkodócsalád valamely tagjának jelenléte nélkül, Caroline hercegnő Andrea nevű legidősebb fiával nézte végig az egyik produkciót. Az arckifejezésükből ítélve a kötelesség nem mindig jár élvezet nélkül AMIKOR LEGELŐSZÖR TALÁLKOZTAM vele, kissé meglepett, hogy lényegesen nagyobb, tekintélyesebb, mint ahogyan testvéreinél már előzőleg megszoktam, meg azután a sokfajta nyílás rajta, a különböző feliratokkal: fehér, zöld, barna, vegyes ... Idővel aztán egészen megbarátkoztunk mi ketten, és nemegyszer én is becsúsztattam örökké tátott, éhes szájába egy kis harapnivalót. És ezzel hozzájárultam a svájci lakosonkénti egy főre eső 21,5 kilogrammos átlag növeléséhez, ugyanis hivatalos kimutatás szerint ennyi üveget adnak le kiürítés után a svájci polgárok újrafelhasználás céljából. Itteni felfogás szerint ugyanis az üveg semmi esetre sem hulladék, hanem nyersanyag, az üveggyártás 75 százalékban üvegtörmeléken alapul, amit főként a régi üvegből nyernek. Újonnan szerzett ismerősöm is ennek a szolgálatában álló szerkezet: nagy méretű tartály, amelybe színek szerint különválogatva dobják be a polgárok felesleges boros- és egyéb fiaskóikat, ezzel is megkönnyítve a további feldolgozásra való szállítást. Kisebb helységekben vagy kisebb forgalmú pontokon a rendes, megszokott szemétgyűjtő tartályokra írják rá, hogy melyikbe kérik az üveget, melyikbe a még felhasználható (a háztartási hulladékot természetes trágyaként használják fel) és melyikbe az elégetésre, megsemmisítésre való hulladékot. A VETRO REYMLING A. G. cég a vállalatoktól és a községektől átveszi az anyagot, vonattal elszállítja az ország különböző pontjain levő előkészítő üzemekbe. Ezek Rumlang, Dagmasellen, Renens és St. Gallen. Ezután a fehér üveg Bulachba kerül, a barna üveget a Wauwillben levő üzem dolgozza fel, a zöld és a kevert üveg végállomása St. Prex. Gyűjtőhely 26 000 községben van, úgyhogy a lakosság kb. 96 százalékának áll módjában ezúton is lendíteni egyet az ország jósorán. E beszolgáltatott, azaz ily módon összegyűjtött ipari nyersanyag mennyisége évről évre nő — párhuzamosan az üvegek tartalmának fogyasztásával. Például 1987-ben így teljes 7 százalékkal több nyersanyaghoz jutott az érdekelt iparág, mint 1986-ban. A múlt esztendőben 140 118 tonnányi üveget dolgoztak fel újra, az 1986-ban begyűjtött 130 740 tonnával szemben. AZT IS KISZÁMÍTOTTÁK a pedáns svájci gazdasági szakemberek, hogy ugyanennyi tonnával kevesebb szemetet kellett a szemétkihordással foglalkozó ágazatnak megmozgatnia, ez pedig a közös kasszának valamivel több mint 20 millió frank tiszta megtakarítást jelentett. Nekem ez az, egész nagyon tetszik, nem tagadom. Csak azt az egyet nem tudom megérteni, hogy ami a biztos alapokon nyugvó itteni közgazdaságnak hasznos, magától értetődő, sőt kifizetődő, ugyanaz miért nem valósítható meg a mi vérszegény, majdhogynem agonázáló gazdaságunkban? Lehet, hogy szervezés keretese az egész? Ez is, mint annyi más? Egyebként a svájciak ezen a vonalon még egy lépést tettek. Január hetedike óta a zürichi GLATT bevásárlóközpont előtt egy alumínium-hulladékot nyerő automata működik, kísérleti célokból. Körülbelül három héten át figyelik az automata fogadtatását. A tejitalt, gyümölcsnedveket és egyebeket tartalmazó alumínium alapanyagú dobozokat és tasakokat kell beledobni, de a fehérbádog is szóba jöhet. A gép különválasztja őket és lemezzé sajtolja, eredeti térfogata tizenketted részének megfelelő nagyságúra. A 225 köbcentimétertől 500 köbcentiméterig terjedő méretek „érdeklik”, és körülbelül 2000 darab befogadására képes. Az így összegyűjtött nyersanyagot azután a niedergkuti Refonda A. G. olvasztja be újból felhasználás céljából. A vállalat évi 25 000 tonna drága nyersanyaghoz számít ily módon lényegesen kedvezőbb feltételekkel hozzájutni. ILYEN AUTOMATA különben több nyugati országban van már. Így Olaszországban több mint 400 darab működik. Ez a Zürichben felállított automata is Olaszországból érkezett, és a hozzá fűzött remények a jelek szerint meg is fognak valósulni. Kiszámították azt is, hogy a beolvasztás energiaszükséglete az eredeti gyártási energiának mindössze 5 százaléka, tehát ez még újabb haszon. Uszodákban, sportpályákon és hasonló, tömegesen látogatott helyeken tervezik felállítani a gépeket. Svájcban évente több mint 100 millió alumíniumdoboz és -tasak kerül forgalomba, a belőlük utólag nyert nagy értékű nyersanyag a mindössze 9500 frankba kerülő gépnek lesz köszönhető. No, de nemcsak anyagiak vonalán gondolkodnak távlatokban az országban. Svájc történelméből tudjuk, hogy a különböző, addig külön-külön kisebb-nagyobb hercegek és egyéb családok uralma alatt élő városok fokozatosan nagykorúságot szereztek maguknak, és a 13. században megalakult az első olyan szövetség, amely a mai Svájc tulajdonképpeni alapja lett. Ennek 700. évfordulója lesz 1991-ben, és mind határozottabban alakul ki egy országos ünnepség körvonala. Ezzel egyidejűleg pedig egy aggasztó rekord nyugtalanítja a szép kort megért országot: számítások szerint 2010-ben a 65 éven felüli svájci polgárok 20,5 százalékát teszik majd ki az ország lakosságának, és ezzel Svájc vezető szerephez jut Európában. Megelőzi az NSZK-t (20,4 százalék), Svédországot és Ausztriát (17,5 százalék), Olaszországot. És felhőssé teszi az ünnepségek-re készülő ország hangulatát az erdők mind inkább elhatalmasodó pusztulása is. MÉG 1984-BEN KOMOLY lépéseket tettek az erdők pusztulásának megakadályozására, eszközöket biztosítottak magas szakképzettségű erdészek nevelésére, az erdők fiatalítására, ugyanakkor gondot fordítottak arra is, hogy a fakitermelés megfontolt és minél kevesebbkárt okozó legyen. Ennek ellenére ma a svájci erdők fáinak 56 százaléka beteg, ami 20 százalékkal több, mint 1985-ben volt. Különösen a lombhullató fák esetében aggasztó a helyzet. A soron következő négy évre öszszesen 240 millió frankot irányzott elő a szövetségi tanács Svájc erdeinek fokozottabb védelmére. Különösen a Jura hegyvidéke sínylette meg a modern idők szennyezett levegője okozta sérüléseket, de az Alpok vidéke is látható, észlelhető nyomait viseli a környezet- és levegőszennyeződésnek. És nem elég a beteg erdők okozta gond, itt van még az idei tél is. Tavaly a Jura legmagasabb csúcsain41 Celsius-fokos hideget mértek január első napjaiban. Az idén viszont +1 fokot. Teljes 42 fok a két hőmérséklet közötti különbség. A téli örömökre épülő iparágazat, a svájci síparadicsomok hiában várják a vendégeket, hiszen hó nincs. És éppen ezért vendég sincs, tehát jövedelem sem. Megszoktuk a lassan mindennapossá váló merényletek hírét. Svájc ebben is tud valami különöset nyújtani. Az elmúlt vasárnap hajnalán ekrazitos merénylet áldozata lett az egyik szökőkutat díszítő Jupiter-szobor. Az égen és földön szigorú rendet tartó görög —római isten pozdorjává tört. Mind a mai napig egyik terrorszervezet sem vállalta a merényletért a felelősséget. HA MÁR A MERÉNYLETEKNÉL tartunk, ejtsünk egy pár szót a közbiztonságról. A polgárok hatékonyabb védelmet, szigorúbb törvényeket követelnek, mert a sok betöréses lopás, postarablás mellett, a taxisok is kedvelt célpontjai a bűnözőknek. Főleg kábítószer-élvezők soraiból kerülnek ki a tettesek, akik néha 100—200 frankért is mindenre képesek. A Dichtichonban történt gyilkosságot gyors egymásutánban még néhány más is követte. Emma Meier luzerni bérkocsivezető ugyan élve megúszta azt a támadást, amit egy Meggenbe igyekvő utasa követett el ellene. Két pisztolylövéssel lőtte őt vállon, és 600 frank zsákmánnyal távozott. Emma Meier azóta munkaképtelen, még csak ruháit sem tudja egyedül magára venni. Alfredo Ferrera genfi bérkocsivezetőt egy teljesen ártalmatlannak látszó utas késelte meg hátulról. Az alig 2 centiméterre a szívtől ejtett mellszúrás miatt hat hónapig kórházi kezelésre szorult Alfredo. Mikor a kórházból kijött, a merénylő már teljes három hónapja újra szabad ember volt. Ezeknek a merényleteknek a lelki, testi és anyagi következményei felmérhetetlenek, a megtorlás viszont semmiképpen sem elriasztó. Sőt. A megelőzés, a védekezés lehetőségeit, módozatait keresik. Mindenesetre érdekes és figyelemre méltó a párizsi taxisofőrök gyakorlata. Bérkosijukba „villamos székeket” szereltettek be. Támadás esetén egyetlen pillanat alatt 52 000 voltos áramütés éri a táadót, s ez egy rövid ideig tartó bénultságot vált ki, minden későbbi következmény nélkül. A svájci illetékes szervek komolyan latolgatják ilyenfajta „székek” beépítésének lehetőségét. Arról, hogy egyes városokban, körzetekben hogyan és miként szervezték meg a védekezést, részletes tájékoztatással sem a hatóságok, sem a bérkocsisok hivatalos szervezete nem nyilatkozott. Érthető. A biztonság — még ha annyira bizonytalan is — mégiscsak előbbrevaló. ÉS A TÖRVÉNYEK LOGIKÁTLANSÁGAIT is majd csak sikerül kiküszöbölniük előbb-utóbb. V. LIPPAY Etelka SVÁJCI LEVELEK Üvegekről és egyebekről Takarékosság, környezetvédelem, közbiztonság 1988. február 1., hétfő (Reuter telefotó) Izgalmas akciófilmet forgatnak Izraelben. A történet röviden egy közel-keleti országról szól, amely atomfegyvert gyárt, és a szovjet és amerikai fegyveres erők közös támadását vonja magára Mivel a film bővelkedik veszélyes jelenetekben, nagyszámú kaszkadőrt is alkalmaztak. Acélsas, a címe, a képen pedig egy kaszkadőr látható, aki valamelyik színész helyett vásárra — tűzbe — vitte a bőrét...