Magyar Szó, 1988. október (45. évfolyam, 271-285. szám)

1988-10-01 / 271. szám

1988. október 1., szombat Kölcsönös kapcsolatok A Sankt Pöttenben levő Voith gyárban tett közös látogatásuk so­rán egyetértettek abban is, hogy igen hasznosak a személyes talál­kozók, mert így jobban megismer­hetik egymást és hozzájárulhatnak a jugoszláv—osztrák együttműkö­dés kibővítéséhez, ami annál in­kább fontos, hiszen a két ország gazdasága kölcsönösen kiegészíti egymást. Branko Mikulic elmondta a gyár­­látogatás során, hogy hazánk eddig elsősorban késztermékek vásárlása felé orientálódott, de a helyzet a jövőben változik, mert most a kö­zös termelésbe való beruházás lesz a fontos. Ez az utóbbi a magyará­zata bizonyára annak is, hogy ha­zánkban nincs a szóban forgó gyárral együttműködési egyezmé­nye, olyan, mint amilyet a Voith csehszlovák, szovjet és bolgár cé­gekkel kötött­ érdek a fejlesztése . Jugoszláviában a jövő év ja­nuár 1-jétől lényegi válto­zások lesznek a gazdaságban, és erre készülni kell. Vranitzky kan­cellárral már csütörtökön megál­lapodtunk, hogy az együttműködés magasabb formáit kell fejleszte­nünk. Szomszédok vagyunk, és gaz­daságaink kölcsönösen kiegészítik egymást, ezért optimizmussal te­kintek a jövőbe. Mikulic meghívta Vranitzkyt, hogy látogasson el Jugoszláviába. A meghívást örömmel elfogadták. A jugoszláv kormányfő tegnap délután fejezte be Ausztriában tett kétnapos hivatalos látogatását és hazautazott Belgrádba. Búcsúzta­tásán a Bécs melletti Schwechat repülőtéren jelen volt Vranitzky kancellár és felesége is Mikulic és munkatársai tegnap délután hazaérkeztek. (Tanjug) Branko Mikulic zárómegbeszélése Franz Vranitzkyvel — Az SZVT elnöke befejezte ausztriai látogatását és haza­érkezett Belgrádba Branko Mikulic, az SZVT elnöke és Franz Vranitzky osztrák kancellár tegnapi zárómegbeszélésükön megerősítették, hogy a két ország maradéktalanul érdekelt a kapcsolatok sokoldalú fejleszté­sében. Amnesztia az 1956-os elítélteknek A Magyar NK Elnöki Tanácsának döntése A Magyar Elnöki Tanács rende­lete értelmében visszakapják tel­jes állampolgári jogaikat mind­azok, akiket az 1956. október 23-a és az 1957. május 1-je közötti idő­szakban bűncselekmények miatt ítéltek el. A Kossuth Rádió jelen­tése szerint az amnesztia nem ter­jed ki azokra, akik állam- és nép­ellenes bűncselekményeket követ­tek el. Az 56-os eseményekben a bariká­dok másik oldalán levőket eddig 1959-ben, 1960-ban és 1963-ban ré­szesítették közkegyelemben, de 500 ember, a büntetés letöltése után is, joghátrányban volt. Nem kaphatott útlevelet és nem láthatott el bi­zonyos hivatalokat sem. E legújabb rendelet megszüntette számukra a hátrányos helyzetet. A belügyminisztérium adatai sze­rint a rendelet nem érint tovább­ra sem 200 olyan személyt, akik kémkedés, államtitkok elárulása vagy gyilkosság miatt voltak elítél­ve. Megvan viszont a lehetőség számukra, hogy külön-külön az Igazságügy-minisztériumhoz for­duljanak és kérjék joghátrányaik megszüntetését. (Tanjug) Megszűnik a dinár beválthatósága A Magyar Nemzeti Bank döntése Október 4-én, amikor törvényen kívül helyezik a kötelező dinárbe­váltásról szóló rendeletet a Ma­gyarországra érkező jugoszláv ál­lampolgárok számára, egyben meg­szűnik Magyarországon a jugoszláv nemzeti fizetőeszköze konvertibili­tása is. Ettől a naptól fogva sem bankokban, sem más váltóirodák­­ban nem cserélik sok­at.*. A Ma­gyar Nemzeti Bank hivatalos köz­leménye megállapítja, hogy ilyen­formán az Interturist üzleteiben, sem más boltokban, ahol kemény valutáért vásárolható áru, nem lehet majd fizetni vele, és a ma­gyar állampolgárok devizafolyó­számláin sem lehet majd elhelyez­ni. Technikai okokból ugyan napon­ta meghatározzák majd a dinár- forint árfolyamot, és a magyar tu­risták Jugoszláviába való utazás előtt dinárcsekket szerezhetnek be. A­­Magyarországra utazó jugo­szláv állampolgárok ugyanennek a rendeletnek az értelmében nem lesznek kötelesek dinárt forintra váltani, ehelyett kemény valutát kell majd bevinniük. A Magyaror­szágon vásárolt áruért forinttal fi­zethetnek, amit azonban hivatalos helyen, a bevitt valutáért kaphat­nak, és az erről szóló elismervényt visszafelé a vámszervek kérésére kötelesek lesznek felmutatni. (Tan­jug) újabb kivégzések Dél-Afrikában Tegnap a hajnali órákban Dél- Afrikában kivégeztek további hét elítéltet. Az igazságügy-miniszté­rium adatai szerint az idén 96 embert ítéltek halálra és végeztek ki, közülük egy volt fehér. Johannesburgi ügyvédek közlése-­ szerint a Dél-afrikai Köztársaság ebben a tekintetben a világ élvo­nalában foglal helyet. Úgy hírlik hogy kedden további hat elítélten fogják végrehajtani a halálos íté­letet. A börtönök pretoriai igazgatósá­gában azt közölték, hogy a teg­nap reggel felakasztott elítéltek közül öt volt fekete és kettő fél­­­vér, öt gyilkosság elkövetésével vádolták őket­. (Reuter) Washington helyreállítja a diplomáciai kapcsolatot Iránnal? Izraeli lapértesülés­t A State Department cáfol A The National című izraeli lap tegnapi számában arról írt, hogy nyolc amerikai és egy brit túsz akiket Libanonban tartanak fog­va, október folyamán visszanyeri szabadságát, méghozzá az USA és Irán közötti titkos tárgyalásoknak köszönhetően. Az AP hírügynökség jelentése szerint az izraeli lap ar­ról is beszámolt, hogy Washington a foglyokért cserébe gazdasági se­gítséget nyújt Iránnak, vagyis az Irán tulajdonát képező hatalmas pénzösszegek egy részét (egymilli­­árd dollárt), amelyeket amerikai bankokban zároltak, Irán rendel­kezésére bocsátja. A State De­partment ugyanakkor cáfolta a tárgyalásokra vonatkozó híreket ..Ilyen jellegű találkozóra sohasem került sor. Ez hamis történet. Az egész pontatlan.” Jelentette ki Phyllis Oakley, a State Depart­ment szóvivője. Ciprus és Irán felveszi a diplomáciai kapcsolatot Ciprus és Irán úgy határozott, hogy felújítja a diplomáciai kap­csolatokat. A nagykövetek cseré­jének időpontját a közeljövőben hozzák nyilvánosságra. (Tanjug) MtcmSzó KÜLPOLITIKA3 ötvenötmillió dollár Noriega meggyilkolására Összeesküvést lepleztek le Panamában A panamai vezető ellen irányu­ló a közelmúltban leleplezett ösz­­szeesküvés két főkolomposa beis­merte, hogy e hónap 20-ára ter­vezték Noriega tábornok meggyil­kolását. Federico Boyd, a hadsereg volt őrnagya és José Serracin, az el­lenzéki Panamai Autentikus Pán vezetője beismerte hogy a me­rénylettel egyidejűleg katonai ak­ciót terveztek a Costa Rica-i ha­tár túloldalán is. A kormány és a Noriega elle­ni átfogó akciót a múlt héten göngyölítették fel, miután az ál­lambiztonsági szervek négy hó­nappal ezelőtt gyanút fogtak és nyomában voltak az összeesküvők­nek. Benne volt a keze az össze­esküvésben a szélsőjobboldali Nemzeti Hazafias Frontnak és a munkaadók szervezetének, a Cru­­zada Civilista elnevezésű szerve­zetnek. A két gyanúsított vallomása alapján — ezt a kormány lapjának tegnapi számában közölték — az akció egy részét Eric Delvalle volt elnök finanszírozta volna, akinek az amerikai adminisztráció állí­tólag 55 millió dollárt bocsátott rendelkezésre az amerikai bankok­ban letétbe helyezett panamai esz­közökből. A kormány közölte, hogy eddig 26 összeesküvőt tartóztattak le, vizsgálatot indítottak Delvalle el­len, és nincs kizárva, hogy oda­haza levő mintegy 10 millió dol­lár értékű vagyonát elkobozzák. (Tanjug) Jaruzelski szófiai látogatáson Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a lengyel Állam­tanács elnöke tegnap egynapos ba­ráti látogatásra Bulgáriába érke­zett. Todor Zsivkov bolgár állami és pártvezető meghívásának tett eleget. (Tanjug) Gromiko nyugdíjba megy (Folytatás az 1. oldalról) Viktor Cserbikovot, a Politikai Bizottság tagját pedig a Központi Bizottság titkárává választották, ami egyben azt jelenti, hogy töb­bé nem ő az állambiztonsági szer­vezet (KGB) elnöke. A Központi Bizottság hat bi­zottságot nevezett ki, amelyek kö­zül mindegyik egy meghatározott párttevékenységi, politikai, társa­dalmi és gazdasági területtel fog­lalkozik majd. A pártfejlesztés és a párt káderpolitikai bizottságá­nak elnökévé Georgij Razumovsz­­kijt, az eszmei bizottság elnökévé Vagyim Medvegyevet, a társadal­mi-gazdasági bizottság elnökévé Nyikolaj Ljunkovot, az agrárpoli­tikai bizottság elnökévé Jegor Li­­gacsovot, a nemzetközi politikai bizottság elnökévé Alekszandr Ja­­kovljevet, a jogi-politikai bizottság elnökévé pedig Viktor Csebrikovot választották. A pártbizottságok létrehozása összefüggésben áll a pártapparátus átszervezésével. Vagyim Medve­­gyev, a Politikai Bizottság újonnan megválasztott tagja a tegnapi saj­tótájékoztatón elmondta, hogy a pártapparátus átszervezése egyút­tal zsugorítását is jelenti. Nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy a központi pártapparátus létszámát a­­ felére csökkentik. Elmondta továbbá, hogy a Köz­ponti Bizottság ülésén részvevők a döntéseket egyhangúlag fogadták el. Az átszervezés gyakorlatát meg fogják honosítani a köztársasági, tartományi és körzeti pártbizott­ságokban is. Az egész akció célja a pártszervek szerepének megvalósí­tása. A Központi Bizottság tegnapi ülése a nyáron elfogadott állás­pontok gyakorlati érvényesítését jelentette. A határozatok közé tar­tozik az ország politikai rendszeré­nek megreformálása is, mert ez lényegében különválasztja a párt és az állam funkcióját. (Tanjug) A távozó Gromiko (Reuter telefotó) LENGYELORSZÁG KORMÁNYALAKÍTÁS ELŐTT Iltért Rakowski A lengyel történések ismerői nem lepődtek meg azon, hogy Mieczyslaw Rakowskit bízták meg az új kormány megalakításával. Abból, ahogyan a LEMP Központi Bizottsága értékelte a Messner­­kormánynak a reform megvalósításában elért eredményeit, világos volt, hogy a tekintélyes közgazdászt és egyetemi tanárt nem tartja alkalmasnak arra, hogy az új helyzetben, a társadalom erőteljes demokratizálásának időszakában sikerrel összefogja és megfelelő irányba kanalizálja az egész nemzet alkotóerejét. Márpedig ma már egyáltalán nem lehet kétséges, hogy a lengyel társadalom és gazda­ság irányításának legfőbb politikai elve a nemzeti összefogásra alapozódó gazdasági és társadalmi reform. Ennek az elvnek pedig nagyon kevés olyan régi és olyan kitartó követője van, mint a 62 éves Ra­­kowski. A legelsők között vol­t, akik még az erősen központosított irányítás idején illetőleg még a Gierek-korszakban rámutattak ar­ra, hogy a további haladás kike­rülhetetlen feltétele a gazdasági és társadalmai reform. Jaruzelski el­nök valószínűleg azért is kérte fel annak idején, vagyis nyolc évvel ezelőtt, hogy lépjen be kormányá­ba. A tekintélyes varsói Polytika hetilap főszerkesztője fel­hagyott az újságírással és ugyanolyan hévvel, mint addig az újságírásban foly­tatta társadalmi tevékenységét a politikában. Az akkori kormány alelnöke lett, s a­­lehető legnehe­zebb és legkényesebb megbízatást kapta: a Szolidaritás szakszervezet­tel tárgyaló kormánybizottság ve­zetését. Mint ismeretes, az akkori hely­zetben ezeknek a tárgyalásoknak nem volt jövőjük, s természetesen kudarba fulladtak. Az ambiciózus ale­lnök ezt a sikertelenséget szemé­lyes kudarcának is fogta fel, de ez nem szegte kedvét, hanem inkább felfokozta energiáját. Meg volt győződve róla, hogy a Szolidaritás vezetőivel nem lehet tárgyalni, il­letőleg tárgyalásokkal nem lehet semmit sem elérni. Nyilvánvalóan ezért helyeselte a katonai rendszer bevezetését, s ezért vett részt an­nak érvénybe juttatásában éppúgy, mint a Szolidaritás szakszervezet likvidálásában, vezetőinek bebör­tönzésében és az úgynevezett libe­rális intelligencia tevékenységének meggátlásában. Azóta, illetőleg az elmúlt nyolc évben egész élete és munkája szo­rosan kapcsolódott Jaruzelski el­nökéhez. Érdekes módon, akárcsak az elnök, Rakowski is számos el­lenséget szerzett magának nemcsak az ellenzék soraiban, hanem a pártvezetők között is. Eközben te­kintélye nem csorbult meg, sőt még nőtt is. Legnagyobb ellen­sé­­gei is elismerték, hogy becsületes, következetes, kitartó, céltudatos. Aki nem szerette, aki nem szere­ti, az is megbecsüli. S bár a lehe­tő legkövetkezetesebben lépett fel azok ellen, akiket a reformok, a sürgető társadalmi változások kerékkötőinek tekintett, mégis a középút, a tárgyalásos megoldá­sok, az intelligens és rugalmas po­­litikus hírében állt mindig. Nem kétséges, ezzel magyarázható, hogy most, a társadalmi megújhodás küszöbén, amikor a vezetés min­den jószándékú ember vélemé­nyére és munkájára számít, ő ka­pott kormányalakítási megbízatást Ez nem meglepetés, hanem logi­kus következménye a lengyel re­formoknak, a meglepetés az lett volna, ha nem ő, hanem valaki más kapja a megbízatást. Annál inkább, mert a lengyel politikai élet nem bővelkedik olyan szemé­lyiségekben, mint Rakowski, akik­re az új helyzetben építhetne. Megbízatásának elfogadásakor nyomban kijelentette, hogy kon­zultál az uralkodó pártok képvi­selőivel, s kapcsolatba lép az op­­pozícióval is, majd csak e tár­gyalások után terjeszti elő (kat hét múlva) az új kormány névso­rát. Természetesen annak az elv­­ne megfelelően, amit a LEMP a’­­fogadott é­s amit Jaruzelski­emn'»:: a szejm ülérén hangozt-'t •'* ••ny’iv szerint a lengyel társadalom min­den rétege törvényesen képviselve lesz a vezetés és irányítás szer­veiben — tehát a szem­ben és an­nak megfelelően a kormányzásban is. Jaruzelski úgy ítélte meg, hogy ma ennek megvannak a reális le­­hetőségei, minthogy az úgynevezett, oppozíció is sokkal hajlamosabb az együttműködésre, mint régeb­ben, s az egyház álláspontja is igen pozitív. Az októberre bejelentett kerek­­asztal-értekezleten kell tisztázni több olyan kérdést, amely jelen­leg még útjában áll ennek az együttműködésnek, de a megin­dult közeledési folyamat arra mutat, hogy Lengyelország köze­lebb van ma, mint eddig bármi­kor az úgynevezett nemzeti össze­fogás programjának megvalósítá­sához, s reális lehetőségnek lát­szik a nemzeti menújhodás prog­ramjának életre keltése. Ennek része a gazdasági reform is, amely az idén nem a megrajzolt irány­ba haladt, s emiatt tovább rom­lott az életszínvonal, nehezedtek az életkörülmények, s társadalmi elégedetlenség robbant ki. Az új kormánynak, a nemzet legszélesebb rétegeire támaszkod­va, ezeket a kedvezőtlen fejlemé­­nyeket kellene megfordítania, megfékeznie, s jó irányba terel­nie. A LEMP megítélése szerint ezt csak a reform következetes megvalósításával lehet előírni s ezért a kormány élére a reformok egyik legrégibb híve és legtüze­­tesebb kezdeményezőig került. LOVAS István Kohl Indonéziában Helmut Kohl nyugatnémet kancellár tegnap négynapos hi­­vatalos látogatásra Indonéziába ér­kezett. Djakartában nagy jelentő­séget tulajdonítanak a látogatás­­­­nak, mert az ország egyik legje­lentősebb gazdasági partnere ép­nen az NSZK a politikai kapcso­latokat pedig hagyományosan so­­­­­k ítérik meg. Kohl as Suharto elnök­­s­­ vaasárnap tárgyal. (Tanjug)

Next