Magyar Szó, 1989. március (46. évfolyam, 72-87. szám)
1989-03-16 / 72. szám
1989. március 16., csütörtök Atan Szó KÜLPOLITIKA 3 Szinte hihetetlenül hangzik, s mégis igaz: a Földközitenger térségében megtartandó hagyományos hadgyakorlatok küszöbén Washington azzal a kérdéssel fordult Tripolihoz, hogy van-e Líbiának valamilyen kifogása az USA (és szövetségesei) erőpróbája, vagy ha úgy tetszik, erőfitogtatása elleni A hír líbiai forrásokból származik, s mivel az USA illetékesei sem cáfolták, minden bizonnyal megfelel a valóságnak. Ez alkalommal fel kell idéznünk, hogy Moamer Kadhafi kezdettől fogva vérmes reményeket fűzött az USA nemrégi elnökcseréjéhez, s ezt nem egy ízben hangoztatta is. Kétségtelen ugyanis, hogy az USA és Líbia immár csaknem egy évtizede tartó nyílt ellenségeskedése, melynek hullámhegyét az 1986- ban Tripoli (pontosabban Kadhafi háza) ellen végrehajtott amerikai bombatámadás képezte, immár mindkét fél számára rendkívül kínos és hátrányos volt. Az áldatlan helyzet nagymértékben megkötötte mindkettőjük kezét, csökkentette nemzetközi tevékenységük hatékonyságát, s — elsősorban a Földközi-tenger térségében — kérdésessé tette hitelüket. A kölcsönös anyagi érdekekről nem is szólva. Közismert például, hogy ez év júliusában telik le a Líbia és öt nagy amerikai részvénytársaság között a líbiai kőolajkutatásokra és -kitermelésre vonatkozó szerződés, melynek felújítása mindkét ország számára rendkívül fontos. S Líbiának ezenkívül legalább olyan nagy szüksége van az USA és a nyugati fejlett országok műszaki segítségére, mint Washingtonnak a líbiai és a vele rokonszenvező országok piacára. Arról nem is szólva, hogy az USA számára stratégiailag rendkívül fontos térségben már Líbia „semlegessége” is mennyire megkönnyítené Washington politikai tevékenységét, amikor a közel-keleti válság megoldása küszöbén, felderengett egy esetleges nemzetközi értekezlet összehívásának a lehetősége is. Mindezért elsősorban Líbiában, de minden bizonynyal a Földközi-tenger térségében, sőt világszerte is nagy megelégedéssel nyugtázták ezt a washingtoni kezdeményezést, amely kétségkívül George Bush elnök új politikai nézeteit vetíti ki. Smivel Bush úgyszólván Reagan egyik legsúlyosabb hagyatékával kezdte a nemzetközi színtér bonyodalmaihoz való újszerű viszonyulását, fennáll a remény, hogy az USA új kormánya nemcsak folytatni fogja elődjének a kedvező világpolitikai viszonyok megteremtetésére irányuló politikáját, hanem újabb lépésekkel még inkább hozzájárul a világ számára anynyira szükséges békelégkör továbbfejlesztéséhez. Annak reményében, hogy George Bush új politikai stratégiájának ez a „szele” nem csupán egy múló jelenség, hanem egy tartós irányzat kezdetét jelenti, a vérmes reményeket még akkor is ápolnunk kell, ha jól tudjuk, hogy az ember inkább nyugtával dicsérje a napot. ENGLER Lajos íj szelek? Taha ismét Egyiptomé Huszonkét éves megszállás után, tegnap Taha ismét Egyiptom fennhatósága alá került. A 700 négyzetméter homokos, köves talajon néhány évvel ezelőtt az izraeliek fényűző szállodát építettek, amely most Egyiptom tulajdonába került a genfi nemzetközi döntőbíróság ítélete alapján. A határozatot Tel Aviv elfogadta, utána azonban maratoni tárgyalások kezdődtek a kártérítésről. A megbeszélések nemrégiben eredményesen zárultak. Az izraeli zászlót még kedd éjszaka levonták Tabában, s az utolsó határőr tegnap délután hazatért Izraelbe az új határon át, amely mindössze 50 méterre húzódik a szállodától. (Tanjug) Elmaradt az amerikaipalesztin találkozó A PFSZ kérni fogja Washingtont, hogy hivatalosan ismerje el a szervezetet és a palesztin nép önrendelkezésii jogát. Az Al Ittihad című újság értesülései szerint a PFSZ e követelését a következő amerikai—palesztin találkozón terjeszti be, amelyet valószínűleg e hónap 20-án Tuniszban tartanak. Jól értesült palesztin forrásokra hivatkozva az előző újság azt írta, hogy a tegnapra előirányzott megbeszélést elnapolták, miután Washington követelte, hogy a palesztin küldöttség válaszoljon levélben megfogalmazott néhány kérdésére. E levél követelte, hogy a FFSZ világosan fogalmazza meg, mit ért a palesztin nép hazatelepülési jogán, továbbá az USA elvárja, hogy a palesztinok szüntessék be az ellenállást, röpcédulák terjesztését a megszállt területeken, s ellenszolgáltatásként az izraeliek enyhítenének a megtorló intézkedéseken a nyugati partvidéken és Gázában. (QNA) „Aggódás” a kosovói albánokért Egy szaúdi lap felhívása, hogy az iszlám világ gondoskodjon sorsukról . Az iráni hírügynökség továbbította a jelentést A Saudi Gazette című, angol nyelven Rijadban megjelenő újság felszólította az iszlám világot, hogy nyújtson segítséget — megfogalmazása szerint — az Albániában és határain kívül élő albánoknak. Felkérte az iszlám országokat, hogy tanúsítsanak nagyobb megértést a világszerte élő muzulmán kisebbségek, főleg a kosovói cikkét az IRNA teheráni távirati albánok helyzete iránt. Az újságiroda továbbította. Az albániai albánokkal kapcsolatban a Saudi Gazette megemlítette, hogy megfosztották őket vallásgyakorlási joguktól, majd azt írta, hogy „Enver Hoxha diktátor bezáratta az összes mecsetet, templomot, s az országot a világ első ateista államának kiáltotta ki”. A szaúdi újság számára azonban nagyon jelentős az, hogy „Albánia az egyedüli európai ország, ahol a muzulmánok többségben vannak”. Az IRNA jelentése szerint az újság vasárnapi számában, az Iszlám Értekezlet négynapos ülésszaka előtt egy nappal vezércikként közölte az írást. Az ülésszakon az iszlám országokat 46 küldöttség képviseli, elküldte képviselőit a Palesztinai Felszabadítási Szervezet is. A legfontosabb napirendi pontok egyike a muzulmán kisebbségek helyzete. A vezércikk „jugoszláviai forrongást” emleget. Azt állítja, hogy „a kosovói albánokat egyre nagyobb mértékben fenyegetik a szerbek, s attól tartanak, hogy az albánokat asszimilálják”. A Saudi Gazette javasolja, hogy az Iszlám Értekezlet alapítson tudományos csoportot, s küldje el delegációját Jugoszláviába. A lap követelése szerint a jugoszláviai albánok helyzetének kivizsgálására tudományos csoportot kellene alakítania a muzulmán kisebbség kérdéseivel foglalkozó londoni intézetnek, amelynek „javaslatot kell tennie a jugoszláviai albánok jobb életének szavatolására”. A Saudi Gazette értékeléseivel, álláspontjaival és követeléseivel kapcsolatban felmerül néhány kérdés. Először is, hogy a lap minek alapján állíthatja azt, hogy a szerbek fenyegetik a kosovói albánokat, mi több, beolvaszthatják őket? Meglepő, hogy követeli tudományos csoport megalapítását és delegáció küldését Jugoszláviába, s ugyanezt nem tartja szükségesnek Albániával kapcsolatban. Talán ez helyénvaló is, esetleg a jugoszláv kormánynak el kellene fogadni a követelést. ____ Csak az utóbbi néhány hónapban Kosovóról több ezer jelentés, cikk és sajátos tanulmány jelent meg, mert e jugoszláv tartományba ellátogathattak nemcsak a hazai, hanem a külföldi újságírók is, s közülük egy sem fedezte fel annak veszélyét, hogy az asszimiláció fenyegeti az albán vagy bármelyik más muzulmán vallási népet. Ismeretes, hogy a világon egyetlenegy muzulmán etnikai csoportot vagy közösséget sem asszimiláltak, s ezért furcsának tűnik, hogy ez előfordulhat a kosovói muzulmán albánokkal. Ha Jugoszláviába látogat az iszlám küldöttség, megállapíthatja, hogy a kosovói, a jugoszláviai albánokat — függetlenül attól, hogy muzulmánok, vagy sem — nem fosztották meg egyetlenegy olyan jogtól sem, amellyel felruházták hazánk többi nemzetének és nemzetiségének tagjait. A Saudi Gazette feltehetően valamilyen megindoklást tartva szem előtt javasolta a kosovói albánok, illetve a jugoszláviai muzulmánok tényleges helyzetének kivizsgálását. Tudnia kellett volna azonban, hogy a világszerte élő muzulmánokat csak Jugoszláviában ismerték el népnek. Valószínűnek tartjuk, hogy az iszlám küldöttség, az Iszlám Értekezlet tudományos csoportja, illetve londoni intézete, ha megismerkedik a tényleges helyzettel, vagyis eloszlatja saját kételyeit, vesz annyi fáradtságot magának, hogy nyilvánosságra hozza az öszszes objektív és fontos tényt, azt, minek alapján állítja a szaúdi újság, hogy veszélybe kerültek a jugoszláviai albánok, illetve muzulmánok. (Tanjug) LÍBIA—EGYIPTOM Tripoli a teljes együttműködés visszaállítását indítványozza Líbia hajlandó megnyitni határait Egyiptom felé, s kész ismét foglalkoztatni az egyiptomi munkásokat a dzsamahíriában. Tripoli kinyilvánította azt is, hogy kártalanítja azokat az egyiptomi munkásokat, akiknek 1985 őszén távozniuk kellett a dzsamambából, miután Líbia lemondott az összes külföldi munkaerőről. Mint ismeretes, akkor több ezer egyiptominak, több mint 30 000 tunéziainak haladéktalanul haza kellett térnie. Az egyiptomi munkások anyagi kártalanításának kérdését mind a mai napig nem rendezték, s Líbia most az arab országok iránti általános nyitás politikájának keretében hajlandó ezt a kérdést is napirendre tűzni. Az Egyiptom iránti viszonyulásról Dzsaber ezredes, Líbia legszűkebb politikai vezetőségének tagja nyilatkozott egy arab újságnak. Azt állította, hazája hajlandó teljes együttműködésre Egyiptommal. Szerinte nem várható a politikai kapcsolatok javulása, mert Kairó tiszteletben tartja a Camp David-i megállapodásokat, noha a palesztin állam egyiptomi elismerését Líbia kedvező lépésnek értékelte. (Tanjug) NEGYVEN ÉV UTÁN ELŐSZÖR MAGYARORSZÁGON Megünnepelték március 15-ét Az MSZMP és a független szervezetek egyaránt rendezvényeket tartottak (Különtudósítás a Magyar Szónak) Budapest, március 15. Kitörölhető-e egy ünnep az emberek lelkéből, azzal, ha az, akinek hatalmában áll, egy tollvonással közönséges hétköznappá fokozza le a napot, amelyet addig piros betűvel jelöltek a naptárban? A fenti kérdést a Budapesten most megjelent Márczius Tizenötödike című újság első oldalas cikke tette fel s a választ nemcsak a cikkíró adta meg, hanem a mai nap is, itt, Budapesten. Hatalmas tömeg hullámzott végig a belvároson, hogy csaknem 40 év után ismét piros betűs ünnepként emlékezzen meg március 15-éről, az 1348-as forradalom és szabadságharc évfordulójáról foglalt követeléseit. E követelések közül néhányat felsorolunk. Többpártrendszert Magyarországon; Jogállamot a rendőrállam helyébe; Szólás-, sajtó-, lelkiismereti és oktatási szabadságot akarunk; Jogot a sztrájkra; Le kell építeni a bürokráciát és az erőszakapparátust; Oszlassák fel a munkásőrséget; Szűnjék meg Európa katonai, gazdasági és emberjogi kettéosztása. A kilencedik pont pedig a következő óhajt fejezte ki: Szabad, független, semleges és demokratikus Magyarországot! Vonják ki a szovjet csapatokat Magyarország területéről! Egy másik pont felelős kisebbségi és menekültpolitikát sürget, a 12. pont pedig: igazságot követel 1956-nak és tisztességet a forradalom mártírjainak. Ez a pont követeli azt is továbbá, hogy nyilvánítsák nemzeti ünneppé október 23-át, az 1956-os forradalom kirobbanásának évfordulóját. A magyar társadalomban végbemenő nagy horderejű változásokat talán mi sem érzékelteti jobban, mint egy felszólaló kemény megfogalmazása, amely szerint: Tavaly ilyenkor a kádárista hatalom még letartóztatta azokat, akik március 15-ének szabad megünneplését követelték, de ma már ez a dátum piros betűs ünnep Magyarországon. VARGA István Az ENSZ menekültügyi főbiztosságának küldöttsége Budapesten Tespiap megérkezett Budapestre az ENSZ menekültügyi főbiztosságának négytagú küldöttsége, hogy a helyszínen győződjön meg, milyen körülmények között él a Romániából magyarországra érkezett, mintegy 14 000 menekült. Helyzetüket elsősorban a lakásügyi és egészségügyi gondok nehezítik. (Tanjug) A transzparenseken a tömeg az 1848-as és 1956-os forradalom mártírjainak, Kossuthnak és Battyányinak, Nagy Imrének és Maléter Pálnak az emlékét éltette. Voltak olyan transzparensek is, amelyeken a Kádár Jánost elmarasztaló jelszavak és az a mondat volt olvasható, hogy Rátok már nem szavazunk — Csillaghullást akarunk. Egy másik transzparens malíciózus mondata a következőképp hangzott: „Kádár János azt üzente, elfogyott a regimentje”. Az aláíró: a Republikánus Kör tagjai. A március 15-e alkalmából tartott emlékünnepségeken és békés tüntetéseken felvonultak a lengyel Szolidaritás szakszervezet és a romániai menekültek képviselői is. Ez utóbbiak román nyelven Szabadságot Romániának feliratú transzparenst vittek. Az ünnepségek délelőtt 11 órakor a Nemzeti Múzeum épülete előtt kezdődtek. Itt az MSZMP aktivistái szervezték meg a megemlékezést. Ezzel egyidőben a Petőfi-szobornál is gyülekezett a tömeg, több mint 20 alternatív párt és szervezet tagjai tartottak békés tüntetést. A Petőfi-szobornál lezajlott megmozdulást egyebek között a Fiatal Demokraták Szövetsége, továbbá a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága, a Független Kisgazdapárt és más szervezetek kezdeményezték. A több tízezer főre gyarapodott tömeg a Petőfi-szobortól előbb a televízió épülete, majd az Országháza elé vonult. Hatalmas tapsviharral fogadták a szónokok beszédeinek egy-egy olyan megállapításait és követeléseit, mint hogy: Szabad Magyar Televíziót akarunk! Meg kell akadályozni a sztálinizmus restaurációját! — egy másik szónok pedig a következőket jelentette ki nagy helyeslés közepette. A szocializmus felett a történelem már kimondta az ítéletet. Óriási tapssal köszöntötték az alternatív szervezetek 12 pontba LIBANONI HELYZET Csalóka nyugalom a véres harcok után Tegnap ingatag béke uralkodott Bejrútban és Libanon más térségében, ahol kedden az utóbbi négy év legádázabb harcai folytak. A megfigyelők felhívták a figyelmet arra, hogy mivel nem született politikai megállapodás az egymással szemben álló muzulmán és keresztény erők között, s mivel Michael Aoun tábornok katonai kormánya nem jutott közös nevezőre Szíriával, újabb összecsapások robbanhatnak ki. A bejrúti gyászos kedd mérlege még mindig nem teljes, a legfrissebb adatok szerint negyvenen estek áldozatul, hozzávetőleg 140-en megsebesültek. Michael Aoun, aki egyben a hadsereg keresztény alakulatainak parancsnoka is, úgy ítélte meg, kedden valójában Libanon és Szíria között folyt háború. Damaszkuszt tette felelőssé az összetűzések kirobbantásáért. Felkérte az Arab Ligát, hogy járuljon hozzá a Libanonban állomásozó 40 000 szíriai katona kivonulásához. (Tanjug) LAPZÁRTÁTÓL LAPZÁRTÁIG Ankarában, Törökország fővárosában tegnap megkezdődött a Balkán-félszigeti országok gazdasági és kereskedelmi minisztereinek értekezlete. Témája a balkáni gazdasági együttműködés fejlesztése. Felszólalt Nenad Krekic szövetségi külkereskedelmi titkár, a jugoszláv küldöttség vezetője is, s aláhúzta, hogy Jugoszlávia nagy jelentőséget tulajdonít a balkáni gazdasági együttműködésnek, mert az reális alapot nyújt a balkáni országok kapcsolatainak erősítéséhez és bővítéséhez. Tegnap Magyarországszerte megünnepelték március 15-én az 1848. évi forradalom és szabadságharc kezdetének évfordulóját. Négy évtized után először volt Magyarországon munkaszüneti nap március 15-e. * Moszkvában megkezdődött az SZKP KB plenáris ülése, amely az új mezőgazdasági politika kialakításával foglalkozik. Mihail Gorbacsov főtitkár mondott bevezetőt, és egy új agrárpolitika bevezetését jelentette be. Az afganisztáni fegyveres erők Jalalabad határ menti városnál visszaverték a felkelők támadását. Kabuli hadijelentés szerint az utóbbi napokban több mint 3000 modzsaheddint tettek harcképtelenné. Kabul azt állítja, hogy a felkelők oldalán pakisztáni katonák is harcolnak. A keddi véres harcok után tegnap látszólagos nyugalom uralkodott Bejrútban és Libanon más vidékein. Huszonkét évig tartó izraeli megszállás után Egyiptom tegnap visszakapta a Taba nevű tengerparti sávot a Sínai-félszigeten. Amerikai és néhány más országból való írók csoportja az ENSZ New York-i székhelye közelében 36 órás tiltakozó akciót folytat Khomeini iráni vallási vezető azon döntése elleni tiltakozás jeléül, hogy Salman Rushdie írót halálra ítélte.