Magyar Szó, 1989. március (46. évfolyam, 72-87. szám)

1989-03-16 / 72. szám

1989. március 16., csütörtök Atan Szó KÜLPOLITIKA 3 S­zinte hihetetlenül hangzik, s mégis igaz: a Földközi­tenger térségében meg­tartandó hagyományos hadgya­korlatok küszöbén Washington azzal a kérdéssel fordult Tripo­­lihoz, hogy van-e Líbiának va­lamilyen kifogása az USA (és szövetségesei) erőpróbája, vagy ha úgy tetszik, erőfitogtatása el­leni A hír líbiai forrásokból származik, s mivel az USA ille­tékesei sem cáfolták, minden bizonnyal megfelel a valóságnak. Ez alkalommal fel kell idéz­nünk, hogy Moamer Kadhafi kezdettől fogva vérmes remé­nyeket fűzött az USA nemrégi elnökcseréjéhez, s ezt nem egy ízben hangoztatta is. Kétségtelen ugyanis, hogy az USA és Líbia immár csaknem egy évtizede tartó nyílt ellenségeskedése, melynek hullámhegyét az 1986- ban Tripoli (pontosabban Kad­hafi háza) ellen végrehajtott amerikai bombatámadás képez­te, immár mindkét fél számára rendkívül kínos és hátrányos volt. Az áldatlan helyzet nagy­mértékben megkötötte mindket­tőjük kezét, csökkentette nem­zetközi tevékenységük hatékony­ságát, s — elsősorban a Föld­közi-tenger térségében — kérdé­sessé tette hitelüket. A kölcsönös anyagi érdekekről nem is szólva. Közismert például, hogy ez év júliusában telik le a Líbia és öt nagy amerikai részvénytársa­ság között a líbiai kőolajkutatá­sokra és -kitermelésre vonatko­zó szerződés, melynek felújítása mindkét ország számára rend­kívül fontos. S Líbiának ezen­kívül legalább olyan nagy szük­sége van az USA és a nyugati fejlett országok műszaki segít­ségére, mint Washingtonnak a líbiai és a vele rokonszenvező országok pia­cára. Arról nem is szólva, hogy az USA számára stratégiailag rendkívül fontos térségben már Líbia „semleges­sége” is mennyire megkönnyíte­né Washington politikai tevé­kenységét, amikor a közel-keleti válság megoldása küszöbén, fel­derengett egy esetleges nemzet­közi értekezlet összehívásának a lehetősége is. M­indezért elsősorban Líbiá­ban, de minden bizony­nyal a Földközi-tenger térségében, sőt világszerte is nagy megelégedéssel nyugtázták ezt a washingtoni kezdeménye­zést, amely kétségkívül George Bush elnök új politikai nézete­it vetíti ki. S­­mivel Bush úgy­szólván Reagan egyik legsúlyo­sabb hagyatékával kezdte a nem­zetközi színtér bonyodalmaihoz való újszerű viszonyulását, fenn­áll a remény, hogy az USA új kormánya nemcsak folytatni fogja elődjének a kedvező világ­­politikai viszonyok megteremte­­tésére irányuló politikáját, hanem újabb lépésekkel még inkább hozzájárul a világ számára any­­nyira szükséges békelégkör to­vábbfejlesztéséhez. Annak reményében, hogy George Bush új politikai straté­giájának ez a „szele” nem csu­pán egy múló jelenség, hanem egy tartós irányzat kezdetét je­lenti, a vérmes reményeket még akkor is ápolnunk kell, ha jól tudjuk, hogy az ember inkább nyugtával dicsérje a napot. ENGLER Lajos íj szelek? Taha ismét Egyiptomé Huszonkét éves megszállás után, tegnap Taha ismét Egyiptom fenn­hatósága alá került. A 700 négy­zetméter homokos, köves talajon néhány évvel ezelőtt az izraeliek fényűző szállodát építettek, amely most Egyiptom tulajdonába került a genfi nemzetközi döntőbíróság ítélete alapján. A határozatot Tel Aviv elfogadta, utána azonban ma­ratoni tárgyalások kezdődtek a kár­térítésről. A megbeszélések nemré­giben eredményesen zárultak. Az izraeli zászlót még kedd éj­szaka levonták Tabában, s az utol­só határőr tegnap délután hazatért Izraelbe az új határon át, amely mindössze 50 méterre húzódik a szállodától. (Tanjug) Elmaradt az amerikai­­palesztin találkozó A PFSZ kérni fogja Washing­tont, hogy hivatalosan ismerje el a szervezetet és a palesztin nép ön­­rendelkezésii jogát. Az Al Ittihad című újság értesülései szerint a PFSZ e követelését a következő amerikai—palesztin találkozón ter­jeszti be, amelyet valószínűleg e hónap 20-án Tuniszban tartanak. Jól értesült palesztin forrásokra hivatkozva az előző újság azt írta, hogy a tegnapra előirányzott megbeszélést elnapolták, miután Washington követelte, hogy a pa­lesztin küldöttség válaszoljon le­vélben megfogalmazott néhány kérdésére. E levél követelte, hogy a FFSZ világosan fogalmazza meg, mit ért a palesztin nép hazatele­­pülési jogán, továbbá az USA el­várja, hogy a palesztinok szüntes­sék be az ellenállást, röpcédulák terjesztését a megszállt területe­ken, s ellenszolgáltatásként az iz­raeliek enyhítenének a megtorló intézkedéseken a nyugati partvi­déken és Gázában. (QNA) „Aggódás” a kosovói albánokért Egy szaúdi lap felhívása, hogy az iszlám világ gondoskodjon sorsukról . Az iráni hírügynökség továbbította a jelentést A Saudi Gazette című, angol nyelven Rijadban megjelenő újság felszólította az iszlám világot, hogy nyújtson segítséget — megfo­galmazása szerint — az Albániában és határain kívül élő albánok­nak. Felkérte az iszlám országokat, hogy tanúsítsanak nagyobb megértést a világszerte élő muzulmán kisebbségek, főleg a kosovói cikkét az IRNA teheráni távirati albánok helyzete iránt. Az újság­iroda továbbította. Az albániai albánokkal kapcso­latban a Saudi Gazette megem­lítette, hogy megfosztották őket vallásgyakorlási joguktól, majd azt írta, hogy „Enver Hoxha diktátor bezáratta az összes mecsetet, temp­lomot, s az országot a világ első ateista államának kiáltotta ki”. A szaúdi újság számára azonban na­gyon jelentős az, hogy „Albánia az egyedüli európai ország, ahol a muzulmánok többségben vannak”. Az IRNA jelentése szerint az újság vasárnapi számában, az Isz­lám Értekezlet négynapos üléssza­ka előtt egy nappal vezércikként közölte az írást. Az ülésszakon az iszlám országokat 46 küldöttség képviseli, elküldte képviselőit a Palesztinai Felszabadítási Szerve­zet is. A legfontosabb napirendi pontok egyike a muzulmán kisebb­ségek helyzete. A vezércikk „jugoszláviai forron­gást” emleg­et. Azt állítja, hogy „a kosovói albánokat egyre nagyobb mértékben fenyegetik a szerbek, s attól tartanak, hogy az albánokat asszimilálják”. A Saudi Gazette javasolja, hogy az Iszlám Értekezlet alapítson tu­dományos csoportot, s küldje el de­legációját Jugoszláviába. A lap kö­vetelése szerint a jugoszláviai al­bánok helyzetének kivizsgálására tudományos csoportot kellene ala­kítania a muzulmán kisebbség kér­déseivel foglalkozó londoni intézet­nek, amelynek „javaslatot kell ten­nie a jugoszláviai albánok jobb életének szavatolására”. A Saudi Gazette értékeléseivel, álláspontjaival és követeléseivel kapcsolatban felmerül néhány kér­dés. Először is, hogy a lap minek alapján állíthatja azt, hogy a szer­­bek fenyegetik a kosovói albáno­kat, mi több, beolvaszthatják őket? Meglepő, hogy követeli tudományos csoport megalapítását és delegáció­ küldését Jugoszláviába, s ugyanezt nem tartja szükségesnek Albániá­val kapcsolatban. Talán ez helyénvaló is, esetleg a jugoszláv kormánynak el kelle­ne fogadni a követelést. ____ Csak az utóbbi néhány hónapban Kosovóról több ezer jelentés, cikk és sajátos tanulmány jelent meg, mert e jugoszláv tartományba el­látogathattak nemcsak a hazai, ha­nem a külföldi újságírók is, s kö­zülük egy sem fedezte fel annak veszélyét, hogy az asszimiláció fe­nyegeti az albán vagy bármelyik más muzulmán vallási népet. Is­meretes, hogy a világon egyetlen­egy muzulmán etnikai csoportot vagy közösséget sem asszimiláltak, s ezért furcsának tűnik, hogy ez előfordulhat a kosovói muzulmán albánokkal. Ha Jugoszláviába látogat az isz­lám küldöttség, megállapíthatja, hogy a kosovói, a jugoszláviai al­bánokat — függetlenül attól, hogy muzulmánok, vagy sem — nem fosztották meg egyetlenegy olyan jogtól sem, amellyel felruházták hazánk többi nemzetének és nem­zetiségének tagjait. A Saudi Gazette feltehetően va­lamilyen megindoklást tartva szem előtt javasolta a kosovói albánok, illetve a jugoszláviai muzulmánok tényleges helyzetének kivizsgálását. Tudnia kellett volna azonban, hogy a világszerte élő muzulmánokat csak Jugoszláviában ismerték el népnek. Valószínűnek tartjuk, hogy az iszlám küldöttség, az Iszlám Értekezlet tudományos csoportja, illetve londoni intézete, ha meg­ismerkedik a tényleges helyzettel, vagyis eloszlatja saját kételyeit, vesz annyi fáradtságot magának, hogy nyilvánosságra hozza az ösz­­szes objektív és fontos tényt, azt, minek alapján állítja a szaúdi új­ság, hogy veszélybe kerültek a ju­goszláviai albánok, illetve muzul­mánok. (Tanjug) LÍBIA—EGYIPTOM Tripoli a teljes együttműködés vissza­állítását indítványozza Líbia hajlandó megnyitni hatá­rait Egyiptom felé, s kész ismét foglalkoztatni az egyiptomi mun­kásokat a dzsamahíriában. Tripo­li kinyilvánította azt is, hogy kár­talanítja azokat az egyiptomi mun­kásokat, akiknek 1985 őszén tá­vozniuk kellett a dzsamamb­ából, miután Líbia lemondott az összes külföldi munkaerőről. Mint isme­retes, akkor több ezer egyiptomi­nak, több mint 30 000 tunéziainak haladéktalanul haza kellett térnie. Az egyiptomi munkások anyagi kártalanításának kérdését mind a mai napig nem rendezték, s Líbia most az arab országok iránti ál­talános nyitás politikájának kere­tében hajlandó ezt a kérdést is napirendre tűzni. Az Egyiptom iránti viszonyulás­ról Dzsaber ezredes, Líbia legszű­kebb politikai vezetőségének tagja nyilatkozott egy arab újságnak. Azt állította, hazája hajlandó tel­jes együttműködésre Egyiptommal. Szerinte nem várható a politikai kapcsolatok javulása, mert Kairó tiszteletben tartja a Camp David-i megállapodásokat, noha a palesz­tin állam egyiptomi elismerését Líbia kedvező lépésnek értékelte. (Tanjug) NEGYVEN ÉV UTÁN ELŐSZÖR MAGYARORSZÁGON Megünnepelték március 15-ét Az MSZMP és a független szervezetek egyaránt rendezvényeket tartottak (Különtudósítás a Magyar Szónak) Budapest, március 15. Kitörölhető-e egy ünnep az em­berek lelkéből, azzal, ha az, aki­nek hatalmában áll, egy tollvonás­sal közönséges hétköznappá fokoz­za le a napot, amelyet addig piros betűvel jelöltek a naptárban? A fenti kérdést a Budapesten most megjelent Márczius Tizen­ötödike című újság első oldalas cikke tette fel s a választ nemcsak a cikkíró adta meg, hanem a mai nap is, itt, Budapesten. Hatalmas tömeg hullámzott végig a belvá­roson, hogy csaknem 40 év után ismét pi­ros betűs ünnepként em­lékezzen meg március 15-éről, az 1348-as forradalom és szabadság­­harc évfordulójáról­ foglalt követeléseit. E követelések közül néhányat felsorolunk. Több­pártrendszert Magyarországon; Jogállamot a rendőrállam helyébe; Szólás-, sajtó-, lelkiismereti és ok­tatási szabadságot akarunk; Jogot a sztrájkra; Le kell építeni a bü­rokráciát és az erőszakapparátust; Oszlassák fel a munkásőrséget; Szűnjék meg Európa katonai, gaz­dasági és emberjogi kettéosztása. A kilencedik pont pedig a követke­ző óhajt fejezte ki: Szabad, függet­len, semleges és demokratikus Ma­gyarországot! Vonják ki a szovjet csapatokat Magyarország területé­ről! Egy másik pont felelős kisebb­ségi és menekültpolitikát sürget, a 12. pont pedig: igazságot követel 1956-nak és tisztességet a forrada­lom mártírjainak. Ez a pont köve­teli azt is továbbá, hogy nyilvá­nítsák nemzeti ünneppé október 23-át, az 1956-os forradalom ki­robbanásának évfordulóját. A magyar társadalomban végbe­menő nagy horderejű változásokat talán mi sem érzékelteti jobban, mint egy felszólaló kemény meg­fogalmazása, amely szerint: Tavaly ilyenkor a kádárista hatalom még letartóztatta azokat, akik március 15-ének szabad megünneplését kö­vetelték, de ma már ez a dátum piros betűs ünnep Magyarországon. VARGA István Az ENSZ menekültügyi főbiztosságának kül­döttsége Budapesten Tespiap megérkezett Buda­pestre az ENSZ menekültügyi főbiztosságának négytagú kül­döttsége, hogy a helyszínen győződjön meg, milyen körül­mények között él a Romániából magyarországra érkezett, mint­egy 14 000 menekült. Helyzetü­ket elsősorban a lakásügyi és egészségügyi gondok nehezítik. (Tanjug) A transzparenseken a tömeg az 1848-as és 1956-os forradalom mártírjainak, Kossuthnak és Bat­­­tyányinak, Nagy Imrének és Malé­­ter Pálnak az emlékét éltette. Vol­tak olyan transzparensek is, ame­lyeken a Kádár Jánost elmarasz­taló jelszavak és az a mondat volt olvasható, hogy Rátok már nem szavazunk — Csillaghullást aka­runk. Egy másik transzparens ma­­líciózus mondata a következőképp hangzott: „Kádár János azt üzen­te, elfogyott a regimentje”. Az aláíró: a Republikánus Kör tagjai. A március 15-e alkalmából tartott emlékünnepségeken és békés tün­tetéseken felvonultak a lengyel Szolidaritás szakszervezet és a romániai menekültek képviselői is. Ez utóbbiak román nyelven Sza­badságot Romániának feliratú transzparenst vittek. Az ünnepségek délelőtt 11 óra­kor a Nemzeti Múzeum épülete előtt kezdődtek. Itt az MSZMP aktivistái szervezték meg a meg­emlékezést. Ezzel egyidőben a Pe­­tőfi-szobornál is gyülekezett a tö­­meg, több mint 20 alternatív párt és szervezet tagjai tartottak békés tüntetést. A Petőfi-szobornál le­zajlott megmozdulást egyebek kö­zött a Fiatal Demokraták Szövet­sége, továbbá a Magyar Demokra­ta Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Történelmi Igazság­­tétel Bizottsága, a Független Kis­gazdapárt és más szervezetek kez­deményezték. A több tízezer főre gyarapodott tömeg a Petőfi-szobortól előbb a televízió épülete, majd az Ország­háza elé vonult. Hatalmas tapsvi­harral fogadták a szónokok beszé­deinek egy-egy olyan megállapítá­sait és követeléseit, mint hogy: Szabad Magyar Televíziót akarunk! Meg kell akadályozni a sztáliniz­mus restaurációját! — egy másik szónok pedig a következőket je­­lentette ki nagy helyeslés köze­pette. A szocializmus felett a tör­ténelem már kimondta az ítéletet. Óriási tapssal köszöntötték az al­ternatív szervezetek 12 pontba LIBANONI HELYZET Csalóka nyugalom a véres harcok után Tegnap ingatag béke uralkodott Bej­rútban és Libanon más térsé­gében, ahol kedden az utóbbi négy év legádázabb harcai folytak. A megfigyelők felhívták a figyelmet arra, hogy mivel nem született po­litikai megállapodás az egymással szemben álló muzulmán és keresz­tény erők között, s mivel Michael Aoun tábornok katonai kormánya nem jutott közös nevezőre Szíriá­val, újabb összecsapások robban­hatnak ki. A bejrúti gyászos kedd mérlege még mindig nem teljes, a legfris­sebb adatok szerint negyvenen es­tek áldozatul, hozzávetőleg 140-en megsebesültek. Michael Aoun, aki egyben a hadsereg keresztény ala­kulatainak parancsnoka is, úgy ítélte meg, kedden valójában Li­banon és Szíria között folyt hábo­rú. Damaszkuszt tette felelőssé az összetűzések kirobbantásáért. Fel­kérte az Arab Ligát, hogy járul­jon hozzá a Libanonban állomáso­zó 40 000 szíriai katona kivonulá­sához. (Tanjug) LAPZÁRTÁTÓL LAPZÁRTÁIG Ankarában, Törökország fővárosában tegnap megkez­dődött a Balkán-félszigeti or­szágok gazdasági és kereske­delmi minisztereinek értekez­lete. Témája a balkáni gaz­dasági együttműködés fej­lesztése. Felszólalt Nenad Krekic szövetségi külkeres­kedelmi titkár, a jugoszláv küldöttség vezetője is, s aláhúzta, hogy Jugoszlávia nagy jelentőséget tulajdonít a balkáni gazdasági együtt­működésnek, mert az reális alapot nyújt a balkáni or­szágok kapcsolatainak erősí­téséhez és bővítéséhez. Tegnap Magyarország­­szerte megünnepelték már­cius 15-én az 1848. évi for­radalom és szabadságharc kezdetének évfordulóját. Négy évtized után először volt Magyarországon mun­kaszüneti nap március 15-e. * Moszkvában megkezdődött az SZKP KB plenáris ülése, amely az új mezőgazdasági politika kialakításával fog­lalkozik. Mihail Gorbacsov főtitkár mondott bevezetőt, és egy új agrárpolitika be­vezetését jelentette be. Az afganisztáni fegyveres erők Jalalabad határ menti városnál visszaverték a fel­kelők támadását. Kabuli ha­dijelentés szerint az utóbbi napokban több mint 3000 modzsaheddint tettek harc­­képtelenné. Kabul azt állítja, hogy a felkelők oldalán pa­kisztáni katonák is harcol­nak. A keddi véres harcok után tegnap látszólagos nyugalom uralkodott Bejrútban és Li­banon más vidékein. Huszonkét évig tartó izra­eli megszállás után Egyip­tom tegnap visszakapta a Taba nevű tengerparti sávot a Sínai-félszigeten. Amerikai és néhány más országból való írók csoport­ja az ENSZ New York-i székhelye közelében 36 órás tiltakozó akciót folytat Kho­meini iráni vallási vezető azon döntése elleni tiltako­zás jeléül, hogy Salman Rushdie írót halálra ítélte.

Next