Magyar Szó, 1990. július (47. évfolyam, 193-208. szám)

1990-07-16 / 193. szám

1990. július 16., hétfő Teheráni lap bírálja a külügyminisztériumot A kritikát Velayati rendelte meg? • Az elszigetelő­dés csak az ellenfélnek kedvez A Teheran Times teheráni új­ság tegnap bírálta Velayati külügy­minisztert, mert Irán az iszlám országok küszöbönálló kairói mi­niszteri értekezletén szakértői szin­ten képviselteti magát. A lap sze­rint csak az iszlám országok re­akciós kormányainak kedvez az, hogy Irán alacsony szinten képvi­selteti magát azokon a nemzetközi testületeken, amelyeket olyan or­­szágokban tartanak meg, amelyek­kel Iránnak rossz a kapcsolata. Az aláírás nélkül közölt vezércikk elő­térbe helyezte, hogy ezért a fele­lősség személyesen a külügymi­nisztert terheli. Nem valószínű, hogy az efféle bírálat fejfájás­t okoz Velayatinak, mert megfigyelők véleménye sze­rint a hírmagyarázat megírását a külügyminisztériumban rendelték meg. Arab megfigyelők szerint a cikk célja az iszlám szélsőségesek provokálása, vita kirobbantása, amelyben a külügyminisztérium nem veszíthet. A Teheran Times szoros kap­csolatban áll a külügyminiszté­riummal, s főszerkesztője Velayati egyik bizalmas munkatársa. A diplomáciai vezető néhány nappal ezelőtt cáfolta egy egyiptomi új­ság hírét, hogy hamarosan Kairó­ba látogat. Nem sokkal az iszlám forradalom győzelme után Tehe­rán megszakította diplomáciai kapcsolatait Kairóval, mert Egyip­tom felvette a diplomáciai kapcso­latot Izraellel. Iráni radikálisok úgy vélik, hogy Egyiptommal nem kell kontaktál­­ni, mivel elárulta az iszlám ügyet, együttműködik „mesterséges ál­­lamtákolmánnyal”, „a muzulmán testet pusztító tumorral”, ahogyan Teheránban nevezik Izraelt. Az előbbi elvek gátolják Irán külpo­litikájának kibontakozását, amit Velayati szorgalmaz, s a merev irányvonal meggátolja Teheránt, hogy vezető szerepet töltsön be az iszlám világban, s ezért szítja a külügyminisztérium a vita kirob­bantását, hogy bizonyítsa, a funda­mentalisták miatti elszigeteltség többet árt a forradalom ügyének, mint ellenfelei. (Tanjug) Merre fordul a japán pénz Óriási tőkefelhalmozás a leggazdagabb cégeknél — Az autóipar világóriássá izmosodik — Újra érdekes a kínai piac A világhírű japán nagyvállal­a­tok kasszájába már régóta olyan sok pénz folyik be, hogy ha akar­nák, sem tudnák az egészet ott­hon elkölteni. De miért akarnák ? Az utóbbi időben otthon szinte ki­zárólag élenjáró technológiát és termékeket fejlesztenek ki, ami világszerte rendkívül magas szín­vonalú konkurenciaképességet sza­vatol számukra. A Toshiba óriási beruházásai a 4 megabyte-os csi­pek termelésébe például tavaly 31 százalékos tőkebefektetés-növe­lést igényelt, vagyis 1 milliárd dollárra növelte a cég beruházása­it. A felére csökkenti viszont az autótervezés és -gyártás idejét. Japán ma nemzeti jövedelmé­nek egynegyedét fordítja tőkebe­ruházásra, kétszer annyit (nem összegben), mint az USA. Nem csoda, hogy a világ újtermék-la­­boratóriumának titulálják. Szinte általános érvényű szabálynak ve­hető, hogy akinek van pénze bő­ven, annak van érzéke kamatozta­tásához is, mindig tudja, hová kell befektetni, mire kell fordíta­ni, hogy jól gyümölcsözzön. Ez a szabály Japánra a legteljesebb mértékben vonatkozik. Ezt meg­győzően tanúsítják leggazdagabb vállalatai, amelyekről azt mond­ják, „felveti őket a pénz”. A To­yota Motor vállalat kasszájában például 12 milliárd dollár gyűlt össze, a Hanwa acélkereskedelmi társaság pedig 17 milliárd dollárt halmozott fel (nagyjából annyit, hogy egy összegben kifizethetné helyettünk egész külföldi adóssá­gunkat). S a tíz legnagyobb ja­pán cég „legszegényebbjének” tő­­kevagyona is elérn­­ az 5 milliár­­dot, az említett két leggazdagab­bat követők pedig több mint 11 milliárd dollárral rendelkeznek. Ebből az óriási tőkefelhalmozás­ból a külföldi közgazdasági szak­­tekintélyek arra következtetnek, hogy Japán az idén is tovább fo­kozza külföldi tőkebefektetéseit, amelyek tavalyelőtt elérték a 135 milliárd dolláros értéket, tavaly pedig 170 milliárd dollárra nőttek. Csak az elmúlt évben a japán cé­gek 322 külföldi vállalatot vásá­roltak fel (fele amerikai). Szakér­tői becslések szerint a kilencvenes évek végén Japán 9 autógyára 14 újabb gyárat vesz meg, 55 milli­árd dollárt költ rájuk, s képe­ssé teszi őket egyenként 200 000 gép­kocsi gyártására. Olyan kapacitás ez, amit a világ mai autógyár­óriásai, a „három detroiti nagy” meg sem közelíthet. Az említett japán gyárak fel­tételezhető termelés­ technológiai színvonaláról elég talán felhozni, hogy ma is egyre újabb elektroni­kus berendezéseket építenek be gépkocsijaikba, s hogy ezekben a gyárakban mind nagyobb a keres­let az ipari robotok és a számí­tógép-vezérlésű tervezési rendsze­rek iránt (munkaerőhiány miatt is, de nemcsak azért). Minthogy Japán a világ legnagyobb robot­­gyártói közé tartozik, a hazai ipar eleget tud tenni az autógyár meg­rendeléseinek. Egyes becslések szerint ugyanis tavalyelőtt a ter­melők 36 százalékkal, tavaly pe­dig újabb 30 százalékkal növelték robotszállításaikat a hazai és a külföldi piacokra. Mindez érthetővé teszi a nagy külföldi érdeklődést a japán beru­házások, tőkebefektetések iránt. Főképpen a piacgazdaság felé csak mostanában igyekvő kelet- és kö­zép-európai országokban, ahol a japán tőkétől nem pusztán csak pénzt, hanem átállást, magas szín­vonalú technológiát, egyszóval a korszerű termelés és gazdálkodás megszervezését várják. Érthető vi­szont az is, hogy a jó üzleti érzé­kű japánok óvatosak az egyenlős­­dihez, az érdektelenséghez szokott környezetben. Jól megnézik, hová és mire költik a pénzüket, s mód­szeresen tudományosan válogatják meg partnereiket. S ezzel a mód­szerrel nem túlzottan sokat talál­nak belőlük az egykori szocialista országokban. Ezért egyelőre még nem beszélhetünk a japán tőke európa áttöréséről, s nagy kérdés, hogy erre egyáltalán sor kerül-e. A japánok mintha többre be­csülnék ázsiai partnereiket. A hir­telen fejlődő és gazdagodó Dél- Koreában, Tajvanon, Szingapúr­ban, Bangkokban szívesebben ru­háznak be, mint a volt szocialista országok még ma is — megíté­lésük szerint — bizonytalan pia­cain. Lehetséges, hogy azért is, mert ez utóbbiak lehetőségeit még nem ismerik eléggé, de az is le­het, hogy éppen azért, mert már ismerik. Mindenesetre a kínai nyi­tás idején a japán tőke szinte egyik napról a másikra megindult arrafelé. S Japán a pekingi vér­fürdő után nehéz szívvel szánta el magát a kínai üzletek leállítására, a napokban pedig fellélegzett, amikor Bush amerikai elnök Houstonban, a „gazdagok értekez­letén” kijelentette, az amerikaiak mindaddig nem támogatják Kínát, amíg ott újra meg nem indul a demokratizálódás folyamata, de nem ellenzik más ál­la­mok tőkebe­fektetéseit. Japán értett a szóból, számára az üzlet a lényeges, a demokrati­zálódást Kínára bízza, s ennek eredménye minden bizonnyal a japán tőke Kínába való beáram­lásának folytatása lesz. Az nem lehet kétséges, hogy az évek folya­mán (jórészt a fejlődő országok nagy eladósodása és fizetésképte­lensége miatt is) felhalmozódott japán tőke a nagy kínai piacon lát legnagyobb lehetőséget. S ez­t minden bizonnyal ki is használja. Előfordulhat, hogy ez csökkenti az amúgy sem túl nagy érdeklő­dést a volt szocialista országok iránt, de ez nem bizonyos, mert legalábbis egyelőre Kínának nincs akkora piaca, illetőleg nem olyan alkalmas a társadalmi rendszere, hogy felszippantsa a kedvező be­ruházási lehetőségekre vadászó japán tőkét. Ezért a keleti orszá­goknak is, nekünk is ki kellene használni a pillanatnyilag kedve­ző lehetőséget a japán pénz lekö­tésére, közös beruházásokra, mert megtörténhet, hogy holnap már kisebbek, s főképpen kedvezőtle­nebbek lesznek a lehetőségek. LOVAS István ROMÁNIA Rendőrök és polgárok összetűzése A román rendőrség nyilvános­ságra hozta, hogy újabb erő­szakos cselekmény történt Erdélyben, ez­úttal Máramaros tartomány Lepin­­ta községében, ahol a polgárok 13- án túszként fogva tartották Percre Roman őrnagyot és lányát. Apa és lánya autóbuszon utazott át a falun. Fogvatartásukkal zsarolták a hatóságokat, hogy bocsássák szabadon a község elnökét, aki e hó 10-én a polgárok egy csoport­jával megtámadta a rendőrség épületét. Péntekre virradóra az őrnagy­nak sikerült megszöknie, a rend­­fenntartó erőknek azonban azóta sem sikerült lecsillapítaniuk a ke­délyeket Sepinlában. (Tanjug) Négyszemközt a kulcskérdésekről (Folytatás az X. oldalról) mert enélkül az egyesülés sem le­het zavartalan. A hírmagyarázók szerint a megbeszélésre a legmeg­felelőbb időpontban került sor, mi­vel Gorbacsovnak­ sikerült megszi­lárdítania pozícióját az SZKP mi­nap befejeződött kongresszusán, az állam és a párt élén maradt, s bizonyos mértékben visszakozásra kényszerítette a konzervatívokat a politikai színtéren. Kohl az első nyugati államfő, aki Moszkvába utazott az iparilag legfejlettebb hét ország csúcstalál­kozója után, úgyhogy tolmácsolni fogja nemcsak önmaga, hanem a Nyugat nézetét is. A megbeszélésen fontos kérdése a Szovjetunióban élő kétmillió né­met sorsa. Őseik két évszázaddal ezelőtt érkeztek a Szovjetunióba, s többségük a Volga mentén te­lepedett le. Noha lojális állam­polgároknak számítottak, a nácik­nak a Szovjetunió elleni támadása előtt Sztálin széttelepítette őket, mert attól tartott, hogy az ötödik hadoszlop szerepét töltik be. Az NSZK kancellárjának láto­gatása ma zárul. (Tanjug) . Magyar Szó KÜLPOLITIKA Spanyol rendőrök Havannában védik a nagykövetség épü­letét • A menekültek újabb áradatától tartanak Spanyolország különleges rend­­őrosztagot vezényel Kubába, azzal a feladattal, hogy megvédje ha­vannai nagykövetségét a menekülő tömegek nyomásától. Fernandez Ordonez spanyol kül­ügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy nagyszámú kubai menekült eláraszthatja a nagykövetséget, ahol jelenleg három politikai me­nedékjogot kért kubai állampolgár tartózkodik. Madrid közölte, hogy a három kubait nem szolgáltatja ki a ható­ságoknak. A minap diplomáciai tárgyalásokat kezdtek Havannával, hogy a három polgárt Spanyolor­szágba szállíthassák. A spanyol sajtó azt állítja, hogy a követség­re menekült három kubai egy ma­gas rangú havannai tisztségviselő közeli rokona. Antonio Serrano, Spanyolország havannai nagykövete megszakítot­ta spanyolországi évi szabadságát, s visszautazott állomáshelyére, hogy a helyszínen kísérhesse fi­gyelemmel a fejleményeket, és tár­gyalhasson a kubai hatóságokkal. (Tanjug) Békülnek és békítenek Mubarak és Asszad csúcstalálkozóra Mubarak egyiptomi és Asszad Szíriai elnök tegnap folytatta meg­beszéléseit Alexandriában. Kézje­gyükkel látják el a két ország jö­vőbeni gazdasági, művelődési, tu­dományos, oktatási és egészség­­ügyi együttműködéséről szóló megállapodást, és megvitatják a stratégiailag fontos kérdéseket. Az arab országok reagálásából ítélve az egyiptomi—szír csúcsta­lálkozó reményt kelt, hogy az arab világ az eddiginél jóval nagyobb egyetértésben él, s szorosabb gaz­dasági kapcsolatot alakít ki. Egy meg nem nevezett szír for­rás az egyiptomi távirati irodának az­t nyilatkozta, hogy a két elnök tárgyal Szíria és Irak kibékülésé­nek lehetőségéről, Damaszkusz és a palesztinok közötti ellentét fel­számolásáról, és ebben Egyiptom közvetít. Szíria pedig elősegíti Irán és Egyiptom kapcsolatainak javítását, s Damaszkusz közvetít Teheránban, hogy visszanyerjék szabadságukat az iraki—iráni há­borúban foglyul ejtett egyiptomi­ak. (Tanjug) önkéntesen hazatérnek Senki sem fogadja be a vietnami menekülteket Az ENSZ menekültügyi főbiztos­ságának képviselője közölte, hogy 113 vietnami menekült önszántából Thaiföldről hazatér. Ez 1975 óta első ízben fordul elő. Vietnamból hozzávetőleg 15 000- en menekültek Thaiföldre, nem egészen 2000-en letelepedési enge­délyhez jutottak valamelyik nyu­gati országban, a többinek nincs nagy reménye, hogy valamelyik harmadik ország befogadja őket. A menekültek többsége tavaly március 14-e után szökött Thai­földre, s úgyszólván semmilyen re­ményük sincs, hogy továbbutazza­nak. Az előbbiekkel függ össze, hogy nagyszámú vietnami önkéntes ha­zatér. A délkelet-ázsiai országaik­ban mintegy 120 ezer vietnami tar­tózkodik. A térség országai szerint haza kell küldeni őket, eddig azon­ban csak Hongkong űzte ki terüle­téről a menekülteket. (Tanjug) Emelkedik a kőolaj ára A Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) 25-ére elő­irányzott genfi csúcstalálkozója előtt emelkedett a kőolaj ára a londoni és a New York-i tőzsdén, s egy hordó nyersolaj 17,40 dollár­ba kerül. Az Arab Emírségek Szö­vetsége és Szaúd-Arábia csökken­tette a kőolaj kitermelését, s a genfi csúcstalálkozón a részvevők javasolni fogják, hogy egy hordó kőolaj 18—20 dollárba kerüljön. (Tanjug) Az eddigi legnagyobb támadás A salvadori gerillák be­jelentése • A hadművelet elmarad, ha a kormány enged A salvadori felkelők bejelentet­ték, hogy megindítják a polgárhá­ború kirobbanása óta a leglátvá­nyosabb, a legnagyobb és legam­­bíciózusabb hadműveletüket. A Farabundo Marti felszabadítási szervezet parancsnoksága közölte, hogy módosítják a katonai akció megindításáról szóló határozatot, ha kedvező fordulatot vesznek a hadban álló felek közötti tárgya­lások. A tervek szerint a jövő héten Costa Ricában tárgyalnak a salvadori háború politikái befeje­zéséről és a fegyvernyugvásról. A felkelők azért kívánják fel­élénkíteni a fegyveres harcot, mi­vel szerintük a kormány és a had­sereg parancsnoksága nem haj­landó a legminimálisabb reform­ra, nem távolítja el a szélső­­jobboldaliakat a fegyveresek kö­zül, nem csökkenti a hadsereg erejét, s nem indította meg az ország demilitarizálását és a po­litikai demokratizálást. A felkelők szerint az újabb had­művelet jóval nagyobb szabású lesz, mint a tavaly novemberi ak­ció, amikor a gerillák benyomul­tak San Salvador külvárosába, s egy ideig ellenőrzésük alatt tar­tották. (Tanjug) (AFP telefotó) A Tiranából evakuált albán emigránsok hajón Marseilles felé tar­tanak, kártyázással ütik agyon az időt Bombarobbanások Johannesburgban Ketten életüket vesztették, több mint tízen megsebe­sültek­­ Mandela Mapu­tóban ra, hogy a szállodák elleni merény­­letsorozat előtt bombát dobtak Hans Bienneman fehérbőrű jobb­oldali házára, akit azzal vádolnak, hogy neonáci mozgalom tagja. Más jelentés szerint Maputóba, afrikai, európai és amerikai kör­­útjának utolsó állomásaira érkezett Nelson Mandela délafrikai néger vezető. Az ANC 71 éves alelnökét olyan fogadtatásban részesítették, amilyen csak államfőket illet meg. A repülőtéren üdvözlésére megje­­lent Joaquim Chissano köztársasá­gi elnök és a kormány tagjai. Mandela ma beszédet mond ma­­n­agy­gyűlésen, (AP, DPA) hírügynökségek emlékeztetnek az­putói Vasárnapra virradóra bomba robbant Johannesburg három szál­­lodájában, ketten életüket vesz­tették, több mint tízen megsebe­sültek. Az egyik külvárosi szállo­dában életét vesztette egy néger pincér, tíz vendég sebesült meg. A robbanóanyag alapján a rendőrség a merényletért telepes jobboldali szélsőségeseket gyanúsít. A bizton­sági erőket meglepte az a körül­mény, hogy a szállodában általá­ban fehérbőrűek és konzervatívok szállnak meg. A másik két merénylet elköve­tőjét a szemtanúk látták, amint a bombát a szállodába dobta. A 3

Next