Magyar Szó, 1991. január (47. évfolyam, 359. szám - 48. évfolyam, 1-29. szám)

1990-12-31 - 1990-01-02 / 359. szám

2 N­év fejtő Az év utolsó nap­ján a Szilvesztereket szoktuk köszönteni. A név - mint min­den név - ószláv erede­tű. A történészek sze­rint először egy tájé­kunkon kiásott kőtáb­lán esik róla említés. Büszke viselője a mon­da szerint bátor és min­­denekfelett magabiztos harcos volt, aki a téli napforduló idején megtartott ünnepségek alatt a bortól és a hősi énekektől fölbuzdulva szokatlan­­ fogadást kö­tött: egy szép szem szil­vát helyezett féllábú lo­va két füle közé, és azt vette célba parittyájá­val. A dobás jól sikerült, úgy kilőtte a szilva alól az almásderest, hogy a gyümölcsnek még a ko­­csánya se görbült m­eg. A hős ekkor került be a mondába, és kapá a dicső Sljlvestrel nevet, amely később magyar közvetítéssel Szilvestrel, illetve Szilveszter válto­zatában került be az európai köztudatba. Azok a szülők, akik megszületendő fiuknak a Szilveszter nevet akarják adni, de vélet­lenül lányuk lesz, a név női változata, az Eszter mellett dönthetnek. Etimológiailag ez az Odstrel, illetve Elstrel. Ellőttem jelentésre ve­zethető vissza. Rokon nevek még Suszter, Flaszter és Miniszter. Homo bechkerekiens. Üzenet a jövőnek Hatvankét - plusz egy - esztendeje hall­gatom: "Sorsdöntő időket élünk!" (A plusz egy évet embrió státusban.) Csak jóval később - öt-tíz éves koromban - tudtam meg, hogy az a lyuk a hasamon: köl- 1­ 1 ■ s nem a politikusok beszélték bele. dök Mint jó birka a sorsdöntetlelemre, először azt mondtam: "Hű!" Mikor nem láttam semmi változást: "Hé!" S mert nem akarták már abbahagyni: "Hó!" Most, így megramatyulván, már csak: "Hi!" (Sőt: "Hikil") Igen, kuncognom kell azon a nagyképű­ségen, amely szürke (mondhatnék: khakiszín) napjainkra nem átall ily falrengető jelzőt ag­gatni. Közlöm tisztelettel, ami a morál és huma­nizmus jobbulását illeti, hatezer éve egy hely­ben topogunk, azaz: semmi a köbön. A kasztgőg és törzsi sovinizmus féktele­nebb, mint valaha. A diktatúra úgy csügg fel­ettünk, mint a Demo(cso)klesz kardja. Na, köszönöm, én nem kérek a döntöge­­tésből! Sorsom akarják meliorálni? - menjenek a büdös francba! Hadd tegyek már én is valamit maga­­mért. Most például lehajtom ezt a pohár pezs­gőt, és azt kívánom mindenkivel együtt. Ez az újév-start ne legyen életem utolsó első napja! A sors éntőlem egyébként dülönghet, ahogy akar. Részemről a cifra búbánat. Nem akarok bejutni a döntőbe. Jó nekem itt a békasegg alatt is. (Breke)Kellemes ünnepeket kívánok! kópé 4 ^­3-as S­zevex­e­(kurzió) Az év vége a leltározások, a felmérések, a kimutatások időszaka. Alkalmazkodva a hagyományokhoz, népszerű rovatunk, a Szexkurzió nem kevésbé népszerű rovatveze­tőjét, dr. Szöllősy Vágó Lászlót kértük meg rövid számve­tésre: jellemezze a rovat irányultságát, tematikáját az el­múlt 52 hét során, egyúttal kísérelje meg általánosan érvé­nyes szentenciában megfogalmazni mondanivalóját.­­ Az elmúlt év során 211 levél érkezett a rovat címére, ami 4,057692-s heti átlagost jelent. E levelek óriási többsé­ge két nagy csoportra osztható: az egyik csoportba azokat sorolnám, akik szeretnének, de nem bírnak, a másikba azokat, akik bírnának, de nem szeretnek. Sorolhatnám a további alcsoportokat - ha van mivel, nincs kivel, ha volna kivel, nincs mivel, illetve (a szocializmushoz hasonlóan) hol víz nincs, hol vödör nincs... - ez azonban nem volna más, mint újabb variációk a (szexuális) nyomor témájára. Általános jellemző az is, hogy a nők leveleiből az derül ki, hogy a problémáért önmagukban keresik a hibát, ezzel szemben a férfiak rendszerint a partnerben vagy a körül­ményekben. Még olyanok is vannak, akiket felháborít, hogy egyes nők többször is örülni tudnak annak, ami egyes férfiak számára elérhetetlen vágy marad. Ezzel kapcsolatban nem árt tudni, hogy a férfiak sze­xuális vágya változatlanul fennmarad, ezzel szemben a sze­xuális tehetség az évek növekedésével fordított arányban - csökken. Vannak országok, ahol ezt a jelenséget már tudomá­nyosan is feldolgozták. Magyarországon például megyék szerint kategorizálták a férfiakat. Eszerint a férfiélet első szakasza Heves megyei illetőségű. Ezt követi a Vas megye, majd a harmadik szakaszban a Békés megye. És - bár­mennyire fájdalmas is - előbb vagy utóbb minden férfi el­jut oda, hogy Tolna, de már nem megye... -ig Magyar Szó 1990.december 31., 1991. január 1., 2. l.V.V.*.V.V.4V.".V.VW.,.V. 1­úlzás nélkül állít­hatjuk, hogy kevés olyan nagy horderejű esemény zajlott a vitágban és hazánk­ban, amelyekkel kapcsolat­ban az Ön neve szóba ne került volna. Legyen bár szó gazdasági vagy politikai kérdésekről, politikusaink történelmi kijelentéseiről, valaki mindjárt megjegyez­te: Ahogy azt Móricka el­képzeli! ■ Árulja el olvasóink­nak, mi is tájainkon e szo­katlan éleslátásának titka?­­ Azt hiszem, nem le­pek meg senkit, ha meg­mondom: a matematika! Ha egy környezetben a két­szer kettő általában három vagy öt, e törvényszerűség alapján minden más ese­mény is halálpontosan ki­számítható. Vegyük példá­nak a többpárti választáso­kat. Mihelyt szóba kerültek, a legnagyobb tudorok azonnal megjegyezték: Ahogy azt Móricka elképze­li. És úgy is lett! Tessék kö­rülnézni köztársaságaink­ban, majdnem mindenhol bevágott. Mert szigorúan vett matematikai szempont­ból az egy igenis több, mint a nulla. ■ Alkalmazható vajon ez a törvényszerűség az or­szág belső berendezéseire is? - E tekintetben inkább a geometriát kell segítségül hívnunk, s akkor a válasz igen. Mivel a jugoszláv sza­kember logikája világvi­szonylatban is egyedülálló, azt hiszem, a mértan alapja­it megreformáló felfedezés küszöbén állunk. A nőknek az az ősi álma a tökéletes ci­s­­őről, amely kívül kicsi, be­ül tágas és kényelmes, ese­tünkben a belső határokban valósul meg. Lesz egy vi­szonylag kicsi Jugoszlávi­ánk, s belül hat-hét-nyolc óriási köztársaságunk, egyenként nagyobbak, mint jelenleg három együttvéve. ■ Sokan Önre hivat­koztak ("ahogy azt Móricka elképzeli") akkor is, amikor az egységes piac megterem­téséről és az európai gazda­ságba való integrálódásról volt szó.­­Teljes joggal. A 2x2­3 matematikai elv itt is kiváló­an kidomborodik. Nobel­­díjra érdemesült közgazdá­szaink hajszálpontosan ki­mutatták, hogy a piac egy­ségesítése a legkönnyebben különféle illetékekkel és vé­dővámokkal valósítható meg. Ha ugyanis szűkebb (de milyen szűk!) hazánk különféle védővámokat hoz, akkor az átkos nyugati köztársaságok kénytelenek lesznek portékáikat a kö­zépső köztársaságban érté­kesíteni, amely majd kiszál­lítja Európába, ahonnan mi kerülőúton visszahozzuk, és ezzel két legyet ütöttünk egy csapásra: integrálód­tunk Bosznia-Hercegoviná­val és Európával, és az áru alig kerül tízszer annyiba, mintha egyenesen az illető köztársaságoktól vásárol­nánk. Ami ismét csak azt a tételt igazolja, hogy nem mindig az egyenes a legrö­videbb út. ■ Sajnos, emlékeztet­nem kell egy tévedésére is. Néhány évvel ezelőtt, ami­kor az amik bombát vágtak Líbiához, és a nagy Nagy napokig nem fordult elő, Ön is azon a véleményen volt, hogy most az egyszer telibe találtak. Aztán a nagy Nagy megjelent a televízió­ban. - Nos, ez esetben arab kollégámnak, Nazmi Asz­­szúrnak lett igaza, aki na­gyon szépen megmondta: Szálom akbár velejatti! Ami durva fordításban körülbe­lül annyit jelent, hogy csa­lánba nem üt a ménkű. Van egy szókimondóbb for­dítása is, de tekintettel arra, hogy a szabad sajtóról szóló törvény életbe lépett, s azó­ta jobb annyit mondani, amennyit szabad, ezt nem feszegetném. Egyszóval: csalánba nem üt a ménkű. ■ Reméljük, ez egyszer mégsem Önnek lesz igaza, dr. Móricka. Ne vegyük el polgáraink életkedvét az új gyümölcsöző év küszöbén. - Nono! Csak nehogy aztán az legyen, hogy: Ahogy azt Móricka elkép­zeltél p.k.k. Az évtized egyénisége Dr. Móricka Csak véleménycsere Váltjuk az esztendőt, de az elöljárókat is. Nem mind. Sokan továbbra is maradnak. Egyet közülük kiszemeltem interjúala­nyomnak. íme a rövid vé­leménycsere azzal, akit nem cseréltek. ■ Hogyan látja a jelen­legi helyzetet? - Jóval tisztábban látok, mint azelőtt, mert m­egtö­­röltem a szemüvegemet. ■ Mit gondol az újra­választásokról? - Helyes, hogy minden­ki a megfelelő helyre kerül­jön; én is a nekem megfele­lő helyre kerültem. ■ Elégedettek lehet­nek-e választói? - Tisztán állhatok elé­­bük, mert megfürödtem, és most hozták öltönyömet a pucerájból. ■ Hallgat-e a szavuk­ra? - Mindig is, láthatja, hogy tizedik emeleti kabi­­netem ablaka most is nyitva van. ■ Mi a teendő? - Okvetlenül változtatni kell a dolgokon, ezért el­őször is dolgozószobámban kicserélem a tapétákat és a bútort. ■ Sürgetik-e a fejlemé­nyek? - Gyorsan cselekedni kell,mert betelt a pohár - válaszolta a vezető és erőtel­jes mozdulattal felhajtotta a whiskyt. ■ Hogyan tekint pálya­futására? - Sohasem törtem ma­gam, hogy felfelé haladjak a ranglétra lépcsőfokain, mindig liften jártam. ■ Sarokba szorították-e valaha? - Sohasem, mert állan­dóan kör alakú dolgozószo­bában vagyok. ■ Becsületesnek tartja­­m magát? - Emelt fővel járhatok a világban - mondta büszkén a vezető, majd nyomkodni kezdte megmeredt nyakát. ■ Miféle célok vezérel­ték? - Mindig is a magasba és új látóhatárok felé töre­kedtem, ezért gyakran utaztam külföldre repülő­gépen. ■ Milyen káderpoliti­kát folytatott? - Csakis a helyesség je­gyében jártam el, s azokat emeltem ki, akik helyesel­tek nekem. ■ Megbecsülte-e a töb­bieket? - Mindig csak az embe­ri értéket és nagyságot tar­tottam szem előtt - jelentet­te ki önérzetesen a vezető, és ki tudja, hányadszor, be­lenézett a tükörbe. ■ Tehát elítélte a téve­­dőket? - Nem kedveltem a két­balkezeseket, akik csak ba­kot lőnek, vadászpuskám­mal több sutát is lepuffan­­tottam. ■ Mit mondhat közsze­repléséről? - Annyi üzemet felavat­tam, hogy felét sem tudták bezárni. ■ Tartott-e beszéde­ket?­­ - Hogyne, s valameny­nyi nagy visszhangot kel­tett, mert csak olyan ter­mekben beszéltem, amelyek erősen visszhangzanak. ” ""' ’itunk? - igaz, hogy a puda és kilátásta­lan v­illám teraszáról ugyanis gyönyörű kilátás nyílik. ■ Lesz-e újabb megszo­rítás? - Mindenkinek le kell valamiről mondania, én például lemondtam a má­sodik bankettről. Egyéb­ként is ellenzem a díszebé­deket, mert jobban szere­tem a díszvacsorákat. - Hát a protekció? - Számomra nem az a fontos, hogy ki, hanem hogy mit cselekszik - emelte föl hangját a vezető, miköz­ben belépő fiához fordult. - Mondd csak, megkaptad már az igazgatói kineve­zést? ■ Vég­ül mit üzen a tü­relmetlen fiatalabb utódai­nak?­­ Azt, hogy ne csügged­jenek, még nem veszett el minden, marad nekik is el­vesztegetni való! Az interjút készítette: VUKOVICS Géza

Next