Magyar Szó, 1991. január (47. évfolyam, 359. szám - 48. évfolyam, 1-29. szám)

1990-12-31 - 1990-01-02 / 359. szám

1990. december 31.1991. január 12. AZ ÉVTIZED SZEMÉLYISÉGEI • AZ ÉVTIZED SZEMÉLYISÉGEI • AZ ÉVTIZED SZEMÉLYISÉGEI • A nagy indító Ronald Reagan­­ 29 t­­örténelmi döntésre ju­tottunk, hogy barátok leszünk és nem ellenségek" - az az ember, aki­től ezek a szavak származnak, nem egy évtizedre, hanem hosszabb idő­re meghatározta a világtörténel­met. Ezek a szavak Ronald Reagan­­től erednek, és 1985. november 19- én hangzottak el a Gorbacsoval va­ló genfi találkozóján. És akkor még ezt is mondta:„Ebben a szobában ülünk mi, a világon az egyedüli két ember, aki elindíthatja a harmadik világháborút, de lehet, hogy mi va­gyunk a világon az az egyedüli két ember is, aki békét teremthet a föl­dön". Nincs az a jósnő, aki életútjá­nak kezdete alapján megjövendölte volna, hogy a világ ilyen személyisé­gévé válik. Őseit az éhínség kerget­te Írországból az Újvilágba. Apja egy mindenbe belekapó, örökké vándorló, az alkohollal is küszködő ember volt. 1911. február 6-án szü­letett. Az iskolák gyakori változtatá­sa után a középiskolát Chicagóban fejezte be. Egy kis rádióállomás sportkommentátoraként kezdett el dolgozni. Huszonhat évesen került Hollywoodba, ahol sok filmben ját­szott kisebb-nagyobb szerepet. Megtakarított pénzén vett egy kb. 500 holdas fármot. Oda vonult vissza, amikor a filmekbe vagy a hollywoodi tülekedésekbe belefá­radt. Nyugdíjas évek helyett azon­ban innen indult el, hogy a világ­­történelmet meghatározó személyi­séggé váljon. A kapitalizmus élete­reje visszaszerzésének, erényei­­ a magánkezdeményezés, a szabadpi­ac stb.- visszaállításának koncepció­jával győzött a kormányzói posztért vívott csatában. Majd az USA ereje és tekintélye visszaszerzésének kon­cepciójával győzött egy aktív elnök ellen, abban a korszakban, amikor az USA-val szörnyű dolog történt, mint a szputnyikok és Gagarin ko­rában, amikor megriadt,hogy lema­radt, szörnyűbb, mint a vietnami vereség: Iránban nevetségessé vált. A elnöki poszt elfoglalása után megmutatta, hogy világos és következetes programja van az USA pozícióinak erősítésére: a ka­tonai kiadások növelése, az erős dollár és a szövetségesek felsorakoz­tatása.A hivatalos indoklás szerint az volt a cél, hogy erősebb félként üljenek tárgyalóasztalhoz, valójá­ban az, hogy a Szovjetuniót tárgya­lóasztalhoz kényszerítve a két hata­lom szabja meg a világ sorsát. Így jött az említett genfi találkozó, majd Reykjavik, utána 1987 decemberé­ben Gorbacsov az USA- ba, 1988 májusában Reagan a Szovjetunióba látogatott. Mindenesetre Reagan volt a világtörténelemben az utolsó, aki tényleg hihette, hogy ketten szabják meg a világ sorsát.Utóda, Bush már tudja, hogy nem ők let­tek erősebbek, hanem a másik fél rokkant bele a versenybe, és látnia kell, hogy nemcsak tárgyaló fele, de ereje sincs a világ sorsának megha­tározásához. A ember, aki kiengedte a palackból a szellemeket. Igen,a szellemeket,mert több is volt a pa­lackban, s most az emberek maguk sem tudják, kiket hibáztassanak azért, hogy ennyi láthatatlan, ám mindenhol kitapintható gonosz szellem létét hallgatták el előlük. Paradox módon most Gorbacsovot hibáztatják mindenért. Amikor Gorbacsov 1985-ben az SZKP KB élére került, még az elő­dök ideológiájának bűvkörében élt, de egy peresztrojkának elkeresztelt és a társadalom átalakítására alkal­masnak vélt áramlattal hamarosan elfordult tőlük, majd meg is bélye­gezte őket. Rendkívüli taktikai ér­zéke eddig még kisegítette a hetven év alatt felhalmozódott és most ele­mi erővel tomboló társadalmi-gaz­dasági bajok legveszélyesebbnek tű­nő örvényeiből is. Bukását már nem­­egyszer jósolták meg eddig. És mégis, amikor szinte mindenki biztosra vette, hogy összecsapnak a hullámok a feje felett, ő egy várat­lan és mindig sajátos manőverrel kivágta magát a mindent elözönlő politikai árhullámból. Csodák cso­dájára rendre megerősödve került ki az általa meghirdetett peresztroj­ka és glasznoszty gerjesztette viták­ból, politikai csatározásokból. Különösen furcsa az egész Gorbacsov-jelenségben,hogy miköz­ben a birodalom recseg, ropog a történelem során rárakódott feles­leges elemek súlya alatt, az elnök hihetetlen nagyságú hatalmat össz­pontosított a kezében. Ellenfelei még mindig nem bírnak vele. Most, amikor a szovjetek hagyományos szövetségese, a zimankói fél is cser­benhagyta, az a Nyugat próbálja ki­mozdítani a kátyúban megfeneklett szánkóját, amely az elmúlt évszáza­dokban nem egyszer próbálta térd­re kényszeríteni ezt az országot. És most, hogy ez a felbomlófél­ben levő birodalom az idegkime­rültség és tűrőképesség határára ju­tott, mégis jobbnak látja támogatni azt az embert, aki a szocialista plu­ralizmus megszállott híve. Egyfelől a piacgazdaságot támogatja, másfe­lől pedig az erős központi hatalom­hoz ragaszkodik. Ez a „kecske is jól­lakjon, a káposzta is megmaradjon" taktika hosszabb távon halálra van ítélve, mert éppen az ő közbenjárá­sának köszönhetően válhatott fon­tos politikai tényezővé a vallás, amely bizony nem ismeri a megal­kuvás fogalmát. Nagymestere a hatalmi súly­pontok áthelyezésének, a felszaba­dult orosz szellem elhomályosítja Karabah, Örményország, Moldávia és a többi ellenkező tagköztársaság problémáját együttvéve. És mindezt tetézi az a csaknem százmillió ál­lampolgár, akik a szegénységi szint peremén tengetik életüket. Csoda-e,ha az anekdota szerint az egyik pártplénumon a szocializ­must és kapitalizmust támogatók el­különülő tábora között helyet fogla­ló egyetlen képviselő Gorbacsov ér­deklődésére a következőképpen vá­laszolt: „Én hiszek a szocializmus­ban, de azért a kapitalizmusban szeretnék élni". Mire Gorbacsov: „Akkor csatlakozzon hozzám!". A peresztrojka atyja Mihail Gorbacsov Az Eszme sírásója Leonyid Brezsnyev Egy viccnek szánt jellemzés járta be a Szovjetuniót szovjet veze­tőkről. Valahol a tajgán megáll a vo­nat, amelyen a szovjet vezetők utaz­nak,mert tovább nincs sín. Lenin kommunista szombatra agitálja meg a munkásokat, Sztálin pedig kényszer­­munkára rendeli ki a környék pa­rasztjait, hogy tovább építsék a vas­utat, Brezsnyev elrendeli, hogy húz­zák be a függönyöket a ablakokon, s vegyék úgy, mintha tovább utazná­nak, Gorbacsov pedig felszólítja az utasokat, hogy hagyják ott a vonatot és kiabálják: nincs tovább vasút A jel­lemzések közül a Brezsnyevről adott a legjellemzőbb, mert ő tényleg észre­vette, hogy a szocializmus vonata megállt, de úgy tett, mintha erről nem venne tudomást. Brezsnyev átmenet a szovjet ve­zetők sztálini nemzedéke és a gorba­­csovi nemzedék között. Jellemző, hogy Gorbacsov 1964-ben, a 22. kongresszuson volt először küldött és Sztálin halálakor nem sokkal volt idő­sebb, mint Brezsnyev az októberi for­radalom kitörésekor. Ez az átmeneti jelleg azt jelenti, hogy nem tartozott ahhoz a nemzedékhez, amelynél kö­vetelmény volt, hogy ne értsen ahhoz, amit csinál: Molotov nem volt diplo­mata, Vorosilov hadvezér, Szuszlov igazi teoretikus, Maljenkov nem értett az államügyekhez és Kaganovics nem tudott tisztességesen megírni egy le­velet. Brezsnyev is, ha kellett, volt moldovai első titkár, ha kellett,­­ka­zahsztáni első titkár, de kohászati főis­kolát végzett, évekig dolgozott üzem­mérnökként, tehát valamihez értenie kellett. Másrészt az átmeneti jelleg azt jelenti, hogy felfelé ívelése Sztálin ha­lála után kezdődött. A személyi kul­tusszal leszámoló 20. kongresszuson lett a Politikai Bizottság póttagja.Tel­­jes jogú tagságát annak köszönheti, hogy a múlttal való radikálisabb szakí­tást jelentő leszámoláskor a„pártelle­­nes csoporttal" Hruscsov mellé állt A párt élére kerülése pedig úgy történt, ahogy Sztálin idejében elképzelhetet­len lett volna: Hruscsovot egyszerűen leszavazták. Pártvezetésének kezdeti szakasza azt jelezte, hogy a Sztálin hibáival való leszámolás keltette reményekkel, a szputnyikok és Gagarin korának szov­jet sikereivel jelzett hruscsovi korszak illúziói helyébe a szovjet társadalom megreformálásának reálisabb koncep­ciója lépett. Ennek lényege: decentra­lizálással, az áru- pénzviszonyok fej­lesztésével stb. be ítéli indítani azt a folyamatot, amelyben a szovjet dolgo­zók érdekeltté válnak a többtermelés­ben, mert jobban keresnek és a több keresetet árura is tudják váltani. A brezsnyevi reformok elakadásával las­sult a szovjet vonata kezdeti korsza­kához fűződő 8. ötéves terv idején a szovjet nemzet jövedelem 41 száza­lékkal nőtt, a 9. alatt 28, a 10. alatt 21 és a 11. alatt már csak 11,5 százalék­kal. Amikor­ egy olyan korszakban, mikor nemcsak az egész értelmiség fordult szembe a kapitalizmussal, ha­nem valamennyi nyugat-európai or­szágban fegyveres harc folyt a rend­szer ellen - Brezsnyev tankjai elfojtot­ták a prágai tavaszt, világos lett, hogy a szocializmus elszalasztotta az utolsó alkalmat, amikor még emberarcúvá válva újjászülethetett és lépést tartha­tott volna. És Brezsnyev elrendelte, hogy húzzák be a függönyt a vonatab­lakokon. Csak amikor Gorbacsov gyorsítani próbált, derült ki: áll a vo­nat, sőt a mozdony megjavíthatatlan. gríb. Magyar Szó 3 ESEMÉNYNAPTÁR JANUÁR 1. Háromnapos rendbontás kez­dődött a szovjet-iráni határon. 3. Noriega tábornok, Panama megbuktatott kormányfője és fegyveres erőinek volt főparancsnoka elhagyta Vatikán nagykövetségét és megadta magát az amerikai megszálló csapatok­nak.­­ Húszezren közkegyelemben ré­szesültek Csehszlovákiában. 5. Örményüldözés Bakuban, za­vargások Azerbajdzsánban.­­ A bolgár lakosság sztrájkkal kö­vetelte a török kisebbség jogainak hatá­lyon kívül helyezését. 13. Törvényen kívül helyezték a kommunista pártot Romániában. 14. Kétnapos örményellenes pog­rom Bakuban. 15. Súlyos harcok Karabahban, polgárháborús helyzet a Kaukázusontú­­li területen. 16. Kétszázezren tüntetek Ber­linben, megrohamozták az államren­dőrség épületét. 17. A további vérontás meggátolá­sára rendkívüli állapotot hirdettek ki Azerbajdzsánban. 19. Városok kerültek a nacionalis­ták kezére Azerbajdzsánban, Kaszparov családjával együtt elmenekült Bakuból. 22. Lövöldözés Tiranában, a kül­földi nagykövetségek lázadásról adtak hírt. 24. Polgárháborús helyzet a Szov­jetunió déli részén. 28. A forradalom kisajátításával vádolták a tüntetők a Nemzeti Meg­­mentési Frontot Romániában. FEBRUÁR 1. Több mint ötvenen áldozatul estek a keresztények egymás közti har­cában Bejrútban. 2. Feloldották a felszabadító moz­galmak tevékenységének tilalmát Dél- Afrikában. 3. A keresztények kölcsönös mé­szárlásában csaknem 200-an életüket vesztették Bejrútban. 5. Az állami és párthatalom kü­lönválasztása mellett döntöttek a Szov­jetunióban. 9. Bányaszerencsétlenség Török­országban, 66 vájár életét vesztette.­­ Magyarország és Vatikán felújí­totta diplomáciai kapcsolatait. 11. Huszonhét évi raboskodás után visszanyerte szabadságát Nelson Mandela dél-afrikai fekete polgárjogi harcos. 13. Zavargások Tádzsikisztánban. 14. A négy nagyhatalom, az NSZK és az NDK megállapodott Né­metország újraegyesítéséről. 18. Tüntetők megrongálták a kor­mány épületét Bukarestben. 20. Egyre nagyobb méreteket ölt a polgárháború Eritreában. 23. Ukrajna kihirdette szuvereni­tását. 25. Százezrek tüntettek és köve­teltek demokráciát Moszkva utcáin. 26. Violeta Chamorro vezetésével az ellenzék vereséget mért a sandinis­tákra a nicaraguai választásokon. MÁRCIUS 3. A szovjethatalom bevezetése óta először tartottak választásokat több je­lölttel Oroszországban. 9. Éhségsztrájkkal, tüntetésekkel követelték a parlament feloszlatását, az uralkodó párt vezetőségének lemondá­sát Mongóliában. 10. Magyarország és a Szovjetunió megállapodást írt alá a Magyarorszá­gon állomásozó szovjet csapatok mara­déktalan kivonulásáról.­­ Litvánia elfogadta a függetlensé­gi nyilatkozatot 13. Elnöki államformát vezettek be a Szovjetunióban. 16. A szovjet parlament törvény­telennek nyilvánította a litvániai füg­getlenségi nyilatkozatot. 18. A jobboldal abszolút győzel­met aratott az első szabad választásokon az NDK-ban. 19. Teng Hsziao-ping lemondott minden vezetői tisztségéről és nyugdíj­ba vonult 20. Román szélsőséges nacionalis­ta­ szervezet védtelen magyarokat mé­szárolt le Marosvásárhelyen.­­ Kikiáltották Namíbia független­ségét. 22. Iliescu román államfő a ki­sebbséget tette felelőssé a román sovi­niszták pogromjáért. 25. Az első többpárti parlamenti választásokon a Magyar Demokrata Fó­rum győzött 27. Moldova román lakossága kö­vetelte e köztársaságnak a Szovjetunió­ból való kiválását. 28. Leszámolás az SZKP-hez hű és tőle elszakadt kommunisták között Lit­vániában. 30. Az Észt Köztársaság kiki­áltotta függetlenségét.

Next