Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 148-162. szám)

1991-06-05 / 152. szám

BACS - BÁBANYAIШМX XXI­. évf., 21. [1069.) szám 1991. június 5., szerda Igencsak megsoványodott a Magyar Szó szerdai melléklete, a Dunatáj. Az olvasók talán még emlékeznek rá, hogy korábban nyolc oldalon jelent meg, finan­szírozását pedig hét község és a Horvátországi Magyarok Szövet­sége biztosította. Azokban a „régi szép időkben” tíz munkatársa volt a bács-baranyai hírlapnak, erős szerkesztőséget mondhatott magáénak a Magyar Szó Zom­­borban. Azóta sok év eltelt, meg­változtak a társadalmi, politikai, de főleg a gazdasági körülmé­nyek, és íme megértük, hogy kedvenc lapunk már csak négy oldalon jelenik meg. Igaz, nyaranta előfordult, hogy anyag- vagy eseményhiány miatt négy oldalon jelentünk meg, de akkor találtunk magya­rázatot, nem kellett sokat bi­zonygatnunk, ugyanis mindenki­nek világos volt, nyáron kevés esemény történik. Most, hogy­­ szomorú hírt kell bejelentenünk, mármint a négy oldalon történő megjelenést, nem mondhatjuk, hogy nincs esemény, hiszen körülöttünk za­jos az élet, szinte forr társadal­munk, mozgalmas napokat élünk, és ilyenek is várnak ránk a de­mokrácia kiépítésének útján. Nehéz helyzetbe jutott a Magyar Szó zom­bori szerkesztősége, más szóval: elfogyott a pénze. — Nem újságra, de még ke­nyérre sincs pénze a családok­nak, a korábbi olvasóknak! — érvelt a minap az egyik felelős beosztású egyén, akinek azt szerettük volna bebizonyíta­ni, hogy a tájékoztatás mégis különlegesen fontos dolog, erre a célra ha nehezen is és áldo­zatok árán is, de találni kellene pénzt, különösen pedig a nem­zetiségi tájékoztatásra. Ezzel nem azt állítjuk, hogy a mi szerkesztőségünk többet érdemel, mint mondjuk a zombori Som­­borske novine vagy az apatini Glas komune, esetleg a hódsági Glas Odžačke komune nevű he­lyi lapok, hanem azt a tényt emeljük ki, hogy a nemzetiségi sajtónak az olvasótábora korlá­tozott, nem élhet meg kizárólag a piaci törvényszerűségek elve alapján, nem növelheti tehát olyan arányban a példányszámát, hogy az eladott lapár fedezze a költségeket, és ha már a pél­­dányszá­m korlátozott, akkor a lap iránti érdeklődés is hasonló, ezért kevesebb reklámot, hirde­tést kaphat és közölhet, egyszó­val nem állhat meg a saját lá­bán. Az idén sok ígéretet kaptunk már. Pénzt nagyon keveset. A megfogyatkozott alapítók közül 1991-ben csupán a zombori köz­ség támogatott bennünket, saj­nos, jelképes összeggel. Hódság­ról, Apatinból egy dinár sem ér­kezett. Az eddigi megjelenést a Magyar Szó szerkesztősége tette lehetővé, anyagi áldozatok árán. Mondhatná valaki, hogy a Du­natáj a­­Magyar Szó lapja, ez tényleg így van, de a Magya­­ Szó a szerdai mellékletre nem kap külön pénzt, tehát nincs mi­ből fedezni a költségeket. Ne szaporítsuk a­ szót, elnézést kérünk az olvasótól, de a jövő­ben csupán 4 oldalon jelenhetünk meg, ennek is örülünk jobb hí­ján, azon munkálkodunk, hogy egyszer 6 vagy 8 oldalas legyen az újság, de erre nem sok re­mény van. A távlatot nézve nem sok vigasztalót mondhatunk sem Önöknek, sem önmagunknak, de reménykedünk. TÓTH László EMvUjA eskada A község vezetősége igyekezett a cipőgyáriak baján segíteni. A köz­ségi képviselő-testület küldöttei el­fogadták a javaslatot, hogy leg­alább a szavatolt személyi jövede­lem kifizetésére kapjanak pénzt a tartományi tartalékalapból, azzal, hogy a község szavatosságot vállal az összeg visszafizetéséért. Az öt­millió dinár azonban csak ideig­lenes megoldásnak bizony­ult, mi­vel azóta csöppet sem javult a helyzet, maradtak a régi gondok, folytatódik a pénztelenség. Arról tehát szó sincs, hogy a cipőgyáriak megtérítsék az említett összeget, a községi költségvetésből kell tehát valószínűleg kifizetni a tartomá­nyi tartalékalapnak. Nem vitás, hogy a község többé semmilyen szavatosságot nem vállalhat, hiszen a költségvetés egyre szegényebb, nincs miből fizetni. Több alkalommal is jártak már az itteni illetékesek Vukovár köz­ségben, hogy megoldást találja­nak, eddig azonban eredménytele­nek voltak a tárgyalások. Mint­­ a községi képviselő-testület legutób­bi ülésén is elhangzott, a másik fél nem tartotta magát a megbe­széltekhez, úgyhogy maradt min­den a régiben, továbbra is kilátás­­talan helyzetben van a zombori üzem mintegy 900 dolgoz­ója. To­vábbra sincs folyószámlájuk és teljesen anyavállalatuktól függnek. Számos javaslat elhangzott már, miként lehetne megoldani a rop­pant kellemetlen helyzetet. Olyan szélsőséges kijelentések is elhang­zottak, hogy törvényszegést kell elkövetni, azaz egyszerűen el kell kobozni az üzemrészleget, a boro­­vóiaik meg vessenek m­umikra... Mindenesetre az lenne a leg­jobb megoldás, ha önállósulná­nak a zomboriak, persze nem a fönt említett módon Az önálló­suláshoz azonban sok minden hiányzik. Elsősorban megfelelő káderekre, meg elegendő forgótő­kére van szükség. Enélkül sem­mire se mehetnek, ha ki is vál­nak a hatalmas kombinátból. Nos, éppen ebből a megfontolás­ból fordult kérelemmel Zombor község végrehajtó tanácsa a tarto­mányi kormányhoz, hogy különbö­ző forrásokból biztosítson 40 mil­lió dinárt az itteni cipőgyáriak szükségleteire. Számítások szerint ugyanis­ az önállósulás esetén eny­­nyi pénz kellene forgóeszközökre, hogy zavartalanul folytathassák a termelést. Zombori elképzelések szerint a bankoktól, a tartományi fejlesztési alapból és a tartományi­­közös tartalékalapból lehetne ezt az összeget előteremteni. Hogy milyen eredménnyel jár ez a kezdeményezés, egyelőre nehéz megjósolni. HAJNAL Árpád : Ehhez 40 millió dinár (is) kellene Hosszú ideje tart már a huzavona a Brrovo vállalat és zom­bori üzemrészlegek között. A tavalyi év második felében kezdőd­tek a gondok és azóta egyre rosszabbá vált a helyzet a zombori ci­pőgyárban. Nem egyszer került sor sztrájkra, tiltakozó gyűlésekre, mert a dolgozóknak már elfogyott a türelmük. Hiába dolgoztak ugyanis szorgalmasan, pénzt nem láttak hónapokig, elégedetlensé­gük tehát nem alaptalan. (ZAMBO Illés felvétele) Az új termelőeszköz, a mikrofon (felső kép): — mi lesz velünk? Mentsék meg a gyárunkat! Nem akarunk az utcára kerülni! (Mun­kástüntetés volt az elmúlt héten Zomborban) Malfőző verseny Kupuszinán Az újságírók mellett az olvasók is benevezhetnek Pénteken, június 7-én. Kupuszinán tartják az újságírók hagyo­mányos halfőző bajnokságát a Magyar Szó és a Dunatáj szerkesz­tőségének, valamint a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egye­sület tagságának szervezésében. A halfőzési verseny este 8 óra­kor kezdődik, nemcsak újságírók, hanem olvasók, lapbarátok, kül­­munkatársak is benevezhetnek. „ A főzési verseny után gazdag szórakoztató műsor lesz tánc­­bemutatóval, tombolával és divatbemutatóval. A műsor vendégei: — a kupuszinai tánccsoport és a népi zenekar, — a kanizsai Eridanus együttes Pálinkás József vezetésével és a kanizsai Carmen butik manckencsoportja Forró Mária veze­tésével, — az est házigazdái Milenko Beljanski zombori publicista, Guzsvány József, a kupuszinai Általános Iskola igazgatója, Mará­­sek Gáspár, a helyi tánccsoport vezetője és Tóth László újságíró. A főzési versenyt az általános iskola előtti téren tartják meg, utána a rendezvény az iskola dísztermében folytatódik. A halpap­rikást héttagú bizottság értékeli, a győztes vándorserleget kap. Belépőjegy 200 dinár, jegyelővétel Zomborban, a Dunatáj szer­kesztőségében, tel.: (025) 22-035. Kupuszinán az általános iskolá­ban és a Cuki cukrászdában, Doroszlón Dautbegovics Zoltánnál, Nemesmiliticsen pedig Pribu­la Mátyásnál. (­6) A minőség a fő szempont Átszervezés előtt az általános iskolák • Mi változik meg, s mi marad a régiben Néhány, főleg magyarlakta te­lepülésen kitartóan úgy véleked­nek, hogy őszre megszűnnek fa­lujukban a felső tagozatok, így az általános iskolák felsős diákjadnak a szomszéd faluba, vagy máshova k­ell majd utazniuk. A hírt az il­letékesek cáfolták, de azért ma­radt a bizonytalanság. Igaz, a mai szűkösebb lehetőségek közepette szükség van az általános iskolák átszervezésére is. Nem egy he­lyen, majdhogy­nem többen van­nak a takarítók, mesterek, sza­kácsnők, mint a tanítók és taná­rok, máshol p pedig az okoz gon­dot, hogy a tantárgyak egy ré­szét nem megfelelő képesítésű pe­dagógusok oktatják. Szóval, bő­ven akad tennivaló, azonban dr. Milorad Kosié, a zombori község­közi pedagógiai intézet igazgatója is kategorikusan kijelentette, hogy a küszöbönálló változások nem történhetnek az anyanyelven való oktatás kárára. •­­ Még nincs semmi konkrét javaslat azzal kapcsolatban, hogy hol, milyen változásokat kell esz­közölni. Olyan iskolaháózatra van szükség, mely mindenhol szavatol­ja az oktatás minőségének javí­tását, azonban a racionalizáció nem kellene, hogy valaki kárára történjen. Senki érdekeit sem szabad sérteni. Senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy ne anya­nyelvén tanuljon. Úgy vélem, ezek általánosan elfogadott alap­elvek. Azonban ez nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a társada­lom ne eszközöljön változásokat ott, ahol azokra szükség mutat­kozik. Mondanom sem kell, hogy olyan általános iskolákra van szükség, melyekben kibontakozhat a tehetséges gyerek, melyekben felkarolják a diákokat. Egyenge­tik útját a jó tanulónak, tehát minőséges munka folyik. Ilyen feltételeket kell mindenhol te­remteni. Az biztos, hogy az el­következő időszakban lesznek vál­tozások. Elmúlt az úgynevezett kulcsok, különféle tabuk ideje. A lényeg az, hogy a jelenlegi fel­tételek közepette az iskolában jobban menjen a munka. Olyan átszervezésre van szükség, mely lehetővé teszi a kitűzött célok el­érését. — Tehát nincs arról szó, hogy egyes falvakban megszűnnek a felső tagozatok? — Említettem­ már, hogy még nincs­­kon­krét javaslat. Az a vé­leményem ezzel kapcsolatban, hogy mielőtt bármilyen változást eszközölnének az illetékesek, azt háromszor is meg kell gondolni. Egyébként a doroszlói szerb nem­zetiségű diákok már évek óta Sztapárra utaznak, és ez senkinek sem szúrt szemet. A felsős diá­kokról van szó. Miért nem tehetik ugyanezt meg a magyar ajkú diá­kok is, ha arra szükség mutatko­zik. Különben nagy hiba lenne ha egy-egy faluban megszűnne az iskola. Az iskola nem szűnhet meg, de valóban racionalizálni kellene a munkát. Véleményem szerint a szülőknek az a legfon­tosabb, hogy gyerekeik eredmé­nyesek legyenek az életben, hogy boldoguljanak. Nem lehet más cél. Az a legrosszabb változat, ha a gyerek rossz kezekbe kerül, ha nem törődnek vele, nincsenek mindenhol egyforma feltételek az Hódság községben 250-en találtak menedéket Az ismert horvátországi esemé­nyek miatt számos szerb család menekült a szomszédos köztársa­ságból Hódság községbe is. Jelen­leg 249-en tartózkodnak itt, köz­tük 154 gyerek és 76 nő. Bocsorda­­son (Karavukovo) és Dörnyén van­nak legtöbben és folyamatosan ér­kezik számukra a segély. A szerb kivándoroltak Tom­a Maksimović nevű alapja 150 ezer dinárt és egy kamion élelmiszert küldött megsegítésükre. A Vajda­sági Vöröskereszt szervezet négy tonna élelmiszerrel segített, Lesko­­vacról viszont kilenc tonna élelmi­szer érkezett. No comment Szerbia Szocia­lista Pártjának Vajdasági végre­hajtó bizottsága megalakítja a De­mokratikus Fóru­mot az egységes demokratikus és szocialista Szerbia gazdasá­gi és kulturális felvirágoz­tatására. Kollektív belépésüket je­lezte a hadirokkantak szö­vetsége, a rokkant dolgozók szervezete, a siketek szövet­sége, a világtalanok egye­sülete, az értelmi fogyaté­kosok szervezete, valamint a Nők Jugoszláviáért mozga­lom tagjai (vi) . eredményes, jó munkához. Ha van egy-egy osztályban 10—15 diák, meg kell tartani az osztályt, de akkor szakosított tanárok foglal­kozzanak a diákokkal. Egyébként a tanárok is utazhatnak, ha arra szükség mutatkozik. Mindig a jövőt, a távlatot kell nézni, a törvényeket, előírásokat is össze kell hangolni a mindennapokkal, az emberek érdekeivel. Mindig alkalmazkodni kell a körülmé­nyekhez, senkinek nem lehet ér­deke, hogy a jobb helyett a rosz­­szabbat kínálja fel. Különben az év végéig valószínűleg megalakul­nak a körzetek Szerbiában, és csak ezután kerül majd sor az általános iskolai hálózat esetleges racionalizálására. Különben az átszervezést meg kell csinálni, de ismétlem, minden esetben figye­lembe kell venni a körülménye­ket, a szülők, a lakosság óhaját, igényét. Az esetleges kezdeménye­zéseket figyelembe kell venni, a pozitív tapasztalatokat alkalmazni kell, de ismétlem még egyszer, a polgárok, szülők véleményét is meg kell hallgatni a racionali­zálással kapcsolatos kérdésekben. KŐVÁRI Árpád Vulkan Protektor Együttműködés Izraellel és Görög­országgal Stevan Golubovic küldött nem­rég javasolta a községi képviselő­­testületi ülésen, hogy Zombor lépjen együttműködésre egy izra­eli várossal. Az illetékes községi bizottság ezzel kapcsolatban meg­beszéléseket folytatott a nemzet­közi kapcsolatok vajdasági titkár­ságával. Arra a megállapításra ju­tottak, hogy a köztársaságnak ér­deke az izraeliekkel való baráti és üzleti együttműködés, ugyanakkor azonban figyelembe kell venni a kapcsolatok fölvételével járó tete­mes anyagi kötelezettségeket is. Éppen ezért arra a megállapításra jutottak, legjobb lenne, ha a zom­boriak bekapcsolódnának az Újvi­­dék és az izraeli Názáret között kialakult­­ együttműködésbe. Újvi­­dék város képviselői egyébként tá­mogatják ezt a kezdeményezést. A tartományi titkárság egyetér­tett azzal, hogy Zombor együttmű­ködést alakítson ki a görögországi Szalonikihez tartozó Poliharno községgel. Ennek indokoltságát több ténnyel is alátámasztották. Többek között azzal, hogy Görög­ország Szerbia barátja, ami külö­nösen az első világháború folya­mán bizonyosodott be. Fejlett or­szág, tagja az Európai Gazdasági Közösségnek; idegenforgalmi és kulturális szempontból is vannak lehetőségek az együttműködésre; Szaloniki jelentős tengerparti ki­kötő stb. Zombor község végrehajtó taná­csa legutóbbi ülésén egyöntetűen támogatta az Izraellel és Görög­országgal való kapcsolatok felvé­telére vonatkozó javaslatot. (hu)

Next