Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 163-177. szám)

1991-06-16 / 163. szám

Magyar Szó2 KÜLPOLITIKA 1991 .június 16., vasárnap Tárgy helyett cselekvő alany Szentendrén megkezdődött a Szedesz II. országos közgyűlése (Tudósítónk telefonjelentése) Szentendre, június 15. Szentendrén ma megkezdődött a Szerb Demokratikus Szövetség (Szedesz) II. országos közgyűlése. Mintegy 80 kül­dött és számos vendég vesz részt a mun­kában, amelyet 18 napirendi pontba foglaltak. Petar Lastić, a Szedesz alelnöke nyi­latkozott a Magyar Szónak a közgyűlés­ről és a Szedeszről. Elmondta, hogy ta­valy januárban alakultak meg. Fél év alatt duzzadtak országos szervezetté, mert közben felölelték az összes szerb­lakta vidéket. A Szedesz célja a magyar­­országi szerbek érdekeinek és jogainak védelme kollektív és egyéb jogok az élet minden terére: a politikára, gazdaságra, kultúrára kiterjesztve. A Szedesz a min­tegy ötezer főnyi szerb populáció tíz szá­zalékát öleli fel, ekkora a bejegyzett tagsá­ga, de lényegében mindenki pártolja. A másik cél a magyarországi szerbek identitásának megőrzése a tudat fejleszté­se által. „Lépést akarunk tartani a magyar társadalom minden téren való fejlődésé­vel, politikai, tudati szempontból, hogy a szerb közösséget egy strukturált, fejlett közösséggé alakítsuk, amely az anyanem­zettel, másrészt a szerb diaszpórával áll kapcsolatban” - mondta Lastic. Ez alatt az egy év alatt - mivel nulláról indultak - a Szedesz megteremtette a lé­téhez, és működéséhez szükséges alapfel­tételeket. Megkezdte a helyi szervezetek jogi megszervezését, kapcsolatba lépett az állami szervekkel és a többi kisebbségi szervezettel, együttműködést teremtett a pravoszláv egyházzal, amely eddig a nemzeti tudat ápolása terén töltött be óriási szerepet. Május 6-án jelent meg a Srpske narodne novine első száma, ez a nyolcoldalas hetilap a legkülönbözőbb témákkal foglalkozik. A közgyűlés egyebek között elfogad­ja a munkatervet, legfontosabb témája az oktatás. Ez a nemzetiségi politika egyik le­gérzékenyebb kérdése. A közgyűlés végül állásfoglalást hoz az iskolaügyről, a volt ingatlanok sorsáról (a parlamentben most folyik a vita azok visszajuttatásáról) és a készülő nemzetiségi törvényről, a kisebb­ségek önkormányzatáról. Ezt csak úgy le­het meghozni, ha az érintettek is beleszól­hatnak. Az utolsó pont az anyanemzettel való kapcsolat lesz, amiről a Szedesznek az a véleménye, hogy a nemzetiségeknek a kapcsolatok tárgya helyett azok cselekvő alanyává kell válniuk. A közgyűlésen részt vesznek a szerb kormány képviselői is, közöttük Stanko Cvijan, a Szerbián kívül élő szerbség kér­déseivel megbízott miniszter és Petar Ze­­beljan, a tájékoztatásügyi titkárság titkára. A küldöttek vasárnap délután fejezik be a munkát. PÁLICS Márta Walesa nem írta alá a törvényt Nem zárható ki a szejm feloszlatása - Októberben választások Lengyelországban Lech Walesa lengyel elnök azzal fe­nyegetőzött, hogy az új választási tör­vénytervezetet, amelynek megvitatása tegnap kezdődött meg a szejmben, is meg fogja vétózni. Miután visszautasí­totta a korábban elfogadott törvény alá­írását, amely egyébként kilátásba he­lyezte a parlamenti választásokat októ­berben, rekordidő alatt készült el az új választási törvénytervezet. Walesa azért nem volt hajlandó elfogadni a korábbi tervezetet sem, mert a dokumentum még kétharmados többséget sem kapott a parlamentben. A lengyel elnök azonban ezzel az új választási törvénytervezettel sincs meg­elégedve, és a szejm tegnapi ülése előtt levelet intézett a testület elnökéhez, amelyben kifejtette, hogy mindez arra ösztönzi, hogy „másodszor is visszauta­sítsa az aláírást. Akkor ugyanis nyíltan meg kell mondani a társadalomnak, ki akarja a választásokat elodázni.” Walesa megismételte, hogy a válasz­tásokat mégis meg kellene tartani októ­berben. Kijelentette, „ő ezt megígérte a nemzetnek, és ígéretét teljesíteni is fog­ja, méghozzá az alkotmányos keretek között”. Ezt a kijelentését sokan úgy értel­mezik, hogy amennyiben észrevételeit a parlamentben nem fogadják el, akkor Walesa feloszlatja a szejmet. Más politi­kusok szerint ez „zsarolás” és „egyes politikai csoportok, mindenekelőtt a központ politikai játéka”. A szóban for­gó politikai csoport vezetője, Jaroslaw Kaczynski egyben az elnöki hivatal fő­nöke is. Az alkotmánybizottság ezért azt ja­vasolta, készítsenek ki egy új választási törvényt, belefoglalva Walesa elnök bi­zonyos észrevételeit. A bizottság példá­ul elfogadta azt az elnöki javaslatot is, hogy a külföldön élő lengyeleknek ak­tív szavazati joguk van. Helyt adott to­vábbá annak az észrevételnek is, hogy a választók pártokra is szavazhatnak anél­kül, hogy megjelölnék, kit is támogat­nak az adott listáról. Az alkotmánybizottság azonban nem fogadta el a javaslatot, hogy töröljék a törvénynek azt a részét, amely megtiltja a választási agitációt a templomokban. A törvénynek ezt a tételét úgy módosí­tották, hogy nem agitálhatnak szenté­lyekben és imaházakban. (Tanjug) A régi idők Walesája, vagyis amikor a hajógyári villanyszerelőnek a poli­tikán kívül még jutott ideje horgá­szásra ­Újabb letartóztatások Még nem fogták el a Rajiv Gandhi elleni merénylet szervezőjét Az indiai biztonsági szolgálat pénte­ken éjfélkor őrizetbe vette annak a ki­­lencfőnyi bandának a további két tagját, akik május 21 -én merényletet szerveztek Rajiv Gandhi egykori indiai kormányfő ellen. A hatóságok letartóztatták a 18 éves Srí Lanka-i Murgugant és azt a 28 éves hölgyet, akinek anyját és fivérét már június 11-én elfogták a rendőrök. Hivatalos forrásokra hivatkozva az indiai FI­I hírszolgálati iroda arról szá­molt be, hogy a nyomozó szervek már azonosították a­­ merénylet előkészítőit. Bizonyosra vehető, hogy a merényletet a Sri Lankában működő „tamil tigrisek" hírszerző szolgálatának félszemű főnöke, bizonyos Sivaradjan szervezte meg. Őt azonban még nem sikerült elfogni. Ez a 30 éves férfi néhány hónappal ezelőtt a merényletet végrehajtó Tanú nevű me­rénylőnővel felkereste az indiai várost. A nyomozás során bebizonyosodott az is, hogy a merénylő közelében volt egy másik tamil nő is, aki akkor lépett volna akcióba, ha Tanú szándéka meg­hiúsul. A „tartalék merénylő" hasonló módon járt volna el, mint a merényletet végrehajtó személy. A merénylők valamennyien a ko­rábban letartóztatott egyik bűntárs anyjának lakásán rejtőzködtek néhány hétig. Az indiai biztonsági szolgálat kö­zölte, annak a lehetőségét is megvizs­gálja, hogy külföldi hírszerző szolgála­tok vettek részt hazai szecesszionista szervezetek közreműködésével a Gandhi elleni merényletben. (Tan­jug) FÜLÖP-SZIGETEK Nem csillapodik a tűzhányó Harminc kilométer magas füstfelhő - A láva veszélyezteti az amerikai támaszpontot A Fülöp-szigeteken tovább működik a Pinatubo vulkán, amely a minap már jelezte, hogy az elkövetkező időszakban oda kell figyelni rá. Tegnap reggel több mint tíz alkalommal lövellt a magasba kődarabokat, vulkáni hamut és lávát, közölte a hírt a nemzeti vulkanológiai intézet. A szigetország kormánya közölte, hogy a múlt vasárnap óta, amikor 611 évi nyugalmi állapot után ismét működ­ni kezdett a vulkán, 8 személy életét vesztette és 69 megsebesült. A hatóságok további négy személyt eltűntnek nyilvá­nítottak. Az ország rádióállomásai pedig arról számoltak be, hogy a térségből már mintegy 90 000 ember menekült el. A vulkán közelében van az amerikai Clark légi támaszpont is, amelynek 15 ezer főnyi személyzete már úgyszintén eltávozott. A helyszínről kapott értesülések sze­rint a vulkáni hamu és a füst magassága meghaladta a 30 kilométert. A kiadós esőzések további gondot jelentenek a veszélyeztetett övezetben. Több folyó megáradt és most árvízveszély fenyeget. A nemzeti vulkanológiai intézet vezetője pedig azt állítja, hogy az eddigieknél még erőteljesebb vulkanikus robbaná­sokkal lehet számolni. Nem zárható ki az sem, hogy a vul­káni hamu és az árvizek nyomán kelet­kező iszap eláraszthatja az amerikaiak légi támaszpontját. Manilában az USA nagykövetsége azonban cáfolta, hogy atomriadót rendeltek volna el a légi tá­maszponton. A nagykövetségen hangsú­lyozták, hogy „a fegyverrendszerek nem kerültek veszélybe”. A nagykövetségen nem erősítették meg, de nem is cáfolták azokat a híreszteléseket, miszerint a Clark támaszpont bizonyos raktáraiban robotrepülőgépeket tárolnak, amelyek atomrobbanófejjel vannak felszerelve. (Tanjug) DÉL-AFRIKA Törlik az utolsó rasszista törvényt A dél-afrikai parlament holnap vár­hatóan megszünteti az apart­heidpolitika legutolsó biztos pontját is, azt a törvényt, amely a lakosságot már a születés pillanatától a bőr színe alap­ján megkülönbözteti. A dél-afrikai bel­ügyminisztérium képviselője kijelentet­te, hogy erről szavazáson fognak dön­teni. Reményét fejezte ki, hogy a véle­­ménynyivánítás kedvező eredménnyel jár. A tervek szerint ezután Frederik de Klerk államfő beszédet intéz a par­lament mindhárom házának képviselői­hez, akik ez alkalomból rendkívüli ülést tartanak. Az ország parlamentje június 5-én már úgy döntött, hogy megszünteti az apartheid két másik kulcsfontosságú támpontját, az úgynevezett földtörvényt, amely a területek 87 százalékát a fehér bőrűeknek szavatolta és az elkülönített lakásokra vonatkozó határozatot is. Ez a döntés egyébként június 30-án lép ha­tályba. A lakosság felosztására vonatkozó törvény megszüntetésével automati­kusan érvényét veszti 16 másik rasszista törvény is. (AFP) Hamarosan kiszabadulnak a túszok? Tizenhárom nyugati sínylődik Libanonban Néhány nap múlva megkezdődhet a Libanonban fogva tartott 13 nyuga­ti túsz szabadon bocsátása, akik egye­lőre az egy Irán-barát szélsőséges szervezet „vendégszeretetét” élvezik. Erről a Teheran Times lap számolt be bejrúti forrásokra hivatkozva. A lap szerint a túszok szabadon engedése részét képezi annak a meg­állapodásnak, amelynek értelmében 300-400 libanonit és palesztint he­lyeznek szabadlábra Izraelben. Ezzel teljesítenék az Irán-barát szervezet­nek azt a korábban hangoztatott kö­vetelését, hogy a nyugati túszokért cserébe engedjék szabadon az Izrael­ben fogva tartott libanoni és palesz­tin személyeket. A Teheran Times értesülései sze­rint a túszok kiszabadításához nagy­mértékben hozzájárultak Teherán és London a közelmúltban folyó megbe­szélései, valamint Douglas Hogg brit miniszter minap Szíriában és Liba­nonban tett látogatása. (AP) Hazatérés a haditengerészet kíséretében Olaszország kizsuppolja az albán menekülteket­­ Egy részük fosztogatott (Különtudósítás a Magyar Szónak) Róma, június 15. Két napig tartó vita és vizsgálódás után az olasz kormány tegnap úgy döntött, hogy az újonnan érkezett al­bán menekülteknek, akik egyelőre még a hajókat sem hagyhatták el, tá­vozniuk kell Olaszországból. Mind­azoknak a komphajóknak, amelyek valamelyik kikötőbe szállították a me­nekülteket, el kell hagyniuk az ország felségvizeit, méghozzá a haditengeré­szet kíséretében. A komphajókat tehát olasz hadihajók kísérik egészen Albá­niáig. Az olasz kormány ezenkívül más intézkedéseket is foganatosított. Teg­nap például különgépen 41 olyan al­bán menekültet szállítottak vissza ha­zájába, akik korábban érkeztek az or­szágba, és az elmúlt időszakban kü­lönféle bűncselekményeket követtek el. További tíz állampolgárt a napok­ban fognak visszaszállítani Albániába és ott átadják őket a hatóságoknak, mert ők is bűncselekményeket követ­tek el. Közöttük van az a négy sze­mély is, aki illegális úton akart Olasz­országból Németországba távozni, és másik két albán, aki az egyik észak­olaszországi menekülttáborban rend­bontásokat provokált. Az egyik ellen a hatóságok elfogatási parancsot adtak ki, mert időközben sikerült megszök­nie. * Olaszországban csupán Lombardia tartomány hajlandó befogadni az or­szágba korábban érkezett menekülte­ket. A többi tartomány határozottan ellenzi ezt, sőt a lakosság már egyre elégedetlenebb, s ezt különféle tünte­tésekkel juttatja kifejezésre. Lazio tartományban a lakosság elé­gedetlensége már olyan szintre jutott, hogy magának Giulio Andreottinak kellett közbelépnie, hogy megakadá­lyozza 2400 albán menekültnek a tar­tományba szállítását. Anconában és Triesztben pedig az ott veszteglő te­herautók sofőrei (főként görögök), til­takoztak tegnap, mert már két napja nem tudnak hajóra szállni járműveik­kel, ugyanis azok a komphajók, ame­lyek fedélzetükre vennék őket, még mindig menekültekkel vannak tele. Az olasz kormány alighanem hiába rendelte el az egyik török komphajó­nak, hogy a fedélzetén levő 117 albán menekülttel együtt hagyja el Trieszt kikötőjét, a kapitány nem volt hajlan­dó eleget tenni a felszólításnak, mert a menekültek ellene fordulnak ezen­kívül a hajón több menekült egészségi állapota nem kielégítő. Nincs kizárva, hogy ezeket az utasokat most egy olasz komphajó fedélzetére szállítják át, és ezen juttatják őket vissza né­hány hadihajó kíséretében Albániába. Egyre nagyobb gondot okoz azon­ban az Olaszországba korábban meg­érkezett mintegy 25 000 albán mene­kült helyzete is. A menekülttáborok­ban nem megfelelőek az életkörülmé­nyek, másrészt, ha az albánok július 15-éig nem találnak állandó munkát, ki fogják őket toloncolni az országból. Gianni de Michelis olasz külügymi­niszter tegnap levelet intézett albán kollégájához. Arra szólította fel, hogy Tirana tartsa be a korábban kötött megállapodást, hiszen Olaszország újabb 60 milliárd líra kölcsönt fog fo­lyósítani ennek az országnak. Az ösz­­szeg felét Tiranának nem kell visszafi­zetnie, de élelmiszer-vásárlásra és olyan félkész termékek beszerzésére kell fordítania, amelyeket albán gyá­rak használnának fel. Az új albán kormány megígérte, hogy mindent megtesz a menekültá­radat feltartóztatása érdekében. Ezt ígérte meg Ramiz Alia albán államfő is, s egyszersmind felhívta a figyel­met, hogy „Olaszországnak és a nemzetközi közösségnek segítséget kell nyújtani­a Albániának, minde­­nek­előtt a súlyos gazdasági válság leküzdésében”. Miodrag PASKUČI Szülőanyját is eladta A halálos ítéletek ellenére virágzik a leánykereskedelem Kínában (Különtudósítás a Magyar Szónak) Peking, június 15. Kínában a leánykereskedelem a legelterjedtebb, egyszersmind a leg­súlyosabb bűncselekmények közé tartozik, amiért halálbüntetés jár. Ennek ellenére tovább virágzik ez az „üzletág”. Szecsuán tartomány­ban 1988-ban 60 asszonyt adtak el, a rákövetkező évben 159-et, tavaly pedig már több mint 180-at. Az egyik folyóirat beszámolt ar­ról, hogy a hatóságok halálra ítéltek és ki is végeztek egy 27 éves fiatal­embert, aki két év alatt mintegy 30 nőt és gyermeket bocsátott áruba. Amikor már túladott a ki tudja, mi­lyen módon szerzett hölgyeken, sa­ját családjának nőtagjait vitte a pi­acra. Feleségét és leányát mintegy 350 dollárért adta el a parasztok­nak. Édesanyját valamivel kisebb összegért egy gazdálkodónak. Az egyik kínai ifjúsági lap tegna­pi számában több olyan levelet kö­zölt, amelyekben a védtelen nők se­gítséget kérnek. Közülük kettőt az év elején elraboltak, megerőszakol­tak, majd eladtak. A lap arról is tu­dósít, hogy az utóbbi két évben va­lóságos csempészhálózat alakult ki. Rendszerint három-négy bűnöző alakít egy bandát. Előfordulnak azonban száztagú bűnszövetkezetek is. A munkamegosztás fogalma szá­mukra sem ismeretlen, hiszen egye­sek elcsábítják a nőket, mások elra­bolják, egy csoport pedig az eladás­sal van megbízva. • Kínában ősidők óta másodrendű lényként tekintenek az asszonyokra és egyáltalán a női nem képviselői­re. Hivatalosan a második világhá­ború, illetve a szocializmus diadala után fogadták el őket egyenrangú félként. A leánykereskedelem azon­ban továbbra is virágzik, és csupán papíron szüntették meg. Egykor ez teljesen normális jelenségnek szá­mított az országban, hiszen még a törvény is engedélyezte. Az utóbbi tíz évben erről mélyen hallgattak Kínában, és többnyire csak a halálos ítéletek kihirdetése­kor tették közzé az okot. Két újság­író elhatározta, hogy könyvet ír ezekről a nem mindennapi történe­tekről, ám az Ősi bűntett címmel megjelentetett művüket a kiadás után azonnal betiltották. Felmerül a kérdés, kik is valójá­ban ezek a lányok, asszonyok, és kik vásárolják meg őket. Akadnak közöttük olyan falusi lányok, akik a munka elől menekülve városokba vetődnek, de nem ritka a félig szak­­képzett személy sem. A vásárlók többnyire olyan férfiak, akik képte­lenek annyi pénzt összegyűjteni, hogy a szülőktől kiváltsák kedvesü­ket. A kínai szokások szerint ugyan­is a lány megvásárlása nélkül nem kerülhet sor az esküvőre. A külön­féle költségek csaknem 2400 dollár­ra rúgnak, s ez Kínában óriási ösz­­szegnek számít. A feketepiacon megvásárolt asszonyért ennek az összegnek alig a felét kell fizetni. A vásárlók között olyanok is van­nak, akik ily módon szeretnének munkaerőhöz jutni. A hatóságok azonban csak nagy ritkán tudják megmenteni az elrabolt és eladott asszonyokat. Nem is csoda, hiszen külön vigyáznak rájuk a vásárlók. Kínában most szigorú törvények készüln­ek, hogy valamelyest megfé­kezzék a leánykereskedelmet. Ljiljana VASI.

Next