Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 163-177. szám)

1991-06-19 / 166. szám

14 MŰVELŐDÉS М*<та*б(5 Klacchiku­s fém­ek fesztiválra Október 4-e és 11-e kö­zött tartják meg Párizsban a legjobb klasszikus film­alkotások nemzetközi fesz­tiválját. Felújított restau­rált műremekek kerülnek itt bemutatásra, a Tokyo Palotában naponta négy vetítésen mutatják be őket. A rendezvény keretében nemzetközi szemináriumot is tartanak a filmhagyaték megőrzésének témájára. A fesztivál elnöke Kosta Gav­­ras neves görög filmren­dező, a kezdeményezők pe­dig Jack Lang francia kul­tuszminiszter és Martin Scorsese rendező, az Ameri­kai Filmalap elnöke. Ők ketten még tavaly felhívás­sal fordultak a nemzetközi közvéleményhez, hogy őriz­zék meg és újítsák fel a ré­gi klasszikus filmalkotáso­kat. A tervek szerint egyébként 1993 folyamán az Egyesült Államokban is rendeznek a párizsihoz ha­sonló nemzetközi filmfeszti­vált. (Tanjug) PALICSI NYÁR Színes rendezvénysorozat A Népkörben véglegesítették a műsort — Előadások a palicsi szabadtéri színpadon — Operagála a megnyitón életét. Az azonos című film a 30- as években nagy suzer van. A HUlldtp UtOiSU liupjui­ LijUUU CSC-1 illettje. /1 UUUctizcpti IVl­ivadCil­iVd­ixidtxd d^m­utz művészei színre vi-­SdiK m­­arcei лсаага zi boionu »any urna krimi V igj a teka­­ noncz urdaor renaezeseoeu. Szerepiok: X u in Linku, ivoncz Gupor, Lote Attila, Varga Maria, K­oresnyi ..a., z.vi, iuoxi Mariann, ivei*»,, lerinc, Lippai Laszlo, Pusztasze­­ri Kornel es Lukacs Tibor. Egy gyilkossági ügyben nyomoznak, és a kezdetben egyértelműnek és könnyűnek tűnő ügyben megsok­szorozódnak a szerelmi gyilkosság vádlottjai. Az első szánta gyanú­­s lott „a bolond lány ", akit a 60- as években a szabadkai színpadon Romhányi Ibolya alakított. Ф Mi marad szeptemberre? — Az újvidéki Szerb Nemzeti Színház szereplőgárdájának a ven­dégjátéka. Az együttes ezúttal — szerbhorvát nyelveit — Miloš Ni­­kolic Svetislav és Miseva című — A Nyári Műsor című ren­dezvénysorozatot „hivatalosan” jú­nius 22-én nyitjuk meg — mond­ja fejes Szilveszter, a művelődési egyesület első embere —, méghoz­zá egy színvonalasnak ígérkező hangversennyel. Az újvidéki Szerb Nemzeti Színház operatársulatának­ szólistái az operairodalom leg­szebb/ legértékesebb áriáiból nyúj­tanak át egy válogatást. Az opera nagyzenekarát és az énekkart Top­ Sák Imre vezényli. Vitkayné Ko­vács Vera, Kántor Ilona, Branka­ Oklješa, Gordana Kojađinović, M­odrag Milanovic, Slavoljub Kocic, Branislav Vukašinović és mások László, Szombathy Gyula, Balázs ’ népi darabját hozza el Voja Solt Péter, Hernádi Judit, Détár Enikő, I­dasovic rendezésében. Szereplők: Székássy Károly stb. A budapesti­­ Rade Kojadinovic, Stevan Salajié, fellépése esedékes. Június 29-én a Vidám Színpad nagy sikerű elő- Fedor Tapavicki, Mirjana Gardi­­az országos hírű Szabadkai Tavi-t adása, Döme Zsolt—Szenes Iván novacki és mások. Szeptember 7-Az utolsó bölény című bohózata, én nagyszabású gálaest lesz mű­­július h­t-án lesz műsoron. Bőd­­soron magyarországi, újvidéki és régi Gyula a rendező. Szereplők:­ talán belgrádi sztárokkal is. Ha az burazenekarnak adjuk át a do­bogót, Stipan Jaramazovic vezé­nyel. Ф A júliusi műsor? — Július első napján a nép-Börönd­i Tamás, Bodrogi Gyula Voith Ági, Gálvölgyi János, Nyer­szerű budapesti PA-PÖ-DJ) ének-­­ Ics Zsuzsa, Rúss Gyula, Faragó Ve­nrrik­i IT ло 1­4 1 . • NI: Г U Qa iirú 1 11 elíró 1« леп 1 л\ £' Л nfk­-fi együttes — Mariann és Györgyi — látogat el hozzánk. Műsoruk ré­gebbi és újabb slágerekből, rock­számokból áll. Július 5-én újvi­déki színészek egy csoportja — szerbhorvát nyelven — színre viszi Pavel Kohot Rat u spavacoj sobi (Háború a hálószobában) című sza­tirikus színpadi művét Rade Ko- J­adinovictyal. Miroslav Fahrival és másokkal. Operettestet hirdetőnk Már az cink a puszta ténynek is örülünk, hogy ebben az évben végre újra lesz nyári színházunk. Megnyugtató az is, hogy a Nép­kor, szövetségre lépve a Palics—Ludas Munkaszervezettel magára vállalta a szervezés munkáját. Menjünk tehát a nyári hónapokban Pallosra szegényeden, hogy onnan élményekkel gazdagabban tér­hessünk vissza, mert a műsor színvonalasnak, érdekesnek, változa­tosnak tűnik. Túlnyomórészt derűs, szórakoztató előadásokból ál­lították össze, de a színház presztízsének visszaszerzésében nem a műfaj a döntő. A színház szép üzenete nemcsak a drámában tud megnyilvánulni, hanem olykor az operettben, a vígjátékban, a bohózatban, sőt még egy-egy bohóctréfában is. Lássuk most a műsorrendet! július 8-án a budapesti Oszvaly uralma, Hannás­ magva, Zsavon Al­drea, berkes Janno, Jannovics József és tü­dvegi lluvius, az ope­­rettszínház ésművészeinek a köz­­reműködésével. A szólistákat egy, hattagú együttes kíséri. Lestyán— Vaszary Potyautas című boroza­­tát — a mulatságos darab egyko­ron a szabadkai színház műsorán is szerepelt a szegedi Sándor Já­nos rendezésében — július 11-én nézhetjük meg. Balázs Péter a rendező. Szereplők: Tahi Tót­­ra, Sa­igál Erika, Komlós András és Mihály Mariann. Amikor va­­­­lamikor régen a darabot Párizs-­­ ban bemutatták, a nézők —, ahogy mondani szokás — dőltek az ön-, időjárás kedvez, akkor szeptem­ber végéig még néhány rendez­vényt hirdetünk meg. A tárgya­lások folynak. — Ez tehát minden? — Végezetül szeretném még azt is elmondani, hogy a rendezvény­ss­rozat még bővülhet, mégha­ feledt kacagástól. Nem lesz más-­­ olyan előadásokkal, amelyek ked­­ként Palicson sem, vagyis előre véért érdemes lesz lemondani a ihatunk a „bölény” bőrére. Július nyaralásról, mindenről. Színvonal 20-án újabb magyarországi ven­dégeket fogadunk. Ezúttal a Ná­ ’ tok közelharcot a menedzsere das—Markor—Heller trió látogat Szeretnénk néhány meglepetéssel­­ szép, szeretett hölgy oldalán kép­es hozzánk, meg az Old Boys szolgálni, nem is akármilyennél­­ teli el a magányos hétköznapok­együttes. Július 27-én nagy ünnep de erről majd legközelebb. Meg­lesz Palicson. Első alkalommal ígérhetem: valami „óriásit”, „rend­rendezünk Anna-bálat, amelynek kívülit” tervezünk! vezetését a budapesti Antal Im­rére bízzuk. Lesz szépségkirálynő­­választás is. A legszebb bálot a Miss Hungary — a tavalyi — ve­zeti a színpadra és koronázza meg. Július 28-án a televízió humor­fesztivál­jának a győztesei mutat­koznak be: Bari Lajos, Orbán Bé­la, Weber Tamás, Rácz Mihály Horváth Szilveszter, Bach Szilvia Koncz Géza, Markos Zoltán és a többiek. ф Ezen túlmenően? — Nem „lazítunk” augusztusban sem. A hónap harmadik napján örökzöld slágerek hangzanak el budapesti vendégművészek előadá­sában, Látta-e már Budapestet éj­jel címmel. Már 10-én vendégül látjuk Fenyő Miklóst és Szandit, 16-án pedig a híres 11­0 tagú ci­gányzenekart. Nóti—Zágon—Eise­­mann Hyppolit, a lakáj című víg­­játékát a Játékszín szereplőgár­dája mutatja be augusztus 27-én, Verebes István a rendező. Szerep­lők: Benedek Miklós, Szacsvay László, Molnár Piroska, Frajt Edit, Gáti Oszkár, Horváth Tiva­dar, Bajor Imre, Várhegyi Teréz, Borbás Gabi és Ssollósi Frigyes. Hyppolit, a lakáj elszegődik el­­úgynevezett ,,úra házba”, ahol az­tán alaposan felbolygatja a család­ o.­z. NOVO MILOŠEVO Felújították a művelődési otthont Novo Miloševo, Bánát egyik legnagyobb falva tulajdonképpen három egymáshoz nagyon közel lévő településből jött létre a tö­rökbecse-bocsári út mentén, en­nélfogva a falu .gén nagy kiter­otthon együttesen mintegy 250 000 dinárt fordított a kultúrkör fel­újítására. Rendezték a színpadot, a színháztermet és egy kisebb helyiséget alakítottak ki a fiata­lok számára. Az otthon felújító­fedésű. A falu központjában lévő fávai remélik, hogy majd ismét középületek több kilométeres tá­volságra vannak egyes faluré­szektől, így igen messze esik a központtól az egykori beodrai rész, ahol főleg magyarok élnek, mintegy 200 fő, de bálák és egyéb és éppen ezért a központban lé­ rendezvények megszervezésére is vő művelődési nap mellett itt is alkalmas. Az otthon november óta zárva volt, újbóli megnyitását június igen eredményesen tevékenyke­dett egy kultúrkör. Egy időben a Szocialista Szövetség kerületi ott- 30-ára tervezik. Ekkor a becsei honaként tartották nyilván, most Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör viszont ismét eredeti rendeltető- vendégszerepel. Az Ez van, című sét nyerte vissza. A helyi Marija zenés-táncos kabarét mutatja be. Pajié Művelődési Otthon tagoza- Jegyek elővételben az otthonban faként működik. A közelmúltban válthatók: a helyi közösség és a művelődési­­ feléled a műkedvelő színjátszás, amely egykoron olyan élénk volt ebben a bánáti faluban is. A szín­házterem befogadóképessége e gy­ . Kiállítás Zentán A környezetvédelem fényképezéssel Ma, szerdán délután 6 órakor nyílik meg Gergely Józsefnek, a Magyar Szó és a Tiszavidék mun­katársának kiállítása a zentai Vá­rosi Múzeumban. A fotókból ösz­­szeállított kiállítást Guelmino Já­nos nyitja meg. A és nagyvilág­ ú angol író, Anthony Burgess hosszan tűnő­dik egy örökké időszerű problémán, hogy mi az európaiság? Vannak-e ismertetője­gyei a nyelvkülönbségen kívül? Ő maga félig angol, félig ír, a felesége olasz, és Svájcban van egy hétvégi háza, ahol otthon érzi magát. Igazo­lásnak persze ez is elég az európaisághoz, ame­lyet hivatalos papírokkal csakugyan nem lehet bizonyítani. De mit szóljon az az európai, aki nem dicsekedhet ilyen bonyolult származással, és Svájcba sem jut el? Mit mondjak én, tűnődöm, aki délkelet-európai lakos vagyok, nemzetiségi állapotban, minthogy kívül élek annak az ország­nak a határain, ahonnan anyanyelvem való? Elég-e vajon, hogy bejártam, ha csak turistaként is. Európát, s bárhova mennék, nem leszek elve­szett gyerek? Mi az, ami hivatalos bizonyítvá­nyokon kívül igazol az idegen világban? Még csak nem is a munkámmal, ahogy elmennek ven­dégmunkára Németországba törökök, olaszok és szerbek, s ha a helyzet úgy kívánja, kinn is ma­radnak? Hivatalos értelemben minden rendben lehet körülöttük odakinn, illetve Európába is, s ez akkor elég?­­ Persze, hogy nem erről van szó! Még csak a többnyelvűségről sem, ahogy régen a mesterlegé­nyek járták be a világot, mielőtt otthon a szak­májukban végleg megtelepedtek volna. Ezzel és a nyelvtudásukkal csak egy attitűdöt kaptak, valamiféle világias fellépést, modort és viselke­dést, amit természetesen nem szabad lebecsülni. De ami közös Európában, bárhonnan jött valaki az mégsem ennyi csupán. Elsősorban mégiscsak az a közös műveltségi értéktudat szünteti meg a kü­­­lönbséget az európai határok között élő emberek viszonyában, amely fölébe tud emelkedni minden nemzeti kötöttségnek. Anélkül persze, hogy lemondana a származás­sal együtt járó adottságokról, s a gyökértelenség állapotában, a sehova sem tartozás felelőtlenségé­ben elszakadna nyelv és haza kötelmeitől, ami már a kozmopolitizmust jelenti. De aki vegyes lakosságú területen, népi kong­lomerátum kellős közepén él, mint én, vajon nem került-e máris közel bizonyos európaisághoz, megértés és tolerancia tekintetében legalább, s a másnyelvűség közegében más kultúrák közelébe? Ahogy a svájci emberek a többnyelvűségnek eb­ben a közegében élnek. S ahogy egyformán eljut hozzájuk Shakespeare és Flaubert, Tolsztoj és Thomas Mann géniuszának hatása. Én jó harminc év előtt a brüsszeli világkiállításon megismerked­tem egy német zeneszerzővel, Bernd Aloiz Zim­­mermannal, akinek egy operáját mutatták be odakinn, s meghitt barátságot kötöttünk, mint akik között nincsen semmi különbség. S ami egyénileg mégis megmutatkozik, annál érdeke­sebbé teszi a barátságunkat. Én hazajöttem, ő Kölnben élt a haláláig, s mégis mintha nagyon közel lettünk volna egymáshoz. És azt hiszem, mindenkinek vannak ilyen kap­csolatai a világban, az olyan egyszerű embernek is, aki egy isten háta mögötti faluban él — bár itt én már rossz példa vagyok —, s csak rádión és tévén keresztül tart kapcsolatot a világgal. Mintha ez a mai új civilizáció képes volna le­bontani a határokat és a messzeséget, úgyhogy már Shakespeare drámája is bejön a szobába hogy az ismeretlen nézőben is megszólaltassa a hamleti kérdést,­­ többi aztán már egyensúly dolga. Hogy haza és nagyvilág viszonyát hogy tudja ren­dezni magában az ember, jellem kérdése. A ragaszkodás és a hűség kint és bent egyformán kötelez. Az együttélés tekintetében is. Mert mint­ha azzal, hogy megszűntek a távolságok, a nyelv és műveltségbeli különbségek sem éreztetnék annyira az elválasztottság tényét, mint valamikor Itt van hát az ideje, hogy a politikai határok is kinyíljanak a népek elő­l Fu­lp­ban. HERCEG János 1991. június 19., szerda Jobb életre várva Vizsgaelőadás a zom­bori Népszínházban a prostituált Amáliát próbálja meg kihasználni. Az események, miközben gyorsan peregnek a na­pok (elsötétítés és vonatzakatolás segítségével érzékelteti a rende­zés), Profir legénylakásán zajla­nak, s mert a szereplők közti vi­szony hazugságon alapul, egymást érik az összetűzések, a konfliktu­sok. S bár egyikükről sem mond­ható el hogy jelleme egyértelműen romlott, az áhított új, szebb életet egyiküknek sem sikerül megvaló­sítania, legfeljebb kompromisszu­mot kötnek az élettel (pl. Stojn­sko, mi lesz ennek az eredménye, va- '' aki házasságot köt egy gazdag va­­lószínűleg néhány éven belül­­ vel), vagy visszasüllyednek régi megtudjuk, Aleksandar Obrenovic, állapotukba. Csak a vénülő, ma­ végtelenül egyszerű darabját ak­adi, csúnya szomszédasszony nem mond le a küzdelemről, hogy Pro­firt megszerezze magának. Az ő szavaival zárul a darab: „Majd meglátjuk, majd meglátjuk”. A fiatal színészekre elsősorban a jellemek sokoldalú megformálá­sa terén hárult nagy feladat. Ez tökéletesen csak egyiküknek, a szomszédasszonyt megszemélyesítő Snežana Mladenovićnak sikerült. Egész lényével igyekezett átélni a szerepet, slampos járása, hanyag szerelem világából. Profirt kihaszt­­ megjelenése, hanghordozá­sa nálua. Sto­iiljko (Aleksandar Laza­­revic), a könnyelmű, szép fiatal­ember szerelme által próbál meg­ most a lakot, tusai arcjátéka mind-mind nagy­szerűen hitelesítették a megfor­kitörni. Ruža, (Snežana Mladenović) a trampli. de céltudatos szomszéd­asszony Profirral kötendő házassá­ga révén igyekszik új életet kez­deni. Stojn­jko világsztár akar len­­ni a sportban, ennek eléréséhez — kitartása nem lévén — Amália segítségével Profir pénzét szeretné megszerezni. Petar (Zoran Ćosić): A Dušan Skorić által tervezett, '■ végig változatlan színpadkép a darabhoz igazodó, beszédes, épp­úgy mint a jelmezek. Reméljük, a fiat­al színészek a jövőben egyéniségükkel és tehet­ségükkel gazdagítani fogják a zombori színházi életet. Aleksandar Obrenovic Novi ži­­vot című drámájának bemutatója június 14-én a zombori Népszín­házban egyúttal az újvidéki Szín­művészeti Akadémia öt végzős hallgatójának vizsgaelőadása volt. Petar Baničević és Milan Pietel osztályáról, a zombori Népszínház ösztöndíjasairól van szó. A dara­bot Milan Pietel rendezte. Úgy látszik, lejárt a formabontó kísérletek ideje a színpadokon. A színházak gazdasági és más okok­tól hajtva ezentúl „rájátszanak” az átlagközönség igényére. Hogy színészegyüttes a legkonvencioná­­lisabb eszközökkel jelenítette meg. Adva van egy alapszituáció: mindenki új életet szeretne kez­­las, attraktív előadásokért folytat­ó­dani. A jóindulatú, pipogya aggle­gény, Profir (Slobodan Tesić) egy­ből való kilépést. Ezt a segítőkész hölgyet Amáliában (Dragana Bos­­n­ic) véli felismerni. Amália, a volt prostituált a pénzért árult BENCE Erika Jelenet az előadásból (ZAMBO Illés felvétele)

Next