Magyar Szó, 1991. október (48. évfolyam, 285-300. szám)
1991-10-16 / 285. szám
2 KÜLPOLITIKA 4 A Vajdasági Bank Rt. újonnan kibocsátott részvényeket árusít Sorszám: 201. október 15. PÉNZNEM AUSZTRÁL DOLLÁR OSZTRÁK SCHILLING KANADAI DOLLÁR FRANCIA FRANK NÉMET MÁRKA GÖRÖG DRACHMA OLASZ LÍRA JAPÁN JEN HOLLAND GULDEN SVÉD KORONA SVÁJCI FRANK ANGOL FONT USA-DOLLÁR EGYSÉG VÉTEL 1 17,6323 100 184,0775 1 19,5630 100 380,4838 100 1296,1000 100 100 1,7339 100 17,0053 100 1150,0651 100 355,8020 100 1484,3164 137,7663 122,0984 KÖZÉP ELADÁSI 17,6854 17,7385 184,6314 185,1853 19,6219 19,6808 381,6287 382,7736 1300,0000 1303,9000 11,6842 11,7193 1,7391 1,7443 17,0565 17,1077 1153,5257 1156,9863 356,8726 357,9432 1488,7827 1493,2490 37,8799 37,9935 22,1649 22,2314 Felhívás a hadikiadások lefaragására Bangkokban megkezdődött a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank évi közgyűlése Bangkokban tegnap megkezdődött a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank évi közgyűlése. A résztvevők síkraszálltak a katonai kiadások csökkentéséért és az így keletkezett pénzfelesleg észszerűbb kihasználásáért. Szerintük ezt az összeget sokkal hasznosabb lenne a szegénység elleni harcra fordítani. „A nemzetközi feszültség enyhülése lehetőséget nyújt arra, hogy fél évszázad óta először sor kerüljön a katonai kiadások nagymértékű csökkentésére”, jelentette ki a konferencia megnyitóján Michel Camdessus, a Nemzetközi Valutaalap főigazgatója. Rámutatott arra, hogy „jelentős pénzösszegek takaríthatók meg az egyes országok védelmére fordított eszközök csökkentésével”. A kiadások 1989-hez viszonyított húszszázalékos csökkentése évi több mint 90 milliárd megtakarítást jelenthetne, szögezte le Camdessus. „Az enyhülés korszakában a bruttó nemzeti össztermék átlag 4,5 százalékának elkülönítése túlzott”, vélekedett a Nemzetközi Valutaalap főigazgatója. A katonai kiadások csökkentése a fejlett ipari országokban lehetővé kellene hogy tegye, hogy párhuzamosan fokozzák a fejlesztésre irányuló pénzbeli támogatásukat, jelentette ki Camdessus. A továbbiakban rámutatott arra, „nem szabad figyelmen kívül hagyni a fegyverkereskedelmet és azt sem, hogy meg kell akadályozni a fölösleges támadó fegyverek raktározását”. Síkraszállt „a fegyverexsportot serkentő hitelek odaítélésé- nek ellenőrzéséért és egyáltalán a fegyvervásárlás korlátozásáért a vil lágban”. Lewis Kreston, a Világbank amerikai elnöke kijelentette, hogy „a világhelyzet minden egyes országnak lehetővé teszi a katonai kiadások csökkentését, ami által egyetlenegy állam sem veszélyeztetné saját biztonságát”. A hidegháború vége „egy olyan alkalom, amelyet nem szabad elszalasztani”, mondta a Világbank elnöke. Az idén először történt meg, hogy a 160 ország képviselői között jelen volt a Szovjetunió nyolctagú delegációja is élén Gregory Javlinszkijjal. Megjelentek még a három balti tagköztársaság képviselői is. A bangkoki tanácskozáson csak- s nem tízezer bankár és pénzügyi szakértő vesz részt. HOGY LETT LUKJANOVBÓL GONOSZTEVŐ Gorbacsovnak az Oroszországi Föderáció népi küldötteivel való találkozóján A. Lukjanov száján véletlenül kicsúszott: „Mindebben megállapodtunk Misával”. Amikor Gorbacsov figyelmét fölhívták erre - a jelenetet a televízió is közvetítette -, szemmel láthatóan dühbe gurult. Válasza ideges és éles volt: „Ha ezt mondta, akkor ő gonosztevő”. Amikor A. Lukjanovot letartóztatták - meséli lánya, Helena -, durva pszichológiai nyomást gyakoroltak rá, és tudtára adták: „Anatolij Ivanovics sorsa azon múlik, hogy milyen vallomást tesz...” (Lityeraturnaja Gazeta, 1991. szeptember 11., 2. oldal). Ugyanakkor az apa szilárdan megígérte lányának, hogy „Sohasem vet véget életének önkezével”. Lukjanov most beteg és az elmegyógyászaton gyógykezelik... Reméljük a legjobbakat. Ezzel azonban minden nyitott kérdéssé vált. Az összeesküvők összejátszottak-e Gorbacsovval és milyen mértékben? Foroszról való visszatérte után a sajtóértekezleten Gorbacsov azt mondta, hogy az öszszeesküvők augusztus 18-án hajnalban felkínálták neki, hogy vegyen részt a fordulat végrehajtásában. Ez a bejelentése okvetlenül kételyeket támaszt: ebben az esetben ki ellen irányult volna az összeesküvés, az összeeskü,vők kit akartak volna eltávolítani a hatalomról? Miért lett volna szüksége összeesküvésre az elnöknek, ha hatalmában áll rendet teremteni az országban? Sokkal logikusabbnak tűnik Janajev fejtegetése, így ismertette a foroszi megbeszéléseket: ,A vezetők egy csoportja felkérte az elnököt, hogy teremtsen rendet. Mire ő azt válaszolta: - Ott van a helyettesem, Janajev, teremtsen ő rendet.” (Kommerszant, 34. szám, 1991. év). Lehetséges, hogy Gorbacsov azt mondta Janajevnek: Rendet akartok teremteni, ám legyen, ragadjátok magatokhoz a kezdeményezést. Én most szabadságon vagyok. Ha valaki kérdést csinál, mondhatjátok azt is, hogy beteg vagyok. Janajev tevékenységének elemzése kimutathatja, hogy egyáltalán nem alkalmas semmilyen összeesküvésre, hanem legföljebb arra, hogy végrehajtsa az elnök utasításait. Ő csak belekeveredhetett valamibe. Sokan azok közül, akik ismerik Janajevet, tanúsíthatják, hogy mindig kerülte a kockázatot, és jellemével összeegyeztethetetlen, hogy összeesküvés élére álljon, sőt még az is, hogy az összeesküvők közé kerüljön. Mint láttuk, egyszerűen visszautasítja annak még a gondolatát is, hogy azt, amit ő tett, összeesküvésnek minősítsék. Őt egyszerűen odaállították. Jellemző, hogy a puccsisták többsége tagadja, hogy részt vett bármilyen összeesküvésben, és nem hajlandó magát bűnösnek tekinteni. És lehetséges, hogy tényleg nem is volt semmilyen összeesküvés, ők maguk is csak egy agyafúrt elme elgondolásának áldozatai voltak? Erre a kérdésre a választ megadhatná Pugo volt belügyminiszter. Bebizonyított ugyanis - ahogy a Nezaviszimaja Gazeta című lap közölte (1991. augusztus 27.) -, hogy augusztus 16-án Poroszon találkozott Gorbacsovval. Nem tudjuk, miről tárgyaltak. Lehet, hogy nem is tudjuk meg soha, mert a titok megőrzése érdekében Pugo és felesége öngyilkos lett. Minden arra utalt tehát, hogy az elnök ellen nem is volt összeesküvés. ÉDES ÉLET FOROSZON Ha az elnök ellen irányult volna az összeesküvés, akkor az elnök lett volna a legfőbb veszély a puccsistákra, tehát okvetlenül izolálni kellett volna, nehogy meghiúsítsa a puccsisták terveit. Valójában a puccsistáknak az elnök iránti viszonya több mint furcsa. Meghagyták parancsnoksága alatt a 32 főből álló fegyveres őrséget, amellyel ő könnyen áttörhette volna még az összeesküvők hadereje által a rezidencia köré vont zárlatot is. Az összeesküvőknek azonban nem volt semmilyen hadseregük, és az elnök foroszi nyaralója nem volt semmilyen fegyveres zárlat alatt. Egyszerű kitalálásnak tűnik Sz. Sztankevicsnak a puccs napjaiban adott nyilatkozata, hogy az elnök nyaralóját a KGB szevasztopoli ezrede, a tengerről pedig a fekete-tengeri hadiflotta tartotta zárlat alatt, az effajta nyilatkozatokat csak a felelősség elhárítására találták ki. Először is a KGB-nek Szevasztopolban nincs semmilyen ezrede. Másodszor, a Kommerszant című lap tudósítója a helyszíni vizsgálatok után jelentette: „A helybeliek azt mondják, hogy semmilyen zárlatot és katonákat nem láttak a nyaraló körül." Ezt az információt megerősítik a határőrök is. Megkérdeztük a nyaraló körzete határőreinek parancsnokát, Vlagyimir Dektarev őrnagyot, hogy a hadsereg kapott-e valamilyen parancsot a nyaraló zárlat alá vételére. Augusztus 18-ától 21-éig ő semmilyen parancsot nem kapott, a nyaralót úgy őrizték, mint bármikor azelőtt. Ellenőriztek mindenkit, aki bement a nyaralóba vagy kijött onnan. A lisztek ilyen közlését megerősítette Viktor Alimov őrnagy, a foroszi őrállomás parancsnoka is. Szerinte a puccs idején semmilyen rendkívüli katonai alakulatok nem voltak a nyaraló körül. Gorbacsovot nem vették zárlat alá a tenger felől sem. A nyaraló előtt a tengeren augusztus 18- án is a szokásos két őrhajó ügyeleteskedett. A nyilatkozattevők szerint lehetséges, hogy az elnököt a nyaralón belül őrizték. Mindkét őrnagy úgy nyilatkozott azonban, hogy ez nehezen elképzelhető, mert a katonák azt látták, hogy az elnök és családtagjai augusztus 18-ától 21-éig békésen fürdenek a tengerben.” (Kommerszant, 34. szám, 1991.). Ruckoj, Oroszország alelnöke elmondta, hogy amikor augusztus 21-én az elnöki nyaralóhoz érkezett, föl volt készülve arra, hogy harcba keverednek, és Gorbacsovot úgy kell kiszabadítaniuk a fogságból. Nem kellett azonban semmilyen őrséget lefegyverezniük. Ennek alapján úgy tűnik, hogy Gorbacsov augusztus 19-étől 21-éig Foroszon nem volt letartóztatásban, saját őrségének védelme alatt állt és életét senki sem veszélyeztette. Igen ám, de maga Gorbacsov azt állítja, hogy elvágták minden kapcsolatát a világgal, és egyáltalán nem gyakorolhatta elnöki hatalmát. A tények azonban azt mutatják, hogy még ez az állítás sem felel meg százszázalékosan az igazságnak. MIT HALLGATOTT EL GORBACSOV? Foroszi „fogságából” hazatérve sajtóértekezletén Gorbacsov kijelentette: „Persze nem mondtam el mindent önöknek”, és még hozzátette: „És nem is fogok soha mindent elmondani”. Persze ezt azért mondta így szó szerint, hogy ne kételkedjenek őszinteségében, de ezzel csak alkalmat adott annak a kérdésnek a fölvetésére, hogy mit hallgatott el. Augusztus 23-án fölszólalva az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb tanácsában Gorbacsov elmondta, hogy augusztus 17-én az a parancs érkezett a nyaralóba, hogy szakítsanak meg minden kapcsolatot a világgal. „És meg is szakítottak!” - kiáltott föl, és ezt a fölkiáltását hallhatta mindenki, aki a televízió előtt figyelte az ülést. Ugyanakkor mindössze néhány perccel előbb azzal próbálta jellemezni a puccsisták tehetetlenségét, hogy lehetetlenné akarták tenni kapcsolatát a világgal, közben - tette hozzá jó adag szarkazmussal - „augusztus 18-án mégis telefonon beszélgettem Jelcinnel, Nazerbajeval és Janajevval”. Na, rendben van, lehet hogy augusztus 18-án Gorbacsov még kapcsolatba léphetett a világgal, de augusztus 19-én, 20-án és 21-én ez már nem állt módjában. Tényleg így volt? (Molnaja, Sto Gyelaty?) (Folytatjuk) AZ AUGUSZTUSI SZOVJET PUCCS (2.) A provokáció királyai és filkói Magyar Szó Hírzárlat Burmában a Nobel-békedíj odaítéléséről Rangunban, a burmai fővárosban egyetlen szót sem ejtettek arról, hogy Aung San Suu Kyinek, az ország nagy tekintélyű ellenzéki vezetőjének ítélték oda az idei Nobel-békedíjat. A hatóságok továbbra is házi őrizetben tartják a 46 éves ellenzéki politikust. Ennek ellenére a nem mindennapi hír mégis eljutott a távoli országba és annak fővárosába is, jelentette a Reuter hírügynökség. A lakosság egy része az eseményről a BBC rádió műsorából értesült, ám örömét senki sem meri kifejezésre juttatni, mert a katonai junta megtorlásától tart mindenki. Rangunban hivatalosan még nem reagáltak erre a fejleményre, de burmai diplomaták Thaiföldön azt nyilatkozták, hogy „Suu Kyi asszony egy közönséges cselszövő”, a Nobel-díjat odaítélő bizottság döntése pedig beavatkozás Burma belügyeibe. Tizenötmillió dollár értékű fegyver Jugoszláviának Francia katonai szakértők elemzése Párizsban tegnap közzétettek egy elemzést, amelyből kitűnik, hogy a Jugoszláviában szemben álló feleknek június óta tizenötmillió dollár értékű fegyvert szállítottak. A legtöbb fegyver Horvátországba jutott, hiszen a Jugoszláv Néphadsereg saját szükségleteinek több mint kétharmadát önállóan elő tudja állítani. A vásárlók között volt még Szlovénia, Szerbia, valamint Bosznia és Hercegovina is. Francia katonai szakértők rámutatnak, hogy a szövetségi hadsereg fegyverzetének legnagyobb részét az országban állítja elő „szovjet szabadalom alapján, nyugati technológia alkalmazásával”, így például különféle páncélozott járműveket és T-72 típusú harckocsikat a Nyugatról beszerzett elektronikai berendezésekkel látott el. Éppen ezért a Párizsban ismertetett elemzés arra a következtetésre jutott, hogy a fegyverkereskedők nem is kerültek olyan nehéz helyzetbe Jugoszlávia esetében, mint ahogy az a nyolcvanas évek elején Irak ügyében történt, amikor megtiltották fegyverek eladását ennek az országnak. Párizsban azt állítják, hogy a Jugoszláviában szemben álló felek, különösen pedig Horvátország, külföldi piacokon szerezték be a fegyverek egy részét. Így jutottak a horvátok a világszerte ismert amerikai gyártmányú Stinger légelhárító rakétához, amelyek közül jó néhány Afganisztánból érkezett Horvátországba. Ebbe a köztársaságba a világ különböző pontjain működő fegyverkereskedők szállították a fegyvereket. A Párizsban megjelentetett tanulmány szerint ezek a fegyverkereskedők ugyanúgy megtalálhatók az Egyesült Államokban, mint Magyarországon és Romániában is. A nyugati szakértők felfigyeltek arra is, hogy „a horvátok állandóan jelen vannak mindenhol, ahol zsoldosokat toboroznak”. Olyan „hivatásos katonákat keresnek, akik már harcoltak a kommunista rezsimek ellen”. Egyelőre azonban nem tudni pontosan, hány külföldi bérenc harcol a horvát erők kötelékeiben, állapítja meg a Párizsban ismertetett elemzés. (Tanjug) Újabb grúz-oszét összetűzések A grúzok és oszétek legutóbbi összetűzéseiben, amelyek hétfőn robbantak ki, legalább húszan vesztették életüket, közölte a hírt a grúz parlament képviselője. Amióta tavaly Zviad Gamszahurdia grúz köztársasági elnök megszüntette Dél-Oszétia autonómiáját, egyre többször került sor rendbontásra és zavargásra a térségben. Ez a terület ugyanis egyesülni akar az Oroszországhoz tartozó Észak-Oszétiával. A grúz parlament képviselője egyebek között elmondta, hogy oszét szélsőségesek hét grúz falut támadtak meg, s több mint húsz személyt gyilkoltak meg, sokakat pedig megsebesítettek. Az oszétek ezzel szemben azt állítják, hogy a támadók a grúzok voltak, akik négy falujukat rohantak le, meggyilkolva egy és megsebesítve tizenöt személyt. 1991. október 16., szerda Halálra ítélték Kaunda fiát Kenneth Kaunda zambiai elnök legfiatalabb fiát, a 27 éves Kambarage-ot kötél általi halálra ítélték, mert meggyilkolt egy húszéves lányt, jelentette az AP hírügynökség. A lusakai bíróság nem fogadta el a védelem érvelését, hogy az elnök fia „veszélyes helyzetbe” került a főváros egyik utcáján 1989. szeptember 30-án, s jogos önvédelemből használta pisztolyát. A tárgyalás során a bíróság megváltoztatta az elsődleges vádat, és azt igyekezett bebizonyítani, hogy a fiatalember előre megfontolt szándékkal cselekedett. Az ilyen gyilkosságért pedig halálbüntetés jár. (AP)