Magyar Szó, 1991. október (48. évfolyam, 285-300. szám)

1991-10-16 / 285. szám

2 KÜLPOLITIKA 4 A Vajdasági Bank Rt. újonnan kibocsátott részvényeket árusít Sorszám: 201. október 15. PÉNZNEM AUSZTRÁL DOLLÁR OSZTRÁK SCHILLING KANADAI DOLLÁR FRANCIA FRANK NÉMET MÁRKA GÖRÖG DRACHMA OLASZ LÍRA JAPÁN JEN HOLLAND GULDEN SVÉD KORONA SVÁJCI FRANK ANGOL FONT USA-DOLLÁR EGYSÉG VÉTEL 1 17,6323 100 184,0775 1 19,5630 100 380,4838 100 1296,1000 100­ 100 1,7339 100 17,0053 100 1150,0651 100 355,8020 100 1484,3164 1­37,7663 1­22,0984 KÖZÉP ELADÁSI 17,6854 17,7385 184,6314 185,1853 19,6219 19,6808 381,6287 382,7736 1300,0000 1303,9000 11,6842 11,7193 1,7391 1,7443 17,0565 17,1077 1153,5257 1156,9863 356,8726 357,9432 1488,7827 1493,2490 37,8799 37,9935 22,1649 22,2314 Felhívás a hadikiadások lefaragására Bangkokban megkezdődött a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank évi közgyűlése Bangkokban tegnap megkezdődött a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank évi közgyűlése. A résztvevők síkraszálltak a katonai kiadások csökkentéséért és az így keletkezett pénzfelesleg ész­szerűbb kihasználásáért. Szerintük ezt az összeget sokkal hasz­nosabb lenne a szegénység elleni harcra fordítani. „A nemzetközi feszültség enyhü­lése lehetőséget nyújt arra, hogy fél évszázad óta először sor kerüljön a katonai kiadások nagymértékű csökkentésére”, jelentette ki a kon­ferencia megnyitóján Michel Cam­dessus, a Nemzetközi Valutaalap főigazgatója. Rámutatott arra, hogy „jelentős pénzösszegek takaríthatók meg az egyes országok védelmére fordított eszközök csökkentésével”. A kiadások 1989-hez viszonyított húszszázalékos csökkentése évi több mint 90 milliárd megtakarítást je­lenthetne, szögezte le Camdessus. „Az enyhülés korszakában a bruttó nemzeti össztermék átlag 4,5 százalékának elkülönítése túlzott”, vélekedett a Nemzetközi Valuta­alap főigazgatója. A katonai kiadá­sok csökkentése a fejlett ipari orszá­gokban lehetővé kellene hogy tegye, hogy párhuzamosan fokozzák a fej­lesztésre irányuló pénzbeli támogatá­sukat, jelentette ki Camdessus. A továbbiakban rámutatott arra, „nem szabad figyelmen kívül hagy­ni a fegyverkereskedelmet és azt sem, hogy meg kell akadályozni a fölösleges támadó fegyverek raktá­rozását”. Síkraszállt „a fegyverex­­s­portot serkentő hitelek odaítélésé-­­ nek ellenőrzéséért és egyáltalán a­­ fegyvervásárlás korlátozásáért a vi­­l lágban”. Lewis Kreston, a Világbank­­ amerikai elnöke kijelentette, hogy „a világhelyzet minden egyes or­szágnak lehetővé teszi a katonai ki­adások csökkentését, ami által egyetlenegy állam sem veszélyeztet­né saját biztonságát”. A hideghábo­rú vége „egy olyan alkalom, ame­lyet nem szabad elszalasztani”, mondta a Világbank elnöke. Az idén először történt meg, hogy a 160 ország képviselői között jelen volt a Szovjetunió nyolctagú de­­­­legációja is élén Gregory Javlinszkij­­jal. Megjelentek még a három balti tagköztársaság képviselői is. A bangkoki tanácskozáson csak- s nem tízezer bankár és pénzügyi­­ szakértő vesz részt. HOGY LETT LUKJANOVBÓL GONOSZTEVŐ Gorbacsovnak az Oroszországi Föderáció népi küldötteivel való találkozóján A. Lukja­­nov száján véletlenül kicsúszott: „Mindebben megállapodtunk Misával”. Amikor Gorbacsov figyelmét fölhívták erre - a jelenetet a televí­zió is közvetítette -, szemmel láthatóan düh­be gurult. Válasza ideges és éles volt: „Ha ezt mondta, akkor ő gonosztevő”. Amikor A. Lukjanovot letartóztatták - meséli lánya, He­lena -, durva pszichológiai nyomást gyako­roltak rá, és tudtára adták: „Anatolij Ivano­­vics sorsa azon múlik, hogy milyen vallomást tesz...” (Lityeraturnaja Gazeta, 1991. szep­tember 11., 2. oldal). Ugyanakkor az apa szi­lárdan megígérte lányának, hogy „Sohasem vet véget életének önkezével”. Lukjanov most beteg és az elmegyógyászaton gyógykezelik... Reméljük a legjobbakat. Ezzel azonban minden nyitott kérdéssé vált. Az összeesküvők összejátszottak-e Gorba­­csovval és milyen mértékben? Foroszról való visszatérte után a sajtóérte­kezleten Gorbacsov azt mondta, hogy az ösz­­szeesküvők augusztus 18-án hajnalban felkí­nálták neki, hogy vegyen részt a fordulat vég­rehajtásában. Ez a bejelentése okvetlenül ké­telyeket támaszt: ebben az esetben ki ellen irányult volna az összeesküvés, az összeeskü­,­vők kit akartak volna eltávolítani a hatalom­ról? Miért lett volna szüksége összeesküvésre az elnöknek, ha hatalmában áll rendet terem­teni az országban? Sokkal logikusabbnak tűnik Janajev fejte­getése, így ismertette a foroszi megbeszélése­ket: ,A vezetők egy csoportja felkérte az elnö­köt, hogy teremtsen rendet. Mire ő azt vála­szolta: - Ott van a helyettesem, Janajev, te­remtsen ő rendet.” (Kommerszant, 34. szám, 1991. év). Lehetséges, hogy Gorbacsov azt mondta Janajevnek: Rendet akartok teremte­ni, ám legyen, ragadjátok magatokhoz a kez­deményezést. Én most szabadságon vagyok. Ha valaki kérdést csinál, mondhatjátok azt is, hogy beteg vagyok. Janajev tevékenységének elemzése kimu­tathatja, hogy egyáltalán nem alkalmas sem­milyen összeesküvésre, hanem legföljebb ar­ra, hogy végrehajtsa az elnök utasításait. Ő csak belekeveredhetett valamibe. Sokan azok közül, akik ismerik Janajevet, tanúsíthatják, hogy mindig kerülte a kockázatot, és jellemé­vel összeegyeztethetetlen, hogy összeesküvés élére álljon, sőt még az is, hogy az összeeskü­vők közé kerüljön. Mint láttuk, egyszerűen visszautasítja annak még a gondolatát is, hogy azt, amit ő tett, összeesküvésnek minő­sítsék. Őt egyszerűen odaállították. Jellemző, hogy a puccsisták többsége ta­gadja, hogy részt vett bármilyen összeeskü­vésben, és nem hajlandó magát bűnösnek te­kinteni. És lehetséges, hogy tényleg nem is volt semmilyen összeesküvés, ők maguk is csak egy agyafúrt elme elgondolásának áldo­zatai voltak? Erre a kérdésre a választ megadhatná Pu­­go volt belügyminiszter. Bebizonyított ugyan­is - ahogy a Nezaviszimaja Gazeta című lap közölte (1991. augusztus 27.) -, hogy augusz­tus 16-án Poroszon találkozott Gorbacsovval. Nem tudjuk, miről tárgyaltak. Lehet, hogy nem is tudjuk meg soha, mert a titok megőr­zése érdekében Pugo és felesége öngyilkos lett. Minden arra utalt tehát, hogy az elnök el­len nem is volt összeesküvés. ÉDES ÉLET FOROSZON Ha az elnök ellen irányult volna az össze­esküvés, akkor az elnök lett volna a legfőbb veszély a puccsistákra, tehát okvetlenül izolál­ni kellett volna, nehogy meghiúsítsa a puc­­­csisták terveit. Valójában a puccsistáknak az elnök iránti viszonya több mint furcsa. Meghagyták pa­rancsnoksága alatt a 32 főből álló fegyveres őrséget, amellyel ő könnyen áttörhette volna még az összeesküvők hadereje által a rezi­­­­dencia köré vont zárlatot is. Az összeesküvők­nek azonban nem volt semmilyen hadsere­gük, és az elnök foroszi nyaralója nem volt semmilyen fegyveres zárlat alatt. Egyszerű ki­találásnak tűnik Sz. Sztankevicsnak a puccs napjaiban adott nyilatkozata, hogy az elnök nyaralóját a KGB szevasztopoli ezrede, a ten­gerről pedig a fekete-tengeri hadiflotta tar­totta zárlat alatt, az effajta nyilatkozatokat csak a felelősség elhárítására találták ki. Először is a KGB-nek Szevasztopolban nincs semmilyen ezrede. Másodszor, a Kom­­merszant című lap tudósítója a helyszíni vizs­gálatok után jelentette: „A helybeliek azt mondják, hogy semmilyen zárlatot és katoná­kat nem láttak a nyaraló körül." Ezt az infor­mációt megerősítik a határőrök is. Megkér­deztük a nyaraló körzete határőreinek pa­rancsnokát, Vlagyimir Dektarev őrnagyot, hogy a hadsereg kapott-e valamilyen paran­csot a nyaraló zárlat alá vételére. Augusztus 18-ától 21-éig ő semmilyen parancsot nem kapott, a nyaralót úgy őrizték, mint bármikor azelőtt. Ellenőriztek mindenkit, aki bement a nyaralóba vagy kijött onnan. A lisztek ilyen közlését megerősítette Viktor Alimov őrnagy, a foroszi őrállomás parancsnoka is. Szerinte a puccs idején semmilyen rendkívüli katonai alakulatok nem voltak a nyaraló körül. Gor­­bacsovot nem vették zárlat alá a tenger felől sem. A nyaraló előtt a tengeren augusztus 18- án is a szokásos két őrhajó ügyeleteskedett. A nyilatkozattevők szerint lehetséges, hogy az elnököt a nyaralón belül őrizték. Mindkét őr­nagy úgy nyilatkozott azonban, hogy ez ne­hezen elképzelhető, mert a katonák azt lát­ták, hogy az elnök és családtagjai augusztus 18-ától 21-éig békésen fürdenek a tenger­ben.” (Kommerszant, 34. szám, 1991.). Ruckoj, Oroszország alelnöke elmondta, hogy amikor augusztus 21-én az elnöki nya­ralóhoz érkezett, föl volt készülve arra, hogy harcba keverednek, és Gorbacsovot úgy kell kiszabadítaniuk a fogságból. Nem kellett azonban semmilyen őrséget lefegyverezniük. Ennek alapján úgy tűnik, hogy Gorbacsov augusztus 19-étől 21-éig Foroszon nem volt letartóztatásban, saját őrségének védelme alatt állt és életét senki sem veszélyeztette. Igen ám, de maga Gorbacsov azt állítja, hogy elvágták minden kapcsolatát a világgal, és egyáltalán nem gyakorolhatta elnöki hatal­mát. A tények azonban azt mutatják, hogy még ez az állítás sem felel meg százszázaléko­san az igazságnak. MIT HALLGATOTT EL GORBACSOV? Foroszi „fogságából” hazatérve sajtóérte­kezletén Gorbacsov kijelentette: „Persze nem mondtam el mindent önöknek”, és még hoz­zátette: „És nem is fogok soha mindent el­mondani”. Persze ezt azért mondta így szó szerint, hogy ne kételkedjenek őszinteségében, de ezzel csak alkalmat adott annak a kérdésnek a fölvetésére, hogy mit hallgatott el. Augusztus 23-án fölszólalva az Oroszorszá­gi Föderáció Legfelsőbb tanácsában Gorba­csov elmondta, hogy augusztus 17-én az a parancs érkezett a nyaralóba, hogy szakítsa­nak meg minden kapcsolatot a világgal. „És meg is szakítottak!” - kiáltott föl, és ezt a föl­kiáltását hallhatta mindenki, aki a televízió előtt figyelte az ülést. Ugyanakkor mindössze néhány perccel előbb azzal próbálta jellemez­ni a puccsisták tehetetlenségét, hogy lehetet­lenné akarták tenni kapcsolatát a világgal, közben - tette hozzá jó adag szarkazmussal - „augusztus 18-án mégis telefonon beszélget­tem Jelcinnel, Nazerbajeval és Janajevval”. Na, rendben van, lehet hogy augusztus 18-án Gorbacsov még kapcsolatba léphetett a világgal, de augusztus 19-én, 20-án és 21-én ez már nem állt módjában. Tényleg így volt? (Molnaja, Sto Gyelaty?) (Folytatjuk) AZ AUGUSZTUSI SZOVJET PUCCS (2.) A provokáció királyai és filkói Magyar Szó Hírzárlat Burmában a Nobel-békedíj odaítéléséről Rangunban, a burmai fővárosban egyetlen szót sem ejtettek arról, hogy Aung San Suu Kyinek, az ország nagy tekintélyű ellenzéki vezetőjének ítél­­t­­ék oda az idei Nobel-békedíjat. A ha­­t­­óságok továbbra is házi őrizetben tartják a 46 éves ellenzéki politikust.­­ Ennek ellenére a nem mindennapi­­ hír mégis eljutott a távoli országba és annak fővárosába is, jelentette a Reu­ter hírügynökség. A lakosság egy ré­sze az eseményről a BBC rádió műso­rából értesült, ám örömét senki sem meri kifejezésre juttatni, mert a kato­nai junta megtorlásától tart mindenki. Rangunban hivatalosan még nem reagáltak erre a fejleményre, de bur­mai diplomaták Thaiföldön azt nyilat­­­­kozták, hogy „Suu Kyi asszony egy közönséges cselszövő”, a Nobel-díjat odaítélő bizottság döntése pedig be­­­­avatkozás Burma belügyeibe. Tizenötmillió dollár értékű fegyver Jugoszláviának Francia katonai szakértők elemzése Párizsban tegnap közzétettek egy elemzést, amelyből kitűnik, hogy a Jugoszláviában szemben álló feleknek június óta tizenöt­­millió dollár értékű fegyvert szállítottak. A legtöbb fegyver Hor­vátországba jutott, hiszen a Jugoszláv Néphadsereg saját szük­ségleteinek több mint kétharmadát önállóan elő tudja állítani. A vásárlók között volt még Szlovénia, Szerbia, valamint Bosznia és Hercegovina is. Francia katonai szakértők rámu­tatnak, hogy a szövetségi hadsereg fegyverzetének legnagyobb részét az országban állítja elő „szovjet sza­badalom alapján, nyugati techno­lógia alkalmazásával”, így például különféle páncélozott járműveket és T-72 típusú harckocsikat a Nyugatról beszerzett elektronikai berendezésekkel látott el. Éppen ezért a Párizsban ismertetett elem­zés arra a következtetésre jutott, hogy a fegyverkereskedők nem is kerültek olyan nehéz helyzetbe Jugoszlávia esetében, mint ahogy az a nyolcvanas évek elején Irak ügyében történt, amikor megtil­tották fegyverek eladását ennek az országnak. Párizsban azt állítják, hogy a Ju­goszláviában szemben álló felek, kü­lönösen pedig Horvátország, külföl­di piacokon szerezték be a fegyve­rek egy részét. Így jutottak a horvá­­tok a világszerte ismert amerikai gyártmányú Stinger légelhárító ra­kétához, amelyek közül jó néhány Afganisztánból érkezett Horvátor­szágba. Ebbe a köztársaságba a világ különböző pontjain működő fegy­verkereskedők szállították a fegyve­reket. A Párizsban megjelentetett tanulmány szerint ezek a fegyverke­reskedők ugyanúgy megtalálhatók az Egyesült Államokban, mint Ma­gyarországon és Romániában is. A nyugati szakértők felfigyeltek arra is, hogy „a horvátok állandóan jelen vannak mindenhol, ahol zsol­dosokat toboroznak”. Olyan „hiva­tásos katonákat keresnek, akik már harcoltak a kommunista rezsimek ellen”. Egyelőre azonban nem tud­ni pontosan, hány külföldi bérenc harcol a horvát erők kötelékeiben, állapítja meg a Párizsban ismerte­tett elemzés. (Tanjug) Újabb grúz-oszét összetűzések A grúzok és oszétek legutóbbi össze­tűzéseiben, amelyek hétfőn robbantak ki, legalább húszan vesztették életüket, közölte a hírt a grúz parlament képvise­lője. Amióta tavaly Zviad Gamszahurdia grúz köztársasági elnök megszüntette Dél-Oszétia autonómiáját, egyre több­ször került sor rendbontásra és zavar­gásra a térségben. Ez a terület ugyanis egyesülni akar az Oroszországhoz tarto­­­zó Észak-Oszétiával. A grúz parlament képviselője egye­bek között elmondta, hogy oszét szélső­ségesek hét grúz falut támadtak meg, s több mint húsz személyt gyilkoltak meg, sokakat pedig megsebesítettek. Az oszé­tek ezzel szemben azt állítják, hogy a tá­madók a grúzok voltak, akik négy falu­jukat rohantak le, meggyilkolva egy és megsebesítve tizenöt személyt. 1991. október 16., szerda Halálra ítélték Kaunda fiát Kenneth Kaunda zambiai elnök legfiatalabb fiát, a 27 éves Kambara­­ge-ot kötél általi halálra ítélték, mert meggyilkolt egy húszéves lányt, jelen­tette az AP hírügynökség. A lusakai bíróság nem fogadta el a védelem érvelését, hogy az elnök fia „veszélyes helyzetbe” került a fő­város egyik utcáján 1989. szeptem­ber 30-án, s jogos önvédelemből használta pisztolyát. A tárgyalás so­rán a bíróság megváltoztatta az el­sődleges vádat, és azt igyekezett be­bizonyítani, hogy a fiatalember el­őre megfontolt szándékkal cseleke­dett. Az ilyen gyilkosságért pedig halálbüntetés jár. (AP)

Next