Magyar Szó, 1991. október (48. évfolyam, 285-300. szám)

1991-10-16 / 285. szám

1991. október 16., szerda A Reuter brit­ távirati iroda ki­emelt helyen foglalkozik azzal, hogy „az ingadozó Bosznia-Herce­govina köztársaság is kikiáltotta függetlenségét Jugoszláviától”. A szarajevói köztársasági nemzetgyű­lésben lezajlott ellentmondásos sza­vazás során (ezt hosszú és viharos vita előzte meg) a muzulmán és horvát képviselők kihirdették a bosnyák állam szuverenitását, és el­fogadták a Jugoszláviából való kivá­lásról szóló okmányt - állapítja meg a Reuter, hozzáfűzi azonban, hogy a szerb képviselők a szavazás előtt kivonultak a teremből, mert ők „Jugoszláviában akarnak maradni”. Diplomaták megjegyzik, hogy a köztársaság elhatározásait nem kö­vette függetlenségi nyilatkozat, de nem kétséges, hogy Bosznia így is „arra a szecesszionista útra lépett, amelyen a két nyugati köztársaság: Szlovénia és Horvátország halad”. Az amerikai AP távirati iroda ugyanezzel a témával kapcsolatban úgy vélekedik, hogy a lépés az etni­kai feszültségek eszkalálódásához, nemkülönben a polgárháborúnak a centrális fekvésű Bosznia-Herce­govinára való átterjedéséhez vezet­het. Hozzáteszi azonban, hogy a boszniai szerbek pártja rendkívül hevesen szembehelyezkedett a köz­társaság szuverenitásával, mert úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó köz­társaság ugyanolyan formában el­szakadhat Jugoszláviától, mint aho­gyan azt Szlovénia és Horvátország teszi. A BBC angol tévé- és rádióállo­más zágrábi tudósítója jelenti, hogy a szarajevói köztársasági parla­mentben lezajlott viharos jelenetek után a központi jugoszláv tagköz­társaság is kihirdette függetlensé­gét, s hírt ad arról is, amit a szerb képviselők tettek, tudniillik, hogy a szavazás előtt elhagyták a parla­ment épületét. A szerbek Bosznia-Hercegovina határain belül már négy körzetben hirdették ki függetlenségüket, s a Szarajevóban hozandó új törvé­nyek ezekben a körzetekben kön­nyűszerrel erősíthetik a kemény kezűek pozícióit - fűzi hozzá az an­gol rádió. A madridi El Pais című napilap a következőképpen vélekedik a boszniai helyzetről: az a három boszniai vezető párt, amely elhin­tette az erőszak magvát, most min­den erejével a polgárháború kirob­banásának megakadályozására tö­rekszik a köztársaság területén. Bosznia izolált, a távközlési vonalak nem működnek, nincs üzemanyag és könnyen élelmiszerhiány is fel­léphet, de ez ellen senki sem emeli fel a szavát. Most mindenki azzal van elfoglalva, hogy megakadályoz­za a háború kirobbanását. A lakos­ság igénye a minimálisra zsugoro­dott, és tömören így jellemezhető: túlélni. A háborút mind ez ideig a rettegés egyensúlyának köszönhe­tően sikerült megakadályozni. A török rádió és televízió kom­mentár nélkül továbbította a hírt úgy fogalmazva, hogy a balkáni fö­deráció egy lépéssel közelebb ke­rült a teljes összeomláshoz. Foglalkoznak a külföldi hírközlő eszközök az E­urópai Közösség égi­sze alatt folyamatban levő hágai Ju­­goszlávia-békekonferenciával, vala­mint Milosevic és Tudman elnökök moszkvai utazásával, nemkülönben azzal, hogy Horvátországban meg­szegik a fegyvernyugvást. A De Voksrant című holland új­ság nézete szerint a Jugoszlávia­­konferencia szervezőit, akárcsak magát az Európai Közösséget vala­miféle pánik kerítette hatalmába, mert a jugoszláv válság megoldása még csak nem is körvonalazódik. Jól értesült forrásokra hivatkozva a lap azt írja, hogy Van den Broek vezető holland diplomata a Jugo­­szlávia-ügyben átvette a kezdemé­nyezést, és mindent ő akar ellenőr­zés alatt tartani. Az események ed­digi alakulása azonban arra enged következtetni, hogy mégiscsak az ENSZ Biztonsági Tanácsa az ügyet­len nemzetközi fórum, amely meg tud birkózni a jugoszláv krízissel. Egy másik holland lap, a Trou jóslatokba bocsátkozva azt írja, hogy a jugoszláv tagköztársaságok elnökei pénteken Hágában - felté­ve, ha ki-ki megváltoztatja állás­pontját - akár meg is oldhatják a jövőbeni jugoszláv államberende­zés kérdését. Nem tudja azonban megmondani az újság, hogy ez laza föderáció lesz-e, avagy az egyes köztársaságok megindulnak önálló útjukon. Van den Broek a Jugoszlávia-­ konferenciát illetően derűlátó, a kincstári optimizmust az a kijelen­tése támasztja alá, hogy „Elme­gyünk akár a végéig is..., mindad­dig, amíg össze nem rogyunk”. Hivatalos párizsi körök továbbra is optimisták a hágai értekezlet végkimenetelével kapcsolatban, de nem rejtik véka alá azt sem, hogy meglehetősen belefáradtak és irri­tálja őket a tény, hogy a konferen­cia munkacsoportjai nem tudnak eredményt felmutatni, ellenkező­leg, egy helyben topognak. A fran­cia külügyminisztérium továbbra is az egyetlen lehetséges járható utat abban látja, hogy a volt szövetség partnerei üljenek tárgyalóasztalhoz és beszéljék meg a dolgokat. Párizs szerint csakis így lehet igazságosan elosztani az „örökséget”. A Figaro című párizsi lap azonban megjegy­zi, hogy az Európai Közösség ösz­­sz­es ezzel kapcsolatos kezdeménye­zése csak arra volt jó, hogy a szem­ben álló felek időt nyerjenek, és még jobban felkészüljenek a továb­bi háborúra. A londoni The Guardian Milo­sevic és Tuđman moszkvai utazá­sával kapcsolatban azt írja, Moszk­va érdeke nem önzetlen, hiszen Ju­goszlávia véres széthullása bátorí­tásként szolgálhatna a szovjetunió­beli szélsőséges és nacionalista ele­meknek. Úgy tudják, hogy Gorba­csov talán a gazdasági és a katonai együttműködés visszaszorításával is meg fogja fenyegetni a két délszláv vezetőt. Ez nem elhanyagolható körülmény, hiszen Jugoszlávia a legtöbb fegyvert éppen a Szovjet­uniótól vásárolja. Ha ez megszű­nik, lehet, hogy a hadseregnek akár két hét alatt elfogy a lőszere és a fegyvere. NEMZETKÖZI FIGYELŐ A negyedik független Bosznia-Hercegovina kiválásáról, Milošević és Tuđman moszkvai útjáról, a harcok folytatódásáról cikkezik a világsajtó Magyar Szó „A magyar kormány elleni rágalmak” Reagálások a belgrádi Politika vádjaira Budapest, október 15. Magyarországon élénk reagáláso­kat váltott ki a belgrádi Politika c. na­pilap írása, melyben azzal vádolta a magyar hatóságokat, hogy lehetővé teszik diverzáns, terrorista csoportok­nak a magyar-jugoszláv határ átlépé­sét. A belgrádi lap katonai forrásokra hivatkozva állítja, hogy szinte min­dennap érkeznek ilyen csoportok, fő­ként horvátok, de románok, magya­rok és kurdok is vannak közöttük. Néhány napja Darázsban állítólag ár­talmatlanná tettek egy ilyen csopor­tot. A diverzáns csoportok felszerelé­se arra vall - írja a lap -, hogy nem­csak gyilkolásra, hanem például ku­tak mérgezésére is kiképezték őket. A csoportok Donji Miholjac helység fe­lől érkeznek, s az állítások szerint egyre gyakoribbak a sport-, katonai és mezőgazdasági repülőgépek éjsza­kai berepülései is. Dr. Gálszécsy András tárca nélküli miniszter, a titkosszolgálatokat fel­ügyelő kormánytag a Népszabadság c. napilapban a vádakkal kapcsolat­ban kijelentette: „.az első szótól az utolsóig egyetlen szó sem igaz az egészből”, majd hozzáfűzte: „Őszin­tén szólva rejtély előttem: kinek az érdeke a magyar-szerb, illetve a ma­­gyar-jugoszláv viszonyt ilyen álhírek­(állandó tudósítónktól) kel mérgezni. Annál inkább, mivel el­ső olvasatra nyilvánvaló, hogy ez nem lehet igaz. Ha bárhol a határon Da­rázs helységnél vagy másutt terroris­tákat tettek volna ártalmatlanná, aki­ket Magyarországról „léptettek át”, akkor a megfelelő tárgyi bizonyítékot már bemutatták volna minden közeli és távoli ország televíziójában”. Ha­sonlóan vélekedik a miniszter az állí­tólagos lelőtt magyar repülőgépekről is. De ilyen tárgyi bizonyítékot mind­eddig nem mutattak be. Dr. Gál­szécsy a továbbiakban kijelentette, hogy a magyar szerveknek a legszigo­rúbb utasításaik vannak a fegyverek és hadifelszerelés elkobzására és az ilyen eszközökből, amiket Jugoszlávi­ában kívántak felhasználni, a magyar szervek egy egész arzenálra valót gyűjtöttek össze. Kiss Kálmán, a magyar határőrség illetékese is határozottan cáfolta az ál­lításokat, és a magyar kormány elleni rágalmaknak minősítette őket. A Ma­gyar Hírlap c. napilap újságírójának elmondta, hogy főleg a határ túlolda­láról, Jugoszláviából érkeznek mene­kültek, olyan eset csak néhány volt, hogy az éjszaka leple alatt illegálisan próbáltak magyar területről átjutni a határ túlsó oldalára. Olyan magyar állampolgárokról volt szó, akiket csempészés miatt a jugoszláv hatósá­gok már korábban kitiltottak, s ezért ily módon próbálkoztak átjutni. Keleti György, a honvédelmi mi­nisztérium szóvivője is határozottan cáfolta, hogy jogsértés történt volna magyar részről. „A belgrádi sajtóban körülbelül egy hónapja kezdődött a rágalomhadjárat, s mind komolyabb méreteket ölt” - mondta. A szóvivője elismételte, hogy a magyar-jugoszláv határszakasz közelében fokozottan el­lenőrzik a repülők útvonalát, s a megerősített figyelőszolgálat miatt el­képzelhetetlen, hogy akár egyetlen magyar repülő is észrevétlenül jusson át a határ túloldalára. Mindezek a cikkek, állítások, amelyek a belgrádi sajtóban az utób­bi időben napvilágot látnak, s ame­lyeket a magyar fél egyértelműen a magyar kormány elleni alaptalan rá­galomhadjáratnak minősít, minden bizonnyal csak negatívan hathatnak ki a magyar kormány állásfoglalásá­ra - ha erre egyáltalán ismételten sor kerül - abban a jugoszláv kérés­ben, hogy Magyarország engedé­lyezze a Szlovéniában rekedt jugo­szláv hadsereg hadipotenciáljának kivonulását magyar területen ke­resztül. Cs. Z. KÜLPOLITIKA 3 Tárgyalni kell egymással (Folytatás az 1. oldalról) Moszkvában, úgy tűnik, derűlátóan értékelik a közvetítési kísérlet esélyeit. Andrej Gracsov, a szovjet elnök szóvivő­je például keddi sajtóértekezletén úgy vélekedett, hogy a mostani megbeszélé­sek enyhíthetik a feszültséget Jugoszlá­viában, elősegíthetik a konfliktus de­mokratikus, erőszakmentes rendezését. A szovjet tényezőt még nem használták ki teljes egészében ebben a folyamat­ban, s a szoros történelmi, lélektani szá­lak, valamint a Szovjetunió tekintélye olyan tényező lehet, amely kedvező lesz, kiegészítő szerepet játszhat a válság fel­számolásában, mondta. A TASZSZ kommentárja már nem volt ennyire egyértelműen optimista. Túl sok - közvetítők útján elért - meg­állapodás vált semmivé, írja, igaz, meg­jegyzi: most első alkalommal próbál meg közvetíteni a szemben álló felek között olyan ország vezetője, amely ha­gyományosan közel áll a délszlávokhoz. Az elemzés megemlíti, hogy bár a krízis méretei és következményei különböző­ek a Szovjetunióban és Jugoszláviában, a hasonlóság kézenfekvő: szétesik a fö­deráció, amely nem fordított kellő fi­gyelmet a különböző nemzetiségekre. POÓR Csaba Г _ - — - ~ — — — — — — — — — — — — —^ Közös vacsora Mihail Gorbacsov tegnap este 1 közös vacsorán látta vendégül I­I Slobodan Miloševićet és Franjo­­ I Tudmant. A Gorbacsoval folytatott két- 1 órás megbeszélése után Milosevic úgy nyilatkozott, hogy tárgyaló­­j­a partnerével egyetértett abban, 1­­ hogy a jugoszláviai válság békés 1­1 rendezése az egyedüli humánus­­ és igazságos megoldás. Értékelése­k­­ szerint Gorbacsov igen reális ké­­r­pet alkotott a jugoszláviai esemé­­­­nyekről. (Tanjug) Új béketerv? (Folytatás az 1. oldalról) Mindez a szuverén jugoszláviai köztársaságok szövetségének kereté­ben funkcionálna, a megoldást pedig a világközösség szavatolná. Ha ezt a megoldást mindenki elfo­gadja Jugoszláviában, sikerülne elke­rülni a teljes széthullást, rendeződne a nemzetközi határok kérdése, és el­kerülnék a belső határok körüli viszá­lyokat. Majd kiderül, hogy lord Car­rington pénteken Hágában előáll-e ezzel a tervvel, de Londonban hi­szik, hogy minden egyéb lehetőséget már kimerítettek, és ez az utolsó terv a jugoszláviai polgárháború be­fejezésére. „Hágában tegnapelőtt a béketö­­rekvések, sajnos, inkább hátralépés­­nek, mint haladásnak tűntek” - jelen­tette ki tegnap a BBC-nek lord Car­rington. Hangsúlyozta: nagyon nehéz­­ úgy dolgozni, hogy Hágában megál­lapodnak valamiről, a terepen pedig­­ egészen más történik. Hozzátette­­ azonban, hogy mégis folytatódnak a rendezési törekvések, és a világközös­ségnek nincs jogában magukra hagy­ni a jugoszláviai népeket, hogy elvé­rezzenek. Lord Carringtonhoz közel álló kö­rök azt állítják, hogy magánbeszélge­tésben a lord megrökönyödését fejez­te ki a jugoszláviai vezetők gondolko­dási módja miatt, továbbá amiatt, ahogyan egymással kommunikálnak, és amilyen kizárólagosan elutasítják a konstruktív párbeszédet. Tegnapi megjegyzése, hogy Hágában egyben állapodnak meg és Jugoszláviában más történik, tulajdonképpen a béke­értekezlet részvevőinek első nyilvános bírálata. Brit hivatalos körökben elhang­zott, hogy megtörténhet a hihetetlen: a jugoszláviai köztársaságok többsége egyetért egy olyan laza szövetség lét­rehozásában, amelyből kizárnák Szer­biát. Lord Carrington végül is nem fog­ja meghívni Stjepan Mesicet, a jugo­szláviai államelnökség elnökét, hogy pénteken Hágában vegyen részt a ju­goszláviai köztársaságok és a föderá­ció képviselőinek plenáris ülésén - közölték tegnap általában jól értesült hágai körök. Szerintük a meghívás azért maradt el, mert időközben a politikai érvek legyőzték a procedurálisakat, és Me­­sic nem kap hivatalos meghívót. Az sem biztos, hogy a hágai találkozón más szövetségi testületek képviselői is jelen lesznek. (Tanjug) Gregurić nemzetközi segítséget kér A horvát kormányfő levele Hans van den Broekhoz­­ Vukovár és Dubrovnik ostromzárának feloldását követeli Dr. Franjo Greguric horvát kor­mányfő tegnap levelet intézett Hans van den Broek holland külügyminiszterhez, amelyben segítséget kér a nemzetközi kö­zösségtől Vukovár és Dubrovnik ostromzárának feloldásához, va­lamint azt, hogy valamilyen mó­don tegyék lehetővé a nemzetkö­zi humanitárius segély eljuttatá­sát a szóban forgó városokban re­kedt polgári lakossághoz. A levélben egyebek között az áll, hogy mindazok után, ami a segélyt szál­lító konvojjal történt, a horvátországi válságstáb a következő megállapításra jutott: „A jugoszláv hadsereg nem telje­sítette az október 8-án aláírt megállapo­dásban vállalt kötelezettségét, amely egyebek között magába foglalja a Vuko­­várra tartó gépkocsioszlop áthaladásá­nak engedélyezését.” Ehelyett a jugo­szláv hadsereg „visszaélt a helyzettel, s közben átcsoportosította csapatait és újabb erőket, valamint fegyvereket szál­lított Vukovárba és annak környékére”, olvasható egyebek között a levélben. A levél megfogalmazói azt is hangsúlyoz­zák, hogy a hadsereg „a felelős a polgári lakosság szenvedéséért és azért is, hogy sokan megsebesültek”. A válságstáb ér­tékelése szerint a hadsereg a „memo­randum ilyen egyoldalú megszegésével megkérdőjelezte a Zágrábban október 8-án aláírt általános tűzszüneti megálla­podás megvalósítását”. ,A memorandum egyoldalú megsze­gésével a jugoszláv hadsereg részben le­hetetlenné tette a kötelezettségben vál­laltak megvalósítását”, nevezetesen azt, hogy kiüríti az egyik zágrábi laktanyát. A levél a továbbiakban rámutat arra, hogy a Horvát Köztársaság a nemzetkö­zi közösséghez fordul segítségért a Vu­kovár és Dubrovnik köré vont ostrom­zár feloldásáért, valamint a segélyszállít­mány bejuttatásáért a két városba. A Horvát Köztársaság kormánya kérni­­ fogja az Európai Közösség megfigyelő delegációját, hogy tekintélyét latba vet­ve biztosítsa a humanitárius segélyszál­lítmány mielőbbi eljuttatását Vukovár­ba, s azt is indítványozza, hogy vitassák meg „az élelmiszer és gyógyszer más formában történő eljuttatását Vukovár­ba, valamint a sebesültek kimenekítésé­nek lehetőségét légi úton”. A Horvát Köztársaság válságstábja követeli, hogy a jugoszláv hadsereg ha­ladéktalanul teljesítse a memorandum­ban vállalt kötelezettségét, amely a se­gélyszállítmány Vukovárba történő el­juttatására vonatkozik. A Horvát Köz­társaság pedig úgyszintén teljesíti köte­lezettségeit, amelyeket a memorandum­ban magára vállalt. (Tanjug) Kim II Szung befejezte kínai látogatását Kim II Szung észak-koreai elnök tíz­napos kínai látogatását befejezve tegnap visszatért Phjongjangba, ahol több száz­ezer lelkes fővárosi lakos fogadta, jelen­tette a Reuter hírügynökség. Az észak­koreai hírszolgálati iroda pedig arról számolt be, hogy a 79 éves elnök „sike­res történelmi látogatást” tett Kínában. A Reuter azonban úgy értékeli, hogy a Koreai NDK vezetőjének nem volt ép­pen könnyű dolga Pekingben, mert a kínai vezetők megpróbálták rábírni, hogy kezdjen radikális gazdasági refor­mokat és vessen véget hazája elszigetelt­ségének. Pekingi diplomáciai körökre hivat­kozva a Reuter arról is beszámolt, hogy a kínai vendéglátók a magánbeszélgeté­sek során a nyitás politikáját javasolták Kim Ir Szungnak.

Next