Magyar Szó, 1992. szeptember (49. évfolyam, 240-269. szám)

1992-09-01 / 240. szám

2 KÜLPOLITIKA Az APA osztrák hírszolgálati iro­da tegnapi kommentárjában megál­lapítja, hogy a boszniai muzulmá­nok elveszítették a háborút. Nyil­vánvaló, hogy a Nyugat nem fog ka­tonailag fellépni. Nyíltan ki lehet mondani, hogy Bosznia-Hercegovi­na többé nem létezik. Bosznia sorsa megpecsételődött. A muzulmánokat legyőzték és a to­vábbi párbeszédben ismét vissza kell térni a tavasszal oly sokat emlegetett kantonizálás kérdésére, vélekedik az APA hírügynökség. A továbbiakban pedig úgy fogalmaz, hogy a szerbek­nek sikerül nemzetközi téren is le­galizálniuk az elfoglalt területeket, még „a háborús bűnök és deportálá­sok” árán is. Jóllehet a londoni értekezlet részvevői kimondták, hogy a szer­­bek által meghódított területek té­nye nem fogadható el, mégsem sza­bad megfeledkezni arról, hogy Bosznia kétharmad, Horvátország pedig egyharmad része az ő kezü­kön van. Az osztrák hírszolgálati iro­da szerint az ENSZ a jövőben vajmi keveset tud ezen változtatni. „A há­ború hamarosan befejeződik. Az új Jugoszlávia most már valóság, elis­merése pedig nem sokba fog kerül­nie Belgrádnak”, szögezte le az APA A MUZULMÁNOK KÉNYTELENEK LESZNEK PÁRBESZÉDET KEZDENI A SZERBEKKEL Törökország mindinkább elfo­gadja, hogy a londoni nemzetközi Jugoszlávia-értekezlet Bosznia-Her­cegovina végének a kezdetét jelen­tette. Török hírmagyarázók értéke­lése szerint a londoni értekezleten tudtára adták a muzulmánoknak, hogy nincs más kiút, mint a párbe­széd a szerbekkel. Sajnálattal állapítják meg, hogy a Nyugat elvetette a katonai interven­ciót szorgalmazó török elképzelést, és ezzel kilátástalan helyzetbe hozta a muzulmánokat. Törökországban most úgy vélik, hogy a genfi érte­kezleten, amelyre a közeljövőben kerül sor, már nem marad más hát­ra, mint kantonokra felosztani Bosz­nia-Hercegovinát. Elhangzottak olyan megállapítások is, hogy a mu­zulmánoknak előbb vagy utóbb bele kell egyezniük a felosztás tényébe, mert más lehetőségük nincs. A Cumhuriyet lap kommentáto­ra szerint ez a megoldás szükségsze­rű, mert „a muzulmánok nem tud­ják megsemmisíteni az egykori ju­goszláv hadsereg haditechnikáját”. A Milliyet pedig megállapítja, hogy Londonban kikötötték: „a szerbeknek és a muzulmánoknak tárgyalniuk kell”. A lap tegnapi számában úgy véli, hogy a londoni értekezlet után a muzulmánoknak nem marad más hátra, mint beleegyezni Bosznia- Hercegovina feldarabolásába. Fájó, hogy nincs semmiféle más lehető­ség, jegyzi meg a lap, ám azt is hoz­záfűzi, hogy a muzulmánok előbb vagy utóbb beleegyeznek a kanto­nok létesítésébe. A szerbek ugyanis rendkívül erősek katonailag, miköz­ben a muzulmánok és horvátok kö­zött tovább folytatódik a torzsalko­dás. A lap azt is hangsúlyozza, hogy London után szó sem lehet a Bosz­nia elleni külföldi katonai fellépés­ről, ha a világ a konferencián elfoga­dott elvekhez tartja magát. BETARTHATÓ-E A LONDONI MEGÁLLAPODÁS? A Sunday Telegraph a londoni megállapodásról megállapítja, hogy az bizonytalan lesz, ha másért nem, azért, mert a jugoszláv politikusok­nak nincs hatalmuk gyakorlati meg­valósítására. Lord Owen kinevezése a nemzetközi Jugoszlávia-értekezlet élére aggodalomra ad okot. A brit lap megjegyzi, hogy a lord a katonai intervenciót sürgette, vagy leg­alábbis Szerbia megfenyegetését. A brit kormány azonban eddig na­gyon óvatos volt e tekintetben, és ilyen magatartást kell tanúsítania a jövőben is. Veszélyes dolog lenne beavatkoz­ni a polgárháborúba, különösen Ju­goszláviában, ahol mindegyik félnek gyakorlatilag igaza van, vélekedik a brit lap. Értelmetlen a szerbeket ag­­resszornak nevezni, amikor ők ag­ressziónak minősítik Bosznia füg­getlenségének kikiáltását. A jugo­szláviai problémák politikai jellegű problémák, és ezért lord Owennek ki kellene kapcsolnia a tévékészülé­két, amikor a szörnyűségek képso­rait mutatják be. Ehelyett figyelmét a politikai realitásokra kellene össz­pontosítania. Azzal, hogy a londoni értekezlet szavatolta Bosznia-Herce­govina integritását, súlyos hibát kö­vetett el. Önrendelkezési jogot nem lehet biztosítani a muzulmánoknak, a horvátoknak és a szlovéneknek, s közben megfeledkezni a boszniai szerbekről. Különben is Bosznia te­rületi integritását nem lehet megva­lósítani újabb brutális harcokkal. Lord Owennek ebből a követel­ményből kellene kiindulnia, indítvá­nyozza a Sunday Telegraph. MIÉRT HÁTRÁLT MEG A NATO A RÉSZEG FANATIKUSOK ELŐTT? A Balkán-félszigeten mindaddig nem lesz béke, amíg nem szavatol­ják a szerbek etnikai integritását Bosznia-Hercegovinában, fejezi be vezércikkét a Sunday Telegraph. Az ugyancsak brit Observer a londoni értekezlet után felveti a kér­dést, vajon egy olyan hosszadalmas párbeszédnek leszünk-e a szemta­núi, amelyet heves harcok kísérnek majd. Mindkét fél ugyanis meg van győződve, hogy ily módon sikerül majd elérnie a végső célt. Az ENSZ és az Európai Közösség mindazt elérte Boszniában, amit ka­tonai intervenció nélkül el lehetett érni. Alapvető tény, hogy Boszniá­ban a szerbek valóra váltották elkép­zeléseik nagy részét. Ők mindenki­nél jobban óhajtják a tűzszünetet és azt is, hogy a meghódított területe­ken kéksisakosok legyenek jelen. Többnyire ez történt Horvátország­ban is, ahol az Observer szerint a szerbek diadalmaskodtak. A történészeket kétségtelenül na­gyon fogja érdekelni, hogy a NATO miért hátrált meg a bosznia részeg fanatikusok előtt. Külön felkeltheti a figyelmüket az is, hogy a brit kato­nai vezetés miért ellenezte annyira az intervenciót. Helyénvaló, hogy a tábornokok nem szívesen áldozzák fel katonáikat, de nagyon nehéz el­hinni azt, hogy az erőszakkal törté­nő időnkénti fenyegetés nem oldot­ta volna meg a problémát és men­tette volna meg ezrek életét. De még mindig nem késő, hangsúlyoz­za az Observer. VISZNEK-E FEGYVERT IS A SEGÉLYSZÁLLÍTÓ GÉPEK? A külföldi repülőgépek, amelyek Szarajevó lakosságának a humanitá­rius szállítmányokat juttatják el, fegyvert és katonai felszerelést is visznek magukkal, jelentette jól ér­tesült körökre hivatkozva az AFP hí­rügynökség. Értesülései szerint ezekből a gépekből Szarajevó térsé­gében fegyvert, lőszert és katonai felszerelést dobtak le. Az AFP utal arra is, hogy a Bosznia különböző pontjain állomásozó szerb harci gé­pek e nemzetközi légifolyosókat ki­használva intéznek támadásokat Egy nyugati diplomata szerint félő, hogy a szemben álló felek lelőnek majd emiatt egy szállítógépet is. LORD OWEN, A MAGÁNYOS FARKAS A Frankfurter Rundschau abból az alkalomból, hogy lord Owent ne­vezték ki a nemzetközi Jugoszlávia­­értekezlet elnöklőjévé, emlékeztetett arra, hogy a politikus a közelmúlt­ban még a Szerbia elleni katonai ak­ció híve volt. Radovan Karadžić meg is jegyezte róla, hogy ő „nem alkalmas személyiség közvetítő­ként”. A politikusról a német lap azt is megállapítja, hogy kinevezése ellen szól türelmetlen magatartása. An­nak hírében áll, hogy hajlamos széthúzni a kezdeményezést és ma­gányos farkasként cselekszik. Am­biciózus törekvései, amelyek miatt távoznia kellett a brit politikai élet­ből, ismét akadályt jelenthetnek számára. Lord Owen azonban igaz­ságtalannak tartja ezeket a bírála­tokat. Ezentúl nem magánszemély­ként fog fellépni, hanem az Euró­pai Közösség nevében és szellemé­ben, jegyzi meg a Frankfurter Rundschau. NEMZETKÖZI FIGYELŐ Megpecsételődött Bosznia-Hercegovina sorsa Külföldi sajtóreagálások a múlt heti londoni konferenciára és a háborús konfliktusra Augusztus 31. Sorszám 149. PÉNZNEM EGYSÉG VÉTEL KÖZÉP ELADÁSI AUSTRÁL DOLLÁR1 141,9724 142,3996 142,8268 OSTRÁK S­CHILING 100 2008,0518 2014,0941 2020,1364 KANADAI DOLLÁR1 167,0012 167,5037 168,0062 FRANCIA FRANK 100 4149,8345 4162,3215 4174,8085 NÉMET MÁRKA 100 14141,8121 14184,3652 14226,9183 GÖRÖG DRACHMA 100­ 114,0247 114,3668 OLASZ LÍRA 100 18,5057 18,5614 18,6171 JAPÁN JEN 100 161,5225 162,0085 162,4945 HOLLAND GULDEN 100 12537,6980 12575,4243 12613,1506 SVÉD KORONA 100 3865,7557 3877,3879 3889,0201 SVÁJCI FRANK 100 15787,7713 15835,2771 15882,7829 ANGOL FONT1 395,5090 396,6991 397,8892 USA-DOLLÁR1 199,4000 200,0000 200,6000 VAJDASÁGI ШМ< No' FŐ KÉPVISELETEI 1 Az ALÁBBI VÁROSOKBAN: ÚJVIDÉK, BELGRÁD, ZRENJANIN, SREMSKA MITROVICA, SZABADKA, ZOMBOR, KIKINDA, BECSE, ZENTA, TOPOLYA A német márka feketepiaci árfolyama: SZABADKÁN 320, ÚJVIDÉKEN 295 dinár. A forint 5,2 dinár. Magyar Szó „Egy kosovói vérfürdő esetén nem maradnánk tétlenek” Sáli Berisha albán elnök nyilatkozata a Novi Vjesniknek Amennyiben a kosovói albán lakosság körében nagyméretű vérfürdőre vagy bár­milyen konfliktusra kerül sor, Albánia ezt nem szemlélné tétlenül, jelentette ki dr. Sáli Berisha, az Albán Köztársaság elnöke a zágrábi Novi Vjesnik napilapnak adott in­­terjújában. Az elnök szerint létezik megol­dás, feltéve, ha mindenki a helsinki alapel­vekhez tartja magát, amelyek szerint az al­bánoknak joguk van a területi önigazgatás­ra. Azt az állítást, hogy Szerbia megnyerte a háborút Boszniában, Berisha úgy kom­mentálta, hogy „Miloševicet az egész világ elítélte Bosznia miatt, de az Európai Kö­zösség tagállamainak ellentmondásos ma­gatartása nem tételezte fel a népek érdeke­inek tiszteletben tartását, és ezért hozzájá­rultak a válság elhúzódásához”. „Szerbiának ez ideig nem felelt meg a politikai rendezés. Nincsenek politikai ér­vei céljainak megvalósítását alátámasztan­dó. Ezért Szerbia tudatosan törekedett J­u­­goszlávia szétzúzására. Célja az volt, hogy megkaparintsa a hadsereget. Mindaddig, amíg ezt a hatalmas katonai erőt nem sike­rül leépíteni, szó sem lehet a válság igazsá­gos politikai rendezéséről”, mondta az al­bán elnök a Novi Vjesniknek adott interjú­jában. 1992. szeptember 1.,kedd HÁBORÚS BŰNCSELEKMÉNYEK BOSZNIA-HERCEGOVINÁBAN (9.) A foglyokat bántalmazták A Helsinki Watch jelentése A Helsinki Watch jelentésében em­lítést tesz több olyan esetről is, amikor foglyokat kínoztak meg a táborokban, sőt igen gyakran kegyetlenül bántal­mazták őket. Május elsejére virradóra kezdődött meg a Brčko elleni táma­dás. Néhány nap múlva a város a szerbek kezére került. A JNH egysé­gei azonnal lefegyverezték a helyi rendőrséget és a felfegyverzett szemé­lyeket, akik az előző napokban még ellenállást tanúsítottak. A Helsinki Watch képviselői két olyan muzulmánnal is beszélgettek, akik Brckóban tartózkodtak a szerb bevonulás idején. Elmondásuk szerint a helyi szerbek és a Szerbiából érke­zett félkatonai alakulatok, amelyek Árkán és Šešelj parancsnoksága alá tartoztak, letartóztatták Brcko min­den lakosát. CSETNIKDALOK HARSOGTAK „A Brčko elleni támadáskor a Ko­­lovara városrészben tartózkodtam, ahol többnyire muzulmánok élnek. A J­H helyőrségének parancsnoka a polgármesternek megígérte, hogy a Kolovara ellen nem intéznek táma­dást. Ennek ellenére a hadsereg és a szerb félkatonai alakulatok gránátesőt zúdítottak a városnegyedre”, mondta az egyik muzulmán a Helsinki Watch képviselőjének. „A pincékbe mene­kültünk a többi polgárral együtt. Én a szomszéd pincéjében bujkáltam 25, többnyire idős emberrel. Anyámmal és a testvéremmel együtt elhagytuk a pincét, és az ötven méterre levő há­zunk felé indultunk, hogy valamicske élelmet hozzunk magunkkal. Amint megjelentünk az utcán, egy öt cset­­nikből álló csoport letartóztatott ben­nünket. Azonnal ütlegelni kezdtek, mígnem ájultan terültem el a földön. Valamivel később a dzsámiba vezet­tek, ahol 100-150 embert tereltek össze. Életkoruk 18 és 80 év közötti volt. Arra kényszerítettek bennünket, hogy csetnikdalokat énekeljünk, majd pedig valamennyiünknek a fal mellé kellett guggolnunk. Közben figyel­meztetett bennünket, hogy amennyi­ben elalszunk, soha többé nem fo­gunk felébredni. A brékói szerbek kö­zül csetnik egyenruhába öltözött sze­mélyek jöttek be minden éjjel tíz­­perencként és bántalmaztak bennün­ket, az időseket sem kímélték. Min­den foglyot tíz percig bántalmaztak. A dzsámiban fogva tartott személyek kö­zül nyolcat elvezettek, sohasem tértek vissza”. A harminchét éves muzulmán szemtanú azt is elmondta, hogy a dzsámi őrzésével megbízott csetnikegy­­ség parancsnoka a Mauser becenévre hallgatott és Bijeljinából érkezett Amíg a foglyok a dzsámiban tartóz­kodtak, a városban több muzulmán csoport ellenállást tanúsított Egyszer csak, mesélte a szemtanú, a dzsámi­ban őrzött foglyoknak fehér szalagot kötöttek a karjukra és megparancsol­ták nekik, hogy járják körbe az épüle­tet, s provokálják a muzulmán mes­terlövészeket, hogy nyissanak rájuk tüzet. A csetnikek gyakran alkalmaz­ták ezt a trükköt, hogy meggyőződje­nek róla, van-e a közelben orvlövész. Több más brékói muzulmán, akik­re a Helsinki Watch hivatkozik, elme­sélte azt, hogy vallatóik először meg­verték őket, s csak utána kérdeztek. A foglyoktól azt követelték, hogy árulják el azoknak a személyeknek a nevét, akiknél fegyver volt vagy tüzet nyitot­tak a szerb erőkre. FOGLYOK KÁLVÁRIÁJA „Addig ütöttek, amíg el nem ájul­tam, utána pedig fellocsoltak. A ki­hallgatás veréssel párosult. Amikor megunták a verést, elvittek a kórház­ba és arra kényszerítettek, hogy a vá­rosnak azt a részét nézzem az ablak­ból, amelyet még a muzulmán erők tartottak ellenőrzésük alatt. A muzul­mánok, hogy visszaszorítsák a szerbe­ket, rendszerint tűz alá vették a kór­házat is, amelyet a támadók parancs­noki központként vettek igénybe. Kö­rülbelül húsz percig álltam az ablak­nál, s őrzőim puskát szegeztek a há­tamnak. Feltételezem, hogy a muzul­mánok felismertek és megértették, hogy a szerbek védőpajzsként hasz­nálnak. Egy brckói szerb asszony, Je­lenka Gojkovic segítségével sikerült megmenekülnöm a kórházból. Az órámat adtam neki oda, hogy elvi­gyen Brezovo Poljéig”, mesélte törté­netét a szemtanú. Hasonlókat élt át egy másik brckói muzulmán is. További harminchat társával keresett menedéket az egyik pincében. Hamarosan azonban meg­jelentek a szerb félkatonai csoportok és megadták nekik magukat. A helyi egészségházba vitték őket, s ott kor és nem szerint különítették el őket. A férfiakat a közeli dzsámiba kényszerí­tették, a nőket, gyermekeket és örege­ket pedig az egészségház pincéjébe zárták. „Később autóbuszokkal az egyik laktanyába szállítottak bennünket, s az éjszakát is ott töltöttük. Ismét kü­lönválasztottak bennünket. A nőket és gyermekeket Čelić, Ratkovic és Štoro­­vic muzulmán falvakba küldték, de mintegy ötven férfi a laktanyában ma­radt. Közülük az őrök többet bántal­maztak, engem azonban nem ütöttek meg. A bennünket bántalmazó csetni­kek Árkán és Šešelj alakulataihoz tar­toztak, de rendszerint együtt léptek fel. Tíz embert elvezettek közülünk, soha többé nem láttuk őket. Feltétele­zem, hogy végeztek velük. Másnap reggel a muzulmánlakta Brezovo Po­­lje faluba szállítottak bennünket, amely lényegében gettóvá átalakított település volt, ahol a foglyul ejtett muzulmánokat és horvátokat őriz­ték”, mondta el a történetet a brckói lakos. A SEBESÜLTEK MEGKÍNZÁSA Öt horvát katonát, akik túlélték a május 15-ei travniki harcokat, egy csoport ejtett foglyul, feltehetően a JNH tisztjei vagy katonái voltak. A foglyok közül kettő megsebesült. Első­segélyben azonban csak harmadnap részesítették őket. Nikola Maijanovic, az egyik sebesült a Helsinki Watch munkatársainak elmesélte, hogy elő- HELSINKI WATCH □ дагетн avenue, kew to □ is2amdCTKW,#ain,WA szőr a jugoszláv hadsereg parancs­nokságára vitték, s háromnegyed órán keresztül sértegették és agyba­­főbe verték őket. Utána a Bobanovac Szállóba kerültek, ott egy óra hosszat ácsorogtak felemelt karokkal. Ha va­laki leengedte a karjait, azonnal meg­verték. Ezt követően Skender Vakuf­­ba szállították őket. Ott nem kaptak élelmiszert, sem vizet, sem megfelelő öltözéket, csak bőséges verést. Ha va­laki vécére akart menni, akkor előbb jól elagyabugyálták, s csak utána me­hetett útjára, jelentette ki Marjanovic. Állításait megerősítette Stjepan Dražetič. „Egy délután Stara Gradiš­­kára vittek bennünket. Útközben ver­tek bennünket, de miután megérkez­tünk, ruhát és lábbelit kaptunk. Stara Gradiškában is kijutott az ütlegelés­ből. Én többször veszítettem el az esz­méletemet. A verések után mindig azt mondták, hogy ezután úgy bánnak velünk, mint a hadifoglyokkal, és ak­kor már valóban nem bántottak ben­nünket. Reggel és este kaptunk élel­met". Marjanovic és még két fogolytársa néhány napig maradt Stara Gradij­­kán. A sebesült Dražetić és Nikica Zi­­lic pedig Banjalukára került és orvosi ellátásban részesítették őket. „A banjalukai katonai kórházban a személyzet nem volt hajlandó fo­gadni bennünket. Azt állították, kép­telenek szavatolni biztonságunkat. "Végül a polgári kórházban helyeztek el bennünket. Ajtónk előtt mindig két fegyveres őr posztolt. Ebben a kórházban műtöttek meg bennün­ket.. Hátrányos megkülönböztetés­ben nem volt részünk, jól bántak ve­lünk. Harmadnap katonai rendőrök jelentek meg, s polgári ruhát hoztak. Közölték velünk, hogy visznek ben­nünket Skender Vakufba, és más foglyokért cserélnek ki bennünket”, jelentette ki a Helsinki Watchnak Stjepan Dratek­c. Mind az öt foglyot azután valóban elvitték Skender Vakufba. A börtön­ben kaptak ennivalót, de az őrök so­hasem engedték, hogy az adagot megegyék. Ebben a börtönben egy napot töltöttek, másnap sor került a fogolycserére. A Helsinki Watch kép­viselői elbeszélgettek azokkal az orvo­sokkal is, akik a sebesült katonákat gyógyították szabadulásuk után. Az orvosok kijelentették, hogy vala­mennyien súlyos sérüléseket szenved­tek a rengeteg veréstől. (Folytatjuk)

Next