Magyar Szó, 1992. szeptember (49. évfolyam, 240-269. szám)
1992-09-01 / 240. szám
2 KÜLPOLITIKA Az APA osztrák hírszolgálati iroda tegnapi kommentárjában megállapítja, hogy a boszniai muzulmánok elveszítették a háborút. Nyilvánvaló, hogy a Nyugat nem fog katonailag fellépni. Nyíltan ki lehet mondani, hogy Bosznia-Hercegovina többé nem létezik. Bosznia sorsa megpecsételődött. A muzulmánokat legyőzték és a további párbeszédben ismét vissza kell térni a tavasszal oly sokat emlegetett kantonizálás kérdésére, vélekedik az APA hírügynökség. A továbbiakban pedig úgy fogalmaz, hogy a szerbeknek sikerül nemzetközi téren is legalizálniuk az elfoglalt területeket, még „a háborús bűnök és deportálások” árán is. Jóllehet a londoni értekezlet részvevői kimondták, hogy a szerbek által meghódított területek ténye nem fogadható el, mégsem szabad megfeledkezni arról, hogy Bosznia kétharmad, Horvátország pedig egyharmad része az ő kezükön van. Az osztrák hírszolgálati iroda szerint az ENSZ a jövőben vajmi keveset tud ezen változtatni. „A háború hamarosan befejeződik. Az új Jugoszlávia most már valóság, elismerése pedig nem sokba fog kerülnie Belgrádnak”, szögezte le az APA A MUZULMÁNOK KÉNYTELENEK LESZNEK PÁRBESZÉDET KEZDENI A SZERBEKKEL Törökország mindinkább elfogadja, hogy a londoni nemzetközi Jugoszlávia-értekezlet Bosznia-Hercegovina végének a kezdetét jelentette. Török hírmagyarázók értékelése szerint a londoni értekezleten tudtára adták a muzulmánoknak, hogy nincs más kiút, mint a párbeszéd a szerbekkel. Sajnálattal állapítják meg, hogy a Nyugat elvetette a katonai intervenciót szorgalmazó török elképzelést, és ezzel kilátástalan helyzetbe hozta a muzulmánokat. Törökországban most úgy vélik, hogy a genfi értekezleten, amelyre a közeljövőben kerül sor, már nem marad más hátra, mint kantonokra felosztani Bosznia-Hercegovinát. Elhangzottak olyan megállapítások is, hogy a muzulmánoknak előbb vagy utóbb bele kell egyezniük a felosztás tényébe, mert más lehetőségük nincs. A Cumhuriyet lap kommentátora szerint ez a megoldás szükségszerű, mert „a muzulmánok nem tudják megsemmisíteni az egykori jugoszláv hadsereg haditechnikáját”. A Milliyet pedig megállapítja, hogy Londonban kikötötték: „a szerbeknek és a muzulmánoknak tárgyalniuk kell”. A lap tegnapi számában úgy véli, hogy a londoni értekezlet után a muzulmánoknak nem marad más hátra, mint beleegyezni Bosznia- Hercegovina feldarabolásába. Fájó, hogy nincs semmiféle más lehetőség, jegyzi meg a lap, ám azt is hozzáfűzi, hogy a muzulmánok előbb vagy utóbb beleegyeznek a kantonok létesítésébe. A szerbek ugyanis rendkívül erősek katonailag, miközben a muzulmánok és horvátok között tovább folytatódik a torzsalkodás. A lap azt is hangsúlyozza, hogy London után szó sem lehet a Bosznia elleni külföldi katonai fellépésről, ha a világ a konferencián elfogadott elvekhez tartja magát. BETARTHATÓ-E A LONDONI MEGÁLLAPODÁS? A Sunday Telegraph a londoni megállapodásról megállapítja, hogy az bizonytalan lesz, ha másért nem, azért, mert a jugoszláv politikusoknak nincs hatalmuk gyakorlati megvalósítására. Lord Owen kinevezése a nemzetközi Jugoszlávia-értekezlet élére aggodalomra ad okot. A brit lap megjegyzi, hogy a lord a katonai intervenciót sürgette, vagy legalábbis Szerbia megfenyegetését. A brit kormány azonban eddig nagyon óvatos volt e tekintetben, és ilyen magatartást kell tanúsítania a jövőben is. Veszélyes dolog lenne beavatkozni a polgárháborúba, különösen Jugoszláviában, ahol mindegyik félnek gyakorlatilag igaza van, vélekedik a brit lap. Értelmetlen a szerbeket agresszornak nevezni, amikor ők agressziónak minősítik Bosznia függetlenségének kikiáltását. A jugoszláviai problémák politikai jellegű problémák, és ezért lord Owennek ki kellene kapcsolnia a tévékészülékét, amikor a szörnyűségek képsorait mutatják be. Ehelyett figyelmét a politikai realitásokra kellene összpontosítania. Azzal, hogy a londoni értekezlet szavatolta Bosznia-Hercegovina integritását, súlyos hibát követett el. Önrendelkezési jogot nem lehet biztosítani a muzulmánoknak, a horvátoknak és a szlovéneknek, s közben megfeledkezni a boszniai szerbekről. Különben is Bosznia területi integritását nem lehet megvalósítani újabb brutális harcokkal. Lord Owennek ebből a követelményből kellene kiindulnia, indítványozza a Sunday Telegraph. MIÉRT HÁTRÁLT MEG A NATO A RÉSZEG FANATIKUSOK ELŐTT? A Balkán-félszigeten mindaddig nem lesz béke, amíg nem szavatolják a szerbek etnikai integritását Bosznia-Hercegovinában, fejezi be vezércikkét a Sunday Telegraph. Az ugyancsak brit Observer a londoni értekezlet után felveti a kérdést, vajon egy olyan hosszadalmas párbeszédnek leszünk-e a szemtanúi, amelyet heves harcok kísérnek majd. Mindkét fél ugyanis meg van győződve, hogy ily módon sikerül majd elérnie a végső célt. Az ENSZ és az Európai Közösség mindazt elérte Boszniában, amit katonai intervenció nélkül el lehetett érni. Alapvető tény, hogy Boszniában a szerbek valóra váltották elképzeléseik nagy részét. Ők mindenkinél jobban óhajtják a tűzszünetet és azt is, hogy a meghódított területeken kéksisakosok legyenek jelen. Többnyire ez történt Horvátországban is, ahol az Observer szerint a szerbek diadalmaskodtak. A történészeket kétségtelenül nagyon fogja érdekelni, hogy a NATO miért hátrált meg a bosznia részeg fanatikusok előtt. Külön felkeltheti a figyelmüket az is, hogy a brit katonai vezetés miért ellenezte annyira az intervenciót. Helyénvaló, hogy a tábornokok nem szívesen áldozzák fel katonáikat, de nagyon nehéz elhinni azt, hogy az erőszakkal történő időnkénti fenyegetés nem oldotta volna meg a problémát és mentette volna meg ezrek életét. De még mindig nem késő, hangsúlyozza az Observer. VISZNEK-E FEGYVERT IS A SEGÉLYSZÁLLÍTÓ GÉPEK? A külföldi repülőgépek, amelyek Szarajevó lakosságának a humanitárius szállítmányokat juttatják el, fegyvert és katonai felszerelést is visznek magukkal, jelentette jól értesült körökre hivatkozva az AFP hírügynökség. Értesülései szerint ezekből a gépekből Szarajevó térségében fegyvert, lőszert és katonai felszerelést dobtak le. Az AFP utal arra is, hogy a Bosznia különböző pontjain állomásozó szerb harci gépek e nemzetközi légifolyosókat kihasználva intéznek támadásokat Egy nyugati diplomata szerint félő, hogy a szemben álló felek lelőnek majd emiatt egy szállítógépet is. LORD OWEN, A MAGÁNYOS FARKAS A Frankfurter Rundschau abból az alkalomból, hogy lord Owent nevezték ki a nemzetközi Jugoszláviaértekezlet elnöklőjévé, emlékeztetett arra, hogy a politikus a közelmúltban még a Szerbia elleni katonai akció híve volt. Radovan Karadžić meg is jegyezte róla, hogy ő „nem alkalmas személyiség közvetítőként”. A politikusról a német lap azt is megállapítja, hogy kinevezése ellen szól türelmetlen magatartása. Annak hírében áll, hogy hajlamos széthúzni a kezdeményezést és magányos farkasként cselekszik. Ambiciózus törekvései, amelyek miatt távoznia kellett a brit politikai életből, ismét akadályt jelenthetnek számára. Lord Owen azonban igazságtalannak tartja ezeket a bírálatokat. Ezentúl nem magánszemélyként fog fellépni, hanem az Európai Közösség nevében és szellemében, jegyzi meg a Frankfurter Rundschau. NEMZETKÖZI FIGYELŐ Megpecsételődött Bosznia-Hercegovina sorsa Külföldi sajtóreagálások a múlt heti londoni konferenciára és a háborús konfliktusra Augusztus 31. Sorszám 149. PÉNZNEM EGYSÉG VÉTEL KÖZÉP ELADÁSI AUSTRÁL DOLLÁR1 141,9724 142,3996 142,8268 OSTRÁK SCHILING 100 2008,0518 2014,0941 2020,1364 KANADAI DOLLÁR1 167,0012 167,5037 168,0062 FRANCIA FRANK 100 4149,8345 4162,3215 4174,8085 NÉMET MÁRKA 100 14141,8121 14184,3652 14226,9183 GÖRÖG DRACHMA 100 114,0247 114,3668 OLASZ LÍRA 100 18,5057 18,5614 18,6171 JAPÁN JEN 100 161,5225 162,0085 162,4945 HOLLAND GULDEN 100 12537,6980 12575,4243 12613,1506 SVÉD KORONA 100 3865,7557 3877,3879 3889,0201 SVÁJCI FRANK 100 15787,7713 15835,2771 15882,7829 ANGOL FONT1 395,5090 396,6991 397,8892 USA-DOLLÁR1 199,4000 200,0000 200,6000 VAJDASÁGI ШМ< No' FŐ KÉPVISELETEI 1 Az ALÁBBI VÁROSOKBAN: ÚJVIDÉK, BELGRÁD, ZRENJANIN, SREMSKA MITROVICA, SZABADKA, ZOMBOR, KIKINDA, BECSE, ZENTA, TOPOLYA A német márka feketepiaci árfolyama: SZABADKÁN 320, ÚJVIDÉKEN 295 dinár. A forint 5,2 dinár. Magyar Szó „Egy kosovói vérfürdő esetén nem maradnánk tétlenek” Sáli Berisha albán elnök nyilatkozata a Novi Vjesniknek Amennyiben a kosovói albán lakosság körében nagyméretű vérfürdőre vagy bármilyen konfliktusra kerül sor, Albánia ezt nem szemlélné tétlenül, jelentette ki dr. Sáli Berisha, az Albán Köztársaság elnöke a zágrábi Novi Vjesnik napilapnak adott interjújában. Az elnök szerint létezik megoldás, feltéve, ha mindenki a helsinki alapelvekhez tartja magát, amelyek szerint az albánoknak joguk van a területi önigazgatásra. Azt az állítást, hogy Szerbia megnyerte a háborút Boszniában, Berisha úgy kommentálta, hogy „Miloševicet az egész világ elítélte Bosznia miatt, de az Európai Közösség tagállamainak ellentmondásos magatartása nem tételezte fel a népek érdekeinek tiszteletben tartását, és ezért hozzájárultak a válság elhúzódásához”. „Szerbiának ez ideig nem felelt meg a politikai rendezés. Nincsenek politikai érvei céljainak megvalósítását alátámasztandó. Ezért Szerbia tudatosan törekedett Jugoszlávia szétzúzására. Célja az volt, hogy megkaparintsa a hadsereget. Mindaddig, amíg ezt a hatalmas katonai erőt nem sikerül leépíteni, szó sem lehet a válság igazságos politikai rendezéséről”, mondta az albán elnök a Novi Vjesniknek adott interjújában. 1992. szeptember 1.,kedd HÁBORÚS BŰNCSELEKMÉNYEK BOSZNIA-HERCEGOVINÁBAN (9.) A foglyokat bántalmazták A Helsinki Watch jelentése A Helsinki Watch jelentésében említést tesz több olyan esetről is, amikor foglyokat kínoztak meg a táborokban, sőt igen gyakran kegyetlenül bántalmazták őket. Május elsejére virradóra kezdődött meg a Brčko elleni támadás. Néhány nap múlva a város a szerbek kezére került. A JNH egységei azonnal lefegyverezték a helyi rendőrséget és a felfegyverzett személyeket, akik az előző napokban még ellenállást tanúsítottak. A Helsinki Watch képviselői két olyan muzulmánnal is beszélgettek, akik Brckóban tartózkodtak a szerb bevonulás idején. Elmondásuk szerint a helyi szerbek és a Szerbiából érkezett félkatonai alakulatok, amelyek Árkán és Šešelj parancsnoksága alá tartoztak, letartóztatták Brcko minden lakosát. CSETNIKDALOK HARSOGTAK „A Brčko elleni támadáskor a Kolovara városrészben tartózkodtam, ahol többnyire muzulmánok élnek. A JH helyőrségének parancsnoka a polgármesternek megígérte, hogy a Kolovara ellen nem intéznek támadást. Ennek ellenére a hadsereg és a szerb félkatonai alakulatok gránátesőt zúdítottak a városnegyedre”, mondta az egyik muzulmán a Helsinki Watch képviselőjének. „A pincékbe menekültünk a többi polgárral együtt. Én a szomszéd pincéjében bujkáltam 25, többnyire idős emberrel. Anyámmal és a testvéremmel együtt elhagytuk a pincét, és az ötven méterre levő házunk felé indultunk, hogy valamicske élelmet hozzunk magunkkal. Amint megjelentünk az utcán, egy öt csetnikből álló csoport letartóztatott bennünket. Azonnal ütlegelni kezdtek, mígnem ájultan terültem el a földön. Valamivel később a dzsámiba vezettek, ahol 100-150 embert tereltek össze. Életkoruk 18 és 80 év közötti volt. Arra kényszerítettek bennünket, hogy csetnikdalokat énekeljünk, majd pedig valamennyiünknek a fal mellé kellett guggolnunk. Közben figyelmeztetett bennünket, hogy amennyiben elalszunk, soha többé nem fogunk felébredni. A brékói szerbek közül csetnik egyenruhába öltözött személyek jöttek be minden éjjel tízperencként és bántalmaztak bennünket, az időseket sem kímélték. Minden foglyot tíz percig bántalmaztak. A dzsámiban fogva tartott személyek közül nyolcat elvezettek, sohasem tértek vissza”. A harminchét éves muzulmán szemtanú azt is elmondta, hogy a dzsámi őrzésével megbízott csetnikegység parancsnoka a Mauser becenévre hallgatott és Bijeljinából érkezett Amíg a foglyok a dzsámiban tartózkodtak, a városban több muzulmán csoport ellenállást tanúsított Egyszer csak, mesélte a szemtanú, a dzsámiban őrzött foglyoknak fehér szalagot kötöttek a karjukra és megparancsolták nekik, hogy járják körbe az épületet, s provokálják a muzulmán mesterlövészeket, hogy nyissanak rájuk tüzet. A csetnikek gyakran alkalmazták ezt a trükköt, hogy meggyőződjenek róla, van-e a közelben orvlövész. Több más brékói muzulmán, akikre a Helsinki Watch hivatkozik, elmesélte azt, hogy vallatóik először megverték őket, s csak utána kérdeztek. A foglyoktól azt követelték, hogy árulják el azoknak a személyeknek a nevét, akiknél fegyver volt vagy tüzet nyitottak a szerb erőkre. FOGLYOK KÁLVÁRIÁJA „Addig ütöttek, amíg el nem ájultam, utána pedig fellocsoltak. A kihallgatás veréssel párosult. Amikor megunták a verést, elvittek a kórházba és arra kényszerítettek, hogy a városnak azt a részét nézzem az ablakból, amelyet még a muzulmán erők tartottak ellenőrzésük alatt. A muzulmánok, hogy visszaszorítsák a szerbeket, rendszerint tűz alá vették a kórházat is, amelyet a támadók parancsnoki központként vettek igénybe. Körülbelül húsz percig álltam az ablaknál, s őrzőim puskát szegeztek a hátamnak. Feltételezem, hogy a muzulmánok felismertek és megértették, hogy a szerbek védőpajzsként használnak. Egy brckói szerb asszony, Jelenka Gojkovic segítségével sikerült megmenekülnöm a kórházból. Az órámat adtam neki oda, hogy elvigyen Brezovo Poljéig”, mesélte történetét a szemtanú. Hasonlókat élt át egy másik brckói muzulmán is. További harminchat társával keresett menedéket az egyik pincében. Hamarosan azonban megjelentek a szerb félkatonai csoportok és megadták nekik magukat. A helyi egészségházba vitték őket, s ott kor és nem szerint különítették el őket. A férfiakat a közeli dzsámiba kényszerítették, a nőket, gyermekeket és öregeket pedig az egészségház pincéjébe zárták. „Később autóbuszokkal az egyik laktanyába szállítottak bennünket, s az éjszakát is ott töltöttük. Ismét különválasztottak bennünket. A nőket és gyermekeket Čelić, Ratkovic és Štorovic muzulmán falvakba küldték, de mintegy ötven férfi a laktanyában maradt. Közülük az őrök többet bántalmaztak, engem azonban nem ütöttek meg. A bennünket bántalmazó csetnikek Árkán és Šešelj alakulataihoz tartoztak, de rendszerint együtt léptek fel. Tíz embert elvezettek közülünk, soha többé nem láttuk őket. Feltételezem, hogy végeztek velük. Másnap reggel a muzulmánlakta Brezovo Polje faluba szállítottak bennünket, amely lényegében gettóvá átalakított település volt, ahol a foglyul ejtett muzulmánokat és horvátokat őrizték”, mondta el a történetet a brckói lakos. A SEBESÜLTEK MEGKÍNZÁSA Öt horvát katonát, akik túlélték a május 15-ei travniki harcokat, egy csoport ejtett foglyul, feltehetően a JNH tisztjei vagy katonái voltak. A foglyok közül kettő megsebesült. Elsősegélyben azonban csak harmadnap részesítették őket. Nikola Maijanovic, az egyik sebesült a Helsinki Watch munkatársainak elmesélte, hogy elő- HELSINKI WATCH □ дагетн avenue, kew to □ is2amdCTKW,#ain,WA szőr a jugoszláv hadsereg parancsnokságára vitték, s háromnegyed órán keresztül sértegették és agybafőbe verték őket. Utána a Bobanovac Szállóba kerültek, ott egy óra hosszat ácsorogtak felemelt karokkal. Ha valaki leengedte a karjait, azonnal megverték. Ezt követően Skender Vakufba szállították őket. Ott nem kaptak élelmiszert, sem vizet, sem megfelelő öltözéket, csak bőséges verést. Ha valaki vécére akart menni, akkor előbb jól elagyabugyálták, s csak utána mehetett útjára, jelentette ki Marjanovic. Állításait megerősítette Stjepan Dražetič. „Egy délután Stara Gradiškára vittek bennünket. Útközben vertek bennünket, de miután megérkeztünk, ruhát és lábbelit kaptunk. Stara Gradiškában is kijutott az ütlegelésből. Én többször veszítettem el az eszméletemet. A verések után mindig azt mondták, hogy ezután úgy bánnak velünk, mint a hadifoglyokkal, és akkor már valóban nem bántottak bennünket. Reggel és este kaptunk élelmet". Marjanovic és még két fogolytársa néhány napig maradt Stara Gradijkán. A sebesült Dražetić és Nikica Zilic pedig Banjalukára került és orvosi ellátásban részesítették őket. „A banjalukai katonai kórházban a személyzet nem volt hajlandó fogadni bennünket. Azt állították, képtelenek szavatolni biztonságunkat. "Végül a polgári kórházban helyeztek el bennünket. Ajtónk előtt mindig két fegyveres őr posztolt. Ebben a kórházban műtöttek meg bennünket.. Hátrányos megkülönböztetésben nem volt részünk, jól bántak velünk. Harmadnap katonai rendőrök jelentek meg, s polgári ruhát hoztak. Közölték velünk, hogy visznek bennünket Skender Vakufba, és más foglyokért cserélnek ki bennünket”, jelentette ki a Helsinki Watchnak Stjepan Dratekc. Mind az öt foglyot azután valóban elvitték Skender Vakufba. A börtönben kaptak ennivalót, de az őrök sohasem engedték, hogy az adagot megegyék. Ebben a börtönben egy napot töltöttek, másnap sor került a fogolycserére. A Helsinki Watch képviselői elbeszélgettek azokkal az orvosokkal is, akik a sebesült katonákat gyógyították szabadulásuk után. Az orvosok kijelentették, hogy valamennyien súlyos sérüléseket szenvedtek a rengeteg veréstől. (Folytatjuk)