Magyar Szó, 1993. december (50. évfolyam, 326-355. szám)

1993-12-02 / 326-328. szám

2 KÜLPOLITIKA Nemcsak Genfben szerepel napirenden a délszláv térségben uralkodó válság, ez a központi témája az európai biztonsági és együttműködési konferencia ró­mai utóértekezletének is. Abban az összefüggésben ugyanis, ho­gyan lehetne olyan hatóeszközö­ket kidolgozni, amelyekkel a krízisek, mint amilyen a délszláv is, gyorsabban és hatékonyab­ban kezelhetők lennének. Több nyugati forrás is elemzi a lehető­ségeket. A Deutsche Welle német rá­dió római tudósítója kiemeli Kinkel külügyminiszter vélemé­nyét, amely szerint az EBEÉ ed­digi eredményei meglehetősen rosszak. Az EBEÉ-re Kinkel sze­rint elsősorban a bajok, a válság­gócok korai feltárásának terüle­tén kell és lehet számítani, de a mostani formában semmikép­pen sem helyettesítheti az olyan jól bejáródott és hatékony kato­nai szervezeteket, mint amilyen pl. a NATO vagy a Nyugat-eu­rópai Unió. A német diplomácia vezetője itt nemcsak az ex-Jugoszlávia te­rületén dúló konfliktusra, ha­nem azokra a válságövezetekre is utalt, amelyek a volt Szovjetu­nióban alakultak vagy fognak kialakulni. Ezért az EBEÉ-nek nemcsak hogy meg kellene tar­tania az ezeken a területeken működő megfigyelői állomá­nyát, hanem újabb emberekkel kellene kibővítenie. Ami magát a délszláv válságot illeti, Kinkel szerint az Európai Unió külügyminisztereinek leg­utóbbi értekezletén született megoldásokról csak elismerő szavakkal lehet szólni, másrészt már az is eredmény, hogy az egymással szemben álló felek egyáltalán hajlandóságot mutat­tak arra, hogy visszatérjenek a tárgyalóasztalhoz. Ez, tekintet nélkül a végkifejletre, s az nem sok jót ígér, önmagában is ered­mény Kinkel szerint. Christo­pher amerikai külügyi államtit­kár az EBEÉ római ülésszakán jelentett be, hogy az Egyesült Államok megduplázza a Boszni­ának juttatott humanitárius se­gélyt. A humanitárius segélyről, természetesen arról, amit a né­metek adnak, beszélt Kinkel is és hangsúlyozta: Németország több mint négyszázezer délszláv menekültet lát el, amire a Nyu­gat történelmében egyetlenegy példa sem volt. KÉTELYEK A német lapok szinte kivétel nélkül kételyeket támasztanak a genfi konferencia sikere iránt. A Die Welt azt írja, hogy Bosznia még soha nem állt ilyen távol a békétől, mint most. A német­­francia javaslatra, amely a Szer­biával szembeni szankciók eny­hítését is kilátásba helyezi, az amerikaiak félre nem érthető módon reagáltak. Christopher erélyesen elutasította, mondván, hogy a lazításról mindaddig szó sem lehet, amíg a nemzetközi közösség meg nem győződött arról, hogy Boszniában kiala­kult, vagy legalábbis kialakuló­ban van a tartós rendezés. Kin­kel és francia hivatali kollégája, Juppé enyhén szólva szem elől tévesztette azt a realitást, amely szerint a Balkánon a jószándék nem kategória, ott csak az erő­politika és annak következmé­nyei esnek súllyal a latba. A szerb fél nyomban felismerte, hogy a német-francia terv való­jában az európai Nyugat morá­lis pozícióinak feladását jelenti Bosznia viszonylatában. Ez vi­szont Miloševićet és Karadžićot csak erősítheti abban a meggyő­ződésében, hogy itt aztán való­ban nem érdemes engedni. Eu­rópa két legnagyobb hatalma, a németek és a franciák e tervvel valójában azt ismerik be, hogy a szankciókkal nem érték el célju­kat, és elegáns módon jelezni akarják távozási szándékukat. Másfelől közvetve ugyan, de Eu­rópa e két legnagyobb hatalma azt is beismeri, hogy a szerbek megtarthatják a meghódított te­rületek kétharmadát, plusz a Horvátországban bekebelezett területeket. Na már most ha ez így van, akkor csak az a kérdés, mikor jön el az az idő, hogy a 66% helyett a 100%-ot kérjék és kapják is. Ugyanebben a hangnemben cikkezik a többi német lap is, megállapítva, hogy Genfben pó­kerjáték folyik a meghódított te­rületekről. ERŐSÖDIK A BOSNYÁK MUZULMÁN KORMÁNY POZÍCIÓJA A londoni The Times nézete szerint paradox módon ahogy a háború elhúzódik, a bosnyák muzulmán kormány pozíciója egyre erősödik. A boszniai hadsereg is jobban fel van sze­relve és fegyelmezettebb, mint a boszniai horvátok hadserege. Beletartozik az összképbe, hogy Szerbia gazdasága ro­mokban hever. Miloševićnek nincs hőbb óhaja a szankciók felfüggesztésénél, különös te­kintettel a december 19-én ese­dékes választásokra. Horvátor­szágra is egyre nagyobb nem­zetközi nyomás hárul, hogy za­bolázza meg boszniai csapatait és írjon alá békeszerződést Boszniáról. A The Daily Telegraphból csupán azt a mondatot emeljük ki, hogy a muzulmánok meg­győződése szerint, s erre utal Izetbegovic elnök genfi bejelen­tése is, a fronton hatékonyabban lehet eredményeket elérni, mint a genfi zöldasztalnál. A brit lap úgy tudja, hogy a muzulmánok tavaszra általános offenzívát ter­veznek. A genfi tárgyalásokat máris a harcok fokozódása kísé­ri, ami alátámasztja ezt a néze­tet, teszi hozzá az újság. A né­­met-francia kezdeményezés a nyugati közvéleményt célozza meg, mert bizonyítani kell a vá­lasztóknak, hogy a kormányok igenis tesznek valamit. Az ex- Jugoszlávia területén dúló konf­liktusból egyetlenegy biztos ta­nulság vonható le, nevezetesen az, hogy a harcok akkor érnek véget, amikor a szemben álló felek ereje elfogyott. Ez az idő­pont még nyilvánvalóan nem következett be.­Hogy a The Independent cí­­mű tekintélyes lap milyen fon­tosságot tulajdonít a genfi tár­gyalási menetnek, azt mi sem bi­zonyítja jobban annál, hogy mindössze két-három mondattal el is intézi az eseményt. Ehelyett a Szerb Egység Pártjának pa­­radai bemutatkozójáról közöl riportot és kiemeli, hogy Zeljko Ražnatović Árkán pártja a két­százötven helyet számláló szerb parlamentben mintegy húsz he­lyet szerezhet meg, továbbá, hogy ha nem is mondták ki, egyértelmű, hogy élvezi Mi­losevic elnök támogatását, hi­szen azzal, hogy indul, gyengíti az egykori szövetséges, a mosta­ni ellenség, Vojislav Šešelj pozí­­cióját. (D.) NEMZETKÖZI FIGYELŐ Már az is eredmény, ha tárgyalóasztalhoz ülnek Továbbra is megoldatlan talány a délszláv válság kezelése December 1. Sorszám 235. PÉNZNEM EGYSÉG VÉTEL KÖZÉP ELADÁSI AUSZTRÁL DOLLÁR1 52077035 52233736 52390437 OSZTRÁK SCHILLING1 6562649 6582397 6602144 KANADAI DOLLÁR1 59231690 59409919 59588149 FRANCIA FRANK1 13344894 13385049 13425204 NÉMET MÁRKA1 46153846 46292724 46431603 GÖRÖG DRACHMA1­­322676 323644 OLASZ LÍRA 100 4630901 4644836 4658770 JAPÁN JEN1 728519 730711 732904 HOLLAND GULDEN1 41164500 41288366 41412231 SVÉD KORONA1 9323784 9351840 9379895 SVÁJCI FRANK1 52785482 52944315 53103148 ANGOL FONT1 117381240 117734443 118087647 USA-DOLLÁR1 79204794 79443123 79681452 A VAJDASÁGI BANK Rt. KIBOCSÁTOTTA A RÉSZVÉNYEK TIZEDIK SOROZATÁT A német márka feketepiaci árfolyama: SZABADKÁN 50, ÚJVIDÉKEN 40-50 millió dinár. A forint 800 000 dinár. Magyar Szó SZLOVÉNIA Bűnvádi feljelentés a J­H száz tisztje ellen A szlovén rendőrség bűnvádi feljelentést tett az egykori Jugo­szláv Néphadsereg száz tisztje el­len, akik részt vettek a J­H és a szlovén köztársasági rendőrség és területvédelem közötti összecsapá­sokban. A J­H volt tisztjeit azzal vádol­ják, hogy több bűntettet követtek el a polgári lakosság ellen. A száz vád­lott közül 73 tiszt jelenleg Szerbia és Crna Gora területén él, a többiek, túlnyomórészt szlovén nemzetisé­gűek, Szlovéniában maradtak. A rendőrség feljelentést tett két szlovén tábornok, Konrad Kolišek és An­tun Čad ellen is. A szlovén rendőrség különleges csoportjai a napokban házkutatást végeztek a M­H 34 volt tisztjének otthonában. Lefoglaltak 7 pisztolyt, 610 töltényt és több jelentéktelen fegyveralkatrészt. (Tanjug) 1993. december 2.,csütörtök VILÁGSZÍNPADON Választási beszéd Genfből? Radovan Karadžić boszniai szerb ve­zér legutóbbi genfi útja előtt úgy nyilat­kozott a Belgrádi Rádiónak, hogy a gen­fi tárgyalások folytatását egy „nagy szín­padként” készítik elő, rajta „nagy csilla­gokkal, 12 miniszterrel”. Megítélése sze­rint az Európai Unión belüli „német blokk” szándéka, hogy „feszült viszonyt teremtsen a (boszniai) Szerb Köztársaság szerbjei és a szerbiai szerbek között”. „Ezt rendkívül galád módon tervel­­ték ki a szerbiai választások előtt - véle­kedett Radovan Karadžić. - Mindenki számára világos, hogy nekünk stabil Szerbiára és stabil szerbiai képviselőház­ra, stabil elnökre van szükségünk, akit a jugoszláv válság befejező szakaszában valamennyi erőnek valóban támogatnia kell Szerbiában” - fejtette ki a boszniai vezető. Nos, Slobodan Milošević szerb elnök rövid, de érzelmekkel dúsított beszédé­vel, választóinak nagy megelégedésére, kitűnően szerepelt a Radovan Karadjic által megjelölt világszínpadon. Kétségte­len, hogy megállapításaival és minősíté­seivel alaposan felfűtötte a nemzetközi embargótól és a téli zimankótól fagyos hangulatot mind Szerbiában, mind pe­dig a környező szerb államokban a bű­nös AVNOJ-i csökevényként visszama­radt köztársaság napi ünnepek idején. (Mellesleg e jeles ünnepre csak a sors­társ Szaddám Husszein iraki elnök kül­dött királyi többesben megfogalmazott jókívánságokat Zoran Lilic szövetségi el­nökhöz.) A jó két hét múlva esedékes szerbiai választások előtt versenyben álló­ pártok közül kettő azonnal reagált Slobodan Miloševic beszédére. A Žarko Ražnatović Árkán vezette Szerb Egység Pártjának szóvivője pozitívan értékelte az elhang­zottakat. Vele szemben Vojislav Koštu­­nica, a Szerbiai Demokrata Párt elnöke úgy nyilatkozott, hogy Szerbia elnöke Genfben „választási beszédet” mondott, ami „lényegtelen a kívülálló hallgatóság” számára. A szankciók esetleges enyhíté­séről pedig körülbelül azt mondta, hogy hisszük, majd ha látjuk. Hogy Vojislav Koštunica bizonyos dolgokban közel áll a valósághoz, abból is leszűrhető, hogy például a szerbiai ál­lami televízió az elnök beszédét követő napon a legnézettebb második híradójá­ban ismét teljes egészében közvetítette az elmondott szöveget. Feltehetően nem azért tette, hogy az időközben Genfből hazautazott elnök otthon karosszékben ülve viszonthallhassa önmagát, hanem hogy a választók legalább három hétre jól emlékezetükbe véshessék a hallotta­kat. Vojislav Kostunicának abból a szem­pontból is igaza lehet, hogy az olasz sajtó által vulkánkitörésnek minősített be­szédrész a „külső hallgatóság számára mellékes”, mert a tizenkét miniszterből álló karaván a jugoszláv válság szereplői­nek meghallgatása után szinte szó nél­kül továbbhaladt Rómába az EBEÉ tag­országainak miniszteri tanácskozására, ahová azonban a JSZK-nak már nincs belépési engedélye. A genfi megbeszélé­sekre ottmaradt az Európai Unió meg­bízottja, lord David Owen. MÉGIS TÖBB, MINT VÁLASZTÁSI BESZÉD Téves lenne azonban csupán ilyen egysíkúan szemlélni Slobodan Milošević beszédét, ugyanis a kívülálló hallgatók számára is volt lényegi mondanivalója: a szankciókra, a boszniai területrendezés­re és a békekötésre vonatkozó három pontba foglalt állásfoglalásával utat nyi­tott az Európai Unió háromrészes kez­deményezése előtt, illetve a rájuk alapo­zott tárgyalásoknak. Benjamino Andreatta olasz külügy­miniszter Slobodan Milosevic elégedet­lenségét serkentő tényezőnek tulajdoní­totta ahhoz, hogy az Európai Unió el­képzelései alapján létrejöjjön a béke a térségben. E terv szerint meg kell te­remteni a teljes tűzszünetet, biztosítani kell a humanitárius segély zavartalan el­juttatását a rászorulókhoz Boszniában és a szerbeknek megfelelő területi enged­ményeket kell tenniük a muzulmánok­nak. A követelések listája azonban ezzel még nem merült ki. Ide kapcsolódik az ellentétes érdekeket áthidaló megoldás igénye a horvátországi Krajina esetében, hogy a nemzetközi büntetőintézkedése­ket­­teljességükben feloldják. A Szerbia és Crna Gora alkotta föderáció teljes visszatérését a nemzetközi közösségbe viszont még ahhoz is kötik, hogy megfe­lelően rendeződjön Kosovo, Vajdaság és Sandiak kérdése. Bár beszédében a kra­­jinai úgynevezett modus vivendire nem tért ki, Slobodan Milošević a hétfői tár­gyalásai - Franjo Tuđman horvát elnök­kel tartott találkozója - után ezzel kap­csolatosan kijelentette, „elfogadták elvi álláspontunkat”. A három részből álló milosevici áthidaló megoldási elképzelés szerint az első szakaszban meg kellene szüntetni az ellenségeskedést Zágráb és Knin között, a második szakaszban hely­re kellene állítani a közúti és a vasúti forgalmat, a kőolajvezeték működését, a távvezetékeket stb., míg a harmadik sza­kaszba kerülő politikai rendezés „jobb időkre” maradna, amelyeket nem terhel ekkora feszültség. Ezzel a problémakör­rel Slobodan Milosevic és Franjo Tuđ­­man a görög hírforrások által bejelentett szaloniki megbeszélésein foglalkozik majd részletesen. Kosovo kérdésében azonban Szerbia elnöke határozottan el­utasító volt: „Kosovót belügynek tartjuk. Nem jöhet számításba Kosovo ügyének semmiféle internacionalizálása.” Slobodan Milošević tehát Genfben beszélt, tárgyalt, majd elutazott, Rado­van Karadžićra hagyva a „nagy színpa­don” való­ teljes felelősségű szereplést a megadott képlet alapján. Ebben a terü­leti engedmények problémája a legérzé­kenyebb kérdés, amely a szankciók kez­deti enyhítésének kulcsfontosságú felté­tele, ugyanis enélkül mindaz, aminek stabil voltát Radovan Karadi­c szüksé­geltette, még ingatagabbá válik. Mégpe­dig annál az egyszerű oknál fogva, hogy például az illetékes szövetségi miniszté­rium kimutatása szerint Szerbiának és Crna Gorának csak a fűtéshez havonta 132,4 millió köbméter földgázra van szüksége, a hazai termelés viszont csak 50 millió köbméter, továbbá, hogy bank­­szakemberek a decemberi infláció vár­ható növekedését a novemberihez viszo­nyítva 30 000 százalékra becsülik, és így tovább. Radovan Karadjicra így valóban nagy feladat vár, hogy a saját maga által megfogalmazott elvárásoknak is megfe­lelően eleget tegyen. ENGEDMÉNY NINCS, TERÜLETCSERE LEHETSÉGES A boszniai szerb vezetők jó ideje ha­tározott fellépést mutatva azt hangoztat­ják, hogy nem hajlandók további terüle­ti engedményekre, mi több, a muzulmá­nok megátalkodott magatartása és újabbnál újabb követelései miatt a ko­rábbiakat is visszavonták. Tény, hogy a muzulmán fél eddigi taktikájához tarto­zott az újabb területi igények támasztá­sa, mihelyt előző követeléseiket elfoga­dottnak vélték. Ez a fellépésük nemré­gen magát lord David Owent is kihozta a sodrából, s felrótta a muzulmánok ef­fajta eljárását. Az Európai Unió maga­tartásából is kivehető némi neheztelés, s nyilván ezért fogalmazott olyan élesen Alija Izetbegovic hétfőn Genfben, hogy „tekintet nélkül a télre, az európai zsa­rolásra, az éhezésre és az agresszor fe­nyegetésére”, nem fognak aláírni „sem­miféle igazságtalan ajánlatot”. A harciasan megfogalmazott és kompromisszumra nem hajló kijelenté­sek ellenére mind a muzulmán, mind a szerb fél tudatában van, hogy a jelenlegi állapot nem tartható fenn a végtelensé­gig, s az idő múlásával mozgásterük érezhetően szűkülni fog, tárgyalási pozí­cióik lényegesen nem változnak, ellen­kezőleg, gyengülhetnek. Ezért szükséges az egyenes tartás akár látszólagos meg­őrzése mellett lépni. A jelek szerint ezt a szerb fél annak a képletnek az alkalma­zásával igyekszik megtenni, amely a mi­nőségileg átértékelt területcserét tenné lehetővé. További engedmény tehát nincs, könyvelheti el megnyugodva a boszniai Szerb Köztársaság polgára, de az itteni is, csereberélni viszont miért ne lehetne? Akkor pedig egészen termé­szetes, hogy a nagyobb minőségű kisebb mennyiségért nagyobb mennyiségű ala­csonyabb minőséget szükséges adni. A minőség mércéje a kulcs. Vajon az-e? Az első napi tárgyalások után adott nyilatkozatok külön érdekessége, hogy Slobodan Milošević és Radovan Ka­­radžić is azt bizonygatta, a korábbiaktól eltérően ezúttal nem nehezedett nyo­más a szerb félre. No mármost, ha isme­retes Alain Juppé francia külügyminisz­ternek e találkozó előestéjén tett kijelen­tése, miszerint a szerbeknek igenis bizo­nyos területi engedményeket kell adni­uk a szankciók felfüggesztése érdeké­ben, s nem utolsósorban német kollégá­jának, Klaus Kinkelnek ugyanilyen tar­talmú és hangvételű megállapítása, ak­kor óhatatlanul az a gondolat merül fel, hogy Szerbia elnöke és boszniai kollégá­ja tulajdonképpen a saját közvélemény hangulati befolyásolása miatt vélhette ez alkalommal szelídebbnek, illetve koráb­ban mogorvábbnak az európaik maga­tartását és fellépését. Ily módon pedig az engedmény és a külső kényszerítő nyomás nélküli rendezési folyamat bein­dítása, amely rést üthet a szankciókon, csakis a hatalom következetességét és bölcsességét dicsérheti a választópolgá­rok előtt. „Genfből távozóban sok sikert kívá­nunk” - intett oda könnyedén Slobodan Milošević a tárgyalóasztaltól már az első napon dolgavégezetlenül fölálló Rado­van Karadžićnak és Alija Izetbego­­vicnak," amellyel egyben feloldozást szolgáltatott önmagának. ERDÉLYI Károly

Next