Magyar Szó, 1993. december (50. évfolyam, 326-355. szám)
1993-12-02 / 326-328. szám
2 KÜLPOLITIKA Nemcsak Genfben szerepel napirenden a délszláv térségben uralkodó válság, ez a központi témája az európai biztonsági és együttműködési konferencia római utóértekezletének is. Abban az összefüggésben ugyanis, hogyan lehetne olyan hatóeszközöket kidolgozni, amelyekkel a krízisek, mint amilyen a délszláv is, gyorsabban és hatékonyabban kezelhetők lennének. Több nyugati forrás is elemzi a lehetőségeket. A Deutsche Welle német rádió római tudósítója kiemeli Kinkel külügyminiszter véleményét, amely szerint az EBEÉ eddigi eredményei meglehetősen rosszak. Az EBEÉ-re Kinkel szerint elsősorban a bajok, a válsággócok korai feltárásának területén kell és lehet számítani, de a mostani formában semmiképpen sem helyettesítheti az olyan jól bejáródott és hatékony katonai szervezeteket, mint amilyen pl. a NATO vagy a Nyugat-európai Unió. A német diplomácia vezetője itt nemcsak az ex-Jugoszlávia területén dúló konfliktusra, hanem azokra a válságövezetekre is utalt, amelyek a volt Szovjetunióban alakultak vagy fognak kialakulni. Ezért az EBEÉ-nek nemcsak hogy meg kellene tartania az ezeken a területeken működő megfigyelői állományát, hanem újabb emberekkel kellene kibővítenie. Ami magát a délszláv válságot illeti, Kinkel szerint az Európai Unió külügyminisztereinek legutóbbi értekezletén született megoldásokról csak elismerő szavakkal lehet szólni, másrészt már az is eredmény, hogy az egymással szemben álló felek egyáltalán hajlandóságot mutattak arra, hogy visszatérjenek a tárgyalóasztalhoz. Ez, tekintet nélkül a végkifejletre, s az nem sok jót ígér, önmagában is eredmény Kinkel szerint. Christopher amerikai külügyi államtitkár az EBEÉ római ülésszakán jelentett be, hogy az Egyesült Államok megduplázza a Boszniának juttatott humanitárius segélyt. A humanitárius segélyről, természetesen arról, amit a németek adnak, beszélt Kinkel is és hangsúlyozta: Németország több mint négyszázezer délszláv menekültet lát el, amire a Nyugat történelmében egyetlenegy példa sem volt. KÉTELYEK A német lapok szinte kivétel nélkül kételyeket támasztanak a genfi konferencia sikere iránt. A Die Welt azt írja, hogy Bosznia még soha nem állt ilyen távol a békétől, mint most. A németfrancia javaslatra, amely a Szerbiával szembeni szankciók enyhítését is kilátásba helyezi, az amerikaiak félre nem érthető módon reagáltak. Christopher erélyesen elutasította, mondván, hogy a lazításról mindaddig szó sem lehet, amíg a nemzetközi közösség meg nem győződött arról, hogy Boszniában kialakult, vagy legalábbis kialakulóban van a tartós rendezés. Kinkel és francia hivatali kollégája, Juppé enyhén szólva szem elől tévesztette azt a realitást, amely szerint a Balkánon a jószándék nem kategória, ott csak az erőpolitika és annak következményei esnek súllyal a latba. A szerb fél nyomban felismerte, hogy a német-francia terv valójában az európai Nyugat morális pozícióinak feladását jelenti Bosznia viszonylatában. Ez viszont Miloševićet és Karadžićot csak erősítheti abban a meggyőződésében, hogy itt aztán valóban nem érdemes engedni. Európa két legnagyobb hatalma, a németek és a franciák e tervvel valójában azt ismerik be, hogy a szankciókkal nem érték el céljukat, és elegáns módon jelezni akarják távozási szándékukat. Másfelől közvetve ugyan, de Európa e két legnagyobb hatalma azt is beismeri, hogy a szerbek megtarthatják a meghódított területek kétharmadát, plusz a Horvátországban bekebelezett területeket. Na már most ha ez így van, akkor csak az a kérdés, mikor jön el az az idő, hogy a 66% helyett a 100%-ot kérjék és kapják is. Ugyanebben a hangnemben cikkezik a többi német lap is, megállapítva, hogy Genfben pókerjáték folyik a meghódított területekről. ERŐSÖDIK A BOSNYÁK MUZULMÁN KORMÁNY POZÍCIÓJA A londoni The Times nézete szerint paradox módon ahogy a háború elhúzódik, a bosnyák muzulmán kormány pozíciója egyre erősödik. A boszniai hadsereg is jobban fel van szerelve és fegyelmezettebb, mint a boszniai horvátok hadserege. Beletartozik az összképbe, hogy Szerbia gazdasága romokban hever. Miloševićnek nincs hőbb óhaja a szankciók felfüggesztésénél, különös tekintettel a december 19-én esedékes választásokra. Horvátországra is egyre nagyobb nemzetközi nyomás hárul, hogy zabolázza meg boszniai csapatait és írjon alá békeszerződést Boszniáról. A The Daily Telegraphból csupán azt a mondatot emeljük ki, hogy a muzulmánok meggyőződése szerint, s erre utal Izetbegovic elnök genfi bejelentése is, a fronton hatékonyabban lehet eredményeket elérni, mint a genfi zöldasztalnál. A brit lap úgy tudja, hogy a muzulmánok tavaszra általános offenzívát terveznek. A genfi tárgyalásokat máris a harcok fokozódása kíséri, ami alátámasztja ezt a nézetet, teszi hozzá az újság. A német-francia kezdeményezés a nyugati közvéleményt célozza meg, mert bizonyítani kell a választóknak, hogy a kormányok igenis tesznek valamit. Az ex- Jugoszlávia területén dúló konfliktusból egyetlenegy biztos tanulság vonható le, nevezetesen az, hogy a harcok akkor érnek véget, amikor a szemben álló felek ereje elfogyott. Ez az időpont még nyilvánvalóan nem következett be.Hogy a The Independent című tekintélyes lap milyen fontosságot tulajdonít a genfi tárgyalási menetnek, azt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy mindössze két-három mondattal el is intézi az eseményt. Ehelyett a Szerb Egység Pártjának paradai bemutatkozójáról közöl riportot és kiemeli, hogy Zeljko Ražnatović Árkán pártja a kétszázötven helyet számláló szerb parlamentben mintegy húsz helyet szerezhet meg, továbbá, hogy ha nem is mondták ki, egyértelmű, hogy élvezi Milosevic elnök támogatását, hiszen azzal, hogy indul, gyengíti az egykori szövetséges, a mostani ellenség, Vojislav Šešelj pozícióját. (D.) NEMZETKÖZI FIGYELŐ Már az is eredmény, ha tárgyalóasztalhoz ülnek Továbbra is megoldatlan talány a délszláv válság kezelése December 1. Sorszám 235. PÉNZNEM EGYSÉG VÉTEL KÖZÉP ELADÁSI AUSZTRÁL DOLLÁR1 52077035 52233736 52390437 OSZTRÁK SCHILLING1 6562649 6582397 6602144 KANADAI DOLLÁR1 59231690 59409919 59588149 FRANCIA FRANK1 13344894 13385049 13425204 NÉMET MÁRKA1 46153846 46292724 46431603 GÖRÖG DRACHMA1322676 323644 OLASZ LÍRA 100 4630901 4644836 4658770 JAPÁN JEN1 728519 730711 732904 HOLLAND GULDEN1 41164500 41288366 41412231 SVÉD KORONA1 9323784 9351840 9379895 SVÁJCI FRANK1 52785482 52944315 53103148 ANGOL FONT1 117381240 117734443 118087647 USA-DOLLÁR1 79204794 79443123 79681452 A VAJDASÁGI BANK Rt. KIBOCSÁTOTTA A RÉSZVÉNYEK TIZEDIK SOROZATÁT A német márka feketepiaci árfolyama: SZABADKÁN 50, ÚJVIDÉKEN 40-50 millió dinár. A forint 800 000 dinár. Magyar Szó SZLOVÉNIA Bűnvádi feljelentés a JH száz tisztje ellen A szlovén rendőrség bűnvádi feljelentést tett az egykori Jugoszláv Néphadsereg száz tisztje ellen, akik részt vettek a JH és a szlovén köztársasági rendőrség és területvédelem közötti összecsapásokban. A JH volt tisztjeit azzal vádolják, hogy több bűntettet követtek el a polgári lakosság ellen. A száz vádlott közül 73 tiszt jelenleg Szerbia és Crna Gora területén él, a többiek, túlnyomórészt szlovén nemzetiségűek, Szlovéniában maradtak. A rendőrség feljelentést tett két szlovén tábornok, Konrad Kolišek és Antun Čad ellen is. A szlovén rendőrség különleges csoportjai a napokban házkutatást végeztek a MH 34 volt tisztjének otthonában. Lefoglaltak 7 pisztolyt, 610 töltényt és több jelentéktelen fegyveralkatrészt. (Tanjug) 1993. december 2.,csütörtök VILÁGSZÍNPADON Választási beszéd Genfből? Radovan Karadžić boszniai szerb vezér legutóbbi genfi útja előtt úgy nyilatkozott a Belgrádi Rádiónak, hogy a genfi tárgyalások folytatását egy „nagy színpadként” készítik elő, rajta „nagy csillagokkal, 12 miniszterrel”. Megítélése szerint az Európai Unión belüli „német blokk” szándéka, hogy „feszült viszonyt teremtsen a (boszniai) Szerb Köztársaság szerbjei és a szerbiai szerbek között”. „Ezt rendkívül galád módon tervelték ki a szerbiai választások előtt - vélekedett Radovan Karadžić. - Mindenki számára világos, hogy nekünk stabil Szerbiára és stabil szerbiai képviselőházra, stabil elnökre van szükségünk, akit a jugoszláv válság befejező szakaszában valamennyi erőnek valóban támogatnia kell Szerbiában” - fejtette ki a boszniai vezető. Nos, Slobodan Milošević szerb elnök rövid, de érzelmekkel dúsított beszédével, választóinak nagy megelégedésére, kitűnően szerepelt a Radovan Karadjic által megjelölt világszínpadon. Kétségtelen, hogy megállapításaival és minősítéseivel alaposan felfűtötte a nemzetközi embargótól és a téli zimankótól fagyos hangulatot mind Szerbiában, mind pedig a környező szerb államokban a bűnös AVNOJ-i csökevényként visszamaradt köztársaság napi ünnepek idején. (Mellesleg e jeles ünnepre csak a sorstárs Szaddám Husszein iraki elnök küldött királyi többesben megfogalmazott jókívánságokat Zoran Lilic szövetségi elnökhöz.) A jó két hét múlva esedékes szerbiai választások előtt versenyben álló pártok közül kettő azonnal reagált Slobodan Miloševic beszédére. A Žarko Ražnatović Árkán vezette Szerb Egység Pártjának szóvivője pozitívan értékelte az elhangzottakat. Vele szemben Vojislav Koštunica, a Szerbiai Demokrata Párt elnöke úgy nyilatkozott, hogy Szerbia elnöke Genfben „választási beszédet” mondott, ami „lényegtelen a kívülálló hallgatóság” számára. A szankciók esetleges enyhítéséről pedig körülbelül azt mondta, hogy hisszük, majd ha látjuk. Hogy Vojislav Koštunica bizonyos dolgokban közel áll a valósághoz, abból is leszűrhető, hogy például a szerbiai állami televízió az elnök beszédét követő napon a legnézettebb második híradójában ismét teljes egészében közvetítette az elmondott szöveget. Feltehetően nem azért tette, hogy az időközben Genfből hazautazott elnök otthon karosszékben ülve viszonthallhassa önmagát, hanem hogy a választók legalább három hétre jól emlékezetükbe véshessék a hallottakat. Vojislav Kostunicának abból a szempontból is igaza lehet, hogy az olasz sajtó által vulkánkitörésnek minősített beszédrész a „külső hallgatóság számára mellékes”, mert a tizenkét miniszterből álló karaván a jugoszláv válság szereplőinek meghallgatása után szinte szó nélkül továbbhaladt Rómába az EBEÉ tagországainak miniszteri tanácskozására, ahová azonban a JSZK-nak már nincs belépési engedélye. A genfi megbeszélésekre ottmaradt az Európai Unió megbízottja, lord David Owen. MÉGIS TÖBB, MINT VÁLASZTÁSI BESZÉD Téves lenne azonban csupán ilyen egysíkúan szemlélni Slobodan Milošević beszédét, ugyanis a kívülálló hallgatók számára is volt lényegi mondanivalója: a szankciókra, a boszniai területrendezésre és a békekötésre vonatkozó három pontba foglalt állásfoglalásával utat nyitott az Európai Unió háromrészes kezdeményezése előtt, illetve a rájuk alapozott tárgyalásoknak. Benjamino Andreatta olasz külügyminiszter Slobodan Milosevic elégedetlenségét serkentő tényezőnek tulajdonította ahhoz, hogy az Európai Unió elképzelései alapján létrejöjjön a béke a térségben. E terv szerint meg kell teremteni a teljes tűzszünetet, biztosítani kell a humanitárius segély zavartalan eljuttatását a rászorulókhoz Boszniában és a szerbeknek megfelelő területi engedményeket kell tenniük a muzulmánoknak. A követelések listája azonban ezzel még nem merült ki. Ide kapcsolódik az ellentétes érdekeket áthidaló megoldás igénye a horvátországi Krajina esetében, hogy a nemzetközi büntetőintézkedéseketteljességükben feloldják. A Szerbia és Crna Gora alkotta föderáció teljes visszatérését a nemzetközi közösségbe viszont még ahhoz is kötik, hogy megfelelően rendeződjön Kosovo, Vajdaság és Sandiak kérdése. Bár beszédében a krajinai úgynevezett modus vivendire nem tért ki, Slobodan Milošević a hétfői tárgyalásai - Franjo Tuđman horvát elnökkel tartott találkozója - után ezzel kapcsolatosan kijelentette, „elfogadták elvi álláspontunkat”. A három részből álló milosevici áthidaló megoldási elképzelés szerint az első szakaszban meg kellene szüntetni az ellenségeskedést Zágráb és Knin között, a második szakaszban helyre kellene állítani a közúti és a vasúti forgalmat, a kőolajvezeték működését, a távvezetékeket stb., míg a harmadik szakaszba kerülő politikai rendezés „jobb időkre” maradna, amelyeket nem terhel ekkora feszültség. Ezzel a problémakörrel Slobodan Milosevic és Franjo Tuđman a görög hírforrások által bejelentett szaloniki megbeszélésein foglalkozik majd részletesen. Kosovo kérdésében azonban Szerbia elnöke határozottan elutasító volt: „Kosovót belügynek tartjuk. Nem jöhet számításba Kosovo ügyének semmiféle internacionalizálása.” Slobodan Milošević tehát Genfben beszélt, tárgyalt, majd elutazott, Radovan Karadžićra hagyva a „nagy színpadon” való teljes felelősségű szereplést a megadott képlet alapján. Ebben a területi engedmények problémája a legérzékenyebb kérdés, amely a szankciók kezdeti enyhítésének kulcsfontosságú feltétele, ugyanis enélkül mindaz, aminek stabil voltát Radovan Karadic szükségeltette, még ingatagabbá válik. Mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy például az illetékes szövetségi minisztérium kimutatása szerint Szerbiának és Crna Gorának csak a fűtéshez havonta 132,4 millió köbméter földgázra van szüksége, a hazai termelés viszont csak 50 millió köbméter, továbbá, hogy bankszakemberek a decemberi infláció várható növekedését a novemberihez viszonyítva 30 000 százalékra becsülik, és így tovább. Radovan Karadjicra így valóban nagy feladat vár, hogy a saját maga által megfogalmazott elvárásoknak is megfelelően eleget tegyen. ENGEDMÉNY NINCS, TERÜLETCSERE LEHETSÉGES A boszniai szerb vezetők jó ideje határozott fellépést mutatva azt hangoztatják, hogy nem hajlandók további területi engedményekre, mi több, a muzulmánok megátalkodott magatartása és újabbnál újabb követelései miatt a korábbiakat is visszavonták. Tény, hogy a muzulmán fél eddigi taktikájához tartozott az újabb területi igények támasztása, mihelyt előző követeléseiket elfogadottnak vélték. Ez a fellépésük nemrégen magát lord David Owent is kihozta a sodrából, s felrótta a muzulmánok effajta eljárását. Az Európai Unió magatartásából is kivehető némi neheztelés, s nyilván ezért fogalmazott olyan élesen Alija Izetbegovic hétfőn Genfben, hogy „tekintet nélkül a télre, az európai zsarolásra, az éhezésre és az agresszor fenyegetésére”, nem fognak aláírni „semmiféle igazságtalan ajánlatot”. A harciasan megfogalmazott és kompromisszumra nem hajló kijelentések ellenére mind a muzulmán, mind a szerb fél tudatában van, hogy a jelenlegi állapot nem tartható fenn a végtelenségig, s az idő múlásával mozgásterük érezhetően szűkülni fog, tárgyalási pozícióik lényegesen nem változnak, ellenkezőleg, gyengülhetnek. Ezért szükséges az egyenes tartás akár látszólagos megőrzése mellett lépni. A jelek szerint ezt a szerb fél annak a képletnek az alkalmazásával igyekszik megtenni, amely a minőségileg átértékelt területcserét tenné lehetővé. További engedmény tehát nincs, könyvelheti el megnyugodva a boszniai Szerb Köztársaság polgára, de az itteni is, csereberélni viszont miért ne lehetne? Akkor pedig egészen természetes, hogy a nagyobb minőségű kisebb mennyiségért nagyobb mennyiségű alacsonyabb minőséget szükséges adni. A minőség mércéje a kulcs. Vajon az-e? Az első napi tárgyalások után adott nyilatkozatok külön érdekessége, hogy Slobodan Milošević és Radovan Karadžić is azt bizonygatta, a korábbiaktól eltérően ezúttal nem nehezedett nyomás a szerb félre. No mármost, ha ismeretes Alain Juppé francia külügyminiszternek e találkozó előestéjén tett kijelentése, miszerint a szerbeknek igenis bizonyos területi engedményeket kell adniuk a szankciók felfüggesztése érdekében, s nem utolsósorban német kollégájának, Klaus Kinkelnek ugyanilyen tartalmú és hangvételű megállapítása, akkor óhatatlanul az a gondolat merül fel, hogy Szerbia elnöke és boszniai kollégája tulajdonképpen a saját közvélemény hangulati befolyásolása miatt vélhette ez alkalommal szelídebbnek, illetve korábban mogorvábbnak az európaik magatartását és fellépését. Ily módon pedig az engedmény és a külső kényszerítő nyomás nélküli rendezési folyamat beindítása, amely rést üthet a szankciókon, csakis a hatalom következetességét és bölcsességét dicsérheti a választópolgárok előtt. „Genfből távozóban sok sikert kívánunk” - intett oda könnyedén Slobodan Milošević a tárgyalóasztaltól már az első napon dolgavégezetlenül fölálló Radovan Karadžićnak és Alija Izetbegovicnak," amellyel egyben feloldozást szolgáltatott önmagának. ERDÉLYI Károly