Magyar Szó, 1994. július (51. évfolyam, 132-158. szám)
1994-07-01 / 132. szám
2 KÜLPOLITIKA Bírált összehasonlítások Interjú Randolph Braham prfesszorral Randolph Braham professzor, a vészkorszak világszerte elismert kutatója nyilatkozik tudósítónknak. Az általa Budapesten, áprilisban szervezett tudományos konferencián, mint ismeretes, Jeszenszky Géza magyar külügyminisztert a közönség ,letapsolta" a pódiumról. Először erről kérdeztük a neves tudóst. R. B.: A szervezők arra törekedtek, hogy politikamentes, kizárólag tudományos konferencia legyen. Ezt különösen a közfngó választások miatt tartottuk fontosnak. Elhatároztuk, hogy csak felsőoktatási intézményekből kérünk fid előadókat a megnyitó ülésre. E célból jött dr. Frances Degen Horowitz, a New York Városi Egyetem Továbbképző Karának énöknője Budapestre, ami nekem külön örömömre szolgált A közönség sorában meghívott vendégek, egyházi, állami személyiségek foglaltak helyet, többek között David Krausz, Izrael nagykövete, Micl Ferenc művelődési miniszter és Jeszenszky Géza külügyminiszter is. Ki hívta meg a minisztereket, és hogyan került sor Jeszenszky külügyminiszter felszólalására? R. B.: A minisztereket, feltételezésem szerint a szervezésben részt vevő Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete hívta meg. Ez természetesen a legnagyobb rendben volt. Az utolsó tervezett felszólaló, Schweitzer József főrabbi beszéde után tűri fel Jeszenszky külügyminiszter úr keze a magasban. Nem tudom megmondani, hogy kinek a felszólalása késztette őt, hogy a pódiumra lépjen. Én a magam részéről nemcsak az ún. revizionistákról beszéltem, akik elferdítik és tagadják a Holocaustot, hanem ismert és becsült politikusokról is, akik máig nem néztek szembe a magyar történelemnek ezzel a sötét korszakával. ■ Mi késztette a hallgatóságot Jeszenszky Géza elhallgattatására? R. B.: Mindenekelőtt le kell szögeznem: helytelenítem azt a módot, ahogy a tiltakozók felléptek, jóllehet megértem okaikat. Amikor a külügyminiszter úr megszólalt, biztos voltam benne, hogy a szabad és demokratikus Magyarország kormányának üdvözletét tolmácsolja, és sikert kíván a konferenciának az igazság feltárásához. Fad szemben az én, és ugyancsak mások megdöbbenésére, elkezdett improvizálni. Olyan kijelentéseket tett, amelyek nemcsak a helyhez és időtöz teljesen illetlenek, hanem történelmi hitelességükben is erősen megkérdő(New York-i tudósítónktól) jelezhetők voltak. Mint hallom, ő maga történész. Beszéde magán hordta annak a dilemmának a jegyeit, melyet olyan gyakran tapasztalunk a legjobb indulatú magyarok között is: nem tudnak mit kezdeni a vészkorszak szorító, markoló tényével. Egyik oldalon a harc az emberi jogokért és a demokráciáért, a másikon a teljes képtelenség annak beismerésére, hogy a magyarok fontos szerepet játszottak a magyarországi zsidóság megsemmisítésében. Az igaz, hogy ha a németek nem szállták volna meg Magyarországot 1944. március 19-én, a zsidóság viszonylag sértetlenül vészelte volna át a háborút, de az is igaz, hogy a megszállás után a magyar hatóságok - csendőrség, rendőrség, civil intézmények - döntő szerepet játszottak, és nagy részben az ő lelkes támogatásukkal sikerült a náciknak keresztülvinniük azt, amit Winston Churchill a világtörténelem legnagyobb és legborzalmasabb gaztettének nevezett. ■ Mit mondott Jeszenszky Géza? R. B.: Ügyetlenül megpróbálta általánosítani a Holocaustot. Fontosnak tartotta, hogy párhuzamot vonjon a balkáni helyzettel, a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek sorsával, sőt, Trianonnal is kapcsolatba hozta a vészkorszakot. Hogy Magyarország jó hírnevét védje, hangsúlyozta: a német megszállás előtt egymillió (sic) zsidó talált itt menedéket. Szerencsétlen megjegyzéseit két kijelentéssel tetőzte. Először összehasonlította a zsidó veszteségeket a magyar háborús veszteségekkel, másodszor pedig Antall József néhai miniszterelnököt idézve párhuzamot vont a nácizmus és a kommunizmus között. Hajlandó vagyok szemet hunyni történelmi tévedései fölött, melyek arra a tényre vezethetők vissza, hogy nem készült a felszólalásra, de ez utóbbi két kijelentése előtt zavartan állok. Teljesen elfogadhatatlan az a szándék, amely ködösíteni próbálja a különbséget egy fegyveres haderő vitathatatlanul sajnálatos és fájdalmas veszteségei és egy korra, nemre tekintet nélküli, faji alapon történő gyűlölködés fegyvertelen áldozatai között. Ami a két diktatórikus rendszer összehasonlítását illeti, kétségtelen, hogy mindkettő borzalmas volt, de azért Auschwitzot a Gulággal összehasonlítani nemcsak vaskos tudatlanságról árulkodik, de politikai gonoszságról is. A magukat "történelmi revizionistáknak" nevező sarlatánok ezt az elméletet még tovább is fejlesztik. Egyenlőségjelet vonnak a kommunizmus és a zsidóság között, majd arra a következtetésre jutnak, hogy ha igaz lenne, amit állítólag a nácik tettek a zsidók elen, még az is semmiség ahhoz a gonoszhoz képest, amit a zsidók vittek a világba a kommunizmuson keresztül. ■ Mi a véleménye az elmúlt években a Horthy Miklós rehabilitációjára irányuló nézetekről? R. B.: Ezek nemcsak Horthy személyét, hanem a Horthy-korszakot kívánják rehabilitálni. A cél világos: Magyarország történelmi folytonosságának "becsületes" biztosítása. Tiszteletreméltó, nemzeti érzelmű politikusok a Holocaustért kizárólag a németeket hibáztatják, és Horthy Miklóst a budapesti zsidóság megmentjének kiáltják ki. Ez az elmélet is kapóra jön az újnyilasoknak. Anélkül, hogy itt most részletekbe bocsátkoznék, szeretném leszögezni: a szovjet csapatok előrenyomulásának döntő szerepe volt Horthy cselekedeteiben. ■ Olvasta László Balázs New York-i magyar fökmmi levelét, melyet a New York Times május 7-közölt? Ő is a fenti szólnyilatkozott. R. B.: Igen, olvastam. Az a levél válasz volt Jane Perlet Magyarország és a zsidók című cikkére, mely április 18-án jelent meg. A főkonzul álláspontja a poszt-kommunista idők revizionista nézeteit tükrözi, mílt Horthy rehabilitációjára, a vészkorszak jelentőségének lekicsinylésére törekszik, feiemelvén a menekült és a bennszülött zsidók védelmét a megszállás előtt. A tény azonban az, hogy a zsidóellenes intézkedések Magyarországon Horthy uralkodása alatt játszódtak le. Ezek jóval Hitler színre lépése miatt, a numerus clausus törvénnyel kezdődtek, és a magyarországi zsidóság csaknem teljes megsemmisüléséhez vezettek. Ez a tény természetesen óvatosan kimaradt László Balázs leveléből. Visszatérve a budapesti konferenciára: az ott elhangzott beszéllek, riadtunk meg fognak jelenni R. B: Igen, valószínűleg egy, jegyzetekkel ellátott kötetben, a konferencián elhangzott, eredeti nyelven. ■ részt vett más nemzetközi R. B.: Igen. Április 17-én, 18-án Londonban, az ottani legújabb kori történelmi intézet szervezésében, május 22-én a washingtoni Holocaust Emlékmúzeumban és június 12- 14-én az izraeli Bar Kán Egyetemen. Több más konferenciára is hivatalos vagyok, például az Amerikai Társaság, a Szláv Tanulmányok Fejlesztéséért nevű szervezet ez évi találkozójára. Köszönöm a beszélgetést, és további munkájához sok sikert kívánok. GERÉB László HORVÁTORSZÁG UNPROFOR-ellenes hangulat A szábor július 16-án foglalkozik a kérdéssel Franjo Tudman, Horvátország elnöke tegnap Zágrábban fogadta a Horvát Menekültek Közösségének küldöttségét, amely bejelentette, hogy mától kezdve megszervezi az UNPROFOR teljes blokádját Horvátországban mindaddig, amíg nem teljesítik a menekültek követeléseit és nem teszik lehetővé hazatérésüket, vagy addig, amíg nem jár le a békefenntartó erők megbízatása. A Zágrábban tegnap nyilvánosságra hozott közlemény szerint Tudman figyelmeztette a menekülteket, hogy meggondolatlan eljárásukkal ne nehezítsék meg az állami vezetés erőfeszítéseit, amelyek arra irányulnak, hogy megkezdődjön a békefenntartó erők ellenőrzése alatt álló területek reintegrálódásának és a menekültek hazatérésének folyamata - ahogyan Tudman fogalmazott - elsősorban békés úton. Tudman kijelentette azt is, hogy a zágrábi állami vezetésnek nincs jelentősebb feladata a megszállt területek felszabadításánál és a menekültek hazatérésénél. Más jelentés szerint, a Horvát Szábor e hó 16-án rendkívüli ülésszak tart, amelynek egyedüli napirendi pontja az ENSZ Horvátországban állomásozó békefenntartó erőinek státusa. A képviselők állást foglalnak arról, miként viszonyuljanak a kéksisakosoknak az idén szeptember végén lejáró mandátuma iránt. Horvát hivatalos személyiségek kijelentései és a sajtó kommentárjai alapján ítélve Horvátország nem támogatja az UNPROFOR megbízatásának meghosszabbítását, hanem szavatolja a békefenntartó erők ellenőrzése alatt álló területek reintegrálódását Horvátország alkotmányos és jogi rendszerébe. Zágrábban bejelentették azt is, hogy az ülésszakon felszólal Demírel török elnök is, aki abban az időben hivatalos látogatást tesz Horvátországban. (Tanjug) Magyar Szó Konvenció a Duna ökológiai védelméről A Duna menti országok Szófiában egyezményt írtak alá a Duna ökológiai védelméről - közölte tegnap Valentin Roszevszki, Bulgária környezetvédelmi minisztere, jelenti az AFP. Az okmányt tegnapelőtt tizenegy ország - Ausztria, Bulgária, Németország, Moldávia, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna, Magyarország, Horvátország, Csehország és az Európa Tanács képviselői látták el kézjegyükkel. A fenti távirati iroda szerint Szerbia és Crna Gora képviselői nem vettek részt e találkozón. Az okmány előirányozza az együttműködést a folyó szennyezettségének ellenőrzésében. A konvenciót még ratifikálniuk kell az aláíró országok parlamentjeinek. 1994. június 1., péntek Még mindig vakvágányon Az Európa Tanács napirendre tűzte a görög-macedón viszály kérdését (Szkopjei tudótítjunktál) sen nagyon is elősegítette a boszniai Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése napirendjére tűzte a Macedóniával szemben támasztott görög embargó ügyét, amelyet éppen ma tárgyalnak meg Brüsszelben. Időközben azonban befejezte az ezzel kapcsolatos vizsgálódását az EU luxemburgi döntőbírósága. Hivatalos döntést ugyan még nem hoztak - valószínűleg ezekben a napokban hozzák nyilvánosságra -, de mivel ideiglenes döntést sem hoztak arról, hogy Görögországnak az ügy végső tisztázásáig fel kell oldania az embargót, hírügynökségi jelentések szerint Athénban ezt pirruszi győzelemként ünnepüik. Athénben ezt úgy vették, hogy elmarasztalás hiányában elfogadták érvelésüket. Az Európa Tanács, az európai államok legrégibb nemzetközi szervezete, amely még 1949-ben alakult azzal a céllal, hogynagyobb egységet hozzon létre tagjai között a közös örökséget alkotó eszmék és ideálok megőrzésére és megvalósítására, valamint a gazdasági és társadalmi haladás elősegítésére", nemrégiben Macedóniában vizsgálódott azzal a céllal, hogy miképpen vehetné be soraiba ezt az egykori jugoszláv tagköztársaságot. Az akkor itt megjelent politikusok határozott felháborodással vették tudomásul a görög embargót, és már akkor kijelentették, hogy Európának ebben a kérdésben határozott álláspontot kell kialakítania. A szervezet Parlamenti Közgyűlése javaslatokat tesz új akciókra és általában fórumként szolgál a törvényhozók találkozásához. Az Európa Tanács legfőbb célja az alapvető emberi jogok, a pluralista demokrácia és a jogrend fenntartása, valamint Európa polgárai létfeltételeinek javítása. A Tanács eddig mintegy 140 kormányközi egyezmény és megállapodás létrejöttében villált kezdeményező szerepet, amelyek közül kiemelkedik az Emberi Jogi Megállapodás, az Európai Kulturális Konvenció és az Európai Szociális Charta. Mindezek ismeretében Brüsszelben kialakulhat egy olyan álláspont, amely ellentétes lesz az EU luxemburgi döntőbíróságának álláspontjával. Ez utóbbit ugyan Szkopjéban nem ismerjük, de a tény, hogy nem marasztalta el Görögországot, csakis erre utal A fent említett álláspontokat valószínűleg befolyásolja az a tény is - még ha ezt nem is ismerik be hangosan hogy az Amerikai Egyesült Államok miként viszonyul a görög macedón viszályhoz. Washington ugyan elismerte a Macedón Köztársaságot, 500 békefenntartó katonája az UNPROFOR keretében ki állomásozik, nagykövete azonban hivatalosan még ma sem adta át megbízólevelét. Noha egy sereg amerikai diplomata már itt működik az USA irodáiban, és a kiírt pályázatok alapján már alkalmazzák a leendő nagykövetség macedóniai dolgozóit. Ez mégis arra utal, hogy előbb vagy utóbb ez a probléma is rendeződik. Ezzel kapcsolatban említem meg azt a kedden Washingtonból érkezett hírt, mely szerint James Baker, az előző amerikai kormány külügyminisztere - aki álláspontjával annak időháború kialakulását-úgy nyilatkozott, hogykönnyen kialakulhat az eddiginél jóval kiterjedtebb balkáni háború, amelynek kulcsa Macedóniában van. A tény azonban, hogy ott állomásozik 500 katonánk, elég biztosíték arra, hogy belerántson bennünket egy kellemetlen helyzetbe, de nem még ahhoz, hogy kihúzzon bennünket onnan. Macedóniát egy egész NATO-brigádnak, vagy legalább egy ütőképes ezrednek kell védelmeznie, amelynek legénysége 50-50 százalékban európai, illetve amerikai katonákból állna. Ha kitör egy újabb, nagyobb méretű balkáni fegyeres összecsapás, nekünk ugyanolyan mértékben ott kell lennünk, mint az európai államoknak." Most terjesztette be vizsgálódásainak eredményét az amerikai kormánynak és a kongresszusnak az a kormányon kívüli, ,Akció a balkáni békéért" elnevezésű küldöttsége, amely helyszíni vizsgálódást végzett Szkopjében és Athénban. Ebben a kormányuk külpolitikáját figyelemmel kísérő tekintélyes amerikai polgárok megállapítják, hogy a balkáni béke érdekében az USA-nak a lehető leggyorsabban el kell küldenie nagykövetét Szkopjéba, ezenkívül bátorítani kel Macedóniát, hogy a Görögországgal folyó tárgyalásain rugalmasabb legyen. Görögországot feltétlenül rá kel bírni, hogy vonja vissza az embargót és minden további vitás kérdést valamiféle Camp David-i tárgyaláson, tehát egy harmadik, a közvetítő garanciájává kellene megoldani június 7-én Varsóban, a kelet-európai államok demokratikus fejlődésének támogatására Bil Clinton, az USA elnöke kilenc, a rendszerváltást megvalósító állam külügyminiszterével tárgyal. Ezen a találkozón részt vesz Macedónia külügyminisztere is. Ehhez a találkozóhoz sokan reményt fűznek, ám ismervén az eddigi gyakorlatot, Macedóniában már tartózkodóan nyilatkoznak az esetleges eredményről Július 15-én New Yorkban a tervek szerint felújítják a Vance közvetítésével folyó közvetett tárgyalásokat Macedónia és Görögország külügyminisztereinek részvételével, de mint Athénból értesültünk, Papunasz nem hajlandó közvetlenül tárgyalni Sztevo Crvenkovszkival, mert mint mondta: Athén kivárja, hogy az őszre sorra kerülő választásokon Kiró Gogorov levonuljon a színről, mert mint mondta, vele nem lehet tárgyalni. Kifogósnak, időhúzásnak ez kitűnő, de a nemzetközi megfigyelők is azt állják, hogy ez közönséges handabanda mert a macedón elnök számtalanszor tanújelét adta tárgyalási készségének. Papunasz így várja ki, hogy a továbbiakban hogyan alakul a Balkán, az egész ex-Jugoszlávia sorsa. SZEGEDI Mária Crvenkovszkit meghívták Varsóba Macedónia is részese a Támogatás a kelet-európai demokráciáknak elnevezésű programnak Sztevo Crvenkovszki, Macedónia külügyminisztere július 7-én Varsóban részt vesz azon a megbeszélésen, amelyen Bill Clinton amerikai elnök találkozni fog kilenc kelet-európai ország diplomáciai vezetőivel. Az előbbieket a Nova Makedonija című szkopjei újság washingtoni tudósítója jelentette az amerikai kormányzat forrásaira hivatkozva. Clintonnak Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Románia, Bulgária, Albánia és Macedónia külügyminiszterével való találkozóját az amerikai kormányzat és a lengyel kormány javasolta, s akkor tartják meg, amikor az amerikai elnök látogatást tesz Lengyelországban, Lettországban, Olaszországban és Németországban. A szkopjei újság cikke szerint e körút célja a véleménycsere a kelet-európai államok további segélyezéséről a Támogatás a kelet-európai demokráciáknak elnevezésű program keretében. A felsorolt országok már kaptak jelentőst összegeket Clintonon kívül a varsói díszülésen részt vesz Warren Christopher amerikai államtitkár is, aki külön-külön véleményt cserél a kilenc miniszterrel. A macedón rádió tegnap görög forrásokra hivatkozva jelentette, hogy Cyrus Vance, a Szkopje és Athén viszályában közvetítő ENSZ-megbízott a két felet július 14-ére meghívta New Yorkba. A rádiójelentés szerint Vance Karolosz Papuniasz görög és Crvenkovszki macedón külügyminisztert meghívta az ENSZ székházába, hogy folytassák a párbeszédet (Tanjug)