Magyar Szó, 1995. január (52. évfolyam, 1-24. szám)
1995-01-04 / 1. szám
2 KÜLPOLITIKA A Deutsche Welle német rádió műhold által sugárzott adásában a következő sajtószemlét állította össze: A boszniai tűzszünet és a csecsenföldi háború a két fő témája a német írott sajtónak. Még az eddiginél is többet a szerbeknek - ez a címe a Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentárjának a legeslegújabb boszniai tűzszünetről. Kérdés azonban, mint ahogyan a múltban is minden alkalommal kérdéses volt, hogy a szerbek tartják-e magukat ígéretükhöz és visszavonják-e nehézfegyverzetüket. A múltban is ígértek, ígértek, majd aztán kiderült, hogy az orránál fogva vezetik a világszervezetet. A fegyverszünet másrészt elsősorban a fegyverek erejével kialakított helyzetet szilárdítja meg, és mind biztosabbnak tűnik, hogy a boszniai szerbek a volt jugoszláv tagköztársaság területének 70 százalékát meg fogják szerezni, gyakorlatilag azt, amit meghódítottak. A nyugati hatalmak, köztük Németország, ugyanis az összekötő csoport által kidolgozott terv alapján követelik a béke megteremtését, s ez alapjában véve egybeesik azzal, amit a szerbek követelnek maguknak. A kontaktcsoport már korábban odaadta a szerbeknek a köztársaság területének felét. Most az a helyzet, hogy újból tárgyalni fognak a határokról, a területek újrafelosztásáról. S vajon ugyan mi kerekedhet ki a végén, mint még több területi adomány a szerbeknek. Ilyen a Nyugat - kritizál a frankfurti újság. A Münchenben megjelenő szövetségi jellegű napilap, a Süddeutsche Zeitung egyenesen kétségbe vonja, hogy a tűzszünettel a csatabárdot is elásták. Az év első hétfőjén a boszniai horvátok is aláírták a tűzszünetet, amelyet Jimmy Carter volt amerikai elnök hozott tető alá. Ezáltal mindhárom boszniai háborúzó fél kifejezésre juttatta: egyetért vele. De vajon menynyiben jelent a Carter-féle tűzszünet fordulatot is? Azt jelentené ez, hogy a fegyveres konfliktus részesei rájöttek, hogy többé semmit sem nyerhetnek a háborúzással? A kérdésre akár igennel is lehetne felelni, hiszen mind a szerbek, mind a muzulmánok zsákutcába jutottak hadakozásaikkal. A muzulmánok számára valóságos fiaskó volt a Bihac környékén a szerbek ellen indított ellentámadás. Még súlyosabban érinti őket, hogy az Amerika által ígért segélyből, amelyhez oly vérmes reményeket fűztek, úgy tűnik, végérvényesen nem lesz semmi. A muzulmán lakosság nem lelkesedik különösebben semmiféle új offenzíváért. A bihaci harci sikerek ellenére a palei szerbek szénája is eléggé rosszul áll. Az embargó mindinkább szorongatja őket, Karadžić pedig csak egyre fokozódó rémuralommal maradhat hatalmon. Ennek ellenére könnyelműség lenne azt állítani, hogy a szemben álló felek „kellő mértékben” megsemmisítették egymást, és elég fáradtak ahhoz, hogy hosszú távra szóló kompromisszumot kössenek. Egy ilyen nélkül ugyanis mindennemű fegyverszüneti egyezmény elveszi értelmét. A Karadžić köré csoportosuló szerb vezérek egy talpalatnyi földet sem hajlandók visszaadni abból, amit bekebeleztek, és mi sem természetesebb, hogy a muzulmánok ezt nem fogadják el, így hát a fegyverszünet legfeljebb reményt kelthet az emberben, hogy Bosznia rövid időre fellélegezhet, mert nem fognak dörögni a fegyverek. A Berlinben megjelenő Die Welt kiemeli, hogy a tűzszünetnek az a legnagyobb veszélye, hogy a világ közvéleménye gyorsan meg fog feledkezni Boszniáról. Annak, hogy a Karadžić vezette szerbek most látszólag együttműködési hajlandóságot mutatnak az az oka, hogy gyakorlatilag meghódították az összes területeket, amelyeket meg akartak hódítani. Nincs olyan stratégiai céljuk, amit nem értek volna el. Az utódállam területének 70 százalékát ők tartják a kezükben. Bihac városa közelében szétzúzták a bosnyák hadsereg ötödik hadosztályát, mert az veszélyeztette őket. Bihac még muzulmán kézen van ugyan, de vajon mi lesz néhány hét múlva a különbség közte és a már feledésbe merült Goraidé, Srebrenica és Žepa muzulmán enklávék között? Bihac is belekerült a megszálló halálos szorításába, és létezése a szerb erők kényétől-kedvétől függ. Karadjic ezek után könnyűszerrel egyezkedhet és ígérhet ideiglenes tűzszünetet a maga részéről. A nagypolitikát szem előtt tartva úgy tűnik, az idő most neki dolgozik: a csecsenföldi háború és Oroszországnak a Nyugattal szemben tanúsított egyre éleződő magatartása arra utal, hogy Oroszország a jövőben még jobban a szerbek pártjára áll, mint ahogyan eddig tette. Hogy a helyzet máris mennyire groteszk, azt a következő tény is alátámasztja: Boszniában és Horvátországban ugyanaz az Oroszország állomásoztat békefenntartó erőket, amely a Kaukázus északi térségében egy muzulmán nemzettel véres háborúba keveredett. Vajon hogyan „közvetíthet a szerbek és a muzulmánok között semleges pozícióból kiindulva” egy ilyen hatalom? Nyugodtan megkérdezhette volna valaki, de nem tette senki, mit keresnek az orosz csapatok Boszniában és Horvátországban - írja a Die Welt. KÖVETKEZIK: KÁOSZ A KAUKÁZUSBAN A másik témája a német sajtónak az orosz csapatok Groznij elleni kudarcba fuladt inváziója. A Hamburger Abendblatt nézete szerint az oroszok most már elkeseredésből támadnak. A teljes széthullás veszélye fenyegeti a világ legnagyobb kiterjedésű politikailag összefüggő térségét, Oroszországot. A kaukázusi törpe népek mikrokozmosza a világ egyhatodát képező orosz birodalmat elképzelhetetlen káoszba taszíthatja. A térség instabilitása megszámlálhatatlanul sok polgárháborúban jutna kifejezésre: mindenki mindenki ellen. És ezekben a háborúkban minden olyan eszközt és fegyvert bevetnének és használnának, amit a huszadik század ismer. Hogy ennek mekkora a valószínűsége, illusztráljuk talán egy példával. Maga a kérdés, hogy Jelcin orosz elnököt kinek kell követnie, teljes zűrzavart és káoszt okoz a fejekben, hogy az összetett politikai kérdésekről ne is beszéljünk - figyelmeztet a hamburgi újság. A Nünberger Nachrichten fi gyelmezteti a Nyugatot eddigi hibáinak súlyos következményeire. Itt az ideje, hogy Jelcin viszonylatában szakítson az illúziókkal. A nyugati argumentum, hogy Jelcin a stabilitás megtestesítője, s hogy ezért kesztyűs kézzel kell bánni vele, e pillanatban nem helytálló. Nem helytálló, hiszen megfontolatlan lépésével éppen ő volt az, aki meggyújtotta a kaukázusi puskaporos hordó kanócát. Moszkva brutális háborút folytat a védtelen polgári lakosság ellen. Hadserege célpontokban nem válogatva bombázza Csecsenföld székvárosát, gyilkos terhét lakóépületekre szórva, a föld színével téve egyenlővé a kaukázusi várost. Jó kifogás sose rossz, s még meg is magyarázzák, hogy nem hivatkozhat mindenki a népek családjából az 1989-ben fennen hangoztatott önrendelkezési jogra. És nem követelhet minden nép magának független államot. Az az ember benyomása, mintha csak a Nyugat meg akarná tartani Oroszországot „rendfenntartó hatalomnak” a világ eme térségében. Lett légyen bármi is a magasabbrendű politikai érdek, a gyilkosságot gyilkosságnak kell nevezni, és Moszkvától meg kell követelni az alapvető jogok tiszteletben tartását. (D.) NEMZETKÖZI FIGYELŐ Semmi sem nyerhető a további háborúzással Újabb adomány a szerbeknek? - A legújabb boszniai tűzszüneti megállapodást elemzi a világsajtó ----- A csecsenföldi nem éppen derűs hírek nem rontották el Borisz Jelcin szilveszteri hangulatát Magyar Szó A délszláv konfliktus beárnyékolja az ENSZ tevékenységét Akasi Jaszusi nyilatkozata a Jomiuri Simbunnak A volt Jugoszlávia területén dúló bonyolult és még rendezetlen válság, amelyben hihetetlen módon keveredik a szemben álló népek gyűlölete és bizalma, beárnyékolja az Egyesült Nemzetek Szervezetének 50 éves fennállását - nyilatkozta a Jomiuri Simbun című japán lapnak adott interjúban Akasi Jaszusi, az ENSZ- főtitkár különmegbízottja abból az alkalomból, hogy egy éve nevezték ki erre a tisztségre. Különmegbízoti tevékenységéről szólva Akasi kijelentette, sosem esett nehezére bárkivel találkozni vagy tárgyalni Az újság közölte, hogy a különmegbízott helikopterére, valamint a szarajevói székhelyére kilőtt rakétán kívül Akasit egyéb támadások is érték. „Kételkedem az Ön erkölcsében, mert egy sorba állított bennünket és az ellenünk agressziót elkövető szerbeket” - mondta Akasinak egy szarajevói újságíró. A 63 éves japán diplomata meghívást kapott szülővárosából, hogy legyen Akiga járás kormányzója, de úgy döntött, hogy a jugoszláviai poszton marad - írja a Jomiuri Simbun. (Tanjug) Akasi Jaszusi (Reuter telefotó) Fegyveres összetűzések Izraeli katonák lelőttek négy palesztin rendőrt Gázában és a Hamasz két tagját a nyugati partvidéken Izraeli katonák hétfőn este különböző összetűzésekben megöltek négy palesztin rendőrt és a Hamasz fundamentalista szervezet két tagját. A rendőrök halálának körülményei tisztázatlanok, a palesztin autonómia bevezetése óta Gázában ez volt a legsúlyosabb incidens, és a két fél kijelentései teljesen ellentmondanak egymásnak. A Hamasz tagjai a Jordán nyugati partvidékén lelték halálukat, Betlehemtől nem messze. Az izraeli hadsereg szóvivője szerint a katonák egy rutin őrjárat közben gyanús gépkocsit vettek észre. Mivel a felszólításra nem akart megállni, hanem a benne ülők tüzet nyitottak az őrjáratra, az izraeli katonák viszonozták a tüzet és két embert megöltek. A Hamasz tagjai Kalasnyikov és M- 16 automata fegyverrel voltak ellátva, megtalálták náluk Jeruzsálem térképét, a fejükön a vallásos zsidók sapkáját viselték, ezért feltételezik, hogy terrortámadásra készültek. Néhány órával korábban Hebrontól nem messze megöltek még egy fegyveres palesztint, szintén azt állítják róla, hogy a Hamasz tagja. Ez az incidens Gáza és Izrael határán, Erez átkelőhely közelében történt Az izraeli rádió híre szerint Gáza övezetéből rálőttek az izraeli katonai őrjáratra egy állásról, amely közel van a palesztin rendőrök laktanyájához. Az izraeli katonák visszalőttek, majd felszólították a támadókat, hogy adják meg magukat. Egy palesztin megadta magát - később kiderült, hogy rendőr -, de a lövöldözés nem szűnt meg. Harcok Mogadishuban Tizenhatan életüket vesztették, több mint 230-an megsebesültek a Szomáliában egymással szemben álló frakcióknak a fővárosban, Mogadishuban vívott négynapos harcában. A Reuter jelentése szerint az összetűzések tovább tartanak Ali Mahdi Mohamed önmagát elnöknek kikiáltó frakcióvezető hívei és a Mohamed Ferah Aidid vezette milíciák között A két fél ellenőrzése alá szeretné vonni a kikötő felé vezető utakat, amelyek létfontosságú szerepet töltenek be az ország ellátásában és a kéksisakosok kivonásában, amelyek most fejezik be dicstelen küldetésüket Szomáliában. Az ENSZ előirányozta, hogy békefenntartó erői távoznak a Mogadishu központjában levő parancsnokságukról még ebben a hónapban, majd március végéig evakuálják a 9000 fős békefenntartó erők utolsó tagját. (Tanjug) 1995. január 4., szerda Peres Kairóban Peres izraeli külügyminiszter tegnap Kairóban tárgyalt Amr Musza egyiptomi diplomáciai vezetővel, mielőtt tárgyalóasztalhoz ültek volna Nabil Shattal, a palesztin küldöttség vezetőjével. Ezzel újabb erőfeszítést tesznek, hogy fellendítsék a közel-keleti békefolyamatot. A tegnap esti hármas találkozó előtt sorozatos megbeszélést folyatott a palesztin-izraeli összekötő csoport, hogy megkönnyítse a két fél megállapodásának alkalmazását a palesztin önkormányzatról. A kairói találkozót abban az időszakban tartják meg, amikor Izrael és arab szomszédainak kapcsolatai rosszabbodnak. (Tanjug). Az izraeli és a palesztin tisztek most egymást vádolják az incidensek kirobbantásával. A palesztinok azt állítják, hogy az épületben folytak a vacsora előkészületei, amikor izraeli katonák törtek be és követelték, hogy adják át nekik a fegyvereket. A palesztin rendőrök erre nem voltak hajlandóak és lövöldözés kezdődött. Gáza övezetének nagyobb részében tavaly májusban korlátozott palesztin autonómiát vezettek be. A PFSZ és Izrael békemegállapodása értelmében az izraeli hadsereg és a palesztin rendőrség közösen biztosítja a rendet az övezetben. A területen egymillió palesztin és néhány ezer zsidó telepes él. (Tanjug)