Magyar Szó, 1995. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1995-01-04 / 1. szám

2 KÜLPOLITIKA A Deutsche Welle német rádió műhold által sugárzott adásában a következő sajtószemlét állította össze: A boszniai tűzszünet és a cse­­csenföldi háború a két fő témája a német írott sajtónak. Még az eddi­ginél is többet a szerbeknek - ez a címe a Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentárjának a leges­legújabb boszniai tűzszünetről. Kérdés azonban, mint ahogyan a múltban is minden alkalommal kérdéses volt, hogy a szerbek tart­ják-e magukat ígéretükhöz és visszavonják-e nehézfegyverzetü­ket. A múltban is ígértek, ígértek, majd aztán kiderült, hogy az orrá­nál fogva vezetik a világszerveze­tet. A fegyverszünet másrészt első­sorban a fegyverek erejével kiala­kított helyzetet szilárdítja meg, és mind biztosabbnak tűnik, hogy a boszniai szerbek a volt jugoszláv tagköztársaság területének 70 szá­zalékát meg fogják szerezni, gya­korlatilag azt, amit meghódítottak. A nyugati hatalmak, köztük Né­metország, ugyanis az összekötő csoport által kidolgozott terv alap­ján követelik a béke megteremté­sét, s ez alapjában véve egybeesik azzal, amit a szerbek követelnek maguknak. A kontaktcsoport már koráb­ban odaadta a szerbeknek a köz­társaság területének felét. Most az­ a helyzet, hogy újból tárgyalni fog­nak a határokról, a területek újra­felosztásáról. S vajon ugyan mi ke­rekedhet ki a végén, mint még több területi adomány a szerbek­nek. Ilyen a Nyugat - kritizál a frankfurti újság. A Münchenben megjelenő szö­vetségi jellegű napilap, a Südde­utsche Zeitung egyenesen kétség­be vonja, hogy a tűzszünettel a csa­tabárdot is elásták. Az év első hét­főjén a boszniai horvátok is aláír­ták a tűzszünetet, amelyet Jimmy Carter volt amerikai elnök hozott tető alá. Ezáltal mindhárom bosz­niai háborúzó fél kifejezésre juttat­ta: egyetért vele. De vajon meny­nyiben jelent a Carter-féle tűzszü­net fordulatot is? Azt jelentené ez, hogy a fegyveres konfliktus része­sei rájöttek, hogy többé semmit sem nyerhetnek a háborúzással? A kérdésre akár igennel is lehetne felelni, hiszen mind a szerbek, mind a muzulmánok zsákutcába jutottak hadakozásaikkal. A mu­zulmánok számára valóságos fias­kó volt a Bihac környékén a szer­­bek ellen indított ellentámadás. Még súlyosabban érinti őket, hogy az Amerika által ígért segélyből, amelyhez oly vérmes reményeket fűztek, úgy tűnik, végérvényesen nem lesz semmi. A muzulmán la­kosság nem lelkesedik különöseb­ben semmiféle új offenzíváért. A bihaci harci sikerek ellenére a palei szerbek szénája is eléggé rosszul áll. Az embargó mindin­kább szorongatja őket, Karadžić pedig csak egyre fokozódó rému­ralommal maradhat hatalmon. Ennek ellenére könnyelműség lenne azt állítani, hogy a szemben álló felek „kellő mértékben” meg­semmisítették egymást, és elég fá­radtak ahhoz, hogy hosszú távra szóló kompromisszumot kössenek. Egy ilyen nélkül ugyanis minden­nemű fegyverszüneti egyezmény elveszi értelmét. A Karadžić köré csoportosuló szerb vezérek egy talpalatnyi föl­det sem hajlandók visszaadni ab­ból, amit bekebeleztek, és mi sem természetesebb, hogy a muzulmá­nok ezt nem fogadják el, így hát a fegyverszünet legfel­jebb reményt kelthet az emberben, hogy Bosznia rövid időre felléle­gezhet, mert nem fognak dörögni a fegyverek. A Berlinben megjelenő Die Welt kiemeli, hogy a tűzszünetnek az a legnagyobb veszélye, hogy a világ közvéleménye gyorsan meg fog feledkezni Boszniáról. Annak, hogy a Karadžić vezette szerbek most látszólag együttműködési hajlandóságot mutatnak az az oka, hogy gyakorlatilag meghódították az összes területeket, amelyeket meg akartak hódítani. Nincs olyan stratégiai céljuk, amit nem értek volna el. Az utódállam területének 70 százalékát ők tartják a kezük­ben. Bihac városa közelében szét­zúzták a bosnyák hadsereg ötödik hadosztályát, mert az veszélyeztet­te őket. Bihac még muzulmán ké­zen van ugyan, de vajon mi lesz néhány hét múlva a különbség közte és a már feledésbe merült Goraidé, Srebrenica és Žepa mu­zulmán enklávék között? Bihac is belekerült a megsz­álló halálos szo­rításába, és létezése a szerb erők kényétől-kedvétől függ. Karadjic ezek után könnyű­szerrel egyezkedhet és ígérhet ide­iglenes tűzszünetet a maga részé­ről. A nagypolitikát szem előtt tart­va úgy tűnik, az idő most neki dol­gozik: a csecsenföldi háború és Oroszországnak a Nyugattal szem­ben tanúsított egyre éleződő ma­gatartása arra utal, hogy Oroszor­szág a jövőben még jobban a szer­­bek pártjára áll, mint ahogyan ed­dig tette. Hogy a helyzet máris mennyire groteszk, azt a következő tény is alátámasztja: Boszniában és Hor­vátországban ugyanaz az Oroszor­szág állomásoztat békefenntartó erőket, amely a Kaukázus északi térségében egy muzulmán nem­zettel véres háborúba keveredett. Vajon hogyan „közvetíthet a szer­­bek és a muzulmánok között sem­leges pozícióból kiindulva” egy ilyen hatalom? Nyugodtan meg­kérdezhette volna valaki, de nem tette senki, mit keresnek az orosz­ csapatok Boszniában és Horvátor­szágban - írja a Die Welt. KÖVETKEZIK: KÁOSZ A KAUKÁZUSBAN A másik témája a német sajtó­nak az orosz csapatok Groznij elle­ni kudarcba f­u­ladt inváziója. A Hamburger Abendblatt né­zete szerint az oroszok most már elkeseredésből támadnak. A teljes széthullás veszélye fe­nyegeti a világ legnagyobb kiterje­désű politikailag összefüggő térsé­gét, Oroszországot. A kaukázusi törpe népek mikrokozmosza a vi­lág egyhatodát képező orosz biro­dalmat elképzelhetetlen káoszba taszíthatja. A térség instabilitása megszámlálhatatlanul sok polgár­­háborúban jutna kifejezésre: min­denki mindenki ellen. És ezekben a háborúkban minden olyan esz­közt és fegyvert bevetnének és használnának, amit a huszadik szá­zad ismer. Hogy ennek mekkora a valószínűsége, illusztráljuk talán egy példával. Maga a kérdés, hogy Jelcin orosz elnököt kinek kell kö­vetnie, teljes zűrzavart és káoszt okoz a fejekben, hogy az összetett politikai kérdésekről ne is beszél­jünk - figyelmeztet a hamburgi új­ság. A Nünberger Nachrichten fi­ gyelmezteti a Nyugatot eddigi hi­báinak súlyos következményeire. Itt az ideje, hogy Jelcin viszonyla­tában szakítson az illúziókkal. A nyugati argumentum, hogy Jelcin a stabilitás megtestesítője, s hogy ezért kesztyűs kézzel kell bánni ve­le, e pillanatban nem helytálló. Nem helytálló, hiszen megfonto­latlan lépésével éppen ő volt az, aki meggyújtotta a kaukázusi pus­kaporos hordó kanócát. Moszkva brutális háborút folytat a védtelen polgári lakosság ellen. Hadserege célpontokban nem válogatva bom­bázza Csecsenföld székvárosát, gyilkos terhét lakóépületekre szór­va, a föld színével téve egyenlővé a kaukázusi várost. Jó kifogás sose rossz, s még meg is magyarázzák, hogy nem hivatkozhat mindenki a népek családjából az 1989-ben fennen hangoztatott önrendelke­zési jogra. És nem követelhet min­den nép magának független álla­mot. Az az ember benyomása, mintha csak a Nyugat meg akarná tartani Oroszországot „rendfenn­tartó hatalomnak” a világ eme tér­ségében. Lett légyen bármi is a magasabbrendű politikai érdek, a gyilkosságot gyilkosságnak kell ne­vezni, és Moszkvától meg kell kö­vetelni az alapvető jogok tisztelet­ben tartását. (D.) NEMZETKÖZI FIGYELŐ Semmi sem nyerhető a további háborúzással Újabb adomány a szerbeknek? - A legújabb boszniai tűzszüneti megállapodást elemzi a világsajtó -----­ A csecsenföldi nem éppen derűs hírek nem rontották el Borisz Jelcin szilveszteri hangulatát Magyar Szó A délszláv konfliktus beárnyékolja az ENSZ tevékenységét Akasi Jaszusi nyilatkozata a Jomiuri Simbunnak A volt Jugoszlávia területén dúló bonyolult és még rendezetlen válság, amelyben hihetetlen módon kevere­dik a szemben álló népek gyűlölete és bizalma, beárnyékolja az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek 50 éves fennállását - nyilatkozta a Jomiuri Simbun című japán lap­nak adott interjúban Akasi Jaszusi, az ENSZ- főtitkár különmegbízott­­ja abból az alkalomból, hogy egy éve nevezték ki erre a tisztségre. Különmegbízoti tevé­kenységéről szólva Akasi kijelentette, sosem esett nehezére bárkivel talál­kozni vagy tárgyalni Az újság közölte, hogy a kü­lönmegbízott helikopteré­re, valamint a szarajevói székhelyére kilőtt rakétán kívül Akasit egyéb táma­dások is érték. „Kételkedem az Ön erkölcsében, mert egy sorba állított bennünket és az ellenünk agressziót elkövető szerbeket” - mondta Akasinak egy szarajevói újságíró. A 63 éves japán diplo­mata meghívást kapott szülővárosából, hogy legyen Akiga já­rás kormányzója, de úgy döntött, hogy a jugoszláviai poszton marad - írja a Jomiuri Simbun. (Tanjug) Akasi Jaszusi (Reuter telefotó) Fegyveres összetűzések Izraeli katonák lelőttek négy palesztin rendőrt Gázában és a Hamasz két tagját a nyugati partvidéken Izraeli katonák hétfőn este külön­böző összetűzésekben megöltek négy palesztin rendőrt és a Hamasz­ funda­mentalista szervezet két tagját. A rendőrök halálának körülményei tisztázatlanok, a palesztin autonómia bevezetése óta Gázában ez volt a leg­súlyosabb incidens, és a két fél kijelen­tései teljesen ellentmondanak egymás­nak. A Hamasz tagjai a Jordán nyugati partvidékén lelték halálukat, Betle­­hemtől nem messze. Az izraeli hadse­reg szóvivője szerint a katonák egy ru­tin őrjárat közben gyanús gépkocsit vettek észre. Mivel a felszólításra nem akart megállni, hanem a benne ülők tüzet nyitottak az őrjáratra, az izraeli katonák viszonozták a tüzet és két em­bert megöltek. A Hamasz­ tagjai Kalasnyikov és M- 16 automata fegyverrel voltak ellátva, megtalálták náluk Jeruzsálem térké­pét, a fejükön a vallásos zsidók sapká­ját viselték, ezért feltételezik, hogy ter­rortámadásra készültek. Néhány órával korábban Hebron­­tól nem messze megöltek még egy fegyveres palesztint, szintén azt állítják róla, hogy a Hamasz tagja. Ez az inci­dens Gáza és Izrael határán, Erez át­kelőhely közelében történt Az izraeli rádió híre szerint Gáza övezetéből rálőttek az izraeli katonai őrjáratra egy állásról, amely közel van a palesztin rendőrök laktanyájához. Az izraeli katonák visszalőttek, majd fel­szólították a támadókat, hogy adják meg magukat. Egy palesztin megadta magát - később kiderült, hogy rendőr -, de a lövöldözés nem szűnt meg. Harcok Mogadishuban Tizenhatan életüket vesztették, több mint 230-an megsebesültek a Szomáliában egymással szemben álló frakcióknak a fővárosban, Mogadishu­ban vívott négynapos harcában. A Reuter jelentése szerint az össze­tűzések tovább tartanak Ali Mahdi Mohamed önmagát elnöknek kikiáltó frakcióvezető hívei és a Mohamed Fe­­rah Aidid vezette milíciák között A két fél ellenőrzése alá szeretné vonni a kikötő felé vezető utakat, ame­lyek létfontosságú szerepet töltenek be az ország ellátásában és a kéksisakosok kivonásában, amelyek most fejezik be dicstelen küldetésüket Szomáliában. Az ENSZ előirányozta, hogy béke­­fenntartó erői távoznak a Mogadishu központjában levő parancsnokságuk­ról még ebben a hónapban, majd már­cius végéig evakuálják a 9000 fős bé­kefenntartó erők utolsó tagját. (Tan­jug) 1995. január 4., szerda Peres Kairóban Peres izraeli külügyminiszter tegnap Kairóban tárgyalt Amr Musza egyiptomi diplomáciai ve­zetővel, mielőtt tárgyalóasztalhoz ültek volna Nabil Shattal, a pa­lesztin küldöttség vezetőjével. Ez­zel újabb erőfeszítést tesznek, hogy fellendítsék a közel-keleti békefolyamatot. A tegnap esti hármas találkozó előtt sorozatos megbeszélést fo­lyatott a palesztin-izraeli összekö­tő csoport, hogy megkönnyítse a két fél megállapodásának alkal­mazását a palesztin önkormány­zatról. A kairói találkozót abban az időszakban tartják meg, amikor Izrael és arab szomszédainak kapcsolatai rosszabbodnak. (Tan­jug). Az izraeli és a palesztin tisztek most egymást vádolják az incidensek kirob­bantásával. A palesztinok azt állítják, hogy az épületben folytak a vacsora el­őkészületei, amikor izraeli katonák törtek be és követelték, hogy adják át nekik a fegyvereket. A palesztin ren­dőrök erre nem voltak hajlandóak és lövöldözés kezdődött. Gáza övezetének nagyobb részében tavaly májusban korlátozott palesztin autonómiát vezettek be. A PFSZ és Iz­rael békemegállapodása értelmében az izraeli hadsereg és a palesztin ren­dőrség közösen biztosítja a rendet az övezetben. A területen egymillió pa­lesztin és néhány ezer zsidó telepes él. (Tanjug)

Next