Magyar Szó, 1995. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1995-02-01 / 25. szám

2 KÜLPOLITIKA Ma is angol lapból idézünk, lé­vén hogy a brit lapok rendkívül nagy teret szentelnek a szerb-hor­­vát viszony legújabb fejleményei­nek. Emma Daily, a The Indepen­dent zágrábi tudósítója azt írja, hogy az úgynevezett zágrábi né­gyek javaslata előirányozza egy a boszniai határ térségében L alak­ban húzódó teljesen kompakt szerb autonóm terület létrehozá­sát. Ezen a területen a szerbek szednék az adót, saját rendőrsé­g­ük és oktatásuk lenne, az ő ellem­­­zésük alatt lenne az idegenfor­galom, a lakáspolitika, a közhivata­lok és hasonlók, miközben a zágrá­bi kormány illetékességébe tartoz­na a külügyek irányítása, a honvé­delem, a kereskedelem, a forga­lom és a távközlés. Javasolják továbbá egy, a horvát nemzeti fizetőeszközzel párhuza­mosan létező horvátországi szerb nemzeti valuta bevezetését is. Hor­vátország egész területén érvényes lenne, valahogy úgy, mint a skót font az Egyesült Királyságban. Krajinát demilitarizálnák, a Bosznia-Hercegovina felé eső ha­társzakaszt ENSZ-csapatok ellenő­riznék vagy a Horvát Köztársaság hadserege. A helyi rendőrség összetétele tükrözné a lakosság háború előtti etnikai összetételét. A Horvát Had­sereg kizárólag Krajina elnökének hívására léphetné át a krajinai ha­tárt. A két ENSZ-védnökség és szerb megszállás alatt levő terület - amelyben a horvátok a háború előtt többségben voltak -, amelye­ket közvetlen horvát közigazgatás alá kell vonni, még legalább öt évig ENSZ-adminisztráció alatt marad­nak. Demilitarizálnák őket, a fal­vak és városok, amelyekben a há­ború előtt a szerbek voltak több­ségben, jogot formálhatnának ma­guknak az autonómiára. Zágrábnak szigorúan tisztelet­ben kellene tartania az emberi jo­gokat, egyértelműen szavatolni a szerbek és más nemzeti kisebbsé­gek biztonságát. Horvátország új alkotmánybíróságában külországi állampolgárságú bírók is helyet kapnának. A terv azt is előirányozza, hogy a lakosság bizonyos kategóriái ket­tős állampolgársággal rendelkez­hetnek. Horvát állampolgárok len­nének, de egyben honpolgárai a­z ószláv Szövetségi Köztársaság­­is. Kommentárt fűzve a javaslat­hoz Emma Daily megállapítja: Nem valószínű, hogy akár az egyik fél is az örömtől repesve veszi tu­domásul a terv tételeit. Noha Hor­vátország visszaszerezné az ellen­őrzést a két úgynevezett rószaszín övezet (UNPA-zóna) fölött, ame­lyek most az úgynevezett Krajinai Szerb Köztársaság területén belül helyezkednek el, ennek fejében el kellene fogadnia azt, hogy a szer­­bek rendkívül nagyfokú autonó­miával rendelkezzenek. S míg a zágrábi vezetés ezt a krajinai szer­­bek viszonylatában le is nyelné, vi­­szolyogva gondol arra, hogy ha­sonló jogokat adjon az ország más „csökönyös” régióinak, mint pél­dául Isztriának. Másrészt, ami a krajinai szerbe­ket illeti, ők viszonylag elégedettek a satus quóval. Meggyőződésük, hogy az ország mostani gyakorlati felosztását egy napon papíron is szentesítik. Úgy tűnik - véli a kommentátor -, hogy a megoldás kulcsa Miloš­­evic kezében van. Ha támogatásá­ról biztosítja a tervet, akkor jelzést ad a horvátországi szerbeknek, hogy tegyék ugyanezt. A zágrábi kormány pozíciója ennek eredmé­nyeként megerősödne. Ha azon­ban elutasítja, a krajinai szerbek a lépésből csak azt értelmezhetik, hogy további harcukhoz számít­hatnak belgrádi támogatásra. Ugyanennek a szerzőnek a tol­lából önálló kommentár is napvilá­got látott a brit újság hasábjain. Cí­me: Tudman kockázatos játéka a Krajináért. A horvát vezetőség tü­relmetlen amiatt, hogy a szerbek által megszállt területek reintegrá­­lódása csigalassúsággal halad. Fél attól, hogy az idő konzerválja a ki­alakult, Horvátország számára kedvezőtlen helyzetet, Tuđman ezért a szerbek arcába vágta a kesz­tyűt. Sőt, nemcsak az övékébe, ha­nem az egész világ tudomására hozta, hogy elégedetlen azzal, ami történik. Az ENSZ- erők kivonulá­sa után a háború elkerülhetetlen­nek tűnik. S ami még ennél is na­gyobb veszélyt hordoz magában, ez a háború már nem csupán a horvátországi szerbek és horvátok között dúlna, mint néhány évvel ezelőtt, hanem bekapcsolódnának a boszniai szerbek, Szerbia, sőt Bosznia-Hercegovina is, mi több, az Egyesült Államok, Oroszország, Görögország, Törökország és min­denki más, aki csak úgy érezné, hogy érdekelt a nagy balkáni akci­óban. Világos, szögezi le a kommentá­tor, hogy Horvátország önpusztító irányba halad, ha kitart elhatáro­zása mellett. Hiszen való igaz, hogy területének egyharmadát el­vesztette, az ország az 1991-től napjainkig terjedő időszakban vi­szonylag jó gazdasági eredménye­ket tud felmutatni. Zágráb például sokkalta sikeresebb város a szank­ciók által sújtott Belgrádnál. A horvát főváros elegáns üzletek, rendezett utcák, zsongó kávéhá­zak, bárok és éttermek városa. Ha az ember logikusan gondolkodik, akkor arra a következtetésre jut, hogy a újjászervezett horvát had­sereg bizonyára könnyen zsebbe tenné a krajinai szerbeket, de leg­alább arra kényszerítené őket, hogy visszavonuljanak a hegyekbe partizánkodni. Ez így igaz, de a horvátok aligha vehetnék fel a küzdelmet a győzelem reményé­ben azzal a hadi potenciállal, amellyel Krajina, Szerbia és a bosz­niai szerbek együttesen rendelkez­nek. A találgatások ezért a lehetséges kiegyezést, egy szerb-horvát alkut helyeznek előtérbe Tudman és Mi­­lošević között, aki egyébként az el­ső szerb-horvát háborút kirobban­totta. Milošević azonban néhány­szor lóvá tette Tuđmant, amiből az a következtetés is adódik, hogy Tuđman veszélyes játékba kezdett. Ha Tuđman győzni akar, akkor szüksége van sziklaszilárd ígéretre, hogy Szerbia nem interveniál a há­borúban vagy pedig arra, hogy Amerika egyértelműen a pártját fogja és gyakorlatilag is mellé áll. Eddig egyiknek sincs semmi­lyen kézzelfogaható jele. De miközben a szerbek makacs­kodásának következtében a nem­zetközi összekötő csoport boszniai béketerve lassan, de biztosan összeomlik, addig annak szinte biztos jelei vannak, hogy Tuđman újraálmodja Boszniának a szerbek és horvátok közötti felosztásával kapcsolatos álmait. Nemrégiben élesen kirohant a túlnyomórészt muzulmánokból álló boszniai kor­mány ellen, mondván, hogy Szara­jevó iszlám köztársaságot akar élet­re hívni, amelynek területe egé­szen az Adriáig nyúlna. A kijelen­tés akkor hangzott el, amikor a nem éppen szilárdan álló boszniai muzulmán-horvát föderációnak maximális támogatásra lett volna szüksége. A hetvenedik életévén túl levő Tuđman úgy vonul be a horvát történelembe, mint aki az ország legnagyobb részét „kivezet­te” abból a jugoszláv föderációból, amelyben a szerbek domináltak. Ezzel azonban úgy tűnik, nem egé­szen elégedett, még mielőtt meg­halna, szeretné visszaszerezni Kra­jinát is - írja a brit kommentátor. (D.) NEMZETKÖZI FIGYELŐ Milosevic kezében a megoldás kulcsa? Sem Zágráb, sem Knin nem örül a krajinai rendezési tervnek­­ Egy esetleges belgrádi beintés előmozdíthatja elfogadását Magyar Szó A császári pár Kobéban Fokozatosan megnyugszik a talaj Nyugat-Japánban Akihito japán császár és Micsiko c­sászárné tegnap ellátogatott Kobéba, megtekintették több mint 270 000 polgár ideiglenes szálláshelyét. Vala­mennyien a január 11-ei katasztrofális földrengésben maradtak hajlék nél­kül. A császári pár látogatását úgy ér­telmezték, mint a kormány serkenté­sét, hogy gyorsított ütemben nyújtson segítséget a rászorulóknak. Az elemi csapás sújtotta vidékről készült műholdfelvételeket a hadse­reg a jövőben nemcsak a vezérkarnak, hanem a miniszterelnöknek is eljut­tatja. Az előbbi intézkedést a legutób­bi földrengés után hozták meg, amely több mint 5000 emberéletet elraga­dott. A kormány azért kényszerült több határozat meghozatalára, mert a par­lament és a közvélemény erélyesen bí­rálta, mivel lassan reagált a katasztró­fára, és sokan úgy vélik, a kabinetet felelősség terheli az ilyen nagyszámú áldozat miatt. A kormány legsúlyosabb vétke­ként azt emlegetik, hogy nem áll kap­csolatban a hadsereg parancsnoksá­gával, amely azonnal betekintést nyert a katasztrófa méreteibe. Az in­formációkat azonban nem továbbítot­ták a kormányfőnek, aki esetleg meg­felelőbb lépéseket tehetett volna. Tovább tart a romok eltakarítása Kobéban több mint 500 hektár terüle­ten, amelyet teljesen megsemmisített a földrengés és a később kitört tűz. Eddig 5096 holttestet találtak. Egyes becslések szerint az áldozatok száma 5400-ra tehető. Fokozatosan megnyugszik a talaj is, s ezért egyre nagyobb figyelmet fordítanak az élet normalizálására. Az építészeti szakértők az eddigi tapasztalatoktól eltérő felismerésekre jutottak, megállapították például, hogy a Richter-skála szerint több mint 7 fokos erejű földrengésben biztosabbnak bizonyultak a hidak és az autóutak a­céltartó oszlopai a vasbetonnál. E tapasztalat igen hasznos lehet, hogy földrengésta­­nilag biztonságosabb létesítmé­nyeket készítsenek. (Tanjug)­ mmmmm Hajlék nélkül maradtak (Reuter tele fotó) 1995. február 1., szerda A MINI­ÖSSZEKÖTŐK MEDDŐ KÍSÉRLETE A Z-4 és a többiek Az Európai Közösségben felélén­kült az arra irányuló munka, amely­nek célja gyorsított ütemben építeni az Európai Uniót és intézmény­­rendszerét. Ehhez nagyban hozzájá­rult az Európa Tanács megválasztá­sa, mert az Unió kormányaként el­ősegítheti a nemzetközi problémák rendezését, egyebek között a válság­­övezetek felszámolását is. Ez annál fontosabb, mert az új világrend ér­telmében az Óvilágra sajátos felelős­ség hárul a területén levő országok belső és egymás közötti problémái­nak rendezésében. Az utóbbi hetekben tehát kedve­ző jelként könyvelhette el a közös­ség, hogy a legsúlyosabb kérdések­ben is előrelépés történt, mindene­kelőtt a tagállamok és külső szövet­ségeseik, az Egyesült Államok és az Orosz Föderáció egyértelmű támo­gatásával és beleegyezésével. Erre az egyik példa az egykori Jugoszlávia területén kialakult háborús helyzet rendezésére tett közös próbálkozá­sok látszólagos sikere volt. Azzal, hogy az Egyesült Államok közvetle­nül is bekapcsolódott a politikai ren­dezésbe, lehetőség nyílt arra, hogy a Boszniában és Horvátországban egymással szemben álló felek a konfrontálódás helyett a megállapo­dásos, politikai rendezés útjára tér­jenek. Ennek tudatában lehangoló az öt országból álló összekötő csoport boszniai tárgyalásainak kudarca. Mint tudjuk, a palei vezetés nem fo­gadta el az összekötő csoport béke­tervét, ami azzal fenyeget, hogy újra föllángolnak a harcok és vége sza­kad a nagy nehézségek árán létre­hozott négy hónapos fegyvernyug­vásnak is. Alain Juppé francia kül­ügyminiszter igyekezett óvatos de­rűlátásra ösztönözni a közvéle­ményt, mondván, hogy csak meg­torpanásról, lélegzetvételnyi szünet­ről van szó, és a megbeszélések foly­tatódnak majd. Félő azonban, hogy azok az erők, amelyek amúgy is hát­ráltatni kívánják a boszniai politikai rendezés ügyét, vérszemet kapnak, és a háborús változat elfogadására sarkallják a szemben álló feleket, de saját közvéleményüket is. Ilyen pró­bálkozások várhatók az amerikai legfelsőbb törvényhozási testületben is, mert a kongresszus és a szenátus néhány képviselője korábban is a le­gerélyesebb akár katonai intézkedé­seket is követelt a boszniai hadakozó felek, mindenekelőtt az ottani szer­­bek ellen. Ha ez megtörténik, félő, hogy az értelmetlen hadviselés to­vább szedi áldozatait, de most már nemcsak otthon, hanem szélesebb körben is. Az egykori Jugoszlávia utódálla­mainak belső problémáit tetézi a horvátországi belviszonyok rende­zésében előállt patthelyzet is. Az úgynevezett mini összekötő csoport, amelynek tagja az Egyesült Álla­mok, Oroszország, az ENSZ és az Európai Unió képviselői, beterjesz­­tette megoldási javaslatát a zágrábi és a knini kormányhoz. Az elképze­lés szerint a horvátországi szerbek teljes kulturális és politikai autonó­miát kapnak a horvát állam kereté­ben, saját rendőrséggel és admi­nisztrációval, de el kell fogadniuk a tényt, hogy ezeket a jogokat csakis a nemzetközileg elismert Horvátor­szág határain belül gyakorolhatják. Sem Zágráb, sem Knin nincs meg­elégedve ezzel a tervvel, olyannyira, hogy a szerbek vezetősége olvasatla­­nul visszautasította, mondván, hogy mindaddig nem készek az érdemi tárgyalásokra, amíg Horvátország meg nem másítja döntését, misze­rint fölmondja a vendéglátást az ENSZ békeerőinek. Zágráb is vona­kodik a határozott állásfoglalástól, mert nem lát politikai garanciát arra az eshetőségre sem, ha Knin kedve­zően nyilatkozna. Megtörténhet te­hát, hogy a két politikai ellenlábas között helyreállt gazdasági kapcso­latok révén beindult rendezési fo­lyamat megtorpan. Ez persze nem­csak Horvátországot, hanem a kör­nyező térségeket is sújtaná, mert még jobban lelassítaná a Horvátor­szág és Szerbia közötti viszonyok rendezését. A boszniai válság nyo­mán Jugoszláviában is belső politi­kai, esetleg nemzeti feszültséget idézhet elő. Pedig e régió minden meg nem értés, ellenségeskedés da­cára egymásra utalt tényezőinek sem felel meg a torzsalkodás, még kevésbé a legrosszabb, a háborús változat. Amikor tehát a tartós rendezés módozatairól tárgyalunk, figyelem­be kell venni a tényleges saját érde­keket, amelyek bizonyára nem táp­lálkozhatnak a gyűlöletből, és ugyanakkor a szélesebb körű nem­zetközi szükségleteket, amelyek bé­kés politikai rendezést követelnek. Enélkül sem együtt, sem külön-kü­­lön nem térhetünk vissza az európai és a nemzetközi közösségbe, leg­alábbis nem egyenrangú és tekinté­lyes partnerként. JAKOBSZ István Boszniai menekültek fegyveres kiképzésével foglalkoztak Iszlám fundamentalistákat utasítottak ki Macedóniából (Szkopjei tudósítónktól) Jól értesült körökben már napok óta emlegették, hogy ázsiai és afrikai országokból érkezett és Macedóniá­ban tevékenykedő muzulmánokat toloncoltak ki az országból, többnek közülük többféle útlevele is volt. Az „elmúlt napokban” 9 ország 17 ál­lampolgárát zsuppolták ki az ország kelet kapuján Deve Bairnál, akik a szaúdi székhelyű El Haramoin és Iszlám Vakuf humanitárius szerve­zetek nevében Szkopjéban, Kuma­­novón, Tetovóban és Goszdvárban tevékenykedtek. Ezek az iráni, iraki, egyiptomi, jordániai, szíriai, palesztínai, afga­nisztáni, szudáni és gaboni jóté­konysági misszionáriusok tulajdon­képpen iszlám fundamentalisták voltak, akiknél a házkutatás alkal­mával kevés humanitárius segély­nek beillő anyagot, ezen felül nagy mennyiségű vallási tankönyvet, a Korán több mint 100 példányát, ér­vényes, kitöltetlen útleveleket, pénzt, kifizetett és kifizetetten szám­lákat találtak. Habár a rendőrségi jelentés igen rövid és nem szolgál bővebb infor­mációkkal, a velük kontaktáló hu­manitárius szervezetek tagjaitól annyit lehetett megtudni, hogy e két dzsiddai szervezet tagjai főleg a boszniai muzulmán menekültek tá­borában és a magánlakásokban meghúzódó menekültekkel foglal­koztak, és közülük mintegy 1000-et kiképezve és felfegyverezve vissza­juttattak Boszniába. A macedón rendőrség az elmúlt hat hónap alatt 2278 személyt kiuta­sított, közülük mintegy 700-at kito­loncoltak. Ezek a személyek főleg Albániából, a JSZK-ból, Bulgáriá­ból, Romániából, Oroszországból és Ukrajnából jöttek ide és engedély nélkül az országban maradtak. Az iszlám fundamentalisták tevékeny­ségének felgöngyölítése még folya­matban van, mert állítólag szoros kapcsolatban voltak a Calabriában (Olaszország) működő iszlám hu­manitárius központtal. SZEGEDI Mária

Next