Magyar Szó, 1995. február (52. évfolyam, 25-48. szám)
1995-02-01 / 25. szám
2 KÜLPOLITIKA Ma is angol lapból idézünk, lévén hogy a brit lapok rendkívül nagy teret szentelnek a szerb-horvát viszony legújabb fejleményeinek. Emma Daily, a The Independent zágrábi tudósítója azt írja, hogy az úgynevezett zágrábi négyek javaslata előirányozza egy a boszniai határ térségében L alakban húzódó teljesen kompakt szerb autonóm terület létrehozását. Ezen a területen a szerbek szednék az adót, saját rendőrségük és oktatásuk lenne, az ő ellemzésük alatt lenne az idegenforgalom, a lakáspolitika, a közhivatalok és hasonlók, miközben a zágrábi kormány illetékességébe tartozna a külügyek irányítása, a honvédelem, a kereskedelem, a forgalom és a távközlés. Javasolják továbbá egy, a horvát nemzeti fizetőeszközzel párhuzamosan létező horvátországi szerb nemzeti valuta bevezetését is. Horvátország egész területén érvényes lenne, valahogy úgy, mint a skót font az Egyesült Királyságban. Krajinát demilitarizálnák, a Bosznia-Hercegovina felé eső határszakaszt ENSZ-csapatok ellenőriznék vagy a Horvát Köztársaság hadserege. A helyi rendőrség összetétele tükrözné a lakosság háború előtti etnikai összetételét. A Horvát Hadsereg kizárólag Krajina elnökének hívására léphetné át a krajinai határt. A két ENSZ-védnökség és szerb megszállás alatt levő terület - amelyben a horvátok a háború előtt többségben voltak -, amelyeket közvetlen horvát közigazgatás alá kell vonni, még legalább öt évig ENSZ-adminisztráció alatt maradnak. Demilitarizálnák őket, a falvak és városok, amelyekben a háború előtt a szerbek voltak többségben, jogot formálhatnának maguknak az autonómiára. Zágrábnak szigorúan tiszteletben kellene tartania az emberi jogokat, egyértelműen szavatolni a szerbek és más nemzeti kisebbségek biztonságát. Horvátország új alkotmánybíróságában külországi állampolgárságú bírók is helyet kapnának. A terv azt is előirányozza, hogy a lakosság bizonyos kategóriái kettős állampolgársággal rendelkezhetnek. Horvát állampolgárok lennének, de egyben honpolgárai az ószláv Szövetségi Köztársaságis. Kommentárt fűzve a javaslathoz Emma Daily megállapítja: Nem valószínű, hogy akár az egyik fél is az örömtől repesve veszi tudomásul a terv tételeit. Noha Horvátország visszaszerezné az ellenőrzést a két úgynevezett rószaszín övezet (UNPA-zóna) fölött, amelyek most az úgynevezett Krajinai Szerb Köztársaság területén belül helyezkednek el, ennek fejében el kellene fogadnia azt, hogy a szerbek rendkívül nagyfokú autonómiával rendelkezzenek. S míg a zágrábi vezetés ezt a krajinai szerbek viszonylatában le is nyelné, viszolyogva gondol arra, hogy hasonló jogokat adjon az ország más „csökönyös” régióinak, mint például Isztriának. Másrészt, ami a krajinai szerbeket illeti, ők viszonylag elégedettek a satus quóval. Meggyőződésük, hogy az ország mostani gyakorlati felosztását egy napon papíron is szentesítik. Úgy tűnik - véli a kommentátor -, hogy a megoldás kulcsa Miloševic kezében van. Ha támogatásáról biztosítja a tervet, akkor jelzést ad a horvátországi szerbeknek, hogy tegyék ugyanezt. A zágrábi kormány pozíciója ennek eredményeként megerősödne. Ha azonban elutasítja, a krajinai szerbek a lépésből csak azt értelmezhetik, hogy további harcukhoz számíthatnak belgrádi támogatásra. Ugyanennek a szerzőnek a tollából önálló kommentár is napvilágot látott a brit újság hasábjain. Címe: Tudman kockázatos játéka a Krajináért. A horvát vezetőség türelmetlen amiatt, hogy a szerbek által megszállt területek reintegrálódása csigalassúsággal halad. Fél attól, hogy az idő konzerválja a kialakult, Horvátország számára kedvezőtlen helyzetet, Tuđman ezért a szerbek arcába vágta a kesztyűt. Sőt, nemcsak az övékébe, hanem az egész világ tudomására hozta, hogy elégedetlen azzal, ami történik. Az ENSZ- erők kivonulása után a háború elkerülhetetlennek tűnik. S ami még ennél is nagyobb veszélyt hordoz magában, ez a háború már nem csupán a horvátországi szerbek és horvátok között dúlna, mint néhány évvel ezelőtt, hanem bekapcsolódnának a boszniai szerbek, Szerbia, sőt Bosznia-Hercegovina is, mi több, az Egyesült Államok, Oroszország, Görögország, Törökország és mindenki más, aki csak úgy érezné, hogy érdekelt a nagy balkáni akcióban. Világos, szögezi le a kommentátor, hogy Horvátország önpusztító irányba halad, ha kitart elhatározása mellett. Hiszen való igaz, hogy területének egyharmadát elvesztette, az ország az 1991-től napjainkig terjedő időszakban viszonylag jó gazdasági eredményeket tud felmutatni. Zágráb például sokkalta sikeresebb város a szankciók által sújtott Belgrádnál. A horvát főváros elegáns üzletek, rendezett utcák, zsongó kávéházak, bárok és éttermek városa. Ha az ember logikusan gondolkodik, akkor arra a következtetésre jut, hogy a újjászervezett horvát hadsereg bizonyára könnyen zsebbe tenné a krajinai szerbeket, de legalább arra kényszerítené őket, hogy visszavonuljanak a hegyekbe partizánkodni. Ez így igaz, de a horvátok aligha vehetnék fel a küzdelmet a győzelem reményében azzal a hadi potenciállal, amellyel Krajina, Szerbia és a boszniai szerbek együttesen rendelkeznek. A találgatások ezért a lehetséges kiegyezést, egy szerb-horvát alkut helyeznek előtérbe Tudman és Milošević között, aki egyébként az első szerb-horvát háborút kirobbantotta. Milošević azonban néhányszor lóvá tette Tuđmant, amiből az a következtetés is adódik, hogy Tuđman veszélyes játékba kezdett. Ha Tuđman győzni akar, akkor szüksége van sziklaszilárd ígéretre, hogy Szerbia nem interveniál a háborúban vagy pedig arra, hogy Amerika egyértelműen a pártját fogja és gyakorlatilag is mellé áll. Eddig egyiknek sincs semmilyen kézzelfogaható jele. De miközben a szerbek makacskodásának következtében a nemzetközi összekötő csoport boszniai béketerve lassan, de biztosan összeomlik, addig annak szinte biztos jelei vannak, hogy Tuđman újraálmodja Boszniának a szerbek és horvátok közötti felosztásával kapcsolatos álmait. Nemrégiben élesen kirohant a túlnyomórészt muzulmánokból álló boszniai kormány ellen, mondván, hogy Szarajevó iszlám köztársaságot akar életre hívni, amelynek területe egészen az Adriáig nyúlna. A kijelentés akkor hangzott el, amikor a nem éppen szilárdan álló boszniai muzulmán-horvát föderációnak maximális támogatásra lett volna szüksége. A hetvenedik életévén túl levő Tuđman úgy vonul be a horvát történelembe, mint aki az ország legnagyobb részét „kivezette” abból a jugoszláv föderációból, amelyben a szerbek domináltak. Ezzel azonban úgy tűnik, nem egészen elégedett, még mielőtt meghalna, szeretné visszaszerezni Krajinát is - írja a brit kommentátor. (D.) NEMZETKÖZI FIGYELŐ Milosevic kezében a megoldás kulcsa? Sem Zágráb, sem Knin nem örül a krajinai rendezési tervnek Egy esetleges belgrádi beintés előmozdíthatja elfogadását Magyar Szó A császári pár Kobéban Fokozatosan megnyugszik a talaj Nyugat-Japánban Akihito japán császár és Micsiko császárné tegnap ellátogatott Kobéba, megtekintették több mint 270 000 polgár ideiglenes szálláshelyét. Valamennyien a január 11-ei katasztrofális földrengésben maradtak hajlék nélkül. A császári pár látogatását úgy értelmezték, mint a kormány serkentését, hogy gyorsított ütemben nyújtson segítséget a rászorulóknak. Az elemi csapás sújtotta vidékről készült műholdfelvételeket a hadsereg a jövőben nemcsak a vezérkarnak, hanem a miniszterelnöknek is eljuttatja. Az előbbi intézkedést a legutóbbi földrengés után hozták meg, amely több mint 5000 emberéletet elragadott. A kormány azért kényszerült több határozat meghozatalára, mert a parlament és a közvélemény erélyesen bírálta, mivel lassan reagált a katasztrófára, és sokan úgy vélik, a kabinetet felelősség terheli az ilyen nagyszámú áldozat miatt. A kormány legsúlyosabb vétkeként azt emlegetik, hogy nem áll kapcsolatban a hadsereg parancsnokságával, amely azonnal betekintést nyert a katasztrófa méreteibe. Az információkat azonban nem továbbították a kormányfőnek, aki esetleg megfelelőbb lépéseket tehetett volna. Tovább tart a romok eltakarítása Kobéban több mint 500 hektár területen, amelyet teljesen megsemmisített a földrengés és a később kitört tűz. Eddig 5096 holttestet találtak. Egyes becslések szerint az áldozatok száma 5400-ra tehető. Fokozatosan megnyugszik a talaj is, s ezért egyre nagyobb figyelmet fordítanak az élet normalizálására. Az építészeti szakértők az eddigi tapasztalatoktól eltérő felismerésekre jutottak, megállapították például, hogy a Richter-skála szerint több mint 7 fokos erejű földrengésben biztosabbnak bizonyultak a hidak és az autóutak acéltartó oszlopai a vasbetonnál. E tapasztalat igen hasznos lehet, hogy földrengéstanilag biztonságosabb létesítményeket készítsenek. (Tanjug) mmmmm Hajlék nélkül maradtak (Reuter tele fotó) 1995. február 1., szerda A MINIÖSSZEKÖTŐK MEDDŐ KÍSÉRLETE A Z-4 és a többiek Az Európai Közösségben felélénkült az arra irányuló munka, amelynek célja gyorsított ütemben építeni az Európai Uniót és intézményrendszerét. Ehhez nagyban hozzájárult az Európa Tanács megválasztása, mert az Unió kormányaként elősegítheti a nemzetközi problémák rendezését, egyebek között a válságövezetek felszámolását is. Ez annál fontosabb, mert az új világrend értelmében az Óvilágra sajátos felelősség hárul a területén levő országok belső és egymás közötti problémáinak rendezésében. Az utóbbi hetekben tehát kedvező jelként könyvelhette el a közösség, hogy a legsúlyosabb kérdésekben is előrelépés történt, mindenekelőtt a tagállamok és külső szövetségeseik, az Egyesült Államok és az Orosz Föderáció egyértelmű támogatásával és beleegyezésével. Erre az egyik példa az egykori Jugoszlávia területén kialakult háborús helyzet rendezésére tett közös próbálkozások látszólagos sikere volt. Azzal, hogy az Egyesült Államok közvetlenül is bekapcsolódott a politikai rendezésbe, lehetőség nyílt arra, hogy a Boszniában és Horvátországban egymással szemben álló felek a konfrontálódás helyett a megállapodásos, politikai rendezés útjára térjenek. Ennek tudatában lehangoló az öt országból álló összekötő csoport boszniai tárgyalásainak kudarca. Mint tudjuk, a palei vezetés nem fogadta el az összekötő csoport béketervét, ami azzal fenyeget, hogy újra föllángolnak a harcok és vége szakad a nagy nehézségek árán létrehozott négy hónapos fegyvernyugvásnak is. Alain Juppé francia külügyminiszter igyekezett óvatos derűlátásra ösztönözni a közvéleményt, mondván, hogy csak megtorpanásról, lélegzetvételnyi szünetről van szó, és a megbeszélések folytatódnak majd. Félő azonban, hogy azok az erők, amelyek amúgy is hátráltatni kívánják a boszniai politikai rendezés ügyét, vérszemet kapnak, és a háborús változat elfogadására sarkallják a szemben álló feleket, de saját közvéleményüket is. Ilyen próbálkozások várhatók az amerikai legfelsőbb törvényhozási testületben is, mert a kongresszus és a szenátus néhány képviselője korábban is a legerélyesebb akár katonai intézkedéseket is követelt a boszniai hadakozó felek, mindenekelőtt az ottani szerbek ellen. Ha ez megtörténik, félő, hogy az értelmetlen hadviselés tovább szedi áldozatait, de most már nemcsak otthon, hanem szélesebb körben is. Az egykori Jugoszlávia utódállamainak belső problémáit tetézi a horvátországi belviszonyok rendezésében előállt patthelyzet is. Az úgynevezett mini összekötő csoport, amelynek tagja az Egyesült Államok, Oroszország, az ENSZ és az Európai Unió képviselői, beterjesztette megoldási javaslatát a zágrábi és a knini kormányhoz. Az elképzelés szerint a horvátországi szerbek teljes kulturális és politikai autonómiát kapnak a horvát állam keretében, saját rendőrséggel és adminisztrációval, de el kell fogadniuk a tényt, hogy ezeket a jogokat csakis a nemzetközileg elismert Horvátország határain belül gyakorolhatják. Sem Zágráb, sem Knin nincs megelégedve ezzel a tervvel, olyannyira, hogy a szerbek vezetősége olvasatlanul visszautasította, mondván, hogy mindaddig nem készek az érdemi tárgyalásokra, amíg Horvátország meg nem másítja döntését, miszerint fölmondja a vendéglátást az ENSZ békeerőinek. Zágráb is vonakodik a határozott állásfoglalástól, mert nem lát politikai garanciát arra az eshetőségre sem, ha Knin kedvezően nyilatkozna. Megtörténhet tehát, hogy a két politikai ellenlábas között helyreállt gazdasági kapcsolatok révén beindult rendezési folyamat megtorpan. Ez persze nemcsak Horvátországot, hanem a környező térségeket is sújtaná, mert még jobban lelassítaná a Horvátország és Szerbia közötti viszonyok rendezését. A boszniai válság nyomán Jugoszláviában is belső politikai, esetleg nemzeti feszültséget idézhet elő. Pedig e régió minden meg nem értés, ellenségeskedés dacára egymásra utalt tényezőinek sem felel meg a torzsalkodás, még kevésbé a legrosszabb, a háborús változat. Amikor tehát a tartós rendezés módozatairól tárgyalunk, figyelembe kell venni a tényleges saját érdekeket, amelyek bizonyára nem táplálkozhatnak a gyűlöletből, és ugyanakkor a szélesebb körű nemzetközi szükségleteket, amelyek békés politikai rendezést követelnek. Enélkül sem együtt, sem külön-külön nem térhetünk vissza az európai és a nemzetközi közösségbe, legalábbis nem egyenrangú és tekintélyes partnerként. JAKOBSZ István Boszniai menekültek fegyveres kiképzésével foglalkoztak Iszlám fundamentalistákat utasítottak ki Macedóniából (Szkopjei tudósítónktól) Jól értesült körökben már napok óta emlegették, hogy ázsiai és afrikai országokból érkezett és Macedóniában tevékenykedő muzulmánokat toloncoltak ki az országból, többnek közülük többféle útlevele is volt. Az „elmúlt napokban” 9 ország 17 állampolgárát zsuppolták ki az ország kelet kapuján Deve Bairnál, akik a szaúdi székhelyű El Haramoin és Iszlám Vakuf humanitárius szervezetek nevében Szkopjéban, Kumanovón, Tetovóban és Goszdvárban tevékenykedtek. Ezek az iráni, iraki, egyiptomi, jordániai, szíriai, palesztínai, afganisztáni, szudáni és gaboni jótékonysági misszionáriusok tulajdonképpen iszlám fundamentalisták voltak, akiknél a házkutatás alkalmával kevés humanitárius segélynek beillő anyagot, ezen felül nagy mennyiségű vallási tankönyvet, a Korán több mint 100 példányát, érvényes, kitöltetlen útleveleket, pénzt, kifizetett és kifizetetten számlákat találtak. Habár a rendőrségi jelentés igen rövid és nem szolgál bővebb információkkal, a velük kontaktáló humanitárius szervezetek tagjaitól annyit lehetett megtudni, hogy e két dzsiddai szervezet tagjai főleg a boszniai muzulmán menekültek táborában és a magánlakásokban meghúzódó menekültekkel foglalkoztak, és közülük mintegy 1000-et kiképezve és felfegyverezve visszajuttattak Boszniába. A macedón rendőrség az elmúlt hat hónap alatt 2278 személyt kiutasított, közülük mintegy 700-at kitoloncoltak. Ezek a személyek főleg Albániából, a JSZK-ból, Bulgáriából, Romániából, Oroszországból és Ukrajnából jöttek ide és engedély nélkül az országban maradtak. Az iszlám fundamentalisták tevékenységének felgöngyölítése még folyamatban van, mert állítólag szoros kapcsolatban voltak a Calabriában (Olaszország) működő iszlám humanitárius központtal. SZEGEDI Mária