Magyar Szó, 1995. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1995-04-02 / 77. szám

12 UNALOMŰZŐ KOS - Ne féljen a világtól, és főként ne gondolja azt, hogy pályá­ja hanyatlóban van. Vannak jó le­hetőségei, csak épp figyelmesebb­nek kellene lennie. Kissé kényel­mes, így elszalaszthatja a legjobb al­kalmat. BIKA — Feledje el kalandos el­képzeléseit, ha ezeket követi, csaló­dások érhetik. Veszélyt jelent az, ha kritikátlanul fogadja a környezetét Nézzen a dolgok mélyére, ismerje fel ellenségeit, akik ezúttal is rajon­góknak álcázzák magukat. IKREK - Keményen küzd azért, hogy minél magasabb társa­dalmi polcra kerüljön. Törekvése nem sikertelen, és csak később veszi észre, hogy ez a polc csak részben dicsőség, egyébként pedig szomorú rabság. Ne lázadjon, ön akarta ezt a helyzetet. RÁK - Rendkívül harcias, és eb­ből még előnyök is származhatnak. Ismét­etlen területeket kell meghó­dítania, így üdvözlendő mostani merészsége. Átmenetileg sikertelen is lehet, ettől ne essen pánikba, bíz­zon barátaiban. OROSZLÁN - Jelentős ered­ményeket érhet el, ha főként szelle­mi téren nyomul előre. Ne bocsát­kozzék pitiáner pozícióharcokba, ez nem méltó önhöz. Fogadja el a munkatársak segítségét. Nem baj, ha egy kicsit tartanak öntől. SZŰZ - Időnként zavarban van, amikor üzleti partnerekkel tárgyal. Hátrányos lehet ez a félénkség, mert a külvilág azt hiheti, hogy nem elég magabiztos. Ingyen tehát türelmes és kérlelhetetlen, ha tár­gyalásokra kerül sor. MÉRLEG - Kedves és csapongó mostanában. Ezért ne legyen lekiis­­meret-furdalása. Szoktassa rá kör­nyezetét az alkalmazkodásra. Nem árt, ha olykor szigorú. Érvényesítse akaratát, de közben legyen mindig udvarias és a lehetőségekhez mér­ten szeretetre méltó. SKORPIÓ - Úgy érzi, végre el­ismerik szívós munkálkodását. Az­tán hirtelen kiderül, hogy ellensé­gei elevenebbek, mint valaha. Sok felszínes támadás éri, ne törődjön ezekkel, mert a legkisebb mérték­ben sem érintik hivatásbeli előme­netelét. NYILAS - A nagy összefüggé­sek valahogy nincsenek rendben, de emiatt kár izgulnia. Koncentrál­jon a hétköznapokra, mert a nagy, átfogó problémákat e pillanatban úgysem tudja megoldani. Élvezze a pilanatnyi munkahelyi elismerése­ket, ne aggódjon a holnapért. BAK - Minden beszélgetésnek, napi érintkezésnek fokozott jelen­tőséget tulajdonít. Minden szót megjegyez, és ezzel igencsak meg­nehezíti helyzetét. Alkalmi barátai sokkal több könnyedséget várnak öntől. Ez nem az életreszóló kötő­dések ideje. VÍZÖNTŐ - Intellektuálisan jó passzban van, használja ki tehát ezt az időszakot. Szabaduljon meg előí­téleteitől, és főként ne ragaszkod­jon korábbi meggyőződéséhez. Le­het, hogy véleménye már korábban sem volt megalapozott. Ne féljen a változásoktól. HALAK — Szomorkodik, bár er­re nincs valóságos oka. Csak az a baj, hogy ezúttal sem képes tisztán látni a reális lehetőségeket. Néha túl kicsinynek képzeli magát, min­dent elfogad, és közben legbelül lá­zad. De nyíltan ezt sem meri vállal­ni. Legyen bátrabb, nyitottabb, mint eddig. 996. feladvány Pajor András Sakkétet, 1992. Világos: Ka7, Bb4, Be5, Fgi, Fid, gy: c6, d5, f4, f6 (9) Sötét: Kd­5, gy: c7, f7 (3) Matt két lépésben. A 995. számú feladvány megfej­tése: 1. h3 1ü, c3 2. h4, Kh2 3. h5, gh­ 4. gu­, h4 5. g7, h3 6. g8­, és vi­lágos nyer. Nadine Trevor igen korán, kisgyermek korában maradt árva. Elsős elemista volt, amikor a szüleit elvesztette. Előbb az őt ra­jongásig szerető édesapját, akinek ő volt a mindene, a szeme fénye. Majd néhány hó­nappal később ágynak esett az édesanyja. Néhány hétig odahaza betegeskedett, de amikor súlyosra fordult az állapota, beszál­lították a kórházba, s harmadnap meghalt. A kislány szerette a szüleit, érzelmeit fő­leg az édesanyja iránt mutatta ki, aki — amíg tehette - nagy gonddal nevelte. Amikor az orvos kezdett járni a házuk­ba, feltette az anyukájának a kérdést: - Jaj, mi lesz velem, ha te is itthagysz? - Erre ne is gondolj, kislányom. Ha kell, bevisznek a kórházba, kigyógyítanak... A kis Nadine-nek csak az apja testvére révén voltak rokonai. Ezen az egy nagybá­csin, az ő feleségén és két lányukon kívül senkit sem tarthatott rokonnak. Ez a nagy­bácsi még azon a napon, amelyen Nadine anyját beszállították a kórházba, el akarta vinni magához, a szomszédos kisvárosba. Nadine inkább a szomszédokat választotta, így legalább naponta elmehet a kórházba és ott lehet a súlyos beteg anyja közelében. Jobb volt neki a szomszédoknál, egy gyermektelen házaspárnál, mint a nagybácsinál, akinek két lánya amolyan eladósorban jutott. Ezek­nek egész nap máson sem járt az eszük, mint a találkákon, zsúrokon, bálákon... Az orvosok is hitegették, marasztalták Nadinét. Azzal biztatták, hogy csak kivizs­gálás végett vitték a kórházba az anyját. Talán csak néhány napra­­ mondogatták neki azután hazaengedik. Addig ő ott szeretne lenni a szomszé­doknál, azok már megbeszélték Nadine nagybácsijával, hogy egy-két hétre szívesen vállalják. Elmúlt az egyik hét, majd a másik is. Nadine mindhiába várta haza az anyját. Gyerekésszel is rájött arra, hogy az orvosok ígéreteinek nem kell mindig hinni Szomorú igazolását kapta ennek a gya­nújának az egyik elkövetkező napon: végre vele is közölték, hogy az orvosok késve avatkoztak be. Az ő drága édesanyja meg­halt. Nem közölték vele, azt majd csak évek múlva tudta meg, hogy rákbetegségben. És ekkor nem maradt más választása: el kellett hagynia szépen és kényelmesen be­rendezett hétemeletes szülői házát és át kel­lett költöznie a szomszédos városkába, a nagybácsijához. Ott pedig elkezdődött életének az a kí­nos, sok szenvedéssel járó szakasza, amely - még emlékszik rá, az anyja mesélte - egy agyondolgoztatott, mindenben háttérbe szo­ruló Hamupipőkének jár ki. Az anyukája volt az, aki meséket mon­dott el neki. Az utolsó mese éppen a Ha­mupipőkéről szólt. Arról a szerencsétlen kislányról, akit - a többi gyerekkel szemben - méltatlanul mellőztek. Sokat dolgoztat­ták, de csak morzsák jutottak neki. Közben szegényesen öltöztették is. Nadine úgy érezte, hogy a mesét nem hallhatta végig, mert amikor az anyja vég­telen szenvedéseiről mesélt, ő elaludt, más­­nap reggel pedig már nem volt, aki a mesét folytatta volna. Korán reggel már ott volt a ház előtt az elsősegélynyújtás autója. Be­vitték az anyját a kórházba. Sokszor kérdezte Nadine önmagától: le­hetséges-e az, hogy itt vége lenne a mesé­nek. Higgye-e el, hogy Hamupipőkének so­sem fésülik ki szépen a borzas haját ? Hogy sosem adnak rá egy új ruhát ? Hogy min­dig csak azokat veheti fel, amelyeket - és itt teljes egészében önmagára vonatkoztatta a mesét - az unokanővérei viseltek sok évvel korábban? Mindig ezek a fájdalmakat okozó gon­dolatok motoszkáltak a fejében. A tanítónőjét nem merte megkérdezni, hogy van-e valamilyen más vége a Hamu­pipőkér­ől szóló mesének. Különben senki­nek sem merte akkoriban megemlíteni ezt a mesét, mert akkor újabb ötletet adott volna ezzel azoknak, akik csak csúfolódtak vele. A Hamupipőke-som fájdalmait csak akkor érezte teljes súlyukban, amikor nagy­korúvá válva a nagybácsija, a nagynénije és a két, most már akár vénlányoknak is nevezhető unokanővére közös erővel, enge­­delmetlenséget ezúttal nem tűrve, aláírat­tak vele egy adásviteli szerződést. - írd alá, mert csak úgy válik érvényes­sé ez a szerződést - parancsolt rá a nagy­bácsija. Hiába kérdezte Nadine, hogy mit akar­nak eladni vagy megvenni az ő nevében, választ nem kapott. Csak egy futó pillan­tást vethetett, s megtudta, hogy az eladó ép­pen ő, az adás tárgya pedig bizonyára szü­leinek a nagy háza... Az eladás árát nem jegyezhette meg, sem a kifizetés módját. Később megtudta, hogy az egész idő alatt, több mint tíz évig abban a házban általában három, de néha öt család is la­kott albérletben. S azt is, hogy a havi lak­bérből ő vígan kifizethette volna akár egy minden kényelmet nyújtó diákinternátus számláit, beleértve két- három korrepetáló tanárnak járó honoráriumot — ha erre egyáltalán szükség lett volna. És közben a bankban is megnőtt volna a betétje. Akár­melyik internátus megbecsült növendéke le­­het­t volna... Nadine idegileg teljesen kikészült. Mi mást is láthatott volna örökké tartó háttér­be szorultságában, mint azt, hogy ő való­ban Hamupipőke sorsára jutott. A nagybácsi unszolására alá kellett vet­nie magát egy pszichiáteri vizsgálatnak. Az orvos megállapításai roppant lesújtóak vol­tak Nadine-re nézve. Az elmegyógyász azt tanácsolta Nadine nagybácsijának, aki mint mostohaapa is szerepelt, hogy az len­ne a legjobb, ha beleegyezését adná ahhoz, hogy az elmezavarodott lányt sürgősen be­utaltatná egy elmegyógyintézetbe. Úgy adta elő az egészet, mintha azt a legkisebb rész­letekig előre megbeszélte volna a nagybá­csival. Nadine nagybácsija pedig alig vár­ta, hogy megszabaduljon a szerinte néha értelmetlenségeket mormogó lánytól. Néhány nap múlva Nadine összecso­magolhatta a legszükségesebbet, amit ma­gával kellett vinnie, és még aznap este ott volt az Észak- Carolina-i Rocky Mount-i elmegyógyintézetben. — Csak ideiglenesen maradsz itt ná­lunk, ebben a gyógyintézetben. Reméljük, hogy kedélybetegségednek gyógyítási módja­­it hamarosan meghatározzuk. Ha javulás áll be, akkor időnként hazaengedünk egy­két napra, vagy többre, a legjobb esetben pedig véglegesen is - mondta Conrad Shriver, az intézet főorvosa. Nadine számára ez az elmegyógyintézet a szó szoros értelmében hamarosan az ő különleges főiskolájává vált. Voltak elegen az intézet páciensei között, akik csendes óráikban pártfogásukba vették. Külön-kü­­lön elmeséltették vele, milyen volt a gyer­mekkora. Az egyik közben elárulta neki,­­ hogy a Hamupipőkéről szóló mesék nem azonos módon fejeződnek be. Csak nyugod­jon meg, ne siettesse a dolgokat! Egy másik — az nyilván vegytant tanít­hatott beutalása előtt valamilyen egyetemi rangú tanintézetben - apránként megis­mertette a leghatásosabb, nyomot is alig hagyó mérgekkel. Egy harmadik - bár ez csak ritkán ju­tott normálisnak nevezhető állapotba, mert még ide, a gyógyintézetbe is sikeresen csem­pésztette be a konyakos fiaskókat - azzal biztatgatta, mire kell alapoznia abban a feljelentésében, amellyel bepereli a nagybá­csiját és egyben kéri a vele aláíratott adás­vételi szerződés semmissé tételét. Múltak az ívek. Az első háromban a nagybácsijának egész családja kihalt: a két leányt egy autóvezetésre képtelenné tett, kábítószer-élvező fiatalember vitte a halál­ba egy éles kanyarban. Utána a nagynéni következett, s végül a nagybácsi. Előbb azonban a nagybácsi elvesztette azt a bíró­sági pert, amelyet Nadine indított ellene. Szintén jól berendezett, 14 szobás házát kellett eladnia, hogy a kártérítést kifizethes­se. Nadine pedig véglegesen elhagyhatta az elmegyógyintézetet és feleségül ment a pert folytató egykori ügyvédbojtárhoz, aki azóta igen jól menő ügyvédi irodát vezet a virginiai Richmondban. PATRÍCIA HUTCHINSON Egy másmilyen Hamupipőke Magyar Szó 1995. április 2., vasárnap Ez is, az is kik a legnagyobbak? Kihirdették annak a százegy személynek a nevét, akit általában a leghatalmasabb em­bernek tartanak Hollywoodban. Az el­ső helyen az az úr áll, aki tavalyelőtt még a kilencvennyolcadik volt: John Mallone üzletember, a kábeltévé kirá­lya. A második Gerald Levin, a Time Warner cég igazgatója. Harmadik lett a „sztárcsináló” Michael Ovitz színész­­ügynökség-vezető. A negyedik he­lyen telekommunikációs cég vezetője végzett, és csak ötödik lett Rupert Murdoch, az újságkirály. Nő csak a ti­zenhetedik helyen található­­ Oprah Winfrey, az ismert riporter. Madon­na, aki tavaly még a „leghatalmasabb nő” volt ugyanezen a listán, most egyáltalán nem kerül rá. A hozzáértők szerint ezzel is láthatóvá vált a lecsú­szása, amit eddig titkolni próbált Szí­nész csak a tizennyolcadik és tizenki­lencedik helyen bukkan fel­­ az első Tom Cruise, a másik Kevin Costner. Jelzőrendszer siket vakoknak. Akit a természet oly kevéssé áldott meg, mint Philip Galgát, az angliai Dur­ham egyetemistáját, annak minden téren segítségre van szüksége. Galga se nem lát, se nem hall, de a szakem­berek addig törték a fejüket, míg megoldották, hogy tanulhasson. Most újabb akadállyal találta szemben ma­gát. Siker lévén nem hallja, ha csöng a telefon, vagy ha az ajtaján csönget­nek. Az pedig tragikus lehet, ha adott esetben a tűzriadót nem hallja meg. A felkért szakértők különleges rendszert dolgoztak ki a számára, ami más, ha­sonló helyzetben levő embernek is se­gíthet. Galga mostantól kezdve olyan kis készüléket hord a zsebében, amely rezgéssel, rázkódással reagál a telefon, a bejárati csengő és a tűzriadó jelzésé­re. A készülék mindhárom esetben egymástól jól megkülönböztethető rezgést bocsát ki.

Next