Magyar Szó, 1995. december (52. évfolyam, 279-303. szám)

1995-12-03 / 281. szám

G POLITIKAI ÉLET Magyar Szó A gonosztettekért nincs kollektív felelősség Alkalmi beszélgetés­ünk Draskovictyal, az íróval és politikussal az irodalomról, a napi politikáról és valóságunkról A péterrévei könyvtár megalapí­tásának 100. évfordulója alkalmából színvonalas irodalmi est volt nemrég a helyi közösség zsúfolásig megtelt dísztermében. A faluban élő vagy in­nen elszármazott írók, tollforgatók: Petar Stokic, Svetislav Travica, Zsol­nai János, dr. Páll Sándor és Lajber György mellett vendégként fellépett Németh István és Vuk Drašković író, ezenkívül elhangzott Dóró Sándor egyik verse is. Ő ugyancsak egy ideig ebben a faluban élt és alkotott. Az irodalmi est után beszélget­tünk Vuk Draskovictyal, az íróval és politikussal. ■ Engedje meg, hogy elsőként megkérdezzem, hogy került egy vaj­dasági vegyes lakosú falu könyvtá­rának százéves jubileuma alkalmá­ból rendezett ünnepségre? - Meghívtak és eljöttem. Fölkel­tette érdeklődésemet az, hogy lám, nekünk olyan idős falusi könyvtá­runk is van, mint amilyen idős a Tu­dományos Akadémiánk. Ebből ugye félreérthetetlenül látszik, hogy egy több kultúrájú közeg mennyire fej­lett volt, de az is, hogy most hol tar­tunk, és hova akartak vinni bennün­ket ebből a civilizált világból. Legyen ez múlt, és soha többé ne ismétlődjön meg. ■ Maradjunk még az irodalom­nál. Ön politikai téren igen elfoglalt ember, hogyan tud időt találni az írásra?­­ Annak „köszönhetően”, hogy politikai elveim miatt bezártak, sike­rült először magamban megfogal­maznom a Tábornok éjszakája című regényemet, amely nemrégiben je­lent meg. írni valószínűleg majd ak­kor tudok folyamatosabban, ha való­ra válik a politikai álmom, és Szerbia végre visszatér önmagához, Európa belép ebbe az országba is, és én végre szabad ember lehetek. Készíthetem a további könyveimet. Ámbár az is elő­fordulhat, hogy ismét börtönbe kell mennem ahhoz, hogy a következő könyvemet elkészítsem. ■ Mi a véleménye a mai szerb irodalomról? Megjelent-e mostaná­ban olyan könyv, ami tetszett ön­nek? -Anélkül, hogy részletes elemzés­be kezdenénk, úgy vélem, hogy nem látott napvilágot az a könyv, amit igencsak várok. A II. világháború­ban, amikor a szerb nép ellen annyi bestiális gonosztettet követtek el a Független Horvát Államban, jelent­kezett egy Ivan Goran Kovacić a Tö­megsírral, jelentkezett egy Nazor a Pravoszláv anyával, jelentkezett egy Skender Kulenovic a Stojanka, knežpoljei anya című művével. Nem tudom viszont, hogy bárki ilyen erő­teljes módon jelentkezett volna a szerb költők, írók közül, írva ezekről a gonosz időkről azzal a szándékkal, hogy megvédje lelkiismeretünket, népünk kultúráját, keresztény létét azoktól a gonosztettektől, amelyeket a nevében követtek el. Igaz, azt sem tudhatom, hogy a mostani, reméljük, már mólóban lévő gonosz időkben születik-e majd a muzulmánoknak egy újabb Skender Kulenovicuk, a horvátoknak egy újabb Ivan Goran Kovačićuk. Ez nagyon fontos, de en­gem a saját népem sorsa aggaszt, és azt szeretném, ha minél előbb egy szerb író, költő tollából olvashatnánk azoknak a szörnyűségeknek a mély­séges elítélését, amit egy kisebb cso­port követett el a szerbek nevében. Ha az Isten ad elég erőt és egész­séget, akkor következő regényem va­lószínűleg a Kés (Noé) II. lesz. ■ Váltsunk témát. Béke van, ami­ért ön is igen erőteljesen síkraszállt.­­ Nem, még nincs béke, de Isten­nek hála, a világ végre kimondta a következőket: BÉKÉRE VAGYTOK ÍTÉLVE. Remélem, hogy hamaro­san a nemzetközi erők, de mindenek­előtt az USA katonái véghezviszik mindazt, amiben megegyeztek, és gúzsba kötik mindazok kezét, akik félnek a békétől. ■ Van-e nyertese vagy vesztese ennek a háborúnak? - Ennek a háborúnak minden ol­dalon csak vesztesei vannak. A népek a vesztesek. Azok az ezrek és ezrek, akik most tömegsírokban porladnak, azok a testi és lelki nyomorékok, akik most otthon és hajlék nélkül bo­lyongnak, akiket a botcsinálta vezé­rek belekényszerítettek egy ilyen té­bolyba. ■ Kinek kell ítélkezni a bűnösök felett? -Az irodalmi est egy részében azt mondtam, hogy a végső ítéletet majd az irodalom mondja ki, mint aho­gyan a világtörténelemben már több­ször előfordult az ilyesmi. Ezzel vi­szont korántsem szeretném bátoríta­ni azokat, akik csúnyán bevérezték kezüket Felettük a bíróságoknak kell ítélkezniük Hágában vagy egyebütt, az számomra­ mellékes, de ítélkezni kell. Ezeknek az embereknek nincs joguk arra, hogy saját egyéni gonosz­tetteiket népük nyakába varrják. A gonosztettekért, a háborús bűnökért nincs kollektív felelősség, mindenki­nek ki kell fizetni saját cehjét. ■ Közismert Bosznia esetében az ön párducbőr tézise. Lát-e lehetősé­get arra, hogy ez a párducbőr ismét valóság legyen? - Hát, sajnos, ezt a párducot jól megnyúzták, de én mégis remélem, hogy az etnikai sokszínűség egyszer ismét valóság lesz Boszniában, Hor­vátországban is. Daytonban ugyanis egy mindennél fontosabb döntés is született, mégpedig az, hogy min­denkinek, akit elűztek otthonából, szavatolni kell, hogy ha kívánja, sza­badon visszatérhet, elfoglalhatja, il­letve újjáértheti azt. Jól tudom, hogy ez a visszatérés szörnyen fájdalmas és nehéz lesz. Az emberek minden bi­zonnyal először igyekeznek majd meggyőződni arról, hogy el van véve a fegyver azoktól, akik ezeket a ször­nyűségeket elkövették, hogy a pa­rancsnoki helyekről minden oldalon el vannak távolítva azok, akik vezeté­sével ezek a szörnyűségek végbe­mentek, akik kiadták a parancsot vagy más módon segítették elő az et­nikai tisztogatást. Úgy hiszem, két év nem telik bele, és a menekültek többsége visszatér. ■ Lát-e esélyt belpolitikai éle­tünk normalizálódására? - A külső zárlat feloldódott, most a belsőt kell föloldanunk. Ez alatt mindenekelőtt a még mindig nem egészen elfojtott nemzeti hisztériát értem, továbbá a múlt ideológiájának kísértését. A vörös és fekete szerbek­nek, akik valamennyien egy szerbel­lenes hagyományt képviselnek, vissza kell térniük a múltba, hogy Szerbia Európába léphessen, illetve hogy Európa szerves része legyen. Őszintén bevallom, hogy én nem tar­tok annyira ezektől a feketéktől. Nin­csenek sokan és gyökértelenek, de bizony félek a vörösöktől, mert rom­lottak. Most is a háború előtti gyö­nyörű időkről beszélnek, amikor még szerintük nem volt félelem, sem ellenzék, csak egypártrendszer. Attól tartok, hogy az emberek nagy része felül ezeknek az andalító meséknek. Mert, ugye, a rokkantak sem arról az időről álmodnak, amikor a gránát le­tépte lábukat, hanem arról, amikor még minden testrészük ép volt. Most a JEB propagandistái azoknak az embermillióknak, akik földönfutók­ká váltak, azt a társadalmi rendet kí­nálják fel, amelyik voltaképpen ilyenné tette őket. ■ Lát-e lehetőséget arra, hogy az ellenzék jó része egységesen lépjen fel a múltat kísértőkkel szemben.­­ Az olyan ellenzék, amely nem tud csak rosszabbat kínálni annál, amit a jelenlegi hatalom nyújt, nem remélhet sikert Egy tönkrement rendszer újrarestaurálási tervével szemben nem lehet olyan pozíciókról ellenszegülni, mint az etnikai tiszto­gatás, arról beszélni, hogy szerb nem élhet senkivel, csak a szerbbel. Aki arról papol, hogy a szerbeknek fel kell számolni minden gazdasági és egyéb jellegű kapcsolatot Európával, az még mélyebb szakadékba tolja Szerbiát, mint Milosevic, rezsimje, és nyilvánvaló, hogy a nép a kevésbé mélyet választja. ■ Az irodalmi esten úgy tűnt, büszkén vallotta vajdaságinak ma­gát, mivel itt született Mi a vélemé­nye a köztudottan több nemzetiségű Vajdaságról, ahol a nagyszámú me­nekült miatt is egyre feszültebb a helyzet. Kirobbanhat-e komoly konfliktus? - így írja le: Nem engedem, hogy ilyesmi megtörténjen. Amikor ezt mondom, akkor a Szerbiában élő jó­zan gondolkodású emberekre gon­dolok, akik úgy vélem, még mindig többségben vannak. Többé nem is­métlődhet meg Horvátország és Bosznia esete. A menekültkérdés is lassan megoldódik. Én nem tartok az etnikai összhang megbomlásától. Ne­künk éppen olyan Vajdaságra van szükségünk, amilyen, olyan Szerbiá­ra, amilyen, a toleráns együttélést kell szorgalmazni. Én például ma is igen jól éreztem magam egy olyan faluban, ahol szerbek és magyarok évszázadok óta együtt élnek, megőr­zik sajátosságaikat, de ugyanakkor elismerik a másik nemzet sajátossá­gait is. Az ilyen Szerbia lehet csak Eu­rópa. LAJBER György Vuk Draskovic ÓVÓNŐK ÉS TANÍTÓNŐK, ÓVODÁSOK ÉS KISISKOLÁSOK FIGYELMÉBE! Mesekönyv karácsonyra A tücsök és a hangya címmel Aesopus, La Fontaine, Grimm, Les­sing, Jókai, Gárdonyi, Móra, Zelk Zoltán és más híres írók legszebb meséit adja ki az újvidéki Pandora Kiadó. A karácsonyra ajándékoz­ható mesekönyvet Csernik Attila rajzai díszítik. Óvónők és tanítónők 5 dináros áron az alábbi címen rendel­hetik meg a mesekönyvet: Pandora Kiadó, 21000 Novi Sad, Mak­­sima Gorkog 1/A. Tel.: 021/20-446 (csak a reggeli és az esti órák­ban). Óvodák, iskolák, vállalatok is megrendelhetik a meseköny­vet, amellyel kiegészíthetik, gazdagabbá tehetik a karácsonyi cso­magot. 1995. december 3., vasárnap A menekülttelepülés külső intervenció A megoldást nem mesterséges úton kell keresni - állítja dr. Branislav S. Đurđev demográfus a menekültkérdésről - A migrációs folyamatokról szóló ada­tok azt mutatják, hogy Vajdaság nem első­sorban imigrációs terület, sokkal inkább olyan, ahonnan elköltöznek az emberek. Vajdaság mérlege a háború utáni időszak­ban a lakosság 20 000 főnyi csökkenéséről szól Ami a szerbek legújabb nagy vándor­lását illeti, a menekültügyi főbiztosság ada­tai szerint Szerbiában három évvel ezelőtt 365 000 menekültet vettek jegyzékbe, és mintegy 200 000 volt azoknak a száma, akik nem rendezték státusukat. A krajinai menekültek száma viszont 300 000-re tehe­tő. Napjainkban a menekültek 69 százaléka van családoknál, 6 százalék kollektív elhe­lyezésben, a többiek albérletben. Minden lehetséges tartós megoldásból az a politikai megoldás lenne a legjobb, amely lehetővé tenné a visszatérést oda, ahonnan jöttek. Ezt a megoldást azonban sokszor idealizál­ják, holott tudni kell, hogy reálisan nézve az egész országra vonatkozó egyes adatok szerint a korábbi menekültek közül leg­alább 300 000 nem szándékozik visszamen­ni, a Krajinával kapcsolatban pedig még 300 000 ilyen emberrel kell számolnunk. Külföldön 600 000 jugoszláv van, a befoga­dó országok időközben változtattak a tör­vényeiken és nemigen akarják tartósan be­fogadni őket. Az otthonukat vesztett embe­rek számára ezért keresik a megoldást Szer­bián belül és megpróbálnak lakótelepeket építeni, mint például Vajdaságban Kereszt­úron vagy Kosovóban Velika Rékán, Mali Zvetaniban. Ezt sem tartom megoldásnak. Egy esettanulmány szerint a vagyoncsere alapján történő elköltözés talán a legfájda­­lommentesebb, de a közvélemény az ilyen megoldásra is fenntartással tekint Ezért vé­leményem szerint a menekültek óriási szá­ma esetében úgy lehet megoldani tartósan a helyzetet, ha elősegítjük, hogy termelők legyenek és a h­atármenti, elhaló falvakba telepítjük őket. A fentieket dr. Branislav S. Đurđev demográfus mondta az 1945 és 1981 kö­zötti időszak adatait elemző, a vajdasági migrációs folyamatokról írt könyvének minapi bemutatóján. Dr. Đurđev a demográfia témaköréből doktorált Újvidéken, de a témakörrel kapcsolatban tanulmányokat folytatott Oroszországban és Amerikában is. Az új­vidéki Természettudományi Kar tanára. Függetlenül azonban attól, hogy vélemé­nyét a demográfus szemszögéből tárja a nyilvánosság elé, meglátásainak, vélemé­nyének politikai vetülete is van, ezért ma­gyarázatot kértem arra, hogyan képzeli el, hogy éppen a határ menti falvakat népe­sítené be tartósan menekültekkel. Véle­ményem szerint ugyanis nem lehet nem __________________________________________________________________________ számon tartani azt a tényt, hogy a határ mentén általában többségében nemzeti kisebbségek élnek, és ezek a helységek a legtöbb esetben azért jutottak az elnép­telenedés sorsára, mert - lehet, hogy ép­pen a lokáció miatt - ezekbe a helységek­be a társadalmi közösség az elmúlt évti­zedekben nem ruházott be, s a fiatalok munkalehetőség híján kénytelenek vol­tak elvándorolni. Ha most tudatosan szerbeket telepítenek be, akik számára ipari létesítményekkel a tartós munkale­hetőséget is lehetővé teszik, az az etnikai struktúra tudatos megváltoztatását jelen­­ti és politikai következményei vannak.­­ Ha tehát például a határ mentén a magyarlakta falvakba irányítják tartós maradásra a menekülteket, Vajdaság demográfiai képe egészében megválto­zik.­­ Nem ilyesmire gondoltam, nem az et­nikai összetétel megváltoztatására. Migráci­ók, elköltözések mindig lesznek szociális okokból, az iskoláztatás, a munkakeresés okán a városokba... Ezeket az embereket erővel nem lehet visszaküldeni a falvakba. Ugyanakkor itt vannak a menekültek, ezeknek nagy száma pedig nem akar visszamenni, s itt maradnak szociális-gazda­sági teherként Gondolni kell ezért a kínai közmondásra, hogy ha az éhes embernek halat adsz, egyszer jóllakik, de ha megtaní­tod halászni, egy életre enni adtál neki. Ezért jobb a Krajinából érkezettek számára is lehetővé tenni, hogy az elnéptelenedett falvakban házakat vegyenek és műveljék a földet A menekültügyi főbiztosság adatai szerint egy új menekültház 50 000 márká­ba kerülne, ha ezt a pénzt régi házak meg­vásárlására fordítanák a kis falvakban, egy helyett akár tíz házat is lehetne venni Ez egy információ, amire fel akartam hívni az illetékes szervek figyelmét, hogy ilyen irányban keressék a lehetséges megoldást. ■ De más információ is napvilágot látott. Bezdánban például, amely szin­tén határmenti helység és többségében magyarok élnek benne, a zombori köz­ségi vezetőség támogatásával száz új há­zat akarnak kiépíteni a menekülteknek. Ez összeegyeztethető Önnek, mint de­mográfusnak az elképzeléseivel? - Házépítés? Nem, én nem szorgal­mazom új házak, települések építését. Egyrészt nagyon drága, másrészt a világ is fenntartással fogadja az ilyesmit. Me­nekülttelepülés létesítése egy meglevő település keretében közvetlen külső in­tervenció, amire nem jó szemmel né­zünk. Nem ilyen mesterséges úton kell keresni a megoldást. FRIEDRICH Anna Ne szólj szám... Aláírás - A Daytonban történt aláírás számunkra nem jelent semmit. (Momcilo Krajisnik, a boszniai szerb parlament elnöke) Vereség - A daytoni megegyezés nem más, mint a szerb vereség hivatalossá tétele. A vereséget pedig Szerbia elnökének katasztrofális nemzeti politikája idézte elő az USA hathatós támogatásával. (Vojislav Sešelj csetnikvezér) Kereskedelem - A területekkel való kereskedelem a horvát állam, a horvát érdekek és a horvát nemzet kárára történik. (Stjepan Merte horvát politikus) Hága -Mi nem tehetünk semmit az alkotmány ellen, amely kimondja, hogy jugoszláv állampolgárt nem szolgáltathatunk ki. Majd mi magunk fogunk a háborús bűnösök felett ítélkezni, ha vannak ilyenek. (Borisav Jovic, a jugoszláv parlament külügyi bizottságának elnöke) Igazság - Biztosra veszem, hogy minden bíróság tudja, az igazság erősebb a hazugságnál. (Slobodan Milošević Szerbia elnöke) Gyalogos - Ha megkapjuk Bosznia 55 százalékát, akár gyalog is megteszem az utat Hágáig. (Radovan Karadzic) - Még túl korán lenne Karadzicot kiszolgáltatni a hágai bíróságnak. (Ratko Krsmanović, a KSZ - Mozgalom Jugoszláviáért Párt elnöke) Nobel-díj -Az SZSZP niši városi bizottsága indítványozza, hogy Slobodan Milošević elnöknek ítéljék oda a béke Nobel-díjat a béke helyreállításáért tett felejthetetlen érdemeiért. (Mile Ilic magiszter, a bizottság elnöke) „Háború lesz” - Kezdődik, biz’ Isten háború lesz! - mondta nekem Slobo. - Nem lesz, biz’ Isten nem fogjuk megengedni! - mondtam én neki. (Borisav Jovic most megjelent emlékirataiból) Kiadatás

Next