Magyar Szó, 1996. március (53. évfolyam, 51-77. szám)
1996-03-01 / 51. szám
2 KÜLPOLITIKA wwwwwwwvwwwvwv Magyar Szó A The Guardian című brit lap tegnapi számában exkluzív riportot közöl, amelynek szerzője részletesen bizonyítja, hogy a boszniai háborúban a Jugoszláv Hadsereg hogyan és miként vett részt. A szerző hozzájutott Đorđe Đukić magas rangú szerb katonatiszt katonakönyvéhez, amelyben egyértelműen az áll, hogy a pillanatnyilag a hágai bíróságon fogva tartott Đukić a Jugoszláv Hadsereg állományának a tagja és nem a boszniai szerb hadseregé. Ennek a ténynek, úja a brit lap riportere, komoly következményei lehetnek a daytoni békefolyamatra, ugyanakkor azonban arról is tanúskodik, hogy Belgrádnak milyen titkos szerepe volt a boszniai szerbek hadigépezetében. A hágai folyamatot e bizonyíték olyan irányba fogja terelni, amitől a diplomácia nagyon is tart: ráirányítja a figyelmet Belgrád és Milosevic szerepére, akik együttműködésétől a daytoni egyezmény rendelkezéseinek végrehajtása közvetlenül függ. A The Guardian cikke szerint a cikk szerzője titokban hozzájutott Đukić katonakönyvéhez, és ebből világosan letűnik, hogy a Jugoszláv Hadseregben Dukic szolgálata 1996-ig tart. Látta a tudósító a Jugoszláv Hadsereg titkos anyagként kezelt térképeit is, s ezeken jól látszott, hogy a Jugoszláv Néphadsereg 1991- ben totális háborúra készülődött arra az esetre, ha külföldi katonai intervenció következik be, amit annak idején Németország és az Egyesült Államok sürgetett. A térképeken be van jelölve a különböző katonai egységek elhelyezkedése, főként azokon a területeken koncentrálódtak volna, ahol magas volt a szerb lakosság arányszáma az összpopulációban. Ezenkívül a Bosznia és Belgrád között zajlott üzenetváltások arra utalnak, hogy a belgrádi főparancsnokság szervezte meg titokban a boszniai szerb katonai kampányt. Đukić tábornok mint a Jugoszláv Hadsereg hadtápszolgálatának boszniai irányítója Han Pijesak-i székhellyel annak a lőszernek az elosztásáért volt felelős, amely Szerbiából érkezett - állítja Ed Valiani, a brit lap helyszínen tartózkodó tudósítója. Amerikai körúton tartózkodik a bosznia-hercegovinai föderáció magas rangú küldöttsége. A küldetés célját a Deutsche Welle német rádió a következőképpen összegezte: Az Egyesült Államok folytatja a bosnyák föderáció hadseregének kiképzését, mert feltett szándéka, hogy a térségben katonai egyensúlyt alakítson ki az ottani tényezők között. Ennek projektumát röviden Amerikában úgy nevezik: felfegyverezni és kiképezni. Ahhoz azonban, hogy a tervet a gyakorlatban kezdjék megvalósítani, a bosnyák föderációnak gondoskodnia kell arról, hogy az összes iszlám országokból származó önkéntes távozzon Boszniából. A daytoni egyezmény értelmében a külföldi fegyvereseknek január 19-éig el kellett volna hagyniuk az ország területét, ám nyugati források szerint e dátumig legalább 200-an nem tették meg ezt. Amerikai szemszögből nézve ezek az önkéntesek potenciális veszélyt jelentenek a NATO katonáira. A bosznia-hercegovinai föderáció hadseregének, valamint a Horvát Védelmi Tanács képviselőiből álló hattagú együttes delegációban ott van Rasim Delic tábornok Atif Dudakovic, valamint Zivko Budimir. Washingtonban máris tanácskoztak magas rangú amerikai tisztségviselőkkel, köztük katonatisztekkel és politikusokkal. Tárgyaltak Shalikashvili tábornokkal, Anthony Lake nemzetbiztonsági tanácsadóval, Peter Tarnoff helyettes külügyi államtitkárral és másokkal, ma pedig sor kerül a kongresszus kiemelkedő tagjaival való megbeszélésekre. A tárgyalások homlokterében a bosnyák hadsereg felfegyverzésének és kiképzésének kérdése áll. Amerikai becslés szerint körülbelül 800 millió dollárra lesz szükség a terv megvalósításához. Az amerikaiak hajlandók saját hadfelszerelésükből rendelkezésre bocsátani, mégpedig százmillió dollár nagyságrendben. A többit más országok hozzájárulásával kellene előteremteni, amelyek március 14-én Törökországban ülnek tárgyalóasztalhoz és alakítják ki álláspontjukat. Ezt követően szakmai szervezetet vonnak be, és szerződéses alapon képezik ki a boszniai hadsereg tagjait az új fegyverek használatára. Beavatottak szerint a bosnyák hadseregnek kontrollrendszerekre, gyalogsági fegyverekre van legnagyobb szüksége, de bizonyos számú tüzérségi fegyverekre és tankokra is. Az amerikai tárgyalópartnerek kiemelték, hogy a bosnyák hadseregnek a Horvát Védelmi Tanáccsal maximálisan együtt kell működnie a közös feladat, a boszniahercegovinai föderáció megóvásán. A delegáció a jelentés adásakor egy louisianai kiképzőtáborban tesz látogatást, tervben van még katonai bázisok felkeresése Georgia, valamint Kansas szövetségi államokban. * * * Diana walesi hercegné beleegyezett férje, Károly herceg kérésébe, hogy váljanak el. A döntés hátteréről a BBC a következő hírmagyarázatot sugározta: A bejelentést többhavi tárgyalások előzték meg a válási szerződésről Diana hercegné és Károly herceg ügyvédei között. Két fontos kérdésben a hercegné a jelek szerint megkapta, amit akart. Diana szóvivője azt mondta, a hercegné megtarthatja hivatalos rezidenciáját a Kensingtonpalotában és megtarthatja címét, mint Diana walesi hercegné. Más kérdésekben azonban kevésbé tiszta a kép. Az a nyilatkozat, hogy Diana továbbra is részt vesz a gyermekeiket, Vilmos és Henry herceget érintő döntések meghozatalában például nyitva hagyja azt a kérdést, hol fognak lakni. Nem történik továbbá említés a válási szerződés anyagi részleteiről vagy Diana kifejezett óhajáról, miszerint hazája nem hivatalos utazó nagykövete szeretne lenni. Az, hogy a Buckingham-palota csendbe burkolózott, arra utal, hogy a bejelentés némi meglepetést keltett. Decemberben maga II. Erzsébet királynő szólította fel válásra a trónörökös párt. Diana kitárulkozó interjút adott a BBC televízió Panoráma című műsorában, melyben elismerte hűtlenségét és megkérdőjelezte Károly herceg alkalmasságát a trónra. Akkor azt mondta: nem akar válni, de tartja magát férje döntéséhez. Károly már kijelentette, beleegyezik a válásba. Jogi szakértők megjegyzik, a válásnak nem lenne alkotmányjogi következménye, viszont a trónörökös pár nyilvánosság előtt zajló civakodása okozta kár az uralkodó házra nézve még koránt sincs pontosan felmérve. (D.) NEMZETKÖZI FIGYELŐ Aki sokat tud: * Đukić tábornok AIDS-vírussal fertőzött hemofíliások Bulgáriában (Tudósítónktól) Szkopje, február 29. Szófiából tömeges AIDS-fertőzésről érkezett hír, az ország nagyobb kórházaiban gyógykezelt hemofíliás betegek vérkészítményekkel kapták meg korunk súlyos betegségét. Eddig öt kórházban gyógykezelt 35 vérzékeny beteg fertőződött meg AIDS-vírussal, ami azt is jelentheti, hogy az általuk fertőzött emberek láncolata vírushordozó, akik esetleg már szintén továbbadták. A bolgár főváros egyik kórházában eddig 24 vérzékenységben szenvedő kapott friss vérből, illetve vérplazmából készült fibrinogént. A botrány akkor pattant ki, amikor Várnában egyidejűleg három hemofíliás beteg elesettségre panaszkodott. Esetükben kiderítették, hogy mindannyian azonos sorozatszámú vérkészítményt kaptak. Ezek után az egészségügyi szervek már csak a sorozat kórházakba jutásának útját követve eddig 35 AIDS-fertőzöttet találtak. Az eddigi vizsgálat kiderítette, hogy 1994 folyamán egy olyan donor adott vért, aki még frissen fertőzött volt, és vére még tünetmentes, inaktív volt Ezt a személyt már megtalálták. A bolgár egészségügyi szervek ellenőrző munkájába bekapcsolódott az Európa Tanács egy ismert hematológusa, aki azt mondta, hogy a tömeges fertőzésre azért kerülhetett sor, mert Bulgáriában nem alkalmazzák az AIDS kivédésére előírt szabályokat a vérkészítmények előállításakor. A szakértő ezért felülvizsgáltat minden 1994 óta gyártott vérkészítményt, tehát azokat is, amelyek nemcsak a vérzékeny betegek gyógyítására készültek, és amelyeket már gyógyszerként beadtak vagy még forgalomban vannak. Úgy látszik, a bolgár egészségügyi hatóságok számára nem volt elég tanulságos a nagy világvisszhangot kiváltó azonos franciaországi eset. Sz. M. 1996. március 1., péntek A razzia után, ezekben a hetekben Miért panaszkodott már másnap az újvidéki rendőrkapitány? Közvéleményünk általában tudja, hogy az 1942-es véres délvidéki razzia után az akkori magyar ellenzék, elsősorban pedig Bajcsy- Zsilinszky Endre nyomban elítélte az emberirtást követelve a bűnösök felelősségre vonását. Tudjuk, a szélsőjobboldali politikusok mindent elkövettek, hogy megakadályozzák törekvéseinek elérésében, ő azonban a fenyegetések ellenére sem adta fel a küzdelmet. Sokat írtak már erről, azt azonban annál kevesebben tudják, hogy az újvidéki razzia elleni első tiltakozást nem más, mint éppen az újvidéki rendőrkapitány fogalmazta meg. A razzia 1942. január 23-án ért véget, Zombory Gyula magyar királyi rendőrfőtanácsos átirata pedig a 24-i dátumot viseli. Az újvidéki honvéd állomásparancsnoknak hmzett véleményt a szigorúan bizalmas, saját kezű felbontásra figyelmeztetéssel látták el. Íme egy részlete: Tisztelettel jelentem, hogy a vezetésemre bízott magyar királyi rendőrkapitányság területén 1942. január 20-án váratlanul megjelent katonai karhatalmi alakulatok a csendőrség és rendőrség szerveinek bevonásával... ... Végül tisztelettel jelentem, hogy a razziák megkezdése előtt a város polgári foglalkozású lakossága látszat szerint békességes, zavartalan, külső megnyilvánulásaiban rendes életét élte. A razziák tartama alatt a város közforgalma, üzleti és ipari élete, kereskedelmi forgalma szünetelt, idegenforgalma lecsökkent, az üzletek zárva voltak. Kivételt képeztek az üzletek zárva tartásával kapcsolatos katonai intézkedéseknél az éttermek és élelmiszerüzletek, melyek üzleti zárórája is korlátolt volt. A katonai razziák tartama alatt a város lakossága közül sok személy eltűnt. Egyes lakóházak, épületek elnéptelenedtek. Családaik hollétéről szomszédok, lakótársak csak annyi tájékoztatást tudnak szolgálni, hogy a családtagokat katonai közegek otthonukból elvitték, készpénz, drágaságokat képező ingóságok a katonai razziák során foganatosított házkutatások alkalmával eltűntek, elkallódtak. Berendezett lakások feldúltan, minden felügyelet nélkül maradtak nyitva. Ily lakások ellenőrzéséről vagy felügyeletekről nem minden esetben történt az eljáró katonai közegek részéről megőrzés végett köteles gondoskodás... Csak egy-két mozzanatra hívjuk fel a figyelmet: a rendőrkapitány szerint a katonai alakulatok váratlanul jelentek meg... Állítása szerint a város polgárai a razzia előtt békességben éltek... A rendőrkapitány igen finoman fogalmaz: egyes lakóházak, épületek elnéptelenedtek..., készpénz, drágaságok eltűntek... Nem írja, hogy tömeggyilkosság történt, azt sem állítja, hogy fosztogatás, de kijelentése így is világos, a címzett, Grassy József honvéd állomásparancsnok nem értette félre, január 30-án sértett hangú levélben válaszol: 1. Az 1942. január 21-étől 23. napján végrehajtott tisztogatási feladatot a VKF-e rendelte el. 2. A razziaterv nem katonailag lett előkészítve, arra a kapitányság vezetőjének jelenlétében vitéz Gaál csendőr őrgy.-nak és Tallián főfelügyelő uraknak adtam utasítást, és az ő javaslataikat elfogadva rendeltem el a razzia végrehajtását... ...A m. kir. rendőrség újvidéki kapitányságának az a megállapítása tehát, hogy a razziázó járőrök katonai parancsnokok vezetése alatt állottak vagy téves, vagy nem jóhiszemű. ... 7. A m. kir. rendőrség újvidéki kapitányság vezetőjének az a ténymegállapítása, hogy a hatóság jogai a személy- és vagyonbiztonság tekintetében szüneteltek és az összes intézkedési jogot magamnak tartottam fenn, téves. Minden előkészítő intézkedésemet a rendőrkapitányság vezetőjének jelenlétében adtam ki és a razzia végrehajtása alatt őt éppen szaktanácsadóként velem egy álláspontra kértem azért, hogy a razzia végrehajtása alatt esetleges helytelen intézkedések kiadását vagy végrehajtását, nekem javaslatot téve, megakadályozzam. Meg kell állapítanom, hogy ilyen irányú javaslatot tőle nem kaptam... Meg kell hagyni, Grassy következetes volt, ahogy itt, a későbbi vizsgálatok során is váltig tagadta az ellene emelt vádakat. Főnöke, a razzia parancsnoka, akinek az ellene felsorolt vádakat a saját válaszával együtt elküldte, a felsőbb parancsnoksághoz intézett átiratában nem elégszik meg a rendőrkapitány állításainak cáfolatával, de a legdurvább támadást intézi ellene. Íme mit írt Feketehalmy-Czeydner Ferenc február 12-én: „... a rendőrfőtanácsosnak a jelentésben tükröződő felfogása bizonyítja, hogy nevezett nincsen a helyzet magaslatán, amikor a honvédséget kellene támogatnia. Szerinte Újvidéken a legnagyobb rend volt, amié ott a honvédség fel nem lépett és a tisztogatásnak egyetlen eredménye, hogy a rendőrség munkája megszaporodik. Mint állami közbiztonsági szerv elsőnek tiltakozik I. 24-énpár órával a tisztogatás után az alkalmazott erőszak ellen, s így mintegy bizonyítani igyekszik Jehova előtt, hogy ő semmiben sem hibás. Jelentését egybevetve... a vkf úrnak felterjesztett ügyészi nyomozási eredményekkel, azt láthatjuk, hogy ténybeli megállapításai a valóságnak ellentmondanak. Idegei sem felelhetnek meg a követelményeknek, mert az események alatt beteget jelentett. Felváltását a vkf. úrnak már II. 11-én javasoltam...” A jelentések hát mentek, pró és kontra, Újvidékről azokban a hideg januári, februári napokban. A krónikások feljegyezték, hogy a razzia napjaiban rendkívül kemény volt a tél, de egy hónappal később, február 16-án is azt írta a helyi napilap, hogy másodszor is megkezdődött a tél, s a napok óta tartó havazás nagy forgalmi akadályokat okoz. Nemcsak a tél volt kemény, az egymásnak ellentmondó kijelentések is. A belügyminiszter (aki a razziát kezdeményezte) a rendőrségtől kapott jelentések alapján most ijedten vagy felháborodottan tiltakozott a honvédség és a csendőrség túlkapásai miatt, s követelte a vizsgálatot, a vérengzésért felelősek megbüntetését. Ezzel szemben a honvédség parancsnoka a razziát végrehajtó parancsnokoktól csupa olyan jelentést kapott, hogy a honvédség kemény harcokat folytatott a partizánokkal, mégpedig nehéz körülmények között, „a nagy hidegben 21 fagyás, ezek közül egy harmadfokú fagyás fordult elő”. Kardoskodtak amellett, hogy ez az igazság, s minden más csak a honvédség elleni zsidó propaganda. Szombathelyi Ferenc, a Honvédvezérkar főnöke maga írja: „Az újvidéki, illetve a bácskai véres eseményekben a magyarok nagy része, a jobboldal és a tisztikar majdnem teljesen nagy nemzeti hőstettet látott és talán lát még ma is...” A vezérkar főnöke előbb Feketehalmy-Czeydnertől kért részletes jelentéseket, majd miután ezek rendre azt állították, hogy semmiféle rendellenesség nem történt, saját bíróságának (vésztörvényszék) ügyészét bízta meg az ügy kivizsgálásával. Babos József alezredes 1942 áprilisában utazott le Újvidékre, hogy a vizsgálatot lefolytassa. Lelkiismeretes munkát végzett, kimerítő jelentést készített júniusra, s ebből kiderült, hogy Bácskában valóban tömeges gyilkosságok történtek. Szombathelyi Ferenc erre föl rendelte el július 10- én Feketehalmy-Czeydner Ferenc ellen a nyomozói eljárást, mivel ez a vezérkari főnök által kiadott parancsot, „hogy a tisztogatási művelet megkezdése előtt az illetékes polgári közigazgatási hatóságokkal az érintkezést vegye fel és azokkal együttműködve járjon el, szándékosan nem teljesítette, hanem ezzel ellentétben idevonatkozóan az alárendelt karhatalmi csoportjainak ettől teljesen eltérő rendelkezést adott ki; továbbá ugyancsak fenti elöljárótól január hó 22-én külön szám nélkül táviratban kapott ama fontos rendelet végrehajtását, hogy a vérengzést és kegyetlenkedést akadályozza meg, s a felsőbbség rendeleteinek feltétlenül szerezzen érvényt” elmulasztotta, megengedte a tömeges kivégzéseket és fosztogatásokat, „mely szándékos mulasztásaiból a magyar és szerb nép megbékélését talán évszázadokra rendkívül súlyosan befolyásoló hátrány származott.” A nyomozó eljárás levezetését Szombathelyi Ferenc ügyészére bízta. Hogy neki, Babos Józsefnek mennyire volt könnyű vagy nehéz a dolga, azt talán sejtetni engedi Babos Józsefnek egy későbbi, 1946. november 19-én a Jány Gusztáv perében tett tanúvallomása, ahol egyebek között kijelentette: „Amikoris a délvidéki bűnügyben bűnvádi eljárást lefolytattam (Feketehalmyék ellen), megjelent hivatali helyiségemben Jány Gusztáv, és rám támadva, erős szavakkal pártjára kelt a délvidéki gyilkosoknak, és azt mondotta, hogy ezek hazafias cselekedeteket hajtottak végre, azokkal szemben nem lehet eljárást indítani. Többek között erősen pártfogásába vette Korompay Gusztáv főhadnagyot, aki megállapításom szerint Újvidéken a strandon 450 embert és Sajkásszentgyörgyén, Titelen, valamint Dunagárdonyban több mint 200 egyént végeztetett ki.” Babos Józsefet nem lehetett elijeszteni a kapott feladat teljesítésétől, ő volt később, 1943 decemberében a razzia felelőseinek perében a tárgyalásvezető bíró is, ám a háború után (mint a vezérkari főnök különbíróságának ügyésze és bírája) ő sem kerülhette el a letartóztatást. BURÁNYI Nándor