Magyar Szó, 1996. március (53. évfolyam, 51-77. szám)

1996-03-01 / 51. szám

2 KÜLPOLITIKA wwwwwwwvwwwvwv Magyar Szó A The Guardian című brit lap tegnapi számában exkluzív riportot közöl, amelynek szerzője részlete­sen bizonyítja, hogy a bosz­niai háborúban a Jugoszláv Hadsereg hogyan és mi­ként vett részt. A szerző hozzájutott Đorđe Đukić magas rangú szerb katona­tiszt katonakönyvéhez, amelyben egyértelműen az áll, hogy a pillanatnyilag a hágai bíróságon fogva tar­tott Đukić a Jugoszláv Had­sereg állományának a tagja és nem a boszniai szerb hadseregé. Ennek a ténynek, úja a brit lap riportere, komoly következményei lehetnek a daytoni békefolyamatra, ugyanakkor azonban arról is tanúskodik, hogy Belgrád­­nak milyen­­ titkos­­ szerepe volt a boszniai szerbek hadi­­gépezetében. A hágai folya­matot e bizonyíték olyan irányba fogja terelni, amitől a diplomácia nagyon is tart: ráirányítja a figyelmet Belg­rád és Milosevic szerepére, akik együttműködésétől a daytoni egyezmény rendel­kezéseinek végrehajtása köz­vetlenül függ. A The Guardian cikke szerint a cikk szerzője titok­ban hozzájutott Đukić kato­­nakönyvéhez, és ebből vilá­gosan letűnik, hogy a Jugo­szláv Hadseregben Dukic szolgálata 1996-ig tart. Lát­ta a tudósító a Jugoszláv Hadsereg titkos anyagként kezelt térképeit is, s ezeken jól látszott, hogy a Jugo­szláv Néphadsereg 1991- ben totális háborúra készü­lődött arra az esetre, ha külföldi katonai intervenció következik be, amit annak idején Németország és az Egyesült Államok sürgetett. A térképeken be van jelölve a különböző katonai egysé­gek elhelyezkedése, főként azokon a területeken kon­centrálódtak volna, ahol magas volt a szerb lakosság arányszáma az összpopulá­­cióban. Ezenkívül a Bosznia és Belgrád között zajlott üze­netváltások arra utalnak, hogy a belgrádi főparancs­nokság szervezte meg titok­ban a boszniai szerb katonai kampányt. Đukić tábornok mint a Jugoszláv Hadsereg had­­tápszolgálatának boszniai irányítója Han Pijesak-i székhellyel annak a lőszer­nek az elosztásáért volt fe­lelős, amely Szerbiából ér­kezett - állítja Ed Valiani, a brit lap helyszínen tartóz­kodó tudósítója. Amerikai körúton tar­tózkodik a bosznia-hercego­­vinai föderáció magas ran­gú küldöttsége. A küldetés célját a Deutsche Welle né­met rádió a következőkép­pen összegezte: Az Egyesült Államok folytatja a bosnyák föderá­ció hadseregének kiképzé­sét, mert feltett szándéka, hogy a térségben katonai egyensúlyt alakítson ki az ottani tényezők között. En­nek projektumát röviden Amerikában úgy nevezik: felfegyverezni és kiképezni. Ahhoz azonban, hogy a tervet a gyakorlatban kezd­jék megvalósítani, a bos­nyák föderációnak gondos­kodnia kell arról, hogy az összes iszlám országokból származó önkéntes távoz­zon Boszniából. A daytoni egyezmény értelmében a külföldi fegyvereseknek ja­nuár 19-éig el kellett volna hagyniuk az ország terüle­tét, ám nyugati források szerint e dátumig legalább 200-an nem tették meg ezt. Amerikai szemszögből néz­ve ezek az önkéntesek po­tenciális veszélyt jelentenek a NATO katonáira. A bosznia-hercegovinai föderáció hadseregének, valamint a Horvát Védelmi Tanács képviselőiből álló hattagú együttes delegáció­ban ott van Rasim Delic tá­bornok Atif Dudakovic, va­lamint Zivko Budimir. Washingtonban máris tanácskoztak magas rangú amerikai tisztségviselőkkel, köztük katonatisztekkel és politikusokkal. Tárgyaltak Shalikashvili tábornokkal, Anthony Lake nemzetbiz­tonsági tanácsadóval, Peter Tarnoff helyettes külügyi államtitkárral és másokkal, ma pedig sor kerül a kong­resszus kiemelkedő tagjai­val való megbeszélésekre. A tárgyalások homlokte­rében a bosnyák hadsereg felfegyverzésének és kikép­zésének kérdése áll. Ameri­kai becslés szerint körülbe­lül 800 millió dollárra lesz szükség a terv megvalósítá­sához. Az amerikaiak haj­landók saját hadfelszerelé­sükből rendelkezésre bocsá­tani, mégpedig százmillió dollár nagyságrendben. A többit más országok hozzá­járulásával kellene előte­remteni, amelyek március 14-én Törökországban ül­nek tárgyalóasztalhoz és alakítják ki álláspontjukat. Ezt követően szakmai szervezetet vonnak be, és szerződéses alapon képezik ki a boszniai hadsereg tag­jait az új fegyverek haszná­latára. Beavatottak szerint a bosnyák hadseregnek kont­­rollrendszerekre, gyalogsá­gi fegyverekre van legna­gyobb szüksége, de bizo­nyos számú tüzérségi fegy­verekre és tankokra is. Az amerikai tárgyalópartnerek kiemelték, hogy a bosnyák hadseregnek a Horvát Vé­delmi Tanáccsal maximáli­san együtt kell működnie a közös feladat, a bosznia­­hercegovinai föderáció meg­óvásán. A delegáció a jelentés adásakor egy louisianai ki­képzőtáborban tesz látoga­tást, tervben van még ka­tonai bázisok felkeresése Georgia, valamint Kansas szövetségi államokban. * * * Diana walesi hercegné beleegyezett férje, Károly herceg kérésébe, hogy vál­janak el. A döntés hátteré­ről a BBC a következő hír­­magyarázatot sugározta: A bejelentést többhavi tár­gyalások előzték meg a válási szerződésről Diana hercegné és Károly herceg ügyvédei között. Két fontos kérdésben a hercegné a jelek szerint megkapta, amit akart. Diana szóvivője azt mondta, a her­cegné megtarthatja hivatalos rezidenciáját a Kensington­­palotában és megtarthatja cí­mét, mint Diana walesi her­cegné. Más kérdésekben azon­ban kevésbé tiszta a kép. Az a nyilatkozat, hogy Diana továbbra is részt vesz a gyermekeiket, Vilmos és Henry herceget érintő dön­tések meghozatalában pél­dául nyitva hagyja azt a kérdést, hol fognak lakni. Nem történik továbbá említés a válási szerződés anyagi részleteiről vagy Diana kifejezett óhajáról, miszerint hazája nem hiva­talos utazó nagykövete sze­retne lenni. Az, hogy a Buc­­kingham-palota csendbe burkolózott, arra utal, hogy a bejelentés némi meglepe­tést keltett. Decemberben maga II. Erzsébet királynő szólította fel válásra a trónörökös párt. Diana kitárulkozó in­terjút adott a BBC televízió Panoráma című műsorá­ban, melyben elismerte hűtlenségét és megkérdője­lezte Károly herceg alkal­masságát a trónra. Akkor azt mondta: nem akar válni, de tartja magát férje döntéséhez. Károly már kijelentette, beleegye­zik a válásba. Jogi szakértők megjegyzik, a válásnak nem lenne alkotmányjogi követ­kezménye, viszont a trón­örökös pár nyilvánosság el­őtt zajló civakodása okozta kár az uralkodó házra néz­ve még koránt sincs ponto­san felmérve. (D.) NEMZETKÖZI FIGYELŐ Aki sokat tud: * Đukić tábornok AIDS-vírussal fertőzött hemofíliások Bulgáriában (Tudósítónktól) Szkopje, február 29. Szófiából tömeges AIDS-fertőzésről érkezett hír, az ország nagyobb kórházaiban gyógykezelt hemofíliás betegek vérkészítményekkel kapták meg korunk súlyos betegségét. Eddig öt kórház­ban gyógykezelt 35 vérzékeny beteg fertőződött meg AI­DS-vírussal, ami azt is jelentheti, hogy az általuk fertőzött emberek láncolata vírushordo­zó, akik esetleg már szintén továbbadták. A bol­gár főváros egyik kórházában eddig 24 vérzé­kenységben szenvedő kapott friss vérből, illetve vérplazmából készült fibrinogént. A botrány akkor pattant ki, amikor Várná­ban egyidejűleg három hemofíliás beteg elesett­­ségre panaszkodott. Esetükben kiderítették, hogy mindannyian azonos sorozatszámú vérké­szítményt kaptak. Ezek után az egészségügyi szervek már csak a sorozat kórházakba jutásá­nak útját követve eddig 35 AIDS-fertőzöttet ta­láltak. Az eddigi vizsgálat kiderítette, hogy 1994 fo­lyamán egy olyan donor adott vért, aki még fris­sen fertőzött volt, és vére még tünetmentes, in­aktív volt Ezt a személyt már megtalálták. A bolgár egészségügyi szervek ellenőrző munkájába bekapcsolódott az Európa Tanács egy ismert hematológusa, aki azt mondta, hogy a tömeges fertőzésre azért kerülhetett sor, mert Bulgáriában nem alkalmazzák az AIDS kivédé­sére előírt szabályokat a vérkészítmények előállí­tásakor. A szakértő ezért felülvizsgáltat minden 1994 óta gyártott vérkészítményt, tehát azokat is, amelyek nemcsak a vérzékeny betegek gyó­gyítására készültek, és amelyeket már gyógy­szerként beadtak vagy még forgalomban van­nak.­ Úgy látszik, a bolgár egészségügyi hatóságok számára nem volt elég tanulságos a nagy világ­visszhangot kiváltó azonos franciaországi eset. Sz. M. 1996. március 1., péntek A razzia után, ezekben a hetekben Miért panaszkodott már másnap az újvidéki rendőrkapitány? Közvéleményünk általában tudja, hogy az 1942-es véres délvidéki razzia után az akkori magyar ellenzék, elsősorban pedig Bajcsy- Zsilinszky Endre nyomban elítélte az emberir­tást követelve a bűnösök felelősségre vonását. Tudjuk, a szélsőjobboldali politikusok min­dent elkövettek, hogy megakadályozzák tö­rekvéseinek elérésében, ő azonban a fenyege­tések ellenére sem adta fel a küzdelmet. Sokat írtak már erről, azt azonban annál kevesebben tudják, hogy az újvidéki razzia el­leni első tiltakozást nem más, mint éppen az újvidéki rendőrkapitány fogalmazta meg. A razzia 1942. január 23-án ért véget, Zombory Gyula magyar királyi rendőrfőtanácsos átirata pedig a 24-i dátumot viseli. Az újvidéki hon­véd állomásparancsnoknak hmzett véleményt a szigorúan bizalmas, saját kezű felbontásra­­ figyelmeztetéssel látták el. Íme egy részlete: Tisztelettel jelentem, hogy a vezetésemre bízott magyar királyi rendőrkapitányság terü­letén 1942. január 20-án váratlanul megjelent katonai karhatalmi alakulatok a csendőrség és rendőrség szerveinek bevonásával... ... Végül tisztelettel jelentem, hogy a razzi­ák megkezdése előtt a város polgári foglalko­zású lakossága látszat szerint békességes, za­vartalan, külső megnyilvánulásaiban rendes életét élte. A razziák tartama alatt a város köz­forgalma, üzleti és ipari élete, kereskedelmi forgalma szünetelt, idegenforgalma lecsök­kent, az üzletek zárva voltak. Kivételt képez­tek az üzletek zárva tartásával kapcsolatos ka­tonai intézkedéseknél az éttermek és élelmi­szerüzletek, melyek üzleti zárórája is korlátolt volt. A katonai razziák tartama alatt a város la­kossága közül sok személy eltűnt. Egyes lakó­házak, épületek elnéptelenedtek. Családaik hollétéről szomszédok, lakótársak csak annyi tájékoztatást tudnak szolgálni, hogy a család­tagokat katonai közegek otthonukból elvitték, készpénz, drágaságokat képező ingóságok a katonai razziák során foganatosított házkuta­tások alkalmával eltűntek, elkallódtak. Beren­dezett lakások feldúltan, minden felügyelet nélkül maradtak nyitva. Ily lakások ellenőrzé­séről vagy felügyeletekről nem minden eset­ben történt az eljáró katonai közegek részéről megőrzés végett köteles gondoskodás... Csak egy-két mozzanatra hívjuk fel a fi­gyelmet: a rendőrkapitány szerint a katonai alakulatok váratlanul jelentek meg... Állítása szerint a város polgárai a razzia előtt békes­ségben éltek... A rendőrkapitány igen fino­man fogalmaz: egyes lakóházak, épületek el­néptelenedtek..., készpénz, drágaságok eltűn­tek... Nem írja, hogy tömeggyilkosság történt, azt sem állítja, hogy fosztogatás, de kijelentése így is világos, a címzett, Grassy József honvéd állomásparancsnok nem értette félre, január 30-án sértett hangú levélben válaszol: 1. Az 1942. január 21-étől 23. napján vég­rehajtott tisztogatási feladatot a VKF-e ren­delte el. 2. A razziaterv nem katonailag lett előké­szítve, arra a kapitányság vezetőjének jelenlé­tében vitéz Gaál csendőr őrgy.-nak és Tallián főfelügyelő uraknak adtam utasítást, és az ő javaslataikat elfogadva rendeltem el a razzia végrehajtását... ...A m. kir. rendőrség újvidéki kapitány­ságának az a megállapítása tehát, hogy a raz­­ziázó járőrök katonai parancsnokok vezetése alatt állottak vagy téves, vagy nem jóhiszemű. ... 7. A m. kir. rendőrség újvidéki kapi­tányság vezetőjének az a ténymegállapítása, hogy a hatóság jogai a személy- és vagyonbiz­tonság tekintetében szüneteltek és az összes intézkedési jogot magamnak tartottam fenn, téves. Minden előkészítő intézkedésemet a rend­őrkapitányság vezetőjének jelenlétében ad­tam ki és a razzia végrehajtása alatt őt éppen szaktanácsadóként velem egy álláspontra kér­tem azért, hogy a razzia végrehajtása alatt esetleges helytelen intézkedések kiadását vagy végrehajtását, nekem javaslatot téve, megaka­dályozzam. Meg kell állapítanom, hogy ilyen irányú ja­vaslatot tőle nem kaptam... Meg kell hagyni, Grassy következetes volt, ahogy itt, a későbbi vizsgálatok során is váltig tagadta az ellene emelt vádakat. Főnöke, a razzia parancsnoka, akinek az ellene felsorolt vádakat a saját válaszával együtt elküldte, a felsőbb parancsnoksághoz intézett átiratában nem elégszik meg a rendőrkapitány állításai­nak cáfolatával, de a legdurvább támadást in­tézi ellene. Íme mit írt Feketehalmy-Czeyd­­ner Ferenc február 12-én: „... a rendőrfőtanácsosnak a jelentésben tükröződő felfogása bizonyítja, hogy nevezett nincsen a helyzet magaslatán, amikor a hon­védséget kellene támogatnia. Szerinte Újvidéken a legnagyobb rend volt, amié ott a honvédség fel nem lépett és a tisztogatásnak egyetlen eredménye, hogy a rendőrség munkája megszaporodik. Mint ál­lami közbiztonsági szerv elsőnek tiltakozik I. 24-én­­pár órával a tisztogatás után az alkal­mazott erőszak ellen, s így mintegy bizonyíta­ni igyekszik Jehova előtt, hogy ő semmiben sem hibás. Jelentését egybevetve... a vkf úr­nak felterjesztett ügyészi nyomozási eredmé­nyekkel, azt láthatjuk, hogy ténybeli megálla­pításai a valóságnak ellentmondanak. Idegei sem felelhetnek meg a követelményeknek, mert az események alatt beteget jelentett. Fel­váltását a vkf. úrnak már II. 11-én javasol­tam...” A jelentések hát mentek, pró és kontra, Új­vidékről azokban a hideg januári, februári na­pokban. A krónikások feljegyezték, hogy a razzia napjaiban rendkívül kemény volt a tél, de egy hónappal később, február 16-án is azt írta a helyi napilap, hogy másodszor is meg­kezdődött a tél, s a napok óta tartó havazás nagy forgalmi akadályokat okoz. Nemcsak a tél volt kemény, az egymásnak ellentmondó kijelentések is. A belügyminiszter (aki a razzi­át kezdeményezte) a rendőrségtől kapott je­lentések alapján most ijedten vagy felháboro­dottan tiltakozott a honvédség és a csendőr­ség túlkapásai miatt, s követelte a vizsgálatot, a vérengzésért felelősek megbüntetését. Ezzel szemben a honvédség parancsnoka a razziát végrehajtó parancsnokoktól csupa olyan je­lentést kapott, hogy a honvédség kemény har­cokat folytatott a partizánokkal, mégpedig ne­héz körülmények között, „a nagy hidegben 21 fagyás, ezek közül egy harmadfokú fagyás for­dult elő”. Kardoskodtak amellett, hogy ez az igazság, s minden más csak a honvédség elleni zsidó propaganda. Szombathelyi Ferenc, a Honvédvezérkar főnöke maga írja: „Az újvidéki, illetve a bács­kai véres eseményekben a magyarok nagy ré­sze, a jobboldal és a tisztikar majdnem teljesen nagy nemzeti hőstettet látott és talán lát még ma is...” A vezérkar főnöke előbb Fekete­­halmy-Czeydnertől kért részletes jelentéseket, majd miután ezek rendre azt állították, hogy semmiféle rendellenesség nem történt, saját bíróságának (vésztörvényszék) ügyészét bízta meg az ügy kivizsgálásával. Babos József alez­redes 1942 áprilisában utazott le Újvidékre, hogy a vizsgálatot lefolytassa. Lelkiismeretes munkát végzett, kimerítő jelentést készített júniusra, s ebből kiderült, hogy Bácskában va­lóban tömeges gyilkosságok történtek. Szom­bathelyi Ferenc erre föl rendelte el július 10- én Feketehalmy-Czeydner Ferenc ellen a nyo­mozói eljárást, mivel ez a vezérkari főnök által kiadott parancsot, „hogy a tisztogatási műve­let megkezdése előtt az illetékes polgári köz­­igazgatási hatóságokkal az érintkezést vegye fel és azokkal együttműködve járjon el, szán­dékosan nem teljesítette, hanem ezzel ellen­tétben idevonatkozóan az alárendelt karhatal­mi csoportjainak ettől teljesen eltérő rendel­kezést adott ki; továbbá ugyancsak fenti elöl­járótól január hó 22-én külön szám nélkül táviratban kapott ama fontos rendelet végre­hajtását, hogy a vérengzést és kegyetlenkedést akadályozza meg, s a felsőbbség rendeleteinek feltétlenül szerezzen érvényt” elmulasztotta, megengedte a tömeges kivégzéseket és foszto­gatásokat, „mely szándékos mulasztásaiból a magyar és szerb nép megbékélését talán év­századokra rendkívül súlyosan befolyásoló hátrány származott.” A nyomozó eljárás levezetését Szombathe­lyi Ferenc ügyészére bízta. Hogy neki, Babos Józsefnek mennyire volt könnyű vagy nehéz a dolga, azt talán sejtetni engedi Babos József­nek egy későbbi, 1946. november 19-én a Jány Gusztáv perében tett tanúvallomása, ahol egyebek között kijelentette: „Amikoris a délvidéki bűnügyben bűnvádi eljárást lefolytattam (Feketehalmyék ellen), megjelent hivatali helyiségemben Jány Gusz­táv, és rám támadva, erős szavakkal pártjára kelt a délvidéki gyilkosoknak, és azt mondot­ta, hogy ezek hazafias cselekedeteket hajtottak végre, azokkal szemben nem lehet eljárást in­dítani. Többek között erősen pártfogásába vette Korompay Gusztáv főhadnagyot, aki megállapításom szerint Újvidéken a strandon 450 embert és Sajkásszentgyörgyén, Titelen, valamint Dunagárdonyban több mint 200 egyént végeztetett ki.” Babos Józsefet nem lehetett elijeszteni a kapott feladat teljesítésétől, ő volt később, 1943 decemberében a razzia felelőseinek pe­rében a tárgyalásvezető bíró is, ám a háború után (mint a vezérkari főnök különbíróságá­nak ügyésze és bírája) ő sem kerülhette el a letartóztatást. BURÁNYI Nándor

Next