Magyar Szó, 1999. március (56. évfolyam, 51-64. szám)

1999-03-06 / 51. szám

2 KÜLPOLITIKA NEMZETKÖZI FIGYELŐ Amerikai diplomáciai offenzíva Washington igyekszik elkerülni egy, a rambouillet-ihoz hasonló kudarcot A tegnapi The New York Times arról ír, hogy a Clinton-kormányzat azt reméli: egy gyors diplomá­ciai offenzívával megmentheti a kosovói békemegál­lapodás javaslatát, és így elkerüli az előző tárgyalások­hoz hasonló eredménytelen kimenetelt. Az a cél, hogy március 15-éig a megállapodást elfogadja a két fél. Amerikai kormányzati tisztségviselők azonban el­mondták: ha ez túlságosan nagy feladatnak bizonyul, akkor azt remélik, legalább az albánok aláírják a do­kumentumot a franciaországi tárgyalások újrakezdé­séig, és ezenkívül kiderül, pontosan milyen az állás­pontja Milošević jugoszláv elnöknek, „aki a megálla­podás legnagyobb akadályát jelenti”. Milošević eddig csupán szemlélője volt az eseményeknek, megerősítve a Kosovóban és környékén levő csapatait, és azt fi­gyelve, hogy a légicsapások fenyegetése mennyire alábbhagyott a rambouillet-i tárgyalások után - írja a tekintélyes napilap. Csütörtökön este azonban Milosevic az első aka­dályt gördítette a legújabb amerikai diplomáciai of­fenzíva elé. A Clinton-kormányzat Bob Dole egykori szenátort, az albánok ügyének nagy pártolóját küldte volna Kosovóba, győzze meg az albánokat, hogy fo­gadják el a megállapodást. Milošević viszont nem adott beutazási vízumot Dole-nak, aki így Szkopjéban kíván találkozni a kosovói albánok vezetőivel. Richard Holbrooke egyelőre „bevetésre vár", mi­után - kormánytisztségviselők szerint - a hivatalos Washington a héten arra kérte, vigye el Miloševićnek a megállapodás szövegét, azt követően, hogy az albá­nok aláírják a dokumentumot. A jugoszláv vezető to­vábbra is erélyesen ellenzi a terv fő elemét: a 28 000 fős NATO-békefenntartók Kosovóba küldését. Az új igyekezet ellenére az amerikai kormányzat nem egé­szen biztos abban, hogy a stratégiája sikeres lesz. A MiloSevicttal szembeni nyomásgyakorlás ugyanis ad­dig nem kezdődhet meg, amíg az albánok bele nem egyeznek a tervbe, ők pedig Rambouillet-ban igen­csak kiszámíthatatlannak bizonyultak. A lap tudósító­ja szerint ha Dale missziója sikeres lesz, akkor Alb­right külügyminiszter valószínűleg megszakítja ázsiai körútját, és a hétvégén Brüsszelben találkozik az egy­kori szenátorral és Clark NATO-főparancsnokkal. Albright csütörtökön este azt mondta, még nem dön­töttek Holbrooke terveiről, ám a Milošević által szo­rosan ellenőrzött szerbiai Politika napilap csütörtöki számában azt írta, hogy az amerikai diplomata „na­pokon belül” megérkezik Belgrádba. Dole sikerét azonban igen kérdésessé tették Milosevic legújabb ak­ciói, hiszen az elmúlt hetekben a szerb erők lezárták a macedóniai határt, ami igencsak megnehezíti a Ko­­sovóból a határon átszivárogni kívánó albán vezetők dolgát. Washington arról igyekszik meggyőzni a franciá­kat, hogy ne egy normandiai légitámaszponton tart­sák meg a tárgyalások következő fordulóját, hanem Párizsban, így kerülve el a rambouillet-ihoz hason­ló bukdácsoló tárgyalásokat. James Steinberg, az amerikai nemzetbiztonsági ta­nácsadó helyettese szerdán arról igyekezett meggyőz­ni az amerikai albánok képviselőit, hogy Milonevicnek nem lesz alkalma változatásokat eszközölni a béke­tervben, miután az albánok aláírják a dokumentu­mot. Dole egyik tanácsadója közölte: az egykori sze­nátornak az a célja, hogy mielőbb aláírassa az albá­nokkal az egyezményt, mivel bármilyen késlekedés levenné Milosevic válláról a terhet. Az USA kormányzata egyébként szintén az albán beleegyezés elnyerése céljából hívta meg a jövő hétre Washingtonba az illegális KFH tagjait. A tárgyalások témája: Amerika hogyan tudna kapcsolatokat terem­teni az igen kevéssé megértett csoportosulással. A ko­sovói albánok több amerikai tanácsadója azonban úgy véli, a gerillák főnökei továbbra is igen titokzatosak - áll a tegnapi The New York Timesban. A REFORMEREK GYŐZELME AZ IRÁNI HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOKON A londoni The Times tegnap arról írt, hogy a Ha­tami elnököt támogató iráni reformerek, közöttük sok nő, valószínűleg megnyerik az Iszlám Köztársa­ság első helyhatósági választásait. A keményvonalasok befolyása egyre kisebb, és a mérsékelt frakció a fővá­rosban, Teheránban a 15 képviselői hely közül min­den bizonnyal 13-at megnyert. Egy iráni újságkiadó szavai szerint Irán számára ez a fordulópont, mivel a konzervatívok, akiknek továbbra is nagy a hatalmuk, kénytelenek lesznek tiszteletben tartani a nép akara­tát. A The Times tudósítója azonban ezt az állítást megkérdőjelezi, mivel Hatami ellenfelei, az elnök nagy támogatottsága ellenére is, mindeddig sikeresen lassították a reformokat. A konzervatívoknak valószínűleg az fáj majd a leg­jobban, hogy Teheránban a legtöbb szavazatot Nuri egykori belügyminiszter, Hatami kulcsfontosságú embere nyerte meg, akit a konzervatív többségű par­lament tavaly leváltott a nagyobb társadalmi, politikai és kulturális szabadság szorgalmazása miatt. Nuri most a legesélyesebb a polgármesteri cím elnyerésére. A keményvonalasok még Mashad szent városban, ha­gyományos erősségükben is elvesztették a választáso­kat. A helyhatósági választásokat Hatami azért írta ki, hogy helyi szinten lökést adjon a demokráciának és hogy decentralizálja a hatósogat, amely az 1979-es isz­lám forradalom óta a papi struktúrák kezében volt. Jövőre tartanak országos parlamenti választásokat. A helyhatósági választások eredményeit az elkövet­kező hetekben fogják közölni, de annyit már tudni, hogy legalább 20 városban a nők adták a legtöbb sza­vazatot, habár a 300­00 jelölt közül csupán 5000 volt nő. Összesen 200 000 helyhatósági képviselő szemé­lyéről döntöttek a választópolgárok. Hatami ellenfelei egyébként alig néhány órával a szavazóhelyek megnyitása után bebörtönözték Moh­­sen Kadivárt, az államfőhöz közel álló liberális papot, rágalmazás és államellenes tevékenység vádjával. Ka­­divár szülővárosában ezek után utcai tüntetések rob­bantak ki. (márton) Magyar Szó Nemzetisége: egyiptomi Egy identitásproblémával küszködő balkáni nemzeti kisebbség A Rambouillet-ban megtartott Ko­­sovo-értekezlet alkalmával értesült a nagyközönség arról, hogy a szerbiai küldöttség kosovói tagjai között ott volt egy egyiptomi nemzetiségű ki­sebbségi is. - Jól nézünk ki - mondták többen -, már ott tartunk, hogy az egyiptomiak is beleszólnak a kosovói válság rendezésébe. Bevallom, jóma­gam is meghökkentem, amikor négy évvel ezelőtt, a macedóniai rendkívüli népszámláláson ezzel a meghatározás­sal szembesültem. Első érdeklődésem­re egy kolléga azt mondta, hogy a ro­mák egy csoportja ez, de ezt egyből el­vetettem, mert a kérdőíven volt külön roma/cigány rubrika is. Végül a sta­tisztikai hivatal a macedóniai egyipto­miak Sztrugán működő irodájához utasított, ahol hangzatos nevű vezé­rük, Napoleon Kamberi készségesen a rendelkezésemre bocsájtott egy 66 ol­dalas brosúrát. Ez a könyvecske tulajdonképpen tanulmányok kivonatos gyűjteménye, amely neves múltkutató szakemberek­nek (etnológusok, régészek, történé­szek, szociológusok és összehasonlító nyelvészek) a Balkánon élő egyiptomi­akkal kapcsolatos tudományos érteke­zéseit tartalmazza. Ezek a szakembe­rek kultúrtörténeti búvárkodásaikban igen mélyre ástak, hogy a tudomány oknyomozó módszereivel feltárják: reális-e, hogy az ebben a térségben élő és magukat egyiptomiaknak nevező sötét bőrű (szerecsen) emberek való­ban egy önálló népcsoport képviselői. Erre a kutatásra egyébként azért is szükség volt, hogy ezek az identitás­problémával küszködő emberek, mi­vel nincs önálló nyelvük, választ kap­janak arra, hogy hol vannak gyökere­ik, és mikor, milyen körülmények kö­zött érkeztek erre a vidékre. Történészek és régészek a szárma­zásuk helyét és a Balkánra jutásuk okát és idejét keresve visszamentek az i. e. 12. századból származó óegyipto­mi írott és tárgyi leletekhez, még a Grál-kehelyről szóló legenda első írá­sos emlékeit is idézik, miközben az ógörög, római és iszlám írásos emlé­kek erre vonatkozó dokumentumaira hivatkoznak. A balkáni nemszláv né­pek neves etnológusa, a belgrádi dr. Mirko Barjaktarovic és a szkopjei Bra­­niszlav Ruszics professzor is vagy az óegyiptomi II. Ramzesz fáraó i. e. 2300-ban tett nagy hadjárata, vagy Nagy Sándor egyiptomi hadjárata, vagy az időszámításunk fordulópontja utáni, az Egyiptomban a 14. században történt, a kereszténység felvételére kényszerített népek menekülése idejé­re teszik a Földközi-tenger keleti me­dencéjébe, köztük a Balkánra való te­lepülés idejét. Több szerző szerint ala­csony kultúrájú, barbár népek voltak, és ők tették tönkre és rombolták le a mükénéi és a krétai kultúrát. Pelopo­­nészoszon például még ma is van Kis­­egyiptom nevű vidék. Az új honfogla­lók kiváló bányaművelők voltak, főleg az ércbányászat, a fémfeldolgozás és - megmunkálás mesterei, ami az óe­gyiptomi kultúra egyik jellegzetessége volt. A tárgyi leletek már háromdimen­ziós bizonyítékai a szerecsenek Bal­kánra érkezésének és jelenlétének. Az Ohrid-Bitola vonalon egyiptomi jelle­gű temetőket és templomokat tártak fel, több ízisz-istennőszobrot találtak, egy őt ábrázoló gyűrűt, valamint egy pecsétnyomót, amelynek felső felén skarabeus bogár van, alsó nyomófelü­letén pedig hieroglifák. Még érdeke­sebb ennél a mai egyiptomi nemzeti­séghez tartozók hagyományos életvite­lének szokásai (születés, házasság, ha­lál), amelyek eltérnek az itt élő népe­kétől. Házat például csak a növekvő újhold idején kezdenek építeni, a csa­lád étkeztetésére levágott állat húsából pedig nem eszik az, akié az a jószág volt. A 70 forrásmunkára hivatkozó négy, egymástól független szerző eb­ben a gyűjteményben megállapítja, hogy a Levante és a Balkán egyes vi­dékein élő sötétbőrűek valóban egyip­tomi származásúak, s ha bőrszínüknél fogva néhol keveredtek is a cigányok­kal, nem cigányok, és nem is beszélnek romául. Ez a rövid ismertető természetesen nem szorítkozhat az igen olvasmányos és érdekes brosúra teljes ismertetésé­re, inkább ízelítőül szántam, hogy be­tekintést kapjon az olvasó, miért isme­rik el önálló kisebbségnek az egyipto­miakat. SZEGEDI Mária 1999. március 6., szombat CAVALESEI SÍLIFTKATASZTRÓFA Felháborodás Olaszországban Válságba kerültek a kétoldalú kapcsolatok a 20 emberéletet követelő tragédiáért felelős amerikai pilóta felmentése után Olaszországban mélységes döbbe­netet és felháborodást keltett a tavaly februári síliftkatasztrófáért felelős amerikai pilóta felmentése. A politiku­sok első reagálásaikban szégyenletes­nek, botrányosnak, az áldozatok és hozzátartozóik megsértésének, Olasz­ország arculcsapásának nevezték az ítéletet. Olaszországban többen a NATO- szerződések, köztük az olaszországi tá­maszpontokra vonatkozó megállapo­dások újratárgyalását követelik az után, hogy az amerikai hadbíróság minden felelősség alól felmentette Ri­chard Ashby századost a tavaly febru­ári síliftkatasztrófa ügyében. A tegnapi olasz lapok elítélték a fel­mentő ítélet mögött érzett arroganci­át, „birodalmi logikát”, a szövetsége­sek lekezelését. Az ügy az olasz-amerikai kapcsola­tok egyik legsúlyosabb válsága a hi­degháború óta - írta a Corriere della Sera, amely túlságosan puhány maga­tartást hányt az éppen amerikai láto­gatáson tartózkodó olasz kormányfő szemére. D’Alema először egyáltalán nem akarta kommentálni az odahaza vérlázítónak tartott felmentő ítéletet, majd a rá nehezedő nyomás hatására is csak „zavarbaejtő”-nek nevezte azt. A Corriere della Sera szerint az íté­let zavarbaejtő kérdéseket vet fel az amerikai szuperhatalmat és jogrend­szerét illetően. „Ha Clinton jó kapcso­latokat akar Olaszországgal és a tá­maszpontok feltétlen használatát, ak­kor el kell ismernie az olasz szuvereni­tást, és nem kezelheti úgy az országot, mint a birodalom egy tartományát.” A la Repubblica szerint a hatal­mon levők büntetlenségének ősrégi el­ve érvényesült. „A felmentő ítélet volt az ár, amelyet az amerikai igazságszol­gáltatás kényszerült fizetni a katonai­ipari apparátusnak, a szuperhatalom igazi kormányának” - írta. Az olaszországi síliftkatasztrófát okozó amerikai pilóta felmentésének ügye „elgondolkodtat a nemzetközi szerződések igazságszolgáltatást szabá­lyozó záradékain” - közölte tegnap az olasz védelmi miniszter. Carlo Scognamiglio azonban óva intett olyan következtetésektől, ame­lyek „csorbát ejthetnének a két nép és a két kormány közti barátság és szövet­ség tartós, történelmi kapcsolatain”. Az olasz védelmi miniszter pénte­ken hosszú telefonbeszélgetést folyta­tott amerikai kollégájával, William Co­­hennel, aki sajnálkozott ugyan a tör­téntek miatt, de kifejtette, hogy „mint minden jogállamban, az ügyészségek Amerikában is függetlenek a kor­mánytól, így nem volt lehetőség a be­avatkozásra”. Másfelől - mondta Co­hen­­ Ashby százados ellen még füg­gőben van az az eljárás, amelyet az igazságszolgáltatás akadályozása cí­mén indítottak ellene. Parlamenti képviselők tegnap azt követelték Massimo D’Alema kor­mányfőtől, hogy Amerikából hazatér­ve a képviselőházban adjon tájékozta­tást a kormány szándékairól. (MTI) (FoNet/AP-telefotó) Frank Spiner ügyvéd a sajtó képviselőit tájékoztatja, mellette (jobbról) Richard Ashby Halálra ítélték a kirgiz kannibált Kirgizisztánban tegnap egy bíróság halálbüntetést szabott ki arra a férfira, aki két embert megölt, és az áldozatok húsából ételt készített. Pavel Gorobec beismerte, hogy 1997 decemberében megölte bérlőjét, Viktor Grehovodo­­vot, 1998 márciusában pedig barátnő­jét, Valentyina Kasinát. A nyomozás során elmondta, hogy az áldozatok húsából ételt készített, amelyet baráta­inak is felszolgált, és amelyből ő maga is evett. A bírósági tárgyalás során val­lomásának ez utóbbi részét visszavon­ta, azt állítva, hogy ő maga nem evett az emberhúsból - írta az AP. Aszkar Akajev kirgiz államelnök ta­valy decemberben két évre felfüggesz­tette a halálbüntetések végrehajtását a közép-ázsiai volt szovjetköztársaság­ban, de a halálos ítéletek kiszabását a hatályos törvények még lehetővé te­szik. A nem mindennapi bűntény vizs­gálata tavaly áprilisban kezdődött, amikor a rendőrség emberi testrésze­ket talált Gorobec lakása közelében. (MTI) Teljes kapacitással folyik az olaj Észak-Irakban sikerült megjavítani a hét eleji amerikai légitámadásban megrongálódott vezetéket Tegnap a szokásos, azaz napi 900 000-1 millió hordós kapacitással üzemelt Irak legfőbb olajexport-útvo­nala, a kirkuki mezőt a törökországi Ceyhan fogadókikötővel összekötő ikervezeték, amelyet a hét eleji ameri­kai légiakciókban súlyos károk értek. A hét közepén iraki és ENSZ-szak­­értők is még úgy becsülték, hogy a tá­madásokban megsemmisült vezérlő­­berendezések kiesése miatt hetekre le­állhat a világszervezet által humanitá­rius célokra engedélyezett iraki olajex­port zöme. Csütörtökön azonban a New York-i ENSZ-központban és a tö­rök fogadóállomáson egyaránt azt kö­zölték, hogy megindult a szállítás a ve­zetéken. A Dow Jones gazdasági hírszolgálat tegnapi jelentése szerint aznap folya­matosan zajlott az iraki exportolaj be­rakodása a török kikötőben várakozó tartályhajókba, amelyek a következő néhány napban összesen vagy 5 millió hordónyit visznek el az iraki nyers­anyagból. (MTI)

Next