Magyar Szó, 1999. július (56. évfolyam, 143-169. szám)

1999-07-23 / 162. szám

2 KÜLPOLITIKA Kínában betiltották a Falunkung szektát Az állami televízió bejelentése Kínában tegnap országosan betil­tották a Falunkung szektát - jelentette be külön közleményben a kínai állami televízió. „Mivel a szervezetet törvényesen nem jegyezték be, ezért illegálisnak minősül és betiltottuk” - hangzott a kormány közleménye. A hatóságok hozzátették, hogy a szekta „babonákat és valótlanságokat terjeszt, zavart kelt a társadalomban és veszélyezteti an­nak egyensúlyát”. A kormány figyel­meztette a Kínai Kommunista Párt tagjait, hogy kizárják a pártból azt, aki a szekta tanait követi. A szervezetet az Egyesült Államok­ban élő bizonyos Li Hung-cse alapítot­ta 1992-ben. Az egyik legjelentősebb szekta Kínában, állításuk szerint 80 millió hazai és 20 millió külföldi kö­vetőjük van, bár bírálóik kétlik, hogy ilyen sokan lennének. (A kommunis­ta pártnak 60 millió tagja van.) A kö­vetők zöme vidéki ember. Hevesen támadják a tudományt, ostorozzák az erkölcstelenséget. Több kínai város­ban a szektát már korábban betiltot­ták. Május végén letartóztattak 5800 követőt. Szektatagok három nap óta az or­szág 30 városában nagy számban tün­tettek bebörtönzött társaik szabadon bocsátását és vallásszabadságot köve­telve. A rendőrség szerdán nagyszabású razziát tartott a szekta ellen. A főváros­ban mintegy ezer hívet gyűjtöttek össze két stadionban, majd mintegy százat őrizetbe vettek - jelentették a hírügynökségek. (MTI) Korábbi felvétel a szekta tagjairól (FoNet/AP-telefotó) Sztyepasin a leszerelésről is tárgyal majd W­ashingtonban Borisz Jelcin orosz államfő hozzájá­rult, hogy Szergej Sztyepasin minisz­terelnök jövő heti washingtoni látoga­tása során leszerelési kérdésekről is tárgyaljon Bill Clinton amerikai elnök­kel és Al Gore alelnökkel. „Az elnök jóváhagyta, hogy ne csak gazdasági kérdésekről, hanem a START-1, a START-II és az ABM- szer­ződéssel kapcsolatos problémákról is tárgyaljak” - tájékoztatta tegnap az újságírókat a kormányfő. Washington, július 22. „Mindig is meglehetősen normális körülmé­nyek között nőttem fel. Ezt az édesanyámnak köszönhetem. Mindig is busszal jártam, metróz­tam... Ami a szállodai lakosztályokat meg óriás­limuzinokat illeti, pfuj, hallani sem akarok ró­luk!” A kívülálló nem könnyen tudja elhinni, hogy egy Kennedy, a világ egyik legismertebb politi­kusának a fia, milliomos család gyermeke a fen­tieket komolyan is gondolta. Pedig így volt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ifj. John és Caroline bármit is nem engedhetett meg magá­nak. De édesanyjuk - akinek magának sem volt könnyű beilleszkedni a Kennedy család szoros kötelékébe és elfogadni életvitelüket - jól tudta, hogy csak úgy védheti meg őket a rájuk leselkedő társadalmi veszélyektől, ha viszonylag normális körülményeket teremt a számukra. Nem biztos, hogy ehhez nagyban hozzájárult a „nemzet özvegyének” második, egy görög ha­jótulajdonossal kötött házassága is, de a két Ken­nedy gyermek azt is elfogadta - rajongtak az any­jukért -, ami nem is olyan furcsa, miután édes­apjukat olyan korán és olyan brutális módon el­vesztették. Jackie, mint ismeretes, másodszor is megözvegyült, és 1994 tavaszán rákban halt meg New Yorkban. Ifj. John és Caroline az apjuk mellé temették el az arlingtoni nemzeti katonai temetőben. John Fitzgerald Kennedy, az elnök, nem ugyanazt jelentette a fia számára, mint leánya, Caroline számára: a kis John csak hároméves volt, amikor apját meggyilkolták, és felnőttként azt szokta mondani, hogy alig emlékszik apjára, nem is tudja, hogy emlékei csak a fényképekről származnak vagy valódiak. Caroline már hatéves volt 1963-ban, ő jobban emlékszik az édesap­jára. Volt egy harmadik gyermeke is az elnöki pár­nak: Patrick Kennedy, aki 1963 augusztusában, alig több mint két hónappal a merénylet előtt született, de csak­ két napig élt. Dallas te­hát annál nagyobb csapás volt Jacqueline-nek: a har­madik gyermekének csecse­mőhalála után a férjét is el­vesztette. Caroline alkotmány­­jogásznak tanult, már egy könyvet is írt, amit először szinte hitetlen­­kedve fogadott a szak­mai közvélemény. De ami­kor a kritikusok jobban utá­nanéztek, belátták, hogy semmiféle plágiumról vagy „szellemíróról” nincs szó: valóban a néhai elnök leánya a szerző (egy egyetemi kollégájával együtt). Egyébként az el­nök Kennedy is újságíróskodott egy ideig, sőt Pulitzer-díjat is kapott politikusi karrierje előtt - és róla sem hitték, hogy maga írta a legjobb dol­gait, pedig nincs igazi bizonyíték az ellenkezőjé­ről. Az ifj. John nagyon is tudatában volt mind­ezeknek a hátráltató körülményeknek. Elhatá­rozta, hogy a saját útját járja és nem enged a sokszoros kísértésnek, amit a Demokrata Párt li­berális szárnya, apjának természetes közege, újra meg újra felhozott: legyen a szenátorjelölt­jük New York államból. A történelem fur­csa fintoraként, egyesek szerint JFK ép­pen a 2000. évi választásokon való fellépés gondolatával kacérkodott, miután kide­rült, hogy Patrick Moynihan szenátor nyugdíjba vonul. Jött azonban Hillary Rodham Clinton indulásának a híre, és John egy szót sem ejtett többé a választá­sokról. Neki még van ideje - gondolhatta joggal-Rövid ügyészi pályafutása után megala­pította a George nevű magazint. Nem azért számított ez szenzációnak, mert egy Kennedy volt az alapító, az elnök és a fő­­szerkesztő, hanem azért, mert - példa nélkül - nagy fába vágta a fejszéjét: össze próbálta egyeztetni a fényes-hangos médi­ák világát a komoly tartalommal. Az első címlapon - mellékelt képünkön - Cindy Crawford szupermodell szerepelt parókás George Washingtonnak öltözve - kivillanó köldökkel... Sokáig nem lőtte senki, hogy ennek a maga­zinnak lesz keletje, de Kennedynek sikerült összebékítenie a látszólag összeférhetetlen témá­kat. Nevének köszönhetően természetesen min­denhova bejutott, és mindenkitől kapott interjú­kat.­­Személyesen vett részt a lap irányításában, és azt nemcsak lelkesedéssel, hanem meglepő ér­zékkel csinálta. Annak ellenére, hogy a Kennedy név az ame­rikai közéletben végérvényesen a liberális politi­kával ötvöződött, JFK Jr. pártközivé tette a lapot és republikánus érzelmű szerzők meg alanyok éppen úgy helyet kaptak benne, mint a demok­raták. Kennedy jól tudta, hogy bázist kell terem­tenie a maga számára, és nem volt olyany naiv, hogy a kórusnak prédikáljon (amerikai szólás, kb. azt jelenti, hogy valaki a már elkötelezett híveket pró­bálja meg jobban meggyőzni valamiről...) Amikor a George beindult, sokan lekezelően nyúltak hozzá, mondván, hogy az akkor éppen hangatlófélben levő Clinton-kormányzat szócsö­ve lesz. Egyáltalán nem ez történt, a George bát­ran bírálta is a hivatalos Washingtont, amikor úgy érezte, hogy igaza van. JFK barátai szerint az ifjú titán a jelenlegi elnök nagy szövetségese, de ez írásaira egyáltalán nem vetett árnyékot. A George példányszáma tavaly 25 százalékkal csökkent, és a Kennedy-tragédia utáni napokban azonnal megindult a találgatás, hogy vannak-e már a folyóiratnak elég erős hagyományai ahhoz, hogy túlélje alapítóját és vezetőjét. A Kennedyek mindig kitartottak ambícióik mellett (és az elesettek felkarolása, a valódi de­mokrácia gyámolítása mellett a hatalom az egyik központi céljuk volt, amit sokak szerint a mai Amerikában a médiák testesítenek meg), de nem voltak szentimentálisak az olyan ügyekkel szem­ben, amelyek „betöltötték szerepüket", és már nem volt rájuk többé szükség. Ennek a keresés­nek a során számos tragédia érte őket, aminek a legutóbbi csak egyik fejezete. Következő folytatá­sunkban áttérünk a Kennedy-klán történetének árnyékosabb oldalaira. (Folytatjuk) PURGER Tibor NOMEN EST OMEN: A KENNEDY CSALÁD TÜNDÖKLÉSE ÉS TRAGÉDIÁI (4.) • • A „legtisztább” Kennedy Jackie mindent megtett, hogy két gyermekét megvédje a népszerűség ártalmaitól - Caroline és if­. JFK a „nemzet árváiból” nagyszerű emberekké nőttek, és mindig a saját útjukat járták (Tudósítónktól) A büszke laptulajdonos a George magazin bemutatásakor. Senki sem hitt egy újabb politikai képes folyóirat sikerében, de JFK minden ajtót megnyitott Kérdés, lesz-e folytatás Magyar Szó Ivanov Londonban Az orosz külügyminiszter tárgyalásai a kapcsolatok javításáról Igor Ivanov orosz külügyminiszter a kapcsolatok javításáról tárgyalt Lon­donban kollégájával, Robin Cookkal, és a nap folyamán fogadta őt Tony Blair brit kom­ányfő. Ivanov szerda este érkezett Lon­donba, és rögtön bizalmas jellegű konzultációkat kezdett a brit külügy­miniszterrel. Megbeszéléseikről sem­mit sem közöltek, de a BBC és a The Daily Telegraph cimű napilap tegnap a látogatás célját abban nevezte meg, hogy javítson a NATO jugoszláviai lé­gihadjárata miatt megromlott kapcso­latokon. A fagyos viszony nehezen oldódik. Moszkva változatlan neheztelését vilá­gosan jelezte, hogy kedden váratlanul elhalasztották a NATO-orosz állandó tanács aznapra tervezett ülését, noha a testület a légicsapások kezdete óta még egyszer sem találkozott. A BBC szerint ennek az volt az oka, hogy az orosz fél kizárólag a kosovói béke­­fenntartás kérdéseiről lett volna haj­landó tanácskozni. Ivanov aznap megjelent interjújá­ban a Jugoszlávia elleni hadműveletet merő tévedésnek, politikai, katonai melléfogások sorozatának minősítette, a Balkánon messze túlmutató követ­kezményekkel. Oroszország azonban tudja, hogy alapvető érdekeit jobban szolgálják a jó kapcsolatok Washingtonnal, Lon­donnal és Brüsszellel, mint Belgrád­­dal, így most megpróbálja rendezni a kapcsolatokat - jegyzi meg a The Da­ily Telegraph. Robin Cook jószándéka jeléül régi külügyminisztériumi táviratokkal és jelentésekkel teli ládát adott át vendé­gének. Az edd­ig titkos dokumentu­mok az utolsó orosz cárnak és család­jának meggyilkolásával foglalkoznak. Ivanov a II. világháborúban német hadifogságba esett brit katonákról nyújtott át iratokat Robin Cooknak. (MTI) 1999. július 23., péntek Engedélyezett a többnejűség Az ingus elnök rendelete Ruszlan Ausev ingus elnök hivata­losan engedélyezte e köztársaság terü­letén a többnejűséget. Ingusföld az Orosz Föderáció része és a Kaukázus északi részén terül el. Ausev elnök, aki egyben az orosz hadsereg tábornoka is, az ukázzal négy feleséget engedélyezett alattvaló­inak. A feltétel az, hogy minden fele­ségnek egyforma figyelmet kell szen­telni és azonos anyagi javakban része­síteni. A rendelet nagy visszhangot kel­tett, de az elnök azzal hárította el az észrevételeket, hogy a többnejűségre a demográfiai helyzet miatt van szükség. Ingusföld és Észak-Oszétia között ugyanis 1993 és 1994 folyamán heves határvillongások voltak, amelyekben „annyi katona esett el, hogy a lakossá­got nem lehet monogámiával megújí­tani”. Ausev a duma elé szándékozik ter­jeszteni törvénytervezetét, hogy „összehangolják” a föderáció törvény­­hozásával. Pavel Kresennikov orosz igazságügy-miniszter azonban már ki­jelentette, hogy az ukáz alkotmányel­lenes. Több orosz politikus is reagált, Je­­gor Sztrojev, a föderáció tanácsának elnöke például kijelentette, hogy a rendelet inkább nevetséges, mint tilta­kozásra indító, Vlagyimir Jakovljev, Szentpétervár gubernátora viszont gratulált Ausevnek. Az ingus elnök véleménye szerint Oroszország többi területén nincs szükség ilyen rendeletekre, mivel ott a nők többször is férjhez mehetnek, míg a Kaukázus vidékén ez tilos. Annak idején az oroszországi többnejűséget a „szexuális liberalizmusáról" híres Vla­gyimir Zsirinovszkij propagálta a du­mában. Egy moszkvai rádióadó megkérde­zett hallgatóinak 72 százaléka helyesel­te az ukázt, és csak 28 százalék volt el­lene. A többnejűség törvényesítésére az emberek egyelőre vidáman reagál­nak, mert végül is az országnak egy olyan területéről van szó, ahol hasonló szokások voltak érvényben eddig is, és ahol csak a hatvanas évek derekán kezdték hivatalosan regisztrálni a há­zasságokat. Ausev elnöknek egy felesége van. A körkérdések eredményei szerint Nazranban, Ingusföld fővárosában a poligámia egyaránt népszerű a férfiak és a nők körében. (Beta) Hamász-tagok kiképzése Iránban A Háárec izraeli napilap értesülése A Hamász iszlám ellenállási mozga­lom tagjait Iránban képezik ki fegy­verforgatásra és robbanószerek keze­lésére -jelentette tegnap a Háárec cí­mű izraeli napilap. Az újság szerint a Sin Bét izraeli bel­biztonsági szolgálat kihallgatta a szerve­zet három tagját (egy gázait és két cisz­­jordániait), és vallomásuk alapján meg­állapította, hogy az iráni forradalmi gár­disták, a pardaránok Teherán mellett kiképzőtábort hoztak létre külön a Ha­mász számára. A kiképzést Ali Hamenei ajatollah, legfőbb iráni vallási vezető szellemi irányítása alatt folytatják. A Sin Bét által kihallgatott Hamász­­tagok vizsgálati fogságban vannak. Mi­előtt letartóztatták őket, éppen kül­földről tértek haza. Bevallották, hogy a tábor pontosan hol található, hogy ők is kaptak ott kiképzést, és onnan kikerülve milyen feladattal bízták meg őket. A Háárec megjegyzi, hogy a Ha­mász - mozgásszabadságának megőr­zése végett - eddig tartott bizonyos tá­volságot Iránnal szemben, nem úgy, mint a másik szélsőséges szervezet, az Iszlám Dzsihád. Mindkét szervezet el­lenzi az 1993-as oslói izraeli-palesztin megállapodásokat. A Hamász követte el a legtöbb Izrael-ellenes gyilkos me­rényletet - írta az AFP.

Next