Magyar Szó, 2000. január (57. évfolyam, 1-24. szám)

2000-01-30 / 24. szám

2000. január 30., vasárnap A csupasz város Zenta még nem az, de afelé halad­­ Szervezett falopás a Népkertben - Élesedik a harc favédők és (illegális) fairtók között Ha David Attenborough világhí­rű természetfilm-sorozatának egyik epizódjában feldolgozta volna azo­kat, akikről az alábbiakban szó lesz, akkor ez a rész minden bizonnyal valami ilyesmi címet kapott volna. A városi kártevők. Jellemzőik: a sáská­nál jóval nagyobb termetű, de ha­sonló jellegű pusztítást végző kár­okozók. Egyetlen és kizárólagos cél­pontjuk a fa, amelyen óriási és kö­nyörtelen rombolást visznek végbe: vágják, csonkítják, kasz­abolják, de­rékba törik, fejét veszik, megsebzik és megölik. Mivel az említett kárte­vő az ember(szabásúak) csoportjába tartozik, rendelkezik mindazokkal a segédeszközökkel is (sajnos), ame­lyeket általában a civilizáció vívmá­nyának szoktunk nevezni: baltával, szekercével, fejszével, gépi és kézi fűrésszel stb. Jung Zsuzsanna, a zentai községi végrehajtó bizottság tagja - nyugod­tan mondhatni, habár a cím nem hi­vatalos: környezetvédelmi felelőse - a felháborodás, az elkeseredés és a düh vegyes érzéseivel tárja szét kar­­jait.­­ A közvélemény még mindig hajlamos nem igazán komolyan venni ezt a problémát, pedig ami történik, az nem más, mint valami iszonyatos és elképesztő mértékű pusztítás, méghozzá a saját környe­zetünk, saját életfeltételeink, átvitt értelemben tehát a saját életünk pusztítása. Pár nappal ezelőtt ellen­őrzést végeztünk, és az egyetlen körút alkalmával hat - én nem tu­dom máshogy nevezni őket - garáz­dálkodó csoportot fedeztünk fel: voltak, akik a Permin élesztőgyár felé vezető ipari út mentén levő eperfák vastag ágait kaszabolták le, szinte megkopasztva a gyönyörű fá­kat, a Zentáról Felsőhegy felé veze­tő Tornyos­ út mentén pedig nem kevesebb mint négy (!) csoport „dolgozott”. Közben pedig már pontos kimutatások vannak arról, hogy évente hány centiméterrel lesz vékonyabb a termőföld, mert a szelek elhordják a humuszt, de amit ezek a garázdálkodók művel­nek, az ettől függetlenül is vanda­lizmus. A helyi önkormányzat épp egy hónappal ezelőtt (tavaly december­ben) fogadott el egy tíz évre szóló hosszú távú fásítási tervet, amely meghatározza a város és a község fá­sításának legfontosabb irányelveit. A tavalyi év folyamán mintegy 5000 facsemete lett elültetve a község te­rületén, és maga a községi alapsza­bály határozza meg, hogy közterüle­ten levő bármilyen fát (csemetét, lé­tesített fasort stb.) csak előzetesen kikért engedély után szabad kivág­ni. A város területén összesen 10 mezőőr van munkaviszonyban, akik rendszeresen ellenőrzik a rájuk bí­zott területeket, különösen a kriti­kus részeket. És mindez még együtt­véve sem elég, mert a városra ilyen tekintetben még mindig sokkal in­kább a pusztítás jellemző, mint az ültetés. Nyilvánvaló, hogy a pusztí­tást végző félnek is megvannak a maga indítékai (hideg van, fűteni pedig akkor is kell valamivel, ha nincs pénz, fizetés vagy nyugdíj), ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ez a fajta polgári önkény semmilyen körülmények között sem tolerálha­tó, hisz még elképzelni is rossz, mi történne abban az esetben, ha - ha­sonló okokra hivatkozva - mindenki rávetné magát a hozzá legközelebb eső fára. - Előfordul, hogy például a fa­ágak ráhajolnak a háztetőre, vagy a villanyvezetékekre - mondja Bálint Valéria, az önkormányzat kommu­nális ügyosztályának dolgozója. - Ilyen esetekben természetesen megadjuk az engedélyt - nem a ki­vágásra, hanem az indokolt beavat­kozásra, általában metszésre -, mert a cél nem az, hogy a fő kárt tegyen a környezetében, hanem az, hogy fa és ember békésen és barát­ságban éljen egymással. Más ese­tekben is adtunk engedélyt a vad­hajtások megritkítására, sajnos azonban az a tapasztalatunk, hogy ezzel az engedéllyel igen gyakran és igen durván visszaélnek (tiszte­let a kevés kivételnek, például a nagycsaládosok egyesületének, akik rendkívül korrekt módon mű­ködtek velünk együtt e téren­, nem ott és nem úgy ritkítanak, ahogyan azt közösen megbeszéltük. Ezért úgy döntöttünk, február 1-től kezd­ve semmilyen engedélyt nem adunk ki a továbbiakig. Ez azonban nem az egyetlen szi­gorító intézkedés lesz e téren.­­ Mindenképpen el fogjuk érni, hogy a mezőőrök járőrözése sűrűbb és ugyanakkor kiszámíthatatlanabb legyen - folytatja Gyulai Z­oltán községi felügyelő. - Tudjuk példá­ul, hogy a Népkertben már annyira szervezett formát öltött a falopás, hogy kifigyelik a mezőőr mozgását, és pillanatok alatt elvégzik a „mun­kát”, amikor „tiszta a levegő”. En­nek véget kell vetni, és mindent meg is teszünk ennek érdekében. Akit tetten érünk, az a bíróság előtt fog felelni tettéért, erkölcsi és anyagi értelemben egyaránt. Ki-ki eldöntheti magában, melyik a fá­­jóbb kategória a számára, minden­esetre ha a bíróság egy védett hárs­­fi­sornak, egy harmincéves japán szilfának, vagy mondjuk, egy pla­tánfának nemcsak a kalóriaértékét, hanem az eszmei értékét is megfi­zetteti, akkor bizony ez az utóbbi - mármint az anyagi vonatkozás - sem lesz fájdalommentes. Márpe­dig erre­­ az eszmei érték megfizet­tetésére - már megvolt a precedens a zentai bíróságon. Favédők és fairtók köz­ötti harc tehát - szükségszerűen - élesedni fog, és nyilvánvalóan mindenki sza­badon dönthet arról, csatlakozik-e valamelyik táborhoz, vagy épp a­­semlegesség paravánja mögé bújik. Jelen esetben ugyanis nagy kérdés, mit is jelent az a bizonyos semleges­ség. Hisz már a régi szállóige meg­mondta: Fairtók közt cinkos, aki né­ma. KÓKAI Péter A privatizáció, mint ismeretes, az 1997-ben meghozott törvény értelmében indult el. Az első körben a vállalatoknak ingyenesen kell kioszta­niuk részvényeik egy részét az érdeklődő nyug­díjasok, munkavállalók és földművesek között. A folyamat azonban nem vett nagyobb lendületet. Egyes becslések szerint a vállalatoknak mind­össze 8 százaléka indította be a privatizációt. Ez természetesen csak töredéke a magánosításra váró vállalatoknak.­­ A privatizálásnak az ilyen módja legin­kább a cseh modellhez hasonlít, azzal, hogy a vállalatokat sem kötelezik határidőkkel a priva­tizálásra, és nem kötelező természetesen rész­vényt sem jegyezni. Valószínűleg ez az oka, hogy a munkaszervezeteknek nagyon kis há­nyada kezdett bele ebbe a folyamatba - mond­ja Zsoldos Tibor, a kishegyesi Bróker pénz­ügyi tanácsadó iroda tulajdonosa, amely iroda segítséget kínál a helybelieknek és környékbe­lieknek ebben a munkában. A feltételekről szombaton a Vojvodanka földműves-szövetke­zet tagjai számára tartott előadást, a jövő héten pedig a nyugdíjasok számára. ■ Mi szükséges ahhoz, hogy az erre jogosul­tak részvényt jegyezzenek? - Először is tudni kell, hogy négy kategória jegyezhet részvényt: a nyugdíjasok, a munkavál­lalók, a biztosítással rendelkező földművesek és a nem biztosított földművesek. Minden kategó­ria számára a dokumentumok közül elő kell ké­szíteni a személyi igazolvány másolatát és egy eredeti állampolgársági bizonylatot. A nyugdíja­soknak a nyugdíjbiztosítási alaptól bizonylatot kell kérniük a szolgálati évekről, és mellékelniük kell munkakönyvük fénymásolatát is. A munka­­vállalóknak az említetteken kívül (személyi iga­zolvány, munkakönyv másolata, állampolgrsági bizonylat) igazolást kell hozniuk vállalatukból a szolgálati évekről és a nyugdíj-biztosítási alapból is a munkaévekről. A biztosítással rendelkező földműveseknek az igazolványon és állampol­gársági bizonylaton kívül csak a nyugdíjbiztosító igazolása kell a biztosítás időtartamáról. A nem biztosított földműveseknek az igazolvány és­­ál­lampolgársági bizonylat mellett mellékelniük kell a kataszteri hivatal igazolását a földterület tulajdonjogáról és egy igazolást az állandó tar­tózkodási helyről. ■ Ezeket az érdeklődőknek maguknak kell beszerezniük? - Igen, ezt a cégem nem vállalja, de az így el­készített dokumentumokat, ha elhozzák hoz­zánk, akkor a további munkákat, teendőket vál­laljuk. E munkának a költségei körülbelül 250 dinárt tesznek ki. A megbízásról természetesen szerződést kötünk, s mi vállaljuk, hogy állandó­an figyelemmel kísérjük a pályázatokat, gondos­kodunk arról, hogy időben megérkezzenek, és ami a legfontosabb, olyan vállalatoknál pályá­zunk, amelyeknél néhány év múlva haszon is várható. Ez nekünk is érdekünk, mert a részvé­nyesek érdekeit további 10 százalékért állandó­an képviseljük a részvényesek közgyűlésein, egészen a tőzsde beindulásáig. A részvények egyébként névre szólóak és örökölhetők. ■ Melyek a leggyakoribb hibák? - Leggyakrabban a hiányos dokumentumok miatt utasítják el az embereket. Például, ha nem eredeti állampolgársági bizonylatot mellékelnek. Sokan persze szeretnének saját vállalatukban részvényesek lenni, akkor meg kell várni az adott cég privatizációját. Javaslom azoknak is, akiknek cége időközben tönkrement, okvetlenül forduljanak szakemberhez. Tudni kell továbbá azt is, hogy a földművesek és a nem biztosított földművesek csak a mezőgazdaságban és a fel­dolgozóiparban igényelhetnek részvényt. Vi­gyázni kell arra is, hogy egyszerre lehetőleg ne pályázzon senki két helyre, mert előfordulhat, hogy mindkét helyen megkapja a részvényeket a teljes munkaszolgálata után. Ezt pedig bünte­tik. ■ Az arra jogosultak az ország bármelyik cégénél igényelhetnek részvényt? - Igen, a jugoszláv állampolgárok az ország bármelyik vállalatának privatizációjában részt vehetnek. PAPP Imre Hogyan igényelhető részvény? A leggyakoribb hibák a hiányos dokumentumok - Beszélgetés Zsoldos Tiborral, a kishegyes­ Bróker pénzügyi tanácsadó iroda tulajdonosával a privatizáció gykorlati kérdéseiről Magyar Szó IDŐSZERŰ TÉMÁK 11 „Szó sincs politikáról” Az Újjáépítési Igazgatóság finanszírozza a Péterváradi híd felépítését, a város pedig a Szabadság híd felújítására fordíthata a pénzt, hangsúlyozza Zoran Vapa tartományi gazdaságügyi segédtitkár Mint ismeretes, nemrégiben egymást követően két projektum is nyilvánosságot látott a Péterváradi híd felépítésére vonatkozóan. Az újvidéki városvezetés, majd a városi képviselő-testület is Nikola Hajdin akadémikus tervét támogata, az Újjáépítési Igazga­tóság azonban egy vasrácsos szerkezetű híd építését jelentette be. Az elmúlt egy-két hét folyamán többfé­le vélemény hangzott el, miközben nem maradtak el a vádaskodások sem. Ezúttal Zoran Vapa, az újjáépí­téssel megbízott tartományi gazdaságügyi segédtit­kár véleményét kértük ki. ■ Hogyan kommentálja a vádakat, miszerint a köz­társaság kizárólag politikai poénszerzés miatt állt elő saját projektumával? Valóban politikai játékról, a köz­társaság és a város közötti versengésről van szó? - Szerintem ez esetben szó sem lehet politikáról. Vaj­daság, külön pedig Újvidék hatalmas károkat szenve­dett a bombázásokban, ezért ha az újjáépítésről beszé­lünk, az nem a választási hadjárat céljait szolgálja, ha­nem azt, hogy mielőbb elhárítsuk a károkat. Ha politi­kai szemszögből néznénk a dolgokra, aszerint semmit sem kellene csinálni. Szerintem a legfontosabb, hogy mindnyájan közösen dolgozzunk a bombázások következményeinek el­hárításán. Ami a politikai harcot illeti, az más kérdés.­­ Emlékeztetőül elmondom, hogy a városi hatalom a pontonhíd építését is kifogásolta, ami viszont nagyon jó megoldásnak bizonyult, és kimond­hatatlanul sokat jelent az emberek­nek. Vitát váltott ki az ideiglenes vas­úti-közúti híd építése is, ezt is politikai vizekre igyekeztek terelni, de érvek nélkül. Marad a tény, hogy a nemzet­közi vasútforgalom mielőbbi vissz­aál­­lítása nélkülözhetetlen, mert enélkül az ország rengeteget veszít. Adva van a lehetőség, hogy Újvidék 15 hónap leforgása alatt két állandó hidat kap­jon. A köztársasági kormány és az Új­jáépítési Igazgatóság tízmillió márkát kínál a Péterváradi híd felépítésére, Zoran Papa lehetővé téve ily módon, hogy a váro­si költségvetésben erre előirányzott pénzt a Szabadság híd szanálására fordítsák, csakúgy, mint a Péterváradi hídra javasolt megoldásokat. Ennek semmi akadálya, hiszen a Szabadság híd tervezője Ni­kola Hajdin, a híd szerkezetét pedig a magyarországi Ganz készítette. Kizárólag a városnak és polgárainak az érdekeit kellene nézni, így rövid idő alatt megoldódná­nak a közlekedési gondok Újvidéken. Ugyanakkor fel lehetne újítani a hidakon áthaladó vezetékeket. Az Új­jáépítési Igazgatóságot egy időben azzal vádolták, hogy csak ideiglenes megoldásokat kínál Újvidéknek, ami nem áll. Most elérkeztünk az újvidéki hidak újjáépíté­sének harmadik szakaszához, ami a tartós hidak építését jelenti. Hangsúlyozom, októberi tárgyalásainkon maga a városvezetés követelte, hogy az igazgatóság a 2000. évi tervbe iktassa be a tartós hidak építését is. KINEK A HATÁSKÖRE? ■ Értesüléseink szerint ugyanezen az ülésen olyan megállapodás született, miszerint a Péterváradi híd és a Szabadság híd felépítése a város, a betonhíd pedig a köztársaság hatáskörébe tartozik.­­ A hidak olyan létesítmények, amelyek felépítéséhez az illetékes köztársasági minisztérium engedélye szük­séges. Az Újjáépítési Igazgatóság még tavaly októberben kimondta, hogy mindenféleképp bekapcsolódik a tartós hidak építésébe Újvidéken. Konkrét összegről akkor még nem beszélhettünk, nem tudtuk előre, milyen arányban tudjuk majd finanszírozni a munkálatokat. Jelenleg az igazgatóságnak módjában áll teljes egészé­ben finanszírozni a Péterváradi híd építését, ezért is ja­vasoltuk ezt. Tudni kell, hogy létezik egy állami revíziós bizottság, amely szakavatott véleményt mondhat, enél­kül nem kezdődhetnek meg a munkálatok. Az újvidéki képviselő-testület tanácsnokai nem illetékesek abban a kérdésben, hogy milyen híd épül föl, ez szigorúan szak­mabeli dolog. Egyébként úgy lett volna rendjén, ha mindkét projektumot egyenrangúan prezentálták vol­na a tanácsnokok előtt, de ismétlem, a döntéshozatal nem tartozik a hatáskörükbe. Az állami revíziós bizott­ság elé kell terjeszteni a javaslatokat, és ezt az igazgató­ság meg is tette. A szakmában kell hinni, nem pedig a politikában, ezért számomra az lesz a mérvadó, amit a szóban forgó bizottság mond. Az esztétikai szempont fontos, de ez vitatható dolog. Eltérő hoz­záállásunk lehet abban a kérdésben, mi is a szép, de szakszerű érvekkel kell rendelkeznünk. Szem előtt kell tartani, mennyibe kerül a híd építése, milyen határidő alatt épül fel, nem mindegy az sem, elkészíthetik-e a hazai kivitelezők hazai anyagból. Ha a legjobb megoldást akartuk, akkor a ko­rábbi megegyezés értelmében pályázatot kellett volna kiírni, és több javaslat közül válogatni. ■ Visszatérnék a hatáskör kérdéséhez. Megegyez­tek-e pontosan abban, hogy melyik híd kinek a hatás­körébe tartozik? - A magisztrális útvonalak a köztársaság, a helyi köz­lekedési útvonalak pedig a város hatáskörébe tartoznak. E szempontból a Péterváradi és a Sza­badság híd a város hatáskörébe tarto­zik, az építkezési engedélyt azonban kizárólag az illetékes köztársasági mi­nisztérium adhatja ki. Az útvonal szempontjából tehát a szóban forgó két híd a város hatáskörébe tartozik, külön társadalmi jelentőségű létesít­mény lévén azonban - ide soroljuk a hidakat - csakis a köztársaság hatás­köréről beszélhetünk. ■ Megkezdi-e az Újjáépítési Igaz­gatóság március 1-jén a munkálato­kat, függetlenül az újvidéki vezetés és a képviselő-testület határozatától? - Annyit mondhatok, hogy az Új­jáépítési Igazgatóság igazgatója leve­let intézett az újvidéki végrehajtó bi­zottság elnökéhez, s ebben értesíti a köztársasági kormány döntéséről, hogy az igazgatóság mielőbb kezdje meg a Péterváradi híd építését, ami­hez a megfelelő pénzösszeget előte­remtette. Milutin Mrkonjic emlékezteti Filipov urat, hogy a város lemondta az újvidéki képviselő-testületben január 11-ére tervezett megbeszéléseket. A levélben a továbbiakban az áll, hogy a Péterváradi híd építési mun­kálatainak megkezdését március 1-jére tervezik, befeje­zését pedig november 1-jére. Az előkészületek folyamat­ban vannak, a munkálatokat tehát várhatóan a tervezett időpontban megkezdik. A Duna mindaddig nem lesz hajózható, míg a hídroncsokon kívül a pontonhidat is el nem távolítjuk, ezt pedig csak akkor tehetjük meg, ha felépül egy tartós híd. Az árvízveszély elkerülése és az esetleges jégképződés miatt a Péterváradi híd marad­ványainak eltávolítását várhatóan már a jövő héten megkezdjük. ■ A város külföldi segélyre is számít projektumá­ban, ami viszont a kedvezőbb határidőt illeti, hangsú­lyozzák, hogy a köztársasági igazgatóság eddig sem tar­totta be a megszabott határidőket. - Ez nem áll, a pontonhidat idejében befejeztük, az ideiglenes vasúti-közúti híd pedig a tervek szerint ápri­lis végéig készül el, nem nyilatkozhat tehát senki előre arról, hogy betartjuk-e a megszabott határidőt, vagy sem. Az objektív körülmények, a zord időjárás miatt lehet, hogy 10-15 napot késik majd a munkálatok befe­jezése, de ez igazán nem sokat jelent. A beharangozott külföldi segély kapcsán én már több ízben hangsúlyoz­tam, szeretném már látni azt a pénzt. Sokan és sok min­dent ígértek az elmúlt hónapok folyamán, de még senki nem tett semmit és semmilyen segélyt sem nyújtott. Va­lóban szeretném, ha az EU és mindazok, akik bombáz­tak bennünket, pénzsegélyt folyósítanának, de nem az ő feltételeikkel. Az újjáépítésnek a gazdasági fellendü­lést is szolgálnia kell, nekünk nincs szükségünk az ő nyersanyagukra és munkásaikra. A mi hídépítőink vi­lágszerte ismertek. OROSZ Klára AZ ELŐKÉSZÜLETEK MEGKEZDŐDTEK

Next