Magyar Szó, 2000. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-16 / 63. szám

10 MŰVELŐDÉS A vers összetartó ereje Budapesten a Vörösmarty versmondó versenyen a vajdasági diákok kimagaslóan szerepeltek A pestszentlőrinci Vörösmarty Mihály Ének-Zenei, Nyelvi Általános Is­kola és Gimnázium az idén ötödször szervezte meg a budapesti szintű sza­valóversenyét. Mint eddig minden évben, az idén is, részt vettek bemutató előadóként határon túli diákok, Vajdaságból Basity Petra és Elor Emm­a szabadkai gimnazista lányok. A verseny megtartását támogatta az oktatási minisztérium, akit Környei László, a tárca helyettes államtitkára képviselt, részvételével jelezvén azt, hogy a közoktatáspolitika irányítói fontosnak tart­ják a hazafias költészet ápolását. Járainé Bődi Györgyi, az iskolaigazgató megnyitó beszédében elmond­ta: öt évvel ezelőtt egyszeri millecentenáriumi ünnepségnek szántuk ver­senyünket, de a nagy érdeklődésre való tekintettel boldogan vállaljuk az évenkénti rendezést. Minket is meglepett az őszinte érdeklődés, ami válasz­tott témánkat fogadta: hazafias költészet a magyar irodalomban. Megértet­tük: ez az, ami nem szétválaszt embereket, hanem összeköt. Nem tudok megilletődés nélkül szólni azokról a tanárkollégákról és versmondó fiata­lokról, akik évről évre más-más tájról, a határon kívüli magyarságot képvi­selik. Tiszta szép beszédükkel az összetartozás érzését, szuggesztív előadá­sukkal, versmondásukkal a katartikus élményt nyújtják. -Technokrata világunkban van-e szebb bizonyíték arra, hogy nincs élet a szív és a lélek igazsága nélkül. Van-e szebb bizonyíték arra, hogy a szellemi rokonság az, ami számít? Itt él a Kárpát-medencében egy kicsi, magas kul­túrájú nép, amely az össznemzeti kultúra szempontjából ugyanolyan fon­tos, mint a milliárdnál is nagyobb népek. Ezt a kultúrát őrizzük mi, itt és most, együtt. A versmondó ifjak ma üzenetet küldenek a kétszáz éve szü­letett Vörösmarty Mihálynak. Lám, egy ilyen távoli „szózat” is erőt és re­ményt adhat, mondta az igazgatónő. A vajdasági diákok szereplésével kapcsolatban az igazgatónő a követke­zőképpen nyilatkozott: „Mindmáig a fülemben cseng egy bácskai kislány előadásában elhangzott vers, az első, öt évvel ezelőtt megrendezett verse­nyünkön. Én még magyarul ilyen szépen beszélni, az összetartozás érzését így kifejezni nem hallottam senkit. A határon túlról bemutató előadóként részt vevők példát mutattak felkészültségükben, hitükben és a vers iránti elkötelezettségükben. Ekkor értettem meg, hogy a gyökerek a nyelvben kereshetők, a tiszta beszéd, tekintetek, ősi hangsúlyok és variációk ekkor váltak nyilánvalóvá. Mindezt mi már elfeledtük, a modernizáció, globalizá­ció és az amerikanizálódás már lemossa rólunk. Hálás köszönetet mondok mindazoknak a határon túli magyar tanároknak, akik a csodával határos módon ápolják a nyelvet és a nemzethez tartozás érzetét. Akik nemzedékről nemzedékre tudatosítják tanítványaikban, hogy, ha talán az Európai Unió keretén belül egyszer újra egy nemzetté válunk, a világ legtermészetesebb módján vallják azt, hogy testvéreink - fejezte be az igazgatónő. VARGA Attila Summertime a fehér házban Dragana Jugovic del Monaco dal- és áriaestjéről a TVT központi halljában A nyugati zenerajongók körében a megjelenített dal a sikk, berkeink­ben pedig még a hagyományos for­májú szólóestek is ritkák, mint a fe­hér holló, holott az újvidéki opera­háznak voltak (vannak), olyan tag­jai, akik egy-két föllépés erejéig ki­kirukkolhattak volna. Ilyen szem­pontból akár rendhagyónak is mi­nősíthető Dragana Jugovic del Mo­­nacónak, operaházunk egykori mezzoszopránjának nőnapi dal- és áriaestje a Tartományi Végrehajtó Tanács központi dalljában, amely­nek másik apropója a művésznő ál­tal nemrég közmegelégedésre ki­adott Core Ingrato című második CD-je, valamint audio- és videoka­zettája volt. Dragana Jugovic del Monaco el­ső újvidéki szólóestje műsorára Csajkovszkij, Hristié, Bajié, Vivaldi, a jubiláns Bizet, de Falla, Bixio és Cardiglio népszerű dalaiból, illetve áriáiból válogatott össze egy csokor­­ravalót. Zongorán Srdan Jarakovic kísérte. A TVT központi hallja ez este is szűkösnek bizonyult valamennyi ér­deklődő és szórakozni vágyó befogadására, de a szervezők megértésének köszönhetően senki sem maradt kinn a hűvös márciusi estében. A meghívottakat és sze­rencséseket az ez alkalomra ízlésesen kidíszített hallba való belépéskor a fűtött ero­tikától sem mentes muzsika fogadta, mintegy ízelítőül a művésznő legújabb vállalko­zását bemutatandó. És egy­ben, a híres mondással szem­ben ékesen hirdetve, hogy bezzeg a jó bornak is kell cé­gér. Az említett zenei „előétel” és a negyed órás késés meg­tette a magáét: a fekete esté­lyiben az emeleti karzatról kecses léptekkel lejövő dívát szinte megváltó(ja)ként fo­gadta a nagyrabecsült. S a négy Csajkovszkij-dallal, köztük a méltán népszerű A bálon cíművel, elkezdődött a varázslat. Az ötvenöt perc időtartamú hivatalos műso­rával, majd a két ráadással - az utolsó a Summertime volt - Dragana Jugovic újfent bi­zonyított: egyenlő sikerrel megállja a helyét nemcsak az operaszínpadon, hanem a hangver­senydobogón is, mind hazai, mind külhoni viszonylatban. Hangja min­den regiszterében kiegyenlített, in­kább alt, mint mezzoszoprán orgá­num: bársonyos színű, meleg és ki­fejező. Orosz, szerb, olasz, francia és spanyol kiejtése pedig helyes és tisz­ta. A felsorolt ismérvek, s nem utol­sósorban őstehetségű muzikalitása, eleve a dalirodalom népszerűsítésé­re is predesztinálják. A TVT pedig ugyancsak sikerrel öregbítette a két éve védnöksége alatt folyó hangversenyek hírnevét. FÜLÖP György (S. Nikolic felvétele) Dragana Jugovié del Monaco (ének) és Srdan Jarakovié (zongora) Magyar Szó 2000. március 16., csütörtök Csoportkép fúvósokkal A vajdasági magyar zenei esték ke­retében Kanizsa után holnap 19 órai kezdettel a szabadkai városháza dísz­termében mutatkoznak be kortárs ze­neszerzőink. A IV. hangversenyciklus, a Csoportkép fúvósokkal elnevezésű rendezvény szervezője ezúttal is a Ju­goszláviai Magyar Művelődési Társa­ság. A műsorban Füstös Dénes, Vere­bes Ernő, Hartig Tibor, Molter Má­tyás, Megyeri Lajos, Király Ernő és Mezei Szilárd műveit adják elő. Beve­zetőt Pándi Oszkár mond. A műsort március 20-án 19.30 óra­kor Újvidéken, a Vajdasági Múzeum­ban (Duna utca 35.), március 23-án 18 órai kezdettel pedig Belgrádban (J. Slavenski emlékalapítvány) láthatják az érdeklődők. FELHÍVÁS Az V. Vajdasági Gy­ermekszí­nj­átszó Találkozón való részvételre A rendezők várják azon vajda­sági és anyaországi magyar cso­portok jelentkezését, akik szíve­sen bemutatnák műsorukat a Kis­hegyesen megrendezendő feszti­válon. A Gyermekszínjátszó Fesztivál (1-8. osztály) időpontja 2000. má­jus 13., a Vajdasági Magyar Óvo­dás Színjátszók Találkozója pedig május 17-én lesz. Műfaji megkötés nincs, az elő­adás időtartama iskolásoknál leg­feljebb 30-40 perc, óvodásoknál 15 perc lehet. A találkozó nem verseny jellegű, célja: a tapaszta­latcsere, pedagógiai segítségnyúj­tás, az anyanyelv ápolása. A jelentkezéseket kérjük 2000. május 1-jéig elküldeni az alábbi címre: Gyermekszínjátszó Feszti­vál, VMOE Kishegyes, Szőke An­na, József Attila u. 39., 24 321 Mali-Idroš, Tel.fax: 024/730-430. Anyanyelvszennyezés Interjú Virág Ibolyával arról, hogy miért nem hajlandó kiadni a gyerekeknek egy könyvet a horgosi könyvtárosnő Kezdjük talán egy idézettel: „Szőllővenyige kúszott föl a magas oszlo­pokon, fönt sok fecskefészek volt s egyikben lakott az a fecskemadár, aki Hüvelyk Rozsikát vitte.” S folytassuk néhány kiemelt szóval: „Így, rut, csú­nya, könnyű, hattyú, úgy, úsznának, nyílik, amig, viz, díszítette, gyönyörű, pillangóra, porcellán, műmadár, túlboldog volt...” Avagy emeljünk ki néhány mondattö­redéket: „A madár nem volt halva”, „Rozsika szemébe nem jött álom”, „Reggelre ébredve, nem tudta meg­mondani, hogy álmát látta, vagy igazán megtörtént ve­le”. Talán máris kezd megszületni a válasz az alcímben megfogalmazott kérdésre. Virág Ibolya horgosi könyvtárosnő több mint kétszáz gyermekolvasónak adja a kezébe a meséskönyveket, versesköteteket, ifjúsági regényeket és elbeszéléseket. Most azonban megmakacsolta magát: kijelentette, hogy márpedig az éppen ismét sorossá vált házi olvasmányt ő nem hajlandó többé kiadni a könyvtárból! Azt is megindokolja, hogy miért.­­ Amikor összegyűlt egy kis pénz a szerény tagsági díjakból, mindig gyermekkönyveket, főként házi olvas­mányokat vásárolgattam, mert úgy gondoltam, fontos, hogy ezek minden diákhoz idejében eljussanak. A má­sodikos gyerekek gyakran keresték a Hüvelyk Rózsika címmel megjelent Andersen-mesegyűjteményt. Mivel a belgrádi kiadásból már nem volt ilyen kötet, ezért meg­vettem a szabadkai Continental kiadó ugyanilyen című könyveit. * Van különbség a két kiadás között? - Természetesen! Miközben a belgrádi kiadásban legfeljebb a nyomda ördöge miatt csúszott be néhány hiba, addig az utóbbi kiadásban hemzsegnek a helyesí­rási és nyelvhelyességi förmedvények. Sajnos, amikor az ember (házi olvasmányról lévén szó: a könyvtáros vagy a szülő) könyvet vásárol, nem igazán ér rá arra, hogy alaposan átlapozza a kötetet. Akkor állt égnek a hajam, amikor itthon beleolvastam a Hüvelyk Rózsikába! Akad olyan oldal benne, amelyen harminc helyesírási hiba van. * Az 1994-ben kiadott mesegyűjteményben van egy megjegyzés: „E könyv meséit 1925 körül, Hevesi Sán­dor fordította, az akkori idő beszéd- és írásstílusában. Ezen nem változtattunk semmit. Az egyetlen változás, hogy Babszem Böske nevét, a nálunk ismertebb Hü­velyk Rózsika névvel cseréltük fel.”­­ Ebből a megjegyzésből is látszik a kötetbéli helyes­írás! Itt például Rózsika szerepel, a szövegben pedig néhol Rózsika, másutt Rózsika. A fülemüle szintén két­féle írásban, fülemüleként és fülemüleként is olvasható. Szó sincs ez esetben írásstílusról. Legfeljebb azt tudnám elképzelni, hogy a tanítónők olyan feladattal bízzák meg a gyerekeket, amikor ezt a könyvet ajánlják olvasásra, hogy a diák keresse meg a kijelölt szövegben a helyesí­rási hibákat. Ez esetben hihetetlen sikerélménye lenne a gyereknek, mert minden oldal hemzseg a hibáktól! * Hányadik osztály házi olvasmánya ez a mesegyűj­temény? - A második osztályosoké. Igazán nem becsülöm le a gyerekek szellemi képességét, de szerintem a gyűjte­mény egyébként sem ennek a korosztálynak való. Sok olyan szó van benne, amit a kicsik nem ismerhetnek. Például a fülemüle nagy fuvorét fog csinálni a császári udvarnál, és graciőz énekével bájolja el ő császári felsé­­gét. Nem hiszem, hogy a gyerek meg tud birkózni ezek­nek a meséknek még a tartalmával sem. * Önnek azonban elsősorban nem is a tartalommal szemben vannak kételyei. - Nagy vétek a gyerek kezébe adni ilyen könyvet! Teljesen összezavarodik tőle éppen az a korosztály, amelyikben most kellene rögződnie a helyesírásnak, a helyes mondatszerkesztésnek. Rengeteg gyönyörű, nyelvhelyességre is oktató gyermekkönyv van a könyv­tárainkban, amelyek kiváló példamondatokkal segítik a tanítók munkáját. Akkor miért kell ilyen Hüvelyk Ró­­zsikákat a diákok kezébe adni? Ki állítja össze az ilyen tanterveket? Megnézi-e valaki egyáltalán, hogy milyen házi olvasmányok kerülnek a boltokba? Ki teszi kötele­zővé az ilyen olvasmányokat? Illetve ha nem kötelezőek, akkor miért nem választanak rugalmasabban a tanítók? * Rugalmasabb választás esetén ön mit ajánlana? - Jó néhány olyan olvasmányos mesekönyv van a könyvtárban, amiből lenne elegendő példány, és szíve­sen is olvasnák a gyerekek. Megtehetnék a pedagógu­sok azt is, hogy azt mondanák: a tizenöt javasolt mesé­ből tetszés szerint ötöt válasszanak ki és olvassanak el a diákok. * Ez azonban egyelőre nem így van. Mi lesz most Hüvelyk Rózsika sorsa a horgosi könyvtárban? - Jövögetnek érte a gyerekek... Én az ő érdekükben legszívesebben ki se adnám többé a könyvtárból, sőt, szeretném kiiktatni is! Mert vajon mit tanulhat egy má­sodikos gyerek az ilyen mondatokból: „És mindegyik virágkehelyből kijött egy hölgy vagy egy ur, olyan ke­csesen, hogy az merő gyönyörűség volt; mindegyik ajándékot hozott Hüvelyk Rózsikának és ezek között a legjobb egy pár szép szárny volt, egy nagy, fehér légy ajándéka; a szárnyakat Hüvelyk Rózsika vállára erősí­tették s most már ő is repülhetett virágról-virágra; nagy örömben voltak, a fecske fent ült fészkében s énekelt nekik, amily szépen csak tudott, de azért mégis csak szomorkodott, mert annyira szerette Hüvelyk Rozsikát, hogy sohasem vált volna meg tőle.” Virág Ibolya viszont nagyon szívesen megválna Hü­velyk Rózsikától - legalábbis ettől a formájától. MISKOLCI Magdolna Határon túli magyar színházak fesztiválja Az idén 19 társulat vesz részt a Határon Túli Magyar Színházak XTI. Fesztiválján, melyet május 26. és június 4. között rendeznek meg Kisvárdán - tájékoztatta Nyakó Béla, a házigazda Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei város várszínházának igazgatója az MTI munkatársát. Elmondta: ezúttal négy szomszédos ország, Jugoszlávia, Romá­nia, Szlovákia és Ukrajna magyar színházai lépnek fel a tíznapos seregszemlén. Két-két teátrum jelezte részvételét Kolozsvárról, valamint Marosvásárhelyről, ahonnan az Állami Magyar Színház és a Puck Bábszínház, illetve a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és az Ariel Bábszínház a fesztivál-szereplő. A Csíkszeredai Csíki Játékszín, a gyergyószentmik­ósi Figura Stúdió Színház, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház és a temesvári Csiky Gergely Színház ugyancsak résztvevője a kisvárdai programnak. Délvidékről a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház és a szabadkai Népszínház, valamint az Újvidéki Színház társulatát várják a rendezők. A felvidéki színjátszást a kassai Thália Színház és a révkomáromi Jókai Színház művészei képviselik. Kárpátaljáról a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzet Színház vendégszerepel Kisvárdán. NÉPZENÉSZEK FIGYELMÉBE! A Magyar Rádió II. Népzenei Versenye A Magyar Rádió Rt. Bartók Adófőszerkesztőség Népzenei Szerkesztősége és a Táncház Egyesület népzenei versenyt hirdet magyarországi, illetve határain­kon túli magyar és magyarországi kisebbségi népzenei együttesek részére az ezredfordulóhoz kapcsolódóan. A pályázó együttes létszáma (hangszeresek és énekesek együttvéve) min. 3, max. 8 fő lehet. Az együttestagok életkora 10- 30 évig terjedhet. A versenyre 2000. októberben és novemberben kerül sor. A verseny szakmai feltételei: A versenyen az öt népzenei dialektusterület - Alföld, Felföld, Dunántúl, Erdély, Moldva - valamelyikéről származó, illetve magyaror­szági kisebbségi dallamokat kell bemutatni. Az együttesek autentikus előadással vagy népi hangszerekre történő feldolgozással is pályázhatnak. A jelentkezés módja: A selejtezőre a versenyprogramot hangkazettán kell beküldeni, a jelent­kezési lap kitöltésével, a Népzenei Szerkesztőség címére (Budapest 1800 Bródy S. u. 5-7.) 2000. április 28-ig. A versenyanyag max. 12 perc lehet. A beküldött anyagokat szakmai zsűri bírálja el, és kijelöli az elődöntőbe bejutó együtteseket. A versenybizottság írás­ban értesít minden résztvevőt a zsűri döntéséről. (A kazettákat nem küldi vissza.) A verseny többfordulós, a selejtezőt októberben elődöntő(k), novemberben - a Magyar Népzene és Népköltészet Hetén - döntő követi. Az októberi elődöntőn a beküldött kazettáról a zsűri által kiválasztott anyagot, a novemberi döntőn új versenyprogramot kell mikrofon előtt bemutatni. Az elődöntőt és a döntőt a Bartók Rádió közvetíti. A kazettán beküldendő versenyprogramhoz mellékelni kell: ■ jelentkezési lapot (pályázati adatlapot) ■ rövid szakmai bemutatkozást ■ a kazetta részletes műsorát (a pályázati adatlapon) ■ (a kazettaborítón kérjük feltüntetni az együttes nevét) Minden résztvevő saját költségén vesz részt a versenyen, nevezési díj nincs. A versenybizottság a döntőbe jutottak részére ingyenes kollégiumi szállást biz­tosít. Részletes tájékoztatást a szerkesztők (Dévai János és Máder László), illetve munkatársuk (Lipcsei Ágnes) ad. Telefon: 328-73-07, Fax: 328-80-56, illetve E-mail címen: lipcsei@bartok.radio.hu

Next