Magyar Szó, 2001. február (58. évfolyam, 25-48. szám)

2001-02-03 / 27. szám

2001. február 3., szombat A magyar szellemiségért az oktatásban A hétvégén fontos tanácskozást tartottak a vajdasági pedagógusok az Aracs Egyesület szervezésében a magyar nyelvű oktatás kialakításáról Vajdaságban. A záróhatározatok ismeretesek, ezért Szőke Annától, a tanácskozás egyik szerve­zőjétől elsősorban afelől érdeklődtünk, hogyan látják a pedagógusok szerepüket a kitűzött célok megvalósításában.­­ A tanácskozáson elhangzottakat két nagy csoportba lehet osztani: az egyiket azok a feladatok képezik, amelyek az államapparátusra tartoznak, a másik cso­portot pedig a pedagógusokra háruló feladatok alkotják. A magyar tantestületek kialakítása például a törvényektől, a jogrendszer változásaitól függ, de a szakmai továbbképzés, az oktatás megfelelő tartalmakkal való gazdagítása a pedagógusok dolga. Szükség van tehát arra, hogy a pedagógusok is képezzék magukat ennek érdekében, de ezzel párhuzamosan arra is, hogy a fiatalokat is és a szülőket is bevonják a munkába. Ez utóbbiaknak is vállalniuk kell a magyar szellemiséget. Különösen fontos szerepük van ebben az óvodáknál, mert ha a gyereket szerb óvodába íratják, az menthetetlenül úgy is folytatja. Az általános iskolákban és középiskolákban bátorítani kell az embereket, hogy pontosan olyan jó képesítést kap a diák, ha anyanyelvén tanul, mintha a jobb érvényesülés reményében szerb nyelven tanulna. Ez az érvényesülési dolog gyenge lábakon áll. A szociológusok ugyanis felmérést készítettek milyen sikeresen folytatták tanulmányaikat azok, akik anyanyelvükön tanultak és azok, akik szerb nyelven. Ez utóbbiak közül sokkal többen elkallódtak tanulmányaik során. A tanácskozáson számos más téma is felmerült, többi között a könyvtárak munkaidejének kérdése is, de egyéb más gyakorlati kérdések is.­­ Komoly viták hangzottak el az erkölcs- és vallástan bevezetéséről. Ez első­sorban a törvényhozótól függ. A pedagógusok többsége nagyon fontosnak tar­taná, különösen a jellemnevelés szempontjából. Talán ide kívánkozik a követe­lés, hogy a pedagógusok továbbképzésében mindenekelőtt a humán tantárgya­kat kell előtérbe helyezni, mert csak ezek segítségével lehet a magyar szellemi­séget megalapozni. A felszólalók szerint a szabadkai nyári akadémia programját is e szerint kell kidolgozni. Ezek tehát azok a dolgok, amelyek a pedagógusokra és szervezeteikre hárulnak, s bár volt olyan igény, hogy állítsuk a feladatokat fontossági sorrendbe, és azt is vázoljuk, hogy mikor kezdődjön el a realizálásuk, kikristályosodott, hogy a magyar szellemiséget kialakító tartalmakat be lehet venni az oktatásba addig is, amíg a tanterv ezt nem írja elő tételesen. Fontosnak tartom hangsúlyozni a többek által is hangoztatott álláspontot, hogy meg kell szabadulni a múltbeli sérelmektől, és attól, hogy csak a múltban gondolkodunk. A közös cél érdekében előre kell tekinteni, annál is inkább, mert ritka eltökélt­ségre és teljesítményre van szükség az eredményes munka kialakításában. P. I. MORAVICÁN Fölmondás a szakszervezet vezetőinek A moravicai KSH (Kopernick-Sa­­vic-Holzprodukt) magánvállalatban is megalakult a Függetlenség szakszerve­zet a dolgozók többségének belépésé­vel. Ez nagy ellenállásba ütközött a vál­lalatvezetők részéről, akik négy sze­mélynek már fölmondták, részben ar­ra hivatkozva, hogy január elején sztrájkot szerveztek, valamint arra, hogy kényszerítették a dolgozókat a Függetlenségbe való belépésre. Érde­kes, hogy a sztrájk óta eltelt három hét, mire a vezetőség fegyelmi vétség­nek ítélte annak szervezését, de az sem tisztázott, hogyan lehet valakit szak­­szervezeti tagságra kényszeríteni. Erre nem tudtak magyarázatot adni maguk a dolgozók se, akiket állítólag bekény­­szerítettek „holmiféle és úgynevezett” szakszervezetbe, ahogyan jellemezte azt a vállalt ügyvédje. Nyilvánvaló, hogy a felmondás oka, a Függetlenség megalakítása, ami után két nap múlva kézbesítették a felmondást. Mindezt részletesen megvitatták a KSH (egyko­ri Meblo) dolgozói a csütörtök esti ülé­sen az Echo Ifjúsági Otthonban, mely­nek vezetőjének nagyon hálásak, hogy megengedte az ülés megtartását, ami­re a vállalatban nincs lehetőség. Azt ugyanis fegyveres biztonságiak őrzik, de nem a szakszervezettől, hanem az vagyonvédelmi célokat szolgál. A vállalatról egyébként tudni kell, hogy az valaha társadalmi tulajdon volt, majd furcsa módon állítólag há­romszázezer márkáért magántulaj­donba került, holott a vagyonértékelő ügynökség 2,8 millió márkára becsül­te. Na de akkoriban, pár évvel ezelőtt ez nemigen érdekelte a dolgozókat, örültek, hogy dolgozhatnak és a né­met tulajdonos magas fizetést, jó mun­kalehetőségeket ígért. Aztán egy idő múlva már nem tartotta be ígéretét, késtek a fizetések és néha nem érték el a minimálbért sem. A termelés ugyan­akkor növekedett, de minél többet dolgoztak, annál kevesebbet kaptak. Többek között azért került sor az év eleji sztrájkra is, miután megkapták a decemberi fizetést. Mint a dolgozók a csütörtöki ülésen elmondták, az állami szakszervezet is segített amiben tudott, de felrótták község vezetőinek, hogy az alapszervezet bejegyzésére nem ke­rült sor, elakadt valahol. Ezért úgy ér­zik, valaki becsapta őket, egyedül a Függetlenség szakszervezettől várhat­nak segítséget, jogaik érvényesítésére. Semmi mást nem akarnak, csak dol­gozni, munkájukért becsületes fizetést és elfogadható emberi viszonyokat a dolgozók és munkavezetők között, akik mint elhangzott, igen gorombák, arrogánsak, fenyegetőzők a dolgozók­kal. A szakszervezettől elvárják, hogy képviselje jogaikat, megvédje őket és ne csak a télirevaló beszerzésében me­rüljön ki munkája. Azt is szóvá tették egyesek, hogy a dolgozók egy része még mindig fél, amit mások megcáfol­tak, mondván, hogy nincs mitől félni és ha most sem egységesek, félelmet tanúsítanak, még 50 évig így bánhat­nak velük, kizsákmányolhatják őket. Igaz a hangadókat, a bátrabbakat most megbüntették a többiek megfélemlíté­se céljából, ami azonban nem riasztja el a dolgozókat attól, hogy kitartsanak elhatározásuk mellett, hogy véghezvi­­gyék, amit elkezdtek. A felmondást ka­pott dolgozók feljelentették munkaa­dójukat és bíróság útján keresik joga­ikat. Biztosak abban, hogy igazuk van, mert semmi törvénytelent nem csinál­tak és hamarosan visszakerülnek mun­kahelyükre. Annak is utánajárnak, ho­gyan került magánkézbe a társadalmi tulajdon. N.K. TÖRÖKKANIZSA Letartóztatott orvosok­­ A kikindai rendőrség bűnüldöző osztálya letartóztatta a törökkanizsai idegszanatórium vezető orvosait, így letartóztatták Dusan Ristic orvost, Du­ San Babovic igazgatót, Kazmir J­epea igazgatóhelyettest és Goran Bojovicot, éi a kórház beszerző osztályának elő­adója. Alapos a gyanú, hogy több tör­vénybe ütköző cselekedetet követtek el és hogy bűntetteiket leplezzék, okira­tokat is hamisítottak. A nyomozók megállapították, hogy Bojovic a kór­ház pénztárából mezőgazdasági ter­mékek beszerzésére pénzt vett fel, hogy a kórház konyhája számára vásá­roljon. A pénz kisebb részét valóban erre költötte, a többit pedig az említett személyekkel elosztotta, Bojoviénak jutott a legkisebb rész. Mintegy 350 000 dinárt tulajdonítottak el ez­úton és hogy ezt a hiányt leplezzék, a kórház betegeinek étrendjét soha meg nem vásárolt élelmiszerekből állították össze a vásárlást pedig ugyanakkor ha­mis számlákkal igazolták. Ú. Gy. Magyar Szó BELPOLITIKA 5 Korrupció - mi az? Halmozódnak a kompromittáló dokumentumok a korrupció elleni tényfeltáró bizottság előtt A korrupció elleni tartományi tényfeltáró bizottság teg­napi ülésén az újvidéki NIS Naftagas-Promet­a verbászi Sa­va Kovasevic Mezőgazdasági Birtok, valamint az újvidéki DES társadalmi vállalat igazgatóinak a munkájára vonatko­zó megjegyzéseket tárgyalták meg. Rada Malenevic a N­IS Naftagas-Promet közgazdásza az­zal vádolta meg a vállalat vezetőségét, hogy káros szerződé­seket kötött több ízben is, 140 000 márkáért vásárolt és osz­tott ki ajándékot, megszegte a vállalat ügyrendi szabályza­tát, és úgy szórta a vállalat pénzét, mintha sajátja lett volna. A tényfeltáró bizottság nem foglalt el végleges állást az ügy­ben, mert előzőleg meg szeretné hallgatni a másik felet is, ezért már a következő ülésén elvárja, hogy az érintettek jelentkeznek, nyilatkoznak az ügyben. A verbászi Sava Kovacevic Mezőgazdasági Birtok 4800 hektáron gazdálkodik. Az elmúlt évek folyamán az ott dol­gozó munkások szerint számos visszaélés történt, az igazga­tó olyan kompenzációs ügyleteket kötött, melyekkel meg­károsította a vállalatát, így például 32 tonna gázolajjal ke­vesebbet kapott a a birtok az 1989-ben lebonyolított ügylet folyamán cukorért üzemanyagot kapott cserébe. Dragán Tomasevicet, a vállalat vezérigazgatóját a munkások azért is vádolják, mert két évvel ezelőtt a birtok szarvasmarha-ál­lományának a 10 százaléka elpusztult a nem megfelelő táp­lálás miatt. A jószágállomány nem volt biztosítva, így nem is követelhettek a biztosítótól kártérítést. Az újvidéki DES társadalmi vállalat testi fogyatékos munkásokat alkalmaz, ezért a munkaügyi minisztérium szociális kategóriaként kezelte, anyagilag támogatta. A munkások egy csoportja már huzamosabb ideje arra hívta fel a nyilvánosság figyelmét, hogy az elmúlt évek során ott igazgatóskodó személyek kihasználva a foglalkoztatottak testi fogyatékosságát, pontosabban azt, hogy süketek vagy némák, eltulajdonították a vállalatnak átutalt dotációkat, se­gítőeszközöket, pazarolták a pénzt különböző szolgálati utakra, a munkások pedig éheztek, s volt egy eset is, amikor egy foglalkoztatott éhenhalt, mert egzisztenciáját pótmun­kával nem tudta biztosítani. Jovanovic Slavica az idén ja­nuár 1-jétől lett a DES vezérigazgatója, a munkások egy csoportja azt állítja róla, hogy felmondásokkal fenyegetőzik, ha valaki rosszat próbál mondani a vállalatról. Egy nagyot­halló munkás arra hivatkozva, hogy rosszul érzi magát ki­kérte magát a munkáról, felkereste Miodrag Vukoticot a tényfeltáró bizottság elnökét, s elmondta mi történik a vál­lalatban. Az igazgatónőnek a kérdésére hogy hol volt, nem merte megmondani az igazat. V. A. Egy életen át a szülőfalu szolgálatában A 70 éves budiszavai Milánovits Tibor pedagógus köszöntése Vannak emberek, akik hosszú évti­zedeken keresztül egy életen át szor­galmasan, szerényen és odaadóan munkálkodnak környezetük és kisebb­ségi nemzeti közösségük előrehaladá­sa érdekében. Ezek közé tartozik Mi­lánovits Tibor, a budiszavaiak tanító­bácsija, aki feleségével, Karolina tanító nénivel együtt, a szabadkai tanítókép­ző befejezése után úgy döntöttek, hogy visszatérnek szülőfalujukba, a Sajkás-vidéki Budiszavára - Tiszakál­­mánfalvára. Nagyon rövid kamendini és kátyi tanítóskodás előzte meg dön­tésüket, hogy falujuk szolgálatába áll­nak. És ezt becsülettel teszik. 1953-tól, a mai napig. A fiatal tanító azonnal munkához látott, minden téren. A fáradtolajjal bekent padlós tanteremben, az ósdi, a német iskolából visszamaradt padok között sétálgatott, magas termete, egyenes tartása, hanglejtése és tudása tiszteletet parancsolt. Szigorú tanító bácsinak néztem, de egy idő múlva akaratlanul is elárulta magát. Rájöt­tem, hogy a komoly tekintet, a peda­gógusi magatartás mögött érzékeny lelkű ember lakozik. Történelemórán az 1848-as magyar forradalomról szólt, csak jóval később jöttem rá, hogy sokkal bővebben, mint azt az akkori idők megkövetelték. Lelkesen beszélt a forradalom kitöréséről, a márciusi if­­jakról, a győzelmekről. Amikor a vilá­gosi fegyverletételhez ért, hangja szo­morú lett, szemei fátyolosak. Az osz­tályban síri csönd volt, éreztük, hogy valami különös történik. Semmilyen magyarságról, odatartozásról nem szólt, nem is szólhatott, de úgy érzem, hogy bennem és bennünk akkor tuda­tosodott először a nemzeti hovatarto­zás érzése. Számtalan generáció jegyzi a tanító bácsit, akik közül szép számban ma ta­nárok, mérnökök, orvosok, jogászok. Kötelezettségei mellett Újvidéken be­fejezte a tanárképző főiskolát, majd is­kolaigazgató lett. Soha nem várta el, hogy a később megszerzett, szakmai rangjához illő titulussal szólítsák. Min­dig tudatában volt annak, hogy számá­ra a legnagyobb elismerést jelentő ti­tulus éppen az, ha szülőfalujában min­denki „csak” tanító bácsinak szólítja. E szerénysége, a munkára való nevelés, a vállalt kötelezettségek betartásának megkövetelése, a családja iránti ra­gaszkodás, példaértékű sok volt tanít­ványa számára. A falu közéletében állandóan jelen volt. Zenekart alakított, színelőadáso­kat rendezett, nem is kis hozzáértéssel. Színészcsoportját vendégszereplések­re vitte, ugyanakkor szervezte más művelődési egyesületek vendégsze­replését. Részt vett a Vöröskereszt, a Népfront munkájában, elnöke volt a Szocialista Szövetségnek, párttitkár és a helyi közösség elnöke. Nagy érdeme van abban, hogy faluja olyan fejlettségi szintet ért el a ’90-es évekig, amilyent sok más vajdasági falu máig sem ért el. Az­­élgárda soraiba későn kapcsoló­dott be. Őrlődött a kényszerű szükség és belső meggyőződése között. A volt tanítvány is győzögette, hogy jobb be­kapcsolódni és cselekvő helyzetbe ke­rülni, mint félreállni és a dolgok irá­nyítását avatatlanabb kezekbe áten­gedni. Amikor az iskolából nyugdíjba vonult, amelynek évtizedekig tanítója, tanára és igazgatója volt, nem fehér lo­von kísérték ki. Lelkük rajta. Új poli­tikai szelek fújdogáltak, amelyek saját embereiket követelték. Milánovits Ti­bor nem az volt. A ’90-es években a budiszavai ma­gyarság nehéz helyzetbe került, a kö­zéletből, a falu vezetéséből kiszorult. Milánovits Tibor is visszavonult, de nem tétlenkedett. Fafaragással kezdett foglalkozni, a rá jellemző alapossággal és munkaszeretettel. Közben részt vett minden olyan megmozdulásban, amely a falu magyarságának közösség­tudatát volt hivatott serkenteni, ön­­szerveződését elősegíteni. A római ka­tolikus templom felépítésének 90. év­fordulójának tiszteletére a régi egyhá­zi tárgyakból, ereklyékből, családi ké­pekből, az egyházközösség és az őt mindig támogató felesége és munka­társa segítségével, olyan vallási jellegű kiállítást rendezett, amely emlékezetes marad a falu magyarsága számára. Az újonnan megalakult Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben alapító tag és vállalta az alelnöki tisztséget Ta­pasztalata nagy segítséget jelent az in­duló egyesületnek, hogy a kezdeti ne­hézségeket könnyebben átvészelje, hogy a közösségért vállalt felelősség érzése a főleg fiatalokból álló vezetőség erénye legyen. Örülök, hogy a tanítványa voltam, és annak is, hogy habár hosszú évek óta nem élek már a faluban, időről időre a cselekvésben és vállalásban munkatársak lehetünk. Isten adjon neki jó egészséget és hosszú életet. Családja, volt tanítvá­nyai és szülőfaluja magyarságának örömére. GALAMBOS László Milánovits Tibor Vállalkozók szegedi találkozója elé Vajdasági polgármesterek szabadkai megbeszéléséről Szabadkán tegnap megbeszélést tartottak, amelyen jelen voltak a sza­badkai, kanizsai, zentai, csókai, adai, becsei, topolyai és kishegyesi községi képviselő-testületek és végrehajtó bi­zottságok elnökei. A megbeszélésen megvitatták a programot a vállalkozók találkozójára, amelyet ez év április 4- én és 5-én tartanak Szegeden és Sza­badkán. A vállalkozóknak és a gazda­ság képviselőinek ezen a találkozóján ismertetik mindkét részről a szükség­leteket és a lehetőségeket azzal a céllal, hogy közvetlen kapcsolatokat hozza­nak létre és szerződéseket kössenek. A tegnapi megbeszélésen megvitat­ták a községi közigazgatási szervekben dolgozók különösen súlyos anyagi helyzetét is, és megállapodtak arról, hogy a legalacsonyabb munkabért az állami szervekben dolgozókról szóló törvény rendeleteivel összhangban szabják meg, továbbá a községek pénz­ügyi lehetőségétől függően, áll a köz­leményben. Rendelkezzünk a saját pénzünkkel! Módosítás előtt a közbevételekről és kiadásokról szóló jogszabály A tartományi pénzügyi bizottság tegnap elfogadta a közbevételekről és kiadásokról szóló törvény módosításá­ra vonatkozó javaslatot. Ennek az a lé­nyege, hogy a mostani több különféle törvényes rendelet alapján egy új, sok­kal szisztematikusabb törvényt kellene létrehozni, amelynek segítségével egyértelműen meg lehetne állapítani a közjövedelmek és kiadások nagyságát. Tehát jobban tudni lehetne, mennyit kell a községeknek és a tartománynak a köztársasági költségvetésbe befizetni. Ennek az lenne a célja, hogy a tarto­mánynak, miután befizette a rá eső terheket, saját pénzalapja is lehessen, amiből a különböző minisztériumok jóváhagyása nélkül is pénzelhesse, amit jónak lát Többször is felvetődött a kérdés, hogy vajon mit szólnak eh­hez a köztársasági képviselők, nehogy ellenkező hatást váltsanak ki, s például a községek még kisebb hatáskörrel rendelkezzenek, mint eddig, valamint hogy a meglevő törvényt kell-e módo­sítani, vagy teljesen újat kell követelni. Végül egy tartózkodó és egy ellensza­vazattal a bizottság tagjai elfogadták a módosítási javaslatot. Ha a tartományi képviselőház is megvitatja és elfogad­ja, akkor a köztársasági parlament elé terjesztik. ps

Next