Magyar Szó, 2001. február (58. évfolyam, 25-48. szám)
2001-02-03 / 27. szám
2001. február 3., szombat A magyar szellemiségért az oktatásban A hétvégén fontos tanácskozást tartottak a vajdasági pedagógusok az Aracs Egyesület szervezésében a magyar nyelvű oktatás kialakításáról Vajdaságban. A záróhatározatok ismeretesek, ezért Szőke Annától, a tanácskozás egyik szervezőjétől elsősorban afelől érdeklődtünk, hogyan látják a pedagógusok szerepüket a kitűzött célok megvalósításában. A tanácskozáson elhangzottakat két nagy csoportba lehet osztani: az egyiket azok a feladatok képezik, amelyek az államapparátusra tartoznak, a másik csoportot pedig a pedagógusokra háruló feladatok alkotják. A magyar tantestületek kialakítása például a törvényektől, a jogrendszer változásaitól függ, de a szakmai továbbképzés, az oktatás megfelelő tartalmakkal való gazdagítása a pedagógusok dolga. Szükség van tehát arra, hogy a pedagógusok is képezzék magukat ennek érdekében, de ezzel párhuzamosan arra is, hogy a fiatalokat is és a szülőket is bevonják a munkába. Ez utóbbiaknak is vállalniuk kell a magyar szellemiséget. Különösen fontos szerepük van ebben az óvodáknál, mert ha a gyereket szerb óvodába íratják, az menthetetlenül úgy is folytatja. Az általános iskolákban és középiskolákban bátorítani kell az embereket, hogy pontosan olyan jó képesítést kap a diák, ha anyanyelvén tanul, mintha a jobb érvényesülés reményében szerb nyelven tanulna. Ez az érvényesülési dolog gyenge lábakon áll. A szociológusok ugyanis felmérést készítettek milyen sikeresen folytatták tanulmányaikat azok, akik anyanyelvükön tanultak és azok, akik szerb nyelven. Ez utóbbiak közül sokkal többen elkallódtak tanulmányaik során. A tanácskozáson számos más téma is felmerült, többi között a könyvtárak munkaidejének kérdése is, de egyéb más gyakorlati kérdések is. Komoly viták hangzottak el az erkölcs- és vallástan bevezetéséről. Ez elsősorban a törvényhozótól függ. A pedagógusok többsége nagyon fontosnak tartaná, különösen a jellemnevelés szempontjából. Talán ide kívánkozik a követelés, hogy a pedagógusok továbbképzésében mindenekelőtt a humán tantárgyakat kell előtérbe helyezni, mert csak ezek segítségével lehet a magyar szellemiséget megalapozni. A felszólalók szerint a szabadkai nyári akadémia programját is e szerint kell kidolgozni. Ezek tehát azok a dolgok, amelyek a pedagógusokra és szervezeteikre hárulnak, s bár volt olyan igény, hogy állítsuk a feladatokat fontossági sorrendbe, és azt is vázoljuk, hogy mikor kezdődjön el a realizálásuk, kikristályosodott, hogy a magyar szellemiséget kialakító tartalmakat be lehet venni az oktatásba addig is, amíg a tanterv ezt nem írja elő tételesen. Fontosnak tartom hangsúlyozni a többek által is hangoztatott álláspontot, hogy meg kell szabadulni a múltbeli sérelmektől, és attól, hogy csak a múltban gondolkodunk. A közös cél érdekében előre kell tekinteni, annál is inkább, mert ritka eltökéltségre és teljesítményre van szükség az eredményes munka kialakításában. P. I. MORAVICÁN Fölmondás a szakszervezet vezetőinek A moravicai KSH (Kopernick-Savic-Holzprodukt) magánvállalatban is megalakult a Függetlenség szakszervezet a dolgozók többségének belépésével. Ez nagy ellenállásba ütközött a vállalatvezetők részéről, akik négy személynek már fölmondták, részben arra hivatkozva, hogy január elején sztrájkot szerveztek, valamint arra, hogy kényszerítették a dolgozókat a Függetlenségbe való belépésre. Érdekes, hogy a sztrájk óta eltelt három hét, mire a vezetőség fegyelmi vétségnek ítélte annak szervezését, de az sem tisztázott, hogyan lehet valakit szakszervezeti tagságra kényszeríteni. Erre nem tudtak magyarázatot adni maguk a dolgozók se, akiket állítólag bekényszerítettek „holmiféle és úgynevezett” szakszervezetbe, ahogyan jellemezte azt a vállalt ügyvédje. Nyilvánvaló, hogy a felmondás oka, a Függetlenség megalakítása, ami után két nap múlva kézbesítették a felmondást. Mindezt részletesen megvitatták a KSH (egykori Meblo) dolgozói a csütörtök esti ülésen az Echo Ifjúsági Otthonban, melynek vezetőjének nagyon hálásak, hogy megengedte az ülés megtartását, amire a vállalatban nincs lehetőség. Azt ugyanis fegyveres biztonságiak őrzik, de nem a szakszervezettől, hanem az vagyonvédelmi célokat szolgál. A vállalatról egyébként tudni kell, hogy az valaha társadalmi tulajdon volt, majd furcsa módon állítólag háromszázezer márkáért magántulajdonba került, holott a vagyonértékelő ügynökség 2,8 millió márkára becsülte. Na de akkoriban, pár évvel ezelőtt ez nemigen érdekelte a dolgozókat, örültek, hogy dolgozhatnak és a német tulajdonos magas fizetést, jó munkalehetőségeket ígért. Aztán egy idő múlva már nem tartotta be ígéretét, késtek a fizetések és néha nem érték el a minimálbért sem. A termelés ugyanakkor növekedett, de minél többet dolgoztak, annál kevesebbet kaptak. Többek között azért került sor az év eleji sztrájkra is, miután megkapták a decemberi fizetést. Mint a dolgozók a csütörtöki ülésen elmondták, az állami szakszervezet is segített amiben tudott, de felrótták község vezetőinek, hogy az alapszervezet bejegyzésére nem került sor, elakadt valahol. Ezért úgy érzik, valaki becsapta őket, egyedül a Függetlenség szakszervezettől várhatnak segítséget, jogaik érvényesítésére. Semmi mást nem akarnak, csak dolgozni, munkájukért becsületes fizetést és elfogadható emberi viszonyokat a dolgozók és munkavezetők között, akik mint elhangzott, igen gorombák, arrogánsak, fenyegetőzők a dolgozókkal. A szakszervezettől elvárják, hogy képviselje jogaikat, megvédje őket és ne csak a télirevaló beszerzésében merüljön ki munkája. Azt is szóvá tették egyesek, hogy a dolgozók egy része még mindig fél, amit mások megcáfoltak, mondván, hogy nincs mitől félni és ha most sem egységesek, félelmet tanúsítanak, még 50 évig így bánhatnak velük, kizsákmányolhatják őket. Igaz a hangadókat, a bátrabbakat most megbüntették a többiek megfélemlítése céljából, ami azonban nem riasztja el a dolgozókat attól, hogy kitartsanak elhatározásuk mellett, hogy véghezvigyék, amit elkezdtek. A felmondást kapott dolgozók feljelentették munkaadójukat és bíróság útján keresik jogaikat. Biztosak abban, hogy igazuk van, mert semmi törvénytelent nem csináltak és hamarosan visszakerülnek munkahelyükre. Annak is utánajárnak, hogyan került magánkézbe a társadalmi tulajdon. N.K. TÖRÖKKANIZSA Letartóztatott orvosok A kikindai rendőrség bűnüldöző osztálya letartóztatta a törökkanizsai idegszanatórium vezető orvosait, így letartóztatták Dusan Ristic orvost, Du San Babovic igazgatót, Kazmir Jepea igazgatóhelyettest és Goran Bojovicot, éi a kórház beszerző osztályának előadója. Alapos a gyanú, hogy több törvénybe ütköző cselekedetet követtek el és hogy bűntetteiket leplezzék, okiratokat is hamisítottak. A nyomozók megállapították, hogy Bojovic a kórház pénztárából mezőgazdasági termékek beszerzésére pénzt vett fel, hogy a kórház konyhája számára vásároljon. A pénz kisebb részét valóban erre költötte, a többit pedig az említett személyekkel elosztotta, Bojoviénak jutott a legkisebb rész. Mintegy 350 000 dinárt tulajdonítottak el ezúton és hogy ezt a hiányt leplezzék, a kórház betegeinek étrendjét soha meg nem vásárolt élelmiszerekből állították össze a vásárlást pedig ugyanakkor hamis számlákkal igazolták. Ú. Gy. Magyar Szó BELPOLITIKA 5 Korrupció - mi az? Halmozódnak a kompromittáló dokumentumok a korrupció elleni tényfeltáró bizottság előtt A korrupció elleni tartományi tényfeltáró bizottság tegnapi ülésén az újvidéki NIS Naftagas-Prometa verbászi Sava Kovasevic Mezőgazdasági Birtok, valamint az újvidéki DES társadalmi vállalat igazgatóinak a munkájára vonatkozó megjegyzéseket tárgyalták meg. Rada Malenevic a NIS Naftagas-Promet közgazdásza azzal vádolta meg a vállalat vezetőségét, hogy káros szerződéseket kötött több ízben is, 140 000 márkáért vásárolt és osztott ki ajándékot, megszegte a vállalat ügyrendi szabályzatát, és úgy szórta a vállalat pénzét, mintha sajátja lett volna. A tényfeltáró bizottság nem foglalt el végleges állást az ügyben, mert előzőleg meg szeretné hallgatni a másik felet is, ezért már a következő ülésén elvárja, hogy az érintettek jelentkeznek, nyilatkoznak az ügyben. A verbászi Sava Kovacevic Mezőgazdasági Birtok 4800 hektáron gazdálkodik. Az elmúlt évek folyamán az ott dolgozó munkások szerint számos visszaélés történt, az igazgató olyan kompenzációs ügyleteket kötött, melyekkel megkárosította a vállalatát, így például 32 tonna gázolajjal kevesebbet kapott a a birtok az 1989-ben lebonyolított ügylet folyamán cukorért üzemanyagot kapott cserébe. Dragán Tomasevicet, a vállalat vezérigazgatóját a munkások azért is vádolják, mert két évvel ezelőtt a birtok szarvasmarha-állományának a 10 százaléka elpusztult a nem megfelelő táplálás miatt. A jószágállomány nem volt biztosítva, így nem is követelhettek a biztosítótól kártérítést. Az újvidéki DES társadalmi vállalat testi fogyatékos munkásokat alkalmaz, ezért a munkaügyi minisztérium szociális kategóriaként kezelte, anyagilag támogatta. A munkások egy csoportja már huzamosabb ideje arra hívta fel a nyilvánosság figyelmét, hogy az elmúlt évek során ott igazgatóskodó személyek kihasználva a foglalkoztatottak testi fogyatékosságát, pontosabban azt, hogy süketek vagy némák, eltulajdonították a vállalatnak átutalt dotációkat, segítőeszközöket, pazarolták a pénzt különböző szolgálati utakra, a munkások pedig éheztek, s volt egy eset is, amikor egy foglalkoztatott éhenhalt, mert egzisztenciáját pótmunkával nem tudta biztosítani. Jovanovic Slavica az idén január 1-jétől lett a DES vezérigazgatója, a munkások egy csoportja azt állítja róla, hogy felmondásokkal fenyegetőzik, ha valaki rosszat próbál mondani a vállalatról. Egy nagyothalló munkás arra hivatkozva, hogy rosszul érzi magát kikérte magát a munkáról, felkereste Miodrag Vukoticot a tényfeltáró bizottság elnökét, s elmondta mi történik a vállalatban. Az igazgatónőnek a kérdésére hogy hol volt, nem merte megmondani az igazat. V. A. Egy életen át a szülőfalu szolgálatában A 70 éves budiszavai Milánovits Tibor pedagógus köszöntése Vannak emberek, akik hosszú évtizedeken keresztül egy életen át szorgalmasan, szerényen és odaadóan munkálkodnak környezetük és kisebbségi nemzeti közösségük előrehaladása érdekében. Ezek közé tartozik Milánovits Tibor, a budiszavaiak tanítóbácsija, aki feleségével, Karolina tanító nénivel együtt, a szabadkai tanítóképző befejezése után úgy döntöttek, hogy visszatérnek szülőfalujukba, a Sajkás-vidéki Budiszavára - Tiszakálmánfalvára. Nagyon rövid kamendini és kátyi tanítóskodás előzte meg döntésüket, hogy falujuk szolgálatába állnak. És ezt becsülettel teszik. 1953-tól, a mai napig. A fiatal tanító azonnal munkához látott, minden téren. A fáradtolajjal bekent padlós tanteremben, az ósdi, a német iskolából visszamaradt padok között sétálgatott, magas termete, egyenes tartása, hanglejtése és tudása tiszteletet parancsolt. Szigorú tanító bácsinak néztem, de egy idő múlva akaratlanul is elárulta magát. Rájöttem, hogy a komoly tekintet, a pedagógusi magatartás mögött érzékeny lelkű ember lakozik. Történelemórán az 1848-as magyar forradalomról szólt, csak jóval később jöttem rá, hogy sokkal bővebben, mint azt az akkori idők megkövetelték. Lelkesen beszélt a forradalom kitöréséről, a márciusi ifjakról, a győzelmekről. Amikor a világosi fegyverletételhez ért, hangja szomorú lett, szemei fátyolosak. Az osztályban síri csönd volt, éreztük, hogy valami különös történik. Semmilyen magyarságról, odatartozásról nem szólt, nem is szólhatott, de úgy érzem, hogy bennem és bennünk akkor tudatosodott először a nemzeti hovatartozás érzése. Számtalan generáció jegyzi a tanító bácsit, akik közül szép számban ma tanárok, mérnökök, orvosok, jogászok. Kötelezettségei mellett Újvidéken befejezte a tanárképző főiskolát, majd iskolaigazgató lett. Soha nem várta el, hogy a később megszerzett, szakmai rangjához illő titulussal szólítsák. Mindig tudatában volt annak, hogy számára a legnagyobb elismerést jelentő titulus éppen az, ha szülőfalujában mindenki „csak” tanító bácsinak szólítja. E szerénysége, a munkára való nevelés, a vállalt kötelezettségek betartásának megkövetelése, a családja iránti ragaszkodás, példaértékű sok volt tanítványa számára. A falu közéletében állandóan jelen volt. Zenekart alakított, színelőadásokat rendezett, nem is kis hozzáértéssel. Színészcsoportját vendégszereplésekre vitte, ugyanakkor szervezte más művelődési egyesületek vendégszereplését. Részt vett a Vöröskereszt, a Népfront munkájában, elnöke volt a Szocialista Szövetségnek, párttitkár és a helyi közösség elnöke. Nagy érdeme van abban, hogy faluja olyan fejlettségi szintet ért el a ’90-es évekig, amilyent sok más vajdasági falu máig sem ért el. Azélgárda soraiba későn kapcsolódott be. Őrlődött a kényszerű szükség és belső meggyőződése között. A volt tanítvány is győzögette, hogy jobb bekapcsolódni és cselekvő helyzetbe kerülni, mint félreállni és a dolgok irányítását avatatlanabb kezekbe átengedni. Amikor az iskolából nyugdíjba vonult, amelynek évtizedekig tanítója, tanára és igazgatója volt, nem fehér lovon kísérték ki. Lelkük rajta. Új politikai szelek fújdogáltak, amelyek saját embereiket követelték. Milánovits Tibor nem az volt. A ’90-es években a budiszavai magyarság nehéz helyzetbe került, a közéletből, a falu vezetéséből kiszorult. Milánovits Tibor is visszavonult, de nem tétlenkedett. Fafaragással kezdett foglalkozni, a rá jellemző alapossággal és munkaszeretettel. Közben részt vett minden olyan megmozdulásban, amely a falu magyarságának közösségtudatát volt hivatott serkenteni, önszerveződését elősegíteni. A római katolikus templom felépítésének 90. évfordulójának tiszteletére a régi egyházi tárgyakból, ereklyékből, családi képekből, az egyházközösség és az őt mindig támogató felesége és munkatársa segítségével, olyan vallási jellegű kiállítást rendezett, amely emlékezetes marad a falu magyarsága számára. Az újonnan megalakult Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben alapító tag és vállalta az alelnöki tisztséget Tapasztalata nagy segítséget jelent az induló egyesületnek, hogy a kezdeti nehézségeket könnyebben átvészelje, hogy a közösségért vállalt felelősség érzése a főleg fiatalokból álló vezetőség erénye legyen. Örülök, hogy a tanítványa voltam, és annak is, hogy habár hosszú évek óta nem élek már a faluban, időről időre a cselekvésben és vállalásban munkatársak lehetünk. Isten adjon neki jó egészséget és hosszú életet. Családja, volt tanítványai és szülőfaluja magyarságának örömére. GALAMBOS László Milánovits Tibor Vállalkozók szegedi találkozója elé Vajdasági polgármesterek szabadkai megbeszéléséről Szabadkán tegnap megbeszélést tartottak, amelyen jelen voltak a szabadkai, kanizsai, zentai, csókai, adai, becsei, topolyai és kishegyesi községi képviselő-testületek és végrehajtó bizottságok elnökei. A megbeszélésen megvitatták a programot a vállalkozók találkozójára, amelyet ez év április 4- én és 5-én tartanak Szegeden és Szabadkán. A vállalkozóknak és a gazdaság képviselőinek ezen a találkozóján ismertetik mindkét részről a szükségleteket és a lehetőségeket azzal a céllal, hogy közvetlen kapcsolatokat hozzanak létre és szerződéseket kössenek. A tegnapi megbeszélésen megvitatták a községi közigazgatási szervekben dolgozók különösen súlyos anyagi helyzetét is, és megállapodtak arról, hogy a legalacsonyabb munkabért az állami szervekben dolgozókról szóló törvény rendeleteivel összhangban szabják meg, továbbá a községek pénzügyi lehetőségétől függően, áll a közleményben. Rendelkezzünk a saját pénzünkkel! Módosítás előtt a közbevételekről és kiadásokról szóló jogszabály A tartományi pénzügyi bizottság tegnap elfogadta a közbevételekről és kiadásokról szóló törvény módosítására vonatkozó javaslatot. Ennek az a lényege, hogy a mostani több különféle törvényes rendelet alapján egy új, sokkal szisztematikusabb törvényt kellene létrehozni, amelynek segítségével egyértelműen meg lehetne állapítani a közjövedelmek és kiadások nagyságát. Tehát jobban tudni lehetne, mennyit kell a községeknek és a tartománynak a köztársasági költségvetésbe befizetni. Ennek az lenne a célja, hogy a tartománynak, miután befizette a rá eső terheket, saját pénzalapja is lehessen, amiből a különböző minisztériumok jóváhagyása nélkül is pénzelhesse, amit jónak lát Többször is felvetődött a kérdés, hogy vajon mit szólnak ehhez a köztársasági képviselők, nehogy ellenkező hatást váltsanak ki, s például a községek még kisebb hatáskörrel rendelkezzenek, mint eddig, valamint hogy a meglevő törvényt kell-e módosítani, vagy teljesen újat kell követelni. Végül egy tartózkodó és egy ellenszavazattal a bizottság tagjai elfogadták a módosítási javaslatot. Ha a tartományi képviselőház is megvitatja és elfogadja, akkor a köztársasági parlament elé terjesztik. ps