Magyar Szó, 2001.május (58. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-25 / 119. szám

2001. május 25. Napsugarek A Magyar Szó gyermekrovata Szerkeszti Molnár Eleonóra Kata mostanában egyre gyakrabban láto­gat meg. Befészkeli magát a fotelba és me­sélni kezd. - Tudod, anyu rengeteget dolgo­zik. Amikor hazajön, fáradt, és olyan nyú­zott, hogy összeszorul a szívem, ha ránézek. Apu is mindig ideges, tőlem éppen csak megkérdezi: mi volt a suliban? Mondhatok bármit, csak a rossz jegyre kapja fel a fejét. Ilyenkor eldarálja, hogy: „Nincs más dol­god, mint tisztességesen tanulni, figyelni az órákon. Pedig volna eszed, csak lusta vagy. Nem az iskolának, magadnak tanulsz!” És a záró mondat: „Nem nézhetsz tévét, és barát­nőid sem jöhetnek át.” Puff! - Kata dühösen a térdére csap. Komoly dolog Felhúzott szemöldökkel, kérdőn néz rám: mit szólok hozzá? Én pedig hallgatok, mert jól ismerem őt, tudom, hogy majd szét­robban a mondanivalótól.­­ Szóval este anyu már a kész bünteté­semre jön haza. Nem vitatkozik apuval, lega­lábbis előttem nem, de a simogatásán ér­zem, hogy őt is bántja valami. Mégis ritkán ül az ágyam mellé, és akkor is csak fogja a kezem, maga elé néz és hallgat. Várja, hogy én beszéljek. Pedig nekem nem az kell, hogy végighallgasson valaki, hanem beszél­getni szeretnék. Beszélgetni mindenről! A tanárokról, a könyvről, amit olvasok, az osz­tálytársaimról is, a fiúkról... Mert, ha tudni akarod, szerelmes vagyok. - És mélyen a sze­membe néz. - Egy osztálytár­sadba? - Aha! - bólogat hevesen, és szőke hajtin­csei ide-oda röpködnek mosolygós arca kö­rül. - És...? Tudja? - Hát persze! Micsoda kérdéseid vannak! Egy hete kezdődött. Csak úgy szakadt a hó, alig vártuk, hogy kicsöngessenek. A fiúk elő­rerohantak, és a kocsik mögül kezdték a tá­madást. A Kovács, tudod ő a legvadabb srác az osztályban, pont az arcomba vágott egy kőkemény hógolyót. Ismersz, nem vagyok gyáva, de ez nagyon fájt. Bőgni kezdtem. Érze­m, vagyis Péter, odajött, kikotorta a ha­vat a nyakamból, felvette a táskámat, és ha­zakísért. Egész úton vigasztalt. Másnap óra alatt írt egy levelet: „Remélem, már nincs semmi bajod. Délután felmennék tanulni.” Azóta mindennap hazakísér, és együtt tanu­lunk. Tegnap voltunk moziban. Úgy tűnik, Kata ezzel mondókájának vé­gére ér, mert elhallgat, kivesz egy almát a tál­ból, és a semmibe bámulva rágcsálni kezdi. - A többiek észrevették már, hogy te meg Péter...? Mit szólnak hozzá? - töröm meg a csendet. Kata szájában megáll a falat. Felhúzza a vállát, és halkan, kicsit szomorúan ennyit mond: - Csúfolnak. - Irigyek? - Lehet. Pedig nem mi vagyunk az egyet­len pár az osztályban. Majdnem mindenki szerelmes. De azért mindenki csúfolja a má­sikat. Hát érted te ezt? Nem. Nem értettem. Hiszen a szerelem minden életkorban komoly dolog. G. BARTA ÁGNES ! Töltsd meg a malacperselyt! A malacperselyt stilizáló rejtvényünk vízszintes soraiba helyezd el a felsorolásban szereplő pénzérméket. (Zárójel­ben megadjuk, hogy melyiket hol használják.) Segítségül egy szót beírtunk az ábrába. Ha jól dolgoztál, két pénzda­rab kimarad a perselyből. Melyik ez a kettő? CENTIME (Kongó), DOLLÁR (USA), DRACHMA (Görögország), FRANK (Svájc), ESCUDO (Portugália), FO­RINT (Magyarország), GULDEN (Hollandia), LEK (Albánia), MARKA (Németország), PENNY (Anglia), PESETA (Spanyolország), SYLI (Guinea), TUGRIK (Mongólia), ZLOTY (Lengyelország) Múlt heti rejtvényeink helyes megfejtései: Az első rablót a sportlábbelije, a másodikat a kezén látható ragta­pasz, a harmadikat az arcára kötött mintás kendő (ami a lenti képen a zsebéből lóg ki), a negyedik rablót pedig a vízszintesen és függőlegesen csíkos zoknija árulta el. A fura figura párok: A-G, B-D, C-F, E-H. És, milyen detek­tív lennél? A szerencsés megfejtő: Dodony Anikó, Marko Oreskovic u. 33. 21235 Temerin Ha Te is nyerni szeretnél, a rejtvények megfejtéseit a szerkesztőség újvidéki címére várjuk: Magyar Szó (Nap­sugár), 21000 Novi Sad, Vojvode Misica L ELMÉS FELELET KÖVETKEZTETÉS Laci, hová jutnánk, ha itt az osztályban elkezdenénk a Föl­det fúrni? - Az elmegyógyintézetbe! SZÓ, AMI SZÓ - No, fiam, ennél a szám­tanleckénél láttam már jobbat is. - Igen, tanító bácsi, kérem, de nem az én papámtól. AMI IGAZ, AZ IGAZ - Mondd, Anti, miért nevez­zük nyelvünket anyanyelvnek? - Mert a papa szóhoz se jut­hat a mama mellett! - A mi tanítónk kedves em­ber, csak az a baj, hogy igen ke­veset tud. - Miből gondolod? - Abból, hogy mindent tő­lünk kérdez. KÜLÖNLEGESSÉGEK Péter vendéglőbe viszi a ba­rátját, akinek nagyon ízlik az ebéd. Miután jóllakott, Péter így szól hozzá: - Tudod-e, hogy ezek a kü­lönlegességek, amelyeket ettől, lóhúsból készültek. - Szörnyű! - nyögi ki a ven­dég. - Még a befőtt is? i_h­­í­­-e. 5/1/ WIDERBERG, TÓTFALUSI ISTVÁN FORDÍTÁSA Mónáéknál Mónáéknál úgy beszélnek a gyerekkel,­­ mintha nagy volna. „Mit gondolsz?” — kérdik — Móna papája meg a mamája — „Mit gondolsz ? Szerinted hogy lenne jobb"? Szerinted hogy kéne csinálni?” Aztán: „Értem. Azt mondod ? Lássuk csak. Tényleg, tökéletesen igazad van!” Vagy: „Nem, azt hiszem, ebben tévedsz... ” Szeretném, ha Mónáéknál­­ nálunk lenne.

Next