Magyar Szó, 2001.május (58. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-06 / 103. szám

4 KÜLPOLITIKA VÁLASZTÁSOK OLASZORSZÁGBAN •Újra nyeregben a Lovag? Populizmus, médiamonopólium megteremtésének szándéka, a maffiá­val való együttműködés - mindez csu­pán egy része azoknak a vádaknak, amelyekkel ellenfelei meg a külföldi és hazai sajtó egy része illeti a 64 éves Sil­vio Berlusconit, aki a legesélyesebb vá­rományosa az olasz miniszterelnöki posztnak. Az Il Cavallierét, vagyis a Lo­vagot, ahogy imádói nevezik, azonban nemcsak a média meg az ellenfelei vá­dolják — már évek óta különféle igazság­ügyi vizsgálatok középpontjában van. Berlusconi neve az európai közvé­leményben a Milan FC-nek az 1980-as évek végén elért sikerei óta cseng is­merősen. Ő azonban a fociklub mel­lett magáénak mondhatja a három leg­nagyobb magántévé-hálózatot, a Mon­datlon kiadót is, nem is szólva arról, hogy 1994-ben már volt kormányfő. Akkor az őt támogató koalíció 9 hónap után felbomlott, de 5 év múltán ugyan­az a szövetség, újraalkutva, megnyerhe­ti a választásokat. Az egyik legtekintélyesebb üzleti hetilap, a londoni The Economist nemrég részletesen feldolgozta Silvio Berlusconi életútját. Valamennyi je­lentősebb állomásához fűződik egyné­hány korrupciós vád, sőt még a maffiá­val való közeli kapcsolatai sem kizár­tak. Jelenleg is folyik ellene vizsgálat bírák állítólagos lefizetése miatt. Pénz­mosás, a maffiával való együttműkö­dés, adócsalás, politikusok meggyilko­lása, megvesztegetés — ezek a vádak. A kilenc procedúrából csak három ért el a végéhez, az utolsó fellebbezési lehe­tőségig. Egy eset kimenetele ismert: a törvénytelen politikai adományok vád­ja alól nem mentették fel, ám börtön­be sem kerül, mivel az ügy elévültnek minősült. A világ 12. leggazdagabb embere 12,8 milliárd dolláros vagyonát az épí­tőiparból, az ingatlanüzletelésből kiin­dulva teremtette meg. A ‘70-es évek­ben áttért a médiára. Impériumának megteremtésében nélkülözhetetlen szerepe volt Bettino Craxinak, a Szoci­alista Párt vezetőjének, aki a ‘45 utáni miniszterelnökök hosszú sorához is csatlakozott. Craxi ugyanis lehetővé tette Berlusconinak a médiamonopóli­­um-ellenes jogszabályok kijátszását. Spanyolországban is hasonló ügyben folyik bírósági eljárás a Lovag ellen. A Védnök politikai karrierjének az 1992- ben megkezdődött Tiszta Kéz akció ve­tett véget, amikor több feddhetetlen múltú bíró és ügyész megkezdte a küz­delmet az olasz politika korrumpáltsá­­ga ellen, igyekezve felszámolni az üzle­ti körök meg a hatalom összefonódott­­ságát. A vádak alatt összeomlott a két legerősebb politikai tömörülés, a Ke­reszténydemokrata és a Szocialista Párt. Craxit egy évre ítélték, de már nem volt elérhető az ítéletvégrehajtási szervek számára, Észak-Afrikába mene­kült, ahol később meg is halt. Berlusconi ‘93-ban megalakította a Forza Italia blokkot, amely a keresz­ténydemokraták szavazóit akarta újra­­tömöríteni. A Lovag az Olasz Álom megtestesítőjeként lépett fel: maga csi­nálta gazdag üzletember, akinek nincs köze a korrupt múlt embereihez. Az ámítás sikerét megkérdőjelezte, hogy ‘94 májusában megérkezett az üzleti birodalmával szembeni első vizsgálat­ról szóló hír. Berlusconi azóta is azt ál­lítja, baloldali összeesküvés folyik elle­ne, a bírák „bolsevik beütésűek”. Kül­földi igazságügyi szaktekintélyek azon­ban alaptalannak tartják a Forza Italia vagdalózását, mondván, hogy az olasz ügyészek munkája ez esetben teljesen szabályos. Az Il Cavallierét védelmezők másik érve, hogy Olaszországban úgy­mond különlegesek az „üzleti szoká­sok”, magyarán nem kell a szigorú nyu­gat-európai mércéket alkalmazni a korrupció és a hasonló súlyú vádak esetében. Szakértők azonban azt állít­ják, Berlusconi még az ily módon meg­szerkesztett szabályokat is megszegte, vagyis a hazai „szokásokon” is messze túllőtt. A Berlusconi vezette koalíciót hat éve a Lega Nord (Északi Liga) robban­totta szét. Az északi föderalisták, akiket sokan radikalizmussal vádolnak, ugyan­is nem kapták meg az új kormányfőtől a beígért decentralizációt, vagyis azt, hogy a gazdag északi tartományok önállósuljanak Rómával és a szegény Déllel szemben. Akkor a Lega vezetője Berlus Cosa Nostranak nevezte volt partnerét, ám most ismét összeállt a hármas koalíció, amelynek tagja a Nemzeti Szövetség is, egy újfasiszta utódpárt. A balközép kormányok hat év alatt felvirágoztatták a gazdaságot, csökkentették a munkanélküliség ará­nyát, nem biztos azonban, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy május 13-án nyereg­ben maradjanak. Berlusconi adócsök­kentést, a nyugdíjak és a minimálbé­rek növelését, meg az államapparátus korszerűsítését, a bürokrácia lefaragá­sát ígéri. Az „antibürokrata” ígéretek mögött ott van a kimondott szándék is: ha hatalomra kerül, tisztogatást folytat le az annyira kellemetlen igazságszol­gáltatási körökben. A három politikai szervezetet összekötő egyik kapocs a külföldiekkel szembeni kiállás: Olasz­ország egyre gyakrabban kénytelen szembesülni a tengereken hánykódó kurdok, albánok özönével, akik Itálián át szeretnének belépni az áhított Euró­pába. Az idegengyűlölet felkorbácsolá­sa hatékony eszköz lehet a Berlusconi mögött felsorakozó „üzleti körök” ke­zében a politikai hatalom megszerzé­séhez. A tudósítók arról számolnak be, hogy az Il Cavalliere kitapétáztatta mo­solygós képmásával Olaszországot. A szélsőséges jobbratolódás meg a „Pisz­kos Kéz” ismételt hatalomra jutásának veszélyeire figyelmeztető értelmiségi­eknek, közöttük a Nobel-díjas Dario Fónak és az Oscar-díjas Roberto Beni­nek még alig egy hete van arra, hogy lehervassza ezt a mosolyt. MÁRTON Attila Berlusconi egy kirakójátékot ábrázoló választási plakáton Mad­ak Sió AZ FKGP VIHAROS NAGYGYŰLÉSE CEGLÉDEN Torgyán újraválasztása Viharos eseményekkel, több mint félórás késéssel kezdődött meg a Független Kisgazdapárt nagygyűlé­se szombat délelőtt Cegléden a sportcsarnokban; a bejáratnál lök­dösődés alakult ki, később a terem­ben Torgyán József pártelnök távo­zásra szólította fel Turi-Kovács Béla környezetvédelmi minisztert, Szabó János honvédelmi minisztert, vala­mint Balogh Gyula volt szervező fő­titkárt. Miután a felszólított miniszterek és a küldöttek egy része elhagyta a termet, Torgyán József megerősí­­ttette magát a pártelnöki poszton. A politikus beleszőtte elnöki beszámo­lójába azt a felhívást, hogy erősítsék meg őt tisztségében a nagygyűlés küldöttei. A felhívásra az emelvényhez kö­zel ülő kisgazdák felugráltak, és fele­melték szavazócédulájukat, de a lelá­tón és a terem hátsó részében helyet foglalók a folyamatos kiabálás miatt nem hallották a beszéd nagy részét. Torgyán József feltette szavazásra azt is, hogy a nagygyűlés és a nagyvá­lasztmány foglaljon állást Boros Imre PHARE-miniszter visszahívásá­ról. Ezt a földszinten ülők szintén megszavazták. A pártelnök hangsúlyozta: az FKGP-ben soha nem vetődött fel a koalícióból való kilépés lehetősége, de ragaszkodnak ahhoz, hogy Or­bán Viktor miniszterelnök és a Fi­desz tartsa be a koalíciós szerződést, és ennek megfelelően hívja vissza miniszteri tisztségéből Boros Imrét. A pártelnök felhívta a pulpitusra a pártból korábban eltávolított G. Nagyné Maczó Ágnest, aki - Tor­gyán József székében - helyet foglal­hatott Kávássy Sándor, Bernáth Var­ga Balázs és Gyimóthy Géza mellett. Cegléden a Sportcsarnokban a tanácskozóteremben egész délelőtt hatalmas volt a ssí­zi­tzavar: túlkiabál­ták Torgyán József beszédét, a kis­gazdák egy része a pártelnök által megnevezett személyek távozását kö­vetelte, míg mások Torgyán József lemondását skandálták.(MTI) FIDESZ-KONGRESSZUS SZEGEDEN Kövér László távozik, Pokorni Zoltán az elnökjelölt (Folytatás az 1. oldalról) Végezetül Orbán Viktor az ország­építő munka és a nemzeti összefogás fontosságát hangsúlyozta beszédé­ben. A miniszterelnököt követően Wolfgang Schüssel osztrák kancellár köszöntötte a küldötteket. A politi­kus köszönetét fejezte ki Orbán Vik­tornak és a Fidesznek, amiért a ne­héz időkben kitartottak Ausztria mellett. ORBÁN-SCHÜSSEL TALÁLKOZÓ Wolfgang Schüssel osztrák kancel­lár szerint az élet minden területén felhőtlen a magyar-osztrák viszony. A Fidesz-kongresszus vendégeként Szegeden tartózkodó osztrák kancel­lár szombaton megbeszélést folyta­tott Orbán Viktor miniszterelnök­kel. Wolfgang Schüssel bizakodó a te­kintetben, hogy a dinamikus kor­mányfő - aki bevitte Magyarországot a NATO-ba - sikert ér el az európai uniós csatlakozás területén is. Az osztrák kancellár 2004-et jelöl­te meg a magyar tagfelvétel valószí­nű dátumaként. (MTI) Horvát reagálás Várady cikkére Valamennyi horvát napilap részleteket közölt tegnap dr. Várady Ti­bor cikkéből, amelyben Goran Svilanovic jugoszláv külügyminiszter jogi tanácsosa, a JSZK képviselője a hágai nemzetközi törvényszéken (ICJ), amely előtt Bosznia-Hercegovina és Horvátország kártérítési pert indított Jugoszlávia ellen, a NIN-ben megkérdőjelezte a törvényszék il­letékességét a szóban forgó perekben. Azonnal reagált a horvát külügy­minisztérium is, álláspontja szerint a JSZK-nak, annak ellenére, hogy csak 2000. november 1-jén lett az ENSZ tagállama, kezdettől fogva kö­telessége volt tiszteletben tartani a népirtás elleni egyezményt, amely­nek megszegése miatt indította a pert Horvátország és Bosznia-Herce­govina. A külügyminisztériumi közlemény hozzáfűzi: „Horvátország fi­gyelemmel kíséri a JSZK arra irányuló nemrégi jogi törekvését, hogy megpróbálja elkerülni a nemzetközi törvényszék illetékességét azokban a perekben, amelyeket Bosznia-Hercegovina és a Horvát Köztársaság indított előtte.” R. P. AZ USA-T KIGOLYÓZTÁK AZ ENSZ EMBERI JOGI TESTÜLETÉBŐL Csúfos vereség A Bush-kormányzat „savanyú szőlő” magyarázattal szolgál, de a mélyebb okokról is el lehetne gondolkodni (Tudósítónktól) Washington, máj. 4. Eleanor Roosevelt valószínűleg megfordulna a sírjában, ha tudná, hogy az általa kezdeményezett ENSZ-testület, az Emberi Jogok Bi­zottsága nem választotta újra saját soraiba az Egyesült Államokat. „Egy olyan testület, amelynek Lí­bia és Szudán a tagjai, de az Egyesült Államok nem­­ méltatlankodott a történetek miatt Ari Fleischer, a Fe­hér Ház szóvivője­­, aligha dicseked­het azzal, hogy az emberi jogok nagy pártfogójaként tekinti majd a világ.” Ebben van is valami, és a Bush­­kormányzat úgy állítja be a dolgokat, hogy „nemzetközi összeesküvés” kö­vetkezménye volt a titkos szavazás. Washington ugyanis állítólag 43 sza­vazatot biztosított magának az 54-ből (amennyi tagállam a Gazda­sági és Szociális Tanácsban dönt a bizottság munkájáról), de az utolsó pillanatban az USA „szavazatváltás áldozata lett” - vagy legalábbis ezzel magyarázkodik Colin Powell külügy­miniszter. Hozzáteszi, hogy „még a szövetségesek is csodálkoznak”... Nyilván mindenki azt hitte, hogy Amerika helye garantált, ezért in­kább másra adta szavazatát, elemzi az előállt helyzetet az amerikai dip­lomácia vezetője. De mivel többen is így vélekedtek, az USA váratlanul hoppon maradt. Geraldine Ferrara, egykori de­mokrata alelnökjelölt és Bill Clinton kormányának a képviselője az Embe­ri Jogok Bizottságában, viszont azt állítja, hogy erre a lehetőségre szá­mítani kellett volna, és fel kellett vol­na rá készülni. Az Egyesült Államokat azonban az ENSZ-nél csak egy ideiglenes nagykövet, James Cunningham kép­viseli, mert Richard Holbrooke-nak a Clinton-kormányzat utolsó napján lejárt a megbízatása, Bush-ék pedig még nem neveztek ki a helyébe új embert. Pontosabban John Negroponte személyében kijelölték ugyan a leen­dő ENSZ-képviselőt, de kinevezését nem utalták a szenátus elé jóváha­gyásra. Feltétlenül valamiféle bel­­harcot lehet sejteni az ügy mögött, mert amikor azt nagyon akarja, a Bush-kormányzat nagyon is képes hirtelen, sőt a szabályokat is megke­rülő gyorsasággal intézkedni (amint azt a minapi költségvetési szavazás fi­askója is bizonyította). Negroponte ugyanis hivatásos diplomata, akinek a kijelölését még a demokrata Holb­­rooke is üdvözölte. Nem nehéz el­képzelni, hogy a Republikánus Párt jobbszárnya pártérdemek alapján szeretné inkább odaítélni a hangza­tos posztot, és innen a halogatás. Az állandó nagykövet hiányán túl is vannak azonban olyan körülmé­nyek, amelyek miatt Washington­nak, különösen a Bush-kormányzat­­nak, nem lenne szabad csodálkozni az ellenséges szavazat miatt. A világszervezet köreiben nem keltenek túl nagy szimpátiát az új amerikai kormánynak az olyan lépé­sei, amellyel aláássa a korábbi ered­ményeket. Bush legutóbb a kyotói környezetvédelmi egyezménytől vonta meg támogatását, de ismere­tes, hogy az USA kivételeket követel saját állampolgárai számára a nem­zetközi bűnügyi bíróság esetében, nem volt hajlandó aláírni a taposó­aknák betiltását és a tengerek hasz­nálatáról szóló egyezményt (amelyre azért Bushék folyamatosan hivatkoz­tak a nemrégi kínai repülőügy kap­csán), azt követeli a szegény orszá­goktól, hogy ne használjanak olcsó AIDS-elleni gyógyszert, mert az ame­rikai termékek „illegális” másolata stb. Ennél is továbbmenve, az USA-ra különösen nem néznek jó szemmel az ENSZ-tagállamok amiatt, hogy hozzájárulásának jelentős részével folyamatosan tartozik. Még mindig nem fizette be például azt az egymil­­liárd dollár körüli összeget sem, ami­nek törlesztésére Richard Holbroo­ke kötött egyezséget Jesse Helms sze­nátorral, az ultrakonzervatívok min­denható szenátusi külpolitikusával, pedig Holbrooke majdnem minden feltételt kicsikart a világszervezettől, amiket Helms követelt. Az ENSZ emberi jogi munkája nyilvánvalóan szegényebb lesz az Egyesült Államok nélkül, de Wa­shingtonnak is el kell gondolkodnia, hogy kedvenc ENSZ-ellenes retori­kája folytán mennyit számít veszíteni presztízséből. Elképzelhető, hogy a pénteki szégyenteljes vereség rádöb­benti majd a Bush-Cheney-Powell triót arra, hogy az ENSZ-re mégis­csak jobban oda kell figyelniük. PURGER Tibor KÖZEL-KELET Arafat-Mubarak találkozó A folytatódó ciszjordániai erő­szakcselekmények közepette szom­baton a vörös-tengeri Sarm-es-Sejk­­ben a vérontás megállításának céljá­val tárgyalóasztalhoz ült Hoszni Mu­barak egyiptomi és Jasszer Arafat pa­lesztin elnök. A diplomáciai erőfeszítésekkel egy időben izraeli katonák négy grá­nátot lőttek ki a palesztin hírszerzés jerikói épületére. Az akcióban lega­lább négy palesztin megsebesült, és az épületben tűz ütött ki. Korábban, szombat reggel izraeli katonák lelőtték az Iszlám Dzsihád szélsőséges palesztin szervezet egyik helyi vezető aktivistáját. Az izraeli hadsereg cáfolja, hogy tudomása lenne a 37 éves Ahmed Halil Isza Isz­­mail Aszad meggyilkolásáról. A férfit palesztin források és szemtanúk sze­rint fején, mellkasán és hasán találta el a több mint 20 lövés. Aszad, aki több mint nyolc évet töltött izraeli börtönökben, az ellenállás utóbbi hét hónapjában koordinálta szerve­zetének Izrael elleni támadásait, és részt is vett bennük. Az Iszlám Dzsihád egyik gáza-öve­­zeti magas rangú vezetője szerint a szervezet katonai szárnya nem hagyja válasz nélkül a merényletet. - A gyil­kolás politikája nem kényszent térd­re, vagy megadásra bennünket, min­denképpen folytatjuk az ellenállást - jelentette ki Abdallah Sámi.(MTI) 2001. május 6., vasárnap

Next