Magyar Szó, 2002. március (59. évfolyam, 50-76. szám)

2002-03-01 / 50. szám

2 KÜLPOLITIKA égre. Horvát szemszögből szemléli a Milosevic-pert a spliti FERAL TRIBUNE hetilap kommentátora: „Azok, akik akár kicsit is ismerik, észrevették a különbséget. Milosevic a per első napjaiban teljesen másnak tűnik, mint amikor letartóztatták, majd Há­gába szállították. Akkoriban­­ és hónapokkal koráb­ban -, miközben hatalmának tört kerekű szekere az út végéhez közeledett, emberi roncsnak tűnt, az ar­cáról pedig le lehetett olvasni, hogy tudja, az utolsó állomás a történelem szemétdombja lesz. Igaz, ezt megpróbálta leplezni azzal az au­­tista fikcióval, hogy a szerbek milliói továbbra is mögötte állnak - márpedig épp ellenkező­leg: ennyien szavaztak ellene -, és így volt ez mindaddig, amíg meg nem jelent a hágai tár­gyalóteremben. Ott bekövetkezett a fordulat. Milosevic ki tudja honnan, de elővette a 80-as évek végéről és a 90-es évek elejéről származó álarcát. Akkoriban a beszédei, amelyekkel hipnotizálta a bebolondított pórnépet - a há­gai ügyészek szerint is - retorikai szempont­ból kitűnőek voltak. Nem rejtély, hogy mindez hogyan történt Milosevic egyszerűen nem volt hajlandó véde­kezni, hanem támadott. Méghozzá ott, ahol a hágai törvényszék a legsebezhetőbb. Ez pedig az egy időben emlegetett, de sohasem megva­lósított felelősségre vonás a tömeges polgári ál­dozatok miatt a NATO jugoszláviai beavatkozá­sa során. Paradox módon az egyetlen dolog, amivel ezt ki lehet védeni, hogy a beavatkozást a világkormány, a Biztonsági Tanács rendelte el. A BT viszont a hágai törvényszék munkaa­dója is, ezért az - kissé túlfeszítetten - hatáskörén kí­vülinek nevezhetné az ügyet, vagyis azt, hogy az ártat­lan jugoszláv civilek fejére bombákat szórtak. Egy ilyen eset azonban a törvényszék erkölcsi csődjét jelentené... Ezért várta oly türelmetlenül May bíró, hogy vége legyen Milosevic vádjai özöné­­nek. A pernek ezt a részét a bíróság nem tudja meg­nyerni. Sőt még Milosevic beszéde egyetlen ordító ellentmondását sem tudja kihasználni. Ő ugyanis egyrészt a nyugati összeesküvés áldozataként tűnted fel magát, amire Maynek nincs megfelelő válasza. Másrészt pedig Milosevic az albán fegyveresek és Thaqi gyilkosainak az ellenségeként mutatkozik be, összehasonlítva magát az USA-val és annak afganisz­táni háborújával. Ezzel May még kevésbé tud szem­beszállni. Alapjában véve egyet kellene értenie Milo­­sevictyel, de ha ezt megteszi, és beengedi a tárgyaló­terembe Guantánamo szellemét, akkor ráugranak az amerikaiak, Milosevic pedig semmi sem ahhoz, amit az amerikaiak tehetnek vele... Ezért várta már May, hogy megkezdődjön a tanúk vallatása. Ők Mi­losevic legfájóbb pontja, és ők azok, akik eláshatják. Az a kérdés azonban, hogy mennyit tudnak a tanúk - nem a gaztettekről, mert azok megkérdőjelezhe­­tetlenek, hanem azokról a gaztettekről, amelyekre Milosevic adott parancsot vagy pedig tudott róluk, és nem tett semmit megakadályozásuk céljából. Erről szól a Glóbusban megjelent lehallgatási jegyzőkönyvek sorozta is. Igaz, ezek a Milosevic csa­lád négyszögén belüli turbékolások a bíróság szem­pontjából teljesen használhatatlanok... A szándék az volt, hogy elterjedjen: Milosevic perének kimenete­le nem függ a bizonyítékok hiányától, sőt bizonyíté­kok tömkelege áll rendelkezésre. Ez tényleg így van­, vagy csak hírszerzési trükkről van szó, hogy időt nyerjenek a bizonyítékok összegyűjtésére? Végül pe­dig, ha vannak is bizonyítékok, eljutnak-e a törvény­szék elé, hányan vannak olyanok, akik ezt őszintén akarják? A horvát kormány nemrégen közölte, hogy Hágába küldött több mint ezer dokumentumot, amelyek Milosevic bűnösségét bizonyítják, sőt felkí­nálta a kapcsolatteremtést is mintegy 60 tanúval, akik készek megjelenni Hágában. Szerintem azon­ban Milosevicnek emiatt nem fog fájni a feje. A ju­goszláv háborúkért ugyan a szerbek felelőssége a legnagyobb, ám annyira összefonódik a horvátoké­­val, Milosevicé pedig Tudmanéval, hogy nem való­színű a bizonyítékáradat horvát részről, amely lesöp­­ri majd a több mint egy évtizeden át érinthetetlen VOZDOT. Annak idején Tudman is megmondta: „Nem követelhetjük, hogy Szerbia fejesei Hágába menjenek, mert ez nekünk is visszaüthetne.” Igaz, Milosevic most felrúgta a megnemtámadási szerző­dést azzal, hogy Tudmant tette felelőssé Jugoszlávia szétrombolásáért, méghozzá a Nyugat segítségével... De ez még nem jelenti azt, hogy a paktumot a hor­vát oldal is felrúgta, még ha egy ilyen megállapodást senki se ismerne be. Fordulatról csak akkor lehetne beszélni, ha a horvát állami vezetés szembesülne mindazzal, amit az elhunyt elnök mondott és tette. Kezdve azzal, hogy a nyolcvanas évek végén megje­lent könyvében a „szerbség elleni önvédelmi ag­resszióról” írt..., végül pedig azzal, hogy Warren Zimmermann azt állítja, Tudman három órán át bi­zonygatta neki, hogy Boszniát fel kell osztani. Ezt tette Ante Markovic akkori miniszterelnökkel is, igaz, ez a győzködés csak egy órán át tartott... így bu­kik meg tehát a horvát kormány által elküldött ezer dokumentum hitelessége. Egyébként meg miért csak annyi, hiszen a Medak környékén történtekről is ennyit küldtek el Hágába?! A Milosevic elleni bi­zonyítékok túlságosan hasonlítanak a Tudman elle­niekre. Mint az egypetéjű ikrek. Akármennyire pa­radoxonnak és kifordítottnak tűnik, Horvátország még nem érett sem a tudmántalanításra, sem a mi­­losevictelenítésre - írta többek között Marinko Cu­be a Feralban. (Márton) NEMZETKÖZI FIGYELŐ May alig várta már a tanúvallomásokat Milosevic ismét a tíz évvel ezelőtti formájában - Milyen bizonyítékokat adhat át Horvátország Hágának? FoNet/AP-telefotó Halit Barani tanú­vallomást tesz Milosevic ellen a hágai perben Új „vasfüggöny” Kelet-Európában Új „függöny” ereszkedik le Euró­pában a Baltikumtól az Adriáig, az egykori vasfüggönytől több száz mérföldre keletre - állapította meg szerdán a The Times a lengyel-fehé­rorosz határon készült riportjában. A tekintélyes brit napilap tudósí­tója rámutat: ezúttal a függönyt nem Moszkva állítja fel, hogy távol tartsa a nyugat kapitalistákat, hanem a kapi­talista Nyugat azért, hogy kívül tartsa az anarchikus, reformokat nélkülö­ző, szegénységgel sújtott szovjet utódállamok, Ukrajna, Fehéro­roszország, Moldova, sőt Oroszor­szág nyomorúságos lakóit. Az új füg­göny nem őrtornyokból és szöges­drót kerítésekből áll, hanem szigorú határellenőrzésekkel, számítógépes adatbázissal, korszerű figyelőrend­szerrel, határőrök sokaságával mege­rősített vízumkényszer jelzi jelenlétét Az egykoron a vasfüggöny rossz oldalán lévő lengyelek mély ellenér­zéssel figyelik az újabb akadály lét­rehozását, de ez az ára annak, amit az Európai Unió­­megkövetel azért, hogy Lengyelországot, a balti álla­mokat, Magyarországot, Szlovákiát és Szlovéniát befogadja exkluzív klubjába 2004-ben. Ekkor ugyanis ezen országok keleti határai a belső határellenőrzését többségében megszüntetett unió külső határaivá válnak - magyarázza a tudósító. A The Times riportja Az új függöny 800 mérföldnyi len­gyelországi szakaszának megerősíté­sére a lengyelek által biztosított költ­ségeken túl az EU 100 ezer eurót köl­tött. 2004-re a lengyel-fehérorosz, a lengyel-ukrán határszakon 94 határ­­állomás lesz 6500 határőrrel, munká­jukat repülőgépek, helikopterek és terepjáró járművek, nyomkövető ku­tyák, szén-dioxid-detektorok, video­kamerák segítik. A határátlépő gép­kocsiknak „radiometrikus” kapukon kell majd áthaladniuk, amelyek képe­sek a nukleáris anyagok legkisebb egységének az észlelésére is - mutatja be a fejlesztéseket a tudósító. A vízumkényszer bevezetése leg­inkább a lengyeleket háborítja fel, mivel az visszaveri a kereskedelmet, megfosztja őket az olcsó ukrán ház­vezetőnők, fehérorosz munkások utánpótlásától, és bezárnak az olcsó „határ menti bazárok”, ahol lengye­lek, ukránok és fehéroroszok az al­mától a vodkáig mindennel keres­kedtek. Az új függöny elvágja a len­gyeleket Nyugat-Ukrajna és Fehéro­roszország azon részétől, amely a II. világháború előtt Lengyelországhoz tartozott, és ahol még ma is sok len­gyel ajkú él. Varsó legnagyobb félel­me azonban, hogy ha Ukrajna az új függöny által elszigetelve érzi majd magát, hátat fordít a Nyugatnak, felhagy a reformok kibontakoztatá­sát célzó erőfeszítéseivel, ahogyan Fehéroroszország már megtette - mutat rá a brit lap tudósítója. NAGY-BRITANNIA Korrupciós botrányok Kikezdték Blair népszerűségét Jelentősen kikezdték Tony Blair brit miniszterelnök és kormánya nép­szerűségét a munkáspárti kormányzat politikáját, minisztereinek a munká­ját az elmúlt hetekben ért sorozatos sajtótámadások és ellenzéki bírálatok. A legújabb közvélemény-kutatási adatok szerint Tony Blair népszerű­sége meredeken zuhant, és a tavaly júniusi parlamenti választások óta a legalacsonyabb. MAGYAR SZC 2002. március 1., péntek Zeman és Kukán élesen bírálta Orbánt Nem szűnik a Benes-dekrétumokkal kapcsolatos Orbán-nyilatkozat körüli vihar Milos Zeman cseh miniszte­relnök a prágai közszolgálati rádiónak csütörtök délben adott interjújában élesen bírál­ta Orbán Viktor Benes-dekré­­tumokat érintő kijelentéseit, s egyebek között azt állította, hogy a magyar kormányfő bea­vatkozott Csehország és Szlová­kia belügyeibe. „Orbán Viktor, aki aránylag jól beszél angolul, az Európai Parlamentben elhangzott be­szédéhez tolmácsot vett igény­be, s mint látja, ez a tolmács sem segített neki. Sőt a tolmács (Orbán) egyik magyar kifejezé­sét a »lebensraum« német szó­val helyettesítette, ami élette­ret jelent, s ön is bizonyára tud­ja, hogy ki használta előszere­tettel ezt a kifejezést”, válaszolt Zeman az interjúban elhang­zott egyik kérdésre, amely arra célzott, hogy a cseh miniszte­relnök nagy vihart kiváltott iz­raeli nyilatkozatait nyelvi félre­értéssel magyarázta. Zeman úgy vélte: Orbán Viktor brüsszeli kijelentéseivel beavatkozott Csehország és Szlovákia belügyeibe, s ezért felmentve érzi magát azon kö­telezettség alól, hogy ne kom­mentálja a magyar jogrendet, például a kedvezménytörvényt. „Aránylag kemény, provo­katívnak hangzó, de indokolt véleményt mondok. Eddig úgy véltem, hogy legalább a viseg­rádi csoporton belül, de álta­lában is, nem lenne jó, ha az egyik ország kormányfője egy másik ország jogrendjét minő­sítené” -jegyezte meg Zeman. „Ezért eddig elutasítottam, hogy a magyar jogrendről nyi­latkozzak, amely például ma­gában foglalja a nagyon vitat­ható külföldi magyarokról szó­ló törvényt, amelyet nemcsak szomszédos országok, hanem az Európai Unió is bírál. Úgy vélem, hogy ezzel (Orbán kije­lentéseivel) mentesültem a semlegesség vagy bizonyos szo­lidaritás kötelezettsége alól. Mi ezt a törvényt nem kom­mentáltuk, holott a magyar kormányfő - és erről már be­széltünk a kormányelnöksé­gen - beavatkozott két ország jogrendjébe, a Szlovák és a Cseh Köztársaságéba. Ezért nincs már okunk arra, hogy ne mondjunk mi is véleményt például a külföldi magyarok­ról szóló törvényről. Hogy mindez összefügg a közelgő magyarországi választásokkal, az mindenki előtt világos” - fejtette ki Zeman. A rádió riporterének meg­jegyzésére, hogy a cseh kor­mányfőnek a magyar jogrendet érintő állításai bizonyára nem légből kapottak, hanem vala­mire alapozza őket, Zeman le­szögezte: „Először is ez a kor­mányelnökségen lefolytatott vita eredménye, ahogy azt már jeleztem. Másodszor úgy gon­dolom, hogy a szabályoknak mindenkire érvényeseknek kell lenniük, s mindenkinek azonos lehetőséget kell adni. Más szavakkal: a múlt szellemé­nek felidézése, a nacionalista szenvedélyek felkorbácsolása politikai impotencia megnyil­vánulása, mert a múltat már nem lehet befolyásolni. A poli­tikusok csak a jövőt tudják be­folyásolni. Na és én igen aller­giás vagyok az olyan politiku­sokra, akik állandóan a múltról beszélnek. Számomra ez politi­kai impotenciájuk bizonyíté­ka.” A Benes-dekrétumokról a cseh kormányfő azt mondta, hogy már kihunytak, s azokat nem mai szemmel, hanem tör­ténelmi környezetükben, a II. világháború utáni helyzetben kell vizsgálni, mert az említett kor szellemét tükrözik. *** A szlovák diplomácia veze­tője szerint a Benes-dekrétu­­mok kérdése semmiképpen sem hozható összefüggésbe Szlovákia európai uniós csatla­kozásával. Eduard Kukán azt is jelezte, hogy a kedvezménytörvény ügyében Pozsony fenntartja eddigi kifogásait, ugyanakkor folytatni kívánja a tárgyalásokat Budapesttel. Csütörtöki sajtótájékoztató­ján Kukán kijelentette: Magya­rországnak írásban kell köte­leznie magát, hogy a kedvez­ménytörvénynek nincs terüle­ten kívüli hatálya, és hogy a jogszabállyal sem Szlovákia sze­mélyi, sem területi joghatósá­gába nem avatkozik be. Kukán szerint, ha a magyar fél ezt szó­ban többször megtette, ugyan mi akadályozza abban, hogy írást is adjon róla. Mint mond­ta, „ebben a tárgyalási alapelv­ben nem alkuszunk”. A külügyminiszter fontos­nak tartja, hogy a magyar fél a megállapodás szándékával to­vább kíván tárgyalni a kedvez­ménytörvényről. Kifogásolta azonban, hogy Budapest „a szlovák fél javaslatát érintően eddig mégsem tanúsított kellő előzékenységet”, és tovább tartja magát elfogadhatatlan szándékához, miszerint Szlová­kia területén érvényesítené a magyar jogszabályt. Ennek ellenére Németh Zsolt magyar külügyi államtit­kár legutóbbi válaszlevelének ismeretében Kukán úgy ítéli meg, hogy rövidesen létrejöhet a megállapodás. Jelezte: tárcája már fogalmazza újabb válaszle­velét. Kukán üdvözölte, hogy Martonyi János magyar külügy­miniszter kinyilvánította: Bu­dapest kész újra megrendezni a V4-es országok kulturális mi­nisztereinek minap elmaradt soproni találkozóját, miután azt a három meghívott ország miniszterei ugyanabból az ok­ból mondták le, mint a szlovák, a cseh és a lengyel miniszterel­nök a keszthelyi csúcstalálko­zót, így adva jelét nemtetszé­süknek a magyar miniszterel­nök, Orbán Viktor Benes-dek­rétumokkal kapcsolatosan el­hangzott kijelentésével szem­ben. A visegrádi országok együtt­működését folytatni kell. Mi több, Kukán véleménye szerint a négy ország a későbbiekben, az Európai Unió tagjaként is folytathatja az együttműködést. Reméli, hogy a most kialakult kellemetlen helyzet csupán át­meneti. A V4-es szövetség szi­lárd alapját az érintettek EU- csatlakozási szándékában meg­nyilvánuló közös alapállás je­lenti - mondta. Az együttműködés egyéb­ként sem szakadt meg, hiszen a V4-ek kormányfői a korábbi terveknek megfelelően, má­jusban Pozsonyban találkoz­nak a Benelux államok kor­mányfőivel. Szlovákia már egyébként is készül arra, hogy Magyarországtól átvegye a V4- ek szövetségének soros elnöki posztját. A CSEH POLITIKA CSŐDJE A Právo cseh baloldali napi­lap csütörtöki jegyzetében azt írta, hogy Orbán Viktor a Be­­nes-dekrétumokat érintő kije­lentésével a cseh politika csőd­jére is rámutatott. Orbán kijelentéseinek meg­értéséhez vissza kell menni a múltba. A magyar-német kap­csolatok mindig kivételesek voltak, például 1870-ben közö­sen akadályozták meg Bécs és a csehek olyan kiegyezését, ami­lyent a magyarok a maguk szá­mára már elértek. Tudni kell, hogy a Benes-dekrétumok a magyarokat is megkárosították, s ráadásul Magyarország ma vá­lasztások előtt áll - állítja az Eu­rópa működik című jegyzeté­ben Jirí Hanák, a Právo kom­mentátora. A magyar kormányfő ugya­nakkor a cseh politika csődjére is rávilágított. Hiszen várható volt, hogy előbb vagy utóbb Csehország közelgő európai uniós csatlakozásával összefüg­gésben a dekrétumok kérdése játékkártyává válik. A cseh par­lamentnek elég ideje volt vala­milyen megelőző gesztus elfo­gadására. Például nyilvánosan kijelenthette volna - ehhez nem kell törvény -, hogy ezek a dekrétumok kihunytak, már nem teremthetnek új jogviszo­nyokat. És bár nem lehet őket semmisnek minősíteni a kezde­tektől fogva, azt ki lehetett vol­na jelenteni, hogy mai szem­mel nézve jogtalanságról volt szó - szögezi le a Právo jegy­zetírója, aki azon elmélkedik, miért is romlott meg a csehek viszonya a szomszédokkal. Úgy látja, hogy a politikán kívül a mindennapi kapcsolatok mind Németországgal, mind Magyar­­országgal és Ausztriával normá­lisak, ami szerinte azt bizonyít­ja, hogy azért Európa mégis működik. Tüntetnek a kubaiak Castro elnök ellen. A képen a rendőrség elvezet egy tiltakozót Mexikó havannai nagykövetsége elől. Több kubai felmá­szott a mexikói nagy­­követség épületének tetejére, az államfőt szidalmazta, s azzal fenyegetőzött, hogy leveti magát a tető­ről. A tüntetők úgy nyomultak be a nagy­­követségre, hogy au­tóbusszal benyomták a bejárati kaput. A nagykövetség tegnap este megerősítette: továbbra is a külképviselet épületében tartózkodik a huszonnégy kubai, akik menedéket kértek

Next