Magyar Szó, 2003. március (60. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-01 / 50. szám
2003. március 1., szombat Elnézést kérek hű olvasóimtól, hogy egy mondat erejéig ismét korábbi írásaim anyaországi utóéletével foglalkozom, de nem tudom megállni, hogy közhírré ne tegyem: a Medgyessy Péter országértékelő beszédéről két héttel ezelőtt írt elemzésem nem állt meg az „ezüstnél”, hanem már hétfőn élre állt a Magyar Nemzet online kiadásának az utolsó tíz nap legtöbbet olvasott cikkeit tartalmazó ranglistáján (s maradt is az élen csütörtökig, amikor a tíz nap elteltével annak rendje-módja szerint le kellett kerülnie a listáról). Persze mi egy cikk utóélete mindazon nagy horderejű események közepette, amelyek ismét megrengették a magyar közéletet! Gondolok itt elsősorban a „megkerült” szabad demokraták mímelt felháborodását kiváltó kényszerű kormányátalakításra, amire kényszerűen sort kellett keríteni, miután a kabinet (egykori gimnáziumi tanárom, a kis Csimi szavajárásával élve) „E lemérésen” könnyűnek találtatott. Hullott a Forgács (és a Kiss), s ezzel végérvényesen bebizonyosodott, mekkora égbekiáltó hazugság volt Medgyessy részéről úgy tenni (holott nevezetes beszéde idején már megjelent az Utolsó Figyelmeztetésben a nem - Kiss-botrányról szóló beszámoló), mintha az ő kormányuk erkölcsi piedesztálról ítélkezhetne a magyar politikai élet szereplői felett. Mintha mindaz derült égből villámcsapás lett volna, ami az elmúlt napokban-hetekben kiderült a szociálliberálisokról, mintha nem pattanna ki már jó ideje szinte minden nap egy újabb Kiss- vagy éppen Nagybotrány. Szánalmas volt látni és hallani, miképp igyekezett minden valamit is számító kormányoldali személyiség sajtóértekezletek vagy spontánnak álcázott médiaszereplések garmadája során bebizonyítani, mennyire összhangban volt a jogállamisággal mindaz, amit Elemér tett, s hogy minő magasztos cselekedet volt részéről a lemondás, hisz az, hogy a résztulajdonában levő ügyvédi iroda sok-sok állami milliót markolhatott fel a kancelláriájától (vagyis lényegében saját magától) kapott zsíros megbízások jóvoltából, legfeljebb a jó erkölcsbe ütköző cselekedet. Szánalmas volt látni magát az exkancelláriaminisztert is, aki egyre azt bizonygatta, mennyire tiszta a lelkiismerete (kedves Kiss úr, pont az a baj, hogy Ön- Önök még ezek után is tisztának érzik!), s mellékesen: kötelességének érezte, hogy lemondjon, miután az ügy nyilvánosságra került, hiszen az nem egyezett erkölcsi értékrendjével! Ez már sok volt azon ismerősöm gyomrának is, aki „ősidők” óta a szociálliberális oldal szavazója és felháborodottan jegyezte meg: - Vagyis ha az ügy netán nem került volna nyilvánosságra, akkor nem ütközött volna az erkölcsi értékrendjével! És szánalmas volt látni-hallani Elemér legközvetlenebb munkatársát, (Keller) Lászlót, aki nyomban bejelentette, a történtek ellenére ő továbbra is kizárólag az előző kormány „gyanús” ügyeinek kivizsgálására koncentrál majd, valamint Elemér főnökét, Pétert, aki kedves elvtársainak rögvest kijelentette, nem óhajt tovább foglalkozni az üggyel, mert nem hagyja magát eltéríteni programja végrehajtásától. Kíváncsi lennék, hány kormányközeli személyiség tulajdonában levő cég, gyár, ügyvédi iroda vagy egyéb szervezet hasonló „kistafírozását” tartalmazza e program nyilván szigorúan titkos része! Nem mondhatom, hogy valami nagy elégtétellel tölt el, amiért Medgyessyék közvetve immár a nagyközönség előtt is beismerni kényszerültek, hogy sajnos igazam volt az egy hónapja megjelent (a kisebbik kormánypárt egyik választási jelszavát kölcsönvevő) Lop-stop! című írásomban. Természetesen nem sorolom fel ismét, milyen, a Medgyessyék hatalomátvétele óta kipattant „gyanús” ügyekről számoltam be ebben (s nem azért, mert csupán a jéghegy csúcsára” volt terem rámutatni, vagy mert az igazán érdeklődők könyvtári vagy internetes archívumokból könnyen előkereshetik, hanem), mert azóta is történt jó néhány hasonló. Három hete adta hírül a sajtó, micsoda felzúdulás követte nemcsak az ellenzék, de még a szabad demokraták részéről is, amiért visszavonták Szász András, a Postabankot sok-sok millióval „megkönnyebbítő” emlékezetes Nádor-ügy szökésben levő fővádlottja elleni körözést! Aztán kipattant a két APEH-botrány, melyek során napvilágra került, hogy az adóhivatal nemzetbiztonsági átvilágításon át nem esett külső céggel „menttette” lemezre az adótitkot képező adatokat (és bizony csak a felettébb naivak hiszik immár, hogy ha ilyesmi megtörténhet, akkor azokat valóban „hét lakat” alatt őrzik), illetve, hogy turistairodáktól követeltek információt arról, mely klienseik fizettek be drága utakra (érdekes mód a Medgyessy-klán kubai útját szervező irodát „elfelejtették” megkérdezni). De említhetnénk Elemér minisztertársainak ellentmondásos ügyeit is: (Csillag) István gazdasági és közlekedési minisztériuma is juttatott vagy harmincmilliócskát annak a Pénzügykutató Rt.-nek, ahonnan a „boss” a miniszteri bársonyszékbe avanzsált, (László) Csaba pedig tucatnyi milliós végkielégítésének a Pénzügyminisztérium részére való visszatérítéséről igyekszik megfeledkezni (amit onnan a három évvel a diadalmas come-back előtti távozásakor vett fel). S nyomban akadt sok „fontos” ember, aki megvédte őket, hogy hát az egyik esetében volt közbeszerzési pályázat, a másiknál meg hát eltelt három év, szóval hát „minden törvényes” és erkölcsös, közben pedig Andrew Lloyd Webber nyilván arra gondol, ha magyar környezetben írhatná újra az Evitát, leghíresebb betétdalának refrénje úgy hangzana: Don’t cry for me, glass-pocket law! (Ne sírj hát értem, üvegzseb-törvény!) S az emberben önkéntelenül felderengenek a két ciklussal korábban regnált első szociál-liberális kormány korrupció (gyanú s esetei, melyekről Vágó István egykori vetélkedőjének stílusában elmondhatták: - Márta segítségével bemutatjuk... Csakhogy az ő különdíjukat nem Brunner, hanem Tocsik Márta mutatta be rendkívülsikeresen... S hogy (Horn) Gyuláék (Suchman) Tamás vezetésével milyen sikerrel végezték a keresztvíz alatt privatizáció nevet elnyerő országkiárusítást, arról máig legendák keringenek. Mindebből a közönséges adófizető polgár csak annyit tud, az APEH többek között azért is sanyargatja rendíthetetlenül, mert kellenek a forintok a (sokak szerint korántsem véletlenül) elbaltázott privatizációs szerződésekbe foglalt kötelezettségekre, például az áramszolgáltatók államilag garantált évi nyolcszázalékos hasznára vagy a Budapest és Kiskunfélegyháza között Európa legdrágább autópályáját üzemeltető konzorcium elmaradt hasznának fedezésére. Utóbbi a jelek szerint rövidesen méltó jutalmat is kap majd, hogy Szegedig vagy a szerb határig folytassa az autópálya-építést. S hogy mindezt mivel érdemli majd ki, azt bizony e sorok írója sem tudhatja, hisz nyilván nem ő tartja majd a gyertyát a tárgyalásokon. De hadd figyelmeztessük idejekorán Pétert: ha az ezzel kapcsolatos szerződést aláírják, a gyanú árnyékát semmiféle súrolószer le nem sikálhatja róluk! De mi a csodáért bántjuk szegényt annyit, megvan neki a maga baja! Az még csak hagyján, hogy Jacques barátja csúnyán leszedte róla a keresztvizet (miközben Gerhard beszédesen hallgatott), de már a kormányközelinek vélt sajtó is iszonyú rondákat írt kormányáról Elemér viselt dolgai miatt. Márpedig mind többen vélekednek úgy, nem véletlenül szivárogtak ki épp a „pártonkívüli” kancelláriaminiszter ügyei, mintegy üzenet gyanánt a szintén „pártonkívüli” főnökének, majd zúdított ezt követően a Népszava, a Népszabadság és a Magyar Hírlap olyan össztüzet a kormányra, hogy Elemért kénytelenek voltak habozás nélkül kilökni a kocsiból! Hogy a szocialisták soraiban tényleg megindult-e a hatalmi harc a kormányzati pozíciók újraelosztásáért, azt e pillanatban még nem láthatjuk tisztán. De felettébb úgy tűnik, hogy Péter értett az üzenetből: ezért ülhet majd Kiss székébe Kiss, hogy ezzel létrejöhessen az „a változás, ami előfeltétele annak, hogy lényegét tekintve semmi sem változzon”... ZSIMONYI Zoltán Mártától Elemérig / MSZP-S REAGÁLÁS ORBÁN BEJELENTÉSÉRE „Kibújt a blöff a zsákból” - így minősítette Juhász Gábor, az MSZP frakcióvezető-helyettese pénteki budapesti sajtótájékoztatóján azt a bejelentést, amely szerint Orbán Viktor elvállalja a Fidesz elnöki tisztségét. A frakcióvezető-helyettes szavai szerint az ellenzéki párt átszervezésére irányuló színjáték harmadik felvonásához érkezett. Mint mondta, abban egyetért Orbán Viktorral, hogy a Fidesz kidolgoz „egy, a mai magyar gazdasági helyzettel őszintén szembenéző programot”, de többet jelentett volna, ha ebből elhagyják a „gazdasági” jelzőt, és a jelenlegi helyzettel néznek szembe. A politikus hozzátette: így elkerülhető lenne, hogy a Fidesz a biztonságos NATO-szövetségi rendszerrel szembeni félelemkeltést és kétkedést fogalmazzon meg, illetve hogy „kétértelmű, kétlelkű” állásfoglalások szülessenek az uniós csatlakozással kapcsolatban. Nincsenek veszélyben az inflációs célok A Magyar Nemzeti Bank elnöke az olajárról és forint árfolyamról A Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint az olajárak emelkedése nem veszélyezteti az inflációs célokat, és azok tarthatók a jelenlegi árfolyamok mellett. Ezt Járai Zsigmond az AP-DJ hírügynökségnek adott interjújában fejtette ki. A forint árfolyama jelenleg a sávon belül van, és Járai megfelelőnek tartja a mostani, euróhoz viszonyított 245-ös forintárfolyamot. A bank 5,2 százalékos inflációt tervez 2003 végére, 2004 decemberére pedig 4 százalékot. Januárban az árak 4,7 százalékkal emelkedtek. „A célok teljesítését nem veszélyeztetik az olajárak” — fejtette ki, hozzátéve, hogy a központi bank az inflációs előrejelzést az igen borúlátó hordónkénti 38,1 dolláros olajáron kalkulálta. Járai szerint átmenetileg az olajárak ugyan még magasabbak is lehetnek, de reményei szerint alacsonyabb szinten fognak stabilizálódni. A bankelnök ezzel szemben a laza költségvetési politikában és a bérpolitikában látja az inflációs célokat fenyegető veszélyeket. Bízik a bankelnök abban, hogy a kormány tartja magát a költségvetési hiány mérsékléséről tett ígéretéhez, de szerinte „aggodalomra ad okot” a költségvetési hiánynak és a béreknek a növekedése. „Tudjuk, hogy a kormány elkötelezte magát a deficit mérséklésére, ám a kormány mozgástere szűk. Ugyanez a helyzet a bérek tekintetében is. Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy a magánszektor a bérek növekedését a tervezett alacsony szinten tartja” - mondta. A bankelnök megjegyezte, hogy a magas infláció és a laza költségvetési politika kitolhatja Magyarországnak az euróövezethez való csatlakozását, amely a központi bank eredeti terve szerint 2007- ben történne meg. A bankelnök a 2008- as évet sokkal reálisabbnak tartja tekintettel az eurózónához való csatlakozáshoz kötött szigorú inflációs és költségvetési követelményekre. Járai emlékeztetett arra, hogy csatlakozó országok mindegyike az eurózónához való mielőbbi csatlakozásban érdekelt, ám az Európai Unió igen kemény lesz az euró bevezetéséhez szabott kétéves alkalmazkodási időszak (ERM2) betartatásában. „Az EU világossá tette, hogy a két év lerövidítésére nem lesz mód, de Magyarországnak szüksége is lesz erre az időszakra, annak lerövidítése értelmetlen lenne” - jegyezte meg. Budapest, február 28. bejelentést valamivel korábbra várták, Orbán Viktor azonban nem maradt adós: a Hír TV-nek nyilatkozta pénteken reggel közölte, vállalja a Fidesz elnöjelöltségét. Ugyanakkor aláírta a Fidesz átalakításáról szóló egyetértési nyilatkozatot. Mint ismeretes, Orbán 1993 áprilisa és 2000 januárja között volt a párt első embere, ekkor választották szét a miniszterelnöki és a pártelnöki posztot. Ezt követően Kövér László, majd Pokorni Zoltán vette át a párt irányítását, ez utóbbi temodásával Áder János ügyvezetőként tevékenykedett. Nyilatkozatában Orbán kifejtette, a Fidesz a belső szerkezet átalakítás mellett jelentős tagtáborozásra készül, s az új párt jelentős mértékben támaszkodik majd a polgári körökre. A májusi kongresszusig pedig mindenképpen meg kell alakítani a különféle - tudományos, diák, nyugdíjas, munkavállalói stb. - tagozatokat. Kifejezte reményét, hogy időközben sokan mások is csatlakoznak a néppárttá átalakuló Fideszhez. (Mint elhangzott, a tudományos tagozat megszervezésével már meg is bízta Pálinkás József volt oktatásügyi minisztert.) Az exkormányfő egyszersmind bejelentette: felkért egy bizottságot az új párt alapértékeinek megfogalmazására. A Budapestre látogató Romano Prodit, az Európai Unió bizottságának elnökét fogadta Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke is. Négyszemközti megbeszélésük nyomán az elnöki hivatal sajtóosztálya csütörtökön éses közleményt tett közzé, mely szerint „a köztársasági elnök annak a várakozásának is hangot adott, hogy amennyiben a kedvezménytörvény bármilyen formában a bizottság asztalára kerül, a magyar fél érveire kellő figyelmet fordítanak. Romano Prodi válaszában kifejezte meggyőződését, hogy a kisebbségi kérdés az uniós csatlakozással új, pozitív dimenziót kap, és utalt arra, hogy az Európai Unióban a kisebbségeknek ugyanazokkal a jogokkal kell rendelkezniük, mint a többségnek”. A FIDESZ: LETISZTULT A KÉP Orbán vállalja az elnökjelöltséget Mádl és Prodi a kedvezménytörvényről Tudósítónktól ■ SINKOVITS Péter Atom Só______________________ kitekinto@magyarszo.co.yu KITEKINTŐ 3 Az MDF Orbán bejelentéséről A Magyar Demokrata Fórum tiszteletben tartja a Fidesz döntését, hogy kit jelöl és kit választ majd meg a párt elnökének. Herényi Károly, a parlamenti képviselőcsoport vezetője arra a hírre reagált, mely szerint Orbán Viktor vállalja a Fidesz elnöki posztjára a jelöltséget. A frakcióvezető hangsúlyozta: a parlamenti demokráciában a pártok szerepe nélkülözhetetlen, alakítólag részt venni a közéletben -ellenzékben különösen a pártokon keresztül vezet az út. Ezzel a döntéssel Orbán Viktor hozzájárulhat ahhoz, hogy hatékonyabb legyen az együttműködés a felelős parlamenti politikusok és pártok között - fogalmazott Herényi Károly.