Magyar Szó, 2004. június (61. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-01 / 126. szám

2 KÜLFÖLD kulfold@magyarszo.co.yu Mim Sió Folytatás az 1. oldalról A The Times szerint a hírszerzési szolgálatok attól tartanak, hogy a kobari támadás mögött álló terrorcsoport hamarosan súlyos emberveszteséggel járó, „látványos” akciót hajt végre. A vezető londoni napilap név nélkül idézett hírszerzési forrásai szerint félő, hogy az al-Kaida szimpatizánsai a végső szakaszában járnak valamely kulcsfontosságú olajlétesítmény, vagy eseteg a Szaúd-Arábiát Bahreinnel összekötő híd elleni merényletnek. A cikk szerint a szaúdi kormányilletékesek sürgősen tárgyalni akarnak az országban dolgozó nyugati vállalatvezetőkkel, megnyugtatandó a külföldi munkaerőt és általában a máris megingott olajipart. A The Times szerint a hatóságok attól tartanak, hogy egy nagyszabású terrortámadás a külföldi munkavállalók tömeges távozásához vezetne. Csak Nagy-Britanniából 25 ezren dolgoznak kulcsfontosságú szaúdi ágazatokban. A The Times szerint a szaúdi kormány ígéretet tett a terroristák elleni kemény fellépésre, vannak azonban olyan aggályok, hogy a szaúdi biztonsági erők tagjai a szélsőségesekkel rokonszenveznek. Canberra azt tanácsolja az ausztrál állampolgároknak, vegyék fontolóra az arab ország elhagyását. Mintegy 3400 ausztrál állampolgár tartózkodik Szaúd-Arábiában. A hobari terrortámadás áldozatai között nem volt ausztrál. A Fülöp-szigeteki kormány elítélte a hobari terrortámadást és túszejtést, de nem ellenzi, hogy a Fülöp-szigetekiek továbbra is Szaúd-Arábiába menjenek dolgozni. A Közel-Kelet országaiban összesen mintegy egymillió Fülöp-szigeteki dolgozik. A Hobarban meggyilkolt olasz szakács halála „ajándék” Silvio Berlusconi olasz kormányfőnek George Bush amerikai elnök római látogatása előestéjén, az al-Kaida terrorszervezet egyik vezére szerint. Az olasz lapok kivétel nélkül idézik Oszama bin Laden terrorista vezér szaúdi „helytartójának” a hét végén ismertté vált nyilatkozatát, amelyben felelősséget vállal a 35 éves Antonio Amato olasz szakács torkának elvágásáért. Az arab hírtévékben még vasárnap közzétett nyilatkozatában Abdel-Azíz al-Mukrin, az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat szaúd-arábiai vezére - aki az elmúlt napokban városi gerillaháborúra szólított fel, négyfős csoportok bevetésével fenyegetőzve - a muzulmán területek, s így az Arab-félsziget felszabadítására buzdított ismét, a nyugati keresztény erők, a hitetlenek elleni háborúra szólította fel híveit. Az olasz cégek nem vonulnak ki Szaúd-Arábiából - erősítette meg Franco Frattini olasz külügyminiszter több olasz napilapban megjelent nyilatkozatában. Frattini visszautasította azokat a vádakat, hogy csak megkésve tájékoztatta a közvéleményt az olasz állampolgár haláláról, akárcsak a húsvétkor Irakban kivégzett olasz túsz esetében. (MTI) HOBARI MÉSZÁRLÁS Eredménytelen hajsza a terroristák után A szaúdi biztonságiak futni engedték a túszejtőket? 2. Zlatka Broz, Zarko Broz első házasságából 1949-ben született lánya szerint bátyjával, Jocóval nincsenek semmilyen konfliktusban Jovanka nénivel” (Jovanka Brozzal), akinél nevelkedtek, de régóta semmilyen kapcsolatban sem. Boldogult apánk és az öccse, Miso nagybátyánk, nem akarták feszegetni az örökösödési kérdést, de Jovanka néni követelésére aláírták az ügyvédi felhatalmazást - mesélte a Globus című zágrábi hetilap riporterének. - Részükről ennyiben is maradt a dolog, Jovankának azonban voltak bizonyos saját követelései is. Tito fiai tiszteletben tartották apjuknak azt az óhaját, hogy vagyona és az ajándéktárgyak az államot és a hadsereget illetik, Jugoszlávia-szerte ajándékba kapott villái pedig azon köztársaságoké maradnak, amelyek területén vannak. Az unokának, a második nemzedéknek ehhez már semmi köze - mondta. Az 55 éves Zlatica szerény rokkantnyugdíjból él Belgrádban egy három és fél szobás lakásban, az Uzice utcában. 1995-ben a hivatalos indoklás szerint „betegsége” miatt leszázalékolták, valójában azonban a hadseregben a kilencvenes években végzett etnikai tisztogatás következtében került a listára barátnőjével, Stjepan Mesic, a JSZSZK utolsó soros elnöke, a jelenlegi horvát államfő egy távoli rokonával együtt - írta a Globus. Érettségi után, mert tehetségesen zongorázott, zenei tanulmányokat javasoltak neki. Ő azonban 1967-ben a nemzetközi kapcsolatok tanszékére iratkozott Moszkvában, diplomáciai pályára készült. Néhány hónappal korábban tudta meg, hogy meghalt apai nagyanyja, Tito első felesége, Pelagija Belouszova. Megismerte annak második férjét, és apja Nyina nevű féltestvérét. Anyai nagyszüleinél lakott, nagyapja az akkori szovjet kormányban nehézipari miniszterhelyettes volt. Zlatica Broz akkor vette vissza lánykori vezetéknevét, amikor elvált a férjétől, aki a Belgrádi Televízió egy bemondónőjét vette feleségül. Zlaticának két fia van, a 31 éves Vukasin A Broz-családfa Horvátországi tudósítónktól (jogász) és a Szerbiai Rádió és Televízióban koordinátor 28 éves Ivan Zlatica bátyjának, az apjuk első házasságából 1947-ben született Josipnak meggyűlt a baja a horvát hatóságokkal, amelyek számára ismeretlen okokból nem adják meg neki a még 2001-ben kért horvát állampolgárságot. Mivel azonban most már nincs vízumkényszer, beutazási engedély nélkül is elutazhat Kumrovecbe telekkönyvileg rendezni apai örökségét. Tito ugyanis visszavásárolta és a fiára, Zarkóra íratta azt a szőlőt, amit nélkülöző apja az első világháború alatt, 1917-ben kénytelen volt eladni. Családi hagyomány szerint ez az örökség a mindenkori elsőszülött fiút illeti, Zarkóról Josipra szállt, róla 1972-ben született Nebojsa nevű fiára megy majd, és utána annak 1993- ban született Fülöp fiára, Tito ükunokájára. Ifj. Josip Broz erdészeti szakközépiskolát végzett, előbb vadőr volt Baranyában, majd Karadordevón, utána a rendőrséghez került, onnan nagyapja biztonsági őrei közé. Tito halála után egy ideig vadas éttermet tartott Zlaticával tőlük telhetően támogatták a nagyon kis orosz nyugdíjából tengődött apjukat, aki gyomorrákban halt meg négy hónappal a szintén rákban, 1995 februárjában meghalt harmadik felesége után. Svetlana lányukkal haragban volt, ő orvos létére feléje sem nézett súlyos beteg apjának, pedig a vele szomszédos házban lakott, csak egy udvar választotta el őket Svetlanának, akinek 4 házasságán csámcsogtak a belgrádiak, egy fia és egy lánya van a második házasságból. Miso Broz, aki akkor Horvátország moszkvai nagykövetségén szolgált magas beosztásban, Moszkvába hívta féltestvérét, Zarkót, akivel mindig jó viszonyban volt, mondván, hogy mint orosz veteránnak a legjobb moszkvai kórházakban biztosíthat számára gyógykezelést, ő azonban nem akart megválni szintén súlyos beteg harmadik feleségétől - vallotta elsőszülött fia a Globusnak. Miso Broznak, a Tito második házasságából született fiúnak, Horvátország jelenlegi indonéziai nagykövetének egy lánya és egy fia van. Az 1969-ben született Alexandra neves horvát filmrendező, kilenc évvel fiatalabb öccse, Andrej pedig kémiát végzett a moszkvai Lomonoszov Egyetemen. Aleksandrának (akinek egy 8 éves lánya van, Sara) az esküvőjén Zágrábban 1996-ban egy szép matróna vonta magára legjobban a figyelmet, a nagyanyja, Herta Haas. Az édesanyja pedig egy 18. századból való értékes bajor fülbevalót, remek kidolgozású négylevelű lóherét nyújtott át neki, ami a nagyapja, Josip Broz Tito unokájának szánt esküvői ajándéka volt. A családfa szerint Titónak 3 felesége volt, két házasságból 2 felnőtt fia, 4 menye, 6 unokája, haláláig 7 dédunokája. Azóta pedig még 2 dédunokája és 2 ükunokája született - írta legújabb számában a Globus című zágrábi hírmagazin. ■ REMETE Péter Vége Négy héttel a tervezett hatalomátadás előtt még mindig nem sikerült megállapodni az iraki államfő személyéről: a döntést nyomatékos amerikai kérésre tegnap ismét elhalasztotta az iraki átmeneti kormányzótanács. „Az amerikaiak azt kérték, halasszuk el egy nappal (keddre) a találkozót” - mondta Mahmúd Oszmán, a 22 fős kormányzótanács egyik kurd tagja, nehezményezve, hogy Washington beavatkozik az elnök és a leendő kormánytagok kiválasztásának folyamatába. Legkevesebb ketten életüket vesztették és huszonegyen megsebesültek egy gépkocsiba rejtett pokolgép felrobbanása következtében tegnap az iraki főváros nyugati részén - közölték amerikai katonai források. Az al-Arabíja arab nyelvű hírtelevízió értesülése szerint a merénylet az iraki kormányzótanács egyik tagja, Muvafak ar-Rabii ellen irányult. A képen: a robbanás helyszíne 2004. június 1., kedd Halliburton újramelegítve, Cheney bemártva A Time is megvádolta az amerikai alelnököt, hogy egykori cége közbenjárása révén kapta meg a többmilliárdos újjáépítési szerződést Dick Cheney egykori cége, az iraki újjáépítésben most is kiváltságos Halliburton, nagy kanállal mereget a húsosfazékból... írtuk még február elején. Jellemző módon a texasi cég azóta nemegyszer került az érdeklődés homlokterébe. Most frissen annak kapcsán, hogy a Time magazin is megírta (amit már akkor sejteni engedtünk), hogy Cheney irodája közreműködött a Halliburtonnek szóló, több milliárd dolláros iraki újjáépítési szerződés odaítélésében. A Time idézte a védelmi minisztérium egyik tisztviselőjének e-mailjét, amely távirati stílusban közli, hogy Douglas Feith, a védelmi minisztérium államtitkára jóváhagyta a szerződést azzal, hogy arról „a Fehér Ház holnap kap értesítést, és további kérdések várhatóan nem merülnek fel, hiszen a műveletet az alelnök irodája hangolta össze”. Cheney kabinetje persze sietve cáfolta, hogy bármilyen szerepet játszott volna a szerződés odaítélésében, mondván, hogy az alelnök úr - aki 1995- től 2000-ig a Halliburton elnök-vezérigazgatója volt - kinevezése óta nem tolja houstoni székhelyű excége szekerét. Ha így van, ha nem, módfelett furcsa, hogy pl. a Bechtel mellett (melyben George Schultz ex külügy- és Caspar Weinberger volt véderőminiszeteinek vannak nem kis érdekeltségei) a Halliburton is azon kiváltságosok közé tartozik, amelynek nem kellett versenytárgyalásokkal bíbelődnie, hisz pályázat nélkül jutott fővállalkozói státushoz, mely milliárdos profitot hoz a konyhára. Egészen pontosan két 16 milliárd dollárt nyomó szerződésről van szó. De nemcsak erről, egy április végi gazdasági elemzés tanúsága szerint ugyanis az iraki üzlet a Halliburtont erős forgalomnövekedéshez segítette. Eszerint az első negyedévben a világ első számú olajipari szolgáltató cégének forgalma 77 százalékkal nőtt, és 5,5 milliárd dollárt tett ki. Az újjáépítési tervekben való részvétel 2,1 milliárd dolláros forgalmat és 32 millió dolláros nyereséget hozott, ugyanakkor az egyszeri tételek — elsősorban egy peren kívüli egyezség (egy azbesztmérgezési ügyben született megegyezés 141 millió dolláros mínuszt jelentett) - a veszteségzónába rántották, így az első negyedévre 65 milliós adó utáni veszteséget számolt el, holott a tavalyi azonos időszakban 43 milliós plusz után adózott. Svindliszagú, de... ne rohanjunk a rúd elé! Itt nem árt ismét felidézni, a Halliburton „enronos kiruccanásait”, köztük elsősorban azt, amikor leányvállalata, a Kellogg, Brown & Root (KBR) túlszámlázott a Pentagonnak, ugyanis kizárólagos joggal szállítja az üzemanyagot Kuvaitból az Irakban levő amerikai csapatoknak, ám gallononként 61 centtel magasabb áron, mint amilyenen a helyi olajtársaságnál hozzá lehetne jutni, így az indokoltnál 61 millió dollárral nagyobb számlát nyújtott be a kormánynak. A beavatottak előtt ez már jóval azelőtt is ismert volt, mielőtt a Halliburton maga tárta fel, hogy két sebtében elbocsátott - munkatársa 6 millió dollár csúszópénzt kapott egy kuvaiti cégtől, amelynek az illetők az Irakban állomásozó katonák ellátására szóló alvállalkozói megbízást adtak. Később kiderült, hogy a Halliburton nemcsak a naftát számlázta túl, hanem egy kuvaiti amerikai bázis személyi állományának étkeztetése címén is az indokoltnál 16 millióval nagyobb számlát nyújtott be. A KBR szaúdi alvállalkozója szerint tavaly júliusban 42 ezer adag ételre szóló számlát nyújtott be, de csak 14 ezret szolgált fel, így több mint 3,5 milliós „extraprofitra” tett szert. A védelmi tárca mintegy 30 milliót fizetett a KBR- nek a szóban forgó kuvaiti tábor étkeztetéséért a január és július közti időszakra, ám csaknem 4 millió soha fel nem szolgált adagot fiktíven számláztak. A KBR a csúszópénzes eset után márciusban 6,3 milliót már visszaszármaztatott, és vállalta, hogy visszafizeti az étkeztetési túlszámlázásból eredő különbséget is, „amíg be nem bizonyítja a számlák jogosultságát”. A bizonyított és bizonyítható pénzügyi machinációkon túl nehéz nem észrevenni még egy bizonyíthatatlan tényezőt is, nevezetesen azt, hogy Cheney - aki az idősebb Bush védelmi minisztereként irányította az öbölháborús hadműveleteket, és kiváló kapcsolatokra tett szert az arab olajmonarchiákban - volt az, aki végleg meggyőzte ifjabb Busht a második iraki háborús szerepvállalás szükségességéről. Közvetett eredményeként a Halliburton ismét szépen profitál, sőt most már lényegesen jobban, mint az öbölháború idején, amikor (100 millióért) az olajkutak eloltásában vett részt. Úgy érzem, ezek fényében nem meglepő, hogy Cheneyt - aki alelnökként hivatalosan csupán évi 181 400 dollárt keres - olykor-olykor tollvégre tűzik, és megkérdőjelezik, hogy az amerikai demokrácia terjesztése vezérelte, amikor ismételten belefújt a csatába szólító trombitába. ■ GIMPEL Tibor Prága: a Benes-dekrétumok érinthetetlenek Václav Klaus cseh államfő botrányosnak tartja Stoiber bajor kormányfő követelését Václav Klaus cseh államfő tegnap határozottan elutasította Edmund Stoiber bajor kormányfő követelését, hogy Csehország nyilvánítsa semmissé a Benes-dekrétumokat, mert különben nem hajlandó látogatást tenni Prágában. „A Benes-dekrétumok érinthetetlenek. Az a követelés, hogy nyilvánítsuk őket semmissé, nem más, mint a történelem átírására és a status quo megváltoztatására irányuló törekvés” - reagált Stoibernek, a szudétanémetek hagyományos pünkösdi összejövetelén vasárnap Nürnbergben elhangzott szavaira Klaus. A cseh államfő szerint egyenlőségjelet tenni a II. világháború borzalmai és a szudétanémetek háború utáni kitelepítése közé „elfogadhatatlan”. „Mindnyájan tudjuk, milyen történelmi pillanatban születtek a Benes-dekrétumok, s minek voltak a következményei egy tébolyult, megrázó, tragikus háborúnak, amelyet nem Csehszlovákia robbantott ki” - szögezte le Klaus, s megjegyezte, hogy a dekrétumok alapján ma már senkit sem ítélnek el, de azok történelmi szempontból a cseh jogrend szerves részét képezik. A cseh államfő kijelentette: ő a dialógus híve, s június 22-én Münchenbe utazik egy nemzetközi konferenciára. „Hasznosnak tartom, hogy párbeszédet folytassunk ezekkel az emberekkel” - mondta Klaus. . Vladimír Spidla miniszterelnök a cseh közszolgálati televízióban kijelentette, hogy a dekrétumokról nem hajlandó semmiféle tárgyalásokat folytatni. „Az Európai Unió már foglalkozott a Benes-dekrétumokkal. A kérdés le van zárva, s én semmiféle vitát nem kívánok erről megnyitni” - hangsúlyozta a kormányfő. A bajor kormányfő nyilatkozatára röviden Pat Cox, az Európai Parlament Prágában tartózkodó elnöke is reagált. Cox szerint a dekrétumok ügye ma nincs napirenden Európában. „Ez nem a jövő kérdése. Ez a múlt tanulsága” - mondta újságíróknak Cox. Leszögezte: a Benes-dekrétumokkal az Európai Parlament már foglalkozott. A szakértői vélemény az volt, hogy a dekrétumok nem jelentenek akadályt Csehország csatlakozásában az Európai Unióhoz — jegyezte meg Cox. Stoiber nürnbergi beszédében azt állította: Prága téved, ha azt hiszi, hogy vége a vitának, a kérdés le van zárva. A vita csak most kezdődik igazán, s ő (Stoiber) mindent megtesz azért, hogy a szudétanémetek elégtételt kapjanak a sérelmekért. Prága a II. világháború után kollektív bűnösnek nyilvánította a német és a magyar kisebbséget, s mintegy hárommillió németet kitelepítettek az országból. A magyarok csak azért kerülték el a kitelepítést, mert azt a potsdami nagyhatalmi konferencia nem hagyta jóvá. (MTI)