Magyar Szó, 2004. augusztus (61. évfolyam, 179-204. szám)

2004-08-02 / 179. szám

2004. augusztus 2., hétfő Csapdahelyzetben Magyarok kálváriája az anyaországban „Jugoszláviában piszok magyarok vol­tunk, itt meg csak jugók vagyunk” - mél­tatlankodik egy ötven év körüli férfi. He­vesen gesztikulál, szinte szétrobban a te­hetetlen dühtől. Aztán elcsendesedik. Tekintetéből eltűnik az indulat, arcára fásultság költözik. Mint aki beletörődött sorsába. Né­hány perc múlva újra erőre kap. „El akar­tak vinni katonának, mire mondtam, hogy magyar vagyok, engem ne küldje­nek golyófogónak sehova. Magyar vagy, igen? Szabadkán feltettek a vonatra, és ordítoztak velem, hogy ide többet ne jöj­jek vissza.” Tizennégy vajdasági magyar lakik a XI. kerületi Fonyód utcában, a Vöröske­reszt otthonában. Tizenegy férfi, egy nő és két gyerek. Egyikük se szeretné, ha ne­vét leírnám. Attól félnek, hogy a végén még bajuk lesz belőle. „Így is azzal fenye­getőznek, hogy kitesznek bennünket az utcára.” A férfiak a katonai szolgálat elől me­nekültek Magyarországra a kilencvenes évek elején, a délszláv háború kitörése után. Több mint tíz éve élnek az anyaor­szágban, helyzetük azóta bizonytalan. „Amikor megkérdezik, ki is vagyok én, nem nagyon tudok mit válaszolni. Belföl­di? Nem. Külföldi? Nem. Hát akkor mi­csoda? Hontalan!” - vonogatja a vállát egy karakteres arcú, halk szavú férfi. Ci­garettát sodor a legvacakabb pipado­hányból. Ez a legolcsóbb. Elmondása sze­rint havi húszezer forint ellátást kap, ennyi pénzből jobbra nem futja. Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki-bi­zottság elnöke úgy tudja, még mindig 80-100 vajdasági magyar lakik menekült­­táborokban. A bevándorlási hivatal ada­tai ettől eltérnek: tájékoztatásuk szerint befogadottként összesen mintegy 160 vaj­dasági magyar él Magyarországon, közü­lük 34-en menekültek számára fenntar­tott létesítményekben. A Fonyód utcai lakók sokfelé megfor­dultak már az országban. Békéscsabán, Bicskén, Nagyatádon, Nagykanizsán vagy például Szombathelyen. Ide-oda költöz­tették őket. „Mikor végre megszoktunk egy helyet, talán még munkát is találtunk volna, már mehettünk is tovább.” A fővá­rosba Debrecenből érkeztek. „Április el­sején, a bolondok napján hoztak ben­nünket Budapestre.” A körülöttem ülő vajdaságiak közül főként két férfi beszél, a többiek alig szólalnak meg, ha mégis, csak néhány szót mondanak. Inkább okmányokat, hatósági iratokat mutatnak. Életük el­múlt évtizedének semmire se jó doku­mentumait. Csapdahelyzetbe kerültek. Tavasszal azt ígérték nekik, a fővárosban letelepe­dési engedélyt kapnak. Később viszont értésükre adták: letelepedésről szó sem lehet, ráadásul befogadott státusuk meg­hosszabbítására sincs esély, akkor dönte­nek a legbölcsebben, ha egy évre szóló ideiglenes tartózkodási engedélyt kér­nek. Egy kivételével így is tettek. Ezzel az igazolvánnyal dolgozhatnak ugyan, csak éppen eddig senkit nem találtak, aki haj­landó lenne munkát adni nekik. Egy év múlva pedig kitoloncolják őket, vagy ide­genrendészeti őrizetbe kerülnek. A Vöröskereszt egyik munkatársa szem- és fültanúja volt, hogy a belügymi­nisztérium egyik illetékese letelepedési engedélyt ígért a vajdasági magyaroknak. Akkor hát mi történt? Válaszul széttárja a kezét. Ő se érti. Az ideiglenes tartózkodási engedély nem jogosít semmiféle ellátásra, a vajda­ságiaknak ezért napokon belül el kell hagyniuk a Vöröskereszt menekültottho­nát. „Becsaptak bennünket!” - ismételge­tik. .Adósságunk van, pénzünk nincs. Hajléktalanok leszünk, de az is lehet, hogy börtönbe kerülünk.” Teljesen elképzelhetetlen, hogy visszatérjenek Szerbiába? Úgy néznek rám, mint aki megőrült. „Uram! Nem szokott híreket hallgatni?” A Magyar Helsinki-bizottság és a Me­nedék Egyesület a menekülttáborokban élő vajdasági magyarok érdekében nyílt levélben fordult a bevándorlási hivatal fő­igazgatójához. Olyan emberekről van szó - írták -, akik tizenhárom éve Magyaror­szág védelmét kérték, mert magyar létük­re nem akartak a jugoszláv hadsereg ka­tonáiként részt venni a szerbek és a hor­­vátok háborújában. Számukra - hangsú­lyozták a jogvédők - sem a jobboldali, sem a baloldali kormányok nem kínáltak megoldást. Az emberi jogi szervezetek azt szeret­nék, ha a belügyminiszter - az eredeti ígéretnek megfelelően - méltányosság­ból megadná a vajdaságiaknak a letelepe­dési engedélyt. A belügyminiszter állító­lag kivizsgáltatja a menekülttáborokban lakó magyarok ügyét, a vizsgálat befejezé­se előtt a bevándorlási hivatal nem kíván nyilatkozni. Mire számítottak, amikor Magyaror­szágra menekültek? - kérdezem a vajda­sági magyarokat. Mire is? - néznek egy­másra tanácstalanul. Végül egy keskeny arcú férfi felel: „Semmi különösre nem számítottunk. Csak arra, hogy magyar emberekként nyugalomban élhetünk tovább.” (Nép­­szabadság) Igen vagy nem, ez lesz a kérdés A Magyarok Világszövetsége összegyűjtötte a szükséges aláírásokat ahhoz, hogy Magyarországon ki lehessen írni a népszavazást a határon túli magya­rok kettős állampolgárságával kapcsolatban. Minden bizonnyal ki is lesz írva, és az anyaországiak eldöntik majd, kapjunk-e állampolgárságot, vagy ne. Hogy milyenek a kilátásaink? Legutóbb egy hete fordult elő Budapesten, hogy egy felsőfokú végzettségű, harminc év körüli személy azt találta mondani: „Érde­kes, hogy milyen régen elszakadtatok Magyarországtól, és mégis milyen jól beszé­led a magyar nyelvet.” Nem általánosíthatunk természetesen, de ilyen és hasonló kijelentésekkel és kérdésekkel korábban is szembesülnöm kellett már, azonban a rendszerváltás óta eltelt 14 évnek már elégnek kellett volna lennie ahhoz, hogy többé-kevésbé mindenki számára kiderüljön, mi is valójában a helyzet velünk. Hogy mi magyarul gondolkodunk, magyarul beszélünk, és talán ami a legfonto­sabb, magyarul álmodunk. Sokszor ér bennünket az a vád, hogy csak azóta vagyunk ilyen elkötelezettek az anyaország felé, amióta rosszabbra fordult a sorsunk, bezzeg amíg jól éltünk, nem akartunk egyesülni ilyen nagy erőkkel Magyarországgal. Azt szokták csupán elfe­lejteni ilyenkor, hogy az a Magyarország nem ez a Magyarország volt, logikátlan lett volna a nyitott Jugoszlávia helyett a teljesen bezárt Magyarországhoz ragasz­kodnunk, de ettől még nem felejtettük el, kik vagyunk. Magyarország demokrati­kus országgá történő átalakulása pontosan egy időben indult meg Szerbia diktató­rikus állammá alakulásával. Itt van a lehetőség, hogy végre eldöntsék a demokratikus kormánnyal rendel­kező, immár európai uniós országban élő magyarok, hogy felteszik-e az i-re a pon­tot Trianonnal kapcsolatban, vagy sem. Ha a népszavazás eredménye az lesz, hogy nem kapják meg a határon túliak a kettős állampolgárságot, akkor el kell fogad­nunk, tudomásul kell vennünk, hogy nem kellünk. Vagy pedig megteszik irányunkba ezt a gesztust, és legalább eszmei síkon fel­vállalnak bennünket, hiszen szinte mindent lehet, csak akarni kell. Még a politi­kában is. Ahhoz azonban, hogy akarat legyen, talán jobban kellene ismerni ben­nünket. ■ DANYI Szilvia T­örténelmi haditábor kezdődött a múlt héten Pécs mellett a Szabolcs Fejede­lem Hagyományőrző Íjász és Lovas íjász Egyesület szervezésében, ahol hu­szonöt fiú ismerkedett egy héten keresztül a honfoglaláskori szokásokkal és esz­közökkel eltette kitekinto@magyar­szo.co.yu KITEKINTŐ 3 Ismét riadót fúj az SNS A Szlovák Nemzeti Párt autonómiaellenes petícióval fenyegetőzik A szlovákiai magyarok autonómiájá­nak létrehozását ellehetetlenítő alá­írásgyűjtéssel fenyeget a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS), jóllehet a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) programjában nem szerepelnek auto­nómia kialakítását célzó törekvések, dár kulturális és oktatási autonómiatö­rekvéseket vállal fel, és programjában nem voltak, nem is lesznek olyan szándé­kok, amelyek egyes szlovákiai területek elszakítását céloznák. A TASR szlovák hírügynökség vasár­napi jelentésében arról ír, hogy az SNS egyik leghangosabb magyarellenes veze­ Gasparovič a magyar felszólalások ellen a pozsonyi parlamentben Ivan Gasparovič szlovák államfő ellenzi, hogy a szlovák parlamentben a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) képviselői magyarul szólaljanak fel. A TASR Ivan Gas­­parovič szombati rádiónyilatkozatát ismertető jelentése szerint a másfél hónapja hivatalba lépett köztársasági elnök - a parlament egykori elnöke - bántónak talál­ja, hogy Bauer Edit, az Európa Parlament tizennégy tagú szlovák képviselőcso­portjának egyik, MKP-hez tartozó tagja Brüsszelben olyan megállapítást tett, mi­szerint míg az Európai Parlamentben bárki felszólalhat a saját anyanyelvén, addig ez a szlovák törvényhozásban nem lehetséges. Bauer Edit kijelentése Szlovákiában nagy vihart kavart. Két hete folyamatosan ez a média egyik központi témája. (MTI) A parlamentből kibukott magyarelle­nes erő az utóbbi hetekben szinte napon­ta megpróbálja riadóztatni a hazafias ér­zelmű szlovák választókat, de mert ehhez nincs egyéb eszköze, mint mindig, most is a magyarok fenyegette veszéllyel riogat­ja őket. Ezúttal Duka Zólyomi Árpád nyilatko­zatában látják a veszélyt, akit pénteken a Fidesz-frakció külügyi kabinetjét és a ma­gyar Országgyűlés külügyi bizottságát ve­zető Németh Zsolt romániai autonómia­kérdésekről elhangzott szavai okán kér­dezett meg a szlovák sajtó. Duka Zólyo­mi, az Európai Parlament szlovák kül­döttségének egyik MKP-hoz tartozó tagja a területi autonómiát az „egyik lehetsé­ges” megoldásként említette, hozzátéve, hogy ez azonban csak a többségi nemzet egyetértésével, tárgyalások útján és kompromisszumok árán lenne elérhető, és csakis akkor, ha nem feszültséget te­remtene, hanem elégedettséget hagyna maga után. Bugár Béla, az MKP elnöke ugyaner­ről nyilatkozva azt mondta: pártja egye­tője, Anna Malíková a magyar autonó­miatörekvés hivatalos bejelentésének te­kinti Duka Zólyomi szavait, ezért azt kö­veteli, hogy attól az MKP hivatalosan ha­tárolódjon el, mert ha nem, az SNS kez­deményezni fogja, hogy a szlovák kor­mánykoalícióhoz tartozó magyar pártot helyezzék törvényen kívüli státusba. A másik nacionalista pártvezető, Ján Slota által is jegyzett vasárnapi dokumen­tumban az SNS leszögezi, hogy a 2006- ban esedékes választások után az első dol­ga lesz, hogy a parlamenttel megalkottas­sa a köztársaság védelmét szavatolni hiva­tott törvényt, melynek nyomán a Duka Zólyomiéhoz hasonló kijelentések nem maradhatnak majd büntetőjogi következ­mények nélkül. Komlóssy Zsolt, az MKP országos vá­lasztmányának elnöke az SNS újabb ria­dójára reagálva az MTI-nek azt mondta: az SNS önmagára jellemző módon ismét a saját kényszerképzetei ellen hadakozik, hiszen egyelőre semmilyen dél-szlovákiai autonómiatörekvések nem jöhetnek szó­ba, az pedig egyenesen nevetséges, hogy az MKP-t törvényen kívül helyezzék, hi­szen a magyar párt rendesen bejegyzett, az ország törvényeinek megfelelően tevé­kenykedő politikai erőként van jelen. Erre reagálva más pártok, így a Vladi­mír Meciar vezette ellenzéki erő, a Nép­párt-Demokratikus Szlovákiáért Mozga­lom (LS-HZDS) alelnöke, Sergej Kozlík is azt mondta, hogy Malíková a petíciós fenyegetéssel egyszerűen csak láttatni akarja magát a politikai színtéren és tud­nia illenék, hogy a szlovák alkotmány ki­­zárja az autonómia intézményét. (MTI) Felajánlotta miniszteri lemondását Gyurcsány Ferenc Fidesz-reagálás a lemondási felajánlásra Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminiszter felajánlotta lemondását a kormányfőnek vasárnap. A politikus az MTI-nek elmondta, hogy lemondását Medgyessy Péterrel való személyes talál­kozója alkalmával ajánlotta fel. Gyurcsány Ferenc közölte, hogy Med­gyessy Péter a lemondással kapcsolatban augusztus végén, a tervezett kormányáta­lakítással egy időben hozza meg dönté­sét. Galádságnak tartja a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, hogy Gyurcsány Fe­renc gyermek-, ifjúsági és sportminiszter felajánlotta lemondását miniszteri poszt­járól, mivel ezzel az ellenzéki párt szerint a szocialista politikus az olimpiai csapat helyettes vezetőjeként cserbenhagyja a magyar sportot. Erről Szalay Ferenc, a Fidesz ifjúsági- és sportkabinetjének vezetője beszélt az MTI-nek vasárnap, reagálva a miniszter bejelentésére, miszerint felajánlotta le­mondását a miniszterelnöknek. Szalay Ferenc bírálta a sportminisz­tert, hogy lemondási felajánlását az olim­pia előtt két héttel jelentette be. „Ez a lépés azt jelzi, hogy a miniszter­nek nem fontos a magyar olimpiai sze­replés, inkább az ő egyéni pártpolitikai ambíciói számítanak” - közölte Szalay Fe­renc. Szerinte Gyurcsány Ferenc olyan al­kuba kívánja bocsátani miniszteri megbí­zatását, ami a későbbiekben a lehetséges pártelnöki pozícióját erősítheti. A Fidesz politikusa kijelentette: „Ez­zel a miniszter bizonyította, hogy a kabi­netben ő a leggyengébb láncszem.” (MTI) hét végén tartották meg Zircen a Bakonyi Betyárnapok elnevezésű rendez­vénysorozatot, ami népművészet vásárral és a népi kismesterségek bemu­tatójával kezdődött. A „Bakony fővárosában” országos lovas turisztikai konferenciát is tartot­tak, a gasztronómiai rendezvényeken pe­dig a Bakony ízeivel ismerkedhettek meg az érdeklődők. Az egyik legérdekesebb program a vadételfő­ző fesztivál volt, amelyre 500-an jelent­keztek. Szombaton délután tartották Zirc főútvonalán a bakonyi betyárok és zsandá­­rok, valamint a huszá­rok látványos felvonu­lását, majd a sportpá­lyán lovas karosszelt, díjugratást, fogathaj­tást és lovas ügyességi játékokat nézhettek az érdeklődők. Aznap este betyárbállal zá­rultak a programok a bakonyi városban. A képen: Lovas felvonu­lás Zircen A

Next