Magyar Szó, 2005. augusztus (62. évfolyam, 178-204. szám)
2005-08-31 / 204. szám
2005. augusztus 31., szerda A Gondűző ünnep Első falunap Bácsgyulafalván legutóbbi népszámlálás idején 2084-en éltek a faluban, egy évben 15-20 újszülött van, a temetések száma azonban eléri az ötvenet is. Munkahely nincs, a fiatalok elhagyják a falut, egyesek itthon maradnak, de mivel a kisgazdaságok évről évre nehezebb helyzetbe kerülnek, nem tudnak megélhetést nyújtani a fiatal családoknak. 1996-ban körülbelül 400 menekült érkezett a faluba, szerb tagozat mindaddig nem volt. Jelenleg az alsósok összevont tagozaton helyben tanulhatnak, a felsősök viszont Kerénybe járnak. A magyar tagozatokon a gyerekek száma csökken, a hatodikosok például csak hatan vannak, a többi osztályban egyelőre biztosított a tizenötös létszám. Az egykor virágzó gazdaságú, dohánytermesztőiről, szorgos gyulaiakról híres települést az általános visszafejlődés nem kerülte el, de ottjártunkkor - hiszen ünnepeltek vendéglátóink - nem sok szó esett a gondokról. Jó volt látni, hogy a helyi közösség jelenlegi vezetősége lehetőségeihez mérten mindent megtesz annak érdekében, hogy egy élhetőbb életet biztosítson a telecskai dombok déli peremén elterülő kis közösség tagjainak. Már egy ideje érlelődött bennünk a gondolat, hogy a falubúcsú, az október végi „karózási”, a település felparcellázásához kötődő, 1883-as évre visszavezethető ünnep mellett jó lenne még egy ünnep, amely összehozza az embereket. Mivel a falu több mint nyolcvan százaléka földművelésből él, az időpontot a mezei munkák szünetére időzítettük. Jártunk a környező települések hasonló jellegű ünnepén, néhány ötletet tőlük is merítettünk, és saját igényeinkhez igazítottuk. Mindenképpen szeretnénk hagyományossá tenni a falunapot - hallottuk Krizsán Józseftől, a helyi közösség tanácsának elnökétől, akitől azt is megtudtuk, hogy a szervezésben 20-25 ember vett részt, de a részvevők számát 300 és 500 közöttire becsüli. A délelőtti főzőverseny kezdetén már látszott, hogy lesz visszhangja a kezdeményezésnek, húsz bogrács alá gyújtottak tüzet. Szabadon választott bográcsos étel készült, a helyi közösség adta a tűzrevalót, és a zsűrizés után a piactéren közösen fogyasztották el. Közben megérkeztek a környező településekről és Magyarországról a vendégek, a virággal és léggömbökkel földíszített főtéren a kézművesek is elfogalaták helyüket, és a kiállított ajándék- és használati tárgyak megtekintése után ki-ki kedve szerint agyagot vagy gyapjút foghatott kezébe, és kellemes zenei aláfestés mellett ő maga is készíthetett emléktárgyat. A közösen elfogyasztott ebéd a piactér árnyas fái alatt szintén különleges élmény volt. A délután folyamán a faluban alkotó amatőr művészek - Tót Ibolya, Varga Sándor, Kőműves Angéla, Móra József és Vajda Arnold - közös tárlatának megnyitójára került sor. A művelődési ház földszinti termeiben hímzések, rajzok, festmények és makettek mellett Pesti Attila építész, a Campus egyik alapítójának munkáiból is ízelítőt kaptunk. Ezután Kovács István otthonába látogattunk, és az előszobában kialakított dohánymúzeumban hallgattuk a kedves vendéglátó történeteit, csodálkoztunk a száz évnél is többet megélt tárgyak felett. Az idősebb korosztály a délutáni ünnepi szentmisére érkezett a Magyarok Nagyasszonya katolikus templomba, majd a magyarországi vendégek és a helybeli Petőfi Sándor Művelődési Egyesület közös műsora tette rá a koronát az első falunapra Bácsgyulafalván. Összesen mintegy ötven magyarországi vendéget vártak az ünnepségre, köztük azoknak a szervezeteknek a képviselőit is, akik nagymértékben támogatták a települést. A több mint kétórás műsorban a helybelieket a Hajnalcsillag kórus, Égető Emese szólóénekes, valamint a színjátszók két rövid jelenete, a gyerekek táncos fellépése képviselte, a vendégeket pedig a Tápai Hagyományőrző Egyesület táncosai, valamint a csátaljai Székely népdalkor. Kép és szöveg: H. E. Az egykor virágzó gazdaságú, dohánytermesztéiről, szorgos gyulaiakról híres települést az általános visszafejlődés nem kerülte el, de ottjártunkkor - hiszen ünnepeltek vendéglátóink - nem sok szó esett a gondokról. Aki csak teheti, látogasson el a nemrég megnyílt dohánymúzeumba, hiszen Kovács István otthonában sok érdekes, sehol máshol nem látható tárgyakat láthatunk, és nagy élmény a régi történetek hallgatása is A tűzgyújtás pillanatai a falu központjában Fekete J. József a faluban alkotó amatőr művészek iránti tisztelettel nyitotta meg első közös tárlatukat Végül a szépen megterített asztalnál fogyasztották el az asztaltársaságok a közösen elkészített ebédet A falunap vendégei voltak a bácskossuthfalvi Agyagvarázs kerámiacsoport tagjai is, valamint a zentai nemezkészítők. A helybeli gyerekek és fiatalok örömére nemcsak a kiállított tárgyakban gyönyörködhettek, de maguk is kipróbálhatták a mesterségek alapjait Mimittkojelkep@magyarszo.co.yu KÖZELKÉP 11 A bácsgyulafalvi falunapi program művelődési részét természetesen a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervezte, de az ünnep társszervezőjévé azért vált, mert az idén nyolcvanéves kultúregyesület ezt a jubileumot szerette volna méltóképpen megünnepelni. Az ünnepségsorozat keretében megszervezték a faluban alkotó amatőr képzőművészek tárlatát, topolyai, zentai és bácskossuthfalvi kézműveseket hívtak a falunapi kirakodóvásárra, illetve az esti műsor programját is ők állították össze. Égető Évát, az egyesület jelenlegi elnökét a falunapi ünnepi rendezvények forgatagában kértem rövid beszélgetésse. A helyi közösséggel folyamatos és jó az együttműködésünk, így a két ünnep egy napra került, közös az ünnepünk, a falu napja, illetve a kultúregyesület jubileuma. Három magyarországi településről vannak vendégeink, a tápai Hagyományőrző Egyesület, a csátaljai Székely népdalkör és a magyarszombatfai önkormányzat küldöttsége, de a kirakodóvásár környékbeli részvevői ugyanígy kedves vendégeink. A kilencvenes évek pangása után, amikor szinte megszűnt a művelődési élet itt nálunk is, 2000-ben választottunk új vezetőséget, én évekig a titkári teendőket láttam el, és körülbelül egy éve vagyok elnöke az egyesületnek. Tulajdonképpen nem is tudom, mikor lettem kinevezve, hiszen évek óta mindenes vagyok, sok mindent magamra vállalok. ■ Az egyesület nyolcvan, a település 122 éves. Készült-e összefoglaló jellegű munka Bácsgyulafalva művelődési életéről? - Sajnos nem. Nincs rendszerezett dokumentációnk, sok minden elveszett Az biztos, hogy 1925-ben alakult, és az is, hogy a falu művelődési életét mindig a színjátszás határozta meg, a művelődési életet a műkedvelő színészek előadásai fémjelezték a településen. Szabadtéri előadásokat is tartottak, például a János vitézt is előadta a társulatunk, bár erre már csak az idősebbek emlékeznek. Volt egy mozgószínpadunk, és azt vitték kocsmából kocsmába, vagy az iskolában állították fel. Később akadt egy vállalkozó szellemű vendéglátós, Krizsán Pál, aki a saját kocsmájában egy színpadot épített, amit moziteremnek is használtak sokáig. Mindig volt kórusunk, citerazenekarunk. Mivel 1883-ban 17 bánáti településről, köztük Szajánból, Tordáról Lázováról, Tóbáról érkeztek ide telepesek, egy közös hagyományról nem beszélhetünk. A kibocsátó településekkel való ismételt kapcsolatfelvételen még nem dolgoztam, bár az elmúlt évtizedekben már volt rá példa. ■ Sok vajdasági kistelepülés megirigyelhetné a tágas, modern művelődési házat. A művelődési otthonunk 1971- ben épült, a falu népe, Zombor község és az itteni vállalatok összefogásából. Az első naptól kezdve a könyvtár is otthont kapott az épületben, és a mai napig is itt működik, az épület első emeletén. Mintegy 5000 címszót tartalmaz a könyvállományunk, olvasótermében a Magyar Szót, a Családi Kört, a Jó Pajtást és a Somborske novinét olvashatják a betérők. A könyvtárban író-olvasó találkozókat, különböző ismeretterjesztő előadásokat tartunk, folyóiratok bemutatására is sor kerül. A színháztermünk 300-350 nézőt is befogadó nagy terem, ahol sok szép műsort lehetne tartani. 20-30 évvel ezelőtt hazai és magyarországi színészek, humoristák, zenészek sora lépett itt fel. Jelenleg az Ötösfogat keretében, Zombor, Bezdán, Nemesmilitics, Csonoplya amatőrjeinek közös műsorain tellik meg a terem. Ezenkívül minden évben elkészítünk egy színdarabot. ■ Hány embert sikerült bekapcsolni a rendszeres munkába? - Körülbelül ötven tagunk van, a színjátszók, a Hajnalcsillag énekcsoport főként középiskolás lányokból áll, ők a Durindón is fölléptek, szólistáink, Borsos Dóra és Égető Emese a Szólj, síp, szólj! versenyeken is sikeresen képviselték falunkat. Tánccsoportunk sajnos nincs, a citeracsoport sem az igazi, hiszen nincs szakmai irányítójuk, vezetőjük. Létezik egy képzőművészeti csoport, melynek tagjai közös tárlaton mutatkoznak be a falunap keretében. A kiállításon Pesti Attila, a faluból elszármazott fiatal, tehetséges építész is bemutatkozott eddigi projektumainak plakátjaival. Az iskolával közösen működtetjük az anyanyelvápolók csoportját. Utánpótlásból egyelőre nincs hiány, és az érdeklődésre sem panaszkodhatunk. Nyaranként a klasszikus tánciskola szervezése is a mi feladatunk, de például kirándulást is szerveztünk már Ópusztaszerre, és a tehetséges gyerekeket igyekszünk minél több versenyre benevezni Vajdaság területén. Egyedüli nagy bánatunk, hogy a pénzhiány és a káderhiány miatt a néptánccsoport nem alakult meg. Jelenleg éppen azon fáradozunk, hogy a művelődési egyesület tulajdonát képező öltözeteket összegyűjtsük a faluból. ■ Kik azok, akik legnagyobb mértékben segítették az egyesület munkáját? - Az elmúlt időszakban az Illyés Közalapítvány támogatásával a színházterem padlózatát újítottuk fel, a hangosítás is megoldódott, valamint 100 új széket vásárolhattunk. A HTMH egy tekerőlanttal segített bennünket, a helyi közösség is lehetősége szerint segíti az épület fönntartását, karbantartását, mondhatni, kölcsönösen segítjük egymást, a községi támogatás sem marad el, és a falu polgárai is látják igyekezetünket, így nem zárkóznak el a támogatástól. ■ HERCEG Elizabetta Nyolc évtizedes tevékenység Jubilált a bácsgyulafalvi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület A szerző felvétele Égető Éva