Magyar Szó, 2005. szeptember (62. évfolyam, 205-230. szám)
2005-09-23 / 224. szám
16 NAPSUGÁR napsugar@magyar-szo.co.yum fiú Dióverés (linómetszet) ■ SZABÓ BATANCS Melinda, Studio Bravo Képzőművészet Műhely, Szabadka „Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám...” Az ember társas lény. Mindenkinek vannak ismerősei, rokonai, barátai. Szerintem azonban nem sok embernek van igaz barátja. Az igazi barátságot nem lehet megvásárolni, csak megszerezni, de az soha sem történik egyik napról a másikra. Az igaz barátság ára az egymás iránti tisztelet, türelem, szeretet, megértés, őszinteség és megbocsátás. Van egy olyan mondás, miszerint: Bajban ismerni meg az igaz barátot. Az igazi barátok mindig segítenek egymásnak. A barát veled örül az örömödnek, és megvigasztal, ha szomorú, bánatos vagy. Szerintem egy jó barát mindig hűséges, s mindig megmondja az igazat, még ha az olykor kellemetlen is számodra. Jó és rossz tulajdonságaiddal együtt szeret téged és elfogad olyannak, amilyen vagy. A barátság néha áldozattal jár. Lemondást hoz magával. Ugyanakkor örömet és megelégedést is takar. A barátságot ki kell érdemelni. Időbe telik, amíg az ember barátot szerez magának, s maga is baráttá válik. Az igaz barátot aztán érdemes megbecsülni, odafigyelni rá, törődni vele s tisztelni. Az emberek szerint már ősidőktől fogva az egyik legszebb dolog a barátság. Ezt támasztja alá a magyar közmondás is: Madarat tolláról, embert barátjáról ismerni meg. Magam is sok pajtással barátkozom. Azok is kedvelnek engem. Mégis úgy gondolom, hogy a nagybetűs igazi baráttal még nem találtuk meg egymást. Ugyanakkor az is lehet, hogy itt van már a pajtások közt, csak még nem ismertem fel. Nagyon szeretném, s bízom benne, hogy lesz ilyen barátom, mert az élet baráttal szebb, teljesebb, értékesebb. Nyitott ajtóval várom, hogy betoppanjon hozzám az igazi barát. ■ CSESZÁK Zsombor, 6. b: Petőfi Sándor iskola, Óbecse Ezen a héten ismét egy Kedves Baráttal szegényebbek lettünk. Szerdán váratlanul elhunyt Pap József költő, műfordító, szerkesztő, orvos, akinek gyermekekhez írt verseit nem csupán a Napsugárból ismerhettétek, de sokan személyesen is találkozhattatok vele, amikor iskolátokban vendégül láttátok. E szomorú pillanatban rovatunk barátjára és munkatársára verseivel emlékezünk. Egyébként az elmúlt napokban is szorgalmasak voltatok. A szenttamási J. J. Zmaj iskolából Kiss Tamás, Silesz Mónika, Ruszli Melinda és Dobrosavljevic Tea számolt be nyári élményeiről. A magyarkanizsai J.J. Zmaj iskolából Bohata Ádám, Nagy Regina, Farkas Fanni, Remete Lolita, Bata Márton, Rekecki Nikoletta, Nagy Péter, Tóth Kristóf, Tandari Brigitta, Pintér Sarolta, Sód Szintia, Szél Alex, Kiss Réka, Szűcs Orsolya jelentkezett. A szabadkai J. J. Zmaj iskolából Nagy Abonyi Tamás, Papp Noémi, Berkes Beatrix, Balázs Piri Anita és Márk Attila küldte el munkáit. A szabadkai Studio Bravo Képzőművészeti Műhelyből Lipták Rita, Szabó Barancs Melinda, Szagmaiszter Alda és Sándor Flórián rajzai érkeztek a szerkesztőségbe. E munkák közül is válogattunk a mai oldalra. Tanév eleji és őszi gondolataitok mellett legújabb élményeitekről is mielőbb várom beszámolóitokat. Üdvözlettel! ■ Nóra Baleset A tavalyi nyári szünetben fürdeni indultunk a Dunára. Mivel hétágra sütött a Nap, megálltunk a kupuszinai horgászbungalónál a nem túl hűsítő vízben megmártózni. Miután megszáradtunk, elindultunk a Dunára, úgy gondoltuk, hogy lerövidítjük az utat, és elindultunk egy földes és ún. „szétszaggatott” úton. Amikor véget ért a földút és felhajtottunk a töltésre, megláttunk egy meredek utat, ami a strandra vezetett. Mondtam a többieknek, hogy lassan hajtsanak lefelé, nehogy leessenek és valami bajuk történjen. Én előre mentem és biciklimen behúztam a hátsó féket, hogy bevehessem az előttem húzódó kanyart, de amikor meghúztam, elszakadt a szájla és egyre nagyobb sebességgel gurultam lefelé. Amikor már majdnem leblokkolt a kerék, akkorát estem a biciklivel, hogy a szemüvegem félbetört, az orrom vérzett, a csuklóm pedig kis híján eltört. Már majdnem összeszedtem magam, amikor az egyik haverom nagy sebességgel áthajtott a lábamon. Azóta, ha a Dunára fürödni megyek, a lejtőn nem hajtom, hanem tolom a biciklit. ■ POLGÁR István, 8. oszt., József Attila iskola, Kupuszina Szeptember Június, július és augusztus. Ez volt a mi szép nyarunk! Mire volt jó azt nem tudom, de egy biztos: játszásból, játszásból és csak játszásból álltak a napok. A fák fáradnak, a délutánok rövidebbek. Mindenki ezt kiabálja: Szeptember, szeptember itt van a kapuban! Az iskolában a régi padok és székek, már újabb gyerekseregre készek. Örömteli az első nap, mert mosolyog a sok régi és új arc. ■ NAGY ABONYI Tamás, 5. c, 1.1. Zmaj iskola, Szabadka Az állatkertben jártunk ■ NAGY Péter, 2. e,J. J. Zmaj iskola, Magyarkanizsa Ősz ismét ősz van. „A fán a levelek lassan lengenek. Már mind görbe, sárga s fonnyadt, puha...” József A. Vége a nyárnak, s én sok iskolatársammal együtt az iskolapadban ülök. Nem a kedvenc évszakom az ősz, mert ilyenkor úgy érzem, hogy haldoklik a természet. Az íróasztalomnál az aznapi leckét próbálom tanulgatni. Egy könyv áll előttem, de nem tudok rá figyelni, mert álmélkodva bámulom az ablaküvegen keresztül a tájat. Tekintetem, talán, néha a könyvre vetődik, de gondolataim egész messze járnak. Már estefelé jár az idő, és csak az asztali lámpám fénye tölti el a szobát. Ahogy kinézek, a meggyfa nyúlánk ágai szomorúan néznek lefelé. Zöldellő levelei lassan sárgába váltanak. A betonon is már lehullt falevelek vannak. A fű néhol már kiszáradt. Virágot már szinte nem látni a kertben. Az ég sem olyan tiszta, mint máskor. A távolban egy-két madár képe rajzolódik ki előttem. Talán ők is, a számomra is ijesztő ősz elől menekülnek. E szemlélődés után folytatom a könyv figyelmes olvasását. Talán ijesztőnek tűnik az ősz, de azért neki is megvannak a saját szépségei. ■ EJZLER Evila, 8. e. Nikola Tesla iskola, Topolya VÉLEMÉNYEZTE: VUKOVICS GÉZA - DAGI Kedves Evila! Ha nem is „kedvenc évszakod” az ősz, sőt, számodra ijesztő, mint azt egymás után kétszer is megjegyezted, mégis megkapott borongós hangulata. Olyannyira, hogy szinte pontokba foglaltad jellegzetességeit, szépen leírtad a reá jellemző jelenségeket, részletesen beszámoltál a látványról, amelyet nyújt. És annyira lekötötte figyelmedet, hogy meg sem említetted: eközben milyen könyvet is olvasgattál?! Ám, ha már elöljáróban József Attilát idézted, talán valamiféle verseskötetet lapozgattál. Minő véletlen, hasonlót, amilyen mostanában kezem ügyében van, s amely sok őszi költeményt is tartalmaz. Azt is, amelyet idestova, 1250 esztendővel ezelőtt Tu Fu kínai poéta írt: „Hold ragyog, fuvola szól, szél sír az őszi hegyen.../ Zokogj csak, sírj fuvola, szakaszd meg hát a szívem!” Mit szólsz hozzá, annyi sok évvel ezelőtt is valakit megihletett örök természet évszakainak a változása. Mint ezúttal téged is. Megvallom: elégedettségemre! 2005. szeptember 23., péntek PAP JÓZSEF A SZERDAI NAPSUGÁR Döcög már az öreg Márkus, a macuha újságárus, s kiabál: „ Újság, Magyar Szó, gyerekeknek Napsugár!” Kócos Ferkó öregapja kint várja a kiskapuba sietteti, integet, hogy hozza már! „Hozom már, vén csatár! Rég benőtt a feje lágya, és mégis a Napsugárra arra vár, ugyebár.” Heccelődik vele Márkus, a bolondos újságárus. FELSZÍN ALATT A FÖLDBEN A becsei Petőfi Sándor iskola tanulóinak „Vigyázzon, hogy meg ne sértse a megbúvó téltemetőt!” - int a tudós kis hírnökünk februári startja előtt. „S ne higgye, hogy rest, hogy tunyán szunyókál a felszín alatt, hogy tétlenül lesi, várja az ébresztő napsugarat!” Megnyugtatom: nyugi, doki! Ismerem a téltemető nagy bravúrját, hogy télután kiskertünkben ő az első, aki jelzi: vége, vége, vége már a zordon télnek s a halott csak tetszhalott volt - a természet újra éled. Óvatosan kapálgatok: virágunkat én is féltem. Tudom, most is serénykedik földalatti műhelyében. Egy helyben is csupa mozgás: nedvet szívtol, vegyít sokat. Hogyha fölé hajol a Nap, a hó alatt nem nyugodhat. Szárba szökken, s a havon át kidugja a fejecskéjét - igéző szem! - s ahogy rád néz, téli borod elhagy végképp. Verseivel Pap Józsefre, a Napsugár Kedves Barátjára és munkatársára emlékezünk