Magyar Szó, 2007. március (64. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-09 / 57. szám
2007. március 9., péntek Újvidék parkjai Újvidéknek több szép parkja van. A legjobban tetszik a Futaki úti park és a Duna park. A parkok kellemes, nyugodt pihenőhelyek. Van játszótér a gyerekeknek és padok a beszélgető anyáknak. Sok fiatal és idős ember pihen ott, sétáltatják kutyájukat, játszanak velük, olvasnak, teniszeznek, kerékpároznak, futnak, szemlélik a természetet, vagy éppenséggel festenek. A turisták is megtekintik a város parkjait. A Futaki úti park a kórház és egy szálloda mögött van, úgy néz ki, mint egy nagy kert. A kis tavacska ősszel mocsárrá változik. A benne élő rengeteg béka brekegése esténként messzire elhallatszik. A Duna park közelében van az Ifjúsági Színház és a Vajdasági Múzeum. A park egyik sarkában találhatók a teniszpályák. A tavon egy pár hófehér hattyú úszkál. A friss levegőt a magas fák, cserjék és különféle növények biztosítják. A virágágyások gyönyörű színekben pompáznak. A kellemes, meleg estéken zenekarok lépnek fel a fedett díszes teraszon. A park minden évszakban gyönyörű. A szüleim gyakran elvisznek magukkal kellemes sétákra. Az ott eltöltött idő jólesik és megnyugtat. Szeretném, ha a parkok nagyobbak lennének! ■ PETRUSIC Dorotea, 5/6, Petőfi Sándor iskola, Újvidék Virágvariáció 2. Szűcs Budai Zita, 4. e, Kodály Zoltán MMK, Szivárvány szakkör, Topolya Virágvariáció 1. Pastyik Imola, 3. a, Kodály Zoltán MMK, Szivárvány szakkör, Topolya Kedves Tanárnő! Nevem Patarica Ildikó. Mivel jövőre ötödikes leszek, szeretnék e levél útján megismerkedni Önnel. Bemutatom osztályomat és jómagam. Az osztályba hét tanuló jár. Három fiú és négy lány. Mindannyian kitűnő tanulók vagyunk, kivéve egy fiút, aki jeles. Néha összekapunk, de másnap már puszipajtások vagyunk. A lányok jól kijönnek a lányokkal, a fiúk a fiúkkal, de azért ha kell, összetartanak. Visszatérve magamhoz, még azt szeretném leírni, hogy kedvenc tantárgyaim a matek és a rajz. Szeretek kísérletezni, ezért kedvelem a kémiát. Szabad időmben hegedülök, színészkedem és néptáncra járok. Kedvenc időtöltésem a versek és a mesék írása. Én Önt már sokszor láttam, felismerem mosolygós arcáról és szőke hajáról. Biztosan szered a gyerekeket, ha már tanárnő a hivatása. Bizonyára élvezi a munkáját és az iskolát is szereti. Szeretném, ha még az ötödik osztály megkezdése előtt megismerkednénk. Szeretettel üdvözli: Patarica Ildikó ■ PATARICA Ildikó, 4. osztály, Nikola Tesla iskola, Újvidék Az én ajándékom Egyik nap hallottam, hogy anyám egy csokor virágot szeretett volna, mert nagyon szereti a virágokat. Szerettem volna neki örömöt szerezni. Nálunk még nem nyíltak a virágok, ezért keresésükre indultam. Az egész várost bejártam, mire egy csokorra való virágot gyűjtöttem. Otthon a küszöbre tettem arra az időre, amíg megkerestem anyámat. Mikor kiértünk az udvarra, nagy meglepetés ért. Foltos, a házőrző kutyánk elszabadult és széttépte a virágokat. - Rossz kutya, tedd le! - kiabáltam rá. - Csendesebben! - szólt rám anyám. - De, de... Összetépte a virágodat. - Te virággal akartál meglepni? - Igen, de sajnos nem sikerült. Majd sírva fakadtam és a szobámba szaladtam. Édesanyám utánam jött és így vigasztalt. -A jóakart megvolt és nekem az a legnagyobb ajándék, hogy szeretsz. Megértettem anyám bölcs szavait, hogy a legnagyobb ajándék a szívből fakad, a szeretet. Ezt nem lehet megvenni, ki kell érdemelni. Ez egy olyan ajándék, amit csak az tud nyújtani, aki kapott is. ■ MÁTÉFFY Kristóf, 5. d, Nikola Tesla iskola, Topolya A Napsugár legutóbbi megjelenésekor, épp egy hete értesültünk, hogy megdöbbentő hirtelenséggel távozott közülünk megbecsült kollégánk, Vukovics Géza, Cagi, akit a Napsugár olvasói elsősorban véleményezéseiről ismertek. Csak kevesen tudják, hogy ő volt gyermekmellékletünk megálmodója, majd éveken keresztül, hétről hétre értékelte a legkisebbek írásait, útmutatásával felbecsülhetetlen értékű munkát végezve. Mint sokszor mondta, legkedvesebb számára a gyerekfogalmazás, mert őszinte, épp ezért hétfőnként örömmel vette kézbe az újabb „feladatot”, hogy aztán táskájában kotorászva szerdánként már elő is bújjon elmés megjegyzésekkel tarkított, nevelő szándékú, vagy éppen jóindulatúan okító, de mindig kedves véleményezése. Cagi bácsiról - ahogyan legtöbben szólítottuk - most már elmondhatjuk, hogy élete végéig napilapunk munkatársa maradt, rovatát sohasem szakította meg, és a gyerekek kedvence volt a mellékletünkben. Publicisztikai, esszéírói, műfordítói és lapszerkesztői munkássága mellett a legkisebbekről sohasem mondott le. Távozásával a szó igaz értelmében szegényebbek lettünk, a keletkezett űr pótolhatatlannak tűnik. Idézzük fel itt, ezen a helyen néhány jellegzetes mondatát. Legutolsó véleményezésében nem rejtette véka alá egy adai diák édesanyjáról írt fogalmazása nyomán, hogy meghatódott, annyira szemléletesre sikerült a leírás, írásaitok által gyakran saját gyermekkorát idézte fel: „Végül, hogy ne menjen feledésbe, elárulom, hogy annak idején, siheder koromban, mit is mondogattak rólunk az idősebbek: »Tudod-e te raplis kamasz, s hogy rengeteg rád a panasz, s mindenkinek a leghőbb vágya, hogy benőjön fejed lágya!« Sohasem takarékoskodott a biztatással, főleg * ha érezte, szükségetek van rá: „fogalmazásod * olyan érettségről tanúskodik, hogy biztos vagyok benne: gyorsan átvészeled a sötét színekkel lefestett időszakot, s túlnyomórészt a »százszínű * világ« minden szépségének élvezőjévé válsz. Ebben bizonyára segítségedre lesznek a felnőttek is.” - írta. Néha javaslatokat tett: „Elgondolkoztam azon, a hogyan is lenne érdekesebb nagyszünetetek, ha már erről semmit sem szóltál. Talán táncolhatnátok, énekelhetnétek, kötetlen ugrálhatnátok, í szépségversenyt rögtönözhetnétek?! S mindehhez csak az általad említett 5 percnyi hosszabbítás kellene. Hát készítsetek szünet-programot. Küldjétek el a Napsugárnak, hadd értesüljenek róla mások is!” Cagi bácsi tájékozottságát, sokoldalúságát, műveltségét gyakran megcsillogtatta. Leghétköznapibb gondolatainkkal is idézetre tudtuk fakasztani, mint írta egyszer: „Nincs szebb dolog, mint az őszinteség,/Elrejtett gyertya mi haszonra ég. - így Arany János, kit azért idéztem, mert vallomásszerű írásodban legelőbb is őszinteséged ragadott meg.” Köszönjük a törődést, a biztatást, a kedves szavakat, így utólag is. „Nincs szebb dolog, mint az őszinteség” Vukovics Géza emlékére Mim Sió Huszár lettem Az erdőben bolyongtam, és lónyerítést hallottam. Gondoltam, megnézem, hogy mi van ott, ahonnan a hang jött. Amikor odaértem, megdöbbenésemre huszárok és lovaik táborhelyét találtam meg. Megkerestem a parancsnokukat és ezeket a szavakat mondtam nekem: -Jó napot kívánok, szeretnék huszár lenni. Lovam van, lovagolni tudok, mert csikós voltam. - Ha úgy akarod, akkor legyen. De előtte lesz egy kis kiképzés is - mondta a huszárok vezére. Először vívni tanítottak a lovon, ami érdekes volt. Lőni karabéllyal és pisztollyal nem tudtam, ezért ezt is megmutatták. Miután a kiképzés véget ért, megkaptam az egyenruhámat. A mente meg a nadrág egyaránt kék. A csákó hamuszürke volt. Az elmaradhatatlan gombok sárgán virítottak. Picit később, indulásra készen a parancsra vártunk. Miután megkaptuk, Szeged felé vettük az irányt. A tegnapi esőzés miatt az út sáros volt, a szerek többször is elakadtak. Az erdő menti csipkebokrokból néha kidugta fejét egy őz. A társaim utánaküldtek egy zúgó darazsat, de egy darabig egyik se talált célt. Egyszer hallottunk egy puskadörrenést és nyüszítést. Esőfelhők gyülekeztek felettünk, de nem lenne jó, ha esne. Akkor tábort kellene ütnünk és az nagy időveszteség. Ezért cselekedett a parancsnokunk: - A szállítmányból mindent lóra kell rakni, hogy a szekerek ne legyenek túl súlyosak, és ne akadjanak el a sárban. - Igenis, kapitány úr! - válaszoltunk egyhangúan. Szálltunk le pej, barna, fekete, sárga színű lovainkról, és dolgoztunk. Elértük Szeged városát a szállítmánnyal. Huszárnak lenni jó dolog. Legközelebb a harcmezőre is megyünk. ■ ILLÉS Ferenc, 5. d, Cseh Károly iskola, Ada művelődésit magyar-szo.co.yu NAPSUGÁR 13 Mapsugár 2_g7 Vendégségben Egyszer, egy vasárnapi napon történt ez az esemény. Anyukám unokatestvére felhívott, hogy menjünk át egy kávéra és sütire. Felöltöztünk szép ruhába és elindultunk autóval hozzájuk. Már nagyon vártam, hogy odaérjünk. Izgatott voltam, hogy a kávé mellé milyen süti lesz. Mikor odaértünk, bementem a fiúkkal a gyerekszobába. Egy kicsit komputereztünk, aztán társasjátékoztunk. Amikor elkezdtük a játékot, a testvérem bejött a szobába és nem hagyott bennünket játszani, mert elvette a bábukat. Szóltam anyának, hogy vigye ki, mert nem bírunk játszani. .Amikor befejeztük a játékot, kimentünk a konyhába sülit enni, ami nagyon finom volt. Esteledett már és haza kellett menni. Nemigen akartam hazamenni, de muszáj volt. Nagyon jól éreztem maga. Máskor is szeretnék elmenni hozzájuk. ■ BAJUSZ Valentina, 3. o, J. J. Zrnaj iskola, Magyarkanizsa / Édesanyámnak Jurcsák Hajnalka, 1. c, J. J. Zmaj iskola, Szabadka Ezen a héten a szabadkai J. J. Zmaj iskola 1. c osztályából Jurcsák Hajnalka és Besnyi Botond kedves rajza érkezett, melyekkel bizonyára már megörvendeztették édesanyjukat is. Bácskertesről/Kupuszináról Zámbó Illés óvodás rajzát hozta a postás, aki a tavaszi napot örökítette meg sajátos rajztechnikával. A magyarkanizsai J. I. Zmaj iskola elsősei is anyukájukat, vagy a nőnapra szánt virágcsokrot álmodták papírra, közöttük: Vukovic Barbara, Puskás Rebeka, Bicska Zoltán, Gojkov Sára, Gy. Nacsa Botond, Orosz Tamás, Grata Sóti Szófia, Berényi Ákos és Fábián Bálint, az iskola 3. e osztályából pedig Bata Márton, Zsámboki Ákos és Bajusz Valentina fogalmazását, Dobó Gábor, Tóth Kristóf, Bózsó Tamás pedig Vízi világ című fantáziadús rajzát küldte el. A topolyai Nikola Tesla iskola ötödikesei fogalmazásaik közül válogattak: Katona Katalin, Mátéffy Kristóf, Tokió Rudolf, Kmetykó Zoltán és Cárok Dávid jelentkezett. Az újvidéki Nikola Tesla iskolából Takács Mónika, Patarica Ildikó és Bágyi Brigitta negyedikes tanulók írtak kedves levelet tanáraiknak vagy nagymamájuknak, az ötödikesek közül pedig Újházi Adrienn és Fogarasi Csilla János vitézzel Tündérországban járt, legalábbis ennek történetét írta le. Az adai Cseh Károly iskola tanulói: Tóth Kalocsay Réka, Szalai Bence, Uményi Anett, Adankó Kitti, Momnai Melinda, Sziráki Réka és Illés Ferenc versírással kísérletezett, nem is eredménytelenül, a többség azonban maradt a fogalmazásnál: Dobrotka Katinka, Görög István, Bogáromi Erik, Dragin Dijana, Bénák Ágnes, Tóth Tímea, Prokop Adrien, Vajda Emese és Adankó Kitti. Magdi