Magyar Szó, 2007. december (64. évfolyam, 282-306. szám)
2007-12-01 / 282. szám
2007. december 1., 2., szombat-vasárnap Oroszország választ A Putyin-jelenség hármas hatása alatt állnak a vasárnapi oroszországi parlamenti választások. Ennek a hatásnak az első, legvaskosabb rétege az, hogy a Putyin által megteremtett új Oroszország most választ először magának parlamentet. Ennek az Oroszországnak a létrehozásához Putyinnak először is meg kellett állítani azt a szétzüllést, amelyet a Szovjetunió szétesése és a rendszerváltás indított el. Elsősorban is meg kellett állítani az ország széthúzását. Azt, hogy a hirtelen milliárdossá lett újgazdagok teljesen széthúzzák az ország vagyonát, az önállósodott tartományi kiskirályok és a megindult szeparatista mozgalmak szétforgácsolják az országot, az elbizonytalanodás és tehetetlenség légkörében akadozzon a gazdaság, zavarok támadjanak az ellátásban is, tehetetlenné váljon a hadsereg. Amikor ez sikerült, már segítség lehetett a kőolaj árának megugrása (amikor Putyin hatalomra került, 20 dollár volt egy hordó, most már 90 dollár felett van), és megkezdődhetett az ország magához térése: a gazdaság lendületbe jött (az ország gazdasága az utóbbi hat évben átlagosan évi 6 százalékkal nőtt, és 2007-ben elérte az 1990. évi szintet, Oroszország a világ országainak rangsorában a 22. helyről a 11-re ugrott, és jövőre már a kilencedik lesz), növekedett az életszínvonal (a fogyasztás ebben a hat évben 167 százalékkal nőtt, és az átlagfizetés az 1999. évi 65 dollárról 540 dollárra, tehát nyolcszorosára nőtt). A Putyin-jelenség hatása két másik, vékonyabb rétegének egyike abból adódik, hogy ez a választás közvetlenül megelőzi az igazi fordulatot jelentő, márciusban esedékes elnökválasztást. Putyin ellenállt a parlament határozatától az egymást követő felhívásokig minden nyomásnak és sürgetésnek (már a választási kampány napjaiban ismételte meg ezt a felhívást az orosz kultúrélet négy neves képviselője, köztük az Orosz Kulturális Alap nevében a nálunk is ismert Mihalkov filmrendező), hogy módosítsák az alkotmányt, és jelöltesse magát harmadszor is. Ugyanakkor a kormánypárt, az Egységes Oroszország élére állva, bejelentve, hogy vállalná a miniszterelnöki posztot, kísérletet tett arra, hogy részt vegyen az eddigi kedvező folyamatot kontinuitásának szavatolásában. És a demokrácia lovagjai (akik egy hidegháborús légkörtől mentesebb korszakban hallgattak vagy lagymatagul tiltakoztak, amikor Jelcin kivezényelte a tankokat, és szétlövette az ellenállást tanúsító parlamentet) ahelyett, hogy örülnének, mert Oroszország történelmében először a parlament tényleges hatalmat kap, a demokrácia veszélyeztetését kezdték emlegetni. A demokráciának ilyen furcsa értelmezéséből adódik a Putyinjelenség választásokra gyakorolt hatásának a harmadik rétege. Az ellenzéke ugyanis azt kezdte emlegetni, hogy Putyin döntésével - 80 százalékos támogatottsága mellett - értelmetlenné váltak a választások, hisz előre elkönyvelhető nemcsak az Egységes Oroszország választási győzelme, hanem az is, hogy akár a parlament képviselőinek kétharmadát is megszerezheti. Ez az érvelés ugyanis jellemző arra a kelet-európai hangulatra, amely a világ leghatékonyabb politikai rendszeréből, a parlamenti demokráciából annak karikatúráját, az örökös viták, sőt már-már polgárháborús csatározások, lépésképtelenséggel és kormányozhatatlansággal veszélyeztető módszerét csinálta. Mert a választók döntésében mindig van kockázat.„Azt gondolja, hogy erőszakkal kerültünk hatalomra. Nem, önként adták kezünkbe sorsukat, és mi most elvágjuk a nyakukat” - mondja a Nobel-díjas írónk regényéből készült filmben Göbbels.) De nem az első eset, hogy valamelyik párt győzelme előre elkönyvelhető. Mert a választások demokratikusságát kell megteremteni, utána már a demokráciát nem egyedül a Putyin-ellenes szavazat jelenti, szabad őt is választani. Két párt marad az orosz parlamentben - ez lesz a vasárnapi választások legvalószínűbb eredménye. Már kezdetben kevesebb párt indult: a választási bizottság 11-nek az indulását hagyta jóvá, a legutóbbi választásokon induló 23, sőt az 1995-beli 44 párt helyett. Putyin ugyanis - okulva a kelet-európai tapasztalatokon és azon is, hogy a demokrácia hatékonyságával szemben jelentkező kételyek hatására Nyugat-Európában is erősödik a nagykoalíciók, az ellenzék „akadékoskodása” korlátozásának irányzata kísérletet tesz a brit parlamenti rendszer megteremtésére. Három intézkedéssel is. Először is kimondták, hogy nincs egyéni jelölés, csak pártlisták indulhatnak. Másodszor a parlamentbe kerülés küszöbét ötről hét százalékra emelték. Harmadszor kimondták, hogy az a párt, amely nem szerez legalább kétszázaléknyi szavazatot, nem kap költségtérítést, sőt nem kapja vissza a letétbe helyezett 60 millió rubelt sem. (Nem tudjuk, nem lépett-e vissza a 11-ből is valaki?) A Jelcin-korszakban döntő szerepet játszó, egymással hadakozó, akkor nagy két párt - a Jabloko és a Jobboldali Erők Szövetsége - már az előző választásokon lemorzsolódott. Most még reménykedik a parlamentbe való bejutásban két kis párt: a Jelcin idején olyan sokat emlegetett, szélsőjobboldali Zsirinovszkij Liberális Demokrata Pártja és a szintén Putyint támogató (a kormányalakításhoz tartalékként szereplő, ebből a szempontból most biztosan felesleges) Igazságos Oroszország nevű párt. A közvélemény-kutatás eredménye azonban nem támasztja alá ezt a reménykedést: eszerint az egyik a szavazatok 6, a másik az 5 százalékát kapja, így a legvalószínűbb, hogy a parlamentben két párt marad: Putyin Egységes Oroszországa és a Kommunista Párt. És ebben az esetben - a hátrányos helyzetben levők szavazataiért vívott kelet-európai harccal szemben - először áll fel közvetlenül a kormánnyal szemben a rendszerváltás veszteseinek 20 százaléka. ■ BÁLINT István M/KYJUtfiÓ külföld(Smagyar szo.co.yu KÜLFÖLD ) A demokrácia útvesztői Horvátországi tudósítónktól Sója Dénes (64), a horvátországi magyarok múlt vasárnap megválasztott új parlamenti képviselője fogalmazott úgy, mint kevés kivétellel a többi kisebbségi képviselő is csütörtöki meghallgatásán Stjepan Mesic horvát államfőnél, hogy a kisebbségekre vonatkozó, majdnem örök érvényű szabály szerint a kisebbségi képviselőknek a mindenkori kormányzó pártot vagy koalíciót kell támogatniuk. Sója, a hercegszőlősi járás elöljárója esetében ez azért is figyelemre méltó, mert köztudott, hogy személy szerint ő szociáldemokrata. De ilyesmire volt már példa a múltban is, amikor dr. Szántó Tibor eszéki orvos évekkel ezelőtt úgyszintén a szavatolt magyar képviselői helyre került az országgyűlésbe (a HMDK jelöltjeként), és négyéves megbízatása idején a liberális frakció vezetője is volt. Programját illetőleg a Magyar Egyesületek Szövetségének (MESZ) jelöltjeként indult Sója, miután 48 szavazattal (összesen 1984-gyel 1936 ellenében) legyőzte fő vetélytársát, a nála kétszer fiatalabb, mindössze 32 éves Jankovics Róbertét, a mind a négy eddigi horvát parlamenti választáson győztes Horvátországi Magyar Demokratikus Közösség (HMDK) jelöltjét, az eszéki Új Magyar Képes Újságnak adott nyilatkozatában kijelentette: Elsősorban magyarságunk alkotmányban is rögzített jogaira, a törvény adta jogoknak a városok, járások alapszabályaiba való beépítésére viselek majd gondot (elsősorban a kétnyelvűségre és a választásokon való pozitív diszkriminációra, hogy a kisebbségi választók ne a vagylagossággal szembesüljenek). Ezenkívül mindenképpen szeretném enyhíteni a két szervezet, a HMDK és a MESZ közötti feszültségeket, remélem, hogy megtaláljuk a közös nevezőt. Ami az anyagiakat illeti, szeretnék mindent elkövetni a magyar falvak támogatásáért, a szórványvidékről sem feledkezve meg, persze ott nem ugyanolyanok a célok. Szeretném az anyaországgal való kapcsolatokat tovább ápolni, építeni. A két ország között egyébként is igazán jó és baráti a viszony, a horvátországi magyarság számára ezt valamilyen formában kamatoztatni kell. Programomban szerepel az is, hogy az embereket hozzásegítsem bonyolult problémáik megoldásához, amelyekre a „gyógyírt” Zágrábból várják. Nagyon remélem, hogy együttműködhetünk a HMDK vezetőségével. Megköszönöm a választópolgárok bizalmát, igyekezni fogok, hogy ne okozzak csalódást. A horvátokat meglepték és megosztották a demokrácia számukra eddig ismeretlen útvesztői, a kormányalakítási folyamatnak főleg a médiában mind erősebb kiélezése és a két opció közötti kimondottan verbális harc. Amíg egyesek felróják az államfőnek, hogy kormányalakítói teendőkkel húzza az időt, mások szerint Ivo Sanader, az eddig kormányzó HDZ elnöke, a választások viszonylagos győztese, akinek 66 biztos parlamenti helye van, tízzel több, mint a szociáldemokratáknak, attól sem riad vissza, hogy az utcára szólítsa a tömegeket. Horvátország elszerbiásítását, elbizánciasítását emlegetik, az ukrajnai állapotokhoz is hasonlítgatják a helyzetet, holott józanul gondolkodó megfigyelők szerint szó sincs semmilyen válságról vagy rendkívüli állapotról. A parlament hamarosan megalakul, az államfő jól van, az államintézmények működnek, csupán a végrehajtó hatalom hiányzik. De az alkotmány több mint 3 hónapot engedélyez a kormányalakításra és a választások óta még egy hét sem telt el. A köztársasági elnök pedig többször is bejelentette, hogy meg akarja várni a hivatalos eredményhirdetést, és valójában csak ezutánra, december 12-ére várható, hogy kinevezi a kormányalakítót. Robert Anthony Bradtke, az USA zágrábi nagykövete, a fejlemények egyik legéberebb figyelője így nyilatkozott: A történések a november 25-i választások óta egy rendes politikai folyamat tartozékai. Most az együttműködés a legfontosabb egész Horvátország érdekében. A folyamat pedig: Mind Ivo Sanader, a választások viszonylagos győztese, mind Zoran Milanovic, a szociáldemokrata párt elnöke intenzíven tárgyal a kormányalakításhoz mindkettőjük számára szükséges számításba jövő koalíciós partnerjelöltekkel, és teszi ezt tőlük függetlenül és velük egyidejűleg Stjepan Mesic államfő is, hogy személyesen győződjön meg arról, melyiküknek lesz meg a szükséges biztos 77 parlamenti helye, mielőtt bármelyiküket is kormányalakítással bízná meg. És a legújabb fejlemény: Zoran Milanovic, a szociáldemokrata párt elnöke pénteken délelőtt rendkívüli sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a szociáldemokratáknak többé nem az eddigi Ljubo Jurcic egyetemi tanár, a Racan-kormány gazdasági minisztere a kormányfőjelöltjük, hanem ő maga, a pártelnök alakít kormányt, ha megbízatást kap rá az államfőtől. És az azonnali első következmény: A kormányzó koalícióhoz döntő fontosságú parasztpárti és szociálliberális, úgynevezett sárga-zöld koalíció pártelnökei (Adlesic és Frisch) pénteken délelőtt Mesic elnöknél meghallgatásukon megismételték, hogy végleges döntésükkel megvárják a kormányalakító kinevezését, de Jurcic visszalépése befolyásolhatja koalíciós tárgyalásaikat, mert Milanovicot jobb miniszterelnök-jelöltnek tartják. ■ SZ. REMETE Péter „Oroszország hibát követett el azzal az egyoldalú lépéssel, hogy kivonult egy fontos európai fegyverzetkorlátozási egyezményből” - vélekedett Nicholas Burns amerikai külügyi államtitkár pénteken Madridban, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) külügyminiszteri ülésén, és felhívta Moszkvát, hogy fontolja meg újból a döntést. Ezzel arra reagált, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök frissen írta alá az európai hagyományos haderők és fegyverzet csökkentéséről szóló szerződés (CFE) moratóriumáról szóló törvényt, amely december 12-ével lép(ne) hatályba. A CFE-szerződés nem szerepelt a találkozó hivatalos napirendjén, de az ülés keretein kívül magas rangú illetékesek egyeztetéseinek tárgya volt. A hivatalos napirendi pontok körül is több nézeteltérés mutatkozott. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter csalódottságának adott hangot amiatt, hogy az értekezlet csütörtöki nyitónapján az Egyesült Államok és európai szövetségesei elutasították az EBESZ reformjára vonatkozó orosz javaslatot. Burns azzal vádolta Oroszországot, hogy gyengíteni akarja az EBESZ-t. Oroszország álláspontja szerint az 56 tagállamot tömörítő szervezet súlyos válságban van. Lavrov megerősítette a madridi tanácskozás alkalmával: az EBESZ-nek reformra és új alapokmányra van szüksége, amelyben rögzítenék feladatait. Nézeteltérés alakult ki azzal kapcsolatban is, hogy meghosszabbítsák-e az EBESZ kosovói missziójának mandátumát. A zárónyilatkozat tervezetében az szerepelt, hogy a nemzetközi igazgatás alatt álló tartomány nemzetközi jogállásáról szóló tárgyalásoktól függetlenül terjesszék ki a megbízatást 2008-ra. Szerbia határozottan ellenzi ezt a javaslatot, ezért a zárónyilatkozat javasolt szövegét sem fogadta el - jelentette be Vuk Jeremic. A szerb diplomácia vezetője hangsúlyozta Madridban: ENSZ BT- határozat nélkül sem EBESZ-misszió, sem más nemzetközi misszió nem tevékenykedhet Kosovóban. Ez Szerbia határozott álláspontja. Az elmúlt négy évben zárónyilatkozat kibocsátása nélkül értek véget a szervezet külügyminiszteri tanácskozásai. A soros elnökséget ellátó Spanyolország külügyminisztere, Miguel Angel Moratinos pénteken annak az aggodalmának adott hangot, hogy ezúttal sem sikerül megállapodniuk a szövegben a résztvevőknek. Vita volt arról is, kik töltsék be a soros elnöki tisztet a következő időszakokban, de erről végül egyetértésre jutottak: 2009-ben Görögország, 2010- ben Kazahsztán, 2011-ben Litvánia látja el a feladatot. Már korábban megállapodtak abban, hogy 2008-ban Finnországé lesz a soros elnökség. Kazahsztán eredetileg 2009-ben került volna sorra, az Egyesült Államok és néhány európai ország azonban elvetette ezt, mert úgy találták, hogy nem halad megfelelően a demokratikus berendezkedés bevezetése Kazahsztánban. (MTI/AFP) EBESZ-CSÚCS Vádak és ellenvádak Burns szerint Moszkva hibát követett el a CFE-szerződés moratóriumával -Jeremic: ENSZ-határozat nélkül sem EBESZ-, sem más nemzetközi misszió nem tevékenykedhet Kosovóban A NATO s óva int A NATO felszólította Moszkvát, hogy tartózkodjon minden olyan egyoldalú lépéstől, amely sértené a CFE-szerződés előírásait. James Appathurai, az észak-atlanti szövetség szóvivője Brüsszelben kijelentette: a NATO sajnálja, hogy Oroszország úgy döntött, felfüggeszti a CFE-szerződést. „Reméljük, hogy az Orosz Föderáció nem hoz semmilyen egyoldalú intézkedést, amely sérti a szerződés integritását” - tette hozzá. "