Magyar Szó, 2012. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

2012-12-10 / 288. szám

2012. december 10., hétfő Majtényi Mihály (1901-1974), a pályatárs, az idősebb és megbecsült író hosszan idézgetett Laták István (1910-1970) verseiből az őt harmincéves köl­tői jubileuma alkalmából köszöntő, „Szótlanok meg­nyíló szája voltam...” című írásában, amelyik a Híd folyóirat 1957-es májusi számban jelent meg­ ,én csak halkan szálok, ha szólít a fődolog S mégis messzelávingzón dalolok, dúdolok... Néha messze ér el az is a nagy úton Aki távolbalát és olykor andalog. A költő magával viszi műveiben egész korszakát. A felszabadulás az újságírásban és a színház kö­rül egész csomó őrhelyre állítja Laták Istvánt... de mi csak költői, írói éveit követjük” - eddig az idé­zet Majtényi Mihálytól, aki a saját szövegébe átemelt versrészletekkel is igyekezett szemléltetni, mintegy illusztrálni Laták költői világát, írói habitusát. Az idősebb pályatárs említése - sok más, korábban már részletezett vonatkozása mellett - most azért is fon­tos számunkra, mert Laták Istvánnak a zentai Tör­ténelmi Levéltárban a család által az író halála után elhelyezett hagyatéki anyagában, s annak is a sor­rendben hetedik dobozában találtam meg a szerző­nek egy Majtényi-mű nyomán, a Forró föld című elbeszélés alapján „éterre alkalmazott” rádiódrá­májának írógépen készült kéziratát. A hangjátékból részlet jelent meg a Magyar Szó 1959. október 25-i számában ezzel a megjegyzéssel: „Az itt közölt rész a szerző rádiójátékából való, melyet Majtényi Mihály hasonló című novellájának felhasználásával írt.” A rádióváltozat itt közölt befejező jelenete egy máso­dik világháborús gyűjtőtáborban játszódik, ahol az olvasó, illetve a hallgató megismerkedhet „Kürtivel, az elcsapott postással”, akit a fia politikai meggyőző­dése miatt „toloncoltak táborba”. A hangjáték rész­letét a napilapos publikációban Sáfrány Imre szö­vegrajzával illusztrálták. Mint megfigyelhetjük, Laták István többször is új­­rakezdte, átdolgozta a hangjátékot, több korrigált, át­alakított szövegváltozat is fellelhető belőle a hagya­tékban. Ezek részben írógépes kéziratok, részben kézzel készített jegyzetek, vázlatos feljegyzések. Maj­tényi Mihály Forró föld című elbeszélésének erede­ti, kötetben publikált változata - a könyvből kitépett papírlapokon - is megtalálható a levéltári anyagban, Latáknak, ezúttal mint dramaturgnak a kézjegyeivel. Aláhúzásokkal, halmazzárójelekbe fog­lalt részletekkel, széljegyzetekkel, kézzel írt betoldásokkal, a saját maga számára készített, rövid, néhány szavas, célratö­rő és egyszerű „utasításaival”. Továbbá kérdőjelekkel, csillagozott részekkel, s mintegy kiemelésként, piros színű ceru­zával jelölt sorokkal. Laták István mun­kája során így jelölte ki például a feldol­gozás szempontjából izgalmasnak ítélt részleteket is. Ugyancsak egy kitépett papírlapon találtam meg a levéltári anyag hetedik dobozában a Dolgozók című szakszer­vezeti lap 1950. november 24-i számá­nak részletét: ekkor jelent meg ugyan­is az újságban Majtényi Mihály Lázadás című novellája, ezzel a megjelöléssel: ,Az író most megjelent »Forró föld« cí­mű novellás kötetéből.” Laták István te­hát nemcsak folyamatosan figyelemmel kísérte pályatársának alkotói pályáját, újabb és újabb publikációit, de a maga számára rendszeresen archiválta is an­nak dokumentumait, megőrizte, ese­tenként azzal a céllal, hogy a további­akban, talán majd más műfajban, talán más megközelítésben feldolgozza őket, hogy reflek­táljon témájukra. Hasonló kis újrahasznosított, illetve részben még további újrahasznosításra váró részletek - a koráb­biakban úgy mondtuk: palimpszesztek - ezek, mint amilyeneket már elemeztünk is az eddigiekben, s mint amikor Laták István arra készült, hogy elbeszé­lést írjon József Attila Lebukott című költeményének motívumai alapján: Küldtünk híven a forradalomért, nem halhatunk meg, élnünk kell tovább. Zizegve várnak a röpcsá, a kék s éhbérrel várnak mind a burzsoák. A mozgalom vár, munka és család, míg megbukik a kizsákmányolás, sarló villan, lesújt a kalapács s börtönről, gyárról lehull a lakat. Éljen a Szovjet, a munkástanács! Testvér, segítsd a lebukottakat. A Lebukott című vers alapján készült - vagy leg­alábbis tervezett­­ novellát egyelőre nem találtam meg a levéltári anyagban, sem kéziratban, sem más formában, és arról sincs tudomásom, hogy­ ilyet La­ták István valaha is publikált volna valamely lapban vagy folyóiratban. Megtaláltam ellenben a hagyaték nyolcadik dobozában, ezúttal A vak kapitány címmel ugyanannak a kiadatlan regénynek a kéziratát, ame­lyik több példányban - és több változatban - megvan a hetedik dobozban is, ott még Különös merénylet cí­men. Laták István zárójelben jelezte, hogy ez­ mun­kacím. Alatta pedig egy másik - lehetséges - címvál­tozatot is megadott: Két revolvergolyó. Ez egy teljes, kész és befejezett regény, a kézira­ta írógépen készült. A vak kapitány című változat kö­szerepel. Itt olvashatjuk azonban­­ Bányai János, Mi­roslav Antté, Gál László, Lévay Endre, Fehér Ferenc, Kopeczky László, Herceg János, Tomislav Keng, Sul­­hóf József, Saffer Pál, Major Nándor, Deák Ferenc és Németh István művei mellett - Majtényi Mihály ere­deti, szerzői (tehát nem más dramaturg által készített, illetve rádióra alkalmazott...) háromszereplős hangjá­tékát is Mi történt az utcasarkon? címmel. Majtényi így indítja itt közölt rádiódrámáját: Odafent, a harmadik emeleten. Délelőtti zaj egy nagyvárosi utcában. Minden felhallatszik ide, az ablakba. Az ablak nyitva. Félj Eredj már el onnan az ablaktól és csukd be! Feleség Nem, nem! Várj csak egy pillanatig! Nézd csak ott lent azt a két embert a sarkon... Félj Ott a bútorüzlet előtt? Feleség Igen, azt a köpcöst meg azt a soványat ott lent. Látod? Már pár perce ott hadonásznak. Félj Nem hallani semmit a lármától. Olyan messze vannak, mi meg olyan magasan... Feleség Te, én tudom, hogy azok miről beszélnek! Feri Ismered őket? Csukd be az ablakot, kér­lek... Feleség Hát becsukhatom, így is látni. Az a köp­cös jött előbb, kalapját a kezében tartotta... Ilyen­kor jobb, ha szellőzik a feje, azt jelentette a mozdu­lata. A napon aztán ismét fel lehet tenni a kalapot, mert könnyű napszúrást kapni... Félj A másikon nincs kalap. Feleség Nincs. Ez az a fajta, amelyik sohasem hord kalapot, se télen, se nyáron. Fiatal ember. Majdnem egymásba ütköztek... Nézd, hogy hadonászik a fia­tal, mindjárt így kezdte. FELJEGYZÉSEK EGY SZEMÉLYES LATÁR-BREVIÁRIUMHOZ A hangjátéktól a regénypályázatig A vak kapitánytól a Különös merényletig és vissza, avagy Laták István (1910-1970) feljegyzései mindmáig kiadatlanul maradt regényéhez, illetve a Fekete föld dramaturgiai beavatkozásokkal, mint egy rádiódráma, amellyel a megbecsült pályatárs és annak (élet)műve előtt tisztelgett a szerző Aztán 1941: A földön a halál silbakol Az égen csillag remeg. Bánat könnyeit hallatják Vénre, vakra sírt szemek. És akasztanak! Vers a sötétség éveiből: Az ablak előtt a villanypóznákon Szinte sírnak a távíróhuzalok Jajgatnak a drótok a szélben, mintha Rajttá üzenne sok-sok halott Hiába markolsz a gyáva sötétbe Az eltűnt kedvesek vissza nem térnek. Sírnak, simák a távíróhuzalok És csak fúrja az ablakát a féreg... (1942) MIKHAJÍH) uveggolyo@magyarszo.com ÜVEGGOLYÓ 13 zel negyven oldallal rövidebb, ezért feltételezhetjük, hogy a különös merénylet lehet az újabb, az keletkez­hetett később, azt zárhatta le mintegy véglegesként a szerző. S erre utal az is, hogy a címoldal aljában az 1968-as évszámot tüntette fel Laták István. Jelige: Ólomeső. Valamint még egy római III-as is szere­pel ugyanitt. Habár ez akár azt is jelölhetné, hogy­ La­ták István harmadik helyezést ért el művével a Fo­rum Könyvkiadó 1968. esztendei regénypályázatán, ez azonban így nem igaz. A mű címlapján feltüntetett jelige mindenképp azt jelzi, hogy a szerző készült er­re a megmérettetésre, 1968-ban azonban Gion Nán­dor nyerte meg ezt a prózaírói versenyt Testvérem, Joáb című regényével, Major Nándor végzett a máso­dik helyen, és Domonkos Istvánt nevezte meg a bírá­lóbizottság harmadik helyezettként. (Ispánovics Csa­pó Juliannának köszönöm a segítségét!) Érdekességként jegyezhetjük meg itt még, hogy az Újvidéki Rádió fennállásának h­uszadik jubileumá­ra megjelent kiadványban (Álmok szirtjén, hangjáté­kok, szerkesztette Tornán László, a borítót és a kötést Miodrag Nedeljkovic tervezte; technikai szerkesztő: Kapitány László; korrektor: Piszár Ilona, Rádió Novi Sad - Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1969.), amelynek szerkesztője a két évtized talán legjelentősebbnek ítélt rádiódrámáit gy­űjtötte egybe. Laták István neve nem SÓHAJ Laták Istvánnak a Sóhaj címen feljegyzett né­hány sora - műfaját tekintve mindenképp tárcának kell mondanunk - a legizgalmasabbak és legérde­kesebbek egyike a levéltári anyagban fellelt, kötetbe nem sorolt írások közül. Izgalmas már csak egysze­rűsége miatt is, amilyen célratörően állítja párhu­zamba az iparosodással lassan, de fokozatosan és biztosan, visszafordíthatatlanul letűnő „régi vilá­got”, „régi életet”, az egyre modernebbé váló, egy­re modernebb életet élő rohanó ember hadarásával. Élethadarásával. Másfelől pedig a meglett, már középkorú­­ vagy talán annál is idősebb (dátumot nem találtam az író­gépen kézirat mellett)­­ ember megfogalmazásá­ban ezek a tinédzseresen, lázadósan buzdító sorok őszinte vallomássá nemesülnek. Olyan tömör vallo­mássá, amelyik ebben a néhány lírai sorában is visz­­szafogottan és méltósággal, vagyis bölcsen képes megszólítani olvasóját. Nem diktál, nem utasít, nem parancsol - tehát nem is lehet tolakodó. Csak fel­vet egy témát, amelyet nem is áll szándékában kifej­teni. Mert a téma már önmagában is továbbgondo­lásra érdemes... ■ SZABÓ PALÓCZ Attila A Sóhaj című tárcájának kézirata a zentai Történelmi Levéltárban őrzött hagyatékból

Next