Szinnyei József: Magyar tájszótár, 2. kötet
O, Ó - ODÉKLÁL - ODOLI - ODOR - ODROS - ODU - ODVAS - ÓFERA - OFICÉROS - OFLING - ÓFRÁL - ÓFRÁLÓDIK - ÓFRIKÁL - ÓFRINGÁL - OGRÁDA - ÓHATATLAN - ÓHÍT - OK
3 ODÉKLAL—OFLING ÓFRÁL—OK 4 ODÉKLÁL: sokáig tétlenül áll (pl. a ki nem tudja, mibe kezdjen) (Felső-Csallóköz Nyr. IX. 282) [vö. módiklál]. ODOLI: idomtalan. Odoli egy ember (Győr m. Tsz.). ODOR, TODOR: 1. öblös üreg. Nagy a víz odra: a vízmosta mélyedés a meder fenekén (Székelyföld Tsz.). Belelépett a jég odrába, a hol a patak jégkérge be van szakadva (Háromszék m. Gelence Erdészeti Lapok XXII.126); 2. a csűrben két felől levő oldalrekesz, a melybe a gabonát rakják (Erdély Kassai J. Szókönyv II. 199. 415; Székelyföld Tsz.; Kassai J. Szókönyv 11.311. 312; Kiss Mihály, Győrffy Iván, Andrássy Antal 1843; Udvarhely m. Olasztelek Nyr. XV. 336; Háromszék m. Tsz.; Nyr. V.90; Vadr.; Csík m. Tsz.). A csűrinek széles a szérűje s az odrának nagy a réve (Székelyföld Nyr. IX.176). Két egész odor gabonája lett (Háromszék m. Kovászna Butyka Boldizsár); 3. padlás, pajta padlása, szénapadlás (Székelyföld Kőváry László 1842; Székely-Keresztúr Nyr. XXII.335; Székely-Udvarhely Vozári Erzsike; Csík m. Czimmermann János). Meghalt az udorba egy kicsi poros szénán (Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 484); 4. oldaldeszkája az ágynak. Az ágy udorára ül (Udvarhely m. Király Pál) [vö. ágy-odra], [Közmondások]. Vizes udor, vizes pajta, vizes erszén (Udvarhely m. Nyr. V.569). ODROS: nagybélű, nagyehető (Székelyföld Tsz.: Győrffy Iván). [ODROZ], [be-odroz], [Szólások]. A víz beodrozta magát, hosszú mélyedést mosott a medre fenekén (Székelyföld Tsz. 273b). ODU (adu Zala-Szántó Halász Ignác; ady Duna mell. Kassai J. Szókönyv IV.8; Balaton mell. Tsz.; adú Palócság Nyr. XXI.460; adv Palócság Nyr. XXI.460; Székelyföld Tsz.; udv Székelyföld Kriza; Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 474; Moldvai csáng. Nyr. IX.483; Moldva, Klézse Nyr. VII.237; udvarába Kolozsvár Arany-Gyulai Ny. 1.466). ODVASadvas Balaton mell. Tsz. 17a; Zala-Szántó Halász Ignác]. ÓFERA: adomány, áldozat. Gyere, öreg, óferára (Szabolcs m. Dessewffy Nyr. XXII. 141; betlehemjárásban). [ÓFÉROL]: beóférol: bejuttat. Beóférolta a jó helyre (Beregszász Nyr. XXV.190). OFICÉROL: katonatiszt (Kaszárnyai szó Nyr. VI.234). OFLING: pofon (Bars m. Léva Czimmermann János). ÓFRÁL (ofrál Baranya m. Ormányság Nyr. 11.279; Tata Matusik Nep. János 1841; úfráli Zala m. Szepezd Nyr. XVII.237; úfrál Jászság Kimnach Ödön). 1. szaladgál, futkos, kószál, csavarog (Soprony m. Kassai J. Szókönyv III. 196; Tsz.; Fertő mell. MNy. III.406; Vas m. Kemenesalja Tsz.; Zala m. Szepezd Nyr. XVII. 237; Veszprém m. Pápa Nyr. XVI.575; Fehér m. Nyr. V.36; Baranya m. Ormányság Nyr. II. 279; Tata Matusik Nep. János 1841; Eger Kassai J. Szókönyv IV.9); 2. ófrál, úfrál: teszi a szépet, csapja a levet, udvarol (Jászság Kimnach Ödön); 3. ófrál: kunyorál [?] (Kúnszentmiklós Nyr. XV.520) [vö. lófrál]. ÓFRÁLÓDIK (ófrálannyi): céltalanul jár (Somogy m. Szőke-Dencs Nyr. III.231). ÓFRIKÁL: kószál, csavarog (Eger Kassai J. Szókönyv III. 196; IV.9). ÓFRINGÁL: ácsorog, lézeng (Kúnszentmiklós Nyr. XV.520). OGRÁDA: udvar (Moldvai csáng. Nyr. X. 204). ÓHATATLAN: elkerülhetetlen (Erdély Szinnyei József). Óhatatlan, hogy a gyerek mindig csöndes legyen [ígyl] (Kecskemét Simonyi Zsigmond). ÓHÍT (óhitt): óhajt (Tolna m. Sár-Sz.-Lőrinc Nyr. III. 177. Hol? Tsz.). [OJL-EK, ÓL-IK]: el-ojlik (Somogy m. Simonyi Zs. Az analógia hatásai 24. Tüzetes M. Nyelvtan 1.427; el-ólik Alföld Simonyi Zs. Tüzetes M. Nyelvtan 1.427; Tisza-Sz.-Imre Nyr. IX.137) ; elalszik (pl. a gyertya). [OJTÓZIK]; kütojtózik, kisarjazik (Göcsej Nyr. XIV.165). Akárhogy kürittyák is a berket, csak kütojtózik tavaszra (Göcsej Budenz-Album 159). 1. OK: okosság. Naon okos fiju, az egész gyerek csuppa ok (Göcsej Nyr. 11.178). Ez a gyerek mindent olyan okkal néz: okosan, értelmesen, figyelmesen (Tolna m. Király Pál). Teli van okkal, mind a tordai malac kosszal (Székelyföld Arany-Gyulai Ny. III.306). [Szólások]. Szívesen teccett adni, de mi okkalmóddal: miért? (Borsod m. Szihalom Nyr. XXV. 524). okvetetlen: 1. minden szót megfogadva, robotolva dolgozó eggyügyú (ember) (Háromszék m. Tsz.); 2. okvetetlenül: hiába. Ugy é, hogy nem vezettem el okvetetlenül? (Kolozs m. Zsobok Melich János). okvet nélkül: okvetetlen (Baranya m. Ormányság Nyr. 1.424). okul-vetés: okul-adás. Azt veti okul, hogy