Magyar Ujság, 1871. május (5. évfolyam, 100-123. szám)
1871-05-04 / 102. szám
102-ik szám. , Csütörtök, 1871. május 4. V. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal, Lipót utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhordva . Egész évre .... 20 frt — kr. Félévre..................10 „ — „ Negyedévre ... 5 „ — „ Egy hónapra . . . 1 „ TO „ Egyes szám ára 0 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszörinél 0 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. A „Magyar Újság“ ára egy évre . . 20 forint — kb. félévre ... 10 „ — „ évnegyedre . 5 „ — „ egy hóra . . 1 „ 70 „ A előfizetési pénzek A „MAGYAR IJJSÁG“ kiadóhivatalához (Pesten, Lipót utcza 11. sz.) intézendők. Az előfizetést legczélszerűbben postautalványnyal eszközölhetni. Adakozás: Miskolczról Ferenczy Lajos úr a honvédmenházra a 17. részletet, 5 frtot, szerkesztőségünkhöz beküldte. Főösszeg szerkesztőségünknél 100 frt 77 kr. Pest, május 3. A franczia táviratok a valótlan állítások mesterművei. A hadi jelentések a közönség szemébe soha sem szórtak annyi port, mint jelenleg. A versaillesi kormány mindennap tud valami újabb hírt közölni, melyet a következő nap egy más hírrel maga cáfol meg. Az Issy erődre vonatkozólag öt különféle tudósítás érkezett, melyek mindegyike mást mond. Először azt jelentették, hogy az erődöt a fölkelők elhagyták azután jött nyomban a másik hir, hogy az erőd kapitulálni akar s az iránt az alkudozások meg is kezdettek, ezt követte az a tudósítás, hogy kapitulált, egy legutóbbi versaillesi távirat mindent halomra dönt s azt mondja, hogy az alkudozások nem vezetvén eredményre, az erőd bombáztatása tegnap újból megkezdetett. Az egészben pedig nyilván az lesz csupán igaz, hogy a felkelők az erődöt nem hagyták el s a kapituláció iránt azért bocsájtkoztak alkudozásba, hogy a megrongált erődítéseket kijavíthassák s ezután a harcz tovább folytattatott. A versaillesi kormány nem tud biztos sikerről hírt közölni s igy ebből azt lehet következtetni, hogy a felkelők oly hősiesen harczolnak, miszerint a kormány csapatoknak daczára a minden oldalról intézett támadásnak még eddig nem sikerült oly eredményt vivni ki, hogy Páris legyőzetése a közelebbi napokban bekövetkezzék. Sőt inkább a harcz esélye még mindig kétes. A község a harczot a legvégsőig szándékozik folytatni, s ha bukik, kérdés, nem fogja magát Paris romjai alá temetni. A község által tett hadikészületek legalább ezt gyanittatják, s a polgárháború csak Páris végpusztulásával fog végződni. A legutóbbi hadi eseményekre vonatkozólag egy tegnapról kelt versaillesi távirat csak anynyit tud mondani, hogy tegnap éjjel egy vadászzászlóalj szuronyszegezve elfoglalta a két párisi zászlóalj által védett clamarti pályaudvart. A párisiaknak 300 halottjuk s a versaillesiaknak csupán néhány sebesültjük lett volna. Egyúttal két ezred megtámadta az issy-i kastélyt, melyet a községi csapatok kénytelenek voltak elhagyni. A kastély elfoglaltatott s 300 fogoly ejtetett kik Versaillesba vitettek. Ezen csatát a Vincy parancsnoksága alatt álló tartalék vívta. Egy más tudósítás szerint Mac-Mahon Asnieresben van. Az összes rendelkezése alatt álló csapatok harczban vannak. Az ágyúzás iszonyú mélvben foly. A kedélyek izgatottsága roppant nagy. A kormány csapatok főtámadása, mely kezdetben a támadási pontok ellen irányult, újabb hírek szerint a nyugati rész felé irányoztatik, hol a város közerődítése felé a közeledést mindinkább világosan kezdik észrevenni. Mac-Mahon főhadiszállása Versailles-altávirda által van összekötve. A hadműveletekről minden órában érkeznek tudósítások, melyek azonnal a közönség tudomására hozatnak. Picard a nemzetgyűlésben a kormánycsapatok által kivívott sikert megerősítette, de hogy ez minő siker ? ezt fölöslegesnek tartják a világgal tudatni. Ha a Páris helyzetére vonatkozó hírek valók, úgy ott a zavar a tetőpontra hágott. Tegnapelőttről már sem lapok sem levelek nem érkeztek Parisból. Cluseret elfogatására vonatkozólag a részletek még hiányoznak , csak azt jelentik, hogy a község tegnap zajos ülésében, midőn a jelen voltak egymást a legkeserűbb szemrehányásokkal illették, Cluseret kardját leoldva, a földre vetés a hadügyőrségről e szavakkal mondott le: Ily emberekkel nem lehet sikert aratni. Mire elfogatott s helyére Rossel neveztetett ki hadügyminiszternek . Delescluse az elfogott Cluseret-t azzal vádold, hogy diktátorságra törekszik. De miért,miért nem ? állásáról letetetett s szintén elfogatott. Tegnap pedig a község már arról tanácskozott volna, hogy nem kellene-e Cluseret-et s Megyt agyonlőni. A község egy rendeletben kijelenti, hogy a község tagjai semmi más bíróság elé nem állíthatók s csak maga a község ítélhet fölöttük. A község utolsó ülésében csak 22 tag szavazott a kapituláczió ellen. A közhatósági választások Thiers kormányára mindenütt kedvező eredményei folytak le, t. i. conservativ republikánus azaz monarchikus szellemben. A vidéken mindenütt csend uralkodik. Garibaldi táborkari főnöke, Bordone tök. Marseilleben elfogatott s börtönbe vettetett. A versaillesi kormány parancsára Versaillesban, Bordeauxban s Bayonneban a nemzetköziek ügynökei elfogattak, kiknek elutazása Londonból az angol rendőrség által lett tudtul adva. A belgrádi „Vidovban“ a határőrvidék kérdésének végleges megoldását bevégzett ténynek mondja. Már május 4-én megjelen a császári manifestum mely a határőrvidék megszüntetését kihirdeti, ekkor aztán az illető javaslatok fognak elkészítetni a két parlament részére. Az általános s részletes érdekek szigorúan fenn fognak tartatni a végvidéken. Jogtalanság senkit sem fog érni, mivel a kivételes állapotnak végre-valahára elejét akarják venni, szint a delegációk nyomán, részint pedig önmeggyőződése folytán létrehozott. Történelmi nevezetességet érdemel ez főkép azért,mert érdekeltsége nem önmagából a nemzet életigényeiből, életérdekeiből indul ki; nála a sorrend nem „incipit ab ego“ hanem főkép Bécs, a nagyhatalmi állás, az osztrák politika, osztrák érdek, Trieszt stb., azután a centralisatió egyrészt Bécsben, egyrészt Pesten t. i. ott a főbb ügyek itt pedig az ország beléletének megrendszabályzásra nézve, hogy a megrendszabályzott ország engedelmes gyermekként kövesse az őt vezető központi hatalmiságokat — amerre a főbb ügyek irányítják. Ma például a bureaucraticus rendszer mintaképe, az első folyamodás bíróságok rendezése kerül szóba, mely rendkívül költséges, rendkívül tökéletlen s a magyar önkormányzati rendszert minden szemben megzavaró intézményre leend pénze a „magyar nemzeti“ kormánynak és mostani törvényhozási többségnek, míg viszont egy önálló nemzeti bank felállítására úgy látszik még hajlama sincs. E napokban szintén szőnyegre kellene kerülnie a bankügynek. És ugyan mit gondolunk: eljut-e Magyarország, a nemes éretekben európaszerte elsőrendű gazdag Magyarország oda, hogy lassankint nélkülözhesse az osztrák államjegyeket, ezt a furcsa pénzsurrogatumot melynek semmi, látható alapja nincs? Eljuthatunk-e valahára oda, hogy ha rögtön önmagunk nem tudnánk kellő mérvű érctalapot összetenni, a külföldi tőzsdék vagy pénzkirályok kegyeiből mégis legalább egy, az ország legsürgősb igényeinek megfelelő bankot állíthassunk? Helyre leend-e állítva valahára a törvényes pénzérték, a „valuta?“ Nem! Hanem mikép a kormány orgánumainak eddigi nyilatkozataiból láthatjuk, az osztrák nemzeti bank támogatására, a függő adósságok biztosítására s tán fizetésére is leend pénzünk és hitelünk ; de Magyarország számára nem s örüljünk ha Magyarország pénzügyi joga csak (!) 5— évre leend feláldozva az osztrák bank kiváltságainak Magyarországra törvényesen leendő kiterjesztése által. Az ágió üzleteiből úgy látszik sokan szép jövedelmet húznak , s ez is akadálya a valuta helyreállításának. A mostani magyar kormánynak és törvényhozásnak bőven van pénze a közös ügyes hadsereg felszerelésére, gyarapítására, mozgósítására, előléptetésére és kényelmére van, vagy legalább volt óriási nagyhitele a stratégiai vasutak életbeléptetésére, van a fővárosok csinosbitására és hagyni ?! — Biz ez kérdések kérdése — jön reám a felelet! Csikvári csak most véve észre, hogy kedvesei körében is fogoly, miután minden lépésére vigyáztak, mert fájdalom a sok kém miatt abban az időben, hasonlók valánk azon vándorhoz, kinek kedves a hazája, és mégis bujdosni kénytelen, és ép ennek öntudatában rejlik sorvadása ! hasonlók valánk még azon időben azon szerencsétlenhez, ki beteg lélekkel bujdosik és betegségét magával viszi, egyik földről a másikra, a nélkül hogy azt megorvosolhatná ; épen úgy, mint ki forró nyavalyában szenved, nyoszolyájának változtatása által kíván magának könynyebbülést szerezni, — de nem talál, — igen hasonló volt sorsunk azon szarvaséhoz, melyet a vadász mélyen megsebzett, s az fájdalmában ut nélkül lót s fut hegyen, völgyön, erdőn berken keresztül, de vérző ereiből utána csepeg élet világának kialvása! — Oh, bizonyára, szánandók valánk még abban az időben, mert a magyar nyiltszivüség s vendégszeretet annyira felbomlott a kémkedő rendszer következtében, miszerint a legjámborabb erkölcs is, a gyanús emberek miatt, idegen földön, idegen emberek közt volt kénytelen magát találni! — Ilyen forma viszonyok közt tért haza Csikvári is hazájába! Hivatalától s szép gyűjteményétől megfosztatva leghívebb barátja s feleségén kívül — ki maga is szülei kegyelméből élt — senkitől nem segíttetve, úgy állt Csikvári embertársai közt, mint Plató tollatlan embere. Ily helyzetben folyamodott egyházi főnökei, a még porai közt is áldott emlékezetű Polgár Mihály és még most is élő Báthory Gábor urakhoz alkalmazást kérve balsorsában, kik mindketten nyomorult állapotját figyelembe véve, ideiglenesen elrendelék még ugyanazon évben deczember havában Gyöngyösre, az akkor megürült, kisded, de fényes egyházba, hogy igy segítve legyen állapotán. Ezen derék magyar városról az olvasó egy időben valahol Csikvári : „Vígan megy az utas Gyöngyös városába, Mely fekszik a Mátra hegyének aljába, sok másra, de nincs pénze példa Duna s Tisza valódi szabályzására,még kevesebb a vaskapu kitisztítására, holott viszont igenis hajlandó 5—6 millió forintnyi előleget elengedni vagyis odaajándékozni a volt kiváltságos osztrák Dunagőzhajózási társulatnak, mely az államsegélyzés útján Magyarország terményei szállításából már oly nagyra nőtt, hogy nagyrészt monopolizálja a Duna, Tisza, Száva hajózását. így vagyunk, mikép már évek óta hangoztatjuk, a köznevelési ügyekkel is, melyre eddigelé kevesebb pénz adatott mint a katonai lótenyésztékre. A lótenyésztés már a nagyhatalmi politika „birodalmi“ igénye: ennek tehát meg kellett előznie az „országos“ érdekeket. Pedig ám furcsán gazdálkodtak atyánkfiai ezen érdekekkel, illetőleg például a lótenyészdőkkel. A bécsi pénzügyi bizottság ugyanis e napokban bámulva constatálta, hogy a radaótzi uradalom, melyet az osztrák kormány egy kicsit talán nagyon is olcsón bérben bírt volt a bukovinai gör. keleti vallásalapból, s melynek szerződése 1880-ik évig tartott volna, egyik volt minisztere által „élőszóval“ oda módosíttatott, hogy a 28 négyszögmérföldet tevő uradalom egyik része 10 négyszög mérföld erdő a vallásalap szabad rendelkezése alá vissza adatik, annak másik része pedig, mely 12 négyszög mértföldet tesz, Petrino urnak évi 10,000 írtért bérbe adatik. Tehát huszonnyolcz négyszög mérföldet 0000 írtért birt volt bérben az osztrák kormány s ezen óriási nyeremény, mely eddig talán mind (?) a katonai lovak tenyésztésére fordíttatott,most a volt „felelős“ de most már nem felelős miniszter által saját javára fordítható. Van nekünk továbbá sok szép pénzünk, többek közt Dalmátország rendben tartására vagy a határőrvidék visszacsatolására, holott, annak hogy a katlaniak zavarogtak, mi legkevésbbé lehettünk okozói, a határőrség pedig melynek visszacsatolása, mint mondják, e napokban fog valóban testté válni, oly jogi kérdés melyben a nyerősét Magyarország levéli, a „perköltségeket“ ha ugyan nevezhetnek igy, az eddigi jogtalan „usus fructuarius“ tartoznék viselni vagyis megtérülni Magyarországnak. Ily gazdálkodás, ily berendezés Magyarország államháztartásában valóban megérdemli a történelmi nevezetességet s ne hidje a kormány vagy országgyűlési többség, hogy ezt „véka alá rejteni“ lehet. Ennek sajnos következményei el nem kerülhetők. A váczi napok. — Történeti népies beszély. — Csuthi Zsigmondtól. (Vége.) A főispán fúrt faragott, ében- s puszpángfából — melyek Páris és Londonból hozattak — a szebbnél szebb asztali villák és kanalakat készítette. A hadvezér drótból pompás és ragyogó szerszámot állított össze, mely minden időben művészeti becseset fog minn. A pap berlini gyapotból kendőket, kézi kis és nagy tarisznyákat, s táskákat kötött, egy szóval: mindenki foglalkozott kézzel, észszel, csakhogy napjait megrövidíthesse. Putnik Béla bácsmegyei vagyonos úriember lakosztályában egész műhelyt állított fel, mindazon fúró, faragó, véső, fűrészelő kisebb s nagyobb eszközökkel ellátva, melyek bármely nagyvárosi műhelynek is díszére válhattak volna! Így történt aztán, hogy Osztrovszky József oly remek faragványu oltárt állított össze, mely legmagasabb helyiségben is elfoglalta volna diszes helyét. Okruczky Aurél ellenben, egy szepességi szellemdízs ifjú ember, a budapesti lánczhidat egy karperecz alakjában oly bámulatos szép művészettel készíti el, hogy közönséges megegyezéssel 30 db. aranyra becsültetett. A két végénél, amint azt egy kapocs összecsatolás egy gombostű nagyságú rézgombfok a készítőtől megnyomatván, egy krajczár alakú kerek kis tábla felpattant, és helyén, melyet elfedett, tisztán lehetett látni Kossuth a rczképét! Bizonyára ez a remekül összeállított, s finom metszésű ékes czirádákkal gazdag karperecz, mind a párisi, mind pedig a londoni kiállításokon, oly elismerésben részesült volna, melyre készítője mindenütt csak büszke lehet vala! A földszint lakó olasz fogolytársak is működtek, danoltak, terveztek, és tervük közül egy fogházi csin, már csak regényes oldalánál egos is megérdemli, hogy itt felemlítsük. Történeti nevezetességet érdemel azon államháztartási berendezés , melyet a „magyar nemzeti“ kormány s törvényhozási többség részint a bécsi politika, ré-Ugyanis megemlékezve a világ alkotója ezen mondására : nem jó az embernek egyedül lenni, hanem szerzek neki segítőt, ki ő vele legyen,“ ezen szavaknak érvényt akarván szerezni, annak kiviteléhez hozzá is fogtak; még pedig a bölcs példabeszélőnek következő mondását vették fel zsinórmértékül: E hármak titkoltatok el én tőlem, sőt e négy dolgot nem tudom: a keselyűnek utat az égben, a kígyónak utat a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak utat a leányzóval. Ez utóbbitól vezéreltetve, neki bátorodtak és eszközül szerződtek egy izmos péklegénynyel, ki mindennap reggel és estve nagy kosárban szokta behordani a fogdába a zsemlye és kifliféle ennivalót, mely természetesen csak jobbot vetett. A péklegény egy estve senkire sem ügyelve, — miután igen ismerős volt az őrség minden egyes tagjával is — már távolról elkezdő a hangos sípolást — bement egyenesen az illetők szobájába czipelve zsemlye helyett a tiszta fehér abroszszal beborított leányzót, ki ott bent oly ügyesen kiugrott a kosárból, mintha egy madár szállt volna ki fészkéből. És másnap reggel ugyanazon utón, módon — miután a behozott kifli, egy pillanat alatt füstöt vetett volna, dolgát végezve visszaszállt elébbeni helyére, megtörölve száját, azt monda : szemesnek áll a világ, vaknak az alamizsna. Akik tudták és ismerték ezen kalandot, sokáig nevettek rajta, és tán ha előttük felmerül —■ még most is kaczagják! XVI. Az amnestia. Kegyelmet nyervén Csikvári, ugyanazon úton, melyen Josefstadtba vitetett, visszatért hazájába, azoknak szerető karjai közzé, kik neki legkedvesebbek valának. Három éves kis leánya sokáig nem is ismerte meg, csak kedves bácsinak nevezte. Épen szüret volt 1854-ben, September utolsó napjaiban, midőn első otthoni felkelése alkalmával is már a zsandárokat nála megjelenni kénytelen volt látni, kik utasításuk folytán azt kérdezők tőle: mivel fog foglalkozni, és hol időzni, miután a kijelölt helyet nem szabad elGyönyörű szép város, nincsen neki párja, Gyöngyvirágból terem asszonya s leánya.“ Így tehát nem csoda, ha Csikvári is örömmel ment csikorgó kemény téli időben, ezen történetileg is oly nevezetes magyar városba. Nem is csalatkozott, mert csakhamar lelkes lakosai valláskülönbség nélkül megértvén viszontagságos életét, üres éléskamráját mindenféle élelmi czikkekkel ugy megtöltötték, hogy volt elég mit apatni a tejbe. A Darvas, két Újhelyi, Klubecz Dely s más több úri házak egymással versenyezve siettek a kínszenvedés könyeit letörölni! De alig hogy kipihenné magát Csikvári a jó gyöngyösiek vendégszerető körében, azonnal megjött a pesti katonai parancsnokságtól a menydörgő rendelet, hogy Csikvári 24 óra alatt tartózkodási helyére Dabasra — hova fellebbezve van — visszautasíttassék, az illető helybeli jó lelkű főszolgabíró Okolicsányi József felelősége mellett! Mily sajnálkozva és érzelmeiben leveretve közölte említett nemes emberbarát a szigorú parancsot Csikvárival, ki azonnal feleségétől és már akkor édesapjának ismert kis leányától megválva, balsorsán könnyező híveitől fél viz idején fellebbezési helyére vissza is küldetett! Csikvári útközben a megtörtént esetről tudósitá egyházi főnökeit, kik levelét véve azonnal útra keltek és mentek egyenesen Budára báró Angus Antal önméltóságához, az ügyben intézkedni, ki azt magáévá téve, felhatalmazá az illető egyházfőket, Csikvárit rögtön visszaküldeni és állomásán meghagyni. — Mi megtörténvén, Csikvári ismét, két 24 óra alatt Gyöngyösön volt! A hadparancsnokság dabasi szolgabiró Holecz úr által Csikvári eltávozásáról alig hogy az Gyöngyösre ért tudósittatván, ismét azon kellemetlenséggel találkozott, hogy egy újabb szigorúbb rendelet folytán, másodszor is vissza parancsoltatott Dabasra, mely alkalommal már felesége is elkísérte, ki aztán Báthory Gábor ur társaságában személyesen ment ugyan csak b. Augusz Antal úrhoz, bepanaszolván előtte a megtörtént dolgokat. A helytartótanács érdemes alcímüké haragra lobbanva igy szólott: hát mit akarnak ezek az Államháztartásunk. Gondolatok a magyarországi katholikusok egyházi s vallási autonómiáját szervező Congresses működéséről. Egy kath. paptól. H. (5-1-5) A katolikusok egyházi autonómiája korszerű megoldásának conditio sine qua nonjai : 1) a püspöki ja vak c o m m as sa tió ja. Nézetünk szerint a magyar püspökök roppant vagyona legnagyobb oka megközelitetlenségök s fenhéjázó, lenéző magukviseletöknek az alsó klérus iránt, a hivatalos „directe fini!“ csak a papiroson szokott figuráink in praxi pedig nagyobb becsülésnek örvend a püspök urak részéről az ezüst vagy arany zsinóros püspöki huszár, mint a rongyos reverendás plébános vagy káplán. A püspökök évi fizetése ne haladja meg a 12.000 forintot, magától értetvén hogy hivatalo s hivatalnokai költségét nem ők, hanem a közös kath. vagyon viselné. 2) A káptalanok eltörlése, s az általok birtokolt javadalmak helyesebb ez élokra fordítása. Valóban vétek, oly intézmény fentartásáról még csak gondolni, melynek számtalan hibái mellett egyetlen jó oldala nincsen. 3) Az apapság illőbb ilotatiója. „Dignus est operating mercédésua“ mondó Kristus; s mégis naponta tapasztaljuk, hogy mig az operariusok legnagyobb része éhez s nyomorog, addig az egyház kiváltságosai lucullusi módon lakomázván, a mértékletesség erényéről klassikus irálya encyelikákat szerkesztenek. 4) Egyházmegyei zsinatok évele inti megtartása, mely zsinat a maga kebeléből választaná az egyházmegyei tanács tagjait s határozna az egyházmegyét érdeklő minden nem dogmatikus ügyek felett. Sürgős elintézést igénylő ügyekben az egyházmegyei zsinat által választott egyházmegyei tanácsot összehívná a püspök, mely tanács érvényes határozatokat hozna, mindazáltal az egyházmegyei zsinat jóváhagyásának fentartása mellett. Magától értetvén, hogy az egyházmegyei zsinat az egyházmegyei papság s hívek választottjaiból állana, és pedig l/.i részben papokból, részben pedig világiakból. A zsinat egyházi elnöke lenne a püspök, két világi elnököt a zsinat szabadon választana. 5) A felesleges egyházi vagyonnak humanistikus s kulturcz élökre fordítása. Ezáltal az alapítók intentiója teljesülne, a kik midőn egyes egyházi személyek javára hagyományoztak valamit, azáltal nem a sybaritaságot előmozdítani, hanem alapítványaikat fidei commissumként tekintetni óhajtották, melynek bizományosaiul egyházi személyeket választottak, bízván bennük, hogy intenzióiknak megfelelően, a rájuk bízottakat nemes czélokra forditandják. fi) A mindkét nemű szerzetes rendek eltörlése. Ellenkezvén a józan észszel és természettel azon fogadalom, mely minden szerzetest kötelez. A vak engedelmesség nem kevésbbé észellenes mint istentelen s az emberi társadalom elleni bűntény, mely észszerű hódolatot követel a törvényes felsőbbség részére, a vak engedelmességet pedig maga a szent irás is kárhoztatja, intvén: „Obsequium vestrum sit rationabile.“ A szegénység mint a henge élet corolláriuma, a társadalom elleni merénylet, mely tagjait munkára serkenti, hogy munka s szorgalom által a szegénységemberek, azt akarják tán, hogy egy kegyelmet nyert polgártársunk rabló legyen ?! Kérem tessék leülni, most mindjárt fogok intézkedni: íróasztala mellé ülve két levelet irt, egyiket a katonai parancsnokhoz, másikat pedig Kapi Ede pest megyei főnökhöz, kik most már szelidebb érzelmekre hangolva, kiadták Csikvári részére a rendes útlevelet, mely mellett ismét visszament Csikvári Gyöngyösre, hol többé nem is háborgattatott senkitől! De miután Csikvárit is sújtotta azon miniszteri rendelet, mely szerint a haditörvényszékileg elitélt lelkészek csak mint segédek szolgálhatnak, még pedig bizalmi és jóérzelmű lelkészek mellett — Gyöngyösön — hol a ref. lelkészi hivatal kifogás nélküli rendes lelkésszel kellett hogy betöltessék, nem maradhatott tovább, mint a következő év május hava első napjáig. Ekkor az erő és hatalom előtt meghajolva, mint családos ember az egyházi törvényhatóságtól jövedelmesebb káplánságra Dömsödre rendeltetett, az emberséges és becsületes jó dömsödiek társaságába, hol azonban még jó darab ideig nem mentetett fel a felügyelet alól, mit akkori dömsödi derék biró Kovács József édes örömmel vállalván magára, az érdekelt fél javára emberül teljesitett is. Dömsödön buktában ismerkedett meg Csikvári dabi földbirtokos és volt hétszemélyes táblai biró méltóságos Nagy István úrral, és nemes szivü neje Hajós Zsuzsánna asszonnyal, kiknél szívesebb s jóltevőbb pártfogókat a gondviselés nem is állíthatott volna elő viszontagságos helyzetében ! Ezek eszközlötték ki Csikvárinak, hogy a fellebbezés alól végkép felmentetett és hogy ismét rendes lelkészi állomásra léphetett. Most már mindketten pihennek az anyai földnek kebelében, áldva azokat, kikkel sokszor jót tettek, kiknek bajaik és fogyatkozásaikban oly sokszor segédkezet nyújtottak. Szendergő poraikat béke lebegje körül! Csikvári jelenleg túl a dunai megyék közül azon megye egyik községében folytatja hivatalát, küzdve az élet szenvedéseivel, melyről a kis tükör azt írja: „De hogy a nagy veszélyt életedre ne várd. A jó vörös bortól szád, mint lehet elzárd.“