Magyar Ujság, 1872. május (6. évfolyam, 99-122. szám)
1872-05-15 / 110. szám
Pest, május 14. . Politikai szemle. Svájci reform barátai vereséget szenvedtek. A módosított szövetségi alkotmány a nép által 9000, a rendek által 13 szavazattal 9 ellenében elvettetett. A franczia köztársasági párt vezérét és jeles szónokot, Gambettát, e hó 10-én egy elsass-lotharingiai küldöttség látogatta meg, s egy Elsassban közadakozáson létrehozott bronz-szoborművet, — mely Elsasst mint fájdalomsújtott anyát térdre roskadva, kezeiben holt gyermekét szorongatva ábrázolja — nyújtott át neki. Gambetta a küldöttségnek egy hosszabb beszédben válaszolt. „Mig Francziaországban nemzeti párt lesz, nem szabad, hogy aggódjanak önök. Legyenek biztosak, hogy e nemzeti párt újból alakul s újra munkálkodik. Francziaország igaz szelleme, melyet a második császárság lenyügzött s az ellenségnek kiszolgáltatott, ma újra régi fényében kezd ragyogni. Felébred a nemzeti öntudat. Nekünk is, mint egykor Olaszországnak, midőn még minden anyagi és morális segédeszköz nélkül csak geográfiai fogalom volt, egy kiáltással kell betöltenünk a földet. Kellettek a hősök és megtermettek a kellő pillanatra, habár kisebbség volt is az, mely Olaszország egységének és szabadságának nagy eszméjét megvalósítandó, hallatta a kiáltást: „Ki az idegenekkel!“ Vegyük mintául a gondolatot — igy fejezte be a beszédet — mely a művészt és hazafit e műve létrehozásánál lelkesité. Mint az anya ki kezeit elesett fia teteme fölött áldva terjeszti ki, s kisebbik fiát, ki képtelen még a fegyverhordozásra, keblen melengeti, mint ez anya, ki még csak a jövőben bízik, foglaljuk el mi is az egyedül ránk nézve lehetséges magatartást, és csoportosítsuk a mellett az úgy érző embereket. Ne beszéljünk a hoszúállásról! Ne hangoztassunk elhamarkodott szavakat — de készüljünk!“ Az angol parlamentben Gladstone tegnap volt felvilágosítást adandó az Alabama ügy állását illetőleg. Ez előterjesztéstől várunk felvilágosítást, hogy a viszony a két hatalmasság közt milyen leend. A távsürgöny e tekintetben még ma sem hozott tudósítást. Don Carlos már Francziaországban pilléri ki a nyomorultul véget ért napjarata fáradalmait. Spanyolországba utaztában, hogy a „kath. hadsereg“ élére álljon, melyet csúfosan cserben hagyott, a határon kereskedőnek adta ki magát. Uralma ez alatt csak másfél napig tartott, s mindössze két proklamátióban, egy igen roszul rendezett marsban, melynek következménye csapatainak szétverése jön, s egy nejéhez intézett kéziratban nyilatkozott, melyben azt jóllétéről értesíté. Mint epilógot e komédiához, írják, hogy a spanyol kormány a franczia kormányhoz egy jegyzéket menesztett, melyben a franczia hatóságok által a fölkelőkkel szemben a határokon tanúsított lanyha magatartás fölött panaszkodik. A spanyol cortes szombati ülésében a pénzügyminiszter az 1872—73-diki költségvetést terjesztette elő; a valószínű deficit 114 millióra rúg. A kormány a congressustól 40.000 ember fegyver alá való hívását fogja kívánni. A német birodalmi tanács kérvény bizottságában a kormány képviselője kijelente, hogy a birodalmi kanczellár a romániai kormánynak a zsidó kravallok tekintetéből jegyzéket küldött. A császár nyugati Poroszország egyesülésének százéves fordulója alkalmából a marienburgi csatamezőn meg fog jelenni, a víz mellett és alatt. Végre megtámadja a kormány javaslatait minden áron támogató törvényhozást, mondván, hogy: „Az elősoroltaknál gyökeres intézkedéseket a kormány nem tehetett, miután a törvényhozás nem adta kezeibe mindazon eszközöket, melyek az ország több részein felmerülő vízveszélyek gyökeres orvoslására szükségesek. És ezen hiányokat pótlandó, ígéri, hogy törvényjavaslatot fog felterjeszteni, melyben „parancsolólag“ mondassák ki, hogy a belvizek az „édekeltek“ által a vizek mennyiségének megfelelő s a lebocsátást mások károsítása nélkül eszközölni képes mederben mi módon és mely elvek szerint vezettessenek le, s a közvetlen nem érdekelt közben eső területek birtokosaira nézve minő szabályok legyenek mérvadók.“ Köszönjük szépen az ily parancsolólag beszélő terveket, ha a tervek létesítéséhez nincs pénz, nincs vállalkozó, mert az már mind el van foglalva a pesti sugárutakkal, boulevardokkal, körvasuttal, dunaiaddal stb. és azon vasutak építésével, melyek szívesen vinnék majd az alföldi terményeket, ha el nem pusztítnak az árvizek, melyek megfékezéséhez már nincs pénz. Melyek megfékezését tehát legnagyobb részben a magántársulatok működésére akarja hagyni a kormány, holott Magyarország összes vízrendszere összefüggő egész, melynek megfékezését nem lehet különálló, de még nem is létező társulatokra hagyni s csakis országos költségeken, országos, egyetemes erőfeszítéssel lehet eszközölni. Az 1867. XIII. t. sz. által felhatalmaztatott a minisztérium, hogy vasutak és csatornák építésére valóságos értékben 60 millió ezüst frtnyi vagy 150 millió franknyi kölcsönt létesítsen. Tehát már öt év előtt rendelkezett oly mennyiségű pénzösszegről, mely elég lett volna nemcsak az előterjesztésben elősorolt 7—8 százezer hanem több millió, hold ármentesitésére. De a magy. kir. kormány előbbvalónak látta a vasutak építését, melyekre pedig a felvett összeg nagyon kevés volt. Az 1871-iki törvényczikkek: „A vizszabályzási társulatokról“ és „A gátrendőrségről“ már teljes törpeségekben mutatják fel a magy. kir. kormány nemzetgazdászati fogalmainak törpeségét s az országnak az osztrák nagyhatalmi igények kielégítésére fordított több száz millió kiadása következtében majdnem teljes befektetési, fizetési képtelenségét. Most már ott állunk, hogy várhatjuk, miszerint a magy. kir. kormány oly törvényjavaslatot terjeszt, előzőleges jóváhagyás végett legfelsőbb helyre, aztán az országgyűlés elébe, mely megparancsolja az egyes „érdekelteknek“, hogy mielőbb ármentesítsék magukat. A kormány majd eszközöl „kellő biztosíték“ mellett kölcsön pénzt, s előlegesen lefizeti az államjószágokra eső részleteket stb. De az összes rendszernek megfelelő javaslatról hallgat. Most már a Tisza és Duna összes árterületének megnyerése nem országos dolog többé, az ország kormánya csak annyiban érdeklődik iránta, amennyiben néhány millió adóterhet lát veszélyeztetve s a kincstár birtokai is veszélyben forognak. Most már nem hat millió hold föld ármentesítéséről s öntözéséről van a szó, hanem töredék munkálatokról, melyek igen kevésbe kerülnek, s melyek elsőben is legfelsőbb jóváhagyás s nem az országgyűlés elébe terjesztetnek, mely majd csak utólagosan szavazza meg a költségeket s nem tehet mást, mint jóváhagyja az egész eljárást; mert hiszen a tettet nem tetté tenni nem lehet, s az előmunkálatok nyomán kell mennie, holott ezek nem az összes országos érdeket, hanem csak töredékrészleteket karoltak fel, melyeket szerves rendszerré tenni nem lehet. Mintha nem is tudná a magy. kir. kormány, hogy a Duna - Tisza öszszes országos árterületei már a század első évtizedeiben részletesen át voltak tanulmányozva, a víz és talaj viszonyai több ezer szelvényekben meg voltak határozva és pedig összefüggésben a Maros, a Körösök, a Szamos, Kraszna, Laborcz, Latorcza és Bodrogh területeivel, oly tökélylyel, hogy mérnökeink (Vásárhelyi Pál, Herrich Károly stb.) méltán dicsekedhettek vele Európa más államai előtt. Mintha nem is tudná, hogy Magyarország összes vízterületét kell munkába vennünk, ha biztos eredményeket akarunk elérni országszerte. Legalább 10 rendbeli öntözési szerkezetet kell felkarolnia a törvényhozásnak u. m. 1. Tisza-Szamos, 2. Szamos- Kraszna, 3. Kraszna-Tisza-Berettyó, 5. Berettyó-Sebes-Körös, 5. Sebes- és Feketekörös, 6. Fekete és Fehérkörös, 7. Fehér- és Hármaskörös, 8. Tisza-Maros, 9. Béga-Temes, 10. Temes-Duna-Karas között, ha országos eredményeket akar elérni, melyekhez az ország lakossága szívesebben járulhat adófilléreivel, mint járult a főváros szépítéséhez, mert ezen árterületek bő termést biztosíthatnak egész ország lakosságának minden időviszontságok közt, sőt csakis ezek hivatvák a vasutak táplálására s azon jelentékeny gabona kivitelre, melylyel első két évben örömest dicsekedtek a kormányférfiak ne számítson a magyar kir. korány egyesek érdekeltségére s áldoatkészségére netalán a sztapári felavatott csatorna megszemlélése alkalmából, ott, hol országos nélkülözhetlen szükségről van szó! Ha tudott az országgyűlés 60—70 millió évenkénti kiadást megszavazni Ausztria hadseregeire s adósságaira, legyen képes ugyanennyit megszavazni egyszer mindenkorra az ország 15 milliónyi lakosa élelmének rendszeres biztosítása végett. Ha erre nem képes, jele hogy roszul gazdálkodott: elébe tette a luxus czikkeket és u. n. méltányossági szempontokat a legszükségesebb kötelességeknek. Elébe tette a képzeletbeli szükségleteket az anyagi érdekeknek. Vagy úgy járt el, mint a mostoha atya, ki a fiai neveltetésére kellő pénzt, első házasságbeli adósságokra, illetőleg a szerencsétlen házasságból felmerült viszályok fátyolgatására fordítja. Ily mostoha atyáskodás ellenében jó lesz, ha a közelebb összeülendő képviselő testület más szempontokból f°gja felkarolni Magyarország nemzetgazdasági érdekeit. Kubinyi Lajos, zéle mindazon eszközöket, melyek az ország több részein felmerülő vízveszélyek gyökeres orvoslására szükségesek.“ Ugyan kérdezzük Tisza Lajos miniszter urat, tett-e a múltban kormány ily előterjesztést, hogy most oly súlyos váddal áll elő azon törvényhozás ellen, melynek többsége a kormányt támogatá? Nem. Nem szólunk a legközelebb véget ért országgyűlés utolsó szakában beterjesztett javaslatról, melyet szintén sokkal szükségesebb lett volna törvényerőre emelni, mint a választási törvényjavaslat mellett makacskodni, de azelőtt mikor kért a törvényhozástól oly eszközöket? Egyetlen egyszer sem. A vád tehát, melyet Tisza Lajos meggondolatlanul a törvényhozás, az ország első faktora ellen emel, a kormányt sújtja, és mit sem bizonyít annyira, mint épen a kormány tehetetlenségét s kormányképteleségét. Ez nyilt vallomás, mely a kormánypárt fanatismusáról tanúskodik. Tehát nyilt erőszakkal akarja a kormánypárt hatalmát fentartani? Fölingerelni a kedélyeket, a társadalmi rend köteleiket széttépni s tátongó sebet ütni, a szeretet s összetartást megsemmisíteni s ezt az ellenfélre tolni , ez erénye azoknak, kik minden áron uralkodni akarnak. Nem kételkedünk, hogy amit a kormánypárt rontott, azt az ellenzék jóvá fogja tenni, ez kell, hogy egyik feladata legyen az ellenzéknek, mely Erdélyben az értelmiséget képviseli. (a. i.) Mostoha atyáskodás. A közmunka és közlekedési miniszter az alföldi árterület ügyében legfelsőbb helyre egy előterjesztést tesz, melyet alább közlünk, s mely részint az ügy országos jelentőségénél, részint az előterjesztésben foglalt érveléseknél fogva méltán igénybe veheti az olvasóközönség figyelmét. Ezen előterjesztésben az illető minisztérium, nem nyújtva kellő tájékozást összes hazai árterületünk, illetőleg vízrendszerünk viszonyai s a szabályzás fő elvei iránt, igen töredékesen emeli ki a mostanában többiben sajtott vidékek némely viszonyát, előtüntetve a kormány eddigi eljárását s megróva az érdeklettek eddigi intézkedését. Említi, hogy a vizek kivált Temes és Torontálban minden összefüggés alatti, különálló társulatok által kezeltettek, holott egymással szoros összefüggésben állanak. Említi hogy némely helyen még az iránt is eltérnek a vélemények: vájjon az összes elősorolt vízszerkezetek vizei, az átmetszések által szabályzott Temesbe öszpontosítva vezettessenek-e a Dunába ? vagy pedig megosztva a Temesbe, Karasba s ezen keresztül a Dunába ? Átalában mindenütt az érdeklettekre rója a terhet és felelősséget s az államot is csak annyiban tartja érdeklett félnek, amennyiben nagy kiterjedésű birtokai fekszenek IC mmmmm mmmm Szerda, Szertesztői iroda, Lipót utcza 11. szám, földszint. Ida intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Siadó-hivatal, Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam. 1872. május 15. Előírasotási ári Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre.....................................20 írt — ki Félévre.........................................10 „ — „ Negyedévre...................................5 „ — „ Egy hónapra....................................1 70 .. Egyes szám ára 10 kr. Eirdetési díj : 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetését külön 30 kr. Nyilt tér: 6 hasábos petitsor 26 kr Pest városi ellenzéki választó polgárok ! Az ország fővárosában holnap veszi kezdetét a választók összeírása. Figyelmeztetjük az ellenzéki polgárokat, hogy ne legyen közülök egy sem, ki be nem íratta magát. Résen kell lenni, mert a kormánypárt iszonyú erőlködést tesz, hogy a hatalmat továbbra is kezében tarthassa. Siessen tehát mindegyik ellenzéki polgár, kit a 48-ks törvény választásra jogosít, s írassa be magát, hogy a választásnál szavazatával polgári jogainak egyik legfontosbikát gyakorolhassa. Pest városában az összeírás kerületenként a következő helyeken leend: A belvárosi szavazók a városházán, a lipótvárosiak a Lloyd-épület 2-ik emeletén, a terézvárosiak a vakok intézetében, a józsefvárosiak a lovardában, a ferenczvárosiak a Köztelken hatnak össze. Alább egész terjedelmében közöljük a közmunka és közlekedési miniszternek az árvízsújtotta vidék érdekében teendő intézkedések tárgyában tett előterjesztését. Előre tudjuk, hogy a kormánypárti sajtó nagy zajt fog ütni az előterjesztéssel. Tegye , de ne feledje el fölemlíteni, hogy e mostani előterjesztés csak egy kis pótlása azon roppant mulasztásnak, melyet a kormány e tekintetben elkövetett. A vizáradások már három, sőt még több év óta fenyegetnek s mit tett a kormány ? Semmit; e tárgyban egyetlen egy törvényt sem hozott, mert a kormány ilyet a legutóbbi időig nem terjesztett a törvényhozás elé s most végre is előterjesztés alakjában intézkedik. A segélyt égetőn szükséglő árvíz sújtotta a vidék polgárainak nyomorán részben az előterjesztés által segítve lévén, ezúttal a kormánynak e tekintetben tanúsított eljárását nem akarjuk részletesebben ecsetelni , de Tisza Lajosnak a rezpiritó mentségét nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az „elősoroltaknál gyökeresebb intézkedéseket ez idő szerint a kormány nem tehetett, miután a törvényhozás nem adta beErdélyről. Erdély 70 képviselőt választ az országgyűlésre. Ezek közül a nagy többség a kormánypárt politikáját támogatá a múltban. Ennek magyarázata nagyon egyszerű. Erdélyben az egykor híres aristokratia unokáinak csak az ősök neve maradt meg; ez azonban annak, ki nem tud, vagy nem akar dolgozni, a mai világban semmit sem hoz a konyhára. A kormánynak tehát könnyű volt Erdélyben a hivatalba juthatás s más kilátásba helyezett hasznot nyújtó kecsegtetésekkel híveket szerezni. Ily módon sikerült a kormánynak az erdélyi s a felső vidéki nem magyar ajkú kerületekben megválasztott képviselőkkel a parlamentben a többséget megteremteni. Erdélyben a múlt években az ellenzék még nagyon kis térrel bírt. A népre még mindig nagy befolyást gyakorolt az aristokratia. Az ígéretek hitelre találtak, mert a nép nem tudta magát az ellenkező helyzetbe belegondolni, hogy azok csak ígéretek maradnak s nem fognak teljesülni. Az idő meghozta a feleletet. A múltban szerzett tapasztalás Erdélyben is arról győzte meg a népet, hogy csak eszköznek használtatott mások czéljainak kivitelére, az egyesek s az összesség érdeke pedig a régi állapotban hagyatott s csak annyiban változott, hogy a terhek szaporodtak. Ez fölébreszté az öntudatot. Ma már az ellenzék Erdélyben hatalmas tért foglalt. Erről tanúskodik a megtartott marosvásárhelyi ellenzéki értekezlet. Ez alkalommal kitűnt, hogy mily nagyszerűen erős Erdélyben az ellenzék. A kormánypártnak ez természetesen sehogysem tetszik. Roppantul fél, hogy ha Erdélyben is kirántják alóla a gyékényt, az az egynéhány idegen ajkú kerület nem lesz képes hatalmi palctán megtarthatni. Azon kellett tehát lenni, hogy az ellenzéki értekezletet meghiúsítsa. Lerészegített tömeget uszítanak az értekezletre, hogy verekedést keltsen, azaz más szavakkal verje szét az értekezletet. Az eddig érkezett táviratok ezt mondják. Ez ügy azonban a törvényes vizsgálat tárgyát képezvén máris, arról most bővebben nem akarunk szólni, csupán a történtek részletes közlésére fogunk majd szorítkozni. Vártuk, hogy a kormánypárti sajtó mit fog e botrányról írni. Tudtuk, hogy nem fogják bevárni a részletes tudósítást,hanem egy nagy ferdítéssel, fakardjukkal nekirontanak az ellenzéknek. Nem csalódtunk. Előttünk fekszik egy kormánypárti lap vezérczikke, melynek munkatársai mindennap egy pár communistát megesznek s arra petróleumot isznak, hogy internationalista szagu czikkeket írhassanak. A marosvásárhelyi ellenzéki értekezlet ismét oly tárgy, melyet a kormánypárti sajtó két kézzel ragad meg, hogy az ellenzékre kígyót békát kiáltson és pedig minél hamarább, míg a közönség a történteket nem ismeri, mert ha egyszer a részletek tudva lesznek, azok a frázisok legföljebb bizonyos betegség jeleinek fognak tartatni. Tehát gyorsan, lehet hogy lesz olyan szerencsétlen, ki elhiszi, hogy azok mind szörnyű okos dolgok. Kétségkívül az olvasókra nagyon érzékenyítőleg fog hatni azon sejtető sajnálkozás, hogy miért a kormánybiztos állította helyre a rendet s miért avatkozott közbe a katonaság, mikor azt az erdélyi ellenzéket oly szépen ki lehetett volna most porolni a világból. Ez oly jó alkalom volt. Mert hát meg volt mondva az ellenzéknek, hogy hagyjon békét Erdélynek, ne akarja a népet ott is fölvilágosítani a dolgok iszonyú voltáról. Lám — így okoskodik a kormánypárti lap — nem használt sem kérés, sem figyelmeztetés, magának tulajdonítsa tehát az ellenzék, ha elpáholják. — A kormány s az ultramontánok. A miniszterek ugyancsak zarándokolnak Esztergomba. Pauler a napokban tért vissza, Lónyay pedig ma utazott a prímás látogatására. A beavatottak azt állítják, hogy a miniszterek a prímásnak többféle ígéreteket tesznek, hogy a prímás azután utasítsa a papságot, hogy a választásoknál a kormány érdekében működjék. Ha az egyezség létrejő köztük, el lehetünk rá készülve, hogy az ultramontánok hatalma ad majorem Lónyay glóriám erősbödni fog, s Prick József. Lapunk vasárnapi számában jelezve volt a gyászhír, hogy Prick József volt országgyűlési képviselő és Torontál megyének legutóbb megválasztott alispánja azon szerencsétlenségnek, mely őt a királyi körút alkalmával érte, áldozatul esett, s Beodrán, ahova súlyosan megsebesítlve szállították, meghalt. Prick József emléke sokkal mélyebben van bevésve mindazok szívébe, akik őt ismerték, a közbecsülésnek sokkal magasabb fokán állott, hogysem viszontagságokkal teljes életének rövid vázlatát e lapok olvasóival megismertetni kötelességünknek ne ismernek, annyival inkább minthogy egész horderejében csak az életrajz megismerése után foghatjuk föl azon veszteséget, mely e szerencsétlenség által e hazát érte. Prick József Szilágysomlyón született 1823. év február havában. Atyja rokkant, katona volt, ki mint százados a Napóleon elleni hadjáratban megsebesülvén, szolgálatképtelenné vált, és sebei miatt csaknem elzárkózott a világtól, leginkább könyvekkel társalogva. Később fia lett társalkodója, kit oktatott nyelvekre, zenére, rajzra és sokféle ismeretre. Atyja mellett kezdte meg tanulmányait, s Szathmáron, Nagy-Váradon folytatva, Pesten végezte, hol 1845-ben ügyvéd lett. Pest iparos körei jól emlékezhetnek rá, mily erélyes hangon irt kérvényben szólalt föl ügyük mellett a megyeházban, sürgetve, hogy a municipiumok új ipartörvény alkotását szorgalmazzák a törvényhozásnál. Mint ügyvéd nem soká működött. Betegeskedvén külföldi fürdőkre kellett utaznia, majd pedig enyhébb éghajlatot keresett. — Épen Törökországban volt, midőn az 1848. események megindultak. Betegen bár, de mégis visszatért, hogy hazájának szolgálhasson. De fegyvert nem viselhetvén, Torontál megyének ajánlotta fel munkálkodását. Tiszteletbeli jegyző lett, s mivel a megyei tisztviselők egy része fegyvert fogott, csaknem az egész megye ügyét vezette, erélyesen és tapintatosan. 1849-ben főjegyzőnek akarták megválasztani, de nem fogadta el. — „Nem hiszem — úgymond — hogy többet tudnék akkor dolgozni, mint most.“ Midőn később, augusztus havában az ellenség Torontálba is betört, Prick tisztviselő társaival elmenekült Lugosra. A világosi katasztrófa után nem akart tanúja lenni az ország elnyomatásának és a számkivetést választó. Törökországon keresztül együtt bujdosott sok ezerrel Kossuth internálási helyéig, Kiutahiáig,onnan 1851-ben Angliába, majd pedig Amerikába. Fáradságosan és küzdelmek közt élt, tanítva nyelveket és zeneleczkéket adva. Alapos készültségét nemsokára felismerték és először az auburni akadémia (New York államban) tanára lett, majd pedig a chicagói akadémiához hívták meg. Itt hoszszas ideig működött s itt tanulta meg a zsidó és görög nyelveket, valamint tanulmányozta a theologiát és orvosi tudományokat. Működött mint orvos is, s e téren szintén bő tapasztalatai voltak. Hazájától egészen elszakítva, távol minden magyar környezettől és hiányában a magyar könyveknek, az anyanyelvet úgy gyakorolta, hogy az emlékében megmaradt költeményeket, példabeszédeket, imákat leírta s majd mindennap elolvasta. 1868-ban meglepte a honvágy. A viszonyok is változván itthon, többé nem volt maradása Amerikában. A chicagói egyetem ünnepélyesen elbúcsúzott tőle, s praesidense, Bourough János tolmácsolta előtte az élénk sajnálkozást, s mondott köszönetet az ifjúság nevelésében tanusított buzgalmáért. A lapok szintén viszhangozták az elismerés szavait, s ezek és barátai szerencsekivonatai közt ült hajóra 1868. okt. 1-én. Egy hó múlva már Pesten volt, s aztán rokonai körébe, Torontálba utazott. Pár hét múlva megindultak a képviselői választások, s a billeti kerület Pricket választotta meg. Prick József tagadhatlanul egyike volt az ország legképesebb, legtöbb tanulmánynyal bíró fiainak. Fokozza érdemeit azon nagy szerénység, az a kedves magyar őszinteség, az az eredeti humor, amely egész lényét jellemezte. Beszélt úgyszólván valamennyi európai nyelven, tudott idézni az eredeti zsidó bibliából, s ha kellett, politikus , nemzetgazda , theológus , nyelvész, zenész, pedagógus és geológus volt egyiránt: az országgyűlésen ritkán beszélt, de beszéde mindig kimagasult. E tekintetben csak a bírósági törvény tárgyalása alkalmával megtartott jeles beszédére hivatkozunk, mely az országgyűlésen épúgy, mint az egész országban méltó föltűnést okozott. Legyen béke hamvamn, áldás emlékezetén. Választási mozgalmak. A Pest belvárosi ellenzék folyó hó 13- án tartott közgyűlése határozatából ezennel közhírré tétetik : jör, hogy az ellenzéki választók összeírására több tag önkényt vállalkozván, ezek külön kőnyomatú ívekkel láttattak el. Kéretnek annálfogva az elvtársak, hogy azoknak felszólítására, neveiket ezen ívekre feljegyezni szíveskedjenek. 2- ér hogy a kalap utcza 17-ik számú házban, az udvaron balra egy iroda áll nyitva, részint ugyancsak hasonló beiratás, részint a választásra vonatkozó értesítés nyerhetése végett. Mor hogy ha az ellenzéki választók a városi összeíró küldöttségnél valamely nehézségre találnának, vagy pedig megtudnák, hogy mások jogtalanul írattak be, következő ügyvéd urakhoz fordulhatnak, akik őket minden jutalom nélkül tanácscsal ellátni, ha kell hivatalos segélyben részesíteni s általában a szükséges lépéseket megtenni készek: Gaal Ernő, lakik váczi-utcza Szentkirályi-ház. Somogyi Pál, zöldfa-utcza 37. Sidó István, reáltanoda-utcza 2. Végre kéretnek az ellenzék elveit valló polgárok, hogy magukat — a kellő igazolványokkal ellátva — a választók sorába felvétetni el ne mulasztassék. A beiratás kezdődik f. hó 15-én s tart f. hó 28-ig bezárólag. Pest, május 14. 1872. * A belvárosi ellenzék kisebb bizottmánya holnap, szerdán esti 7 órakor a népkörben (sip utcza 9 sz.) ülést tart, melyre a tagokat tisztelettel meghívja. Pest május 14- én 1872. Irányi Dániel elnök.+ Vácz, máj. 12. Kerületünk ellenzéki választói most vasárnap reggeli 10 órakor tartottak meg képviselőjelölő értekezleteket a Curia vendéglő előtti téren, miután a városból és a kerület legtávolabb eső községeiből is oly nagy számmal érkeztek meg az elvbarátok, hogy az értekezletet, mint eredetileg tervere volt, a vendéglőnek különben tágas teremében megtartani nem volt lehetséges. Nem kell mondanom, hogy midőn dr. Podmaniczky Géza az értekezlet ellenzéki választópolgáraira váró nagy föladatot vázolta s kimondotta, hogy jelöltet kell fölállítani, lelkesen és együttes akarattal hangzott föl a kiáltás : Éljen Degré Alajos, a váczi kerület képviselőjelöltje! Díszes küldöttség menesztetett utána, mely őt az értekezletre meghívja és programjának előadására fölkérje. Degré rövid időn meg is jelent a nyári lakását Váczon tartó Simonyi Ernő kíséretében; lelkesen üdvözöltetett s programmját elmondván a váczi kerület képviselőjelöltjének kikiáltatott. Közkívánatra Simonyi Ernő foglalta el ezután az emelvényt és igen szépen sikerült rögtönzetben emelte ki azon szép érdemeket, melyeket Degré hosszas közpályáján a haza ügyei körül szerzett és talpraesetten figyelmeztetvén a választópolgárokat azon nagy fontosságra, melylyel a jelenlegi választások a hazát illetőleg bírnak. Ezután Kovácsy Sándor indítványára köszönetet szavazott az értekezlet a fáradhatlan és lelkes dr. Podmaniczky Gézának s emelkedett hangulatban, a győzelem biztosságától áthatva, oszlott szét. r. I. * A jákóhalmi kerületben (Jászkunság) a kormánypárt Bartal Györgyöt léptette föl; mint azonban lapunkat tudósítják, a kandidálók maguk sincsenek valami reménységgel megválasztása iránt. * A fehér megyei váli kerületben az ellenzék nagy része Tóvölgyi Tituszt léptette föl, míg a másik rész Salamon Lajos mellett van. A két jelölt közül nehogy a szavazatok szétforgácsolása által a kormány jelöltje , Ürményi nyerjen, az aki kisebbségben lesz, a választás előtt visszalép. * Szatmár, május 9. Városunknak ma nevezetes napja volt. Falragaszok előre hirdették, hogy a „Deákpárt“ alakuló gyűlést tart a „Korona“ vendéglőben; a „balközép-párt“ a gubás ezék házában; a 48-as kör pedig saját helyiségében a csizmadia színnél régi szokásai szerint mint ünnepnap délutánján gyűlést tart. Nagy figyelemmel várta a közönség a 48-s kör ellen intézett megtámadások eredményét, ettől függővé tevén a 48-as párt diadalát a képviselők választásánál. A „Deák-párt“ alig tudott 100 tagot, hivatalnokok, papok és egynéhány mester emberekből összetoborzani. A balközepes czég alatt föllépők előtt a gubás ezék házát, a 48-as hű gubások bezárták, amiért a városi rendőrség Pongrácz Károlyt, kinél le volt téve a gubás ezék házának kulcsa, bezáratta. Az illető békésen tűrte a méltatlanságot s a kulcsot nem adta ki. Erre a nagy piaczon összegyülekezett nép egy része bement a városházához kiszabadítani polgártársukat, a gubások pedig elmentek