Magyar Ujság, 1872. május (6. évfolyam, 99-122. szám)

1872-05-15 / 110. szám

Pest, május 14. . Politikai szemle. Svájci reform barátai vereséget szen­vedtek. A módosított szövetségi alkotmány a nép által 9000, a rendek által 13 szava­zattal 9 ellenében elvettetett. A franczia köztársasági párt vezérét és jeles szónokot, Gambettát, e hó 10-én egy elsass-lotharingiai küldöttség látogatta meg, s egy Elsassban közadakozáson létrehozott bronz-szoborművet, — mely Elsasst mint fájdalomsújtott anyát térdre roskadva, ke­zeiben holt gyermekét szorongatva ábrá­zolja — nyújtott át neki. Gambetta a küldöttségnek egy hosszabb beszédben válaszolt. „Mig Francziaországban nemzeti párt lesz, nem szabad, hogy aggódjanak önök. Legyenek biztosak, hogy e nemzeti párt újból alakul s újra munkálkodik. Franczia­­ország igaz szelleme, melyet a második császárság lenyügzött s az ellenségnek ki­szolgáltatott, ma újra régi fényében kezd ragyogni. Felébred a nemzeti öntudat. Ne­künk is, mint egykor Olaszországnak, mi­dőn még minden anyagi és morális segédeszköz nélkül csak geográfiai fogalom volt, egy kiáltással kell betöltenünk a föl­det. Kellettek a hősök és megtermettek a kellő pillanatra, habár kisebbség volt is az, mely Olaszország egységének és szabadsá­gának nagy eszméjét megvalósítandó, hal­latta a kiáltást: „Ki az idegenekkel!“ Ve­gyük mintául a gondolatot — igy fejezte be a beszédet — mely a művészt és hazafit e műve létrehozásánál lelkesité. Mint az anya ki kezeit elesett fia teteme fölött áldva ter­jeszti ki, s kisebbik fiát, ki képtelen még a fegyverhordozásra, keblen melengeti, mint ez anya, ki még csak a jövőben bízik, fog­laljuk el mi is az egyedül ránk nézve lehet­séges magatartást, és csoportosítsuk a mel­lett az úgy érző embereket. Ne beszéljünk a hoszúállásról! Ne hangoztassunk elha­markodott szavakat — de készüljünk!“ Az angol parlamentben Gladstone tegnap volt felvilágosítást adandó az Alabama ügy állását illetőleg. Ez előterjesztéstől várunk felvilágosítást, hogy a viszony a két hatal­masság közt milyen leend. A távsürgöny e tekintetben még ma sem hozott tudósítást. Don Carlos már Francziaországban pi­lléri ki a nyomorultul véget ért napjarata fáradalmait. Spanyolországba utaztában, hogy a „kath. hadsereg“ élére álljon, me­lyet csúfosan cserben hagyott, a határon ke­reskedőnek adta ki magát. Uralma ez alatt csak más­fél napig tartott, s mindössze két proklamátióban, egy igen roszul rendezett marsban, melynek következménye csapa­tainak szétverése jön, s egy nejéhez intézett kéziratban nyilatkozott, melyben azt jóllé­téről értesíté. Mint epilógot e komédiához, írják, hogy a spanyol kormány a franczia kormányhoz egy jegyzéket menesztett, melyben a franczia hatóságok által a föl­­kelőkkel szemben a határokon tanúsí­tott lanyha magatartás fölött panasz­kodik. A spanyol cortes szombati ülésében a pénzügyminiszter az 1872—73-diki költség­­vetést terjesztette elő; a valószínű deficit 114 millióra rúg. A kormány a congressustól 40.000 ember fegyver alá való hívását fogja kívánni. A német birodalmi tanács kérvény bizott­ságában a kormány képviselője kijelente, hogy a birodalmi kanczellár a romániai kor­mánynak a zsidó­ kravallok tekintetéből jegyzéket küldött. A császár nyugati Po­roszország egyesülésének százéves fordulója alkalmából a marienburgi csatamezőn meg fog jelenni, a víz mellett és alatt. Végre megtá­madja a kormány javaslatait minden áron támogató törvényhozást, mond­ván, hogy: „Az elősoroltaknál gyö­­keres­ intézkedéseket a kormány nem tehetett, miután a törvényhozás nem adta kezeibe mindazon eszközöket, melyek az ország több részein felme­rülő vízveszélyek gyökeres orvoslá­sára szükségesek. És ezen hiányokat pótlandó, ígé­ri, hogy törvényjavaslatot fog felter­jeszteni, melyben „parancsolólag“ mondassák ki, hogy a belvizek az „édekeltek“ által a vizek mennyisé­gének megfelelő s a lebocsátást má­sok károsítása nélkül eszközölni ké­pes mederben mi módon és mely el­vek szerint vezettessenek le, s a köz­vetlen nem érdekelt közben eső terüle­tek birtokosaira nézve minő szabá­lyok legyenek mérvadók.“ Köszönjük szépen az ily parancso­lólag beszélő terveket, ha a tervek lé­tesítéséhez nincs pénz, nincs vállal­kozó, mert az már mind el van fog­lalva a pesti sugárutakkal, boulevar­­dokkal, körvasuttal, dunaiaddal stb. és azon vasutak építésével, melyek szívesen vinnék majd az alföldi ter­ményeket, ha el nem pusztítnak az árvizek, melyek megfékezéséhez már nincs pénz. Melyek megfékezését te­hát legnagyobb részben a magán­tár­sulatok működésére akarja hagyni a kormány, holott Magyarország összes vízrendszere összefüggő egész, mely­nek megfékezését nem lehet külön­álló, de még nem is létező társula­tokra hagyni s csakis országos költ­ségeken, országos, egyetemes erőfe­szítéssel lehet eszközölni. Az 1867. XIII. t. sz. által felha­­talmaztatott a minisztérium, hogy vasutak és csatornák építésé­re valóságos értékben 60 millió ezüst frtnyi vagy 150 millió franknyi köl­csönt létesítsen. Tehát már öt­ év előtt rendelkezett oly mennyiségű pénzösszegről, mely elég lett volna nemcsak az előterjesztésben elősorolt 7—8 százezer hanem több millió, hold ármentesitésére. De a magy. kir. kormány előbb­­valónak látta a vasutak építését, me­lyekre pedig a felvett összeg nagyon­­ kevés volt. Az 1871-iki törvényczikkek: „A vizszabályzási társulatokról“ és „A gátrendőrségről“ már teljes törpesé­­gekben mutatják fel a magy. kir. kormány nemzetgazdászati fogalmai­nak törpeségét s az országnak az osztrák nagyhatalmi igények kielégí­tésére fordított több száz millió ki­adása következtében majdnem teljes befektetési, fizetési képtelenségét. Most már ott állunk, hogy várhat­juk, miszerint a magy. kir. kormány oly törvényjavaslatot terjeszt, előző­­leges jóváhagyás végett legfelsőbb helyre, aztán az országgyűlés elébe, mely megparancsolja az egyes „érde­kelteknek“, hogy mielőbb ármente­­sítsék magukat. A kormány majd eszközöl „kellő biztosíték“ mellett kölcsön pénzt, s előlegesen lefizeti az államjószágokra eső részleteket stb. De az összes rendszernek megfelelő javaslatról hallgat. Most már a Tisza és Duna összes árterületének megnyerése nem orszá­gos dolog többé, az ország kormá­nya csak annyiban érdeklődik iránta, amennyiben néhány millió adóterhet lát veszélyeztetve s a kincstár birto­kai is veszélyben forognak. Most már nem hat millió hold föld ármentesítéséről s öntözéséről van a szó, hanem töredék munkálatokról, melyek igen kevésbe kerülnek, s me­lyek elsőben is legfelsőbb jóváhagyás s nem az országgyűlés elébe terjesz­tetnek, mely majd csak utólagosan szavazza meg a költségeket s nem tehet mást, mint jóváhagyja az egész eljárást; mert hiszen a tettet nem tetté tenni nem lehet, s az előmunkálatok nyomán kell mennie, holott ezek nem az összes országos érdeket, hanem csak töredékrészleteket karoltak fel, melyeket szerves rendszerré tenni nem lehet. Mintha nem is tudná a magy. kir. kormány, hogy a Duna - Tisza ösz­­szes országos árterületei már a szá­zad első évtizedeiben részletesen át voltak tanulmányozva, a víz és talaj viszonyai több ezer szelvényekben meg voltak határozva és pedig össze­függésben a Maros, a Körösök, a Sza­mos, Kraszna, Laborcz, Latorcza és Bodrog­h területeivel, oly tökélylyel, hogy mérnökeink (Vásárhelyi Pál, Herrich Károly stb.) méltán dicse­kedhettek vele Európa más államai előtt. Mintha nem is tudná, hogy Magyar­­ország összes vízterü­letét kell mun­kába vennünk, ha biztos eredménye­ket akarunk elérni országszerte. Leg­alább 10 rendbeli öntözési szerkeze­tet kell felkarolnia a törvényhozásnak u. m. 1. Tisza-Szamos, 2. Szamos- Kraszna, 3. Kraszna-Tisza-Berettyó, 5. Berettyó-Sebes-Körös, 5. Sebes- és Feketekörös, 6. Fekete és Fehérkö­rös, 7. Fehér- és Hármaskörös, 8. Tisza-Maros, 9. Béga-Temes, 10. Te­­mes-Duna-Karas között, ha országos eredményeket akar elérni, melyekhez az ország lakossága szívesebben járulhat adófilléreivel, mint járult a főváros szépítéséhez, mert ezen árte­rületek bő termést biztosíthatnak egész ország lakosságának minden idővi­­szontságok közt, sőt csakis ezek hi­­vatvák a vasutak táplálására s azon jelentékeny gabona kivitelre, mely­­lyel első két évben örömest dicse­kedtek a kormányférfiak n­e számítson a magyar kir. kor­ány egyesek érdekeltségére s áldo­­atkészségére netalán a sztapári fel­avatott csatorna megszemlélése alkal­mából, ott, hol országos nélkü­löz­­hetlen szükségről van szó!­­ Ha tudott az országgyűlés 60—70 millió évenkénti kiadást megszavazni Ausztria hadseregeire s adósságaira, legyen képes ugyanennyit megsza­vazni egyszer mindenkorra az ország 15 milliónyi lakosa élelmének rend­szeres biztosítása végett. Ha erre nem képes, jele hogy ro­szul gazdálkodott: elébe tette a lu­xus czikkeket és u. n. méltányossági szempontokat a legszükségesebb kö­telességeknek. Elébe tette a képze­letbeli szükségleteket az anyagi ér­dekeknek. Vagy úgy járt el, mint a mostoha atya, ki a fiai neveltetésére kellő pénzt, első házasságbeli adóssá­gokra, illetőleg a szerencsétlen házas­ságból felmerült viszályok fátyolga­­tására fordítja. Ily mostoha atyáskodás ellenében jó lesz, ha a közelebb összeülendő képviselő testület más szempontokból f°gja felkarolni Magyarország nem­zetgazdasági érdekeit. Kubinyi Lajos,­ zéle mindazon eszközöket, melyek az ország több részein felmerülő vízveszé­lyek gyökeres orvoslására szükségesek.“ Ugyan kérdezzük Tisza Lajos miniszter urat, tett-e a múltban kormány ily előter­jesztést, hogy most oly súlyos váddal áll elő azon törvényhozás ellen, melynek több­sége a kormányt támogatá? Nem. Nem szólunk a legközelebb véget ért országgyű­lés utolsó szakában beterjesztett javaslatról, melyet szintén sokkal szükségesebb lett volna törvény­erőre emelni, mint a vá­lasztási törvényjavaslat mellett makacs­­kodni, de azelőtt mikor kért a törvény­­hozástól oly eszközöket? Egyetlen egy­szer sem. A vád tehát, melyet Tisza Lajos meg­gondolatlanul a törvényhozás, az ország első faktora ellen emel, a kormányt sújtja, és mit sem bizonyít annyira, mint épen a kormány tehetetlenségét s kormányképte­­le­­ségét. Ez nyilt vallomás, mely a kormánypárt fanatismusáról tanúskodik. Tehát nyilt erő­szakkal akarja a kormánypárt hatalmát fentartani? Fölingerelni a kedélyeket, a társadalmi rend köteleiket széttépni s tá­tongó sebet ütni, a szeretet s összetartást megsemmisíteni s ezt az ellenfélre tolni , ez erénye azoknak, kik minden áron uralkod­ni akarnak. Nem kételkedünk, hogy a­mit a kormány­párt rontott, azt az ellenzék jóvá fogja ten­ni, ez kell, hogy egyik feladata legyen az ellenzéknek, mely Erdélyben az értelmisé­get képviseli. (a. i.) Mostoha atyáskodás. A közmunka és közlekedési mi­niszter az alföldi árterület ügyében legfelsőbb helyre egy előterjesztést tesz, melyet alább közlünk, s mely részint az ügy országos jelentőségé­nél, részint az előterjesztésben foglalt érveléseknél fogva méltán igénybe veheti az olvasó­közönség figyelmét. Ezen előterjesztésben az illető mi­nisztérium, nem nyújtva kellő tájé­kozást összes hazai árterületünk, ille­tőleg vízrendszerünk viszonyai s a szabályzás fő elvei iránt, igen töre­dékesen emeli ki a mostanában többi­ben sajtott vidékek némely viszonyát, előtü­ntetve a kormány eddigi eljárá­sát s megróva az érdeklettek eddigi intézkedését. Említi, hogy a vizek kivált Temes és Torontálban minden összefüggés a­latti, különálló társulatok által ke­zeltettek, holott egymással szoros összefüggésben állanak. Említi hogy némely helyen még az iránt is eltér­nek a vélemények: vájjon az összes elősorolt vízszerkezetek vizei, az át­metszések által szabályzott Temesbe öszpontosítva vezettessenek-e a Du­nába ? vagy pedig megosztva a Te­mesbe, Karasba s ezen keresztül a Dunába ? Átalában mindenütt az ér­deklettekre rója a terhet és felelős­séget s az államot is csak annyiban tartja érdeklett félnek, amennyiben nagy kiterjedésű birtokai fekszenek IC mmmmm mmmm Szerda, Szert­esz­tői iroda, Lipót­ utcza 11. szám, földszint. Ida intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fo­gadtatnak el. Siad­ó-h­ivatal, Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdet­mények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam. 1872. május 15. Előírasotási ár­i Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre.....................................20 írt — ki Félévre.........................................10 „ — „ Negyedévre...................................5 „ — „ Egy hónapra....................................1­­ 70 .. Egyes szám ára 10 kr. E­irdetési díj : 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetését külön 30 kr. Nyilt tér: 6 hasábos petitsor 26 kr Pest városi ellenzéki választó polgá­rok ! Az ország fővárosában holnap veszi kezdetét a választók összeírása. Figyelmez­tetjük az ellenzéki polgárokat, hogy ne le­gyen közülök egy sem, ki be nem íratta magát. Résen kell lenni, mert a kormánypárt iszonyú erőlködést tesz, hogy a hatalmat továbbra is kezében tarthassa. Siessen te­hát mindegyik ellenzéki polgár, kit a 48-ks törvény választásra jogosít, s írassa be ma­gát, hogy a választásnál szavazatával pol­gári jogainak egyik legfontosbikát gyako­rolhassa. Pest városában az összeírás kerületen­ként a következő helyeken leend: A belvá­rosi szavazók a városházán, a lipótvárosiak a Lloyd-épület 2-ik emeletén, a terézváro­siak a vakok intézetében, a józsefvárosiak a lovardában, a ferenczvárosiak a Köztel­ken h­atnak össze.­­ Alább egész terjedelmében közöljük a közmunka és közlekedési miniszternek az árvízsújtotta vidék érdekében teendő intéz­kedések tárgyában tett előterjesztését. Előre tudjuk, hogy a kormánypárti sajtó nagy zajt fog ütni az előterjesztéssel. Te­gye , de ne feledje el fölemlíteni, hogy e mostani előterjesztés csak egy kis pótlása azon roppant mulasztásnak, melyet a kor­mány e tekintetben elkövetett. A vizára­­dások már három, sőt még több év óta fe­nyegetnek s mit tett a kormány ? Semmit; e tárgyban egyetlen egy törvényt sem ho­zott, mert a kormány ilyet a legutóbbi időig nem terjesztett a törvényhozás elé s most­ végre is előterjesztés alakjában intézkedik. A segélyt égetőn szükséglő árvíz sújtotta a vidék polgárainak nyomorán részben az előterjesztés által segítve lévén, ez­úttal a kormánynak e tekintetben tanúsított el­járását nem akarjuk részletesebben ecse­telni , de Tisza Lajosnak a rezpiritó mentsé­gét nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az „elősoroltaknál gyökeresebb intézkedéseket ez idő szerint a kormány nem tehetett, mi­után a törvényhozás nem adta be­Erdélyről. Erdély 70 képviselőt választ az ország­gyűlésre. Ezek közül a nagy többség a kor­mánypárt politikáját támogatá a múltban. Ennek magyarázata nagyon egyszerű. Er­délyben az egykor híres aristokratia uno­káinak csak az ősök neve maradt meg; ez azonban annak, ki nem tud, vagy nem akar dolgozni, a mai világban semmit sem hoz a konyhára. A kormánynak tehát könnyű volt Erdélyben a hivatalba juthatás s más kilátásba helyezett hasznot nyújtó kecseg­­tetésekkel híveket szerezni. Ily módon si­került a kormánynak az erdélyi s a felső vidéki nem magyar ajkú kerületekben meg­választott képviselőkkel a parlamentben a többséget megteremteni. Erdélyben a múlt években az ellenzék még nagyon kis térrel bírt. A népre még mindig nagy befolyást gyakorolt az aris­tokratia. Az ígéretek hitelre találtak, mert a nép nem tudta magát az ellenkező hely­­zetbe bele­gondolni, hogy azok csak ígére­tek maradnak s nem fognak teljesülni. Az idő meghozta a feleletet. A múltban szer­zett tapasztalás Erdélyben is arról győzte meg a népet, hogy csak eszköznek használ­tatott mások czéljainak kivitelére, az egye­sek s az összesség érdeke pedig a régi ál­lapotban hagyatott s csak annyiban válto­zott, hogy a terhek szaporodtak. Ez föléb­­reszté az öntudatot. Ma már az ellenzék Erdélyben hatalmas tért foglalt. Erről tanúskodik a megtartott marosvásárhelyi ellenzéki értekezlet. Ez alkalommal kitűnt, hogy mily nagyszerűen erős Erdélyben az ellenzék. A kormánypártnak ez természetesen se­­hogysem tetszik. Roppantul fél, hogy ha Erdélyben is kirántják alóla a gyékényt, az az egynéhány idegen ajkú kerület nem lesz képes hatalmi palctán megtarthatni. Azon kellett tehát lenni, hogy az ellenzéki értekezletet meghiúsítsa. Lerészegített tö­meget uszítanak az értekezletre, hogy ve­rekedést keltsen, azaz más szavakkal ver­je szét az értekezletet. Az eddig érkezett táviratok ezt mondják. Ez ügy azonban a törvényes vizsgálat tárgyát képezvén már­is, arról most bővebben nem akarunk szól­ni, csupán a történtek részletes közlésére fogunk majd szorítkozni. Vártuk, hogy a kormánypárti sajtó mit fog e botrányról írni. Tudtuk, hogy nem fogják bevárni a részletes tudósítást,hanem egy nagy ferdítéssel, fakardjukkal neki­rontanak az ellenzéknek. Nem csalódtunk. Előttünk fekszik egy kormánypárti lap vezérczikke, melynek munkatársai mindennap egy pár commu­­nistát megesznek s arra petróleumot isznak, hogy internationalista szagu czikkeket ír­hassanak. A maros­vásárhelyi ellenzéki ér­tekezlet ismét oly tárgy, melyet a kormány­­párti sajtó két kézzel ragad meg, hogy az ellenzékre kígyót békát kiáltson és pedig minél hamarább, míg a közönség a történ­teket nem ismeri, mert ha egyszer a rész­letek tudva lesznek, azok a frázisok legföl­­jebb bizonyos betegség jeleinek fognak tartatni. Tehát gyorsan, lehet hogy lesz olyan szerencsétlen, ki elhiszi, hogy azok mind szörnyű okos dolgok. Kétségkívül az olva­sókra nagyon érzékenyítőleg fog hatni azon sejtető sajnálkozás, hogy miért a kormány­­biztos állította helyre a rendet s miért avat­kozott közbe a katonaság, mikor azt az erdélyi ellenzéket oly szépen ki lehetett volna most porolni a világból. Ez oly jó alkalom volt. Mert hát meg volt mondva az ellenzéknek, hogy hagyjon békét Er­délynek, ne akarja a népet ott is fölvilágo­sítani a dolgok iszonyú voltáról. Lám — így okoskodik a kormánypárti lap — nem hasz­nált sem kérés, sem figyelmeztetés, magá­nak tulajdonítsa tehát az ellenzék, ha el­páholják. — A kormány s az ultramontánok. A mi­niszterek ugyancsak zarándokolnak Eszter­gomba. Pauler a napokban tért vissza, Ló­­nyay pedig ma utazott a prímás látogatá­sára. A beavatottak azt állítják, hogy a mi­niszterek a prímásnak többféle ígéreteket tesznek, hogy a prímás azután utasítsa a papságot, hogy a választásoknál a kormány érdekében működjék. Ha az egyezség létre­jő köztük, el lehetünk rá készülve, hogy az ultramontánok hatalma ad majorem Lónyay glóriám erősbödni fog, s Prick József. Lapunk vasárnapi­ szá­­mában jelezve volt a gyászhír, hogy Pr­ick József volt országgyűlési képviselő és To­­rontál megyének legutóbb megválasztott al­ispánja azon szerencsétlenségnek, mely őt a királyi körút alkalmával érte, áldozatul esett, s Beodrán, ahova súlyosan megsebe­­sítlve szállították, meghalt. Prick József emléke sokkal mélyebben van bevésve mindazok szívébe, akik őt is­merték, a közbecsülésnek sokkal magasabb fokán állott, hogysem viszontagságokkal teljes életének rövid vázlatát e lapok olva­sóival megismertetni kötelességünknek ne ismernek, annyival inkább minthogy egész horderejében csak az életrajz megismerése után foghatjuk föl azon veszteséget, mely e szerencsétlenség által e hazát érte. Prick József Szilágysomlyón született 1823. év február havában. Atyja rokkant, katona volt, ki mint százados a Napóleon elleni hadjáratban megsebesülvén, szolgá­latképtelenné vált, és sebei miatt csaknem elzárkózott a világtól, leginkább könyvek­kel társalogva. Később fia lett társalkodója, kit oktatott nyelvekre, zenére, rajzra és sok­féle ismeretre. Atyja mellett kezdte meg ta­nulmányait, s Szathmáron, Nagy-Váradon folytatva, Pesten végezte, hol 1845-ben ügy­véd lett. Pest iparos körei jól emlékezhetnek rá, mily erélyes hangon irt kérvényben szólalt föl ügyük mellett a megyeházban, sürgetve, hogy a municipiumok új ipartörvény alko­tását szorgalmazzák a törvényhozásnál. Mint ügyvéd nem soká működött. Bete­geskedvén külföldi fürdőkre kellett utaznia, majd pedig enyhébb éghajlatot keresett. — Épen Törökországban volt, midőn az 1848. események megindultak. Betegen bár, de mégis visszatért, hogy hazájának szolgál­hasson. De fegyvert nem viselhetvén, To­­rontál megyének ajánlotta fel munkálkodá­sát. Tiszteletbeli jegyző lett, s mivel a me­gyei tisztviselők egy része fegyvert fogott, csaknem az egész megye ügyét vezette, eré­lyesen és tapintatosan. 1849-ben főjegyző­nek akarták megválasztani, de nem fogad­ta el. — „Nem hiszem — úgymond — hogy többet tudnék akkor dolgozni, mint most.“ Midőn később, augusztus havában az ellenség Torontálba is betört, Prick tiszt­viselő társaival elmenekült Lugosra. A vilá­gosi katasztrófa után nem akart tanúja lenni az ország elnyomatásának és a számki­vetést választó. Törökországon keresztül együtt bujdosott sok ezerrel Kossuth inter­­nálási helyéig, Kiutahiáig,onnan 1851-ben Angliába, majd pedig Amerikába. Fáradságosan és küzdelmek közt élt, ta­nítva nyelveket és zene­leczkéket adva. Alapos készültségét nemsokára felismer­ték és először az auburni akadémia (New­ York államban) tanára lett, majd pedig a chicagói akadémiához hívták meg. Itt hosz­­szas ideig működött s itt tanulta meg a zsidó és görög nyelveket, valamint tanul­mányozta a theologiát és orvosi tudomá­nyokat. Működött mint orvos is, s e téren szintén bő tapasztalatai voltak. Hazájától egészen elszakítva, távol minden magyar környezettől és hiányában a magyar köny­veknek, az anyanyelvet úgy gyakorolta, hogy az emlékében megmaradt költemé­nyeket, példabeszédeket, imákat leírta s majd mindennap elolvasta. 1868-ban meglepte a honvágy. A viszo­nyok is változván itthon, többé nem volt maradása Amerikában. A chicagói egyetem ünnepélyesen elbúcsúzott tőle, s praesiden­­se, Bourough János tolmácsolta előtte az élénk sajnálkozást, s mondott köszönetet az ifjúság nevelésében tanusított buzgalmáért. A lapok szintén viszhangozták az elismerés szavait, s ezek és barátai szerencsekivonatai közt ült hajóra 1868. okt. 1-én. Egy hó múl­va már Pesten volt, s aztán rokonai körébe, Torontálba utazott. Pár hét múlva megin­dultak a képviselői választások, s a billeti kerület Pricket választotta meg. Prick József tagadhatlanul egyike volt az ország legképesebb, legtöbb tanulmány­nyal bíró fiainak. Fokozza érdemeit azon nagy szerénység, az a kedves magyar őszinteség, az az eredeti humor, a­mely egész lényét jellemezte. Beszélt úgyszólván valamennyi európai nyelven, tudott idézni az eredeti zsidó bibliából, s ha kellett, po­litikus , nemzetgazda , theológus , nyel­vész, zenész, pedagógus és geológus volt egyiránt: az országgyűlésen ritkán beszélt, de beszéde mindig kimagasult. E tekintet­ben csak a bírósági törvény tárgyalása al­kalmával megtartott jeles beszédére hivat­kozunk, mely az országgyűlésen épúgy, mint az egész országban méltó föltűnést okozott. Legyen béke hamvamn, áldás emlékezetén. Választási mozgalmak. A Pest belvárosi ellenzék folyó hó 13- án tartott közgyűlése határozatából ezen­nel közhírré tétetik : j­­ör, hogy az ellenzéki választók össze­írására több tag önkényt vállalkozván, ezek külön kőnyomatú ívekkel láttattak el. Ké­retnek annálfogva az elvtársak, hogy azok­nak felszólítására,­­ neveiket ezen ívekre feljegyezni szíveskedjenek. 2- ér hogy a kalap utcza 17-ik számú ház­ban, az udvaron balra egy iroda áll nyit­va, részint ugyancsak hasonló beiratás, ré­szint a választásra vonatkozó értesítés nyerhetése végett. M­­or hogy ha az ellenzéki választók a vá­rosi összeíró küldöttségnél valamely nehéz­ségre találnának, vagy pedig megtudnák, hogy mások jogtalanul írattak be, követ­kező ügyvéd urakhoz fordulhatnak, a­kik őket minden jutalom nélkül tanácscsal el­látni, ha kell hivatalos segélyben részesí­teni s általában a szükséges lépéseket meg­tenni készek: Gaal Ernő, lakik váczi-utcza Szentki­rályi-ház. Somogyi Pál, zöldfa-utcza 37. Sidó István, reáltanoda-utcza 2. Végre kéretnek az ellenzék elveit valló polgárok, hogy magukat — a kellő igazol­ványokkal ellátva — a választók sorába felvétetni el ne mulasztassék. A beiratás kezdődik f. hó 15-én s tart f. hó 28-ig bezá­rólag. Pest, május 14. 1872. * A belvárosi ellenzék kisebb bizott­mánya holnap, szerdán esti 7 órakor a nép­körben (sip utcza 9 sz.) ülést tart, melyre a tagokat tisztelettel meghívja. Pest május 14- én 1872. Irányi Dániel elnök.+ Vácz, máj. 12. Kerületünk ellenzéki választói most va­sárnap reggeli 10 órakor tartottak meg képviselőjelölő értekezleteket a Curia ven­déglő előtti téren, miután a városból és a kerület legtávolabb eső községeiből is oly nagy számmal érkeztek meg az elvbarátok, hogy az értekezletet, mint eredetileg terve­re volt, a vendéglőnek különben tágas te­remében megtartani nem volt lehetséges. Nem kell mondanom, hogy midőn dr. Podmaniczky Géza az értekezlet ellenzéki választópolgáraira váró nagy föladatot vázol­ta s kimondotta, hogy jelöltet kell fölállítani, lelkesen és együttes akarattal hangzott föl a kiáltás : Éljen D­e­g­r­é Al­aj­o­s, a váczi kerület képviselőjelöltje! Díszes küldöttség menesztetett utána, mely őt az értekezletre meghívja és prog­ram­jának előadására fölkérje. Degré rövid időn meg is jelent a nyári lakását Váczon tartó S­i­m­o­n­y­i Ernő kísé­retében; lelkesen üdvözöltetett s programm­­ját elmondván a váczi kerület képviselője­löltjének kikiáltatott. Közkívánatra Simonyi Ernő foglalta el ezután az emelvényt és igen szépen sike­rült rögtönzetben emelte ki azon szép érde­meket, melyeket Degré hosszas közpályá­ján a haza ügyei körül szerzett és talpra­esetten figyelmeztetvén a választópolgáro­kat azon nagy fontosságra, melylyel a jelen­legi választások a hazát illetőleg bírnak. Ezután Kovácsy Sándor indítványára köszönetet szavazott az értekezlet a fárad­­hatlan és lelkes dr. Podmaniczky Gézának s emelkedett hangulatban, a győzelem biz­tosságától áthatva, oszlott szét. r. I. * A jákóhalmi kerületben (Jászkun­ság) a kormánypárt Bartal Györgyöt lép­tette föl; mint azonban lapunkat tudósítják, a kandidálók maguk sincsenek valami re­ménységgel megválasztása iránt. * A fehér megyei váli kerületben az el­lenzék nagy része Tóvölgyi Tituszt léptette föl, míg a másik rész Salamon Lajos mel­lett van. A két jelölt közül nehogy a szava­zatok szétforgácsolása által a kormány je­löltje , Ürményi nyerjen, az aki kisebbség­ben lesz, a választás előtt visszalép. * Szatmár, május 9. Városunknak ma nevezetes napja volt. Falragaszok előre hirdették, hogy a „Deák­párt“ alakuló gyűlést tart a „Korona“ ven­déglőben; a „balközép-párt“ a gubás ezék házában; a 48-as kör pedig saját helyiségé­ben a csizmadia színnél régi szokásai szerint mint ünnepnap délutánján gyűlést tart. Nagy figyelemmel várta a közönség a 48-s kör ellen intézett megtámadások ered­ményét, ettől függővé tevén a 48-as párt diadalát a képviselők választásánál. A „Deák-párt“ alig tudott 100 tagot, hi­vatalnokok, papok és egynéhány mester emberekből összetoborzani. A balközepes czég alatt föllépők előtt a gubás ezék házát, a 48-as hű gubások bezárták, a­miért a vá­rosi rendőrség Pongr­­ácz Károlyt, kinél le volt téve a gubás ezék házának kulcsa, bezáratta. Az illető békésen tűrte a méltatlanságot s a kulcsot nem adta ki. Erre a nagy­ piaczon összegyülekezett nép egy része bement a városházához kiszabadítani polgártársukat, a gubások pedig elmentek

Next