Magyar Ujság, 1873. június (7. évfolyam, 126-148. szám)

1873-06-11 / 133. szám

VII. évfolyam szám mmtmmmmme* 133. Szerda. Szerkesztői iroda: Barátok­ tere 1-se szám. II. emelet. ide intésendó a lap Mxell. mi illető minden kösle­­mény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­veleik csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-Hivatal: Egyn­­e-a­utoz* 4-l­ szí* földszint. Ide int «teendő a lap «uy«(i resset illeti) minden közlw mény, a. m­. az el&fizetési pénz , * kiadás körüli pa­naszok és a h­irdrtimn.nytk. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1873. .Turing H. Előfizetési ár: V­idékre postán vagy boly­­bon házhoz küldve. Egy évre 16 i­rr . tr Fél évre . 8 k* Negyed évre4 *V Egy hamub­a) * *i­ * Eryes tr.6m . kv Hirdetési dij: kilenc* hssilbor petitsor egyszeri hirdetése 12 kr tübbssöri 9 kr. Slélyégd j ■níaden hirdet ; külön 30kr. Nyilttér: négy .haiVi petítsor 80 te. Pest, j n n 1 n 9 10. Külföldi szemle. Spanyolországban az ideiglenes állapot véget ért. A cortes név szerinti szavazással 210 szavazattal kettő ellenében a föderatív köztársaságot elfogadta. Az eddigi végrehajtó hatalom feje, mely megbízatását a cortes kezébe visszadta, az utolsó pillanatban maga téve meg a kezdeményezést a jelen köztársasági kor­­mányforma megállapításához. Az új kormány még n­e alakult. A kormány alakításával Pi­y Margall lett megbízva, ki a névsort elő is terjeszté, de a miniszterek kinevezése felett keletkezett izgatott vita arra indita Piy­ Margallt, hogy miniszteri névsorát visszavonja. A­ cortes erre elhatározó, hogy a lelépett kormánynak bi­zalmat szavaz, és egyidejűleg ez előbbeni minisztereket megerősíti állásaikban. Ennek folytán a miniszterek újra átvevék illető tárczáikat, minthogy azokkal a kö­vetkezett nyilvános ülésben 300 képviselő által ismét megbizattak. „ . . . Figueras a cortesben figyelemreméltó beszédet tartott, melyben kiemeli, hogy ha a köztársaságiak nem tartanak össze, a fenyegető pártszakadások meg­ölik a köztársaságot. , . A cortes republikánus többségi pártjának pro­grammjában ezek a főpontok . ...... Egyéni jogok, a rabszolgaság rögtöni teljes eltör­lése. A halálbüntetés eltörlése. Fegyencz-gyarmatok alkotása a Philippini és Mariana szigeteken. Az Antil­lákra számüzötteknek azon jog megadása, hogy ott tar­tózkodhassanak, a­hol akarnak.­­ Általános amnestia minden politikai bűnre. A czímek és méltóságok meg­szüntetése. Jogegyenlőség férfi és nő számára. Az ál­­lamkincstár köteles a polgárokat kárpótolni, ha a­­z­­hatalommal való visszaélés folytán kárt szenvedtek. Vallásszabadság : az állam mindazon épületet és ingó vagyont birtokába veszi, melyek jelenleg a kath. egy­házé, hogy velők tetszése szerint rendelkezzék. A tem­plomokat jövőre kizárólag az illető hitfelekezet tartja fenn. A temetők saecularisatioja. Az anyaország összes törvényei és rendeletei az Antillákra alkalmazandók. A lefoglalt javak visszaadása. Egyenlő, ingyenes igazság­szolgáltatás mindenkire nézve. Kötelező népoktatás. A bírói hatalom függetlensége a polgáritól. A képviselő­ség összeférhetlensége minden államilag fizetett hiva­tallal. A képviselők a jövő országgyűléstől fogva napi Ö^ifeDVaKiszra^m^^? -kö^égi & s a minisztereket és hivatalnokokat illető utazási áta­lánynak eltörlése. Minden tárgy, mely, hogy az adó alól kivonassák, eltitkoltatik, a nemzetre száll. Az ál­lamadósság unificatiója. A levél­ portának felére való mérséklése. A vaspályautasok adójának, az államta­nácsnak számos katonai és felebbviteli törvényszéknek, a portugál határon levő váraknak megszüntetése. Az államnyugdijasok jogczimeinek revisioja. A spanyol kormány a védtelen utasok és nőket gyilkoló carlisták irányában nagylelkűséget tanúsít. Csak legközelebb is több halálra ítélt carlistának m­g­­kegyelmezett. A carlistáknak legújabb működési tervük hatal­mukba keríteni az ország valamennyi kifelé vezető köz­lekedési vonalát, s a véghelyek összeköttetését a köz­ponttal megszakítani. Ezzel stratégiai czélokon kívül politikai czélt is akarnak elérni s benne egy hit­­mű­­velet lehetőségét. Ha t. i. a kifelé vezető vonalakat ha­talmukba ejtik, megpróbálják elhitetni, hogy uralmuk az egész ország felett kiterjedt, s így hitelüket emelni a pénzpiacz előtt. Hiteloperatióik teréül Angolorszá­got szemelték ki s már alkudozásban is vannak ottani tőzsérekkel 100 millió real kölcsönvétele iránt. Az angol parlament pünkösdi szünideje után jun. 5-én ült össze, s mindjárt első ülésében egy kis veresé­get szenvedett a kormány, a Jury-Bill egyik szakaszá­hoz váratlanul s a kormány ellenzése daczára elfoga­dott módositvány dolgában. A módositvány nem nagy elvi fontosságú, s vereség is csak esetleges volt s oka a ház felette gyér látogatottságában rejlik. Nem vették valami nagyon nehezen. A persa sahot jun. 18-ára várják Angliába. Kö­rülbelül d. u. 2 órakor fog Doverbe érkezni, hol a meg­állapított programm értelmében Dover város községi hatósága fogja a fogadtatást rendezni. Ez alkalomból Granville lord óhajtásához képest, üdvözlő feliratot is nyújtanak át a sahnak. A felirat kidolgozásával egy szűkebb bizottság lett megbizva. A királyné pénteken utazik el Balmoralból s 14-én érkezik Windsorba, hogy annak idején a sahot fogadhassa. Az ír Home-Rule párt e hó 4-én Dublinban ismét gyűlést tartott, a­melyen Mitchek Henry parlamenti tag elnökölt. Butt, a párt vezére jelenti, hogy az utolsó gyűlés óta a párt 140 taggal szaporodott. E tényt elég­séges bizonyítéknak tartja arra nézve, hogy ügyök előre halad. Thiers, mint a „Rep. Fran.“ írja, a nemzetgyűlés munkálataiban nem szándékozik tevékenyen részt venni. Idejének legnagyobb részét, melyet a politika most nem vesz annyira igénybe, a természet­történeti museumban szándékozik tölteni s különösen a földtant akarja tanulmányozni. E tanulmányok összefüggésben vannak azon bölcsészeti essay-val, a melyen Thiers dolgozik s melynek tárgya az ember. Rémusat emlék­iratain dolgozik, Dufaure pedig ismét az ügyvédséget készül folytatni. Francziaországba májusban az összes bevitel 247 milliót tett, a folyó év négy első havában 1023 milliót, míg a múlt év hasonló időszakában 1163 millió volt. Az összes kivitel májusban 536 millió volt, az év négy első havában 1311 millió, a múlt év hasonló időszaká­ban 1160 millió. Az orosz czár bécsi látogatásáról legelsőben is a „Birzenyja Viedomosti nyilatkozik e képen: „Aki előtt ismeretesek az Ausztria és Oroszország között létező feszült viszonyok, melyek a krími háborúval vették kezdetöket, midőn Ausztria háladatlanságával meg­lepte a világot, az tudni fogja, mily fontos a bécsi poli­tikai körökre nézve az orosz császárnak az osztrák bi­rodalom fővárosába lett eljövetele. S mi nem csodálko­zunk, hogy egy bécsi lap — a „Presse“, mely eddig lelkiismeretlenségével felülmúlta a többieket az orosz politika iránti gyanúsításokban, orosz küldönczökről való hírek gyártásában, jelenleg megfeledkezett Orosz­ország iránt eddig táplált gyűlöletéről, s a czár Bécsbe érkeztet reményteljes örömnyilatkozatokkal üdvözölte. Itt az orosz lap idézi a „Presse“ idevonatkozó czikkét, s azután így folytatja : Ily­en nyilatkozatokat soha sem vártunk volna a bécsi sajtó, legkevésbé pedig a „Pres­se“ részéről, mely még nem régen az angol lapok föl­szólalása folytán Ausztria, Török-, Olasz- és Angol­országból szövetséget készített Oroszország ellen a török birodalom megmentésére, most pedig Montenegró, Szerbia és Románia teljes függetlenségét ismeri el, s volt szövetségese, a fényes porta bukásában többé nem tény-e ez vagy színlelés? A bécsi lap igyekszik bebizonyítani, hogy ilyen nézeteki­ áll­nak már a bécsi államférfiak, a­kiktől Oroszország hit­szegést és háladatlanságot többé nem várhat. Igaz ugyan, hogy a legcsodálatosabb változások is váratlanul történnek néha a világon, s ilyenek sorá­ba tartozik látszólag az osztrák keleti politikában tör­tént állítólagos fordulat. Ausztria eddig azt hirdette, hogy az ő és Oroszország érdekei keleten merően ellen­kezők s ki nem egyeztethetők. Mi szintén mindenkor így vélekedtünk ezen ügyről, s most, midőn egy bécsi lap hasábjain hasonló ömlengésekre akadunk, szeretnék elhinni őszinteségüket, egyelőre azonban bátorkodunk kételkedni megfontoltságukban, alaposságukban és áll­hatatosságukban. Különben köszönettel tartozunk a bécsi lapnak azon rokonszenvért, a­melylyel császárunk Bécsbe érkeztét üdvözölte. A román félhivatalos „Pressa“ azon alkalomból, hogy a török kormány követelte Romániától, miként az a kolera­járvány miatt Austria-Magyarország ellen zárlatot létesítsen, azonban a román kormány — nem adva hitelt pesti a koleráról koholt híreknek — ezen intézkedés életbeléptetését czélszerűtlennek, sőt a két ország közti kereskedésre nézve veszélyesnek talál­ván, miután a török kormány erről értesült, Románia ellenében létesítette a zárlatot.­­ Erre a „Pressa“ meg­jegyzi: Mi mindig óhajtottunk Törökországgal barát­ságos viszonyok közt élni, nem is vonjuk kétségbe jogát, hogy otthon azt tehesse, ami neki tetszik. De ha a török kormány még mindig azon utópiák­ról ábrándozik, hogy Románia neki vazalla­s birodal­mának kiegészítő része s ezen illusió valósítására volt irányulva egy barátságos hatalom irányábani követe­lése, — nagyon csalódik­­ valóság ez : Románia egy Törökországtól teljesen különválasztott állam, önálló s szomszédjaival békében akar élni, azért keveset gon­dol a szambuli szép álmokkal s keleti virágos irály­lyal. Ne igyekezzék jogainkat bitorolni, mert mi csak saját érdekeinket tartjuk szem előtt. A német birodalmi gyűlés határozatképtelensége miatt munkájában nem tud előre haladni. E helyzetben végre rátértek Schultze-D.ditschnek egy régibb indít­ványára, melynek értelmében utasíttatott volna a kor­mány, az ülésszak tanácskozási anyagát az ülésszak megny­ítta előtt előkészíteni s az országgyűlések szün­idejét a birodalmi gyűlés szünideivel egy időre tenni. A birodalmi gyűlés tagjai többnyire párkülönbség nélkül egy határozati javaslatban állapodtak meg, melyben ki­mondják, hogy a jelenleg dívó rendszer tarthatatlan. Az októbertől karácsonyig terjedő időben 10 — 12 heti tartamú ülésszakokat kell kitűzni. Az állatnév kezdete ehhez képest január 1-ről július elsejére teendő s a birodalmi gyűlés tanácskozási anyaga legalább részben, a gyűlés egybehívása­­előtt összeállítandó, a birodalmi költségvetés pedig teljesen elkészítendő. — E határozati javaslattól várják legalább a jövendő ülés­szakok munka- és határozatképesítését. Az országgyűlésben ma tárgyaltatott az 1874-ki budget másodszor. Löwe törülni akarja a pápai széknél lévő követi állást. Bismark megjegyzi, hogy ezen állás egy örökség, annak betöltése a pápa világi hatalmától független. Azt a jelen pillanatban lehetetlen betölteni, mert a német követ nem engedheti meg, hogy oly mo­­dorban beszéljenek ellene, melyet a birodalom nem tűr­het el. Azon csekély remény dac­ára, hogy ezen állást most betölteni nem lehet, a viszonyok megújítása iránt vé­ső fonalat nem szabad eltépni. A német birodalom nem fog beavatkozni a pápaválasztásba, azt azonban megvizsgálandja, hogy a választó törvényesen eszkö­zölte­tett-e, és hogy a pápa képes lesz-e gyakorolni azon jogokat, melyeket egy törvényesen választott pápának gyakorolnia kell. (Élénk helyeslés.) Erre a pápai széknél,lévő követségi állás megha­gyatott. Ellene szavaztak a haladópártiak és a szabad­elvűek nagy része. Az osztrák hivatalos lap közli, hogy Ferencz Jó­zsef császár Berg tábornagyot, ki a tíz év előtti len­gyel felkelők irányában tanúsított eljárásáról ismere­tes, az osztrák 70-ik számú gyalogezred tulajdonosává nevezte ki, az orosz czár pedig a 2. sz. gyalogezred tu­lajdonosává lett kinevezve. A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZAJA. — Pest, 1873. junius 11. — Fracasse kapitány. Regény a XVII-ik századból, melyben a nagy forr­a­­dalom óta egészen eltűnt franczia világ megismertetik. Irta Gautier Théophile. Franuziából fordította G. T. Ant. (65. Folytatás.) Ennyiben volt Leander magán beszédjével, midőn hirtelen barna, zsinórnélküli egyenruhájú, szemére hú­zott kalapu kis apród állott előtt, és gyermeki hang­gal, melyet hiában igyekezett férfiasnak színlelni, kér­dezte: — Ön Leander úr, ki csak most játszta Lindéry ur darabjában, Lygdamon pásztor szerepét? — Én vagyok az — felelt Leander — mit kíván tőlem, mit tehetek szolgálatára ? — Oh köszönöm — felelt a gyermek — semmit sem kivánok öntől, csak üzenettel vagyok megbizva, melyet önnek kell átadnom, ha ugyan szivesen meg­hallgat, ezen üzenetet egy álezás hölgy küldi. — Az álezás hölgy ? — kiálta fel Leander — oh mondja hamar, meghalok türelmetlenségemben! — íme szóról szóra — mondá az apród. Ha Lyg­damon ép oly bátor vitéz, mint a milyen nyájas ud­varló, legyen a nagy templom mellett éjfélkor. Egy hintó fog reá várni, üljön bele és hagyja magát ve­zettetni. Mielőtt Leander csodálkozásából magához tért, az apród már eltűnt, emberünket nagy bizonytalanságban hagyván. Ha szive dobogott is örömében, jó szerencse reményében, háta borzadott azon botozás emlékére, melyet ama bizonyos parkban szenvedett nem rég, a hall­gató amor szobra mellett. Hátha ez is valamely irigy­­által kigondolt csel ? Egyszerre dühös férjjel találko­­zandik, ki bottal vagy karddal fogadja, sőt még életé­től is megfoszthatja. E gondolatok kissé csökkentették elragadtatását, mert Leander semmitől sem félt úgy, mint a pálczától és a haláltól, épen úgy, mint Panurge. És mégis ha nem ragadja meg az alkalmat, mely oly váratlanul és regényesen kínálkozott, talán soha vissza nem jön többé, és azzal együtt le kell mondani azon lehetőségről, hogy valaha teljesülni lássa egész élete álmát, melyért annyi fáradságot, annyi nélkülözést, annyi kenőcsöt, annyi illatot, s­patyolat fehérneműt áldozott. És azon ismeretlen nő nem vádolhatná-e mél­tán gyávasággal, ha nem jelennék meg felhívására. E tűrhetetlen gondolat elhatároztatá Leandert. — Igen, de ha ezen szépség, kiért most kiteszem magam, valami vén, kifestett arczú, vendéghajat viselő rut hölgy lenne, vannak oly vén boszorkányok, kik szeretnek az ifjak véréből táplálkozni. Ó dehogy, ő ifjú és kellemteljes volt, minden bizonynyal, nyakát láthattam kissé, az fehér volt, gömbölyű, a többire nézve is csodát ígérve ! Igen, igen, menni fogok, felü­lök a hintóba. Egy hintó! hisz semmi sem méltóságo­­sabb és nemesekhez illőbb a hintónál ! így el lévén határozva Leander, visszatért Fran­­cziaország fegyvereihez, alig nyúlt a színészek vacso­rájához, és hamar visszavonult szobájába, hol magát szépíteni kezdette, nem kímélve sem a finom hímzett fehérneműt, sem a jó illatokat, sem a risport, sem a pézsmát. Tőrt és kardot sem felejtett el, bár szükség esetére épen nem tudott volna azokkal bánni, mégis remélte, hogy felfegyverkezett szerető több tiszteletet gerjeszt mint más. Azután kalapját szemére húzta, sötét szinü spanyol köpenybe burkálódzott és lábas hegyen kicsúszott a vendéglőből, azon szerencséje is lévén, hogy a csúfondáros és leskelődő Scapin által sem vétetett észre, ki már nagyban horkolt kis szobá­jában a folyosó másik végén. Az utczák már rég óta puszták voltak, Poitiersban korán szoktak lenyugodni, Leander egy élő teremtéssel sem találkozott, csak néhány sovány macskát pillantott meg, melyek mélán bolyongtak és láttára elillantak, pincze ablakokba szökvén, vagy a kapuk alá csúsztak be. Szerelmesünk épen akkor ért a térre, midőn a régi toronyórán éjfélt ütött, rémes zajával elkergetvén a fe­dél alatt tanyázó baglyokat. A harang kongása ez­ért csendben, titkos áhitatos borzadalmat gerjesztett Le­ander lelkében. Úgy tetszett neki, mintha saját halálára harangoztak volna. Egy perczig habozott: ne térjen-e vissza szobájába, és ne feküdjék-e inkább le nyugalma­san jó ágyába semhogy ily veszedelmes éjjeli kalan­dokra induljon; de megpillanta a hintót a kijelölt he­lyen és a kis apródot, ki a kocsi nyitott ajtajánál állott. Hátrálni már nem lehetett. Kevés ember elég bátor arra, hogy tanuk előtt mutatkozzék gyávának. Lean­dert már meglátta volt a gyermek és a kocsis is; elha­tározott léptekkel közeledett tehát, bár szíve erősen vert, és Galaorhoz méltó rettenthetlenséget színlelve, helyet foglalt a hintóban. Alig ült benne, a kocsis megindítá lovait, melyek sebes, egyforma ügetésnek eredtek. A hintóban mély sötétség uralkodott; a bőrfüggönyök is le voltak eresztve az ablakokon, úgy hogy kün­épen semmit sem lehetett látni. Az apród a hintó lépcsőjén állott ugyan, de nem lehetett vele beszélgetésbe elegyedni, se tőle semmi felvilágosítást kapni. Nagyon röviden felelt és nem látszott hajlandónak megmondani , mit tudott, ha ugyan tudott valamit. Nem lévén mit tenni, színészünk az ülőhelyeket kezdte tapogatni. Ezek finom bársony­ból voltak készítve. Lába alatt vastag szőnyeget ér­zett, míg a hintó belső díszítéseiből finom illat párol­gott, a­mi akkor jó ízlésnek és keresettségnek volt jele. Tehát mindenesetre főrangú nőhöz vitte őt e hintó oly rejtélyesen. Igyekezett magát tájékozni, de kevéssé is­merte Poitiers-t. Kis idő múlva azonban észrevette, hogy a kocsi zörgését nem verik többé vissza a falak. A városon kívül robogtak már alkalmasint, a mezőn, ismeretlen lak felé, mely szerelmeseknek ép oly alkal­mas lehetett, mint gyilkosoknak, gondola Leander, nem minden borzadás nélkül és tőrét tapogató. Végre a hintó megállóit. A kis apród kinyitá az ajtót és nagy fekete falat látott maga előtt, mely neki valami kert, vagy park falának tetszett. Nem sokára kis ajtót vett azon észre, melyet barna, has adózott mo­hával ellepett fa miatt nem igen leh­itett kezdetben a faltól megkülönböztetni. Az apród keményen meg­nyomta az egyik nagy szeget, mely a des­kákat össze­tartotta, s az ajtó kinyílt. — Adja ide kezét, hogy vezessem — mondá a gyermek Leandernek — igen sötét van, s különben nem tud utánan jönni e fa tömkelegben. Leander oda adó kezét és mindketten elég sűrü erdő közt haladtak néhány perczig, bár a fák még meg voltak fosztva leveleiktől.­ ­ A Tisza folyó szabályozása. A magy. kir. közmunka és közlekedési mi­niszter rendelete következtében Herrich K. mi­niszteri tanácsos terjedelmes előterjesztést készí­tett a „Tisza-szabályozás keletkezéséről, fejlődé­­séről és jelenlegi állásáról“, melyből megtanul­hatjuk, hogy a Tisza folyó szabályozása nem oly könnyű, nem egy hamar bevégezhető s nem is oly nagy nyereményeket ígérő munka, mint azt Hobohm úr számitgatá, kinek számításai külön c­áfoltattak meg, hanem részint a víz általános csekély esése, az áradások rendkívül nagy volta, részint az általános pénzszegénység és tegyük hozzá munkaerő hiánya miatt oly nehézségekkel járó feladat, minőnek megoldásához, a technikai nehézségeket értve, példát Európában nem talá­lunk s önálló,még eddig szintén ismeretlen rend­szert kell kigondolnunk és életbe léptetnünk. A hiv. jelentés szerint a Tisza folyó szabály­zásának jelenleg csak első stádiumán állunk: az árterek, kisebb árvizek ellen biztosítva vannak, de az ú. n. catastrophák ellenében, majd csak akkor lesznek biztosítva, ha az említett „ismeret­len rendszer“ már nemcsak kigondolva, de való­sítva is leend. Ezen első stádium azonban már­is országos nagy jelentőséggel bír: a Tisza völgyén 107 átvá­gás történt, melyek hoszsza 72,768 öl; ezen 107 átvágásból 39 egészen anyafolyónak képezte ki magát; 22 teljes képződésben van; 40 lassan, de biztosan képződik s csak 6 van részint elisza­­polva részint készülőférben. Az átmetszések ösz­­szesen több mint 17 mértföldet, az elvágott ka­nyarlatok több mint 80 mérföldet s a rövidítések több mint 63 mértföldet tesznek, miszerint a Tisza-folyam, mely 25 év előtt 159 mértföldet tett, most csak 96 mértf, s az esés átalában majd­nem meg­kétszereződött. Természetes következménye ennek viszont,­­ hogy az árvizek gyorsabban keletkeznek s néhol még a régieknél is magasb emelkedést érnek el, mindaddig, míg a szabályzás többi stá­diumai az állóvizek lecsapolása s végre az öntö­zési rendszer keresztülvive nem leend. Az eddigi anyagi eredmény azonban a befek­tetett tőkéhez képest oly annyira hasznosnak mondható, hogy csak csodálnunk lehet, a jelen alapítási düh korszakában, hogy az idegen tőkék, meddőbankok vagy kétes jövőjű vaspályák he­lyett miért nem kínálkoztak a szabályzásokhoz kellő, megfelelő mérvben. A tulajdonképeni ármentesítés eredményei ugyanis következők: A töltések hossza i. e. 168 mérföld; ez került 12.939,417 frtba s ez által mentesítve lett 1.884,409 (1200 négyszegöles) hold terület; ezekhez adva a szathmári, szamosi, s borsodi érdekeltek által elért eredményt, az összes megmentett terület közel három millió holdat tesz. Hozzáadva a költségekhez a fű­zeser­­és, javitás, tiszti fizetés, felügyelet s az átvágá­sokhoz kellő terület (10,628 hold) beszerzési költségeit: 7.353,960 frtot, az összes árm­entesi­­tési költség: 20.826,838 frt s igy egy-egy hold föld mentesítése 11 frt 5 krba került. Nem kecsegtethetjük magunkat azzal, hogy ezen 3 millió hold föld minden időben biztosítva volna; azzal sem, hogy egy másik 20 millió frt befektetéssel hasonló eredményeket érhetünk el; de ha az ármentesített­ területnek 10 éven át csak 2—3 szórta vehető hasznát teszszü­k számításba, holott valószínű, hogy csak 2—3 év bizonyul be egészen mostohának, mint említők, csak csodál­nunk lehet, hogy az idegen, kivált bécsi tőkék, melyek terményeink eladásából még kétszeres hasznot húzhatnának, nem kínálkoztak, sőt tel­jesen visszavonultak e hasznos befektetéstől. Ennt­k, t. i. az idegen tőkék hiányának s álta­lános pénzszegénységünknek tulajdoníthatjuk most, ha ezen „első“ stádiumból semmikép sem vergődhetünk át a második és harmadikba, me­lyek elérése nélkül a jelenlegi eredmény sincs biztosítva. A hivatalos jelentés szerint ugyanis: „majdnem valamennyi szabályzó társulat, (me­g t. i. az eddigi munkálatokban részt vett) még csak hosszú évek során keresztül lesz képes az felső szakasz (az első stadium) kölcsöneit törlesztve újabb befektetésekre.“ Íme, ily következményei vannak nálunk a pénzhiánynak, melyről a tiszavidéki lakosság pa­nasza fel sem hatol Bécsig, hol 20 milliónyi tőke egy két szédelgő bank megváltására is kevés és szívesen kidobatik, míg mi országszerte érezzük, (mert a Tisza folyó szabályzása törvényesen el­ismert országos ügy) a legszükségesebb befekte­tésekhez kellő tőkék hiányát. Tény, hogy ha a Tisza folyam szabályzásá­ban előbbre nem haladhatunk, előhaladásunk egyik legjelentékenyebb akadálya a tőkehiány. Hiányzik, mint említők, a munkaerő is, mely pedig tízszeres mérvben meg­volna a hazában. De, most ott hever a közös ármádiában. Aratásra, ha ugyan lesz mit aratni, bevett szokás szerint Kuhn hadügyér talán ismét haza­ereszt 25—30 ezer embert, jó pénzért, oly meg­szorításokkal, melyek közt a magyar birtokos gazda alig veheti jó hasznát eme munkaerőnek. Nincs tehát nagy köszönet ez ideig eme kegyes-

Next