Magyar Ujság, 1874. október (8. évfolyam, 223-249. szám)
1874-10-14 / 234. szám
VIII. évfolyam. 234. szám. Szerda, 1874. Október 14. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal. Megyeháztér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős ke* Bektől fogadtatnak el.MAGYAR ÚJSÁG C HaJM JM Hja. .. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . 1 frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Fél évre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — a Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : Hat hasábos petit* sor egyszeri hirdetése 12 kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr.— Nyilttér : három hasábos petit* sor 30 kr. Miért nincs vámszerződésünk Roma- Iniával. Furcsa színben tünteti elő a „magyar-osztrák“ közös kormány eljárását az, hogy 1867 óta számos, nagyterjedelmű vámszerződéseket kötöttek a világ legtávolabb népeivel s államaival (Chilivel, Chinával stb.) kikkel jelentékeny kereskedelmi forgalmunk nincs s nem is egy könnyen lehet, amig viszont a tőszomszédban lakó népekkel Romániával, Szerbiával, vagy átalában Törökországgal épen nem képes szerződésekre lépni. És pedig, nem azért mintha Magyarország és Ausztria érdekeit, melyek itt határozottan összeütköznek a „két kormány“ (Magyarország érdekeinek háttérbe szorítása mellett) egymás közt nem tudná elintézni, hanem mert a „Fejedelemségek“ vannak feszült viszonyban a magas portával, mely végre épen akkor tagadja meg legfelsőbb beleegyezését, a „magyar-osztrák“ kormánynyal kötendő szerződésekben,midőn ez már dolgait rendezetteknek vélte a „Fejedelemségek“ kormányával. Emiatt emel ma a „P. Lt.“ panaszt s ugyancsak megdorgálja a magas portát, gondolná meg, hogy a vámszerződés kérdése nagyon elmérgesedik: Románia és Szerbország minden rétegeiben máris átalánosan érezhető a teljes elszakadásra törekvés; ne szítsa a magas porta önmaga a szakadárságot annál inkább ne, mert bizony, azt a vámszerződést elvégre beleegyezése nélkül is megkötik az illetők stb. Szép s helyes dolog, hogy a „P. Lt.“ ily mérvben kardoskodik Románia és Szerbország önállósítása mellett. Maga a dolog természete is mutatja, hogy a török porta érdekeire nem lehetnek sérelmesek azon szerződések, melyeket p. o. Románia vagy Szerbország „önmagára nézve“ jónak és hasznosnak talál. Hanem főkép az „osztrák-magyar“ kormány felfogásán kell csodálkoznunk, mely az ő orgánumaiban igy beszél s mint látszik tényleg is képes és kész ignorálni a „porta“ beleegyezését (mint ignorálta a távirat ügyben kötött szerződések alkalmával még Egyptomot illetőleg is) s igy oly mérvű önállást követel eme fejedelemségek számára a porta vagy Törökország ellenében, minővel nem dicsekedhetik, minőt nem engedne meg Magyarországnak Bécs, vagy az u. n. „osztrák-magyar“ eszményi állam irányában. „A mi monarchiánk érdeke, mondja a „P. St.“ mit sem szenved a török kormány ellenállása által, mert az egyezség legroszabb esetben a porta beleegyezése nélkül is létre fog jönni, miután a nagyhatalmak felfogása szerint kétséget sem szenved, hogy Romániának az egyezség megkötéséhez joga van; mi csak sajnálhatjuk, hogy Konstantinápolyban erőnek erejével felidézik azon szellemeket, melyek a különben is korhadt török birodalmat fenyegetik.“ Lám mily szerencsés egy provincia az olyan, melynek barátai a „nagyhatalmak“, kiknek némaságát úgy magyarázza az ember, ahogy jónak véli. Mily bő köpeny a nagyhatalmak pártfogása s az egységes territóriumon lakó fejedelemségekre nézve. Mily boldog önálló ország Románia és Szerbország a „török birodalom“ irányában, mennyivel függetlenebb mint Magyarország az ú. n. osztrák birodalom irányában, melylyel pedig még ez ideig nem képezett egységes territóriumot, sőt papiroson mindig hangoztatva voltak az önállás, vagy legalább a dualismus és paritás elvei. Kétséget sem szenved, mondják a jobboldaliak, hogy Romániának joga van vámszerződést kötni a porta beleegyezése nélkül, és e jogot támogatni lehet azon érvvel, hogy Románia legjobban tudhatja s érezheti önmaga mit kíván, mit lát hasznosnak saját érdekeire nézve. De hát ha ily bőkezűek a létjogok elismerésében, ugyan miért igyekeznek ezt megtagadni Magyarországtól, melyet kétségkívül sokkal közelebb és más oldalakról más szempontokból érdekel épen a Romániával kötendő szerződés mint Ausztriát. Hogyan lehet egyenlő vámtarifát csinálni Magyarország és Ausztria részére épen Romániát illetőleg, holott a gyakorlati élet mutatja, hogy érdekeink és nézeteink sok részben ellentétesek. Ott van p. o. a gabonavám kérdése, mely számos hasonló kérdést felszínre fog hozni, ha tárgyaltatik. Mikép lehet igazságosnak mondani p. o. azon rendszert, miszerint ha most az osztrák iparos czukrot vagy szeszt visz át Romániába, kárpótlását a „közös“ kincstárból kapja, és részben mi fizetjük a különben is rendkívüli csekély vámjövedelemből s nemde az osztrák kormány mindent el fog követni, hogy lehetően vámmentesekké tegye az osztrák iparczikkek átvitelét Romániába, holott így a mi iparunkat szorítja onnan ki. Nem ismerjük még a tervezett vámszerződéseket, mert hiszen ezeket csakis akkor szokták velünk ismertetni, amikor már megváltoztatni nem lehet. Hanem a dolog természete Ausztria és Magyarország terményei s iparczikkei s a népek különböző igényei és érdekei mutatják, hogy az egységes vámszabályok nem lehetnek mindkét részre czélszerűek. Eszerint aligha nagy veszteség reánk nézve, hogy azok iránt máig sem volt képes létrejönni az egyezség s ha már eddig vártunk, jó lesz elvárni azon időpontot, amelyben Magyarország önállólag intézkedhetik saját területe vámügyeiben. Ekkor könnyebben el lehet majd hárítni a kételyeket Konstantinápolyban a portánál, melyet ugy látszik csak is a „nagyhatalmi“ modor tett bizalmatlanná. —T-— — Pest, Pilis és Solt. i. e. vármegyék központi választmánya a tegnapi (12-diki) ülésében a gödöllői választókerületben eszközlendő országgyűlési képviselőválasztás határnapjául a folyó évi november hó 22-dik napjának (vasárnap) i. e. 10-dik óráját tűzte ki, és pedig ha a választás nem fog felkiáltás útján megtörténni, akkor az titkos szavazás útján fog megejtetni. A választási elnök leend: Damady Győző (így tehát ezt nem léptetik föl jelöltül, mint a hírlapokban szó volt) a helyettes elnökök: az idősb és péczeli Fáy Béla s Kocsy Gyula megyei bizottsági tagok; a jegyző pedig : Szvoboda József gödöllői jegyző és a helyettes jegyzők: Szűcs Ferencz péczeli, Kiss János dunakeszi és Gurányi István mogyoródi községi jegyzők leendnek. E választási kerülethez a következő községek tartoznak Mogyoród, Csömör, Kerepes, Kis-Tarcsa, Csik-Tarcsa, Czinkota, Rákos-Csaba, Rákos-Keresztur, Péczel, Isaszeg, Gödöllő, Bag, Héviz-Györk, Hévíz, Túra, Boldog, Vácz-Szent-László, Valkó, Dány, Zsámbok, Duna-Kesz, Tót, Rákos-Palota, Új-Pest, Ecser és Maglód. _____ — A belgrádi „Vidovbán“ konstantinápolyi jól értesült levelezője szerint az osztrák-magyar követ a stambuli udvarnál hivatalosan jelentette be a portának, hogy a bécsi kabinet Románia kormányával a kereskedelmi egyezmény megkötése iránt alkudozásba fog bocsátkozni. Miután tudva van, hogy a török császár kormánya Károly fejedelemnek ezen jogát nem ismeri el, hanem azt kívánja, hogy Románia kabinetje minden ilyen nemzetközi conventió megkötésénél mindenekelőtt a török kormányt keresse meg az engedély megadása végett, amiről pedig Bukarestben nem akarnak semmit tudni. gr. Zichy nagykövetnek e lépéséből azt következtethetni, hogy a magyar-osztrák külügyminiszter a portának beleegyezése nélkül is megköti Romániával a kereskedelmi egyezményt. Felette jelentőségteljes mozzanat ez, melyközlő szerint — a stambuli összes diplomatának figyelmét magára vonja. Gróf Zichynek a napokban hosszas kihallgatása volt a szultánnál, melyen — mint állítják — az osztrák-magyar nagykövet azt tanácsolta a padisahnak, legyen engedékeny a Romániával megkötendő kereskedelmi egyezmény kérdésében. Konstantinápolyban erős gyökeret vert a hit, hogy Károly fejedelem kormánya a legdesperátusabb eszközökhöz nyúl inkább, mint hogy a török nézetek előtt meghajolna. Levelező kiváncsi ez ügynek lebonyolítására. Mihez fogjunk? Mihez fogjunk, hol kezdjük ? E kérdést intézheti az országgyűlés is, összeülése első perczében a kormányhoz. A hírlapokban egy halmaz munkálat vár országgyűlési tárgyalásra. Az igaz, hogy eddig az a sok kész munkálat, mind a hírlapokban áll; nem tudjuk, nem olyan formán-e, mint a küldött rák a levélben. Egy halmaz befejezetlen törvény, ott hever a képviselőház fiókjában. A castesteri, közjegyzői stb. törvények, mind befejezésre várnak. Ott ásítozik a középtanodai törvényjavaslat, ha csak eddig már végképen el nem aludt az urban. És amit legy , elsőnek kellett volna mondani, ott van a válasz-ási törvény is, rémséges árnyékával, inkább a sir mohos üregét keresve, mint az életet. Mi szerencsés utat kívánunk nekik oda, hol nem fizetnek adót s hol a szerzetes rendek is szabadon pályáznak Lucifer székére. Ezek mind várófélben vannak a képviselőház összeülésére. És most közeledik ezekhez egy óriási halmaza, a rendszeres és rendszertelen munkálatoknak, kévékben hányva egymásra, mint egy kazal. Ha a képviselőház, csak egy cséplőgép lenne, mely egymásután pergeti ki a kévéket— úgy igen könynyen tekinthetnénk a kazalra,hol egymás tetejében, egymás alatt és felett, hever halmazon, évi budget, adóreform, megye arrondírozás, állandó választmány tervezete, codificatió, stb. stb. de miután a képviselőház nem cséplőgép, mely végzi kötelességét, bármint tolják emésztőjéhez a kévéket; miután azok a kévék nem is aranykalászokkal ékeskedő buzaszálakból állanak, melynek gazdag termését, örömmel sietne mindenki a nemzet üres zsákjaiba felszedni — nagyon természetes, hogy nem minden scrupulus nélkül tekinthetünk az országgyűlés megnyitásához, épen ama halmaz teendő szempontjából, melyet a kormány, hír szerint, útja elébe felhalmozott. Aztán már látjuk mi előre, hogy miképen fognak e tárgyak egymásután előpakoltatni a t. ház asztalára. Előáll Ghéczy Kálmán s kipakol egy csomó törvényjavaslatot, a jövő évi költségvetésről, vagy talán nem is azt fogja most mindjárt előadni, hanem leszámol egy csomó kártyát: X. törvényjavaslat a bélyegilleték módosításáról, Y. törvényjavaslat a jövedelmi adó rendezéséről, Q. törvényjavaslat az adófelügyelőségről, Z. törvényjavaslat az adó miként fizetéséről, Y. törvényjavaslat az adó miként exequálásáról stb. Előáll Szapáry belügyminiszter: X. törvényjavaslat a megyék határainak kiegészítéséről, Y. törvényjavaslat az 1870. évi törvény módosításáról stb. Előáll Bartál miniszter: X. törvényjavaslat a kereskedelmi törvény codificatiójáról, Y. törvényjavaslat az ipartörvény módosításáról stb. És igy tovább. Minden miniszter kipakolja a maga portékáját a t. ház asztalára, s a t. ház asztala mintegy nürnbergi kereskedés, szinte ragyog a különféle tárgyaktól, melyek egymás mellett épen úgy hevernek, mint a boltban az áru: csipke a kesztyű mellett, gomb a nyakkendő felett. Azután jön a cséplés. Amelyik miniszter, hamarább kaphatja a magáét, elcsépelted a bizottságokban , sürgősen meg is teszik; ha valaki felszólal, hogy ez mégis csak szalmacséplés — a chorus rázengi : „itt van mi, ezek akadályozzák a törvényhozást működésében, hozzábeszélnek, napszámra szónokolnak, agyonbeszélik a bölcseség netovábbját“ — s a chorus visszhangzik a sajtó egy részében, s még ráadássul hozzá is teszik, hogy a napdíjért beszélnek, s húzzák az ülést. Mikor a törvényjavaslat kész— meg van szavazva , akkor észreveszik, hogy hiszen azt magában életbeléptetni nem lehet; ehhez még kiegészítés is kell, ott ama tizedik darab, melyre csak pár hó múlva kerül a sor, az lesz a kiegészítő része. No de segít rajta a felső ház. Majd belekötnek ott egy betűjébe, s aztán nem lesz felsülés — az új idétlen szülöttel. Ha azt kérdezed jó olvasó, hogy van-e ehhez sok, nagy és nagyobb, kis és kisebb törvényjavaslatokhoz egy általános programm, egy építési terv, melyet az ember maga elébe tartana, s azt a szögletes követ, meg azt a gömbölyű időtlenséget megmérhetné, hogy tulajdonképen hogyan fog az a tervbe illeni: a válasz az reá, hogy lehet ilyen terv, ilyen programm, külön a Ghyczy fejében, külön a Szapáry fejében, külön a Bara fejében, de az ország ilyet nem ismer, ilyenről a kormány nem beszél, mert programmja, részletesen előadott tervrajza nincs; noha nincs, még az nem tenne semmit, de nem is lesz, s nem is fog adni. G hy czy épen úgy mint Bartal, satöbbi, s a saját agyában készült átalános tervhez faragja a köveket. így volt ez 7 év óta, igy van most : azért