Magyar Ujság, 1898. december (7. évfolyam, 333-361. szám)
1898-12-16 / 348. szám
Az ellenzék diktál. Budapest, december 15. Holnap este a szabadelvű párt ismét merényletre készül a nemzet ellen: házelnököt akar kandidálni. A Lloyd-klub tagjai abban a hazaáruló hitben vannak, hogy ez az ő joguk, sőt tekintettel arra a kedvezőtlen körülményre, hogy a képviselőházban ők vannak arra kárhoztatva, hogy a többséget alkossák, melynek soraiból természet szerint az elnök kikerül, (a logikájuk szerint elnökké az lesz, aki a szavazatok többségét nyeri, márpedig a szavazatok többségét ők szolgáltatják) egyenesen hivatva érzik magukat arra, hogy az elnöki szék betöltéséről ők gondoskodjanak. Hogy e felfogás a mellett, hogy hazaáruló, meglehetősen sántikál is, első pillanatra nyilvánvaló. Mert a többségnek csak arra van joga, hogy azt akarhassa, amit a kisebbség neki megenged, így értelmezendő a többség uralmának parlamentáris elve. Aki ezt az értelmezést el nem fogadja, az hazaáruló, a nemzeti jogok elsikkasztója és nem lehet tagja a demokrata körnek. A parlamentben mindenkinek egyenlő jogai vannak, Mezei Móriczot egy hajszállal sem illet több, mint Molnár Jánost és az öreg, reszketeg Janicsáry Sándornak sem jut kevesebb, mint Ivánka Oszkárnak. Ez az egyenlőség tana. Mi következik belőle? Az, hogy ami áll az egyes egyénekre, az áll a pártokra is. Ha Mezei Móricz nem több, mint Molnár János, akkor a szabadelvű pártnak sem dukál több, mint az ellenzékinek. Ellenkezőleg, kevesebb. Mert a szabadelvűek pártja csak egy párt, az ellenzékiek pedig vannak négyen, sőt öten is. Tehát még a többségi elmélet alapján is az ellenzéket illeti a diktálás joga. A Lloyd-klubban pedig mégis elnököt akarnak jelölni. Hát nem merénylet ez a kisebbségi jogok ellen? Csakhogy az a merénylet nem fog sikerülni. Hála istennek, vannak még hazafiak, akik Polónyi Gézával fegyverbarátságot isznak. Ez a merénylet hajótörést fog szenvedni az ellenzék elszánt ellentállásán. Az ellentállás természetesen nemcsak elszánt, hanem parlamentáris is lesz, így, teszem, nem puskával lövöldözik le a merénylő szabadelvű pártot, hanem élnek a szólásszabadság jogával. Beszélni fognak, szóval és lábbal. Szóval akkor, ha az ő sorukból áll föl valaki, lábbal akkor, ha a merénylő többség sorából akar valaki szólani. Az is nevetséges beszéd, hogy a szólásszabadság korolláriuma, hogy a szónokot engedni kell beszólni. Csak az ellenzéki szónokot kell engedni, a kor-Szerkesztőségi, Előfizetési ármánypártit nem. Mindenütt a világon, ahol háborút viselnek, úgy van, hogy az ellenséges ágyukat beszögezik. Hát ők is csak úgy tesznek, mivel hogy tehetik. Aztán meg — visszatérve a többségi elméletre — az sem áll, hogy amikor az ellenség nagyobb, akkor engedni kell neki. Van rá sok példa, hogy kisebb had megverte a nagyobbat. Hát miért ne verje meg a kisebbség a többséget? Meg fogja tehát verni. Meg kell vernie. Mert hova jutna az ország, hova a magyar alkotmány, ha az ellenzék engedné, hogy a Ház szavazattöbbséggel döntsön! Hisz ez a többség uralmát szankcionálná, márpedig a haza csak akkor boldogul, ha a kisebbség uralma alatt áll. A kisebbségi uralom pedig mintauralom. Tessék csak visszatekinteni a múltba, a közel- és a távolmúltba. Eddig az elnöki széken mindig szabadelvűpárti képviselő ült és az ellenzék obstruálhatott, amennyi tetszett neki. Most azonban korelnökség czímén a függetlenségi Madarász apó kerül a díszes tribünre és az ellenzék kukorékol a Házban: nem engedjük szóhoz jutni a kormánypártot! Nem fog onnan senki sem beszélni! Nem fogjuk a Házszabályokból azokat a szakaszokat alkalmazni, mik nekünk nem kellenek! Erélyesen tiltakoztak mindig a Házszabályok alkotmányszerű revíziója ellen, most maguk csinálják meg a revíziót, kisebbségi határozat alapján. A Házszabályokból érvénytelennek deklarálják a 204. szakaszt, mely szigorú rendszabályokat tartalmaz azok ellen, akik a tanácskozás rendjét makacsul megzavarják. Le ezzel a szakaszszal! Nem parlamentarizmus, nem szabadság az, mely tiltja a tanácskozás megzavarását. Mivel pedig ez a szabadság az ő legerősebbváruk s mivel attól tartanak, hogy az új elnök mindkét oldalra tekintő pártatlansága ebből a várukból verné ki őket, azért kelnek elszánt tására az elnökválasztás ellen és a rendzavarás szabadsága mellett. Az ellenzék eddig negatív politikát folytatott, csak azt tudtuk róla, mit nem akar: nem akarja Bánffyt, nem akarja az indemnityt, nem akarja a kiegyezést. Most, a nagy készülődésben kidomborodnak pozitív politikájának a körvonalai is. Akarják, hogy a parlament alkotmányosan meg ne alakulhasson, akarják, hogy a botrány szentesítve legyen, akarják, hogy a többség azt szavazza meg, amit ők proponálnak és akarják, hogy január elsején, természetesen az alkotmány védelmire, Magyarországon egy épkézláb törvény ne maradjon érvényességben. Nagy kár, hogy nem akarják egyszersmind a Filippi-szigeteket. Magyarországnak nem is ártana egy ilyen jelentékeny szigettelep, nekik is jól esnék, ha volnának 1 évre 18 fit, fél évre 6 fit, negyed ®vr® 3 fit, bére 3 frt. számára: *sh0A» 4 kr. Budapest, IV. feer., Ferenczsek-tere 3. gyarmatok, ahová a szabadelvű párt és a kormány tagjait bagnoba küldhetnek. Mert ha már azt akarják, hogy a többség uralma engedjen a kisebbség zsarnokságának, parlamentarizmus uralkodjék az országon parlamenti tárgyalások lehetősége nélkül, nemzet és korona bizalma ne állítson senkit az ügyek élére: egy fáradságba kerülne a mellett még a Filippi-szigeteket kívánni s ráadásul az Egyesült Államokat is. L&pu&k na&r ss&saa 1® oldal. « A Mgyar nemzet története». Budapest, deczember 15. A história szövétneke belevilágít az aktuális politika műhelyébe is. És habár az élet nem minták után dolgozik, a politikai alakulatokban mégis ismétlődnek folyton bizonyos jelenségek, a melyek azonos okoknak vagy irányzatoknak a következményei s a melyeknek hatása mindig egyformán érvényesül. Ebben az értelemben a történelem valóban magister vitae. Hát soha aktuálisabban nem lobogott fel a história szövétneke, mint e pillanatban, amikor nagy, a nemzet históriájába mélyen belevágó események küzködnek valamely döntés felé. S ha még ki nem veszett a magyar nemzetből a lelkesülés saját históriája iránt, ha még mindig elveszíthetlen kincseknek tekinti a magyar történelem érctlapjait, áhítattal kell kezébe fognia azt a hatalmas, tízkötetes munkát, amely most került ki az Athenaeum r. t. kiadásából.*) Végre kezünkben van tehát egy kimerítő, megbízható magyar történeti mű. Egybehordva hangyaszorgalommal s feldolgozva lelkiismeretes tárgyilagossággal az az ezer meg ezer adat, okmány és levél, a melyben ezer elmúlt esztendőnek élete lüktet még mindig. Megtisztítva a balitélet s a tendenczia lerakodott porától, feléledve a kutató és kritizáló szellem teremtő lehelletétől, elfoglalta valamennyi az őt méltán megillető helyet. A történelem igazságos itélőszéke előtt kellett kiállnia valamennyinek a tűzpróbát s a mi belekerült ebbe a műbe — salaktól megtisztított • színarany az Az a tíz kötet, mely örök időre szóló dokumentuma lesz a magyar nemzet életének, hivatásának és működésének, korszakonként öleli fel az egyetemes történetet; monográfiája mindegyike az egyes markáns korszakoknak. Minden egyes korszaknak megvannak a maga specziális hisztorikusai, a kik tudásuk teljességét fektették le munkájukba s hogy az összhang megőriztessék s az egységes szellem és irány még ennyi különböző szerző munkája közt is kidomborodjék, a fölött nagy gonddal és éber szellemmel őrködött Szilágyi Sándor, a nagy mű szerkesztője. S hogy igazságosak legyünk s a munka megteremtői iránt a köteles elismerést nyilvánosan lerójjuk, e helyütt kell megemlékeznünk az Athenaeum r.-f.-ról, a mely messze felülemel" *) Az Athenaeum nagy, tízkötetes kiadása kapható minden hazai könyvkereskedésben. Egy-egy kötet ára nyolc-/ forint.