Magyar Ujság, 1898. december (7. évfolyam, 333-361. szám)

1898-12-16 / 348. szám

Az ellenzék diktál. Budapest, dec­ember 15. Holnap este a szabadelvű párt ismét merényletre készül a nemzet ellen: ház­­elnököt akar kandidálni. A Lloyd-klub tagjai abban a haza­áruló hitben vannak, hogy ez az ő joguk, sőt tekintettel arra a kedvezőtlen körül­ményre, hogy a képviselőházban ők van­nak arra kárhoztatva, hogy a többséget alkossák, melynek soraiból természet sze­rint az elnök kikerül, (a logikájuk sze­rint elnökké az lesz, a­ki a szavazatok többségét nyeri, már­pedig a szavazatok többségét ők szolgáltatják) egyenesen hivatva érzik magukat arra, hogy az elnöki szék betöltéséről ők gondoskod­janak. Hogy e felfogás a mellett, hogy haza­áruló, meglehetősen sántikál is, első pil­lanatra nyilvánvaló. Mert a többségnek csak arra van joga, hogy azt akarhassa, a­mit a kisebbség neki megenged, így értelmezendő a többség uralmának par­lamentáris elve. A­ki ezt az értelmezést el nem fogadja, az hazaáruló, a nemzeti jogok elsikkasztója és nem lehet tagja a demokrata­ körnek. A parlamentben mindenkinek egyenlő jogai vannak, Mezei Móriczot egy haj­szállal sem illet több, mint Molnár Já­nost és az öreg, reszketeg Janicsáry Sándornak sem jut kevesebb, mint Ivánka Oszkárnak. Ez az egyenlőség tana. Mi következik belőle? Az, hogy a­mi áll az egyes egyénekre, az áll a pártokra is. Ha Mezei Móricz nem több, mint Molnár János, akkor a szabadelvű pártnak sem dukál több, mint az ellenzékinek. Ellen­kezőleg, kevesebb. Mert a szabadelvűek pártja csak egy párt, az ellenzékiek pedig vannak négyen, sőt öten is. Tehát még a többségi elmélet alapján is az ellen­zéket illeti a diktálás joga. A Lloyd-klubban pedig mégis elnö­köt akarnak jelölni. Hát nem merénylet ez a kisebbségi jogok ellen? Csakhogy az a merénylet nem fog sikerülni. Hála istennek, vannak még hazafiak, a­kik Polónyi Gézával fegyver­­barátságot isznak. Ez a merénylet hajó­törést fog szenvedni az ellenzék elszánt ellentállásán. Az ellentállás természetesen nemcsak elszánt, hanem par­lamentáris is lesz, így, teszem, nem puskával lövöl­dözik le a merénylő szabadelvű pártot, ha­nem élnek a szólásszabadság jogával. Beszélni fognak, szóval és lábbal. Szóval akkor, ha az ő sorukból áll föl valaki, lábbal akkor, ha a merénylő többség sorából akar valaki szólani. Az is nevetséges beszéd, hogy a szólás­szabadság korolláriuma, hogy a szónokot engedni kell beszólni. Csak az ellenzéki szónokot kell engedni, a kor-Szerkesztőségi, Előfizetési ár­­mánypártit nem. Mindenütt a világon, a­hol háborút viselnek, úgy van, hogy az ellenséges ágyukat beszögezik. Hát ők is csak úgy tesznek, mivel hogy tehetik. Aztán meg — visszatérve a többségi el­méletre — az sem áll, hogy a­mikor az ellenség nagyobb, akkor engedni kell neki. Van rá sok példa, hogy kisebb had megverte a nagyobbat. Hát miért ne verje meg a kisebbség a többséget? Meg fogja tehát verni. Meg kell vernie. Mert hova jutna az ország, hova a magyar alkotmány, ha az ellenzék en­gedné, hogy a Ház szavazat­többséggel döntsön! Hisz ez a többség uralmát szank­­c­ionálná, már­pedig a haza csak akkor boldogul, ha a kisebbség uralma alatt áll. A kisebbségi uralom pedig minta­uralom. Tessék csak visszatekinteni a múltba, a közel- és a távolmúltba. Eddig az elnöki széken mindig szabadelvűpárti képviselő ült és az ellenzék obstruál­hatott, a­mennyi tetszett neki. Most azonban korelnökség czímén a füg­getlenségi Madarász apó kerül a díszes tribünre és az ellenzék kukorékol a Házban: nem engedjük szóhoz jutni a kormánypártot! Nem fog onnan senki sem beszélni! Nem fogjuk a Házszabá­lyokból azokat a szakaszokat alkalmazni, mik nekünk nem kellenek! Erélyesen tiltakoztak mindig a Ház­szabályok alkotmányszerű revíziója ellen, most maguk csinálják meg a revíziót, kisebbségi határozat alapján. A Házszabá­lyokból érvénytelennek deklarálják a 204. szakaszt, mely szigorú rendszabályokat tartalmaz azok ellen, a­kik a tanácskozás rendjét makacsul megzavarják. Le ezzel a szakaszszal! Nem parlamentarizmus, nem szabadság az, mely tiltja a tanács­kozás megzavarását. Mivel pedig ez a szabadság az ő legerősebb­­váruk s mivel attól tartanak, hogy az új elnök mindkét oldalra tekintő pártatlansága ebből a várukból verné ki őket, azért kelnek elszánt tására az elnökválasztás ellen és a rendzavarás szabadsága mellett. Az ellenzék eddig negatív politikát folytatott, csak azt tudtuk róla, mit nem akar: nem akarja Bánffyt, nem akarja az indemnityt, nem akarja a kiegyezést. Most, a nagy készülődésben kidomborod­nak pozitív politikájának a körvonalai is. Akarják, hogy a parlament alkotmányo­san meg ne alakulhasson, akarják, hogy a botrány szentesítve legyen, akarják, hogy a többség azt szavazza meg, a­mit ők proponálnak és akarják, hogy január elsején, természetesen az alkotmány vé­delmire, Magyarországon egy épkézláb törvény ne maradjon érvényességben. Nagy kár, hogy nem akarják egyszer­smind a Filippi-szigeteket. Magyarország­nak nem is ártana egy ilyen jelentékeny szigettelep, nekik is jól esnék, ha volnának 1 évre 18 fit, fél évre 6 fit, negyed ®vr® 3 fit,­­ bére 3 frt. szám­ára: *sh0A»­ 4 kr. Budapest, IV. feer., Ferenczsek-tere 3. gyarmatok, a­hová a szabadelvű párt és a kormány tagjait bagnoba küldhetnek. Mert ha már azt akarják, hogy a több­ség uralma engedjen a kisebbség zsarnok­ságának, parlamentarizmus uralkodjék az országon parlamenti tárgyalások lehető­sége nélkül, nemzet és korona bizalma ne állítson senkit az ügyek élére: egy fáradságba kerülne a mellett még a Filippi-szigeteket kívánni­­ s ráadásul az Egyesült­ Államokat is. L&pu&k na&r ss&saa 1® oldal. « A Mgyar nemzet története». Budapest, deczember 15. A história szövétneke belevilágít az aktuális politika műhelyébe is. És habár az élet nem minták után dolgozik, a politikai alakulatokban mégis ismétlődnek folyton bizonyos jelenségek, a melyek azonos okoknak vagy irányzatoknak a következményei s a melyeknek hatása mindig egyformán érvényesül. Ebben az értelemben a történelem valóban magister vitae. Hát soha aktuálisabban nem lobogott fel a história szövétneke, mint e pillanatban, a­mi­kor nagy, a nemzet históriájába mélyen bele­vágó események küzködnek valamely döntés felé. S ha még ki nem veszett a magyar nem­zetből a lelkesülés saját históriája iránt, ha még mindig elveszíthetlen kincseknek tekinti a magyar történelem érctlapjait, áhítattal kell kezébe fognia azt a hatalmas, tíz­kötetes mun­kát, a­mely most került ki az Athenaeum r. t. kiadásából.*) Végre kezünkben van tehát egy kimerítő, megbízható magyar történeti mű­. Egybe­hordva hangyaszorgalommal s feldolgozva lelki­­ismeretes tárgyilagossággal az az ezer meg ezer adat, okmány és levél, a melyben ezer elmúlt esztendőnek élete lüktet még mindig. Megtisz­títva a balitélet s a tendenczia lerakodott po­rától, feléledve a kutató és kritizáló szel­lem teremtő lehelletétől, elfoglalta valamennyi az őt méltán megillető helyet. A történelem igazságos itélőszéke előtt kellett kiállnia vala­mennyinek a tűzpróbát s a mi belekerült ebbe a műbe — salaktól megtisztított • színarany az­ Az a tíz kötet, mely örök időre szóló do­kumentuma lesz a magyar nemzet életének, hi­vatásának és működésének, korszakonként öleli fel az egyetemes történetet; monográfiája mind­egyike az egyes markáns korszakoknak. Minden egyes korszaknak megvannak a maga specziális hisztorikusai, a kik tudásuk teljességét fektették le munkájukba s hogy az összhang megőriztes­­sék s az egységes szellem és irány még ennyi különböző szerző munkája közt is kidomborod­jék, a fölött nagy gonddal és éber szellemmel őrködött Szilágyi Sándor, a nagy mű szer­kesztője. S hogy igazságosak legyünk s a munka megteremtői iránt a köteles elismerést nyilváno­san lerójjuk, e helyütt kell megemlékeznünk az Athenaeum r.-f.-ról, a mely messze felülemel" *) Az Athenaeum nagy, tízkötetes kiadása kap­ható minden hazai könyvkereskedésben. Egy-egy kötet ára nyolc-/ forint.

Next