Magyar Ujság, 1899. augusztus (8. évfolyam, 210-240. szám)
1899-08-02 / 211. szám
napon a m. kir. államvasutak igazgatósága, a minisztérium tisztviselői kara a nagy mű megalkotójának Baross Gábor emlékének. Az ünnepély a kerti pályaudvar előtti parkban felállított Baross-szobor előtt ment végbe ma délelőtt 10 órakor. A szobor két oldalán diszruhás Vasúti altisztek állottak sorfalat. Pontban 10 órakor érkeztek meg az ünnepély hivatalos résztvevői, a kereskedelmi minisztérium, államvasúti igazgatóság, posta- és távirda-hivatal és vasúti üzletvezetőségek képviselői. A jelenvoltak sorában ott láttuk Mándy kereskedelmi miniszteri tanácsost, Reviczhy Kornél miniszteri tanácsost, Vértessy min. osztálytanácsost, az elnöki osztály vezetőjét, Szterényi min. tanácsost, továbbá Tolnay Kornél üzletvezető-helyettest, Offner forgalmi főnököt,Semmler Mór pályafentartási főnököt, végül a máv. igazgatóságának küldöttségét Bánovics min. tanácsos vezetése alatt. A feketeruhás urakat, midőn a szobor előtt kiszállottak bérkocsijukból, csakhamar egész sereg kiváncsi közönség állotta körül. Három óriási nagyságú babér- és pálmakoszorút hoztak magukkal. Egyet a kereskedelmi miniszter küldött. Ennek széles nemzetiszinű szalagján ez a felirat állott: Hálás utóda és barátja — Hegedűs Sándor, néhai bellusi Baross Gábornak, a zónatarifa megalkotójának. Ezt a koszorút Vértessy Kálmán miniszteri osztálytanácsos helyezte a szobor talapzatára a következő rövid beszéd kíséretében: »A kereskedelmi miniszter úr ő nagyméltóságának megbízásával kegyeletteljes megemlékezéssel helyezem e koszorút Baross Gábor volt kereskedelmi miniszternek, a zónatarifa megalkotójának emléke elé.« A másik koszorút a kereskedelmi minisztérium küldötte. Ennek felirata ezen szavakból állott: A kereskedelemügyi m. kir. minisztérium tisztikara a néhai bellusi Baross Gábor volt kereskedelemügyi miniszternek, a zónatarifa megalkotójának. Mándy miniszteri tanácsos ezt a koszorút a következő szavak kíséretében helyezte el a szobor talapzatán: »A zónatarifa életbeléptetésének 10-ik évfordulója alkalmával eljöttünk e szoborhoz, hogy kegyelettel adózzunk a nagy mű megteremtője, Daross Gábor emlékének. A kereskedelmi minisztérium tisztviselői kara felejthetlen emlékű vezére iránti hálája és kegyelete jeléül, a zónatarifa ételbeléptetésének 10-ik évfordulóján, ezen koszorút küldi a nagy mű megalkotójának.« A harmadik koszorúnak nemzetiszinü szalagján ez a felirat volt: A m. kir. államvasutak igazgatósága és üzlet vezetőségét a zónatarifa megalkotójának, életbeléptetése tizedik évfordulója alkalmával. A koszorút bánovics min. tanácsos helyezte le, a következőket mondva: »A m. kir. államva utak igazgatósága és üzletvezetősége nevében helyezem le. A koszorút a zónatarifa, nagynevű megalkotójának érczemléke elé. Áldott legyen emléke!« A három koszorút a szobor legfelső talapzatán helyezték el, kiterítve feliratos szalagjait. Az egyszerű, szép ünnepély — mely alig tartott tiz perczig — ezzel véget ért. — Mit? — A határomat. , — A határodat! — szólt fitymáló hangon, pedig az Örömtől kitágultak az orrszimpái s az ujjai reszketve csukódtak össze, amint a rossz, behorpadt tetejű határra mutatott. Azután kicsinylőleg jelentette ki: Ez kevés. A fiú erre elszántan nyúlt egy rossz, fekete bársony Margit-táska után, amelyről az elrongyolt csipke,darabok czafatokban csüngtek le s oda nyújtotta Piroskának. — Ezt is neked adom. A kis hitvány leány az olyan természetek közé tartozott, a kik a maguk boldogságának nem tudnak örülni, míg a mások mosolyát reszketve irigylik s elpirulva az örömtől, nyúlt a rossz, rongyos táska után. — Hát jól van, - szólt nagy kegyesen — elmondom neked . . . Én Rózától hallottam . . . Úgy volt, hogy a Misi papája levelet irt a Gizike nevelőnőjének s ez a levél a mamájuk kezébe került . . . Hát ezért. — Ezért?! — A fiú fenyegetőleg emelkedett fel s az oda ajándékozott kincsei után nyulva, haragosan kvállt rá Piroskára: — Tedd bolonddá a nagyapádat! Hanem a kincsek már a Piroska kezeiben voltak s ő is talpon állt. A két gyermek haragosan nézett farkasszemet. — Add vissza a határomat! — kiáltotta Gyúr, nekigyürközve. A kis leány sápadtan huzódott hátra. — Ostoba vagy, — szólt rekedten — olyan ostoba, mint egy vén tyuk. A Mi papája szerelmes volt a Gizike nevelőnőjébe. Szerelem! Nagy szó ez, még a gyermek is titokzatos kíváncsisággal fürkészi az értelmét . Gyurit is kielégítette ez a felfedezés és suttogva hajolt a testvéréhez. — Piroska, mi az, szerelem? A kis leány vállat vont. — Ezt nem mondta meg Róza. Hanem azt hiszem, hogy nem valami szép dolog, mert az embert agyonlövik érte. Mint a Misike mamája az urát. Gyuri csodálkozva hallgatta ezt a beszédet s az erkély rácsához közeledve, elgondolkodva könyökölt reá. Piroska is oda ment s a futóka levelei közti leszakítva egyet, a szájához szorította s jókedvűen elmozogtatott rajta egy nótát. A nóta közepébe Gyuri is belevágott s együtt dalolták: Paradicsom szósz, paradicsom szósz ... A nóta végén Piroska a könyökével meglökte Gyurit. — Tudok ám én még valamit! Gyuri ránézett. — Nótát? — Nem. — Misiékről? — Nem. — Hát kiről ? A kis leány egy levelet húzott ki a zsebéből s diadalmasan megforgatta a feje körül. — A papáról. Igen, — folytatta a fiú bamba nézésére — a papáról, meg Lenke kisasszonyról, az én nevelőnőmről. Ma reggel találtam ezt a levelet a Lenke kisasszony fiókjában . Ma hazajön a mama Siófokról, azonnal odaadom neki. A kis Gyuri ijedten és iszonyattal meredt, szörnyeteg testvérére s az első percében nem tudott szóhoz jutni. Azután kérni kezdte a levelet, hogy elolvashassa . . . Piroska a fejét rázta. — Csak a mamának adom oda. A fiú elsápadva markolt bele a fátóka leveleibe s a szemei fenyegetőleg villantak meg. — Piroska, beledoblak a Balatonba. — Legalább felakasztanak. Gyuri szomorúan hajtotta le a fejét, mialatt iszonyú látományok kezdték gyötörni. Az apját látta hőtan, kiterítve, mire elszántan, nyögve kiáltott fel: — Piroska, ha ideadod azt a levelet, én meg neked adom a feketerigómat! Piroska a fejét rázta. — Tudja a Rákóczy-indulót, aFurcsa háború valezerét. Gondold meg, Piroska. — Nem. — Az ezüst tolltartómat. — Nem, nem! — Piroska, édes Piroska, hát mindent, mindenemet odaadom neked. A kis nyomorék gondolkodva dőlt az erkély oldalához s pár percznyi gondolkodás után Gyurihoz fordult: — Jól van — szólt eltántorítva e hallatlan ajánlatra — hát hozd ide mindenedet; de a zsebtükröd is köztük legyen. * Mikor Gyuri kincsei fejében átvette Piroskától a levelet, ezt elébb kettészakítva, beledobta a Balatonba s azután mély megvetése jeléül — arczul köpte Piroskát. ... És ugyanekkor, beim, az elsötétített bűvös szalonban, a Gyuri papája szenvedélyes csókot nyomott a szép Lenke kisasszony szőke hajára. Petőfi ünneplése: Budapest, augusztus 1. Az ünnepi hangulat még egyre tart; ma az ország számos városából és helységéből érkeztek tudósítások Petőfi ünnepléséről. A költő születése helyén, Kis-Kőrösön rendezett ünnepélyre számos író és művész leutazott a fővárosból. A segesvári Petőfi-ünnnepre lerándult fővárosi vendégek tegnap reggel érkeztek vissza két külön vonaton a keleti pályaudvarra. Az első vonaton jöttek Zsilinszky és Vörösmarty államtitkárok, a főrendiház, a képviselőhöz, a székesfőváros és a Petőfi, társaság küldöttei. A második vonaton érkeztek az egyetemi ifjúság és a különböző társulatok és egyesületek küldöttségei. E. Kovács Gyulát, a kolozsvári nemzeti színház tagját, ki az ünnepély közben, midőn az emlék talapzatánál Jókai Apotheozisét szavalta, rosszul lett, s még mindig a síremlék mellett levő őrházban ápolják. A fővárosban tegnap az egesült asztaltársaságok központja rendezett fényes ünnepélyt Barossutczai helyiségében. A Petőfi-szobrot a posta- és távirda altisztek és szolgák köre megkoszorúzta. Az óbudai református templomban tegnap Petőfi emlékét kegyelettel újította fel egyházi szónoklatában Mészáros Sámuel, a gyülekezet lelkésze. A szép beszédben nagyszámú hallgatóság gyönyörködött.+• A vasárnap lezajlott nagyszabású nemzeti ünnepségek alkalmából a már említetteken kívül is nagyszámú távirat érkezett az ünnepély színhelyére, melyeket Bartók Lajos, a Petőfi Társaság alelnöke a társas ebéd alatt olvasott fel. Most is egyre érkeznek a megkésett üdvözlő sorok Európa minden részéből, sőt a tengerentúlról is, melyek fényes bizonyítékai ama általános tiszteletnek és csodálatnak, a melylyel az egész világon Petőfi neve iránt viseltetnek. Jókai Mór a következő leveleket kapta: Helsingfors, julius 30. Örökké éljen, nemzeteket lángoló haza- és szabadságszeretetre buzdítva, Petőfi dicső emléke, melyet itt távoli északban is tisztelnek és szeretnek. Sálárá Antal: Marienbad, julius 30. Marienbadban a Petőfi ünneplésére egybagyült magyarság szeretettel és hódolattal emlékezett meg Méltóságodról, mint a magyarság koszorús költőjéről és hosszú életet kíván önnek. Sátoralja Ujhely, július 30. Petőfi emlékének dicsőítésére egybegyűlt ezernyi hazafias közönségünk lelkesen hódol neked, a dicsőült »lelke jobb felé«-nek, az élő halhatatlannak. Tanítsd a magyart és regélj ő róla, magadról és a hihetetlenül nagy időkről még soká, igen soká . . . Matolai Etele, Hérics Sándor, az iparegyesület elnökei. ❖ Veszprémből Jókai Mór a következő levelet kapta : Nagyságos Jókai Mór dr. Urnak mint az országos »Petőfi egyesület« mélyen tisztelt elnökének Budapesten. A veszprémi alsó város jeruzsálemhegyi »Petőfi« körnek nevében, mint a kör elnöke, van szerencsém Nagyságodnak szíves tudomásul adni, hogy körünk boldogult dicső emlékű Petőfi Sádor halálának ötven éves fordulóját augusztus 6-án a kör helyiségében a következő sorrend mellett fogja megtartani : Délután három órakor az ünnepélyre vonatkozó díszközgyűlés lesz. A valóságos ünnepély pedig este nyolc órakor szavalat, felolvasás és énekkel fog megtartatni. Továbbá július 28-án tartott választmányi bizottsági ülésünkben egyhangúlag elhatározhatott, hogy körünk a Petőfi Sándor emlékkoszorújához, amely az országos küldöttség által a segesvári Petőfi-szobrára fog letétetni, öt forintnyi összeggel hozzájáruljon; mely határozathoz képest ezen összeget egyúttal a mai napon bátorkodtam postautalvány mellett az országos Petőfi-egyesület tekintetes elnökségéhez kellő hódolattal megküldeni, kérem ezen csekély összeget jó indulattal az áldozó oltárra kegyesen elfogadni; ezennel maradtam körünk nevében hazafias üdvözlettel Veszprém, 1899. július 28-án, kiváló tisztelettel Kész Ferencz elnök.