Magyar Ujság, 1899. augusztus (8. évfolyam, 210-240. szám)

1899-08-02 / 211. szám

napon a m. kir. államvasutak igazgatósága, a minisztérium tisztviselői kara a nagy mű­ meg­alkotójának Baross Gábor emlékének. Az ünnepély a ker­ti pályaudvar előtti parkban felállított Baross-szobor előtt ment végbe ma délelőtt 10 órakor. A szobor két oldalán diszruhás Vasúti al­tisztek állottak sorfalat. Pontban 10 órakor érkeztek meg az ünne­pély hivatalos résztvevői, a kereskedelmi mi­nisztérium, államvasúti igazgatóság, posta- és távirda-hivatal és vasúti üzletvezetőségek kép­viselői. A jelenvoltak sorában ott láttuk Mándy kereskedelmi miniszteri tanácsost, Reviczhy Kor­nél miniszteri tanácsost, Vértessy min. osztály­­tanácsost, az elnöki osztály vezetőjét, Szterényi min. tanácsost, továbbá Tolnay Kornél üzlet­vezető-helyettest, Offner forgalmi főnököt,Semmler Mór pályafentartási főnököt, végül a máv. igaz­gatóságának küldöttségét Bánovics min. tanácsos vezetése alatt. A feketeruhás urakat, midőn a szobor előtt kiszállottak bérkocsijukból, csakhamar egész sereg kiváncsi közönség állotta körül. Három óriási nagyságú babér- és pálma­koszorút hoztak magukkal. Egyet a kereskedelmi miniszter kül­dött. Ennek széles nemzetiszinű szalagján ez a felirat állott: Hálás utóda és barátja — Hegedűs Sándor, néhai bellusi Baross Gábornak, a zónatarifa meg­alkotójának. Ezt a koszorút Vértessy Kálmán miniszteri osztálytanácsos helyezte a szobor talapzatára a következő rövid beszéd kíséretében: »A kereskedelmi miniszter úr ő nagyméltó­ságának megbízásával kegyeletteljes megemléke­zéssel helyezem e koszorút Baross Gábor volt kereskedelmi miniszternek, a zónatarifa megalko­tójának emléke elé.« A másik koszorút a kereskedelmi minisz­térium küldötte. Ennek felirata ezen szavakból állott: A kereskedelemügyi m. kir. minisztérium tisztikara a néhai bellusi Baross Gábor volt kereskedelemügyi miniszternek, a zónatarifa megalkotójának. Mándy miniszteri tanácsos ezt a koszorút a következő szavak kíséretében helyezte el a szobor talapzatán: »A zónatarifa életbeléptetésének 10-ik év­fordulója alkalmával eljöttünk e szoborhoz, hogy kegyelettel adózzunk a nagy mű megteremtője, Da­ross Gábor emlékének. A kereskedelmi minisz­térium tisztviselői kara felejthetlen emlékű ve­zére iránti hálája és kegyelete jeléül, a zóna­tarifa ételbeléptetésének 10-ik évfordulóján, ezen koszorút küldi a nagy mű­ megalkotójának.« A harmadik koszorúnak nemzetiszin­ü sza­lagján ez a felirat volt: A m­. kir. államvas­utak igazgatósága és üzlet vezet­őségé­t a zóna­tarifa megalkotójának, életbeléptetése tizedik év­fordulója alkalmával. A koszorút bánovics min. tanácsos helyezte le, a következőket mondva: »A m. kir. államva utak igazgatósága és üzletvezetősége nevében helyezem le. A koszorút a zónatarifa, nagynevű megalkotójának ércz­­emléke elé. Áldott legyen emléke!« A három koszorút a szobor legfelső­ talap­zatán helyezték el, kiterítve feliratos szalagjait. Az egyszerű, szép ünnepély — mely alig tartott tiz perczig — ezzel véget ért. — Mit? — A határomat. , —­­ A határodat! — szólt fitymáló hangon, pedig az Örömtől kitágultak az orrszimpái s az ujjai reszketve csukódtak össze, a­mint a rossz, behorpadt tetejű határra mutatott. Azután ki­­csinylőleg jelentette ki: Ez kevés. A fiú erre elszántan nyúlt egy rossz, fekete bársony Margit-táska után, a­melyről az el­­rongyolt csipke,darabok czafatokban csüngtek le s oda nyújtotta Piroskának. — Ezt is neked adom. A kis hitvány leány az olyan természetek közé tartozott, a kik a maguk boldogságának nem tudnak örülni, míg a mások mosolyát resz­ketve irigylik s elpirulva az örömtől, nyúlt a rossz, rongyos táska után. — Hát jól van, -­ szólt nagy kegyesen — elmondom neked . . . Én Rózától hallottam . . . Úgy volt, hogy a Misi papája levelet irt a Gi­zike nevelőnőjének s ez a levél a mamájuk ke­zébe került . . . Hát ezért. — Ezért?! — A fiú fenyegetőleg emelke­dett fel s az oda ajándékozott kincsei után nyulva, haragosan k­vállt rá Piroskára: — Tedd bolonddá a nagyapádat! Hanem a kincsek már a Piroska kezeiben voltak s ő is talpon állt. A két gyermek hara­gosan nézett farkasszemet. — Add vissza a határomat! — kiáltotta Gyúr­, nekigyürközve. A kis leány sápadtan huzódott hátra. — Ostoba vagy, — szólt rekedten — olyan ostoba, mint egy vén tyuk. A Mi­­ papája sze­relmes volt a Gizike nevelőnőjébe. Szerelem! Nagy szó ez, még a gyermek is titokzatos kíváncsisággal fürkészi az értelmét . Gyurit is kielégítette ez a felfedezés és sut­togva hajolt a testvéréhez. — Piroska, mi az, szerelem? A kis leány vállat vont. — Ezt nem mondta meg Róza. Hanem azt hiszem, hogy nem valami szép dolog, mert az embert agyon­lövik érte. Mint a Misike mamája az urát. Gyuri csodálkozva hallgatta ezt a beszédet s az erkély rácsához közeledve, elgondol­kodva könyökölt reá. Piroska is oda ment s a futóka levelei közti­ leszakítva egyet, a szá­jához szorította s jókedvűen elm­ozogtatott rajta egy nótát. A nóta közepébe Gyuri is belevágott s együtt dalolták: Paradicsom szósz, paradicsom szósz ... A nóta végén Piroska a könyökével meg­lökte Gyurit. — Tudok ám én még valamit! Gyuri ránézett. — Nótát? — Nem. — M­isiékről? — Nem. — Hát kiről ? A kis leány egy levelet húzott ki a zsebé­ből s diadalmasan megforgatta a feje körül. — A papáról. Igen, — folytatta a fiú bamba nézésére — a papáról, meg Lenke kis­asszonyról, az én nevelőnőmről. Ma reggel ta­láltam ezt a levelet a Lenke kisasszony fiókjá­ban . Ma hazajön a mama Siófokról, azonnal oda­adom neki. A kis Gyuri ijedten és iszonyattal meredt, szörnyeteg testvérére s az első percében nem tudott szóhoz jutni. Azután kérni kezdte a le­velet, hogy elolvashassa . . . Piroska a fejét rázta. — Csak a mamának adom oda. A fiú elsápadva markolt bele a fátóka le­veleibe s a szemei fenyegetőleg villantak meg. — Piroska, beledoblak a Balatonba. — Legalább felakasztanak. Gyuri szomorúan hajtotta le a fejét, mi­alatt iszonyú látományok kezdték gyötörni. Az apját látta hő­tan, kiterítve, mire elszántan, nyögve kiáltott fel: — Piroska, ha ideadod azt a leve­let, én meg neked adom a feketerigómat! Piroska a fejét rázta. — Tudja a Rákóczy-indulót, a­­Furcsa háború­ valezerét. Gondold meg, Piroska. — Nem. — Az ezüst tolltartómat. — Nem, nem! — Piroska, édes Piroska, hát mindent, mindenemet odaadom neked. A kis nyomorék gondolkodva dőlt az erkély oldalához s pár percznyi gondolkodás után Gyurihoz­ fordult: — Jól van — szólt eltántorítva e hallat­lan ajánlatra — hát hozd ide mindenedet; de a zsebtükröd is köztük legyen. * Mikor Gyuri kincsei fejében átvette Piros­kától a levelet, ezt elébb kettészakítva, bele­dobta a Balatonba s azután mély megvetése jeléül — arczul köpte Piroskát. ... És ugyanekkor, beim, az elsötétített bűvös szalonban, a Gyuri papája szenvedélyes csókot nyomott a szép Lenke kisasszony szőke hajára. Petőfi ünneplése: Budapest, augusztus 1. Az ünnepi hangulat még egyre tart; ma az ország számos városából és helységéből érkeztek tudósítások Petőfi ünnepléséről. A költő születése helyén, Kis-Kőrösön rendezett ünnepélyre számos író és művész leutazott a fővárosból. A segesvári Petőfi-ünnnepre lerándult fővárosi vendégek tegnap reggel érkeztek vissza két külön vo­naton a keleti pályaudvarra. Az első vonaton jöt­tek Zsilinszky és Vörösmarty államtitkárok, a fő­rendiház, a képviselőhöz, a székesfőváros és a Petőfi, társaság küldöttei. A második vonaton érkeztek az egyetemi ifjúság és a különböző társulatok és egye­sületek küldöttségei. E. Kovács Gyulát, a kolozsvári nemzeti szín­­ház tagját, ki az ünnepély közben, midőn az emlék talapzatánál Jókai Apotheozisét szavalta, rosszul lett, s még mindig a síremlék mellett levő őrházban ápolják. A fővárosban tegnap az e­gesült asztaltársa­ságok központja rendezett fényes ünnepélyt Baross­­utczai helyiségében. A Petőfi-szobrot a posta- és távirda altisztek és szolgák köre megkoszorúzta. Az ó­budai református templomban tegnap Petőfi emlékét kegyelettel újította fel egyházi szónoklatában Mészáros Sámuel, a gyülekezet lel­késze. A szép beszédben nagyszámú hallgatóság gyönyörködött.­­+• A vasárnap lezajlott nagyszabású nemzeti ünnep­ségek alkalmából a már említetteken kívül is nagy­számú távirat érkezett az ünnepély színhelyére, melyeket Bartók Lajos, a Petőfi Társaság alelnöke a társas ebéd alatt olvasott fel. Most is egyre ér­keznek a megkésett üdvözlő sorok Európa minden részéből, sőt a tengerentúlról is, melyek fényes bizonyítékai ama általános tiszteletnek és csodálat­nak, a melylyel az egész világon Petőfi neve iránt viseltetnek. Jókai Mór a következő leveleket kapta: Helsingfors, julius 30. Örökké éljen, nemzeteket lángoló haza- és szabadságszeretetre buzdítva, Petőfi dicső emléke, melyet itt távoli északban is tisztelnek és sze­retnek. Sálárá Antal: Marienbad, julius 30. Marienbadban a Petőfi ünneplésére egyba­­gyült magyarság szeretettel és hódolattal emléke­zett meg Méltóságodról, mint a magyarság koszo­rús költőjéről és hosszú életet kíván önnek. Sátoralja Ujhely, július 30. Petőfi emlékének dicsőítésére egybegyűlt ezernyi hazafias közönségünk lelkesen hódol ne­ked, a dicsőült »lelke jobb felé«-nek, az élő hal­­hatatlannak. Tanítsd a magyart és regélj ő róla, magadról és a hihetetlenül nagy időkről még soká, igen soká . . . Matolai Etele, Hérics Sándor, az iparegyesület elnökei. ❖ Veszprémből Jókai Mór a következő levelet kapta : Nagyságos Jókai Mór dr. Urnak mint az országos »Petőfi egyesület« mé­lyen tisztelt elnökének Budapesten. A veszprémi alsó város jeruzsálemhegyi »Petőfi« körnek nevében, mint a kör elnöke, van szerencsém Nagyságodnak szíves tudomásul adni, hogy körünk boldogult dicső emlékű Petőfi Sádor halálának ötven éves fordulóját augusztus 6-án a kör helyiségében a következő sorrend mellett fogja megtartani : Délután három órakor az ünnepélyre vonat­kozó díszközgyűlés lesz. A valóságos ünnepély pedig este nyolc­ órakor szavalat, felolvasás és énekkel fog megtartatni. Továbbá július 28-án tartott választmányi bizottsági ülésünkben egyhangúlag elhatározhatott, hogy körünk a P­etőfi Sándor em­lékkoszorújához, a­mely az országos küldöttség által a segesvári Petőfi-szobrára fog letétetni, öt forintnyi összeg­gel hozzájáruljon; mely határozathoz képest ezen összeget egyúttal a mai napon bátorkodtam posta­­utalvány mellett az országos Petőfi-egyesület te­kintetes elnökségéhez kellő hódolattal megküldeni, kérem ezen csekély összeget jó indulattal az áldozó oltárra kegyesen elfogadni; ezennel maradtam kö­­rünk nevében hazafias üdvözlettel Veszprém, 1899. július 28-án, kiváló tisztelettel Kész Ferencz elnök.

Next