Schneider Miklós - Juhász Viktor (szerk.): Magyar városok és vármegyék monográfiája 22. Fejér vármegye (Budapest, 1937)
Thaisz Andor - Báthori Sigray István: A velencei tó és környéke
mérce szerint. Úgy az 1937. évi legmagasabb vízszint, mint 1935. évi legalacsonyabb vízszint abnormis állapotnak nevezhető, mert a tó -(-50 ési5 között szokott ingadozni. A Velencei tó mellett a déli parton Székesfehérvártól 15 km-re fekszik Agárd puszta. Agárd már a kelták idejében lakott hely volt. Agárdot már 1193-ban említi oklevél, mikor II. Béla király több birtokadományozás során Agárdot a fehérvári keresztes vitézeknek adományozta. Minden bizonnyal királyi birtok lehetett, tekintettel Szent István király szálláshelyének közvetlen közelségére. IV. Béla alatt a csáthi premontreiek tulajdonát képezte. Valószínű, hogy a középkorban Agárdi családnak is volt birtoka, mert Csánky Dezső megállapítása szerint Agárdi család is élt Fejér megyében és ez nevét csak Agárdról kaphatta. A XVI. század végén a jezsuiták tulajdonába került. A rend eltörlése után az Örményi család tulajdonát képezte, kik ott plébániát és iskolát alapítottak. Örményiektől Hártig grófhoz majd a Nádasdy grófok tulajdonába került. Gróf Nádasdy Tamás örökösei az 1932-es esztendőben a mintegy 5000 holdas birtokot több kisebb-nagyobb birtokra parcellázva eladták. Ezen eladás kapcsán 252 katasztrális hold parcelláztatott villatelekké. Agárd puszta közigazgatásilag Gárdony községhez tartozik. Gárdony község ugyancsak a tó déli partján Agárd pusztától 2 km.-nyire fekszik. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint lakosainak száma 2140. Jellege nagyközség. Gárdony mint személynév már 1291-ben előfordult, Mátyás korában pedig mint előnév szerepelt. A községről az első okleveles említés. 1410-ben történik, mikor is Zsigmond király Zollerni Frigyes várgrófnak adományozta 20.000 arany kölcsön biztosításául. A község egyidőben Csepelszigethez tartozott s 1456-ban Farkas László szigeti ispán tulajdonába került. Gárdony község ebben az időben fel volt mentve a harmincados királyi vámok fizetése alól, mivel a csepeli kir. uradalomhoz tartozott. Farkas László után Hölczler Konrád, majd Rozgonyiak, Buzlayak, Pettendyek, Finták, Meszlenyiek, Magyari-Kassák bir tják Gárdonyt. A régi birtokosok közül birtokos ma már nincsen a község, területén. Velence község a Velence tó északi végét határolja és Lehoczky római korból ismeretes Flóriánénak tartja. Római eredete mellett bizonyítanak az ott talált római feliratos kövek. Bonfini Venetiának nevezi és a község építését a veneteknek tulajdonítja. A veneteket később antoknak és szlávoknak nevezték Az első írásos emlék a községről az 1469. évből származik. Ez az oklevél nemcsak a község létezéséről tanúskodik, de arról is, hogy a közösségben Boné Mózes a birtokos. 1541-ben I. Ferdinánd Velencét Székesfehérvárosának adta. Mária királyné alatt Révai Ferenc birtokában volt. 1562-ben a Finta család kezében van Velence. 1867-ben a Meszleny család is részes lesz házasság útján, majd több részt megvásárol. A régi családok közül a Meszleny család él ma még Velencén. A község lakosainak száma 2603, jellege nagyközség. Kápolnásnyék nem közvetlen a tó partján fekszik, de lakosainak ősi joga a Velencei tó használata. Lakosainak száma 2562. Nadap község a Vérteshegység oldalán fekszik, lakosainak száma 702. Pákozd község Velencével szemben a tó másik sarkán fekszik. Lakosainak száma 2803. — 267 .