Magyar Vasutas, 1979 (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-13 / 1. szám

1979. JANUÁR 13. MIT KELL TUDNI az alacsony összegű nyugellátások emeléséről? Mint ismeretes, a kormány intézkedésére 1979. január 1-i hatállyal, a rendszeres éven­kénti nyugdíjkiegészítésen túl fel kell emelni az 1971 előtti alacsony összegű nyugdíjakat, valamint a később megállapí­tott minimum nyugdíjakat és járadékokat. Ez közel 60 ezer vasutas nyugdíjast érint, mely­nek évi költségkihatása 1,8 milliárd forint. Saját jogú nyugellátások A rendelkezések értelmében az 1971. január 1. előtt megál­lapított nyugdíjakat meghatá­rozott összeggel és differen­ciáltan kell emelni. Azért meghatározott összeggel, mert — a százalékos emeléssel el­lentétben — ily módon nem nőnek az azonos időszakban megállapított­­ nyugellátások közötti különbségek, tehát nem keletkeznek újabb feszültsé­gek. A differenciált emelés azt jelenti, hogy a régebben meg­állapított nyugdíjakat nagyobb összeggel kell emelni, mint az újakat. Az egymást követő nyugdíjrendszerek fejlődése és a bérek rendszeres növekedé­se miatt, nőtt a lemaradás az újonnan megállapítottakhoz képest. A kortól függő differenciá­lásra azért van szükség, mert a legidősebb nyugdíjasok már kiegészítő keresethez nem jut­hatnak. Az emelések — az összeg­határra tekintet nélkül — az 1959. január 1. előtt megálla­pított nyugdíjakra vonatkoz­nak. Az 1959. január 1. és 1970. december 31. között megálla­pított nyugdíjak közül azokat emelik, amelyek összege nem éri el a havi 1800 forintot. A megállapítás időpontjára való tekintet nélkül felemelésre ke­rülnek a nyugellátások legki­sebb összegei (minimum nyug­díjak, a háztartási pótlék) és az az összeghatár, ameddig a nyugdíj házastársi pótlékkal kiegészíthető, s végül az az összeg, ameddig a saját jogú és az özvegyi nyugdíj együttesen folyósítható. A vasutas nyugdíjasokat érintő emelési rendelkezések a saját jogú és a hozzátartozói nyugellátásokra, a házastársi pótlékra és a házastársi pót­lékra jogosító összeghatáraira, valamint a saját jogon és az özvegyi jogon járó együttes összegeire terjednek ki. Hozzátartozói nyugellátások összegükre való tekintet nél­kül havi 400 forinttal (az évenkénti rendszeres emelés­sel együtt legalább havi 470 forinttal) emelkednek az 1954. október 1. előtt érvényben volt jogszabályok alapján megálla­pított öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdí­jak. Havi 300 forinttal (az éven­kénti rendszeres emeléssel együtt legalább havi 370 fo­rinttal) emelkednek az 1954. október 1. és 1958. december 31. között érvényben volt jog­szabályok alapján megállapí­tott öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdí­jak. Havi 100 forinttal (legfel­jebb azonban havi 1800 forin­­ra) emelkednek az 1959. ja­nuár 1-től érvényben volt jog­szabályok alapján az 1971 előt­ti időponttól megállapított — a havi 1800 forintot el nem érő — öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdí­jak. ,Az így felemelt nyugdíj­hoz jár még a havi 70 forint rendszeres emelési összeg. Az a nyugdíjas tehát, akinek a nyugdíja a havi 1700 forintot nem haladja meg, összesen ha­vi 170 forint emelést kap. A megállapítás időpontjára való tekintet nélkül havi 100 forinttal (a havi 70 forint évenkénti rendszeres emeléssel együtt 170 forinttal) emelked­nek a nyugdíjak legkisebb összegei. Ennek megfelelően az öregségi nyugdíj legkisebb összege havi 1310 forint. Saját és özvegyi jogon járó nyugdíj összegükre való tekintet nélkül havi 100 forinttal (a havi 70 forint évenkénti rend­szeres emeléssel együtt havi 170 forinttal) emelkednek az 1959. január 1. előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított özvegyi, szülői nyugdíjak és árvaellátások, to­vábbá az e jogszabályok alap­ján megállapított öregségi, rokkantsági és baleseti rok­kantsági nyugdíjban részesült (a nyugdíjas 1958. december 31-ét követő elhalálozása ese­tén járó) özvegyi, szülői nyug­díjak és árvaellátások. Havi 80 forinttal (legfeljebb azonban havi 1800 forintra­ emelkednek az 1959. január 1- től érvényben levő jogszabá­lyok alapján, az 1971 előtti időponttól megállapított árva­ellátások, továbbá e jogszabá­lyok szerint 1971 előtt megál­lapított öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyug­díjban részesült nyugdíjas 1970. december 31-ét követő el­halálozása esetén járó (havi 1800 forintot el nem érő) öz­vegyi, szülői nyugdíjak és ár­vaellátások. Az így felemelt nyugdíjhoz jár még a havi 70 forint rendszeres emelési ösz­­szeg. A megállapítás időpontjára való tekintet nélkül havi 100 forinttal (a havi 70 forint évenkénti rendszeres emelési összeggel együtt havi 170 fo­rinttal) emelkednek a hozzá­tartozói nyugellátások legki­sebb összegei. Ennek megfele­lően a legkisebb összegek a következők: Az özvegyi, a szülői nyug­díj és a szülötten árvát meg­illető árvaellátás havi 1110 Ft. Az árvaellátás havi 910 Ft. Házastársi pótlék A házastársi pótlék összege 1979. január 1-től havi ,500 fo­rint, a korábbi 360 forinttal szemben. Az az összeghatár, ameddig a nyugellátáshoz há­zastársi pótlék állapítható meg (a havi 70 forint évenkénti rendszeres emeléssel együtt) havi 2000 forint, a korábbi 1700 forinttal szemben. Ha a nyugellátás összege az 1500 fo­rintot meghaladja, házastársi pótlék címén az az összeg jár, amennyi a nyugdíjat havi 2000 forintra egészíti ki. Annál, aki 1978. decemberében házastársi pótlékban részesült, a házas­társi pótlék nem lehet keve­sebb annál az összegnél, amely az emelésig megilleti. Havi 100 forinttal (a havi 70 forint évenkénti rendszeres emelési összeggel együtt havi 170 forinttal) emelkedik az az összeg, ameddig a saját jogú nyugdíj és az özvegyi nyugdíj együttesen folyósítható. Ennek megfelelően 1979. január 1-től a saját jogú és az özvegyi nyugdíj együttesen havi 1600 forintig folyósítható. 1979. ja­nuár 1. előtt ez az összeg havi 1430 forint volt. Az emelések végrehajtása A nyugellátások emelését úgy hajtják végre, hogy a jo­gosultak januárban — a szo­kásos időpontban — nyugdíju­kat már emelt összegben kap­ják meg az évenkénti rendsze­res kétszázalékos, de legalább havi 70 forint emeléssel együtt. A nyugdíjemelést írásban te­hát nem kell kérni. A MÁV Nyugdíjhivatalhoz csak a kö­vetkező esetekben kell kér­vényt írni: Házastársi pótlékra jogosító összeg 1978-ban 1790 forint volt. Akinek a nyugdíja ezt az összeget elérte, házastársi pót­lékot nem kaphatott. Tekintet­tel arra, hogy a házastársi pót­lékra jogosító összeghatár 1979-től havi 2000 Ft, akinek a nyugdíja ezt az összeget nem éri el, házastársi pótlékot kérhet. Akkor is, ha korábban nem kért, vagy nem kapott. (Természetesen csak abban az esetben, ha az ehhez szüksé­ges egyéb feltételek megvan­nak.) A házastársi pótlék meg­állapítását a jogosultság fel­tételeinek az igazolásával le­het igényelni a MÁV Nyugdíj­hivataltól. (A férfi nyugdíjast házastár­si pótlék 1979-ben az után a rokkant, vagy az özvegyi nyugdíjra jogosító életkort be­töltött felesége, legalább egy éve együtt élő élettársa után illeti meg, akinek a keresete, jövedelme, nyugellátása, bal­eseti nyugellátása nem halad­ja meg a havi 1110 forintot. A nyugdíjas nő a háztartásá­ban legalább egy év óta eltar­tott teljesen munkaképtelen férje után kaphat házastársi pótlékot.­ Előfordul olyan eset is, hogy a nyugdíjas valamilyen koráb­bi nyugdíjrendszerben megál­lapított nyugdíját újabb rend­szerű nyugdíjra cserélte át — a nyugdíjazás után végzett munkája alapján — és az emelések következtében maga­sabb lenne a régi nyugdíja. Az ilyen nyugdíjas kérheti ko­rábbi nyugdíjának emelt ösz­­szegben történő visszaadását. Amennyiben a saját jogú és özvegyi nyugdíjra jogosult özvegy által választott­ag­­díj helyett az emelés követ­keztében a másik, vagyis a szünetelő nyugdíj a kedve­zőbb, az özvegy kérheti a ko­rábban választott nyugdíja helyett a kedvezőbb nyugel­látás folyósítását. Arany békeplakettes eszperantisták A MÁV Landler Jenő Járműjavító Eszperantó Csoport­jának lelkes kollektívája sokat tett az eszperantó nyelv nép­szerűsítéséért. Rendszeres nyelvtanfolyamok működnek, s ki­terjedt levelező kapcsolataik vannak a szomszédos szocialista országok munkás kollektíváival , vasútállomásokkal, jármű­javítókkal és mozdonytelepekkel. Szinte naponta érkeznek a járműjavító címére eszperantó nyelven írt levelek, amelyek­ben tájékoztatják a magyar vasutasokat életükről. Az Országos Béketanács is elismeréssel adózott a Landler járműjavító eszperantistáinak eme tevékenységéért, s az Arany békeplakett kitüntetésben részesítette őket MAGYAR VASUTAS A mikor havazni kezdett ** Vaskó Gyula — nyug­díjas váltókezelő — olyan iz­galomba jött, mint hajdanánt az öreg csataló, ha trombita­szót hallott. Az utcában elsőként takarí­totta el kertes háza elől a ha- ■ vat s még a téli álmukat alvó almafáihoz is utat csinált, hogy a medáretetőkig se kell­jen a havat taposni. Jól esett a kora reggeli moz­gás, de kevés az igényeihez képest. Legszívesebben az egész utcát végigseperte vol­­­na, de még szívesebben az ál­lomásra sietne, ha hívnák. De nem szól, nem üzen senki ér­te, pedig ilyenkor bajban van­nak. Amúgy is kevés a cso­móponton az állomási ember, ő meg... no meg azért a kis pénzért, mert nincs neki gond­ja már. A gyerekek felnőttek, a maguk kenyerét eszik, ha­nem hát jobban telnének a na­pok. Aztán... — Nincs aztán — torkolta le a felesége, amikor neki is megpendítette, hogy szíve­sen tisztítaná a váltókat, ha hívnák. — Még csak az hiányzik — porolt tovább az asszony —, hogy ott tartózkodj nekem a havas sínek között. Nem ele­get izgultam érted 35 évig? — Jól izgultál — évődött párjával Vaskó —, de ha hív­nának azért... — Ülj csak a fenekeden — vágott férje szavába az asz­­szony —, aztán olvassa, vagy farigcsálj a jó melegben. Vaskó Gyula azonban nem tudott megülni. Különösen, hogy újra elkezdett esni a hó. Felvette a jó meleg vasutas bundáját s elindult az állo­másra. A feleségének persze azt füllentette, hogy egyik nyugdíjas társához megy egy kis diskurálásra. Az állomásfőnök majdnem felrikkantott örömében, ami­kor Gyula bácsi a régi forma­ságokkal „tisztelettel jelentke­zett szolgálattételre”. — Magát az angyalok küld­ték — lelkendezett tovább az állomásfőnök, majd hirtelen ráncok gyűrődtek a homlo­kán, de van egy bökkenő Gyula bácsi. — Ugyan mi bökkenő le­het, ha már egyszer itt va­gyok? — Az — hümmögött az ál­lomásfőnök —, hogy egy ren­delkezés szerint a nyugdíjaso­kat csak akkor szabad kisegí­tő szolgálatba állítani, ha újra vizsgáznak annak a munkate­rületnek az ismeretanyagából, amit csináltak. A nyugdíjas váltókezelő ma­gabiztosan mosolygott, egy­részt, mert megszokta 35 éven keresztül, hogy a vasutas ál­landóan tanul, s így mindig vizsgázik, másrészt meg az egyik fia­térmester a csomó­pontom, akit gyakran megláto­gat a toronyban s van lehető­sége a rendelkezésekbe is be­lekukkantani, hát megkérdez­te. — Hol találom az oktató­­tiszt kar­társat? — Hát... most mindjárt vállalná Gyula bácsi, hogy ... — ragyogott a szeme az állo­­másfőnökinek és az öreg vas­utas magabiztosan bólintott, aztán ment az intézőhöz, ahol briliánsan megválaszolt mind a tíz feltett kérdésre.. Ebédre haza szaladt, s így szólt a feleségéhez: — Az idő szorongatja őket. odakint... — Kiket? — Hát, az állomásiakat. — Aztán miért fáj az ne­ked? — fogott gyanút az asz­­szony, s Gyula bácsi így foly­tatta: — Ejnye már no. Hogy kér­dezhetsz ilyet, hiszen emiatt a hó miatt nem állhat meg az élet. A vonatoknak menni kell. — Négy év óta is mennek, amióta nyugdíjba mentél — porolt az asszony. — Csakhogy azóta nem volt ilyen havazás. Tudod mi van most a váltóknál? És nincs elég emberük... — Hát csak odamásztál le­vén bolond — csapta ösz­­sze kezét a feleség, de már látta, hogy úgy sem bír em­berével, hát morcosán meg­kérdezte: — vacsorát vigyek, vagy pakoljak a táskába va­lamit? — Abból a kövesztett sza­lonnából — ragyogott az arca Gyula bácsinak —, aztán forró teát a termoszba. Bár teát adnak majd ott kint is. — Aztán vigyázz magadra — kísérte a kapuig emberét Vaskóné, s ahogy az eltelt években megszokta, hosszan nézett a fiatalosan lépegető férje után, majd hangosan maga elé mormogta: igaza van annak a könyvnek, „akit egyszer a mozdony füstje megcsapott..nem bír az tétlenkedni még nyugdíjas korában sem, ha valami miatt nem szabad a pálya. Dávid József Jó az öreg a háznál VEZÉRIGAZGATÓI DICSÉRETBEN részesítette: Balázs István ve­zénylőtisztet, Komárom áll.; Balog Mihály vonatvez., Miskolc Tiszai pll.; Bán Károly utazó mozd. fel­vigy., Mezőhegyes Vont. Főn.; dr. Bánki Jenő műsz. gazd. tanács­adót, KPM Vasúti Főoszt.; Beitlbech József bétán, munkást, Cegléd Vont. Főn.; Bereczki Jó­zsef ügyint., MÁV Hídépítő Főn.; Berekhelyi Gyula lakatost, Land­ler Jenő Jr. I.; Czétényi Jenő szóig, vez., Jászkisér áll.; Farug­­lás Ferenc szóig, főn., Bakony­­szentlászló áll.; Harsányi Lajos jegyvizsg. Nyíregyháza áll.; Herth Károly anyagterv-készítőt, Északi Jj. II.; Holicza Miklós mozd. vez., Debrecen Vont. Főn.; Illés Endre ügyint., Szombathely Vas­útig.; Karajz János felép. munka­­vez., Sátoraljaújhely Pft. Főn.; Kiss Ernő vonalkez., Mátészalka Pft. Főn.; Kiss Ilona ügyint., Sze­ged áll.; Kismihók Sándorné rakt. munkást, MÁV Landler Jenő Osz­tószertárfőn. ; Kovács Sándor rakt. munkást, Bp. Józsefváros áll.; B. Könczöl János kocsirend., Bp. Az utasokért... Pécs állomáshoz 170 személykocsi tartozik. Ezek nagyobb mű­szaki ellenőrzését a lakatos- és elektromos-brigádok négyhe­­tenként végzik. Ellenőrzik a villamossági berendezéseket, a fűtést és a nyílászáró szerkezeteket. Képünkön az egyik brigád megbeszéli a legfontosabb teendőket Az elektromos berendezések ellenőrzése (Zelman Ferenc felvételei) 3 Nyugállományba vonulásuk al­kalmából — több évtizeden ke­resztül végzett példamutató mun­kájuk elismeréséül — a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesítette: Erős József asztalost, MÁV Szak- és Szerelőip. Főn.: Mohácsi László vonali tartalékost, Berente Szén­eit. MUNKA ÉRDEMREND ezüst fokozata kitüntetésben részesítette: For­czek Ferenc villamosmozdonyvez. Bp. Keleti Vont. Főn.: Gyöngyösi Pál állomásfőnököt, Tokaj áll.; Tóth Józsefné keresk. üzemfő­­nökhelyettest, Tapolca Körzeti Üzemfőnökség. MUNKA ÉRDEMREND bronz fokozata kitüntetésben részesítette: Benda Ferenc mozd. , felvigy., Celldö­­mölk Vont. Főn.; Czömpöly Ele­mér állomásfőnököt, Boly áll.; Gergely József főép. vezetőt, Deb­recen Ép. Főn.; Gáspár Imre csi­szolót, Északi Jj. U.; Szamosközi János állomásvezetőt, Gyoma áll.; Tóth Endre szertárfőnököt, Pusz­­taszabolcs Szertárfőn. A közlekedés- és postaügyi miniszter KIVÁLÓ MUNKÁÉRT kitüntetésben részesítette: Bu­kovszky Ferenc műsz. főcsop. ve­zetőt, Dombóvár Bp. Főn.; Dénes Mihály tolatásvez., Dorog áll.; Herceg Lajos lakatost, Debrecen Jj. U.; Herendi István oszt. vez. BVKH; Kiss Dániel ügyint., Mis­­kolc-Gömöri pll.; Kocsis András lakatos csop. vez., Szolnok Jj. U.; Kónya Károly oszt. vez., Szeged Vasútig.; Pulai József kocsimes­tert, Szombathely áll.; Som János műszerészt, Balparti BBFF; Sós Ferenc művezetőt, Vác Pft. Főn.; dr. Varga László szakoszt. vez. helyettest, KPM Vasúti Főoszt. MINISZTERI DICSÉRETBEN részesültek: Antal József lakatos csop. vez., Miskolc Js. U.; Borlai Jenő áll. főn. helyettes, Bp. Déli pll.; Hamza Lajos áll. főnök, Nagykőrös áll.; Kiss István gőz­­mozd. vezető, Hatvan Vont. Főn.; Nagy Sándor oktatótiszt, Fényes­­litke áll.; Péterfy Sándor mozd vezető, Dunaújváros Vont. Főn.; Tassi József revizor, Bp. Vasút­­igazgatóság. A MÁV vezérigazgatója Kőbánya-teher áll.; Kőrössy S. János áll. főn. helyettest, Hat­van áll.; Magyar István vonatvez., Vill. Felsővez. Bp. Főn.; Magyar Józsefné galvanizáló szakmun­kást, Dunakeszi Jj. U.; Nagy Bé­la oszt. vez., Miskolc Jj. U.; Nagy Sándor belső ell., Bp. Jó­zsefváros áll.; Palotás Györgyné ügyint., Jobbparti BBFF; Saly Kálmán anyaggazdálkodót, Szombathely TBEF; Siroki Gyu­­láné ügyint., Debrecen áll.; Sol­ti Tivadar ügyint., KPM Vasúti Főoszt.; Sólyomvári János csop. vez., Pécs Vasútig.; Szabadosi Vendel szertári munkást, Sátoral­jaújhely Szertárfőn.; Szekeres Mátyás felépítm. vonalkezelőt, Bp. Angyalföld Pft. Főn.; Szerző Pé­ter munkavez., Szentes Bp. Főn.; Szmolicza József asztalost, Bp. Keleti pu. Műsz. Kocsiszolg. Főn.; Szőke Lajos kocsiint., Pécs Vas­útig.; Tislér István szem. veze­tőt, Jobbparti Épületfenntartó Főn.; Tóth József művez., Bp. Ke­leti pu. MÁV Vill. Fenntart Főn.; Tóth Sándorné hőközpontkezelőt, Landler Jenő Jj. I.; Újvárosi István vonatfékezőt, Püspökladány áll.; Vadász Béla fegyelmi vizsgá­lót, Pécs Vasútig.; Veres Sándor vasútőrt, Miskolc Jj. I.; Zajacz András anyaggazdálkodót, Szajol áll.; Zentai Lajosné ádóeszköz­­nyilvántartót, TBEF. Hosszú időn keresztül végzett kiemelkedő munkájuk elismerésé­ül — a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesítette: Kiss Károly mozdonyfelvigyázót, Mis­kolci Vont. Főn.: Rontó Károly mozdonyvezetőt, Szolnok Vont. Főn. MUNKA ÉRDEMREND ezüst fokozata kitüntetésben részesítette; Szath­­mári Tibor művezetőt, Debrecen áll. A kitüntetéseket Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgatója adta át. Nyugállományba vonult vasutasok kitüntetése

Next