Magyar Vasutas, 1986 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1986-05-28 / 10. szám
2 Össze kell fogni Nemrégiben egy amerikai szakszervezeti vezető a csillagháborús program ellen szólva kijelentette: „Amíg a világon minden órában 100 millió dollárt költenek fegyverkezésre, vagy támogatnak katonai öszszecsapásokat . . . valahol a világon minden második másodpercben meghal egy gyermek rosszultápláltság vagy olyan betegségből kifolyólag, amelyből kigyógyulhatott volna . . . ” „ Ugyanezen idő alatt, a világ tíz első fegyvergyártója 25 százalékos profitot nyer befektetésein ...” Teljesen egyértelmű, hogy ezek a fegyvergyártók azok, akik támogatják a fegyverkezési versenyt és ugyancsak ők azok, akik gátolják az új gazdasági világrend létrehozását, és érdekükben áll a „régi rend” fenntartása. Az SZDSZ Főtanácsa 36. ülésének jelentése aláhúzta, hogy a szakszervezetek által javasolt „demokratikus alternatíva” politikája csak „a néptömegek harcának fokozásával valósítható meg. Ebben a harcban egységes és közös akciókon keresztül össze kell fognia a fejlődő, az iparilag fejlett tőkés és a szocialista országok dolgozóinak és szakszervezeteinek”. Baranyai Zoltán Az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján ENSZ-deklaráció egy új gazdasági világrendért Közel tizenkét éve annak, hogy az Egyesült Nemzetek Közgyűlése deklarációt és akcióprogramot fogadott el egy új gazdasági világrend kialakítására. A deklaráció az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján a nemzetközi kapcsolatok demokratizálására szólított fel. Az ENSZ-közgyűlés által elfogadott és a nyilatkozatban rögzített állásfoglalások ellenére azonban egyik év a másik után telt el, és gyakorlatilag semmi előrehaladás nem történt e kérdésben. A tőkés világban ugyanis az igazságtalan „régi rend", amely az egyenlőtlen, a transznacionális társaságok és bankok által kikényszerített kereskedelmi cserén és nyilvánvaló diszkrimináción alapszik, rendkívül súlyos helyzetbe sodorta a fejlődő országok dolgozóit és lakóit. Romlott a helyzet A transznacionális társaságok és bankok széles körben kiterjesztették hatalmukat és növelték profitjukat. A szegénység és a nélkülözés tovább súlyosbodott a fejlődő országokban, de romlott a helyzet az iparilag fejlett tőkés országokban is, mert a transznacionális társaságok politikája tömeges munkanélküliséghez s a dolgozó tömegek jövedelmének és életszínvonalának csökkenéséhez vezetett. A tőkés világban az új technológiák és felfedezések boldog korszaka gyakorlatilag a rabló konzorciumok és monopóliumok, a spekulánsok „boldog korszakáévá vált. A spekulánsok által okozott pazarlás és pusztítás a munkások és parasztok ezreit sújtja. Szinte valamennyi nyersanyag-exportáló ország a csőd szélén áll. Például a cukor kilónkénti árának 10 centes esése súlyos károkat okozott számos cukortermelő országnak. Sok ültetvényt fel kellett számolni. Napjainkban a dolgozók ezrei élnek nyomorban, akiknek léte a cukoripartól függ. Az ónfeldolgozás helyzete még rosszabb, mert a kitermelés költségei jóval a feldolgozás költségei alá zuhantak. Ugyanez a helyzet a nyersanyagtermelés más területein is. Az exporttermékek árának jelentős csökkenése miatt a fejlődő országok veszteségeit több mint 65 milliárd dollárra becsülik 1985-ben. Fennáll annak a veszélye, hogy a kőolaj árának további csökkenése valószínűleg megkétszerezi, sőt esetleg megháromszorozza a veszteségeket. Becslések szerint napjainkban a fejlődő országok külföldi adósságai több mint 1000 milliárd dollárra rúgnak. Ezek az országok kénytelenek exportjövedelmük nagy részét adósságuk törlesztésére fordítani. Még olyan olajtermelő országok is, mint Mexikó és Venezuela, képtelenek kifizetni adósságukat. Az „eladósodás válsága” logikus következménye a jelenlegi igazságtalan gazdasági rendnek, és emiatt a válság kezd katasztrofális méreteket ölteni. Amint azt az SZDSZ tagszervezetei és más szakszervezetek is hangsúlyozták, a jelenlegi válság nem egyetemes és nem is elkerülhetetlen. A szocialista országok egymásközötti és a fejlődő országok egymás közötti kölcsönös gazdasági kapcsolatai szakadatlanul fejlődnek. Ezek a kapcsolatok mentesek a transznacionális társaságok és bankok által diktált hátrányos feltételektől, az államok közötti hosszú távú egyezményeken alapulnak, és biztosítják valamennyi partner számára a kölcsönös előnyöket. Ezen túlmenően szinte mindennap egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a transznacionális társaságok által gyakorolt egyeduralom és ellenőrzés a nemzetközi nyersanyagpiacokon óriási vagyonok megszerzésének forrása. Az esetek többségében a termékek végső értékének csupán 10, vagy a legjobb esetben 20 százaléka marad a terméket előállító országban. A többit a transznacionális vállalatok és bankok nyerik el. Szakszervezeti javaslatok A szakszervezetek számos javaslatot terjesztettek elő különböző nemzetközi konferenciákon, ahol a fejlődés és az új gazdasági világrend kérdéseit tárgyalták. Az elmúlt évben Új Delhiben és Havannában megtartott regionális konferencián figyelemre méltó javaslatokat terjesztettek elő, amelyek iránymutatást adtak a szakszervezeti egységakciókhoz az új gazdasági világrend érdekében. A szakszervezetek határozottan állást foglaltak egy széles körű, nemzetközi és regionális gazdasági együttműködés mellett és elhatárolták magukat a transznacionális vállalatok és bankok neekolonialista gazdasági kapcsolataitól. Amint azt az ENSZ 40. közgyűlésén elfogadott — a világgazdaság biztonságáról szóló — határozat megállapítja, valamennyi ország számára hasznos volna egy szilárdabb pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági helyzet. A Szovjetunió által a közelmúltban az ENSZ-hez benyújtott memorandum a világgazdaság biztonságáról, konkrét nemzetközi intézkedéseket sürget az új gazdasági világrend érdekében. „A feszültség növelését és a nemzetközi problémák katonai erővel történő rendezését célzó politika képezi a legfőbb akadályt a világgazdaság és a nemzetközi gazdasági együttműködés normális fejlődésének útjában” — hangsúlyozza a Szovjetunió memoranduma. Jelenleg óriási anyagi erőforrások mennek kárba a fegyverkezési verseny gyorsítása, többek között új nukleáris fegyverek előállítása és az űr militarizálásának veszélyes terve érdekében, amelyeket a társadalmi és gazdasági fejlődés szolgálatába állítanának. Az ember technológiai és tudományos eredményeinek katonai célokra történő felhasználása súlyosan veszélyezteti az államok gazdasági fejlődését, elsorvasztja a nemzetközi tudományos és műszaki kapcsolatokat s negatív következményekkel jár a nemzetközi kapcsolatok egészére, többek között gazdasági téren. A memorandum kijelenti, hogy a fegyverkezési verseny megfékezése, a nukleáris és vegyi fegyverekről való lemondás és az államok katonai költségvetéseinek lényeges csökkentése a legreálisabb és legkonkrétabb eszköze annak, hogy megtalálják azokat az anyagi forrásokat, amelyek kielégíthetik a fejlődő országok társadalmi és gazdasági szükségleteit, segítségükkel rendezhetik az elmaradottság globális problémáit, megszüntethetik az éhínséget és a szegénységet, a járványokat és az analfabétizmust a föld számos térségében, és kielégíthetnék az emberiség megnövekedett energia-, nyersanyag- és élelmiszer-szükségletét. Kurgánból érkeztek A közelmúltban Hajdú-Bihar megyében tartózkodó 42 tagú szovjet csoportot látott vendégül a MÁV Járműjavító Üzem MSZBT tagcsoportja. A Kurgánból érkezett vendégek kiemelkedő munkájuk elismeréseként jutalomból vehettek részt a magyarországi utazáson. A járműjavító üzemben Éles Sándor, az MSZBT-tagcsoport ügyvezető elnöke köszöntötte a vendégeket, majd tájékoztatót hallgattak meg a gyár fejlődéstörténetéről, termelési profiljáról, a munkaverseny-mozgalomról és az MSZBT tevékenységéről. A találkozó személyes ismerkedéssel és baráti beszélgetéssel ért véget. MAGYAR VASUTAS Zágrábban kezdte 1906-ban A százéves Peti János köszöntése A csurgói tanácsépület házasságkötő terme adott reprezentatív, keretet ahhoz a bensőséges hangulatú ünnepséghez, amelyet Peti János nyugdíjas vasutas 100. születésnapja tiszteletére rendeztek május 12-én. Volt torta, természetesen 100 szál gyertyával a tetején, soksok virág, és az asztal díszhelyén, a gyermekei körében helyet foglaló jubiláns megilletődve gyönyörködött az őt köszöntő műsoron. Óvodások énekeltek, táncoltak, verseltek, kedves kis műsorukat pedig azzal zárták, hogy egy-egy szál tulipánt adtak át az ünnepeltnek. A köszöntők szünetében a helyi zeneiskola növendékeinek hangversenye színesítette az ünnepséget. A ritka jubileumot ünneplő idős vasutast először a csurgói társadalmi szervek vezetői köszöntötték, majd az egykori munkahely, a vasút képviseletében Mészöly Ferenc, a MÁV Nyugdíjigazgatóság helyettes vezetője, Molnár László, a Vasutas Biztosító Egyesület elnöke és Kukovicza Árpád, a vasutas-szakszervezet politikai munkatársa adott át pénzjutalmat Peti Jánosnak. Az idős vasutasról nem feledkeztek meg a pécsi vasútigazgatóságon sem. Fényes József igazgató levelét és pénzjutalmát, valamint a gyékényesi üzemfőnökség jókívánságait is átadták az ünnepségen. János bácsi meghatottan mondott köszönetet az ünneplésért. Néhány szóban fölelevenítette emlékeit. Elmondta, hogy 1906-ban kezdte a vasúti szolgálatot Zágrábban és 1934-ben Pécsett fejezte be raktárnokként. Gyermekei közül az 1921-ben született Sándor is vasutas lett, forgalmistaként vonult nyugdíjba. János bácsi felesége 1972-ben hunyt el. Peti János hosszú évek óta lányánál él, s azt vallja, hogy csendes nyugalomban, olvasással, egy kis sétával telnek napjai. Sajnos a látása és a hallása már nem a legjobb, azért a jókedve még nem hagyta cserben. Szívesen énekelget, sohasem unatkozik, mert a lánya valóságos „társalkodónői hálózatot” szervezett édesapja szórakoztatására. Az ünnepségen nem maradhatott el az obuigát kérdés a magas koráról. Peti János azt válaszolta, hogy a mértékletesség a legfontosabb. Az ifjú vasutasokat is erre figyelmezteti. Klencz Tiborné 1986. MÁJUS 28. Gazdag program, tartalmas szórakozás Nyugdíjasok klubja Záhonyban A záhonyi nyugdíjasklub minden évben gazdag kulturális és szórakoztató programot kínál tagjainak. 1984. decembere óta élvezik az üzem gazdasági és társadalmi vezetőinek támogatását is. A hétfői és pénteki klubfoglalkozásokon — amelyeket a záhonyi VSC klubtermében tartanak — mindig telt ház van. Tavaly két alkalommal is szerveztek kirándulást Miskolcra és a Szatmár megyei Beregre. Az autóbuszt az üzemigazgatóság kedvezményesen bocsátotta rendelkezésükre. Az autóbuszutakat ismeretterjesztő előadások és tréfás vetélkedők színesítették. Nagy sikere volt az önálló kabaréesteknek is. Az énekelni, verselni tudó nyugdíjasok többször is pódiumra léptek. Vidám műsorukat bemutatták a nyíregyházi vasutas művelődési házban működő nyugdíjasklubnak, legutóbb pedig a helyi művelődési házban rendezett nőnapi ünnepségen. Az idén a korábbinál is gazdagabb művelődési programot szervezett a klubvezetőség. Kovács József kultúrfelelős irányításával az első negyedévben került sor a nyíregyházi műsoros klubdélutánra és a hagyományos farsangi bátyus bálra. Áprilisban négytagú csapatok részvételével rendezték a nyugdíjasok elmebajnokságát, és autóbusz-kirándulást is szerveztek Kassára. Tisza-parti randevú nevet adták a júniusban tervezett találkozónak. A nyíregyházi vasutasok nyugdíjasklubját látják vendégül. Júliusban ismét autóbusz-kirándulás szerepel a tervükben. Nádudvarra utaznak, ahol meglátogatják többek között a híres Vörös Csillag Termelőszövetkezetet, és a településen alkotó fazekasmesterek műhelyeit is. Csoportok utaznak majd a Szegedi Szabadtéri Játékokra, szeptemberben pedig kézimunka-kiállítást és -vásárt rendeznek az állomás kultúrvárótermében. Októberben szüreti bálon, decemberben zenés klubesten szórakozhatnak majd a nyugdíjasok. Iván István Nagy sikert arattak a klub zenés kabaréestjei Hacsek és Sajó-jelenet (A szerző felvételei) Esténként az unokáknak mesél Látogatóban a kilencvenesztendős Gyapai Lajosnál Újsághír: Miskolcon, az önálló nyugdíjascsoport taggyűlésén a közelmúltban köszöntötték Gyapai Lajos veterán szakszervezeti tagot, aki betöltötte 90. életévét. A szakszervezeti mozgalomban hetven évig tevékenykedett. Ebből az alkalomból ünnepséget rendeztek tiszteletére, amelyen átadták a vasutasszakszervezet díszes oklevelét — Koszorús Ferenc főtitkár üdvözlő soraival —, és 3000 forint jutalmat. Amikor benyitottam Schönherz Zoltán utcai lakásának ajtaján, hellyel kínált, s büszkén mutatta az oklevelet, majd megjegyezte: — Mégiscsak érdemes volt annyi évig a mozgalomban dolgoznom. Nem felejtettek el. — Beszéljen az életéről, Lajos bácsi! — A ma már Romániához tartozó Szatmárhegyen születtem kisparaszti családban. Heten voltunk testvérek. Engem, az általános iskola elvégzése után Debrecenbe vittek lakatos inasnak. Már akkor ott sündörögtem a munkásegylet körül, de szakszervezeti tag a Vas- és Fémmunkásoknál csak Diósgyőrben lettem, amikor mint katonát — az első világháború során — a vasgyárba vezényeltek. Tüntetések, sztrájkok követték egymást. Feleségem — aki sajnos már meghalt —, mindig mondogatta, hogy baj lesz ebből, vigyázzak magamra. Én azonban ügyeltem arra, hogy jól végezzem a munkámat, s nem tudtak belém kötni. — Hogyan folytatódott a harc? — A neheze a húszas évek végén következett. Akkor már családom is volt. Meg kellett gondolni, hogy mint bizalmi, sőt vezetőségi tag, meddig mehetek el a követelésekben. Jött a második világháború. A diósgyőri vasgyár hadiüzem lett. Évekig — ahogy mi akkoriban mondtuk —, szinte tányéraknákon lépkedtünk. A háború vége felé a németek le akarták szerelni a gyárat. Megalakult az ellenálló csoport. Nekünk, szakszervezeti aktivistáknak részünk volt abban, hogy végül nem sikerült a németek elképzelése. Az akkori harcostársaim közül már kevesen élnek. — A felszabadulás végül megnyugvást hozott. — Az újjáépítés volt a legfontosabb feladat. Én az ötvenes években mentem nyugdíjba, azaz, küldtek. Odatelefonáltak a munkahelyemre, s közölték, hogy holnaptól nyugdíjban vagyok. A feleségem megjegyezte: „Jól elbántak veled, Lajos!” Azért csak bejárogattam a munkatársakhoz, a tagságom is fenntartottam. Bíztam abban, hogy majd csak változik a helyzet. És változott is. A mai szakszervezeti mozgalmat már öszsze sem lehet hasonlítani az ötvenes évekével. — Milyen az egészsége? — Nem panaszkodhatom, de azért már érzem a kilencven esztendő súlyát. A portán két családi ház van. A fiam és a lányom is itt lakik. Unokák, dédunokák vesznek körül. Esténként mesélek nekik a régmúlt időkről, ifjúságomról, a harcokról... Dávid József